Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-08-07 / 32. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1994. AUGUSZTUS 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 10. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft Közülünk senki sem él önmagának: bárcsak szívünkben hordoznánk ezt az igét és ne hagyna megnyugodni mindaddig, amíg majd a sírunkba leeresztenek bennünket. Albert Schweitzer ■ — A TARTALOMBÓL „...NINCSEN MÁS NÉV...” A HUMÁNUM ÉS A DIVINUM TALÁLKOZÁSA MOST ISMÉT HÁLAADÁSRA HÍVTAK A HARANGOK Európai Egyetemi Lelkészek Konferenciája Visegrád, 1994. június 1-6. Változás és identitás - milyen képet alkotunk a jövő közös Európájáról? Kezdő egyetemi lelkészként izgatottan vártam az európai egyetemi lelkészek konferenciáját. A szolgálat alapvető kérdése mellett nagyon érdekelt, hogyan gondolkodnak egyetemisták között szolgáló lelkészek a világ dolgairól, a körülöttünk egyre inkább változó Európáról. A társadalmi és politikai változások mindig is élénken csapódtak le az egyetemisták között. Ilyen környezetben vajon hogyan élik meg az Európa szinte minden tájáról és Amerikából is összejött egyetemi lelkészek a rájuk bizott feladatot, Isten igéjének hirdetését a világ dolgai felé annyira nyitott egyetemisták között. A körülbelül 60 résztvevő egy héten át élvezhette a visegrádi Duna-kanyar szépségét és emellett a konferencia programjainak gazdagságát. Egyházunkból Szirmai Zoltán fasori lelkész, és dr. Szűcs Ferenc református teológiai professzor vett részt a konferencia szervezésében. A megérkezést követően került sor a fogadásra, ahol dr. Szűcs Ferenc köszöntötte a vendégeket és a konferencia résztvevőit. A katolikus egyház részéről dr. Paskai László esztergomi érsek, egyházunk részéről pedig dr. Harmati Béla püspök köszöntötte a konferenciát. Beszédében a figyelmet Európa megváltozott helyzetére, és az országunkban történő változásokra. Szólt a fiatalok helyzetéről, és arról a vallási túlkinálatról, amivel a fiatalok szembetalálják magukat akkor, amikor életkoruknak megfelelően a transzcendenst kutatják. A konferencia első napjának reggelén dr. Andorka Rudolf, a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, zsinatunk világi elnöke tartott ismertető előadást hazánkról. A Magyarország helyzete felé irányuló érdeklődés mindvégig jellemző volt a konferenciára. Dr. Andorka Rudolfnak számos kérdést tettek fel a lelkészek a politikával és az egyházak helyzetével kapcsolatban. A másik három előadás a kultúra nemzeteket, népeket megváltoztató szerepével, az egyén képességének teológiai vizsgálatával, és az oroszországi ortodox egyházak az állammal való kapcsolatával foglalkozott. A konferencia kiemelkedő eseménye volt a budapesti városnézés, ami a Parlament látogatásával kezdődött, ahol Lukáts Miklós államtitkár várta a konferencia résztvevőit, és Budapest nevezetességeit néztük meg, majd a Mátyás templomban dr. Pákozdi István katolikus egyetemi lelkész köszöntője után orgona- hangversenyt hallgathattak a konferencia résztvevői. E cikk Írójának jutott feladatául, hogy a konferencia csoportos munkanapján megtartson egy beszélgetéssel egybekötött ismertetőt Kelet-Európáról, „Új kelet-európai tapasztalatok” címmel. Hazánk és Ke- let-Európa iránt érzett tisztelet és érdeklődés hozott össze 20 embert ebbe a csoportba, ahol egy napon keresztül kaptak kérdéseket a konferencia magyar és más kelet-európai résztvevői a nyugati résztvevőktől. A beszélgetés magába foglalta az elmúlt 5 év emlékeit, új tapasztalatokat és új lehetőségeket, Kelet találkozását Nyugattal, a diákok életének megváltozását, politikát és az egyházak életét. A vasárnapi úrvacsorái istentisztelet a magyar résztvevők tartották, evangélikus és református szokás szerint. Az angol és a német nyelvek mellett magyar nyelven is megszólalt úrvacsorái liturgiánk. Majd még aznap este Gryllus Dániel szolgált közöttünk Pál apostolról szóló műsorával. A koncert után magyar néptáncokat tanulhattak a résztvevők. A konferencia tartalmas programja mellett lehetőség nyílt az egymással való beszélgetésre, mások szolgálatának megismerésére is. A konferencia betöltötte küldetését és feladatát, egymás tapasztalataiból tanulhattunk, együtt gondolkozhattunk Európa jövőjén. A jövő évi folytatás és találkozás reményében búcsúztak egymástól Európa egyetemi lelkészei. Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész EMLÉKEZÜNK a Lutheránus Világszövetség VII. Nagygyűlésére Budapest, 1984. július 22.-augusztus 4. Tíz éve van már annak, hogy fővárosunkban az egész világ evangé- likusságának képviselői találkoztak egymással és együtt a mi evangélikus egyházunkkal. Akkor 1984-et írtunk és akik átéltük a közelmúlt eseményeit, tudjuk, hogy ez akkor nem csekély dolog volt. Először történt meg, hogy egyházi világgyűlést „a vasfüggöny innenső oldalán”, Európa keleti részén, a „szocializmust építő” magyar nép fővárosában tartottak meg. Hatására akkor sokan, nemcsak a delegátusok között, de a nagyszámú újságíró, rádiós és televíziós személyek között is - kíváncsian figyeltek. Nem feladatunk e cikkben az értékelés, de két dolgot tíz év elmúltával nyugodtan elmondhatunk: áttörést jelentett a sok évi elszigeteltség után, mert a kevés „hivatalos” kiutazó helyett a világ evangélikussága jött el és szemlélte egyházi életünket, ugyanakkor egyházunk teljes nyitottsággal tett bizonyságot önmaga hitéről és szeretetéről és arról a készségéről, hogy az evangéliumot a sokszínű vendégsereg tolmácsolásában hallgassa. Szeretném e sorokkal feleleveníteni az emlékeket. Talán kevesen emlékeznek rá -, de az akkori fiatalok bizonyosan - hogy ez volt az első olyan világgyűlés, melyet ifjúsági nagygyűlés előzött meg. Ezt a Műszaki Egyetemen tartották meg. Öröm volt nézni a világ minden tájáról összesereglett fiatalok barátkozását, összefogását és lelkesedését. Közülük sokan maradtak a következő hétre, a nagygyűlésre is, és eleven életet vittek az együttlétbe. Felejthetetlen esemény volt a megnyitó istentisztelet (képünk). Zsúfoltan tele volt a Budapest Sport- csarnok. Elsőízben közvetített a Magyar Rádió és a Televízió teljes istentiszteletet élő adásban. Az úrvacsorázás teljes rendben és a szentséghez méltóan zajlott le igen rövid idő alatt. Tizenkét- tizenháromezer ember részesült belőle. Olvasóink közül bizonyára sokan idézik maguk elé a megnyitó képeit. A Világszövetség elnökének, Jo- siah Kibira tanzániai püspöknek betegségében is fegyelmezett, egyenes tartását, Carl Mau főtitkár és Anza A. Lema főtitkárhelyettes sok fáradozását a gyűlés sikere érdekében. Két hét alatt ismerőssé váltak a különböző bőrszínű, idegen nyelveken beszélő delegátusok, közöttük sok nő és sok fiatal. A második estén a hazai egyháznak kellett bemutatkozni. Rövid jelenetekben igyekeztünk hazánkat, egyházunkat, szolgálatunkat bemutatni. Egy évvel azelőtt 10 teológusunk végzett, ők beszéltek arról, hogy az egy esztendő alatt hogyan találták meg a helyüket a gyülekezeteikben. Volt énekkari szám: (a Lutheránia Szokolay Sándor Luther kantátájának részleteit mutatta be). Volt filmbemutató egyházunkról. Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér saját verseiből adott elő magyar és német nyelven, Bánffy György színművész pedig József Attila Erős vár a mi Istenünk című versét szavalta. Az est befejezője az ajándékok átadása volt. Gyülekezetek asszonyai talán emlékeznek még arra a szorgos munkára, mely sok-sok kézimunka elkészítését jelentette. Ezeket adták át a delegátusoknak és igen nagy volt az öröme a megajándékozottaknak. A sok újságíró és riporter között voltak, akik erős kritikai szemlélettel jöttek. Keresték, hogy meg tudunk-e felelni az elvárásoknak és hogyan nyilatkozik meg a nagygyűlés hazai egyházi állapotokról? A nagygyűlésnek saját napilapja is volt, a Napról napra. Minden reggel ott találták postafiókjukban a résztvevők a németül, angolul és magyarul szerkesztett lapot, melyet a sajtó-stáb későn este szerkesztett, a nyomda éjszaka nyomtatta (Szikra Lapnyomda!), és ügyesen foglalta össze az előző nap eseményeit. A magyar csoportban Lehel László, dr. Nagy István, Szentpétery Péter és Bachorecz Katalin dolgozott. Ebben a lapban olvastunk egy riportot nyugati egyházi újságíróval, aki többek között így nyilatkozott: „...nagyon örülök a kiváló munkafeltételeknek... A sportcsarnok technikai felszereltsége kiváló. Ez érződött a megnyitó istentiszteleten. Nagy élmény volt.” Az az esemény, melyre még ma is itthon vagy külföldön a legtöbben emlékeznek, a július 29-iki gyülekezet-látogatás volt. Mintegy százhúsz gyülekezetbe látogatott el a vendégek nagy serege, több, mint ki- lencszáz ember. Hatalmas volt az előzetes szervezési munka. Emlékezzünk kegyelettel arról a lelkészünk- • ről, aki ezt a munkát pontosan és hibátlanul oldotta meg: dr. Inotay Lehel röviddel az esemény után sajnos elköltözött e földi életből. „Csodálatos nap volt” - nyilatkozta újságunknak David Preus amerikai püspök. Vendéglátóink nagyszerűek voltak. Csodálatos istentiszteletünk volt. Nagy figyelemmel hallgatták igehirdetésemet és amellett nagyon szép ösz- szejövetelünk volt az ifjúsággal. A püspök a pilisi gyülekezetét látogatta meg. Nem fogom elfelejteni azt az estét, amikor a gyülekezetlátogatásból visszaérkeztek a delegátusok. Magam is vendégeimet hoztam vissza a szállodába. Nagy nyüzsgés volt a szálláshelyen. Még hajnali három órakor is világosak voltak az ablakok, élményeiket osztották meg egymással. Természetesen hozzátartozott a nagygyűléshez az elnökválasztás is. Ezzel kapcsolatos volt a Dóka-levél és annak hatása. Káldy Zoltán elnökké választása - úgy érzem - kicsiny magyar evangélikus egyházunknak is szólt. Egy addig alig ismert szórványegyház tett NAPRÓL NAPRA |lW4. Vili. 3. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VII. NAGYGYŰLÉSÉNEK NAPILAPJA 12. SZÁM DAILY NEWSPAPER OF THE Vlllh ASSEMBLY OF THE LUTHERAN WORLD FEDERATION _______TAGESZEITUNG DER VII. VOLLVERSAMMLUNG DEN LUIIILKIM HEN WEITBUNDES biz onyságot arról, hogy testvéreinek tartja és szivébe fogadja a világ evangélikusságát. Igaz -, a nagygyűlés után mintha kevesebb, lazább lett a kapcsolata egyházunknak a Világszövetséggel - de ebben sokféle belső átalakulás is közrejátszott. Mi most emlékezünk. Az emlékek felelevenítése erősítse meg szeretetünket és érdeklődésünket a világ evangélikussága iránt. Tóth-Szöllős Mihály KÜLMISSZIÓ „...nincsen más név...”- beszámoló a külmissziói konferenciáról Nem zúgott sebesen a szél, nem szálltak le tüzes nyelvek, nem tért meg háromezer ember, de szólt az Ige, és hisszük, köztünk volt a Szentlélek a piliscsabai külmissziói konferencián. Ebben az évben szokásos évi találkozóját nem gyülekezeti keretek között - bár az is áldásos volt minden alkalommal - rendezte az Evangélikus Külmisz- sziói Egyesület és Rádiómisszió, hanem a Béthel konferenciaközpontban. S bár csalódást okozott, hogy nem kaptunk még mindany- nyian helyben szállást, örömmel töltött el a befejezésre és felavatásra váró szép új épület látványa. Legalább hatvanan voltunk olyanok, akik mind a három napot együtt töltöttük, de naponta jöttek újak, látogatók, akik csak egy-egy nap, egy-egy délután programjába kapcsolódtak be. így száz-száz- húsz ember csendesedett el, hallgatott igét és jutott birtokába fontos tudnivalóknak a kül- és rádiómisz- szió világeseményeiből. A nagytarcsaiak szines népvise- letes csoportja - Nagytarcsa a Rádiómisszió központja - mint csokor virág virított, a tíz résztvevő gyermek csivitelése vidámságra buzdított. Voltak közöttük fiatalok és idősebbek, akik még a misz- sziói egyesület fénykorára emlékeztek, erdélyi magyarok és románok is, kárpátaljai kislány és cigány fiatalasszony, teológusok és nyugdíjas lelkészek, több nyelven (Folytatás a 3. oldalon) A KŐVÁGÓÖRSI NAP 1994. augusztus 7-én du. 4 órakor kezdődik az evangélikus templomban. Szebik Imre püspök ünnepi istentisztelet keretében szenteli fel a gyülekezet felújított orgonáját Az orgonát bemutatja Csabi Csaba zeneművészeti főiskolai hallgató. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
