Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-07-10 / 28. szám
Evangélikus Elet 1994. július 10. EED jfiS GYERMEKEKNEK A 0 K N K Csak egy darab vászon. Mégis milyen nagy szolgálatot tesz. Nélküle a hajó tehetetlenül himbálózna a hullámok tarajos hátán. A szél akadálytalanul süvítene el az árboc mellett. De a kifeszített vitorla felfogja a szél erejét, és munkája repíti a hajót utasaival a cél felé. Amint a szél fúj, úgy munkálkodsz sokszor Te is közöttünk, Istenem. Adj nekünk „vitorlát”: figyelmesen hallgató füleket, és nyitott szívet, nehogy szavaid haszontalanul elszálljanak mellettünk! NAPFÉNY „ Vidám a Nap szeme, vigyáz reánk, még akkor is, míg éjszakában alszunk... Boldog a Nap szeme, vigyáz reánk, sok éber és alvó boldogtalanra... Erős a Nap szeme, vigyáz reánk, kik botorkálva hordjuk gyöngeségünk." (Weöres Sándor: Naphimnusz) BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Az Antónia erőd FERI BÁCSI JÁTÉKAI ,Hol van megírva?” SS* Antónia ______ q erőd X □ □□ ■r • ILj-d nmamnnnn l __ _ ''Templom' □□□□□□□□□□□ 0 U I Jeruzsálem ^ □00 □□E Jézus korában L □□□□□□ □□ A Jézus születését megelőző évtizedekben, az idúmeai származású Heródes uralkodott az országban. Élvezte ugyan a római hatalom bizalmát, de saját országának népe szemében megvetett uralkodó volt. Ezt nagyrészt kegyetlen természetének is köszönhette. Ám nevéhez nemcsak a könyörtelenség kapcsolódik. Uralkodása idején nagyszabású építkezések indultak országszerte. A jeruzsálemi templom képe is teljesen megváltozott. A templomteret megnagyobbították, és fallal, valamint oszlopcsarnokkal vették körül. A templomtól északra felépült az az erődítmény, amelyet Heródes a római császár, An- tóniusz iránti tiszteletből Antónia erődnek nevezett el. A képen egy makett látható, amin kitűnik, hogyan magasodik a hatalmas építmény a város fölé. Jézus korában a megszálló rómaiak állomáshelyéül szolgált a vár. Itt hallgathatta ki Jézust Pilátus, mielőtt átadta volna őt katonáinak, hogy megkínozzák, megalázzák és feszítsék meg. A történetet, azt hiszem, mindannyian jól ismerjük. Az erőd falai és félelmetes bástyái viszont mára szinte teljesen megsemmisültek a történelem viharos eseményei nyomán. Hz a cim egy új játékot rejt, melyet az elmúlt héten kezdtünk. Egy ismert mondatot kell megtalálnod Máté evangéliumából. A mellékelt ábrán minden téglalap a keresett mondat egy-egy betűjét jelöli. Hétről-hétre megadok egy mássalhangzót, amely a keresett igében szerepel. A játék négy héten keresztül tart majd, ami azt jelenti, hogy én csak négy mássalhangzót fogok közölni. Azt hiszem, ennyiből rá lehet jönni, hogy melyik mondatról van szó. Segítségként elárulom, hogy a hetente közölt mássalhangzókat ABC sorrendbeiji ismertetem. Az első a„d” betű volt. Elkövetteti aát',a''hibát5' ho^y !az'’élmúlt‘' héten az egyik „d” betűt lefelejtettem az ábráról. Ezért elnézéseteket kérem! A mondat ABC sorrendben következő mássalhangzója a „g”. Azok, akik hamar rábukkannak a helyes megfejtésre, hétről-hétre plusz kérdésekre is válaszolhatnak, s így gyarapíthatják pontjaikat. Beküldendő a keresett mondat és az, hogy hol van megírva! Ä plusz kérdés, amelyre most válaszolhattok az az, hogy ki mondja ezt a mondatot és kinek? Kérlek Benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! A gyerekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Szeretem a napot, ahogy reggelente előbukkan a háztetők mögül, vagy ahogy pihenni tér a nap végén, és elrejtőzik a hegyek láncai mögé. Szeretem, ahogy cirógatja a bőröm, és visszatükröződik a víz színén. Szívom magamba, amikor sugaraiba tartom arcomat, és tudom, hogy nélküle nem élhetnék. Szeretem, mert átjár, besugaraz, mert maga az ingyen kapott boldogság. Fekszem a fűben, süttetem magam a nappal, megpróbálom érteni, hogy mi is ez a csoda, ami olyan egyszerű és mégis felfoghatatlan. Megpróbálom megfejteni a titkot, a napfény titkát. Eszembe jut Ferenc testvér, ahogy énekel a Teremtőnek: „Áldott légy, Uram, és minden alkotásod! Legfőképpen Urunk-Bátyánk a Nap, aki a nappalt adja, és ránk deríti a Te világosságod. És szép ő, és sugárzó nagy ragyogással ékes: a Te képed, Fölséges.” így szeretnék én is énekelni, ilyen önfeledten, boldogan, kitárt karokkal a Fény felé. Aztán eszembe jut az az egyszerű kis ének is, amit kicsi gyerkőcként annyiszor elénekeltem az óvodában: Süss fel nap, fényes nap... Játszottunk. Amikor elbújt a felhők mögé, ezzel a dallal szólongattuk. Biztos voltam benne - és most is biztos vagyok - hogy emiatt az ének miatt bukkant aztán újra elő a rej- tekéből. Süss fel nap, mert megfagynak az emberek, megfagy ez a világ, az élet. Süss fel, hiszen dider- günk, fázósan húzzuk össze magunkon életünk kabátját, mert mostanában olyan nagy a hideg és a sötétség. Sokszor már arra gondolunk, hogy meghalt a Nap. Mégis hiszem, hogy nem halhat mpg. Nem hal meg soha! A napfény raméítye'óltfet akkor is, ha fekete felhők árnyékában didergőnk, amikor botorkálva hordjuk gyengeségünk, félelmünkben fel akarjuk adni a küzdelmet, ezt a fájdalmasan boldogító harcot, hogy a Fényesség gyermekei legyünk. Ez a remény tartja bennünk a lelket, és adott erőt annak a fogolynak is, aki a varsói gettó falára írta hitvallását: „Hiszek a Napban, ha nem is süt éppen. Hiszek a szeretetben, ha nincs is benne részem. Hiszek Istenben, ha nem is látom!” Mert vidám, boldog és erős a Nap szeme, és vigyáz ránk. Tudom. Szeretem a napfényt. A napkeltéket és napnyugtákat, a mindent bearanyozó sugarakat; az Erőt, ami egyre csak árad, átjár, örömöt teremt; Istent. A hangját hallom: napsugarak zúgását, és számban nevének jó íze van, és ettől a ragyogástól születhet meg bennem is a „köszönöm”. Igen, szeretlek, Istenem. Szeretnék napraforgó lenni, aki Feléd fordul, a Te fényedből él, aki Rád vár, hogy kibontsd szirmait. Mert Téged semmi erő nem győzhet le, hiszen magad vagy az Erő. Mert Téged senki nem kényszeríthet, hogy osszad szét sugaraid, hiszen mindenkinek adsz magadból, ingyen. Szétosztod életed közöttünk, hogy élhessünk. Vidáman, boldogan, Erődből, Erőddel, mindörökké. vgy PAUL ROTH: Hajnalodik Uram, még sötétség honol a város felett. A házak szurdokaiban a villamosok még nem csöngették föl a napot. De az én vekkerem már csöngetett. Most félálomban vagyok, és bosszankodom, mert föl kell kelni. Hogy megint elkezdjek egy napot, amely szürkén és megszokottan közeleg felém. Hála Neked, hogy megajándékoztál az alvással - e hétköznapi szabadsággal. Most pedig segíts nekivágni annak, ami jön. Add, hogy ma is, mint máskor, kisüssön a nap, jó melegen, és telve fénnyel. Majd amikor a sötétség meghasad, s az ablakok visszaverik az első sugarakat, mi is fölébredünk egészen, új erőben, új reménnyel, hogy aznap minden sikerülni fog. Es amikor lángra gyűl a fény, az én reményem is fellobog. Uram, egynémely nép istenként imádta a napot. Mert fénye elűzi az éjszakát, mert melege hív létre minden élőt, mert lángtüzű keze büntet. Nem is voltak a legrosszabb pogányok. Tudjuk, hogy a tűzvörös gömb művednek csak parányi része. Mégis hagytad, hogy jelképeddé legyen, ahogy elűz árnyakat és borzalmakat, ahogy meleget és termékenységet ad: A Te legszebb és felülmúlhatatlan szimbólumod. Uram, légy napsugara most pirkadó napomnak. Tölts be fénnyel, hogy semmi ne borítsa sötétbe mai gondolataimat és utóimat, hogy sötét zugokban,. rosszkedvben, . homályos helyzetekben visszatükrözzem világosságodat. Hagyd, hogy szeretetedtőlfölmelegedjem, mert szivemet fagyossá és dermedné tette a sötétség. És keltsd föl bennem a Te életedet, hogy szereteted sugarát ne rejtsem el. Uram, légy ma városunk felett, utcák és terek felett, üzletek és hivatalok felett, iskolák és bankok felett, igazság és igazságtalanság felett. Találj rá szívünkre és agyunkra szeretted láthatatlan sugarával. Mert legvakítóbb neoncsöveink és legjobb olajkályháink még mindig nem tették városunkat sem a fény, sem a meghitt melegség városává. Mert olyan sokan vannak, akiknek a nap csak világító test, eszköz, hogy lebarnuljanak, de nem értik, mit mond, mint jelkép, hogy Rád mutat, ősforrására minden fénynek, minden életnek, minden szeretetnek. Kövek és pillangók .. Sugarat fon a fájdalomból szivek rokkája Hosszan kondul Idő-tornyán a jel-harang. A „Belül ragyoghatsz” c. verskötete után az idei könyvnapon Kövek és pillangók címmel válogatott verseivel jelentkezett Tóth Sándor, a közös sorsunkért aggódó költő és közéleti ember. Határozott, sok mindenre figyelő parlamenti föT szólalásai, a keresztény szellemiséget féltő és őrző gondolatai lírai soraiban is kifejezésre jutnak. A gyermekkor élményeiből jit- kadó természet sze- retete, a szülőföld rőt, az otthonról Iw zott maradandó képek, mint figyelmeztető jelek tükröződnek soraiban: (Diófa) KÖVEK ÉS PILLANGÓK ... Keresd a völgyek ingujjában a lopva surranó Napot Szívedhez ér, hol megtalálod az árván hajló ősi ágat, mely titkos virágot hordozott ... (Nap-kiáltó) Kertek dísze Zöld gallérján Törvényt szab a fáknak rangja Szótlan gyökér a mélyből tartja törzsét új égig növeszti fel. jég-ágat hajt egy óriási váza máza zöld a tél hóval cicomázza írja egyik szép téli versében. Az emberi összetartozás, az ember és a természet kapcsolata, a természet, az évszakok az ősi törvényt, a folyamatosságot tartó képei a továbbélés rendíthetetlen hitével fonódnak össze soraiban. Közéig az est nap színét ha veszti arany tallért hűvös tóba ejti Mennyi kincs e látomásban érzed hulló lombbal új ígéret ébred hogy mi elvész csak avar takarja tél utánig - kizsendül tavaszra. (Évszak-váltó) Kiemelkedik versei közül az Isztambulban írott - és Szabad Györgynek ajánlott - Kossuth emlékét idéző írása: ... Tények és legyint az űzött lépcsőn áll, indulna fel Háza, kertje idegenben S madara sem énekel Tény - valóság közt maradni nem más, mint történelem Hogy beszéljen bölcsek módján, ki vesztett az életen A Kék szemafor-ban ismét a bizakodás hangján szól: topáz fény a pálya mentén havat szitál rá az égi rosta az utat is fehérben ra- gyogtatja évkönyvemből néhány tiszta lap még Tóth Sándor mint műfordító is ismert, lefordította Selma Lagerlöf híres könyvét, a Krisztus legendákat, May Károly Karácsony c. művét. Munkásságáért 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki. A könyvet, mely a Magyar Könyvalapítvány támogatásával a Szépíró Műhely sorozatában jelent meg, Mohácsi Regös Ferenc szép rajzai díszítik. Sebeiken Pálma A bokortanyák tanítója Mátis Béla írásai Nyíregyházán a Váci Mihály Kör kiadásában megjelent a Rim nyomdában 1993-ban készült kiadvány a bokortanyák tanítójának Mátis Bélának írásai. A bevezetőt M. Takács Ferenc írta a szerző életéről. Mátis Béla Brassó mellett a Barcaságban született, amely különösen színes foltja a magyar evangélikusságnak. A székely eredetű 7 falu evangélikus. A 7 falu egyike Hosszúfalu, ahol a szerző 1891. július 5-én látta meg a napvilágot. A 11 gyermekes cipészsegéd, majd erdőőr 6. gyermeke volt. A polgári iskola, majd a dévai tanítóképző elvégzése után Sárospatakon 1911-ben állott munkába. A következő évben Nyíregyháza tanyáin, Varga bokor, Felsősóskút után Salamon bokorban tanított, ahol 1924-ben Móricz Zsigmond is meglátogatta az iskoláját. 1929 óta tanított a Központi Evangélikus Elemi Iskolában 1949-ig. A 6. számú általános iskolából 1951. november 1-jén ment nyugdíjba. Pátriárka korban, 96 éves korában 1987. február 25-én hunyt el. A szerző első teijedelmesebb műve „A nyíregyházi evangélikus nép-, illetőleg általános iskolák története 1753-tól 1948-ig. 1948-ban a magyar szabadságharc centenáriumára készítette el munkáját. Nyomtatásban sohasem jelent meg eddig. Néhány példányban készült el gépírásban. Á veje, M. Takács Ferenc is, az egykori leíró Dr. Nádassy Andrásné Mikler Anna tulajdonában, a szerző által dedikált egyetlen példány segítségével tudta kiadatni. Mint a mű címében is szerepel, minden 1753-ban kezdődött, amikor Petrikovics Mátyás csizmadiamester gróf Károlyi Ferenc hívására Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Tótkomlós, Orosháza 300 evangélikus családját vezette Nyíregyházára. Hozták magukkal papjukat Vandlik Mártont, Medveczki kántorral együtt. A papnak már a következő évben távoznia kellett a vallási türelmetlenség miatt, de a vele együtt érkezett tanító Johannidesz maradhatott és már 1753-ban megkezdte a tanítást. Az 178 j - ben megjelent türelmi rendelet nyugalmat teremtett és 1784-1787 között megépült a templom. 1789-ben már 3 iskola is épült a templom körül, amely alapja lett egy páratlan iskolarendszernek. 1863-ban kezdődött meg a tanyai iskolák építése és 1892-ben megépült a templommal szemben az Evangélikus Központi Elemi Iskola. A fejlődés szakadatlanul tartott. Amikor 1944 márciusá- ban-áprilisában Turóczy Zoltán püspök meglátogatta az iskolákat, a 72 oldalas jegyzőkönyvben azt írhatta: „Ez a terület nemcsak az ország, hanem a VILÁG LEGNAGYOBB EVANGÉLIKUS TANTESTÜLETE.” Akkor ez a világ evangélikusságának is öröksége, nemcsak a nyíregyháziaké, amelyet evangélikusnak kellene megtartani a jövendő nemzedékek számára. Amikor 1948-ban az államosítása megtörtént, akkor a városban 23, a tanyákon 34 evangélikus tanító dolgozott, összesen 57. Neveiket, szolgálatai adataikkal is közli a kiadvány. A mű harmadik fejezete a „Tirpák lakodalom” 1929-ben keletkezett és nyomtatásban is megjelent a Szabolcsi Tanító c. lapban. A tanyán tanító nevelőket nagyon szerette a nép. Rendszeresen meghívta lakodalmaira is. így szerzett tapasztalatot Mátis Béla is. Ezt írta le dolgozatában. A 130 oldalas kiadvány forrásértékű munka. Ami Nyíregyházán az oktatással és neveléssel összefügg az óvodától az iskoláig, az mind 1753-ban Johannidesz Márton munkásságával kezdődött. A kiadvány beszerezhető M. Takács Ferencnél Nyíregyháza Eötvös u. 16. sz. alatt. Dr. Reményi Mihály
