Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-18 / 38. szám

Evangélikus Elet 1994. szeptember 18.

GYERMEKEKNEK

FIATALOKNAK

Van egy érzés,

ami ha hatalmába keríti az embert, az képes lesz nemcsak kimondani, de komolyan is gondolni:

„.. .holtomig, holtodig el nem hagylak, sem egészségedben, sem betegségedben, sem örömödben, sem bánatodban...” Van egy érzés, melynek hatására emberek el tudják fogadni a másikat, olyannak, amilyen; még a hibáikkal együtt is. Van egy érzés, ami magát az Istent is arra indította, hogy elfogadjon minket, és a Fiát küldje el, hogy vállalja értünk még a halált is.

Istenem, én folyton a másik hibáira figyelek, és bosszant, ha a többiek nem olyanok, mint amilyennek én szeretném őket.

Kérlek, teremtsd meg bennem is AZT AZ ÉRZÉST!

BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA

Az iga, ami boldogító, a teher, ami könnyű

A múlt alkalommal a vetés rejtelmeibe nyertünk némi bepillantást. Ma az aratás módjával ismerkedünk. Bármerre járjunk is a bibliai országokban, szinte mindenütt ugyanaz az aratás ősi módszere: az aratók a gabonaföldön térdelve, guggolva gyűjtik be a termést. Jobb kezükkel a sarlót forgatják, bal kezükben pedig mint egy virágcsokrot, a levágott gabonát fogják kévébe. A gazt, amit az értékes terméssel együtt vágtak le, egyszerűen hagyják a földre esni, de később ezt is összegyűjtik, és kévékbe kötik. Jézus egyik példázatában a szolgák megkérdezik urukat, hogy kimenjenek-e a földre, és kihúzgálják-e a búza közül a konkolyt? Az Úr válasza: nem. Hisz így nemcsak hogy letaposnák, és a gyommal együtt kiszaggatnák a gabonát, de a gaz „értékén” is rontana a dolog. Ugyanis az aratáskor levágott gyomot gondosan összegyűjtve és megszárítva még fel lehet használni tüzelőként. A tűzifában szegény vidéken ez is fontos, lehet. Helyenként még ma is, az arab pásztorok a napon előmelegített tepsin, száraz gázcsomón sütik a lepényt.

Az aratás munkája igen kemény, lassú, hosszadalmas művelet. Ehhez még azt is számításba kell venni, hogy a termés általában igen szerény. Mégis szükség van az aratásra, hisz csak így lesz kenyér az asztalon.

A mezőn összegyűjtött kévéket szamáron, illetve tevén szállítják haza. Az állat hátára vastag posztót terítenek, erre pedig egy favázat helyeznek. Erre akár. egy méter magasra is föl lehet halmozni a kévéket. Ezt a rakodást megkönnyítő vázat nevezik igának.

Jézus egyszer ezt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30)

Hogy lehet egy iga boldogító, és a teher könnyű? Úgy, hogy az iga nem egyszerűen teher, hanem a terhet hordhatóvá, elviselhetővé tevő eszköz. Ami segít a súlyt egyenletesen elosztani, és könnyít a teher valódi nagyságán. Jézus tanítása, a szeretet parancsolata ilyen „iga” az őt követőknek.

FERI BÁCSI JÁTÉKAI

„Ha a cipőm beszélni tudna..."

.. .valahogy így kezdődik egy régi sláger egyik sora. Micsoda lehetetlen kívánság ez! Vagy mégsem? Most kezdődő játékunkban is egy tárgy fog „megszólalni”, és beszélni magáról. Minden héten elmond valamit, s a ti feladatotok lesz kitalálni, hogy miről van szó. Mi is ez á keresett tárgy. A megoldásért annál több pont jár, minél hamarabb sikerül rájönni a megfejtésre. Akik nagyon gyorsak a megfejtésben, azok még plusz kérdésekre is felelhetnek majd! De vigyázzatok, mert a rossz tippekért pontlevonás jár!

A keresett tárgy első önmagáról szóló mondata a következő:

„Néhány asszonynak nagy fejtörést okoztam.” Megfejtéseiteket legyetek szívesek a lap dátumát követő keddig postára adni!

A „Hol van megírva?” című játék helyes megfejtőinek neve és pontszáma:

7 pontos - Tóth Kálmán és Katalin (Budapest; Zalán Péter (Budapest);

6 pontos - Bánki Renáta (Inota); Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; ülés Adél (Egyházasdengeleg); Mészáros Szilvia (Homokbödöge); Németh Anita (Jánosháza);

4 pontos - Benke Zsuzsanna (Ajka); Mersva Ildikó (Váceg- res); Mészáros Judit (Csákvár); Molnár Berta (Farmos); Mucsi Péter (Debrecen); Till Antónia (Enying); Világi Dávid (Győr);

3 pontos - Szabó Barbara (Budapest).

Elnézéseteket kérem azért, hogy - amint azt többen észrevettétek és jeleztétek - ismét csúszott egy kis hiba a feladványba. A megfejtendő mondatot ebben a formában valóban Eli mondta ISám 3,9-ben, és - amire én gondoltam - Sámuel lSám 3,10-ben „Uram" nélkül ismétli meg. Remélem, ez a pontatlanság nem okozott túl nagy nehézséget a rejtvény megfejtésében. Mindazoknak, akik a feladványt még így is megoldották, gratulálok! * S

KÖSD ÖSSZE!...

.. .a rejtvény alsó részében található betűket a felül található négyzetekkel, és ha beírod az egyes négyzetekhez tartozó betűt a hozzá kötött négyzetbe, már olvashatod is a rejtvény megfejtését! iniátisom tlbStSB

Magasztallak

Magasztallak téged, mert félelmetes és csodálatos vagy.

Csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

Magasztallak, Istenem, mert nem tehetek mást, ha csodáidat nézem, amelyeket teremtettél.

Nem tehetek mást, csak csodálhatlak Téged mindenben, ami körülvesz a világban, amit láthatok, hallhatok, érezhetek, amit megismerhetek - mindenben a Te kezed nyoma tűnik elő.

Magasztallak Téged, mert bár nem látlak, mégis láthatlak - belülről.

Hiszen Te mindenütt ott vagy - ott vagy bennem is. Hiszem. Láthatatlanul takargatod irgalmaddal ezt a földet.

Megfogni, megragadni nem tudom kezeidet, nem nézhetek arcodba.

Mindenütt láthatatlan vagy, mégis mindenben látható.

A teremtett világ csodáiból következtetek szépségedre. A szellő suhogása árulja el a hangodat.

A tenger nyugodt kéksége beszéli el békességed mélységét.

A napsugár hozza el számomra a Te fényességed üzenetét.

Egy mosoly, egy ölelés, egy segítő kéz: szereteted tolmácsai a világban.

És észrevehettek egy nyomorult koldus, egy csavargó, egy síró gyerek, egy aggódó édesanya, egy kétségek közt vergődő fiatal vonásaiban.

Hiszen Te is hozzánk hasonló voltál, amikor itt jártad

a földön az emberek útját, és szenvedtél velünk, miattunk és értünk.

Rövid harminchárom év, amit emberként töltöttél, mégis Neked volt a legteljesebb életed.

Hiszen győztél. Haláloddal az Életet hoztad el a világba.

Azért születtél, hogy meghalj, mert így akarta az, aki elküldött. Én pedig azért születtem, hogy éljek - kegyelemből, a Te örök országodban.

Magasztallak Téged, mert szabadságot adtál, életet hoztál nekem is; mert megértettem, hogy Te vagy egyedül az Út, az Igazság, és az Élet.

Magasztallak, mert hívtál, és megengedted, hogy megfogjam a kezed, belekapaszkodjam szeretetedbe.

Mert benned bízhatok, veled indulhatok újra és újra, amikor nehéz terhek nyomják a váltam, és egyedül érzem magam, elhagyottan, nyomorult bűnösként.

Te akkor is velem vagy, hiszen szeretsz, és megígérted, hogy erőt meríthetek belőled az új indulásokhoz, az újabb terhek elviseléséhez.

Én is szeretlek, Uram. Ezt újra és újra el akarom mondani neked.

Olyan jó, hogy tudhatom, mindent kezedbe tehetek, és nem választ el tőled, szeretetedtől semmi...

Magasztallak, mert már akkor tudtál felőlem, amikor

még csak öklömnyi élet voltam.

Már akkor ismertél és akartál engem is.

Csodálatos a titok, amellyel életre hívtál, Uram, fel

nem foghatom, de nem is akarom megértem.

Elég, hogy vagyok - és Te vagy.

Elég, hogy fontos vagyok neked.

Nekem is fontos vagy, Uram!

Szeretlek! ;

Amen

KERESZTREJTVÉNY

„Az Úr a te gyógyítód!” (2Móz 15,26) Újra életet, egészséget kapottak közül nyolc ember a Bibliában (V.:13, 49, 65, 78, 97. F.: 2, 7, 90.)

VÍZSZINTES

2. Asszír főváros evangélizátora 7. Könyvek könyve 13. „Dávid Fia” könyörült rajta 22. Testrészünk 26. Apósa (ókorban használt szó) 29. Férfi név 34. Szolmizációs alaphang 36. Zöngétlen mássalhangzó 38. Zsidó tanító (ma: pap) 43. Működő tűzhányó Európában 47. Ritmusban: hosszú mértékű hang 49. Halálos balesetéből újra ép lett 56. Jegyzék (utolsó betűje nélkül) 61. Dávid király apja 65. Jézus teljesen éppé tette 73. >Al]at]ak, (ékezet nélkül) . 75. Szőlő érett leve 78. A meggyógyult pogány 85. Réka betűi keverve ékezet nélkül 89. Országos Pedagógiai Intézet 93. Gazdasági Munkaközösség 95. Külön fele 97. Alamizsna helyett gyógyulást nyert 102. Rebeka betűi keverve 109. Z. N. 111. Anya és fia kezdőbetűi (arabok származnak tőle) 113. Magyar autó jele 114. Kiszélesített utca 117. Bosznia magánhangzói 123. Tőlem el 128. Kosztolányi megénekelte női név betűi keverve 133. Ilyen mandulánk is van

FÜGGŐLEGES

1. Az első hónap neve (zsidó ókorban)

2. Az Úr szavára életre kelt 3. Ruth sógornője (aki visszafordult) 5. Város (ékezettel) Józsué harccal foglalta el 6. Siloám szélső betűi 7. Jézus szavára

talpra állt 8. Kibuc magánhangzói 9. Bosznia mássalhangzói 10. Gépkocsi márka 11. Hegycsúcs Kőszeg közelében ...kő 12. Féldrágakő 16. Tata fele 29. Vajh (németül) 30. Személyes névmás 32. Otestamentum (rövidítve) 40. Ibi betűi keverve 51. Hegyoldal Budán 54. Ugyanaz (röv.) 57. Hívő ember szívében van 58. Izrael egyik tartománya

volt (betűi keverve) 68. Első két betű (ABC-ben) 71. Gazdag ó-indiánok 72. 65 vízszintes folytatása 73. Nép, nemzet meghatározott helye 76. ... okozat 89. Régi sírhalom (betűi keverve) 90. Jézus szavára láztalan lett 92. Büntet: üt--... 100. Krisztina becézve 111. Információ közlés 128. Ba-be németül 131. Nikodémus szélső betűi

VERA NÉNI

n

z

3

A

S

6

7

6

Q fű

V

U

■L

in

1S

lí

ts

•9

So

2/

u

23

Zh

ZS

16

27

28

29

30

5/

“1

2*

3h

35

36

4'

37

36

33

40

hl

hZ

42>

hh

kS

k6

\

47

ke

*i9

So

51

52 '

53

54

55

56

57

S3

£1

60

61

’S

fó

6k

66

67

6S

Q9

m

"

74

Is

W

7*

?*

79

do

41

iSÍZ63

«4

R5

Bb

61

SS

9o

91

9*

93

94

9-5

9€

sr

90

92

/©*>

tói

/dS

JOli

foS

Jói

!o7

jfá

Jog

7o9

Uo

lu

uz

JJ3

m

rí

h

“0

(2o

ízt

izz

123

«4

125

•26

«7

•28

ISO

(31

'32

I3S

^13*1

1

135

136

«7

i%8

t

___

13

34AO

föi

____

Mii

t

J___

/4

s |__[

A4

4

i

MARÓTHY JENŐ (1895-1937):

Szegények szíve

(1943)

mi iskolánk nagyon szegény iskola. Annyi benne a szegény gyerek, mint a pipitér. Bizonyára ez az oka annak, hogy mindegyiknek jókedve van. Hej, mert a vagyon nagy gond! Elkölteni is, megtartani is, hát még szaporítani! Nem akar az ma a szentnek se szaporodni, akármilyen jó földbe ültetik. Inkább kivész a magja is, mert úgy látszik, a pénz is elkapta már az emberek betegségét s egyik bugyellárisban az egyke, a másikban az egyse a divat. Hát az ilyen gondoktól csak kíméljen meg az Isten minden becsületes embert!

A mi iskolánkat meg is kíméli (ebből látszik, hogy milyen jó iskola). Itt csak a gyerek szaporodik (a pénz még házasodni se akar). Mert ez a jó Isten kárpótlása a szegény emberrel szemben. Annak, igaz, hogy pénzt nem ad, de a gyerekét O maga szaporítja. A gazdagnak meg igaz, hogy odaadja a pénzt, de rábízza a gyerekáldást is - s arra az saját magát irtja ki. És még mondja valaki, hogy a világon nincs isteni igazságszolgáltatás!

No de rosszul mondtam, egy tehetős gyerek mégis csak van az iskolában. Turcsek Dezső. Az apja nagy vágó (odaszalad ma még az a bolond pénz is, ahol a hatalom bárdját látja villogni), ő maga pedig istentelenül rossz tanuló. Áprilisban (a bolondok hónapjában) íratták be az iskolánkba, s akkor már három iskolát járt meg szeptember óta - s egyikben se volt megelégedve a tanárokkal. Lám, ez megint a gazdagok privilégiuma, hogy válogathatnak a tanárokban rogyásig, míg a szegény ember kénytelen beérni gyakran nyolc évig ugyanazzal a tanári karral. (Igaz azonban, hogy többnyire a gazdag is hiába turkál bennük, mert a legtöbb iskolában ugyanazt a tanári kart találja.)

Nos, beült az I. c-be a kis gazdag Turcsek, szép új világos sportruhában s bámulva vette öt körül a sok kis szegény szurtos, akik közül egy tucat már tizenegykor kezd ebédelni, az igaz, hogy ez a reggelijük és vacsorájuk is egyúttal - a kényelmesebb elintézés céljából. Hát ezek úgy néztek a kiöltözött Krőzusra, mint verebek a kanárira. Bosszús áhítattal és rejtett ellenérzéssel. Nemsokára ki is tört belőlük a tréfás verébtermészet s jókedvű öngúnnyal csiripelték körül a kicsípett Turcseket.- Ez is ruha? Ki hord ma már ilyet? Nézd meg a mi „rumba-pulóverünket"!

Hát a pulóverek még csak pulóverek voltak (az osztály fele télen-nyáron ugyanabban a pamut-ujjasban jár), de már azt a rumba nevű táncot aligha járták a

divatos tánctermekben ilyen foszladozón tintapecsétes ujjasokban.

Baj is az! Ok ilyenben járták! Hangos dalolással táncolták körül a kis Turcseket s még a medencecsontjukat is úgy illegették, mint a lokálok elkényeztetett táncosnői.

Aztán előállt közülök a legszegényebb táncmester. Turcsi Mihály. Megállt Turcsek előtt s büszkén eléje tette a nagyapjától örökölt cúgos cipőjét.- Látod! Ez a jó cipő! Ebben lábvizet is vehetek! Ebben még egy elefántnak is elmúlnának a tyúkszemei!

S vígan táncolta körül az osztályt az elefántokra szabott bocskorban.

A többi zajos derültséggel tapsolt a rettentő cúgos cipőnek sakis Turcsek kezdte szégyenkezve nézni a maga finom kis sárga cipőjét. Következett a tízóraizás ideje.

Turcsek két vastagon megtöltött sonkászsemlét s egy csomag cukrászsüteményt húzott elő a táskájából, de mi volt az azokhoz a finomságokhoz képest, amiket a társai hoztak magukkal. Az egyik akkora zsíros kenyeret evett, mint az osztályfőnök tenyere, a másik kétszerak- kora sülttököt, a harmadik egy kalap pattogatott kukoricát, a negyedik egy emberfej nagyságú kukoricagörhöt és így tovább.

Turcsi Mihály pedig kiszórt a padra a két kabát- és két nadrágzsebbol egy kupac pirított tökmagot s olyan büszkén ült alatta, mint Mohamed a hegy alatt.- Jaj, te szegény Turcsek! Hát te mit eszel? Csak nem sonkát! Pfuj! És meg bírod enni? Hisz az nagyon rossz lehet!

A kis Turcsek valóban kezdte magát szegénynek és szerencsétlennek érezni a sonkái és süteményei között. De azért még nem adta meg magát. Hősiesen ette az úri kosztot, ha nem is ízlett már neki úgy, mint tegnap, s dicsérte keservesen, mint cigány a kehes lovát.

Arra a kis Turcsi megkóstoltatta vele a pirított tökmagot. Oh, Istenem, micsoda mennyei íze volt annak a tökmagnak! Mint a Jóisten cukrával meghintett mandulának! De hát hiába, az ilyen finomságok csak a szegény ember kamrájában teremnek! Elég szomorú ez a gazdagokra nézve!

Ilyenformán aztán lassan valóságos verseny fejlődött ki az I. c-ben a gazdagok és a szegények között. A gazdagok képviselője volt Turcsek, a szegényeké Turcsi. Egyik se akarta hagyni magát s azt a társadalmi osztályt, melynek képviseletét a véletlen reájuk bízta. A verseny persze nem vonatkozott a tanulásra. (Ott a gazdagok gyorsan feladják a játszmát a szegény diákokkal szemben. Turcsek már május közepén mindenütt szekundára állt. Turcsi pedig mindenből jelesre.) Vonatkozott azonban a hazulról hozott fényűzési cikkekre. Turcsek minden nap valami pompás új játékszert hozott az iskolába. De Turcsi se hagyta magát. S amikor Turcsek felhúzható kiscsirkét hozott, hozott 6 akkor olyan dióhéjból készített tücsköt, hogy Csaszka tanár úr, a természetrajz tudora három napig kereste az osztály négy sarkában s máig se hiszi, hogy nem valami rákosi tücsök ciripelt az órája alatt.

Turcsek erre egy önműködő automobillal állított be. Jó, jó, de mi volt az ahhoz az önműködő krumplipuskához képest, amit Turcsinak csinált az édesapja, s amivel annak találta el az orra hegyét Turcsi, akinek akarta, sőt egyszer még annak is, akinek nem akarta és ez a nagyorrú iskolaszolga volt.

Turcsek megvakarta a fejét s most egy drága zsebvil- lanylámpával került elő. Nem volt nagyobb az egész lámpa, mint egy becsületes besztercei szilva, de nem is ért annyit, mint az a zsinegre kötött akácfapecek, amit Turcsi hozott hazulról, mert a lámpával legfeljebb olvasni lehetett a pad alatt, de a madzagra kötött brugató még a szemét is kiverte annak, aki nem tudott vele bánni.

Megbosszankodott erre a kis Turcsek és másnap egy zenélő szekrénnyel állított be az iskolába. Turcsi szülei azonban most felülmúlták önmagukat s almahéjból olyan körhintát csináltak a fiuknak, hogy az magától

forgott a napon, akár zenéltek alatta, akár nem, ha pedig gyufát gyújtottak alája, akkor még muzsikált is az almahéj a saját körforgásához, ami több volt, mint az indiai bűvészet legnagyobb csodája.

Az I. c. tombolt a lelkesedéstől. A gyerekek ösztön- szerűen megérezték, hogy nem éppen csak a szegénység győzelme ez a gazdagság fölött, hanem a lélek leleményének diadala is a lelketlen gép és a lelketlen pénz fölött.

Érezte ezt a kis Turcsek is s elkeseredésében gonosz lépésre ragadtatta magát.

Hosszú fejesvonalzójával darabokra zúzta az alma- héjkörhintát s tehetetlen dühhel kiáltotta oda a kis Turcsi Mihálynak:- Hiába nevetsz, azért mégis én vagyok a győztes, te rongyos! Te rongyos!

Az egész mondatból csak ez a két szó maradt meg a kis Turcsi Mihály fülében, mert az volt benne a legfájdalmasabb. Hiszen igaz volt. (S az ilyen keserű igazsággal szemben védtelen az ember, ha az arcába vágják.) Nyomorult kis ruhácskáját csak az anyai gondosság varrótűje tartotta össze. A könyökén és a térdén vékonyabb volt, mint a fátyol... A nyomorúság fátyo- la...

Szomorúan s hallgatagon ment benne haza a kis Turcsi, mint akit szíven ütöttek.

Hogy mit mondott otthon, ki tudná. De hogy mit felelt rá az édesanyja, azt másnap megláttuk valameny- nyien.

A két fátyolos térd és könyök másnap reggelre be volt foltozva. De nem valami közönséges posztóval, hanem - szívalakúra vágott foltokkal... Két szív a két térden. Két szív a két könyökön... Szerető, féltő gondossággal védték a kis Turcsi Mihály szegénységét, hogy senki se árthasson neki többé!

A szíveket mindnyájan észrevettük... Turcsek is, az osztály is, én is. De nem szóltunk semmit. A szivünkre ült annak az anyai szívnek a csodatevő keze, mely foltokra vagdalja magát, hogy a kisfia ne legyen kénytelen a lyukas ruhája miatt szégyenkezni.

Hallgattunk, csak a szívünk dobogott viharosan. Ezt dobogta:- Add fel a versenyt, Turcsek Dezső! Ezt a szivet földi ember le nem győzheti többé!

(A szerző azonos című kötetéből.)