Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-10 / 28. szám

Ne feledkezzünk meg elöljáróinkról! Evangélikus Élet 1994. július 10. Lelkészek erőpróbája az egészségért A múltnak tiszteletet adó, a je­lent értékelő, s a jövőt is építő láto­gatásra érkezett Szebik Imre püs­pök április 24-én, a csikvándi gyü­lekezetbe. A püspököt és kíséretét, valamint Varga György esperest, és Kiss Attila egyházmegyei fel­ügyelőt a jövőt jelentő ifjúság, s a gyülekezet tisztségviselői köszön­tötték a lelkészlakás udvarán. Az ünnepi istentisztelet oltári szolgálatát a püspök, az esperes, és a gyülekezet lelkésze, Asbóthné Pé- csinger Éva végezték. A szószéki szolgálatot „Hagyjad az ÚRra a te utadat és bízzál benne, majd 0 tel­jesíti”..., (Zsolt 37,5) és „Ne feled­kezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették néktek”... (Zsid 13,7) igék alapján végezte: előbb kiemelve az Istenben való hit mindenekelőtt való fontosságát, majd beszélt néhai Horváth Béla lelkésznek, a gyülekezetben vég­zett áldásos munkásságáról. Fel­hívta a gyülekezet figyelmét a min­denkori elöljárók tiszteletére, s fi­gyelmeztette a jelenkori és a jövő­beni gyülekezeti elöljárókat, hogy szolgálatukat Istennek tetsző mó­don végezzék. Istentisztelet után a gyülekezet együttesen vonult ki a temetőbe, hogy a szerető, a hűséges unoka, a gyermek Novobátzkyné dr.'-'Nitgy Paula - a lelkészGsaládra szeretet­tel visszagondolok kérésével egyet­értve - szeretteinek hamvait, a nagyapa, néhai Horváth Béla lel­kész sírjába elhelyeztesse. A ham­vak megáldása után, egy gránitból faragott sírkő előtt állt meg az ün­neplő gyülekezet. E sírkövön a fel­támadásban rendületlenül hívő ember igéje „ÉN TUDOM, HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL, ÉS UTOLJÁRA AZ ÉN PO­ROM FELETT MEGÁLL” (Jób 19,25) olvasható. E hitvallást mi ekképpen olvassuk: MI TUD­JUK, HOGY A MI MEGVÁL­TÓNK ÉL, ÉS UTOLJÁRA A MI PORUNK FELETT MEG­ÁLL. Igen: A mi porunk felett!... hisz e sírkő alatt már nemcsak Ne­mes Horváth Béla lelkész nyugszik (1878-1939) hanem édesanyja: Horváth Sándorné Kiss Erzsébet, a felesége: Gyarmathy Etelka, és lányuk: Horváth Etelka dr. Nagy Benőné is e sírban nyugszanak. Az idő távlata felbátorít arra, hogy feladjam a lelkészi hivatás­nak, s a kornak kijáró magázó megszólítást és felcseréljem a sze- retetből fakadó, lélekben bensősé­gesebb „te” megszólítással. Csik- vándra jöveteled után, nem sok idő múlva, mint ifjú lelkész, feleséged­del együtt BELOPTÁTOK maga­tokat az emberek, a gyülekezet sze- retetébe. A kölcsönös szeretet, az egymáshoz való ragaszkodás, az idő múlásával egyre erősödött: mígnem 37 évi szolgálat után, az élet Urának váratlan hivó szava el nem szakított gyülekezetedtől, csa­ládodtól. Azóta 55 év telt el. Az adott szeretet, a hűség viszonzásra talált. Gyülekezeted fél évszázad távlatából is kimutatta irántad és családod iránti szeretetét. Amikép­pen szolgálatod alatt magadhoz ölelted gyülekezetedet, s most haló poraidban családod hamvait is: azonképpen a csikvándi gyüleke­zet újra a szívébe zárt és magához ölelt benneteket. Múltat, hűséget, hitet-felidézve, jelent tanítva szállt az egek Urához a püspök imája. A gyülekezet nevében Zámolyi Fe­renc presbiter szólt szívmelegítő megemlékező szavakat. Emléketeket kegyelettel meg­őrizzük. Másik három lelkésztestvérünk is itt, a csikvándi temetőben pihen. Őróluk is megemlékeztünk. N. Horváth Béla és családjáról való megemlékezésül a gyülekezet mindhárom lelkitanító sírját meg­koszorúzta. Előbb a hajdanvolt előd, Zábrák Dániel sírjánál áll­tunk meg (1800-1823-ig szolgált) a kor hatalmasaival szemben hatha­tósan védte gyülekezetét és a falu' népét. Majd az utód, Németh Géza lelkésztestvérünk sírjánál tisztel­gett a gyülekezet. (1940—1979-ig szolgált.) Az ateista világ vad tá­madásai között hűséggel végezte szolgálatát. Molnár Sándor lel­késztestvérünk is itt pihen, ő nem a csikvándi gyülekezetben szolgált, Székelyföld-Székelyzsombor szü­lötte. A magyar néphez, s hitéhez való töretlen ragaszkodása miatt kényszerítették arra, hogy elhagyja szülőföldjét. Itt Csikvándon talált otthont, és végső nyughelyét. Lelkésztestvéreink sírjainál megállva, az azokban nyugvók életrajzának rövid ismertetése után, mindegyik simái a püspök hálát mondott, hogy Isten a múlt­ban hűséges pásztorokat adott nyája őrzésére, s áldást kért pora­ikra. Kérte Istent, hogy a jövőben is adjon hűséggel szolgálni tudó pásztorokat nyája megtartására. Búcsút véve a „halottak birodal­mától”, a gyülekezet asszonyai te­rített asztallal várták a vendégeket, s a szomszédos gyülekezetek kül­dötteit. Kötetlen beszélgetés során szó volt a gyülekezet múltjáról, je­lenéről, jövőjéről: különösen a lel­készlakás felújításának szükséges­ségéről és egyéb közegyházi dol­gokról. Novobátzkyné dr. Nagy Paula bejelentette, hogy a lelkészlakás felújítására és egyéb egyházi célok­ra alapítványt hoz létre. Kérte a jelenlevőket, s ez íráson keresztül a gyülekezetből elszármazottakat is, hogy csatlakozzanak az alapít­ványhoz. Szokolay Sándor zeneszerző a rokonság nevében is lelkes szavak­kal köszönte meg az asszonyok vendéglátását és kedvességüket. Polgár Lajos Június 4-én a délelőtti órákban benépesült Hartán a Dunapart. Egyházunk lelkészei közül többen meghallották és elolvasták a hívo­gató szót és eljöttek az „Evangéli­kus Lelkészek Országos Erőnléti Bajnokságára”. A reggeli áhítat után vonultak ki a Dunapartra, hogy ott a jó levegőn, az erdő hű­vösében különböző sportágakban mérjék össze erejüket. A cél nem az volt, hogy „vérig menő küzdel­met” folytassanak, hanem az, hogy megmozgassák izmaikat, egészségük érdekében tegyenek va­lamit. Sportnyelven mondva ún. „háromtusa" volt, vagyis súlyeme­lés, futás és evezés szerepelt a prog­ramban. Természetesen korosztá­lyonként folytak a versenyek, amint azt az eredményekből is lát­hatjuk. íme az eredmények: Férfiak: Súlyemelés. 25-30 éve­sek: 1. Sikter János Porrogszentki- rály. 30-40évesek: 1. Kis János Kecs­kemét, 2. Tamásy Tamás Iharosbe- rény, 3. Brebovszky János*Paks. 40-50 évesek: 1. Szabó Vilmos Béla Harta, 2. Pribitek László rk. Harta. 50 év felett 1. Kertész Géza Budapest-Józsefváros. Futás. 25-30 évesek: 1. Sikter János Porrogszentkirály, 2. Tóth Attila Szeged. 30-40 évesek: 1. Ócsai Zoltán Máza, 2. Brebovszky János Paks, 3. Tamásy Tamás Iha- rosberény. 4. Kis János Kecske­mét. 40 év felett: 1. Szabó Vilmos Béla Harta, 2. Pribitek László rk. Harta, 3. Bárdossy Tibor Irsa. Evezés: 40 év alatt: 1. Brebovsz­ky János Paks. 40 év felett: 1. Sza­bó Vilmos Béla Harta. Az összetett verseny eredménye: 40 év alatt: 1. Brebovszky János Paks. 40 év felett: 1. Szabó Vilmos Béla Harta. Díjnyertes pályamunkák A néhai dr. Bottyán János emlékére létesített ÖKUMEN1KA ALAPÍTVÁNY az elmúlt évben PÁLYÁZATot írt ki „Evangéli­kus-református egységtörekvések a 19. században magyar nyelvte­rületen” témáról. A pályázatra beküldött dolgozatok közül kettőt jutalomban részesített az alapítványt kezelő ökumenikus Tanulmá­nyi Központ. A nyertesek: Csonkáné Szabó Magda bokodi evangéli­kus lelkész (20 000,- Ft) és Szalkay Kázmér református segédlel­kész, Debrecen (10 000,- Ft). A díjazott pályamunkák egy-egy részletét a Confessio, a Lelki- pásztor, illetve a Theológiai Szemle fogja közölni. RÓMA NEM CSATLAKOZIK AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁHOZ Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsa főtitkára, legutóbbi sajtókonferen­ciáján kifejtette, hogy bár a Római Katolikus Egyházban nincsenek adva az EVT-hez való csatlakozás feltételei, a 324 protestáns, anglikán és ortodox egyhá­zat képviselő keresztyén világszervezet legfontosabb célkitűzésének egy Egyetemes Keresztyén Zsinat egybehivását tekinti. Minden egyház tudatában van annak, hogy az emberiség túlélése érdekében alapvető feltételeket kell biztosítani, s hogy ehhez az egyházaknak nagy mértékben hozzá kell járulniuk. Továbbá kötelesek munkálni az interkulturáhs és a vallásközi párbeszed formáinak kialakítását, és híveiket az emberi jogok tiszteletben tartásara kell nevelniük. Mindezen feladatok teljesítését erőteljesen és eredményesen szolgálná egy Egye­temes Keresztyén Zsinat, melynek egybehívása az Egyházak Világtanácsának legfőbb távlati célkitűzése. (ÖTK) Nők: futásban és evezésben: 1. Honti Irén Kiskunhalas. Teológu­sok : futásban és evezésben (nők): 1. Kuntz Nóra'Harta. Evezésben (férfiak): Loós Péter Budapest. A verseny befe­jezéseként a lelké­szek csapata lab­darúgópályán mérte össze erejét és tudását az ön- kormányzat csa­patával. Ennek a mérkőzésnek is ha­gyománya van már. Tavaly a lel­készek nyertek. Az idén a mérkőzés döntetlenül végző­dött, majd tizen­egyesek rúgásával döntötték el és eb­ben az önkor­mányzatiak nyer­tek egy góllal. Az immár máso­dik éve tartott ver­senyeknek komoly támogatói is vol­tak: Bács-Kiskun Megyei önkor­mányzat, Evangé­alább az év egyetlen napján ezzel az egészséget, mozgást és test­edzést nyújtó alkalommal. Remé­lem, jövőre többen leszünk! tszm likus Egyház, Kiskun Országos Bács­Egyház­megye, Harta közx ség Önkormányza­ta, Hartai Evangé­likus Egyházköz­ség. Köszönet a tá­mogatóknak, hogy így értékelik a lel­készek egészségük érdekében való igyekezetét. A verseny befe­jeztével leteleped­tek versenyzők és családtagok és jó­ízűen fogyasztot­ták a bográcsok­ban főzött pörköl­tet és sokáig folyt még a játék, a be­szélgetés a hűs Du- na-parton és, so­kan csak a késő délutáni órákban tértek haza. Kis­kőrösről autóbusz- szal jöttek az ifjú­ság tagjai és eljöt­tek a zeneiskola fú­vósai is, akik az ebéd alatt „térzené­vel” szórakoztat­ták a vendégeket. Nagyon jó volt „kilevegőzni” ma­gunkat - már akik ott voltunk. Na­gyon sajnáltuk, hogy nem jöttek többen lelkészek, hogy éljenek leg­Sáros falu a dél­erdélyi Szeben me­gyében, Medgy es és Segesvár között. Valaha szászok lakták. Valaha? Berethalomból, a szomszéd faluból érkezünk busszal. At kell szál Inunk, sétáljunk kicsit! Kis dombon áll a szász erődtemp­lom. Nézzük meg! Idővel dacoló vas­kos tornyok, falak, belül a templom. Viszont a várkapu zárva. Oldalt paró­kiának látszó épület, lakottnak látszik. Várjatok kint, mi ketten bemegyünk! Ha kutya jön, szaladunk. Nem jön se kutya, sem ember. Lelkészi hivatal. Szász. A szászok a XII-XIII. szá­zadban vándoroltak Erdélybe, ahol a magyar királyok­tól az idő múlásával privilégiumok egész sorát kapták. A reformációkor Johannes Honterus irányításával a lutheri, evangélikus irányzatot fogadták el és így lettek népegyház, mintegy 250 ezren. Saját teológiát alapítot­tak és szász püspökük is lett Nagyszebenben. Lelkészi hivatal. Szekrény iratokkal, könyvekkel —, mint nálunk. A falon német nyelvű evangélikus falinap­tár. Az íróasztalon ott vannak pecsétek, a mappa, papí­rok. A sarokban papírkosár. A falon az ismerős Lu- ther-portré. Mellette egy püspök képe a jellegzetes viseletűkben. Szembe vele a falinaptár. Hol lehet a lelkész? Átnézek a másik helyiségbe: kis gyülekezeti terem padokkal, asztalokkal, könyvespolccal. Néhány szék, rajta párna. Énekeskönyvek. A falinaptár: 1991-es! És itt a szolgálati naptár, kinyitva. Rajta toll. Az utolsó bejegyzés 1992. decem­ber 25-i... Valaki jön. Középkorú asszony. Bemutatko­zunk. Magyarországi cserkészek, szeretnénk megnézni a várat és a templomot. Lehet. A templom ajtajában pókháló. Bent oltár, padok, karzat, orgona, szószék. És fényképalbum: a 12 évvel ezelőtti lelkésziktatás. Népviselet, tömeg - szinte hallod az éneket. Orgonista van velünk, játszhat-e? És játszik. Kint vannak az énekszámok is, hisz néhány éve még... 0 volt a lelkész felesége -, mutat egy fiatal, népvise­letben levő asszony képére. De mind elmentek. Volt a forradalom és utána 2 év alatt mind elmentek Németor­szágba. Zúg az orgona és nézem az albumot. A gond­noknő, aki itt maradt, nyugodt. Már többször is végig­gondolt mindent. Neki nincs hova mennie. Vagyunk még néhányon. 1-2 ember, öregek. A berethalmi lel­kész gyűjt össze minket kisbusszal és visz minden vasár­nap Berethalomba istentiszteletre. Oda máshonnan is járnak. Húsvétkor majdnem ötvenen voltunk, mert sok volt a vendég... Itt már nincs istentisztelet. Kinek? Hagyd már abba az orgonálást! Játssz még! Gye­rünk ki innen! Én evangélikus vagyok, az is maradok. Több ezer fős gyülekezetben könnyű is az. A várban volt egy torony, ahol a szalonnát tárolták. Minden nap meg volt szabva, hogy mikor lehetett sza­lonnáért jönni. Fölment az ember a szalonnatoronyba, levágott a saját szalonnájából és ráütötte a pecsétjét. Ez azért volt így, mert ha jött az ellenség, csak be kellett futni a várba az élelmiszer már jórészt bent volt. Rabló török és tatár már nem jár erre, a szalonnatornyot azonban még használták... Aztán meglátjuk a békülő- szobát. Amelyik házaspár szétválóban volt, azt bezár­ták ide. Volt egy asztal, egy szék, egy ágy, egy tányér, egy pohár, egy kanál, egy kés és egy villa a szobá­ban. Nem volt más dolguk, mint a kibékülés. így kívánta a közösség. Építettek a várba kemencét is. Itt folyt a kenyérsütés, ha kint nem lehetett. Ma ez még mind megvan, mert vigyáz rá a harangozó. Az utolsó. Én vigyázok a várra és a templomra. Nincs senkim. Naponta háromszor harangozok, kézzel. Ez a rend, harangozni kell. És harangozik 1994. április 8-án. A legutóbbi egyházi felmérés szerint az erdélyi szász evangélikus egyháznak mintegy 25 000 tagja van. Ezek többnyire öregek, illetve vegyes házasságokból szárma­zók. Ifjúság szinte alig van. Kb. 30 lelkész gondozza ezt a szétszórtan élő diaszpórát, de még megvannak a templomok, az intézményeik, a teológiájuk. Alinak a szász iskolák, újságokat adnak ki, publikálnak, prédi­kálnak. Ifj. Káposzta Lajos Hazatértek egykori miniszterelnökünk hamvai A napi sajtóból értesülhettek olvasóink arról, hogy gr. Bethlen István egykori miniszterelnö­künk hamvait Oroszországból hazaszállították és június 17-én a Kerepesi temetőben helyezték el urnáját. Református volt, így a temetést dr. Hegedűs Lóránt református püspök végezte ige­hirdetéssel, a földbehelyezésnél pedig Takaró Károly protestáns tábori püspök végezte a szer­tartást. A ravatalnál a katolikus, az evangélikus és a zsidó felekezet részéről hangzott el imádság. Egyházunkat Szebik Imre püspök képviselte. Imádságának részletét közöljük: „Mindenható Isten, Mennyei Atyánk! Megrendültén állunk egykori magyar miniszterelnökünk hamvai mel­lett. Szívünket szorongatja a történelem múltbe­li eseményeinek kegyetlensége és több évtizede elhunyt testvérünk személyes sorstragédiája... Ajkunkra vesszük az ősi igét: az igazság felma­gasztalja a nemzetet, a bűn gyalázatára van a népeknek. Istenünk! Igazgasd a történelem ös­vényét, hogy benne érvényesüljön az igazság. Tégy mindnyájunkat akaratod eszközévé!... Győzz meg minket igéd igazságáról, hogy min­denek felett ragaszkodjunk hozzá. Tartsd távol tőlünk a bűn gyalázatát és romboló következ­ményét. Tisztítsd meg szívünket, hogy Téged felfedezzünk lelkiismeretünkben, a történelem ha­ladást munkáló változásaiban, teremtett világod szépségében és Krisztus keresztjében. Egykor pedig engedd, hogy színről-színre lássunk Téged, s együtt örvendezzünk azokkal, akiket jobbodra szólítasz a mi Urunk Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.” „Naponta háromszor harangozok99 A templom utolsó gondnoka... Harang a s/ásihermányi erőd temp­lom udvarán. Befér alá egy ember

Next

/
Thumbnails
Contents