Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-18 / 38. szám

Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1994. SZEPTEMBER 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft ______Hogy a cselekedet jó legyen, el őbb az embernek kell jónak és kegyesnek lennie, mert a rosszból jó nem származhat. Luther ~~ A TARTALOMBÓL “ „NE FÉLJ, GONDOLJ A JÖVŐRE!” ÚJ ÓVODA ÉPÜLT IRSÁN GIMNÁZIUMI ALAPKŐ-LETÉTELE ASZÓDON Kalácska Béla, Megyaszai László, Fabulya Hilda, Záborszky Csaba, Sándor Frigyes Félelem nélkül... Ha a választásokat követően az ij Országgyűlés és a Kormány negalakulásakor még érthetően iem is kerülhetett sor a találkozás- a, a munkaév kezdetén a művelő- lési kormányzat szemlátomást kü- önös súlyt helyezett arra, hogy negkezdődjék a párbeszéd a ma­gyarországi egyházak, felekezetek 'ezetőivel, képviselőivel. A Parlament épületében sorra :erült tájékoztatónak azonban íem csupán gesztusértékéből adó- lott a jelentősége. Bár tegyük hoz- :á: a gesztusok sem lebecsülhetők. ízt fejezte ki, hogy a tárca legfőbb vezetőin - Fodor Gábor miniszter, íiszterszky Elemér és Jánosi 3yörgy államtitkárok - kívül Gál holtán, a Parlament, és Gellért Kis jábor az Emberjogi Bizottság el- íöke is részt vett a tanácskozáson. Ami a tartalmat illeti. A minisz­er rövid tájékoztatójában kitért nindazokra a kérdésekre, amelyek ólyamatos megoldást igényelnek, ilőzetesen állást foglalt az egyhá­zak tevékenységének társadalmi elentősége mellett, hangsúlyozva, logy a Kormány ezt nagyra érté­keli, döntéseiben is kifejezésre kí­vánja juttatni. Ehhez kéri partne­rül az egyházakat. Az alap a 90/ [V-es törvény, amely példamuta­tóan választotta szét az államot és az egyházakat, garantálva az egy­házak függetlenségét. Az új Kormány strukturálisan is továbblép, amikor megszünteti a Miniszterelnöki Hivatal szerveze­tében eddig működött Egyházügyi Titkárságot és egységesíti a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­riumban a Vallásügyi Főosztály tevékenységében, az egyházakkal, felekezetekkel szükséges együtt­működés hivatali formáit. Ez kap­csolattartást, döntéselőkészítést, koordinálást jelent, semmiképpen sem adminisztratív beavatkozást az egyházak életébe. Ezt már azért sem szükséges nagyon hangsúlyoz­ni, mert az elmúlt években az érin­tettek jó tapasztalatokra tehettek szert a Főosztály működését ille­tően, valóban a segítő szándék volt a meghatározó, az új minisztériumi vezetés ezt mind a személyeket, mind a tartalmat, mind a munkastí­lust tekintve megerősítette. A konkrét kérdések vonatkozá­sában a hitoktatást értéknek tekin­tik, a miniszter a hittanórák tan­tervbe iktatásával egyetért ott, ahol ez jól megvalósítható, nem tekinti elvi problémának. Az úgynevezett hitéleti támoga­tás sarkalatos kérdés. Mindenki tisztában van annak a helyzetnek a feszültségével, amikor az éven­kénti országgyűlési döntéstől függ az egyházak anyagi helyzete. Ez valójában megkérdőjelezi az egy­házak függetlenségét. Ugyanakkor óvatosan, körültekintően szabad csak változtatni, nem veszélyeztet­ve az egyházak működőképes­ségét. Ezért sem lehet egyszerűen a sze­mélyi jövedelemadó-rendszerrel összekapcsolni a támogatást, amit többen javasoltak, hiszen például joggal merül fel, hogy az egyháza­kat támogatók között viszonylag jelentős lehet az idősebbek, a kisfi- zetésűek aránya. Nincs igazán megbízható felmérés, elemzés, jó döntés csak ezek birtokában hoz­ható. Az ingatlanok visszaadásában a kormány folytatni kívánja a tör­vény végrehajtását, figyelembe vé­ve az eddigi tanulságokat, az anya­gi lehetőségeket, az egyházak ál­láspontját. Szólt a miniszter a folyamatos kapcsolattartás szükségességéről, arról, hogy a reprezentatív jellegű, nagy létszámú értekezletek de- monstratívak, természetesen a konkrét kérdések a közvetlen dia­lógusokban dőlnek el, amelyre ké­szen állnak. A demonstratív jelleg azért is szükséges, mert segít a fé­lelmek eloszlatásában. Természe­tesen, ha ez összhangban van a tényekkel. Kissé ezért is állnak az új vezetés képviselői értetlenül a félelmek előtt, mert programijuk, magatartásuk, döntéseik ezt nem indokolják. A vitában azután kiderült, hogy az egyházak vezetőiben nincs féle­lem, bizalommal várják, hogy a kormány folytatja az 1989/90-ben megindult, az elmúlt parlamenti ciklusban felerősödött folyamatot az egyházak támogatását, regene­rálódását illetően. Az emberekben olykor megnyilvánuló félelem a megelőző évtizedekre nyúlik vissza és érthetően inkább az idősebb korosztályt jellemzi. Napjainkban ritka az olyan ta­nácskozás, amelyre olyannyira a konstruktivitás a jellemző, hogy nem hangzik el bíráló észrevétel a korábbi vezetésre és nincsenek ak- tuálpolitikai felhangok, áthallá­sok. Magunk is többször kifejez­tük, hogy az egyházpolitika kell legyen az egyik olyan terület - töb­bek között az állam és egyház szét­választása, az egyházak társadalmi szolgálata miatt -, amelyben egyértelmű a kontinuitás, függetle­nül attól, mely pártok rendelkez­nek parlamenti többséggel. Ez is a társadalomban és az egy­házban egyaránt szükséges tanulási folyamat és bizalomerősítés része. Magam a hitéleti támogatás és az ingatlan-visszaadás kérdéséhez szóltam hozzá. Hangsúlyoztam, hogy olyan megoldást kell találni a támogatás technikájára, amely semmiképpen nem hozhatja az ed­diginél hátrányosabb helyzetbe az egyházakat, utaltam a jelenlegi el­képzelések buktatóira, örvende­tes, hogy máris van olyan elképze­lés, mely a teljes ciklusban, tehát négy évre garantálná a támogatást, igazítva az infiációhoz, ezzel is csökkentve az évenkénti döntések­ből adódó függőséget, bizonyta­lanságot. Az ingatlan-visszaadás ütemét gyorsítani kellene, ezt segítené, ha az azt előkészítő bizottság a konk­rét igényeket terjeszthetné a Parla­ment elé és nem az előre megszava­zott összegek határolnák be a lehe­tőségeket. Ez felel meg egyébként az eredeti törvénynek. A mi egyházunkban is természe­tesen sokakat foglalkoztatnak ezek a kérdések, összefüggésben az egyházak, egyházi személyiségek, lelkészek és nem lelkészek politi­kai, közéleti szerepvállalásával. A választások után könnyebb ezekről higgadtan eszmét cserélni, talán sikerül a zsinaton is a több­ség egyetértésével találkozó tör­vényt elfogadni. Azon egyháztagok gondolkodá­sát lehetett tetten érni volt iskola­társam, barátom, Horváth Miklós írásában, (Evangélikus Élet szept. 4.), akik a választási eredményben csalódtak, az új koalícióval szem­ben bizalmatlanok. Szükség van a különböző véle­mények megnyilvánulására, kü­lönbözőségeinkben kell egyek le­gyünk. Azaz, komolyan kell ve­gyük, hogy hitbeli azonosságunk nem jelent, nem jelenthet unifor- mizáltságot az evilági élet, így a politika kérdéseiben. Ezeket nem szabad lebecsülni, de túlértékelni sem. Ami az országos felügyelő tevé­kenységét illeti, az is megítélhető, elsősorban a tények alapján, fő­ként természetesen az egyház érde­kével, szolgálatával összefüggés­ben. Annak idején eleink azért is hozták létre a felügyelői tisztsége­ket, hogy a felügyelők tehermente­sítsék a lelkészeket, védjék a gyüle­kezeteket, az egyházat a szó evilági értelmében, vállalva a közélet, a politika terheit is. Ma sincs ez más­képpen. Dr. Frenkl Róbert Egy se vesszen el... j óvoda Szeptember hónap az iskolakez­dés hónapja, ilyenkor a figyelem önkéntelenül az oktatási és nevelé­si intézmények felé fordul. Termé­szetesen így van ez az egyházban is. Néhány nappal a tanévkezdés előtt, augusztus 21-én, a Pest me­gyei Egyházmegyében, Albertirsa község irsai részében új óvodát épült lrsan szenteltek és adtak át rendeltetésé­nek. Az óvodának a „Mustármag" nevet adták. Találó név, mondta igehirdetésében dr. Harmati Béla püspök. Kicsiny magból lesz a pél­dázat szerint a hatalmas fa, vagy bármilyen növény. Az igehirdetés alapigéje Mt 18,12-14 versei voltak. Isten megbízást ad az embernek. SZABADTÉRI MEGYEI EVANGÉLIZÁCIÓ TERÉNYBEN Egység a Krisztusban a kereszt által Lázas készülődés, sürgés-forgás előzte meg az augusztus 14-én megrendezésre kerülő megyei sza­badtéri evangélizációt Terényben. Ez a Nógrád megyei település Ba­lassagyarmattól 20 kilométerre fekvő kis falu. A Cserhát hegyvo­nulatának egyik völgyében elterü­lő kis település gyönyörű természe­ti adottságokkal rendelkezik. A fe­le részben evangélikus lakosság az 1700-as években települt át a felvi­déki ArVa megyéből Terénybe. A nemzetiségi öntudat igen erős a faluban. Már hagyománnyá vált az évenként megrendezésre kerülő nemzetiségi találkozó, amely eb­ben az évben kibővült a Szabadság Napja rendezvénysorozattal. Nógrádban harmadízben került sor szabadtéri színpadon megyei evangélizáció megrendezésére. Az esemény létrejöttének feltételeit az önkormányzat és a gyülekezet biz­tosította. Az evangélizációt Mucsi- na Gyula, a település polgármestere nyitotta meg, majd Szlobodnyik András, a falu jegyzője köszöntötte a megjelenteket, hangot adva örö­mének, hogy Terény adhat otthont idén a megyei evangélikus szabadté­ri evangélizációnak. „Szívből kívá­nom a terényi önkormányzat és a magam nevében, hogy az evangélizá­ció olyan lelki értékeket teremtsen a szívekben, amelyek az embereket kö­zelebb hozzák egymáshoz megbecsü­lésben és értékesebb életvitelben.” Az egyházmegye gyülekezetei­ből mintegy félezer ember érkezett az estébe nyúló alkalomra csak­nem tizenöt településről. Az evan­gélizáció szolgálatának gerincét a 10 napos balassagyarmati megyei ifjúsági konferencia ifjúsága bizto­sította, de a lucfalvi, ősagárdi és a helyi gyülekezetek tagjai is ének­kel, verssel, prózával és bizonyság- tétellel szolgáltak. Az igehirdetést Kalácska Béla esperes, az evangélizáció szervező­je tartotta lKor 1,18-23 igéje alap­ján. Az igehirdetés a többi között rámutatott arra a tényre, hogy a pogány világ az egyetemes kinyi­latkoztatás alapján csak vallásfilo­zófiai rendszerek (hinduizmus, buddhizmus, sintoizmus stb.) lét­rehozására volt képes, és „a saját bölcsessége útján nem ismerte meg az Istent”. A zsidóknak a megvál­tás keresztje botránynak tűnt, „de nekünk, akik üdvözülünk, Isten­nek ereje”. Ez manapság is kísért, amikor a kereszt háttérbe szorul a nyugati karizmatikus szektákban és a keleti vallásfilozófiai rendsze­rekben, amelyek gyökeret próbál­nak verni hazánkban. Ugyanak­kor az evangélium keresztközpon­tú, benne nyilvánul meg Isten ha­talma és ereje a bűn, a halál és a személyes gonosz felett. A keresz­tet nem lehet megkerülni, sem a fenti világi bölcsességgel, sem saját erőnkkel, sem társmegváltóval. A megtérés teljes valónk személyes átadása, áthelyezése az Isten erőte­rébe. Ezt a lépést csak bünbánattal tehetjük meg. Az újjászületés így nem kétséges az átadott szív szá­mára. A kereszt által oldódnak meg Keresi és magához hívja az embe­reket. Távol akar tartani a veszé­lyektől. Ezért kellenek ezek az in­tézmények, hogy már kicsiny gyer­mekkorban megismerjék Jézust, igéjét és erkölgsiségét, és legyen ez a hely, ahol gyakorolni is tudják. Magyarország. István királysága alatt csatlakozott a nyugati keresz- tyénséghez. Ez hozta magával az iskolák alapítását is. 1996-ban lesz 1000 éves a magyar iskola! Ez az (Folytatás a 3. oldalon) Krisztusban az emberiség alapvető „örökzöld” problémái; a nemzeti­ségi feszültségek, a társadalmi problémák és a nemek helyes önér­telmezése és életvitele. Az evangélizáció úrvacsoravé­tellel zárult. A helyi lelkész, Gulá- csiné Fabulya Hilda hívta az Úr megterített asztalához a testvére­ket. Legyünk egyek - mondta -, az iménti igehirdetésben elhangzott Krisztus keresztjében és az asztal­közösségben. Hangsúlyozta, hogy az első keresztyének minden vasár­nap összejöttek igét hallgatni, éne­kelni, imádkozni és úrvacsorát ven­ni. Egymásért éltek. így legyünk egyek mi is, idősek és fiatalok egy­aránt. Együtt éljük át a bűnbocsá­nat örömét, békéjét és erősödjünk meg Jézus Krisztus minden bűnt elfedező, testvérszíveket egybekö­tő szeretetében. A jelenlévő nagy gyülekezet döntő többsége engedett a hívás­nak és élt az úrvacsorával. A szol­gálatot a megyéből megjelent öt lelkész végezte. Az úrvacsoravétel alatt a megyei ifjú­sági konferencia résztvevői énekkel szolgáltak. Az est közeledtével a köz­ismert régi evangé­liumi énekkel bú­csúztunk egymás­tól: „Isten velünk, viszontlátásra!...” Este, az alkalom végén a vendégek a gyülekezet asszo­nyai által nagy sze­retettel készített fi­nom vacsorát fo­gyaszthatták. így ténylegesen meg­valósulhatott az őskeresztyén gyü­lekezetekben meg­élt testvéri, teljes agapé szeretet. Ez a megyei evangélizációs ösz- szejövetel jó alka­lom volt arra, hogy Krisztus test­vérszíveket egyesí­tő szeretete meg­nyilvánuljon. Le­gyen érte hála és dicsőség Istennek! Gulácsiné Fabulya Hilda A balassagyarmati ifjúsági konferencia tagjai szolgálnak az evangélizáción A résztvevők egy csoportja Lelki és szellemi értékek háza Gimnázium alapkő-letétele Aszódon Augusztus 21-én, vasárnap a Pest megyei Egyházmegyében az iskolaügy került első helyre. A dél­előtti irsai óvodaszentelés után Harmati Béla püspök útja Aszódra vezetett, ahol egy új gimnázium épületének alapkövét tették le, is­tentisztelet keretében. Aszód régen evangélikus iskolaváros volt. Gim­náziuma és leánynevelő intézete a város, a környék, a Galga völgye fiatalságát gyűjtötte össze és nevel­te egyházunk szellemében hitre, becsületre, emberszeretetre. A rendszerváltás után eddig visz- szakapott gimnáziumok után nyolcadikként Aszódon nyílik új gimnáziumunk. Sokáig folytak a tárgyalások önkormányzattal, mi­nisztériumi bizottsággal, míg végre az a döntés született, hogy itt egy­házunk nem a régi iskoláját kapja vissza, hanem kárpótlási összeget szavaztak meg, melyből felépülhet az új iskolaépület. Ezek után jelölték ki a helyet, mely a templom mögötti részen, tágas helyen terül el. Az istentiszte­let után ide vonult ki a gyülekezet, hogy szemtanúja legyen az alapkő letételének. Az ünnepségen az aszódiakon kívül ott volt a kör­nyék sok érdeklődője, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, Szeme­rei Zoltán pénzügyi főosztályveze­tő, a környékbeli lelkészek, a jö­vendő diákok közül sokan, megje­lent a város országgyűlési képvise­lője Vankó Magdolna is, valamint a város polgármestere. Az istentiszteleti szolgálatban a püspök mellett részt vett Detre Já­nos esperes, a gyülekezet lelkésze és Baranyai Tamás espereshelyet­tes, domonyi lelkész. A püspök igehirdetésének alap­igéje 2Tim 2,1-2 volt. Azzal kezdte, hogy a régi iskolai hagyományok­ra emlékezve, új iskola alapkövét tesszük le ma. Az ige arra biztat, hogy erősödjünk meg a kegyelem­ben. Azzal a reménységgel indu­lunk, hogy minden korlát és aka­dály ellenére a 20-21. században is erős az Isten kegyelme. A kegye­lemben úgy erősödhetünk, ha a lel­ki vonalat tartjuk elsőnek és fontos­nak. Ami a mai napon történt az egyházmegyében, Irsán és Aszódon, az azt jelenti, hogy megerősödhetünk ebben a lélekben. A megerősödés után ez hangzik az igében: add át... ( Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents