Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-04 / 36. szám

Evangélikus Élet 1994. szeptember 4

Gondolatok hétköznapjaink eseményeiről

A közelmúltban lezajlott parla- aenti választások miatt vált aktu- lissá annak felvetése, hogy a ke- esztény ember milyen mértékig oglalkozzon társadalmi-, közéleti-, politikai kérdésekkel. Töreked- sn-e aktív részvételre, akár parla- nenti képviselőségre is, mint gyik-másik lelkész vagy az orszá- ;os felügyelő is teszi, vagy kialakít- a saját véleményét, támogassa azt íz irányzatot, amely hozzá legkö- elebb áll.

Ami az aktív részvételt illeti, nindig meglepő, ha egyházi sze- nélyiség beáll a közéleti szereplők órába és az egyház társadalmi tasznosságát hangsúlyozva, úgy ekinti az egyházat, mint csupán zociális-, oktatási, kulturális in- ézményt, és politikai szempontok ilapján vizsgálja, esetleg befolyá- olja az egyház tevékenységét, negnyil vánulásait.

Nem arról van szó, hogy korlá- ozni kellene kinek-kinek a véle- nénynyilvánítási szabadságát, de 'itatható egyéni véleményt, megál- apításokat nem lenne szabad a íévaláírás mellett azzal a kiegészí- éssel közzé tenni, hogy a nyilatko- :ó vagy szerző „evangélikus lel- cész” vagy „az evangélikus egyház )rszágos felügyelője”. Ez ugyanis ízt az érzetet kelti a hallgatóban, üvasóban, hogy az evangélikus :gyház álláspontjáról értesül, mi- cözben nemegyszer politikai érdek :s nem az evangélikus hitvallás a notiváló tényező.

Az Országházban hangzott el, íogy a parlament újra fogja tárgyalni „A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyhá- :akrór szóló törvényt. Ez az 1990. ;vi IV. törvény mondja ki, hogy ,az egyház az államtól elválasztva nűködik”, és szól arról is, hogy az igyházak „a hitélet körébe tartozó nunkálkodásuk mellett... a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életéjen”. Vajon a törvénynek amiatt cell-e változnia, mert az egyházak „költségvetési támogatása” is párámén ti kötelezettség? Hallani arról, hogy az állami támogatás megszüntetésén gondolkodnak. Azt te^Jk^gy, egyházak, egyre, inkább csak a hívek adományaiból tartsák fenn magukat, méghozzá úgy, hogy a hívek személyi jövedelemadóikból levonhassák az egyháznak fizetett összeget. Arról még nem hallani, hogy a nyugdíjasok, vagy kereset nélküliek esetében mi a megoldás. Érintheti ez az elképzelés a személyiségi jogokat is. Sokan nem értenének egyet még azzal sem, ha állami nyilvántartás készülne arról, hogy ki melyik feleke- zethez tartozik. Most meg az adóhivatal azt is nyilvántarthatná, hogy ki milyen összeggel támogatta gyülekezetét, illetve hitközségét.

Hogyan vélekedik erről a kérdésről egyik prominens egyházi tisztségviselőnk, az országos felügyelő? Egyik napilapban „A hír szent, a vélemény szabad” rovatban, „Politika, egyház, kereszténység” c. cikkében fejti ki véleményét és így ír: „Ezért is hatott és hat idegenül, ha azzal kísérlik meg riogatni a lelkészeket, a híveket, hogy kizárólagosan ennek vagy annak a politikai erőnek a kormányzása a garancia az egyházak támogatására. Jól néz ki a spirituális közösség, amely nem az Istenben bízva, hanem politikai erők kegyeitől várja a jövőjét. Az alapvető egyházpolitikai kérdés nem a támogatás, hanem a vallás- szabadság ügye.”

Az utolsó két idézett mondat nem annyira frappáns, mint amennyire lehangoló. Nem kellene megbántani azokat a testvéreket és kétségbe vonni még az Istenbe vetett bizodalmukat is, akik ismerve egyházunk - és híveinek anyagi helyzetét, változatlanul szükségesnek tartják a költségvetési támogatást.

Ne tekintse senki riogatásnak, de egyházi vezetőnktől elvárható lenne, hogy most ne a felekezeten kívüli és a hívő ember elismertségének kiegyensúlyozását szorgalmazza, hanem az egyház támogatásának a megmaradásáért tevékenykedjen.

Közismert, hogy a kormányzó- párt egyik képviselője evangélikus lelkész. Elképzelhető-e, hogy akkor, amikor az egyházak támogatásának várható csökkenéséről fog szavazni a parlament, a képviselő úr nem veti alá magát a szocialista frakciófegyelem megkövetelte együttszavazási kötelezettségnek? Remélhetjük-e, hogy ez esetben jól fog dönteni?

A bevezetőben említett második alternatíva az, amit vállalnunk érdemes. A mai embert megszámlálhatatlan hatás éri naponta. A különböző reklámoktól a természet- gyógyászatig valamilyen módon mindegyik szeretné befolyásolni. Hogy mit fogadjon el ezekből a gondolatokból és mit utasítson el, ahhoz a Szentírásban keresi az eligazítást a keresztyén ember. Lehet, hogy ez a saját vélemény különbözni fog a divatos, propagált felfogástól és az idézett egyházpolitikai állásponttól is.

Sok szó esik manapság a nemzeti gondolkodásról. Az említett cikk is foglalkozik vele. Vannak, akik úgy érzik, hogy a nemzeti elkötelezettség régi,: .túlfialadoti, .magatartás .és el-,. leniéibe®. áll .az.Lurópához„csaíla- kozás szándékával.

Mások viszont azt is észreveszik, hogy a sokszor példaképnek tekintett angolok mennyire húzódoznak a közös Európa gondolatától. Nem szeretnék feladni saját hagyományaikat, kultúrájukat, viselkedési formáikat, gondolkodásukat. Nyu- gat-Európa népei is tartanak az amerikanizálódástól, tömegkultúrájuk térhódításától. Furcsa lenne azt állítani, hogy ezek a társadalmak - nemzeti érdekeik előtérbe helyezése vagy nemzeti érzelmeik miatt - nem tartoznak Európához. Történelmi tanulmányaink során hányféle népről hallottunk vagy olvastunk, amelyek valaha léteztek, s mára nyomuk is alig maradt, mert feladták nyelvüket, vagy megfosztották őket etnikai karakterüktől.

Tudjuk viszont, hogy a zsidó nép megőrizte szétszórtságában is hagyományait, szent könyveit, ünnepeit, szokásait, hitét. A legnehezebb

körülmények között is rendkívül nagy gondot fordítva a nevelésre, és ha lehetett, a legkiválóbb mesterekkel taníttatva a gyermekeket. Ennek is köszönhető, hogy újra megvalósult a szuverén zsidó állam, azon a területen, amelyet évezredekkel ezelőtt már birtokoltak az ősök.

A Szentírásban olvassuk, amikor a kapemaumi százados a zsidók véneit küldte követségben Jézushoz haldokló szolgájának gyógyulásáért, akkor ők e szavakkal mutatták be a római katonatisztet az Úrnak: ,JVféltó, hogy megtedd, mert szereti a mi nemzetünket.” Jézus nem feddte meg őket, mert nemzetük szeretetét érdemnek tekintették, hanem „Jézus tehát elment velük” és a beteg szolgának visszaadta egészségét. (Lk.

7,1-10)

Visszatérve az előzőekben említett 1990. évi IV. törvényhez, melynek idézett szakaszában a jogalkotó tőlünk is elvárja a nemzeti tudat ápolását. Ahogy hitünkből fakad annak megvallása is, úgy az sem szégyen, ha keresztyén létünkre szeretjük saját népünket, azt az etnoszt, amelyhez tartozunk. Bátran tehetjük ezt, hiszen sem gyülekezeteinkre, sem iskoláinkra nem volt soha sem jellemző a kirekesztés, amire az említett cikk utal. Azért, mert akadnak a közéletben olyan szereplők is, akik csak politikai megfontolásokból nevezik magukat keresztyénynek, még nem ok arra, hogy sommásan elítéljük a keresztyén-nemzeti gondolkodást.

Mélyreható társadalmi-, gazdasági változások korát éljük. A parlamenti tisztújítások után, az önkormányzati választások előtt számos személyi átrendeződésnek vagyunk tanúi. Szorgalmazzuk, mert szükségét érezzük annak, hogy olyan evangélikusok hangja is megszólaljon, akik nem valamelyik párt politikáját akaiják egyházunkban képviselni, hanem hitünk igazságaiból semmit fel nem adva - az útbaigazítást is szolgálatnak tekintve -, tájékoztatnak, véleményt mondanak tiszta beszéddel, a nem egyszer hamis csengésű megszólalások helyett.

Horváth Miklós

A

SAJTÓOSZTÁLY

KÖZLEMÉNYE

1994. augusztus 29. és szeptember 11. között a sajtóosztály Puskin utcai központja ZÁRVA lesz, elköltözés miatt. Ez idő alatt a helyszínen sem tudnak senkit kiszolgálni. 1994. szeptember 12-től kezdve az új könyvesboltban folyik az árusítás az új helyen: VII. Üllői út 24. (Szentkirály u. sarok.) a földszinten

Segítség a nyugdíjra készülőknek

Megkeresett bennünket Haluska János a Generáli Budapest Biztosító RT. üzletkötője.- Mi késztette arra, hogy felkeressen bennünket?- Az első és legfontosabb oka az, hogy felhívjam a hívő emberek figyelmét egy olyan lehetőségre, amellyel ha élnek, azokkal az emberekkel tehetnek jót, akiknek az élete és a hivatása a mások segítése.- Kire és mire gondol?- Elsősorban az egyház lelkészeire és alkalmazottaira. S hogy mire? Felajánlom segítségemet ahhoz, hogy a lelkészeknek és más egyházi alkalmazottaknak nyugdíjkiegészitő biztosítást köthessenek.- Hogyan lehetséges ez?- Nagyon egyszerű. Az egyházközség vagy bármely más egyházi szervezet saját költségvetésük terhére fizethetnek ilyen biztosítást, azoknak a személyeknek, akiknek a közösség szeretné. Természetesen mód van arra is, hogy azok a közösségek, akik nem tudnak fizetni a költségvetésük terhére, mert nem áll rendelkezésükre pénz, a gyülekezet közvetlen anyagi segítségével tegyék lehetővé egyházi alkalmazottaknak az elfogadható nyugdíjat.

Talán azoknak a gyülekezeteknek hívnám fel külön a figyelmét erre a lehetőségre, akiknek nem áll módjában központi pénzből fedezni a havi ellenértéket, mert Ok azok, akiknek lelkészei kevesebbet keresnek, ezáltal alacsonyabb lesz a nyugdíjuk, így a leginkább rászorult helyzetben vannak.- Mondana néhány példát, milyen havidíj teszi lehetővé egy elfogadható összeg kifizetését?- Megpróbálom, bár igen nehéz feladat, hiszen mindenkinek személyreszólóan kell kiszámítani ezeket az értékeket, de természetesen állok rendelkezésére. Nos, ha egy gyülekezet szeretne segíteni egy 45 éves lelkész nyugdíjának emelésében, akkor 1100,- Ft díjfizetés esetén, a lelkész vagy bárki más, akiknek ezt a segítséget megadták, 60 éves korában 404 000,- Ft-ot vehet fel egy összegben.

Mondanék még egy példát. Ha a biztosítandó személy 50 éves, akkor kb. 1000,- Ft havidíj fejében 170 000,- Ft-ot kap egy összegben.

Hozzátenném még, ismerve azt, hogy a lelkészek nem minden esetben mennek nyugdíjba 60 éves korukban, a biztosítás megköthető úgy, hogy a lejáratkor a biztosított 75 éves lehet maximum.

Még egy előnyét kiemelném ennek a megoldásnak, ha a biztosított a tartam idején belül meghal, az általa megnevezett kedvezményezett minimum 100 000,- Ft-ot vehet fel a biztosítótól.

Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésüket, és e cikk olvasása után szeretnének segíteni az egyházi alkalmazottaknak, vagy Önök közül bárki úgy gondolja, hogy kötne egy nyugdíjkiegészítő biztosítást, az ország bármely pontján, kérem keressen meg levélben a 2600 Vác, Széchenyi u. 3-7. 11/15. címen, vagy hívjon telefonon a 06(27)316-756-os, vagy 06(27)311-477-es számon.- Köszönöm a beszélgetést.

EGY HUMANISTA FŐÚR

Befolyásos és vagyonos főúri családból származott; ő maga is tovább erősítette családjának befolyását, vagyonát és közéleti szereplését.

1498-ban született. Grazban, Bolognában, majd Rómában tanult, és szívta magába a humanista értékeket.

Amikor Werbőczy 1521-ben a törökök elleni segélyért Rómában járt, a pénzsegélyt Kajetán bíboros hozta el Budára, akkor az ő kíséretében jött haza Ná- dasdy, hogy tolmácsa legyen a királynál. Ezután II. Lajos egyik legkedveltebb, legbefolyásosabb embere lett. Királyi megbízásból járt - éppen a mohácsi csata idején - segélykérési ügyben, V. Károly császárnál, és a német birodalmi rendeknél. Mária királynéhoz csatlakozott, majd Ferdinánddal tárgyalt. Ő lett a budai várkapitány (1527).

1533-ban - házasságkötése

kapcsán - átpártolt Ferdinánd- hoz. Kanizsay Orsolyát vette feleségül, az egész Kanizsay vagyon örökösét.

Buda elfoglalásakor Szolimán fogságába került. Átadta Szapo- lyainak. Kegyelmet kapott, sőt szolgálataiért jutalmul megkapta Fogarast és Husztot.

Nádasdy pályafutása töretlenül ívelt felfelé: belső titkos tanácsos, horvát bán, országbíró, báró, majd nádor (1554) lett. (Érdekességként említjük meg, hogy menye volt a hírhedt Báthory Erzsébet, és unokája a lefejezett Nádasdy Ferenc országbíró.)

Nádasdy Tamás birtokai főleg a nyugati határ mentén, és Szlavóniában voltak; nagyobb központjaik pedig: Csepreg, Léka és Sárvár. Újító volt a termelésben, és az értékesítésben: korát mesz- sze meghaladó technikával, tervszerűen gazdálkodott. Bécsi házát bornagykereskedésre is berendezte. Sokat költött a termelés fokozására, a termények értékesítésének megszervezésére, de

Koren Emil kitüntetése

A Magyar Köztársaság Elnöke augusztus 19-én az Országház kupolatermében rendezett ünnepségen más kitüntetettek sorában D. Korén Emilnek

a Magyar Köztársaság Érdemrend kiske- resztje kitüntetést adományozta „életútja elismeréseként”.

Nádasdy Tamásról

a honvédelemre, nevelésre, tudományra, közéletre is.

Vallásossága, sokoldalú tevékenysége . általánosan ismertté tette. Jól bánt török rabjaival is: „... nem egy rabja még kiszabadulása után is magasztalta emberségét, és szelíd bánásmódját..." (Takáts S.).

Dévai Biró Mátyás Sárváron, nála talált menedéket (1535/36), majd pedig Melanchton ajánlotta Dévait és Sylvestert (1537) Nádasdy figyelmébe és pártfogásába. Noha más események és adatok is arra vallanak, hogy - legalábbis egy időben, vagy egy ideig - hajlott a lutheri reformáció felé, de Nádasdy lutheránus voltához ezek nem eléggé erős és nem eléggé meggyőző bizonyítékok, viszont: később fia lett a lutheri tanítás egyik legbuzgóbb hazai pártfogója.

Lapunk július 17-iki számának első oldalán beszámoltunk a Teológiai Akadémia tanévzáró üléséről. A dékáni jelentésben írtunk arról, hogy a „Dr. Sólyom Jenő Alapítvány" kuratóriuma odaítélte az ez évi díjat - az emlékérmet és a pénzjutalmat - Zügn Tamás körmendi esperesnek történeti munkájáért. Ugyanakkor a kuratórium - méltányolva id. Magassy Sándor ny. lelkész

Nádasdy azzal is segítette a reformáció ügyét, hogy a Sárvár melletti Uj szigeten iskolát

(1536) , majd pedig nyomdát

(1537) alapított, és ott a saját költségén adta ki Sylvester János Újszövetség-fordítását (1541). Ez az Újszövetség első, teljes, magyar nyelvű fordítása és kiadása; ez az első nyomtatott, magyar nyelvű könyv hazánkban, benne az első magyar disztichonnal. Sylvester a reformációval rokonszenvező tudós volt, aki elmélyült munkával dolgozott a bibliai* igazság magyar nyelven történő megszólaltatásáért.

Nádasdy 1562. június 2-án halt meg, Egerváron.

Méltó arra, hogy mi is elismeréssel és tisztelettel gondoljunk reá!

munkásságát az Onömasztikon összeállításában -, neki az Alapítvány Emlékérmét ítélte oda. Magassy Sándor a felajánlott kitüntetést nem fogadta el. Elhárító döntését -indoklással együtt - a Kuratórium Elnökségével írásban is közölte hosszabb levelében. Kérésére ezzel a közléssel egészítjük ki múltkori írásunkat.

Szerkesztő

B. B.

KÉKÉN ANDRÁS „YAD VASHEM” KITÜNTETÉSE

Az izraeli „A vészkorszak mártírjai és hősei Emlékbizottság” igazgatójának, dr. Mordecai Paldielnek levele szerint,

Kékén András

néhai, áldott emlékű Deák téri lelkészünk, a II. világháború idején tanúsított önfeláldozó, embermentő tevékenységéért, 1994. június 9-én megkapta a „Világ igazai” kitüntetést (Righteous Among the Nations). A kitüntetés átadására ez év szeptemberében kerül sor.

A NÉMETNYELVŰ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET HÍREI:

Beate Brauckhoff lelkésznő, aki eddig a gyülekezet gondozását végezte, 1994. szeptember 4-én 10 órakor búcsúzik a gyülekezettől.

A gyülekezet hat évre megválasztott lelkésze Dietrich Tigge- mann szeptember első napjaiban költözik Budapestre. Ünnepélyes beiktatása 1994. szeptember 11-én délelőtt 10 órakor lesz a Bécsi kapu téri kápolnában. Érdeklődőket, németajkú vendégeket szeretettel várnak.

HELYREIGAZÍTÁS

Dr. Belohorszky Ferenc, a Kossuth Gimnázium igazgatója

Ötven évvel ezelőtt - 1944. szeptember 1-jén vette át a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatását, miután Zsolnai Vilmos igazgató 40 évi tanári munka után nyugalomba vonult.

A Belohorszkyak a történelmi Magyarország legészakibb megyéjéből, Árvából származnak. A dédapa evangélikus tanítóként működött. A nagyapa, Belohorszky Gábor evangélikus főesperes volt Újvidéken. Az apa, Belohorszky János ügyvédként tevékenykedett ugyanott. Felesége Hornyánszky Mária, akinek édesapja budapesti, Aradi utcai nyomdájában sok evangélikus iskola tankönyve készült. Testvére Gábor, tüdőgyógyász főorvos volt a fővárosban, János mérnök és kelenföldi gyülekezetünk presbitere, felügyelője.

Dr. Belohorszky Ferenc 1905. január 1-jén született Újvidéken. A húszas évek elején édesapja hirtelen meghalt, a család kenyérkereső nélkül maradt. Hazajöttek Magyarországra. A gimnázium utolsó évét Veszprémben a piaristáknál végezte. Ott is érettségizett. Továbbtanulásra anyagiak hiányában nem gondolhatott, ezért egy budapesti gyógyszertárban helyezkedett el. Itt ismerkedett meg Kosztolányi Dezső költővel, aki látva a tehetséges ifjú irodalmi érdeklődését, egy gazdag gyárosnál beajánlotta házitanítónak. Az így szerzett jövedelme biztosította számára, hogy beiratkozhasson a bölcsészkarra és magyar-német szakos tanári oklevelet szerezzen. Császár professzor a Bessenyeiről írt szakdolgozatát doktori disz- szertációnak is elfogadta. Ezért szerette volt mondogatni : „Előbb lettem doktor, mint tanár”.

1930-ban kezdett tanítani Nyíregyházán az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. 1931-ben a gimnaizistákkal kiadta Bessenyei kisebb költeményeit., amelyet a Bessenyei-irodalom a mai napig is számon tart. 1936-ban megindította a Nyíregyházi Kossuth Diák című iskolai lapot.

Alig került Nyíregyházára, mindjárt bekapcsolódott a város kulturális életébe. A Bessenyei-kutató Belohorszky a Nyíregyházán működő Bessenyei Kör irodalmi szakosztályában kezdett tevékenykedni, majd a Társaság főtitkára lett és a Szabolcsi Szemle társszerkesztője. 1934-ben ő is résztvett Bartók Béla hangversenyének szervezésében, amely Nyíregyházán a Korona Szálló nagytermében zajlott le. 1939-ben a Bessenyei Kör keretében alakult meg a zeneiskola, melynek igazgatója Vikár Sándor, a Kálvineum énekzene tanára lett, aki Kodály Zoltán növendéke volt. 1940-ben Bessenyei hamvait a Bihar megyei Puszta- kovácsiból Nyíregyházára hozták és az Északi Temetőben temették el. Oroszlánrésze volt a költő hamvainak Szabolcsba hozatalában.

Cikkei jelentek meg a Protestáns Tanügyi Szemlében, a Keresztyén Igazságban. Szinte felsorolhatatlan a különböző egyházi és társadalmi szervezetekben való részvétele, előadásainak, cikkeinek száma.

1941-ben dr. Belohorszky Ferenc a gimnázium Diákotthonának lett az igazgatója, felesége Argalás Sára francia szakos tanárnő a Diákotthon tanára. 1944. szeptember 1-jén vette át a gimnázium igazgatását. A tanítás nem kezdődött meg a harcok közelsége miatt. 1945 márciusában letartóztatták és 1945. június 22-én a nyíregyházi Népbíróság 10 évi fegyházbüntetéssel sújtotta. Ebből 17 hónapot töltött ki.

Tanári pályáját ezután sem folytathatta. Gyógysze- részsegédi képesítése nyújtott számára megélhetést évtizedeken keresztül. Közel másfél évtizeden át tanított. Diákjaival ő tartotta a kapcsolatot az egész világon. Betegsége idején heteken át kórházi osztályomon tartózkodott. Nemcsak tanárként, osztályfőnökként, de emberként is jól ismertem őt és az egész családját. Feleségét és 3 fiát kísérte ki a temetőbe. Ő maga 86 éves korában, 1991. március 8-án halt meg. Temetésén az az Endreffy Zoltán lelkész hirdette a feltámadás reménységét, aki segédlelkész korában Újvidéken szolgált, ahol megismerkedhetett dr. Belohorszky Ferenc nagyapjának, Belohorszky Gábor egykori újvidéki főesperes tevékenységével is. A temetésen, szolgált még Megyer Lajos lelkész, valamint tanítványai: Lábossá Lajos esperes, püspökhelyettes és Lábossá László lelkész is.

Ötvenéves érettségi találkozónkon - 1994. június 4-én - álltuk körül a sírját. Most először fordult elő, hogy nem volt köztünk testileg is. A gimnáziumban az iskolai csengőt az a Garamvölgyi Róbertné szólaltatta meg, aki 50 évvel ezelőtt is ellátta férjével a pedellusi teendőket. Dr. Bánszki István igazgató fogadta a 16 jubilánst, akiknek most először a gimnázium életében, adta át az arany emléklapokat. Ismertette az újra egyházi gimnázium jelenlegi helyzetét. Bemutatta az újjávarázsolt dísztermet. Vázolta a jövő feladatait és meghívta a jubilánsokat az 1996-ban megrendezendő Kossuth Diákok Világtalálkozójára.

Dr. Bánszki István, aki alsós diákként járt a gimnáziumba a mi időnkben, nemcsak tanítványa volt dr. Belohorszky Ferencnek, hanem munkájának folytatója is. A Bessenyei Társaság az ő vezetésével újjáéledt. A Társaság első emlékérmét dr. Belohorszky Ferenc kapta évekkel ezelőtt.

Dr. Reményi Mihály