Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-04 / 36. szám

Evangélikus Élet 1994. szeptember 4; GYERMEKEKNEK Arcok, mosolyok; a viszontlátás boldog pillanatai; búcsúzások szorongató megilletődöttsége; élmények színes forgataga; a játék izgalma; a pihenés óráinak lomha, simogató múlása; a természet megrendítő nagyszerűsége: a nyár, a vakáció ajándékai. Mint a vízparti homokba irt rajzok, lassan elmosódnak az idő partra futó hullámai nyomán. Csak emlékezetünk őrzi őket: a nyár melegét és fényét raktározva el a közelítő tél hideg, sötét estéire. Gondoskodó Édesatyám! Köszönöm neked e tartalékokat! BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Juhok és kecskék FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” Egy alkalommal, amikor Jézus arról be­szélt, hogy egykor visszajön, és ítéletet tart az emberek felett, ezt mondta hallgatóinaik: Amikor pedig eljön az Emberfia az ő di­csőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára, összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akiket jobb keze felől állított, megjutalmaz­za, akiket pedig a bal keze felől, azokat megbünteti. A példázat értelme világos. A fehér juhok jelképezik azokat, akik életükben befogad­ták Jézust, a fekete kecskék pedig azokat, akik elutasították őt De honnan veszi, Jézus ezt a képet? ­A közelkeleten gyakran előfordul, hogy egy nyájon belül összekeveredve látjuk a ju­hokat és a kecskéket. A juhok általában fe­hér színűek, a kecskék feketék. A juhok ér­tékesebb állatok, mégis érdemes kecskét is tartani, mert ez ott is megszerzi a táplálékot, ahol a juh erre már képtelen. Például a me­redek hegyoldalak sziklái között. Mivel azonban a kecskék nyugtalan természetűek, a pásztor éjszakára kénytelen elválasztani őket a juhoktól az akol vagy az istálló bejá­ratánál. Hát ez az a mindennapi életből vett pillanatkép, melyet Jézus mondandójának érthetőbbé tételéhez felhasznál. Ezt az ismert mondatot kellett megtalálnod az Ószövetségben. Hétről-hétre megadtam egy-egy magánhangzót, melyek segítségével rábukkan­hattál a keresett Igére, Sámuel első könyvének 3. részében, a 10. versben. Azok, akik hamar rábuk­kantak a helyes megfejtésre, hétről-hétre plusz kérdésekre is válaszolhattak, s így gyarapíthat- ták pontjaikat. A plusz kérdésekre a válaszok a következők: A mondatot Sámuel mondja, akinek az édesany­ját Annának hívták. Sámuel Silóban nevelkedett, Éli főpap mellett. A helyes megfejtéseket beküldők neveit és pontszámát lapunk következő számában közöl­jük. BETÜREJTVÉNY A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Eléggé nem értékelhető könyv került a kö­zelmúltban a „könyvpiacra”! SZOBORSOR­SOK - nagyrészt fővárosunk szobrai, melyek­nek sorsa gyakran hazánk történetével, vagy akár saját életünk változásaival fonódott ösz- sze - dicsőséges napokat és végtelenül szomo­rú időket tükrözve. Prohászka Lászlónak már korábban is jelentek meg hasonló témájú is­Prohászka László SZOBORSORSOK Kornétás Beszélő szobrok mertető könyvecskéi, mint pl. a több nyelven kiadott „Budavár szobrai”, a címlapon Kisfa- ludi Strobl Zsigmond szinte jelképpé vált XVIII. századi Magyar Huszárjával. A közel 200 oldalas SZOBORSORSOK, szép, képes összeállítás: történelem, irodalom, ismeretter­jesztés - érdekfeszítő, sőt izgalmas olvas­mány. Vannak, akiket máris arra ösztönzött, hogy a helyszínen is gyönyörködjenek nagy szobrászaink művészi alkotásában, a szobrok, szoborcsoportok, emléktáblák múltat idéző, magyarságunkat, hitünket erősítő emlékeiben. Az evangélikusság nagyjait is ott találjuk. Közülük néhánynak, vagy szobrának képét az Országos Evangélikus Múzeum tárlóiban is emgtalálni, mint pl. a niklai remete, Ber­zsenyi Dániel, Herman Ottó, Mikszáth Kál­mán, Gyóni Géza képei, vagy Petőfi, Kossuth kéziratok, relikviák. Prohászka könyve ko­moly, áldozatos munka eredménye, erre utal Ráday Mihály előszava: „...végre egy szemé­lyes hangvételű könyv, amely gondolatokat ébreszt, tettekre ösztönöz”. Az írta, aki maga is áldozatos munkával indította el - TV adá­sain keresztül - pusztuló értékeink megmenté­sét. Szinte elfelejtett neveket idéz, szobruk be­mutatásával, mint pl. a forrásfakasztó Zsig­mondy Vilmos bányamérnököt (érdemes lenne hosszabban megemlékezni róla!). A könyv ol­vasása közben idéződnek fel a szobrokról hallott történetek, féltörténetek, sok mende­monda most válik valósággá az iró-kutató le­írása nyomán. Mennyi - hihetetlennek tűnő - igaz történet! A sok megdöbbentő szobortör­ténet - az emberi butaság bosszantó és sok­szor már mosolyra fakasztó megnyilvánulá­sai. Tanulságos könyv, érdemes elolvasni. - Jó lenne, ha a szerző folytatná a SZOBOR­FIAT Kíváncsi várakozással szálltam fel a csömöri HÉV-re. Kíváncsi voltam, hogy az idei, immár a har­madik csömöri Keresztyén Köny- nyűzenei Fesztivál milyen lesz. Emlékeztem még jól a tavalyira, ahol én is felléphettem teológusok társaságában. Várakozással tekintettem hát az előttem álló másfél nap elé. 1994. július 30-31. A csömöri fesztivál, ahogy ma a köztudatban él. Szinte fogalommá vált már. Most itt ülök egy pádon és próbá­lom végiggondolni, mit vártam és mit kaptam az idei fesztiváltól. Ka­varognak, előjönnek a gondolatok. Eszembe jutnak az élmények, pozití­vak, negatívak, mert mindkettőből jutott idén elég. Hadd adjak egy rö­vid beszámolót arról, amit ezen a csömöri fesztiválon átéltem. Kisebb-nagyobb nehézségek árán, a szervezés egyes hiányossá­gait helyrehozva, Solymár Péter áhítatával kezdődött az idei feszti­vál. Csend volt a teremben, ahol az idén jócskán maradtak üres he­lyek. A lelkész az áhítatban méltó kezdetet adott egy keresztyén ifjú­sági, zenei együttlétnek, megemlít­ve: milyen óriási talentum a zene, a zenei érzék, és milyen hatalmas szolgáló eszköz lehet a keresztyén ember életében. Az áhítat után a polgármester kívánt minden jót a fesztivál részt­vevőinek. A zenekarok fellépési sorrendjének ismertetése után kez­detét vette a fesztivál. Pontosab­ban kezdetét vette volna terv sze­rint, ha ki nem derül, hogy a fellé­pő zenekarok, énekesek közül töb­ben hiányoznak. Lázár Attila, az első fellépő nem érkezett meg. A Halesz basszusgi­tárosa 39 fok fölötti lázzal, priznic- ben feküdt hátul egy teremben. A Tandem együttesről sem volt semmi hír. Többen összenéztünk: üres pad­sorok, alig néhány zenekar. - Mi lesz ebből?! Az első fellépő, Lipták Tibor, azért valamelyest eloszlatta a kételyeket. Bravúros gitáijáték- nak és kellemes dallamoknak le­hettünk fültanúi. A terembe lassan visszaszállingóztak, akik az előbb még kifelé mentek. Nagy örö­münkre - talán isteni gondviselés - egy amerikai kis kórus jelent meg a szinen. A Beloved fergeteges ze­nei műsorral lépett fel. Duplán kel­lemes érzés volt rádöbbenni, hogy énekeik egy jó részét magyarul ad­ták elő, s azt kell mondani, kiváló kiejtéssel. És a legfontosabb az egészben az az őszinte szolgálni akarás, ami áradt ezekből a fiata­lokból. Nem azért jöttek ide, hogy csak zenéljenek, énekeljenek, jól érezzék magukat, hanem, hogy bi­ALÓ CSÖMÖR ’94 Keresztyén zenei találkozó zonyságot tegyenek Krisztusról, hogy szolgáljanak. Csak az volt lehangoló, hogy a magyar keresztyén fiatalok között ismét megjelentek üres székek, so­rok. Hátulról pedig egyre erőseb­ben hallatszott a zaj, beszélgetés, nevetgélés. Nem vagyunk kíván­csiak a Krisztust szolgálókra, sőt egyszerű emberi produkciójukra sem. Furcsa. Akkor miért jövünk el egy ilyen alkalomra? Újabb zenekar lépett fel, a WAFT. Nevük egy angol rövidí­tés: „nekünk is megbocsátatott”. Rockzenét játszottak és ahogy visszaemlékeztem a tavalyi játé­kukra, örömmel tapasztaltam, mennyit fejlődött ez az amúgy is jó zenekar. Zeneileg jók, igazán él­vezhetők voltak és náluk is érezte az ember a szolgálatot, mint fel­adatot egy ilyen zenei fesztiválon. Csupán egy dolog esett rosszul, amikor meghallottam, hogy a WAFT csak játsszon minél többet, mert nincs, aki fellépjen utánuk, mindössze egy zenekar. Országos keresztyén zenei feszti­vál és a szervezés csak azt tudta elérni, hogy három fellépő legyen az első napon? Miért? - Tört fel a kérdés. Valakinek be kell ugrania! Be is ugrott egy kéttagú „zenekar”. Gitár és furulya. Izgalmas, érdekes felállás. Vajon mit adnak elő? Végighallgattam és nem tudom, mit adtak elő. Mindenféle kusza sorokat hallottunk, sokszor rend­kívül hamis hangokkal. Semmi­lyen keresztyén üzenetet nem tud­tam felfogni belőle. Ha ezt egy vi­lági koncerten tapasztalom, mit szólhatnék ellene, de ez egy keresz­tyén zenei fesztivál, ahol nem azért jövünk össze, hogy mindenféle hiá­bavalóságot hintsünk szét. S mé­gis, ennek a párosnak a közönség soraiban nagy sikere volt. „Jó buli zene volt” hallottam többfelől. Újabb kérdés merült fel bennem: most bizonyságot teszünk, hogy bulit rendezünk? Bulit a világ is tud rendezni! Akkor mennyivel adunk mi többet, mint a világ?'“ A nap záróeseménye a vacsora előtt a Promise zenekar fellépése volt. Hangos üdvrivalgás kö­szöntötte a zenekar tagjait, akik hiányosan bár, - hiszen a basz- szusgitárosuk Amerikában van, - de nagy örömére szolgáltak a közönségnek. A zenekar szinte próbák nélkül volt kénytelen ki­állni, mégis magas zenei élményt nyújtott. A Promise név eleve „minőséget” jelöl a keresztyén if­júsági berkekben, s most sem hagyta csalódni a fiatalokat. Vacsora után az est „fény­pontja” következett. Ocsai Zol­tán és Smidéliusz Gábor új, kö­K N A K zös szerzeménye, a Barabbás oratórium. Igaz, a beígért fél­órás késésből háromnegyed óra lett a beállítási nehézségek miatt, de a lelkesedést, várakozást ez sem lohasztotta le. Zeneileg nagyon jó részek voltak a darabban. Sajnos, a szöveget sok­szor nehezen lehetett érteni, de ez egy olyan dolog, amit gyakorlással könnyű kiküszöbölni. Az este, mint általában, tánc­házzal zárult. Héber és magyar táncokat lehetett megtanulni. Lassan-lassan aztán minden el­csendesedett. Másnap reggel kilenctől a Ha­lesz együttes mégiscsak fellépett, mert a basszusgitárosuk jobban lett. Jó volt hallgatni őket. Tavaly óta ők is nagyon sokat fejlődtek zeneileg. Rendezett, szép előadás volt. Utánuk következett volna a Ká­naán nevű együttes, akik 50 perces műsorral jelentkeztek eredetileg, de elfelejtettek megjelenni, így volt egy kis szabadidő a 11 órakor kezdődő istentisztelet előtt. Idén az istentiszteletet nem a Művelődési Házban, hanem a templomban, a gyülekezettel együtt tartották. így sokkal job­ban lehetett a fesztivál résztvevőit és a gyülekezet tagjait egy egységbe hozni Isten színe előtt. Egy akarat­tal voltunk együtt egy tele temp­lomban. A fesztivál zenészei szol­gáltak a liturgiában. Az igét egy teológus hirdette. A búcsúebéd után eloszlott, elu­tazott a tömeg. Visszamaradtak a két nap emlé­kei, és itt maradt egy-két kérdés is:- Miért sikerült kevesebb zene­kart felléptetni az idén?- Miért voltak ilyen szembetűnő hiányosságok, hibák a szervezés­ben?- Miért van az, hogy néhányan csak előadni, fellépni szeretnének egy csömöri fesztiválon? Hová tűnt a szolgálni akarás?- Vajon képé's-é a Csőmön Fesztivál megújulni jövőfe'áhnyi-' ra, hogy ténylegesen Istennek szol­gálók közössége legyen, ne pedig világi zeneéhségünket csillapító koncerthétvége csupán?- Vajon Isten adja-e áldását a jövő évi hasonló rendezvényre? Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a gondolatokat, az őszin­te, hű sáfári szolgálatot, hogy a ke­resztyén zenei fesztiválok is az 0 és csak az Ő dicsőségére szolgáljanak! Egyébként a csömöri gyülekezet, mint minden évben, az idén is nagy áldozatkézséggel járult hozzá a fesztiválhoz. Ezen a munkáján va­lóban Isten áldását éreztem ma­gam is. B. J. SORSOK kutatását és feltárását, hiszen kis hazánkban sok szobornak lehet még monda­nivalója. A Kornétás kiadó, s a kaposvári nyomda jó segítőtársai voltak a szerzőnek. Schelken Pálma Zsigmond Vilmos áthelyezett mellszobra a Városligetben Evangélium Színház BM Duna Palota Budapest, V., Zrínyi u. 5. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület védnöksége alatt az EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ PROLONGÁLJA 1994. szeptember 10-én 17-én, 24-én este 7 órakor és 25-én du. 5 órakor Tamási Áron VITÉZ LÉLEK Példázat 3 felvonásban Bállá Péter .............O. Szabó István Jászai-díjas Lá zár.....................Körtvélyessy Zsolt Jászai-díjas Am brus .................Bicskey Károly Jászai-díjas Bo róka...................Forgács Szilvia Ni kita..................... Simon György Jászai-díjas Sá ri, a felesége ... Antal Anetta Kristóf...................Tihanyi Tóth Csaba Ro záli, a felesége . Kovács Barbara Panna.....................Szoboszlai Éva Cs orba...................Sárosi Gábor Bü llents .................Galgóczy Imre Ci gány...................Imre István Gy ermek ...............Csirmaz Ádám Tö rténik mindjárt az első világháború után A művészati közösség munkatársai: Húros Annamária (díszlet, jelmez) Szathmáry László (szcenika) Kerekes Lajos (hang- és fénytechnika) Rendező: Udvaros Béla Jegyek válthatók: BM DUNA PALOTA szervezés, jegypénztár 117-2790 Helyárak: 360 - 310 - 260 forint fi 1 t l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents