Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-18 / 38. szám

Evangélikus Elet 1994. szeptember 18. Űj óvoda épült Irsán Gimnáziumi alapkő letétele Aszódon (Folytatás az 1. oldalról) ivoda is ennek a hagyománynak folytatója. Isten megbízása felelősséget is elent. Felépült az óvoda, szépen berendezve adjuk át rendeltetésé­lek, de ezzel nincs vége az ügynek. \ hívők egyetemes papsága követ- cezménye, hogy mindannyian fele- ősek vagyunk gyermekeink nevel- :etéséért. Kiemelt felelőssége van íz óvodában dolgozóknak. Ők Is­ién parancsát teljesítik, örüljetek, íogy itt nevelhettek. Ezek a kicsi­nyek, felnövekedve tudják majd, tiogy mi a becsület, mi az Isten szeretete és emberek tisztelete. Az ünnepi istentisztelet kereté­ben újonnan választott gyülekezeti vezetők és az óvoda vezetői, dolgo­zói tettek esküt egyházunk rendje szerint. Az új tisztségviselők: To­kai Jánosné felügyelő, Simó János gondnok, Turcsan Mihály temető­gondnok, Kárpáti Istvánná jegyző is Bánszky Józsefné számvevőszé­ki elnök. Az óvoda vezetőjének Murár Endrénél választotta a pres­bitérium, óvónőknek pedig Erős Jánosné Kiss Zsuzsát. Dajkák let­tek Zajacz Jánosné és Motyovszki Ferencné, az óvoda pénztárosa pe­dig Nagy Gyevi Péterné. Bárdossy Tibor, a gyülekezet lel­késze elmondta, hogyan született meg az óvoda építésének gondola­ta. Óvodája eddig még nem volt a gyülekezetnek. Két iskolájuk és 3 tanítólakásuk volt, amiből vissza­kapták az iskolákat. 1993. október 10-én határozták el az építést és adták a Mustármag nevet. Kicsi­nyeket nevelnek benne Krisztus­hitre, hogy megismerkedjenek Is­ten szeretetével. Kertész Gézáné koordinálásával készültek a ter­vek, Pálinkás Pál helybeli vállal­kozó volt a kivitelező, öt hónap alatt készültek el a munkával és 13,3 millió forintba került az egész. Beleépítették a kárpótlást, segített az országos egyház, több gyüleke­zet az egyházmegyéből, a finn test­vérgyülekezet és kb. 600 ezer forint saját gyűjtést, alberti gyülekezete kölcsönnel is segített. Istentisztelet után a templomi gyülekezet átvonult az új óvodá­hoz, ahol a püspök felszentelte és megáldotta az épületet. Detre Já­nos esperes volt segítője a szertar­tás végzésében, aki üdvözölte is az új intézményt. Pest megyében Nagytarcsa és Alberti után Irsán is megnyílt az óvoda és készülnek Vácott is. Az egyház oktatási rend­jébe kapcsolódunk be. Igyekezze­tek, hogy az élő Jézus bejusson az óvodába. Roszik Mihály alberti lelkész örömét fejezte ki, hiszen egyik ösztönzője volt az óvoda lé­tesítésének. Az országnak új nem­zedékre van szüksége, neveljetek hazaszeretetre is. Nem lehet itt megállni, kell az iskola is folytatás­nak. Dr. Kiss Tibor polgármester méltatta István király művét és ün­nepét. Köszönetét mondott az egy­háznak ezért a létesítményért, hi­szen a község gyarapodott. Az ön- kormányzat az óvodának százezer forint értékben adományozott já­tékokat és ingyen vezettették be a közműveket. Dr. Frenkl Róbert or­szágos felügyelő is köszönetét mon­dott a gyülekezet­nek. Istenhez, az egyházhoz és a néphez tartozás okán is fontos az itt végzendő mun­ka, nevelés. Har­mati Béla püspök azt emelte ki, hogy augusztus 20-án sokféle emlékmű­vet emelnek, szen­telnek. Ezek álta­lában a múlt felé néznek. Ez a ma felszentelt óvoda olyan mű, amely a jövő felé néz. Az itt folyó nevelés segít­sen hagyományőr­zésre, mégpedig a több nyelvű ha­gyomány tovább­adására is. Tóth-Szöllös Mihály Kínai protestánsok számbavétele A Kínai Népköztársaságban élő protestáns keresztyének létszámát illetően a legkülönbözőbb speku­lációk és adatok látnak napvilá­got. A Kínai Keresztyén Egyház­tanács hivatalos becslése szerint az országban több mint 6 millió pro­testáns keresztyént tartanak szá­mon, bár ezt az adatot sok egyházi vezető korántsem tartja elfogad­hatónak és naprakésznek. Külföl­di felmérők akár 50, sőt 80 millió protestáns keresztyénről is beszél­nek, s ezeket a számokat egy Kíná­ban tett 18 hónapos látogatás so­rán begyűjtött adatokra alapoz­zák. A statisztika pontosításának meglehetősen sok nehézsége, sőt akadálya van. Egyrészt nem tisztá­zottak azok a kritériumok, melyek alapján valaki keresztyénnek te­kinthető (az ország egyes helyein pl. csak a megkeresztelteket veszik számításba, másutt viszont mind­azokat, akik érdeklődést mutatnak a keresztyénség iránt). Másrészt az egyes tartományok egyháziés poli­tikai vezetői nem egyformán viszo­nyultak a felmérési akcióhoz. Egyes kerületekben pl. az egyházi vezetők - hogy a helyi hivatalo­soknak imponáljanak, a keresztyé­nekről szándékosan alacsonyabb létszámot jelentettek. Másutt ép­pen fordítva: a külső megfigyelők kedvéért eltúlozták a keresztyének létszámát. Olyan provinciák is vol­tak, ahol az egész családot keresz­tyénnek tekintették, ha a családfő megkeresztelkedett. Akadályozta az egyenletes felmérést az is, hogy míg bizonyos városokban a lelké­szek pontos nyilvántartást vezet­nek a megkereszteltekről és egy­háztagokról, másutt - főleg falusi és hegyi településeken - ezekről semmiféle feljegyzés nem készül. De az is előfordul, hogy olyan buz­gó keresztyéneket, akik mind a templomot, mind a „házi gyüleke­zetét” látogatják, két-zer is szere­peltetik a keresztyének nyilvántar­tásában. Mind e veszélyek dacára, a sta­tisztika készítői bizonyosra veszik, hogy a felmérés adatai nagyjából tükrözik a kínai protestánsok nagyságrendjét, és a Kínai Keresz­tyén Egyháztanács adatszolgálta­tását tekintik mérvadónak. ( ÖTK) A SAJTÓOSZTÁLY ÜJ CtME: 1085 ÜUői út 24. földszint. Telefon/fax: 133-6438 és 134-3567 A könyvesbolt bejárata a Szentkirályi n. sarkon. A Szerkesztőség bejárata az udvarról jobbra. (Folytatás az 1. oldalról) Ez megbízás a tanításra, oktatásra. Ez a gimnázium azért épül, hogy fiatalok kapjanak spirituális és szel­lemi értékeket. Egyúttal nagyobb lesz a felelőssége Aszód és a Galga völgye evangélikusainak. Ez az épí­tés a jövőnek szól! Detre János esperes felsorolta azoknak az okiratoknak sorát, me­lyet az alapkőbe bezártak. Szán­déknyilatkozat a gimnázium újra megnyitásáról, a visszaigénylés má­solata, az önkormányzattal való megállapodás tervezete, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium alapító okirata és ennek az Orszá­gos Presbitérium által történt meg­erősítése. A megválasztott igazga­tó, dr. Roncz Béla és két tanár neve: Koncz István és Detre Zoltán, az első tanulók névsora, egyházunk mai vezetőinek, az egyházmegye ve­zetőinek névsora és a helyi újság egy példánya. Frenkl Róbert országos felügyelő köszöntésében elmondta, hogy ami­nek tanúi vagyunk ez ma történet, később történelem lesz. Bizalommal néz a jövőbe az iskolát illetően, le­gyen minőségi a munka és nyitott a szellemiség. Valósítsák meg a haza, a hit és a haladás hármas egységét. Ez az iskola immár a harmadik épület lesz Aszódon. Az első épület­ben ma a Petőfi Múzeum működik, a második a Hatvani utcában az állami gimnázium és ez a harmadik lesz a jövőben az evangélikus iskola. Legyen rajta Isten áldása! tszm 95 A Fórum, az Európai Keresztyén Nők ökumenikus Konferenciája az 1982-ben történt megalakulása óta negyedik nagygyűlését - a volt szo­cialista országok közül elsőként Ma­gyarországon - Budapesten tartotta. A konferencia célja az, hogy ebben a veszélyeztetett világban közelebb hozza egymáshoz, párbeszédet kez­deményezzen a különböző felekezetű és nemzetiségű nők között, akiknek sajátos lehetőségük lehet a megbéké­lés munkálásában. Másokkal együtt engem is delegá­tusnak jelöltek erre az egyhetes alka­lomra. Augusztus 19-én, egy pénteki napon indultam Budára, a József At­tila Gimnáziumba, amely otthont adott a Fórumnak. Már aznap, a megnyitó istentiszteleten meggyő­ződtem arról, hogy jelentős ese­ménysorozat vette kezdetét. Szá­munkra, evangélikusok számára jól­eső érzést jelentett, hogy a felekezeti sokszínűségben, titkos szavazással szinte egyhangúan az evangélikus szolgálatot kérték a megnyitó isten­tiszteleten Keveházi Lászlóné — a Fó­rum egyik magyarországi szervezője - igehirdetésével, aki angolul prédi­kált (a kötelező nyelv a német, angol és a francia volt). Az igehirdetés ar­ról szólt, hogy a gonosz minden tom- bolása ellenére Jézus Krisztus új helyzetet teremtett halála és feltáma­dása által, amely új látást és új élet­formát, küldetést jelent mindnyá­junk számára. (Az igehirdetés alap­igéje 2Kor 5,17-21 volt.) A megnyitó istentisztelet végén megindító szimbolikus jelenetnek le­hettünk tanúi, amelyet a magyarok rendeztek. Ez a múlt, jelen és jövő Ne félj, gondolj a jövőre!” szimbolikus . megjelenítése volt. A múltat Pásztor Jánosné - talpig feketében - jelenítette meg szuggesz- tív erővel, aki egy zsák tartalmát ürí­tette ki a jelen előtt. Katonabakancs, szögesdrót, sárga- és vörös csillag - azért három szál virág is -, meg egy öreg, használatból kikopott Biblia halmozódott a Jelen lábai elé - akit Brebovszkyné Pintér Márta, a jelenet egyik szerzője, a magyar szervezőbi­zottság tagja - jelenített meg. Miköz­ben a Jelen tanácstalanul állt a múlt szomorú öröksége előtt, odaperdült hozzá zöld köpenyben a Jövő, egy gyermek, egy kislány. A Jelen zavar­tan visszatette a múlt szomorú rekvi- zítumait a zsákba és az egészet, egye­düli megoldásként, a bűnbocsánat reményében a Kereszt alá helyezte. Csak a Bibliát adta át útravalóul a Jövőnek a virágcsokorral együtt. A Fórumot a megnyitó istentisztelet után meleg hangon köszöntötték a hivatalos egyházi és önkormányzati szervek képviselői. A napok során reggeltől estig részt vettem az alkalmakon. Nagy élmény volt, hogy majdnem háromszázan jöttek el Európa 28 országából - né- hányan tengeren túlról is - és egy hétig voltak együtt etnikai, felekezeti különbözőségek ellenére beszélgeté­sekben, eszmecseréken, áhítatok tar­tásában. Ezen az egy héten bizonyá­ra megnőtt sokakban az egymás megértésének a készsége. Sokan kö­zelebb kerültek egymáshoz és remél­jük, hogy a konferencián részt vett nők, anyák által is oldódni fog a bizalmatlanság légköre Európában. A jövőt nem a szerződések, politikai döntések, de az egymás felé elindult kis lépések fogják kialakítani. Ez a konferencia is az ilyen kis lépéseket akarta előmozdítani. Sok jó előadás hangzott el igen felkészült előadók tolmácsolásában a közös felelősségről, közös tenniva­lókról, gazdasági és etikai kérdések­ről, olyan feladatokról, amelyet csak a nők végezhetnek el. Munkacsopor­tokban dolgoztunk. Én az orthodo- xiával foglalkozó munkacsoportba jelentkeztem, amelyet egy román teológushő és egy angliai orthodox szerzetesnő vezetett. Délután szabad foglalkozásokon lehetett részt venni. Egy alkalommal beültem az egyik terembe, ahol fiata­lok és idősebbek szakrális táncokat táncoltak. Zenére, néhány csendes lépést tettek egymás kezét fogva kör­be, majd a kör közepén égő gyertyák felé meghajlással, majd megint elöl­ről körbe. Meditáció és relaxáció volt egyszerre. Az egész akkor vált mélyértelművé, amikor a csoport ve­zetője elmondta, hogy a zene észt volt, a tánc pedig az a tánc, amelyet az észtek az elnyomás idején, amikor nem beszélhettek, együttléteik alkal­mával a közösség erősítéseképpen, identitásuk megőrzése érdekében táncoltak. Volt ének- és rajzfoglalkozás, ami­kor a belső szabadságot élhette át bárki a nagyivű kézmozdulatokkal készült színes rajzok által. Az egyik délelőtt román előadónő ült az emelvényen. Az otthoni gyer­mekmentő munkájáról szólt. Elő­adását bibliai idézettel kezdte, Róm 12,2. versét idézte: „...ne igazodja­tok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akara­ta...”, majd azt mondta: falak vá­lasztják el az embereket egymástól és ezek a falak a lelkekben vanűak. Hi­dakat kell építeni a falak helyett, ez azonban nagyon lassú folyamat. - Az előadás végén nem tudtam hall­gatni. Fel kellett állnom. Megismé­teltem a bevezető szavait és azt mondtam: áldja meg az Isten őt és azokat a román nőket, akik Erdély­ben is a falak helyett hidakat akar­nak építeni a lelkekben! A záróistentisztelet énekben, igék olvasásában, árnyjátékban és sok imádságban egy nagy kiáltás volt a Lélekért, a belső megújulásért. Meleg köszönőszavak hangzottak el a magyarországi vendéglátók és szervezők felé, elsősorban a magyar szervezőbizottság elnöke, Dobnemé Erika felé. Nagy elismerést jelentett az, hogy a következő nagygyűlés ko­ordinációs bizottságába, az öttagú bizottságba magyar jelölt is bekerült igen magas pontszámmal. * (A nagygyűlésen egy négyéves kis­lány rajzát árulták, aki rajzában meg­fogalmazta a Fórum üzenetét: „Ne félj, gondolj a jövőre!") Kinczler Irén „A SZERETET ÁLTAL MUNKÁLKODÓ HIT” (Gál 5,6) Gyülekezeti diakónia Norvégiában - és nálunk? Mindazoknak, akik már gyülekezeti diakóniai szolgálat­ban állnak, s mindazoknak, akiknek szintén szívügyük, de még csak érdeklődnek iránta, konferenciát szervezünk a gyülekezeti diakóniai munkáról 1994. október 1-én, szombaton, az Evangélikus Teológiai Akadémián (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.), s minden érdeklődőt sze­retettel várunk. A TERVEZETT PROGRAM: 10.00-10.30: Áhítat: Szebik Imre püspök 10.30- 11.30: „A gyülekezeti diakónia teológiája és gya­korlata Norvégiában”. Előadó: Olav Fanuelsen, Oslo. 11.30- 11.45: Szünet. 11.45- 12.45: Az előadás megbeszélése. 12.45- 13.30: Ebéd. 13.30- 14.30: Hazai helyzetkép rövid beszámolók alap­ján: a) Széchey Orsolya, Budavár: Norvégiái tapasztalatok átültetésének lehetőségei és kihívásai. b) Szabóné Piri Zsuzsanna, Kiskőrös: Egy gyülekezet tö­rekvései és tapasztalatai. c) Szanyi Éva szociológus (Népjóléti Minisztérium): Kis­közösségek szociális feladatai és lehetőségei Magyar- országon a 90-es években. d) A kezdetek Norvégiában. 14.30- 14.45: Szünet. 14.45- 15.45: Megbeszélés. 15.45- 16.00: összegezés. A szeptember 27-ig írásban jelentkezőknek önköltségi áron ebédet biztosítunk. Kérésre az útiköltséghez támo­gatást igyekszünk nyújtani. Budapest, 1994. július ifj. Kendeh György dr. Reuss András Magyarországi Evangélikus Evangélikus Teológiai Egyház Diakóniai Osztálya Akadémia Töprengek Azon tűnődöm: ugyan mit is jelent az „idonei- tas”, mely olyan fontos a szentistváni hatalomelv megértése szempontjából, minthogy az nem „genokra- tikus”. (Lapunk aug. 21-i számában.) Ha volna még mellette öt-hat más, görög vagy latin szó, jobban ért­hetné mindenki Nyírábránytól Katafáig. Csaknem ugyanilyen mértékben figyelemreméltó, ha nagyon sok olvasónk számára ismeretlen, idegen szavak röpködnek újságunk hasábjain, avagy megmagyarázatlan latin ki­fejezések „emelik a színvonalat”. Lehet, hogy egy-egy idézett mondat olyan szűk körben hangzott el, amely­ben mindenki jól tud latinul, s ismeri a legújabban felbukkant szakkifejezéseket is. De nem volna jobb ilyenkor magyarra fordítani a szót? Azon is töprengek, hogy elég sok cikknek miért oly hevenyészett, fésületlen a megfogalmazása? Elég, ha megtámadhatatlan kegyes mondatok, egyházi „pane­lek" sorakoznak egymás mellé? Nem volna-e indokolt lehetőleg olyanokat kérni fel cikkírásra, akiknek megfe­lelő képesség, stílusérzés adatott? A mondanivaló fris­sességéről, színességéről nem is beszélve. Egy bizonyos irodalmi színvonal alatt nem volna szabad kö­zölni semmit. Az oltárra sem kerülhet művirág, amiképp az Ószövetség korában is csak ép állatot volt szabad áldozni az Úrnak. (A toll levitái ügyelhetnének erre.) Továbbá: van-e evangélikus helyesírás? At­tól tartok, hogy van, ha nem is így hívják. Ez ugyan részben a „nagybetűzés" országos járványának oldal­ága, mert most már kényre-kedvre irkáinak nagy kez­dőbetűvel avagy akárhogy szinte bármit, főleg plakáto­kon, más tünetekről nem is beszélve. De nem hiszem, hogy megtisztelő volna pl. a szeretetvendégségre, ha nagy kezdőbetűvel írják. Sőt: a karácsony, hús­vét, pünkösd szavakat is így, kis kezdő­betűvel kell írni. Vagy vágjuk sutba a magyar helyesírás elfogadott és kötelező szabályait „Isten di­csőségére"? (S akkor még az lehet gyanús, aki kis betűvel írja.) Attól lesz szent az ige, ha mindenütt nagy kezdőbetűvel írjuk? Jó példát ad az új fordítás: János ev. elején, ahol Istennel és Krisztussal szinte azonos az Ige, írható így, a magyar nyelv általános szabályai szerint is, de minden esetben rövid i-vel, noha még bibliafordításokban is előfordul a helytelen í. Egyébként jó tudni: az eredeti görög szövegben se­hol sem írják nagy kezdőbetűvel az igét jelentő lo- goszt, melynek több más jelentése is van. - Egy szó mint száz: csak semmi különcködést, mely főként mű­velt emberekből váltana ki visszatetszést, okkal. Jó a közvetlen hang, igemagyarázatban is - ha nem vegyül bele valami „leprédikáló", akaratlanul is fölényeskedő mellékíz. Meggondolandó, hogy mikor tegezhetjük az olvasót. Húszéves lehettem, amikor egy felsőbb évfolyamú teológustársam néhányunknak felol­vasott pár mondatot egy cikkemből, amely ,,-g -s” jelzéssel jelent meg az „Elő Víz”-ben, aligha sejtve, hogy a szerző egy zöldfülű másodéves, és épp jelen van. Ösztönös hangsúlyozásából megéreztem, hogy milyen visszás, rossz benyomást keltő hangot ütöttem meg abban az evangélizálásnak szánt írásomban. Hallgat­tam egy nagyot, de a leckére 44 év múltán is emlék­szem, valamelyest még mindig pironkodva. Tudom: könnyű .jámbor óhajokat" hangoztatni, s nem irigylem a szerkesztőt és munkatársait. De ha egy megkívánható nívóhoz nem ragaszkodunk, túl sok olva­sónknak maradunk adósa. Bodrog Miklós EVANGÉLIKUS ÉRTELMISÉGI MŰHELY Mi Szeptembertől májusig havonta egy alkalommal beszélgetéssorozatot tartunk érdeklődő evangélikus értelmiségiek számára Célunk kettős: 1. Az evangélikus önismeret erősítése 2. Segítség a mai életben eligazodáshoz Hely: A Deák téri Evangélikus Gimnázium egyik terme Időpont: mindig péntek este 7-9 óráig Első alkalommal szept. 16-án 7 órakor találkozunk Programért felelős: Dr. Hafenscher Károly, a Lelkipásztor szerkesztője Ez a beszélgetéssorozat nem jelent új egyesületi, szövetségi, egyházpolitikai keretet - ppen ezért minden érdeklődőt szeretettel várunk. A további programot megállapodás alapján, folyamatosan közöljük. KŐBÁNYA szeptember 25-én, vasárnap, du. 4 órakor szeretetven- dégségen számol be Fabiny Tamás, a gyülekezet lelké­sze, erlangeni tanulmány útjáról. Vendég: Bölcsföldi András református lelkipásztor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents