Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-04-11 / 15. szám

Evangélikus Élet 1993. áf A FELTÁMADÁS TANÚI Tamás története, úgy érzem, az összes húsvéti beszámoló közül a legmaibb, leg­aktuálisabb. A keresztyén egyház tagjai állandóan az ő kérdésével szembesülnek: valóban szilárd alapja van-e a krisztushit­nek? Bizonyára sokan szeretnénk az ő helyé­ben lenni. Könnyű volt neki és a többi tanítványnak. Látták Jézust, a Feltáma­­dottat, és mi sem természetesebb, hogy utána hittek benne. János evangéliuma a többinél jóval hangsúlyosabban foglalkozik azzal a kér­déssel, hogy miért hihetnek azok a tanítvá­nyok, akik személyesen nem láthatták a Feltámadottat. Az Úr boldogmondása Ta­mással együtt nekik, nekünk is szól: bol­dogok, akik nem látnak (nem láthatták őt úgy, mint Tamás), de hisznek - hitre jutot­tak azok nyomán, akik valóban látták. Tamás, a kételkedők atyja, nincs jelen, amikor az Úr Húsvét vasárnap este a zárt ajtókon át először megjelenik a „tizen­két”, valójában tiz tanítványnak. Távol­­maradásával akaratlanul a későbbi keresz­tyéneket is képviseli. Minket is, akik nem láthattuk az Ürat Húsvét és Mennybeme­netel között. Az első század végén, amikor a közvetlen szemtanúk mind meghaltak, János apostol és tanítványai az ő történeté­vel biztatták, bátorították a kételkedő, csüggedő hívőket. A többi tíz tanítvány így újságolta el Tamásnak a nagy hírt: „Láttuk az Urat!” A keresztyén egyház röviden e szavakkal foglalta össze a Feltámadottal való talál­kozást. Mária Magdolna is így adta hírül a tanítványoknak, hogy Jézus megjelent neki. Pál is e szavakkal intézett kérdést azokhoz, akik nem akarták öt apostolnak elfogadni: „Nem láttam-e a mi Urunkat, Jézust?” A többi evangélium is kitér a tanítvá­nyok kételkedésére, de ennyire csak János hangsúlyozza. Tamás maga mondja meg, hogy milyen jelet kíván. Azért kíván jelet, mert hinni akar. Azok. akik ma nem akar­nak hinni, szintén feltételeket szabnak, ar­ra számítva, hogy mivel nem teljesíthetők, hinniük sem kell. így például egyszer egy fiatal kőműves, a következő „ultimátummal” állt elő: „Ki az a Jézus, jöjjön ide, fogjon velem kezet, mutatkozzon be...” Pedig az ember a té­nyek túlnyomó többségét tekintélyi ala­pon fogadja el (amit nem így, az általában elenyésző). Vagyis bízik abban, hogy akik bizonyos dolgokat állítanak, azok értenek hozzá, (és rendszerint egyébként sem áll módjában megvizsgálni az igazságtartal­mukat). E tekintélyi alapon való elfogadás többnyire a világ, az élet és az ember létre­jöttére vonatkozó elméletekre is kiterjed, noha egyetlen - akár megbízható, akár nem megbízható - ember sem láthatta. A Feltámadott mai megjelenésének kö­vetelése, úgy, ahogy annak idején Tamás részesült benne, két okból is óvatosságra int. Az Úr azoknak jejent meg, akik földi életében is ismerték. Őket győzte meg ar­ról, hogy ugyanaz a személy, akit a ke­resztre feszítés után eltemettek, és nem képzelődés, hallucináció. Ennek ellenére ma is „bemutatkozhatna”, erővel is meg-, vagy inkább legyőzhetné a követelődző­ket, de egyáltalán nem köteles az ilyen kí­vánságokat teljesíteni. Tamás feltételei éppen elég merészek és szigorúak voltak. Ő azonban még „ellen­őrizhette”, hogy tanítványtársai a nemrég megfeszitett és eltemetett Mesterrel szemé­lyesen, testi valóságában találkoztak-e. A Húsvét utáni első vasárnapon az általa kívánt „nagy” jel előtt még két „kis” jelet is kapott. Először: az Úr ismét a bezárt ajtókon át jelent meg. Másodszor: egyene­sen Tamáshoz fordul, és felszólítja, hogy 11. Tamás és mi tegyen eleget a saját követelésének. Az evangéliumból azonban nem derül ki, hogy Tamás valóban megérintette-e az Úr sebhelyeit, vagy már a ráadásképpen ka­pott jelekkel is „megelégedett-e”. Tamást - immár hívőként adott - vála­sza, felkiáltása a történelem leghíresebb embereinek sorába emelte, noha az elbe­szélésen kívül alig tudunk róla valamit. Az ö hitvallása az egyház mindenkori hitval­lása, minden keresztyénnek igy kell kö­szöntenie a Feltámadottat: „En Uram és én Istenem!” Az Úr szavai befejezésül is hadd figyelmeztessen az evangélium - nemcsak Tamásnak szólnak. Nem pusztán A kövek Közel 2000 évvel ezelőtt Jézus, tanítványai kíséretében bevonult Jeruzsálembe, a Dávid városába. Amikor az Olajfák hegyének lejtő­jéhez értek, a tanítványok sokasá­ga fennhangon dicsérte Istent mindazokért a csodákért, amelyet Isten, Fián Jézuson keresztül tett. Egy megszállott fiú meggyógyult, a tanítványok imádkozni tanultak, Jézus óvott a gazdagság okozta ve­szedelemtől, Lázár feltámadt, a gyermekek áldást nyertek, egy vak visszanyerte szeme világát és bol­dog lehetett, aki Jézusban nem botránkozott meg. Miközben az Olajfák hegyének lejtőjén ereszke­dett alá a városba, a tömeg ho­zsannát kiáltott. Néhány farizeus pedig így szólt Jézushoz: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” Jézus ekkor így válaszolt: „Mon­dom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Az Ökumenikus Tanulmányi Központ keretében levő Terra Sacra zarándokcsoport 34 fője dr. Bajusz Ferenc ny. teológiai pro­fesszor vezetésével, egy hét alatt végigjárta azokat a helyeket, ahol Jézus járt és tanított. Kint Izrael­ben, Dan Schlesinger irányításával igyekeztünk minden lehetőséget megragadva, minél többet látni a láthatóból. A remek szervezésnek és a szakmailag jól felkészült veze­tőknek köszönhetőén ez sikerült is. S a kövek beszéltek. Az első két napot Jeruzsálemben töltöttük, ahol szemünk előtt ele­venedett meg a nagyhét eseménye. Az Olajfák hegyének lejtőjétől a Via Dolorosáig, onnan a Golgota keresztjéig és az üres sírig. Mély meghatottsággal álltunk meg a Golgota megrepedt sziklái előtt, megtapintva azt a helyet, ahol Jé­zus keresztje értünk volt felállítva. Onnan néhány méterre beléptünk abba a sírba, ahol Jézus feküdt. Mi is láttunk és hittünk. A sír ma is üres, mert Jézus feltámadt. Elzarándokoltunk a zsidók szent helyéhez a siratófalhoz, ahol hithü zsidók siratják a templom szépségét és pusztulását. Jártunk a Yad Vashemben, ahol ma gyer­tyák fényénél emlékeznek a hábo­rú alatt elhurcolt férfiakra, nőkre és gyermekekre. A harmadik napon a Holt­tengert és az azt körülvevő kősiva­neki, aki azért hitt, mert látott, hanem a mindenkori tanítványoknak. Nem azt mondja, hogy boldogabbak azok, akik nem látták Feltámadottként az Urat. Nem arról van szó, hogy az ember csak hiszi azt, amiben nem biztos. Az Úr és az apostol nem a vak hitet, hiszékenységet dicséri. Hanem János bizonyságtétele abban erősít meg, hogy az evangéliumot megbízható, hiteles tanúk hagyták ránk, akik az életü­ket is áldozták érte. Ezért a majd kétezre­dik húsvéti ünnep közeledtével, az első Húsvét utáni százezredik vasárnapon túl, mi is boldogok vagyunk. Szentpétery Péter kiáltanak tagot kereste fel csoportunk, ben­ne Maszádát, amely a rómaiak el­len viselt felkelés utolsó hőseire emlékeztet. A negyedik és ötödik napon a Genezáret-tó környékét jártuk be. A Tábor-hegy, Jézus megdicsőülé­sének hegye; Názáret, Kána, Ka­­pernaum, Korazin, Gadara és Ti­­bériás, hogy csak a legjelentőseb­beket említsem. Természetesen a rajta átfolyó Jordánnal, amelynek kristálytiszta vize, Keresztelő Já­nost és az általa megkeresztelkedő Jézust juttatta emlékezetünkbe. A hatodik és hetedik napon a Földközi-tenger partján fekvő vá­rosokat Akkót, Haifát, Caesareát és Jaffát kerestük fel. Mindezt összesen egy hét alatt, köszönhetően az egyedülálló és programjaiban minden más utazá­si irodát felülmúló szervezésnek. Aztán újra itthon a családban, ahol négy és fél éves kislányom első kérdése: Apu, mint hoztál? Azóta én is felteszem magamnak a kérdést - mit hoztál?. Apró emlék­tárgyak, fényképek, és diák mellett leginkább Isten különösen ajándé­kozó szeretetét hoztam a szívem­ben. Láttam egy országot, egy népet, Izraelt, mely küzd a holnapjáért. Egy országot, melyet zsidók, mo­hamedánok és keresztyének felosz­tottak maguk között. Égy orszá­got, mely oly sok háborúnak volt színhelye, s melyben oly sok ember vére folyt, melyet mégis Szentföld­nek hívunk. Égy országot, mely­nek múltjából sokszor csak kövek maradtak. Ezek a kövek viszont beszélnek és kiáltanak, főleg egy­valakiről, Jézusról az Isten Fiáról. Nálunk 40 éven keresztül míto­szokról és legendákról beszéltek, ma meg sokak kincsévé a pénz imádata válik. Nekünk keresztyé­neknek, szívbéli keresztyéneknek, a feladatunk bizonyságot tenni Jé­zusról, aki érettünk, bűneinkért adta életét. Ma is sokan gondolják, hogy Jézusról lehet hallgatni vagy el le­het hallgattatni, de ha mi hallgat­nánk is, a kövek kiáltanak vagy mellettünk vagy ellenünk. Kiáltsunk hát mi is a kövekkel együtt: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Sándor Frigyes HÚSVÉTHÉTFŐ IGÉJE KRISZTUS FELTÁMADT - MI IS FELTÁMADUNK! lKor 15,21-23 Pál apostol azt mondja el, azt adja to­vább a korintusi gyülekezetnek, amit ma­ga is kapott. Hiszen nem volt ott az árulás estéjén, amikor a tanítványok szétszéled­tek. Nem volt ott Jézus megfeszítésekor, amikor minden reménységüket elveszítet­ték. Nem volt a tanítványok között, akik átélték a feltámadás napját, vagy amikor Mennybemenetel ünnepén a tanúskodásra, az evangélium hirdetésére való kiküldést kapták. De látta István vértanú megköve­­zésekor, hogyan lehet meghalni a feltáma­dott Jézus nevéért. Látta mások életében, hogy Jézus feltámadása, személyesen meg­szólító és követésére hívó szavának való engedelmeskedés mekkora változást ho­zott életükben. Aztán ő is átélte személyes életében, hogy a feltámadott Úr, hogyan formált belőle, Saulból Pál apostolt. Aki már nem közömbös kívülállóként, érdek­telen hírnökként szólal meg, hanem lelkes, elkötelezett és mélyen érintett híveként Krisztusnak. Ezzel a mély, Krisztusban gyökerező hittel vall életről és halálról az 1 Korintusi levél 15. fejezetében. Halállal van megpecsételve mindannyiunk élete. Szembesülnünk kell vele nap mint nap. Akár akarjuk, akár nem. Addig, míg csak távolról érint bennünket természetes élet­rendnek tartjuk, bár akkor sem könnyű elviselni, hogy semmit sem kiméi a nagy pusztító. Kezünk munkáját romba dönti, életünket learatja. Ha pedig közelről érin­tettekké válunk, teljesen összetörünk. Mi­ért a halál, ha Isten az élet Istene? Miért uralkodik ebben a világban oly kegyetle­nül. Ezekben a kérdésekben ad útmutatást igénk. A Biblia bizonyságtétele, hogy Isten az életünket úgy alkotta meg, hogy az az Is­tennel való közösségben teljesedjen ki. De az Isten ellen való lázadás, hitetlenség ezt a kapcsolatot megszakította. Erről Pál apostol igénkben igy vall: „ember által van a halál...” Az engedetlenség, a bűn felett való ítéletként jött ebbe a világba a múlandóság. így múlandóságunk állandó figyelmeztető jele annak, nincs rendben va­lami életünkben! Rendezetlen a kapcsola­tunk az élet alkotójával és ajándékozójá­val. Aki nem pár évtizeddel akar megaján­dékozni bennünket, hanem örök élettel. Mi ha az élet szót halljuk, a születéstől a halálig terjedő időre gondolunk. Pedig e két évszám között feszülő idő az Istennel való örök élet - üdvösség - elnyerésének a drága lehetősége. De magában hordozza a veszélyt is; ha nem vesszük komolyan Isten megtérésre hívó szavát - megmara­dunk az ítélet alatt - s ez a kárhozat. Isten azért küldte Fiát, Jézus Krisztust ebbe a világba, hogy hírül adja valóságos emberi szón keresztül életmentő szeretetét. Jézus Krisztus azért vállalta valóságos Is­ten létére a valóságos emberré létei (Kará­csony) küldetését, hogy utat nyisson szá­munkra az Isten országába, az örök életbe. Nagypénteki kereszthalála értünk áldoza­tot vállaló szerzetének pecsétje. Az első Húsvét óta hangzik a híradás, halál felett győzött az élet. Krisztus halál felett aratott győzelme az élet igenlése. Le­het, az első húsvét óta lehet ebben az élet­ben úgy élni, hogy ne csak azt a nagy fekete pontot lássuk az élet végén, melyet a halál, az elválás, az elmúlás jelent, hanem a halá­lon is túlmutató életet. Hiszen Jézus Krisz­tus feltámadása óta a halál nem más, mint ajtónyitás egy addig előlünk elzárt lehető­ségbe. A feltámadás Húsvét óta, Jézus fel­támadása óta, már nem hit kérdése. Elvég­zett tény. Isten értünk vállalt cselekvése. Adámban mindnyájan elszakadtunk az Istentől, Krisztusban mindnyájan feltáma­dunk. Örök életre! De milyen életre? Is­tennel való életre, örömre, harmóniára, vagy nélküle való életre? Ez már hitbeli döntésünk következménye. Isten mindenki számára helyet készített az örökkévalóság­ban, mégsem lesz mindenki ott! Jézus Krisztus mindenkiért vállalta a kereszten a bűn ítéletét, szabadítása mégsem min­denkié! Egy ajándék csak akkor válik sajá­tunkká, tulajdonunkká, ha elfogadjuk. Egy visszautasított, el nem fogadott aján­dék nem a miénk. Krisztus ajándékként kínálja számunk­ra is a feltámadást, örök életet. S aki ezt az ajándékot hittel fogadja, tud ebben az élet­ben reménységgel élni. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Nem a pusztu­lás, megsemmisülés az osztályrészünk, ha­nem a kiteljesedés, Isten újjáteremtett vilá­ga, amiért érdemes küzdeni. Aki meri életét, jövőjét, halálát és feltá­madását is a feltámadott és életet munkáló Istenre bízni, maga is megtapasztalja a hordozó, megtartó életünket kiteljesítő szeretetet. Bálint László inc iú ISTENTISZTELETI RE Budapesten, 1993. április I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicz de. 10. német Gémes Pál, de. 11. (ún cza Iván, du. 6. Bozóky Éva. II. Tort' de. fél 9. Szilas Attila. Pcsthidegkút, I. )öD ry u. 7. de. fél 11. Köszeghy Tamás. ( n, hegy, III. Mátyás kir. út 31. de. 10. László. Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. de. 9, ef Pintér Károly, de. 11. (úrv.) ZászL ,úV Péter, du. 6. Brebovszky Éva. VII. Vfc J ti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag né, du. 6. Szirmai Zoltán. VIII. KaráoLitlC u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész GézaU; Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselí Ferenc. VIII. Vajda Péter u. 33. de fe (úrv.) Fabiny Tamás. IX. Tbaly KáuHal 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X.*nJ na u. 14. de. fél 11. (úrv.) Fabiny Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8.P .■ Cseprcgi András, de. 11. (úrv.) Csfu András Budahegyvidék, XII. TartsijjiaC 11. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11.1 £ Takács József. XIII. Kassák Lajos u. j , 10. (úrv.) dr. Zoltai Gyula. XIV. Lőcse de. 11. (úrv.) dr. Szabóné Mátrai Mi XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Sí Mátrai Marianna. Pestújhely, XV. Ta tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV tyán köz du. S. ökumenikus. Rákos) Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. t Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. tere de. 10. dr. Karner Ágoston. XVI. Battyány I. u. de. fél 11. Szalay Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Tamás. Rákoshegy, XVII. Tessedik S.i d 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba, XVIII \ li út 146. de. 9. Marschalkó Gyula. Rft , resztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. F ^ czy Zoltán. Rákosliget, XVII. Gózod lé de. 11. Marschalkó Gyula. Pestszent) a XVIII. Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kil Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út 83?er templom) de. háromnegyed 8. Havasié mán. Kispest, XIX. Templom tér 1. (Jur Széli Bulcsú. XIX. Kispest, Hungária de. 8. Széli Bulcsú. Pestszentcrzsébetp Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sj S Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11.1 György Budafok, XXII. Játék u. 16. (úrv.) Rözse István. IMÁDKOZZUNK Istenünk, Mennyei Atyánk! Te tudod, milyen gyakran erőt vesznek rajtunk a múlandóság bilincsei, melyek lehúznak, elveszik örömün­ket, szabadságunkat. Növeld hitünket, és erő­sítsd reménységünket, hogy győztesen harcol­hassuk meg hitünk harcát és elnyerjük az éle­tet. Ámen. HÚSVÉT HÉTFŐN az oltár H színe: fehér. A délelőtti istentiszte ] tár előtti igéje: Jn 11,17-32; az detés alapigéje: IKor 15,21-23. EVANGÉLIKUS ISTENTISfre LET A MAGYAR RÁDIÓBAN, síé véthétfőn a Kossuth Rádió hullán )(j szán 10.05 órai kezdettel a bakon SQ| nyei templomból hallhatunk közve r Igét hirdet Bence Imre lelkész. KÜLMISSZIÓ Molnár Mária Együtt emlékezünk református testvéreinkkel ötven esztendeje, hogy Molnár Mária misszionáriusnő szolgálatát cletéMd csételtc meg. Ebben az esztendőben még szeretnénk életéről is megemlékezni // úgy érezzük, ezzel mi is tartozunk. q Most azonban - mert ez időszerű - vértanúhalálára emlékezünk. A di 1943. március 17. 15 éve hirdette már társaival Mánusz szigetén az igét { Dl között. Ellenségei nem a pápuák voltak, azok szerették őt és a misszionáriu m Molnár Máriának és munkatársainak kivégzői a japán megszállók voltak. :h cius 16-án tették őket az Akikaze nevű japán hajóra azzal, hogy átszállitjál ei máshová. Ők azonban tudták, érezték, most elérkezett az óra. Övéik, a p< je még a tengerre is szálltak, hogy körülvegyék a szállító hajót. (I] Másnap, március 17-én kapta a szigorú parancsot a hajó kapitánya, h. fehéreket ki kell végezni. Innen idézni szeretnék - utólagos hozzájárulásul a református testvérlapunkból, a Külmissziói Híradóból: Ul „Sebtében összeácsolták a kivégzőhelyet, majd megkezdték a szörnyű m ír lást. Mindez a hajó hátsó részében történt, amelyet eltakartak ponyvával, he a férfiakat vezették elő. Szemüket bekötötték, kezüket összekötötték, bele. )f| tottak egy kampót és a felső ruhájuktól megfosztott embereket felhúzták an. ba, majd négy gyalogos puskával, és egy géppuskás lőtte őket. A holtte n levágták a kötélről és a tengerbe dobták. Három kisgyermeket élve dobi110 óceán vizébe. Közben a hajó teljes sebességgel haladt, hogy minél kévés tt halljanak a foglyok a fegyverropogásból. Ilyen módon kb. három óra al< ,2l embert végeztek ki, akik között ott volt a mi Molnár Máriánk is. Testét cin [ a hullámok, de munkájának gyümölcsei ma is ízlelhetők Mánuszon és a kör s szigeteken.” Március 21-én Budapesten a Kálvin téri templomban ünnepi istentiszt emlékeztek meg Molnár Mária életéről, szolgálatáról és haláláról. Ezen az ■ tiszteleten közülünk is sokan ott voltak. Evangélikus Külmissziói Egyesül is hozzájárult a Mánusz szigetére szállítandó Molnár Mária emlékharang k geihezis. Mert együtt emlékezünk a hazánkból induló misszionáriusokra és e: imádkozunk egyházaink missziói ébredéséért. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1993. március 19-én tartotta elnökségi ülését. A napirendi pontok között kiemelkedő fontosság­gal bír a szervezet 50 éves évfordulója és az ezzel kapcsolatos megemlékezések. Az elnökség döntött arról, hogy bár az egész esztendő programjai, ese­ményei, kiadványai tekintettel lesznek az évfordulóra június 26-án ünnepi istentisztelet és ünnepi közgyű­lés keretében megemlékezést rendez a Kálvin téri templomban. Dr. Kocsis Elemér püspök kérésére és meghívására idén a Debreceni Nagytemplomban kerül sor október 31-én a Reformációi Emlékünnepélyre, amelyen re­ménységünk szerint jelen lesz dr. Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsa főtitkára is. Az elnökség üdvözölte a tényt, hogy az 1990. évi IV. tv. módosítása napirendre kerül, ugyanakkor ki­fejezte azt az igényét, hogy a folyamatban az egyhá­zaknak lehetőségük legyen javaslataik előterjeszté­sére. . Napirenden volt továbbá a katonai lelkigondozás­sal kapcsolatos ökumenikus álláspont kialakítása, az ez idei Münchenben megrendezésre kerülő Egyházi Napokon való magyar részvétel, az 1996-os Világkiál­lítással kapcsolatos egyeztetések, ez idei és jövő évi programok és meghívások megvalósítása, alapsza­bály módosítási, valamint egyéb szervezési és admi­nisztrációs kérdések. Rejtett talentumok címmel egyhetes konferenciát rendez az Európai Ke­resztyén Nők Ökumenikus Fóruma, az Európai Öku­menikus Ifjúsági Tanács és a Keresztyén Diákok Vi­lágszövetsége 1993. május 3-9. között a Mátraházi Református Lelkészüdülőben, melynek jelmondtata: „Tanulj tervezni, költségvetést készíteni és álmaidat megvalósítani.” A konferencia konkrét témája a programszervezés, a költségtervezés, a szükségletek előteremtése, a pénz­ügyek szervezése és bonyolítása. E témakörnek megfelelően részvételre buzdítjuk azokat a testvéreinket, akik akár gyülekezeteinkben, intézményeinkben vagy szervezeteinkben programter­vezéssel, szervezéssel és az ezzel kapcsolatos pénz­ügyekkel foglalkoznak. A részvételhez közepes angol, német vagy francia nyelvismeret szükséges. Jelentkezni a konferencia magyar társszervezőjénél 1993. április 26-ig az alábbi címen lehet. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1026 Budapest, Bimbó u. 127. Tel: 176-4847 Az egyhetes konferencia hozzájárulása a magyar résztvevők számára 1400 Ft/fő, amely a helyszínen fizethető be. Fórum az evangélizációról A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak Tcológjaí és Keresztyén Egység Bizottsága az evangéliz^aó kérdéseiről fórumot rendez a Kispesti Baptista Imaházban 1993. április 23-án 10.00-16.00 óra között. A fórum az 1945 utáni evangelizációs szolgálatok értékelésére vállalkozik. A Kispesti Baptista Imaház (Budapest XIX., Kisfa­ludy u. 20. Tel: 127-5382) a 3-es metró Határ úti megállójától, az 50-es villamossal egy megállónyira könnyen megtalálható. Erre az alkalomra testvéreinket szeretettel hívjuk és várjuk. Dr. Pásztor János sk. Dr. Bóna Zoltán sk. a Bizottság elnöke főtitkár Dr. Harmati Béla sk. elnök Megalakult az ICHTH YSZ-munkaközösség A Mátraházi Református Lelkészüdülőben 1993. március 5-én az alábbi Alapszabály elfogadásával megalakult a Magyar Cserkészszövetség ICHTHYSZ Munkaközössége. E mozgalom biblikus protestáns szellemben kíván programokat szervezni, kapcsolatokat fenntartani, és e hagyománynak megfelelően kívánja a cserkészet célkitűzéseit megvalósítani. „ICHTHYSZ” görög szó, azt jelenti: hal. Ióta, chi, theta, ypszilon, szigma görög betűvel kell leír­ni. Ezek a betűk ebben a sorrendben kezdőbetűi a következő görög szavaknak: Jézusz Chrisztosz Theu Hüjosz Szótér. Azaz magyarul: „Jézus Krisz­tus Istennek Fia, Megváltó”. Tehát az ICHTHYSZ nunkaközösség és mozgalom azokat a cserkés ikarja bátorítani és különleges szolgálatba állíE ikik „számára egyetlen fontos valaki ezen a vilá íz ICHTHYSZ, azaz Jézus Krisztus, Istennek Fii Megváltó. ICHTHYSZ-cserkészet az olyan esi« zet, melyben a cserkészmunka sem több, sem IF1 ebb, sem más, mint gyakorlati keresztyénség.” ^ Mozgalmunk a Magyar Cserkészszövetség sí ^ étén belül, annak alapszabályát, vezetőségét és 0j elkezéseit tiszteletben tartva, a Magyar Cserkés (t etség hármas elhivatásának, tehát Istennek, 1 ki ak és Embertársnak krisztusibb betöltésére váll ik, biblikus-protestáns szellemben. Célja a cserkészeket „Jézus Krisztus jó vité t, evelni”, hiszen......nincsen üdvösség senki mái jt lert nem is adatott az embereknek az ég alatt ([ év, amely által üdvözölhetnénk.” (ApCsel 4, 1 •) A Magyar Cserkészszövetség ICHTHYSZ Mú í özössége postacíme: 1026 Budapest, Nagy Jenő u. 5. * A Munkaközösség tisztségviselői: Tiszteletbeli elnökök: dr. Kovács Bálint, dr. h usfalvy Pál, teológiai vezető: Erdei Istvánné, ü fi etö elnök: Vikár Béla, főtitkár: dr. Bóna Zolti A következő programra hívjuk érdeklődő csef sstvéreinket: Pünkösdi ICHTHYSZ-tábor, helyszín: Mátri Református Lelkészüdülő, ideje: 1993. május 2Í részvételi díj: 1000 Ft/fő. Felelős: Vikár Béla. Jé ezési határidő: 1993. május 15. (A munkaköz| ímén.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents