Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-01-23 / 4. szám
Zsinati Híradó 1994. január 23. (Folytatás az előző oldalról) reméltéivé a kibontakozást, hanem ellenségek acsarkodnak, okos programok helyett értelmetlen, visszatetsző személyeskedés kelti a reménykedőkben a csüggedés érzetét. Hosszú volt az elmúlt korszak és szirénhangon édesget a hatalom lehetősége, amelyet, aki rendelkezik vele, nem óhajt elveszteni, aki három éve kivülrekedt, szeretne belekerülni. A baj az, hogy úgy látszik: a többség célként éli meg a hatalmat, nem a szolgálat eszközeként. Pedig ebben van szükség a legnagyobb fordulatra gondolkodásunkban, magatartásunkban. A hatalommal rendelkezőknek családban, iskolában, munkahelyen, kisközösségben, egyházban, társadalomban, politikában fel kell ismerniök, hogy mindnyájunk feladata mindenfajta autokrácia, uralkodás, kisebb vagy nagyobb diktatúra felszámolása és a hatalom birtokában a szolgálat vállalása. Nagyobb hatalom nagyobb felelősséget, teljesebb szolgálatot kell jelentsen. Az egyházban is nehezen kap zöld utat a pluralista gondolkodás. Nehéz elfogadni, hogy egy ügyben lehet több tisztességes, jó megoldás is. Hogy az én szempontjaim mellett egy kérdést meghatározhatnak egyéb szempontok is... Érthető, hogy időről időre erőre kap. az a nézet, hogy az egyházak nemcsak maradjanak távol a politikától, hanem a lelkészek, az egyházi tisztségviselők döntsék el, részt kívánnak-e venni a politikai életben, ez esetben mondjanak le egyházi tevékenységükről. Érthető, de nem menthető gondolkodás ez. Nem szeretem a jelzőkkel érvelést, de sajátosan szektás gondolkodás, a bűnös világból visszahúzódás, csak az egyivásúak, a „szentek” vállalása. Közismert, hogy a római katolikus egyház nem engedélyezi lelkészeinek a képviselőség vállalását. De a római katolikus egyház sem tiltja, hogy papjai politikai párt tagjai legyenek. Hol a határ: A képviselőségnél? Államigazgatási tisztségnél? jigy házi tisztségviselő, mondjuk nem lehet államtitkár? Főosztályvezető lehet? Nem hiszem, hogy ez járható út. A mai Parlamentben és az államigazgatásban is vannak magas beosztásban egyházi vezetők. Nem hiszem, hogy ez zavart keltene egyházukban. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy lelkészek, világi tisztségviselők politikai tevékenysége, beleértve saját tevékenységemet is, zavart keltene egyházunkban. Természetesen - saját gondolkodásának megfelelően - kinek-kinek ennek vagy annak a lelkésznek, felügyelőnek közéleti szereplése nem tetszik, vagy nagyon tetszik. De ez nem zavart jelent, ezt nevezik pluralista demokráciának. Akit zavar, az kis kacsaként a langyos vizet kedveli. Nincs fenyegetőbb számunkra ma, mint a szocialista konformizmus, az egyházi langyos víz után egy újfajta langyos vízben lubickolni. Bizonyára Ro-' szik képviselő támadásának időzítésében - ami engem illet — szerepet játszott politikai-közéleti tevékenységem, hiszen ezt a véleményét 1989 óta (ekkor jelent meg az ominózus könyv) bármikor elmondhatta volna. A Parlamentet használta fel egyházi ügyben támadásra, de valójában olcsó politikai szándékkal. Ha ez belőlünk, belőlem bármilyen változtatást vált ki - egyházban és/ vagy politikában - elérte a célját. Keresztyén emberek nem vonulhatnak ki a világból. Minél nehezebb a szolgálat, annál inkább vállalni kell. Különböző politikai gondolkodású keresztyén emberek mutathatnak példát a politikai életben arra, hogyan lehet együttesen a nemzet javát szolgálni... Többen megkérdezték: nem kellett volna mégis helybenhagyni annak idején Roszik Gábor elsőfokú ítéletét és levenni róla a Luther- kabátot. Legalább elmondhattam: az Országos Egyházi Bíróság nem politizált, nem taktikázott. Nem azért döntött így, mert nem akart mártírt csinálni egy renitens, stílustalan papból, nem akarta fokozni a botrányt, ártva az egyháznak. Másról volt szó. A bíróság tagjai úgy vélték, hiába lelkész Roszik Gábor, tettét politikusként, képviselőként követte el, lelkészként nem is lett volna módja rá; pótcselekvés, egy- házjogilag is helytelen lenne a legszigorúbb büntetéssel sújtani. Ma még kevésbé van az egyházban, mint akkor volt. Önmagát zárja ki. Még nyilvánvalóbban politikai természetű az ügy. A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy egyházunkban mindig mindenki az igazságtétel oldalán állt, a szó emberi politikai értelmében is, hangsúlyozva a végrehajtásban ennek az evangéliumi útját, módját. Bizonyos, hogy a következő esztendő embert próbáló lesz, azért is, mert feltehetőleg fokozódnak a politikai feszültségek, és azért is, meri súlyosbodhat a gazdasági válság- helyzet. Mindkettő eléggé nem hangsúlyozhatóan igényli az egyházak, a hívek részvételét a békesség szolgálatában, vállalva nehéz helyzeteket is a Krisztus követése útján. Az Úristen javunkra fordíthatja azt, amitől most olyannyira félünk, a szó minden értelmében vett tehervállalás szolgálhatja az olyannyira várt ébredést, megújulást, dinamizmust. Ezt mutatta a közelmúltban tartott egyházi értelmiségi fórum is. Nem értékelem túl, de fontosnak tartom üzenetét. Szükség van ilyen alkalmakra, új ötletekre, visszatérő emberekre, rendhagyó eseményekre, nyitott fórumokra... A jelentés további részében az iskolatörvényben meghatározott kötelezettségnek megfelelően beszámolt az iskolák működéséről. Bemutatta a presbitériumnak az iskolaügyekkel foglalkozó Farkas Iván osztályvezetőt. Kiemelten foglalkozott időszerű gondunkkal, a kollégiumok helyzetével. Az elmúlt év három nagy eseménye az iskolaügyben a következő: a) meghatározóvá vált a nyolcosztályos gimnázium, b) beköltözött otthonába a Decik téri gimnázium és c) megindult a munka a Békéscsabai Gimnáziumban. Eggyel szaporodott az általános iskolák száma, megnyílt Albertiben az iskola. Ezután így folytatta jelentései: Még két információ iskolaügyben. A jelen időszak kulcskérdése, sikerül-e megtalálni a megoldást arra, hogy az egyházi iskolák pedagógusai a közalkalmazotti jogállást élvezhessék. Több a biztató momentum, de az esetleges kudarc kritikus helyzetet teremthet. A részletes elemzéstől a pozitív megoldásban bízva eltekintek. A közelmúltban valóban történelmi értékű együttléten találkoztak a római katolikus, a református és az evangélikus egyház iskolabizottságának a tagjai, illetve a bizottságok képviselői. Először fordult elő. Közös nyilatkozatot fogadtunk el és megállapodtunk a további együttműködésben, többek között egy közös konferenciában a jövő év első negyedében. Tisztelt Országos Presbitérium! Éppen négy évvel ezelőtt iktattak be az országos felügyelői tisztségbe. Akkor bizonyára úgy reméltem, hogy hazában, társadalomban, egyházban messzebbre jutunk négy év alatt. Mégis változatlanul gazdagnak érzem az Úristen felénk áradó kegyelmét. Kerülni igyekeztem a szubjektivitást, de befejezésül valamennyire vállalnom kell. Óriási élménye volt életemnek eddig is ez a szolgálat és az ma is. Éppen 45 éve konfirmáltam és ma szinte hihetetlen: nem sokkal később már a lelkészhiányban szenvedő Deák téri gyülekezet ifjúságának vezetője voltam, többek között a gyülekezet félreállított igazgató lelkésze megbízásából. Azóta is meghatározó vonulata életemnek az egyházi szolgálat. Harminc éve lettem presbiter. Mindig két szempont határozta meg a szolgálat vállalását. Az Úristennel való személyes kapcsolatban hitből tudom-e vállalni a feladatot, illetve érzem-e azok bizalmát, akik között szolgálok. Ma is kétségkívül nehezek az idők, mindig azok. Szeretném, ha egyházunk legfőbb kormányzó testületé számára egyértelmű lenne, mind a két említett megközelítés alapján szilárd vagyok megbízatásomban. 1. Az egyház és állam viszonyát nem vizsgálhatjuk csupán a hivatalos viszony, az adminisztrációs kapcsolatok terén, hanem annak az élet és az egyház minden területére ki kell ■ terjednie. Ha pedig az egyház nemcsak a vezetők, a lelkészek, hanem a gyülekezetek népét jelenti, akkor meg kell állapítanunk, hogy terjed a közömbösség, a bizalmatlanság, a parlamenttel és a kormánnyal kapcsolatos, általában a politikával kapcsolatos ellenérzés. Hozzájárul ehhez egy régi gyökerekre visszavezethető, természetes indulatokból táplálkozó és tapasztalatokra építő vidék-főváros ellentét is. Meg kell ismételnem itt is a Déli Kerület közgyűlésén elhangzott véleményemet: Mivel a politika a köz dolgaival való foglalkozást jelenti, nem igaz, hogy az egyház nem politizál! Amikor azt véljük vagy mondjuk, hogy nem politizálunk, akkor máris politizálunk! A demokratikus társadalmi r1.'end a rendszerváltás után szabadságot és felelősséget jelent, legalábbis abban az értelemben, hogy beleszólok a köz dolgaiba, elmegyek szavazni. Az egyháznak politizálnia kell, azaz foglálkoznia a köz dolgaival, de nem szabad pártpolitizálnia! Az egy bizonyos pártnál való lehor- gonyzás megosztja a gyülekezetét és az egyházat. Ezért nem támogatunk, mint egyház, egy bizonyos pártot a mai magyar „túlpártpolitizált” társadalomban. .. A közjót, a közös érdeket, a kisebbik rosszat sok esetben, de nem egy- egy meghatározott csoport hatalmi érdekeit kell támogatnunk egyházi „kísérőli turgiá val”. Egész népünkre szólóan, mindnyájunkra érvényesen kell képviselnie az egyházaknak a krisztusi szeretet, a tolerancia, a megbocsátás és békességépítés útját... 2. Fontos részletkérdés az egyház és állam viszonyában az egyházak anyagi támogatásának ügye... Intézményeink normatív támogatása megoldott, nem megoldott viszont az önkormányzati támogatások ügye, mert ezeket a legtöbb helyen igyekeznek csökkenteni vagy elvonni... 3. Az egyházi ingatlanok visszaadása területén is .jó az egyház és állam viszonya, kivéve néhány ön- kormányzati vagy egyéni pereskedést. A sokfelé elterjedt tévedések közé tartozik, hogy állítják, az ingatlanok visszaadásáról szóló törvény rossz, mert^zembeállítja az egyházakat és az önkormányzatokat. Azt jelenthetem, hogy evangélikus egyházi vonalon ez alig-alig fordult elő az elmúlt időszakban. Sőt, az önkormányzatok mindenütt igen szívesen fogadták a nekik juttatott pénzösszegeket. Ezeket ugyanis beruházásokra fordíthatták. 4. A katonai lelkigondozás kérdései már többször foglalkoztatták a presbitériumot. Most egyházunk eljutott ahhoz a ponthoz, hogy egyeztetve a római katolikus és a református egyházzal, aláírhatjuk a megállapodási tervezetet. A tervezet szerint a régi helyzethez visszatérve, ahogyan a két világháború között volt, közös protestáns katonai püspökség kerül megszervezésre. A püspököt felváltva adja az evangélikus és a református egyház és az irodavezetőt, helyettesét adja a másik egyház mindig. Katonai függetlenített állományba kerülne tőlünk három lelkész ezen kívül, kettő ebből katonai kórházban lenne kór- házgöndozó lelkész. Az egyes egységek, helyőrségek lelkészi szolgálati ellátása a helyi lelkészek bevonásával történik. A lelkészi szolgálat igénybevétele önkéntes. A Honvédelmi Minisztériummal történő megállapodás természetesen majd zsinati törvényalkotás útján kap végleges formát. A két egyház közötti kérdéseket külön megállapodás rögzíti. Az Elnökség nevében kérem az Országos Presbitérium hozzájárulását, hogy ezt a szerződést aláírhassuk. A személyi kérdésekben már korábban említett protestáns kölcsönösség alapján az első püspök református lesz, helyettese pedig evangélikus. A szerződés előkészítésében jó munkát végzett Szalay Tamás püspöki titkár és őt javaslom megbízni a katonai lelkészi protestáns lelkigondozói iroda vezetésével. 5. A politikai kérdések egyház és állam viszonylatában a következő választási előkészületeknél gondot okoznak majd azon gyülekezeteinknek, amelyek lelkésze képviselői vagy egyéb politikai szerepet vállal. A Déli Kerület közgyűlése javaslatot terjesztett ebben az ügyben az Országos Presbitérium elé, ahogyan a mellékletben látjuk. Ez a javaslat a mostani érvényes szabályozáson túl, hogy ugyanis a képviselői megbízás idejére a lelkész szüneteltesse lelkészi-gyüleke- zeti munkáját és vegyen ki fizetés nélküli szabadságot, ezt a rendelRÉSZLETEKDR. HARMATI BÉLA PÜSPÖKI JELENTÉSÉBŐL A mai magyar közéletben gyakran halljuk a kifejezést: keresztyén értékek. A bibliai, ószövetségi és újszövetségi etikai összefüggések együttesére gondolnak az'emberek, amikor ezt emlegetik, arra, amit más szóval keresztyén erkölcsnek nevezünk. A Tíz- parancsolat igazságai vagy a jézusi tanítások, a szeretet parancsa vagy az apostoli összefoglalás szerint a Lélek gyümölcsei jutnak eszünkbe... Különösen is sokszor kerül elő ez a kifejezés a neveléssel, az iskolák újraindításával és az egyházak társadalmi szerepével kapcsolatban. Értékteremtő és értékhordozó társadalmi intézményeknek tekintik az egyházakat... A keresztyén értékek körüli vitákból egy fontos mozzanatot emelek ki. A keresztyén értékek, a tolerancia vagy a szeretet sohasem olyan elvont, spirituális morált jelentenek, amelyek ott lebegnek a társadalom materiális-politikai-humánus dimenziói fölött. Az értékek mindig inkar- nálódott, megtestesült, emberekbe öltözött értékek formájában jelenhetnek meg és használhatnak valamit. Ahogyan az Ige testté lett és ádvent idején ennek a megtestesülésnek ígérete hangzik a prófétai igékből, úgy kell a jézusi értékeknek megtestesülnie az egyes tanítványban, keresztyénben és a keresztyén gyülekezetekben és közösségekben, az egyházban. Vajon mennyire látszik meg gyülekezeti viszonyainkban, az egyházi közigazgatásban, mint amilyen a presbitériumok élete, a keresztyén értékek megtestesülése? Ha azt számítjuk, hogy a statisztikák szerint hazánk lakossága többségében odatartozik valamelyik egyházhoz, akkor a mai közéletet elborító gyűlölethullám és hazugságtenger bizony meggondolásra késztet. Ez volna az a szabadság, amelyikben igazán megélhetjük a keresztyén morált? Hol van egyáltalán valami a krisztusi felelősségből, a só és kovász példázatbeli szerepéből? Mennyire képes egy-egy keresztyén, lelkész vagy nem-lelkész fölmutatni valamit abból az igazságból, ami több, mint a farizeusok és Írástudók igazsága Jézus szava szerint? Mennyire látszik meg rajtunk „az az indulat, ami Jézus Krisztusban is megvolt” (Filippi 2,5), a hivatásunkban, a családunkban, a közlekedésben vagy a parlamentben? I. Egyház és állam AZ 1993. DECEMBER 3-IKI ORSZÁGOS PRESBITÉRIUMI ÜLÉS HATÁROZATAI 1. Az Országos Presbitérium felhatalmazta az Országos Elnökséget, hogy a katonai lelkészi szolgálattal kapcsolatos megállapodásokat a Honvédelmi Minisztériummal, illetve a Magyarországi Református Egyházzal aláírja. 2. Az Országos Presbitérium megerősítette korábbi határozatát. Országgyűlési képviselővé választott lelkésznek a parlamenti ciklus idejére szabadságoltatnia kell magát. 3. Nem lelkész tisztségviselő politikai szerepvállalás esetén írásbeli bejelentési kötelezettséggel tartozik a testületnek, melynek tagja, melyben szolgál. Nyilatkoznia kell továbbá írásban egyházi szolgálata és politikai szerepvállalása összeegyeztetéséről. 4. Az Országos Presbitérium elvi döntéssel teljesítette a FÉBÉ egyesület kérését, hozzájárult a Hűvösvölgyi út 193. épület átadásához a FÉBÉ részére. A gyakorlati megvalósítás, a tulajdonba adás folyamatosan oldandó meg a FÉBÉ, a Budai Szeretetotthon és az Országos Elnökség egyeztető megbeszélése révén. 5. Az Országos Presbitérium országos GAS lelkésznek Káposzta Lajost megválasztotta. Döntött a kis és a nagy szeretet- adományról. ' 6.1. Az Országos Presbitérium - Vajda Ferenc mb. igazgató javaslatára - engedélyezte a Budapesti Evangélikus Gimnázium számára a nyolcosztályos képzést. 6.2. Az ehhez szükséges törvényi előírásoknak - Közoktatási Törvény, Egyházi Iskolatörvény - az újabb osztályok beiskolázásáig eleget kell tenni. Ezért: a) A Budapesti Evangélikus Gimnáziumnak 1993. december 31-ig be kell nyújtania az Országos Presbitériumhoz a nyolcosztályos gimnáziumnak a tantestület által jóváhagyott, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény előírásainak megfelelő pedagógiai programját. Ennek mellékleteként az első két osztályra vonatkozóan be kell nyújtani a használandó tankönyveket és munkafüzeteket, vagy azoknak végleges, kiadásra kész kéziratát is. b) Az Országos Presbitérium ezt az anyagot a közoktatási törvény előírásainak megfelelően szakértőknek adja ki, akik azt 1994. február 28-ig írásban véleményezik. Ennek alapján az Országos Presbitérium az engedélyezésről 1994. március 31-ig dönt. c) Az Országos Presbitérium felhatalmazza az Országos Egyházi Elnökséget, hogy a végső engedély megadásától eltekintve, a folyamat gyorsítása érdekében nevében eljárjon. 6.3. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumba jelenleg beiratkozott, illetve az 1994/95. tanévre felveendő, nyolcosztályos általános iskolát végzett tanulók azonban egyértelműen még a jóváhagyott négyosztályos gimnáziumi rendbe iratkoztak illetve iratkoznak be, őket minden szempontból annak megfelelően kell kezelni. 6.4. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumnak 1994. február 28-ig be kell nyújtania az Országos Presbitériumhoz a tantestület és az igazgatótanács által megvitatott és jóváhagyott javaslatát arról, milyen formában kívánja működtetni a későbbiekben a gimnáziumot (pl. csak nyolcosztályos képzés, vagy párhuzamosan futó nyolc- illetve négyosztályos tagozat). Az Országos Presbitérium erről is 1994. március 31-ig dönt. 7. Az Országos Presbitérium elfogadta az Országos Iroda Pénzügyi Osztály anyagi ügyekben tett, a jelen gyakorlatot módosító javaslatait (Diakóniai of- fertórium a gyülekezeteknél marad... stb.). 8. Az Országos Presbitérium javasolja a gyülekezeteknek a lelkészi illetmények 20%-os emelését 1994. január 1-től. 9. Az Országos Presbitérium tudomásul vette dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő lemondását a Budapesti Evangélikus Gimnázium igazgatótanácsi tagságáról. kezést javasolja kiterjeszteni a felügyelőkre is. 6. Nem kívánom hosszan ismertetni azt*a minősíthetetlen hangon történt támadást, amit Roszik Gábor képviselő, rendelkezési állományban lévő, szolgálaton kívüli lelkészünk tett a parlamentben egyházunk , és annak tisztségviselői ellen 1993. november 9-én. A Presbitérium állásfoglalását kérem abban a kérdésben, mit tegyen az egyház, ha az egyház és állam elválasztásáról szóló 1990. IV. törvény rendelkezései ellenére egy képviselő az Ország- házban ilyen durva alkotmánysértést tesz és mindeddig őt nem utasította helyre a frakciója, a pártja, illetve az Országgyűlés erre jogosult vezetője. II. Egyházunk és más egyházak 1. 1993. június 26-án volt ötvenéves magyarországi egyházaink ökumenikus Tanácsa. Az ünnepi alkalomról könyv jelent meg és általában elmondhatjuk, hogy 50 év alatt sokat fejlődött az ökumenikus együttműködés. 2. A Bibliával kapcsolatos tudományos munka és fordítás vonalán is igen jó az ökumenikus kapcsolat. A Bibliatársaság új távlatokat kapott azzal, hogy a Református Egyház Kálvin Kiadója székházába költözhetett. 3. Nem szabad elhallgatnom az ökumenében jelentkező negatív jeleket is. A katolikus egyház többször és több összefüggésben is úgy lép fel, mint a magyar keresztyénség egyetlen képviselője... A testvéri viszony ellenére csak újságokból tudtuk meg, hogy a Református Egyház új egyetemet alapít és határokat átfogó, magyar alapon épülő református zsinatot hoz létre a világon. Azt sem tartjuk szerencsésnek, hogy a Bajor Evangélikus Testvéregyháztól tudjuk meg, hogy református egyházi ún. protestáns intézményre kémek segélyt náluk úgy, hogy nekünk erről á „protestáns” intézményről eddig még nem szóltak. III. Egyházunk és Néhány gondolattal kitérek arra a jelenségre, amit ún. „ellenzék” névvel illettem. Itt arról a néhány emberről van szó, akik a Keresztyén Igazság régi szép nevét rosszra használva, megpróbálnak sokszor minden mai munkát befeketíteni és az egyházi élet jelenségeit, a vezetőség intézkedéseit félremagya- jázni. 1. A jelenség nem magyarországi különlegesség. Úgy vannak az e csoportba tartozók, mint az a japán katona, aki a második világháború idején az óceániai szigetvilág valamelyik kis szigetén harcolt az amerikaiak ellen és nem hallotta meg a császár parancsát arról, hogy vége a világháborúnak. Ő csak lőtt és harcolt tovább... Jellegzetesen ilyen Dóka Zoltán lelkészünk Hévízgyörkön. Micsoda találata volt 1984-ben Káldy püspök ellen! Megjelent egy irata és ezt ismerik az egész világon. 1993- ra azonban elvesztette ellenségeit! Észre kellett volna vennie, nem lehetett nem észrevennie, hiszen háromszor jártam nála személyesen, hogy rehabilitálni akarjuk, hogy szükség van rá az egyházban, hogy nem akarjuk kirekesztení. Azt azonban „summa summarum” nem fogadhatjuk el tőle, hogy ő mindig mindent jól csinált a múltIV. Adminisztrációs Végül röviden megemlítem, hogy a következő időszakban munkánk országos prioritása az adminisztráció átszervezése lesz. A megnőtt feladatok tömege van asztalainkon, és nincs elég szakértő munkáskéz. Adminisztratív munkatársaink számát szaporítani kell és ehhez lassan az épületek átépítése segítségével lesz majd elegendő iroda is... Amikor megköszönöm felügyelőtársamnak és püspöktársamnak a seaz ún. „ellenzék” ban, mások viszont mindig elárulták az evangéliumot. Mit szóljunk például ahhoz, ahogyan Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész törvényalkotó zsinatunkról nyilatkozik: ...„Tavaly összehívtak ugyan egy zsinatot, de annak összetétele manipuláció eredménye és garancia arra, hogy a zsinat a pártállami személyek és struktúra átmentését megszavazza...” (Keresztyén Igazság, 1992. 9. lp.) Egyházunk ,Japán katonáinak” észre kellene venniük, hogy vége a háborúnak, hogy Isten új szabadságot adott egyházunknak és ez az igazmondás és a tények elismerése felelősségével jár. A Keresztyén Igazság 1993. évi őszi számában rövidzárlatos félremagyarázás egyházunk mai helyzetéről, Cyprianus egyházatyáról vagy a bajor testvéregyház magyar ismertető füzetéről írott elemzése... Mindazoknak, akik másképpen gondolják, rendelkezésükre állnak egyházunk demokratikus eszközei, a megfelelő közgyűlések, presbiteri ülések, hogy elmondják véleményüket. A hazugságnak, ferdítésnek, valótlan állításoknak, féligazságoknak önmagukban van a büntetésük! A valóság megcáfolja és hiteltelenné teszi azokat, akik ezeket mondják és írják... és személyi kérdések gítségét, az Országos Egyház munkatársainak a munkáját, hadd köszöntsem a munkatársak sorában Szemerei Zoltán főtitkárhelyettes osztályvezetőt, aki december 1-jén 25 éve kezdte el munkáját az Üllői úton. Az egyház anyagi ügyeinek előbb tanulója majd mestere lett és fontos tisztet tölt be az ökumenikus Tanács, és a Bibliatársaság munkájában, valamint az ökumenikus Szeretetszolgálatban is...
