Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-05-30 / 22. szám
Evangélikus- Elet 1993. május 30. BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM ÜLÉSÉRŐL Hiteles tájékoztatás egyházunk mai életéről Április 30-án tartotta az Országos Presbitérium tavaszi ülését. Az Elnökség. a Presbitérium tagjai és országos szolgálatok osztályvezetői, valamint a múlt évben szervezett országos bizottságok elnökei egész napos ülésen tárgyalták aprólékosan egyházunk életét, szolgálatát, az aktuális kérdéseket. Szebik Imre püspök igeolvasása és imádsága után két jelentés hangzott el. Először dr. Frenkl Róbert felügyelői jelentése, melyből az alábbi fontosabb részleteket közöljük: Igen lényegesnek tartom - és ezzel a kérdéssel foglalkozom először a törvényhozás és a végrehajtás, más néven a Zsinat és az egyházi elnökség tevékenységének észrevehető - nem szervezett - összehangoíódását. A Zsinat munkájának befejezte után is szükség lesz arra, hogy a végrehajtást segítse egy mintegy hivatalos közvélemény, amit most a Zsinat megvalósít, hiszen szellemisége, munkastílusa nem vitatható hatást gyakorol - konkrét tevékenységén túl - az egyházi élet egészére. A Zsinat tekintélyének erősödéséhez nagyban hozzájárult egyrészt az egyszerűen csak iskolatörvénynek nevezett törvény elfogadása és kihirdetése, amely az örvendetesen fejlődő egyházi nevelési-oktatási tevékenységet megszilárdította, másrészt jelentős hatású az egyház szervezetével foglalkozó zsinati bizottság munkájának eredményes volta, ami eddig is alapvető törvénycikkek elfogadásához vezetett. A másik oldalon igen fontosnak tartom, hogy az Országos Közgyűlést követően most már teljesen törvényesen megindult a megújult bizottsági munka az egyházban. Ismeretes, hogy a bizottságok többsége már a májusi közgyűlés óta előkészítő munkát végzett, a közgyűlés a bizottsági tagok megválasztásával zöld utat adott a munkának. Több mint száz lelkész és nem lelkész munkatárs egyházszeretete. egyházért dolgozni akarása kapott eddigi munkájának, érdeklődésének. képzettségének megfelelő feladatot. A következő bizottságok működnek: alkotmányügyi, diakóniai. építési és egyházmüvészeti, ifjúsági, katechetikai, külügyi, média, missziói, nevelésioktatási. zenei. Szükséges még ösztöndíj és nőbizottság alakítása, ez utóbbit a nemzetközi egyházi szervezetek is elvárják. Lényeges megjegyezni. hogy a bizottsági elnökök grémiuma az egyházi költségvetés előkészítésekor mintegy ad hoc gazdasági bizottság működött. A bizottságok saját területükön döntés-előkészítő, javaslattevő és átruházott hatáskörben döntési kompetenciával rendelkeznek. Sokan igényelték, igénylik a felülről építkező strukturális és funkcionális egyházszervezeti modell helyett az alulról építkező gyakorlatot. A munkaágakat, a közegyházi tevékenységet tekintve, a bizottságok létrehozásával megteremtődött ennek a medre. Most már rajtunk múlik, hogyan élünk ezzel a modellel. A bizottságok saját program alapján dolgoznak, de annak a működési elvnek is szervezeti keretet adnak, hogy minden ügy, mielőtt döntést hoznak benne, az illetékes szakbizottság elé kerüljön és javaslata birtokában születhessen csak döntés. Egyfelől az szükséges, hogy a különböző területekről a javaslatokat az Országos Egyházi Irodához küldjék, ahol az a szakbizottság elé kerül, másfelől, ha nem ezt az utat választják, akkor a döntésre illetékes testület - Országos Presbitérium, Országos Elnökség - küldje mega szakbizottságnak. Ezt a gyakorlatot az iskolatörvény már elő is írja a Nevelési- Oktatási Bizottság tekintetében... Valamennyi bizottság fontos, nincs rangsor, hiszen nem hangsúlyozható eléggé az új hittankönyvek szükségessége, vagy az egyházi épületek helyreállítása, újak építése, mégis legyen szabad kiemelnem az ifjúsági, a missziói és a külügyi bizottságot. Ami az utóbbit illeti, egyházunk nemzetközi kapcsolatai mindig jelentősek, gyümölcsözőek voltak. Itt is érvényesül ma az ugrásszerű növekedés minden szinten. Itt sem az irányítás, hanem az áttekintés, a javaslattétel, a segítés a bizottsági feladat, amely nélkül egyszerűen elmaradunk lehetőségeinktől e téren. A/ ifjúsági bizottság példamutatóan vállalta fel az ifjúsági munka egészét, értve ezen a gyülekezeti, egyházmegyei, az egyesületi és minden egyéb ifjúsági tevékenységet. Ebben annak is része volt, hogy az Országos Irodán egy munkatársam. mint a bizottság titkára dolgozik, biztosítva a tevékenység folyamatosságát. Ez példa értékű a jövőre nézve más területen is. Szükségszerűen ahol élet van, ott feszültségek is keletkeznek, ezek is hasznosak abban a tekintetben, hogy mindenkinek - bizottságnak, munkatársaknak, vezetőknek - módja van tanulni a konfliktuskezelés, konszenzusteremtés művészetét. Egy modell működőképességét a gyakorlat dönti el. Érthető, hogy az egyházi egyesületek tevékenysége is némi feszültséget gerjesztett, hiszen hiányzott az évtizedes gyakorlat mindenkinél. Ehhez járult, hogy bár évek óta törvény teszi lehetővé ezek működését, mégis a résztvevők egyrészt olykor úgy élik meg, hogy valamiféle illegális, vagy legalábbis a vezetők részéről nem kedvelt, csaknem ellenzéki tevékenységet végeznek, másrészt az előzővel is összefüggésben identitásukat nem pozitív program kifejtésében, hanem a „hivatalos” egyháztól elhatárolódva vélik megtalálni. Mindnyájunk ügye, hogy túllépjünk ezen a helyzeten, hiszen valamennyi egyházi egyesület egyházi célokért működik. Minimálisan az eddiginél kölcsönösebb nagyvonalúság, bizalom szükséges, de rögtön utána tettekben megnyilvánuló segítőkészség, segítség, mert ez oszlat el minden félreértést. Magam például a MEVISZ működését, ennek történetét igen pozitívnak tartom ebben a tekintetben is. mert képesek voltak meghatározó módon a szolgálatra koncentrálni. Ez érezteti hatását az ifjús'áf!'münkíf 'egészében."hozzájárul az említett színvonalas bi, zottsagi munkához is. A missziói munka fontosságát nem is szükséges kiemelni. A bizottság többnapos konferencián gyürközött neki a hallatlan feladatoknak. Egyszerre kell türelmetlennek és türelmesnek lennünk a misszióban. A missziói egyesületek működése is igen lényeges... Igen jó dolog, hogy társadalomban és egyházban nyilvánossága van az anyagi ügyeknek is. De nem jó. ha ezeknek negatív a hatása az adakozásra. Rendkívül fontos hitbeli ügy is a gyülekezetek gazdasági regenerálódása. Ismeretes, hogy a mai, egyházakkal kapcsolatos politikai harcok egyik csatamezeje éppen az egyházak támogatása az állam részéröl. Legutóbb a művelődési és közoktatási miniszter úrnál tett látogatáson ismét arra a konklúzióra jutottunk közösen, hogy egyelőre még nem változtatható meg a jelenlegi gyakorlat, ami elvi szubjektivitása - parlamenti döntés - ellenére, éppen a kiérlelt tapasztalatok birtokában objektívnek tekinthető. Minden más megoldás egyelőre nem lenne kielégítő és nagyobb feszültségekhez vezethetne. Egyházon belül is ügyelnünk kell arra, hogy a nyilvános gazdálkodás adatai ne szolgáljanak ürügyül azok számára, akik szívesen gátolják az egyházi életet. Legnagyobb ráfordítást szükségszerűen az iskolák, az épülő szeretetintézmények, az Északi Egyházkerület új központja igénylik. Többször felmerült igény arra, hogy határolódjunk el különböző nemkívánatos jelenségektől, másfelől, hogy szinte receptszerüen foglaljunk állást etikai kérdésekben. Általában nem tartom helyesnek, igen nagy ügyeket kivéve, az egyházi állásfoglalást, még kevésbé ennek negatív formáját, az elhatárolódást. Ugyancsak gondot okozna, bármennyire érthető az ez irányú igény, az etikai receptírás. Nézetem szerint egyházi személyiségek állásfoglalása a sajtóban, saját nevükben, az egyik megoldási út. A struccpolitika sem jó dolog. Késésben vagyunk általában egyházi sajtónk - beleértve a tömegkommunikációt, a könyvkiadást - megújításában, minden halogatás növeli elmaradásunkat, csökkenti az egyházi sajtót kézbe vevő hívek táborát... Örömmel kell jelentenem, ha nem is látható ez a munka, de folyamatosan többen dolgoznak - a Déli Egyházkerület felügyelőjének vezetésével egy munkacsoport - az egyházi infrastruktúra és az optimális adminisztráció tervezésén, fejlesztésén. Minél jobban tudjuk a különböző szinteket - egyházmegye, egyházkerület - mentesíteni az adminisztrációtól, kiszolgálni őket az országos adatbázis révén, annál inkább felszabadulnak az erők a spirituális munkára, a gyülekezeti, a közegyházi életre. A felügyelői jelentéshez közvetlenül csatlakozott dr. Harmati Béla püspöki jelentése. Ebből a jelentésből is fontosabb részleteket közlünk. Bevezetőjében egyházi és társadalmi életünk nehézségeit, csalódásait és a kritikákat érintette, majd arról a kihívásról szólt, hogy az egyházaknak legyen elegendő képességük és erejük a Jézus Krisztusról szóló evangélium felmutatására, amelyik megváltoztatja az embert és ezen keresztül környezetét is. „Van helye a megtérésre hívó szó mellett, az ige alkalmazásának az emberi viszonylatainkon túl, a társadalom és a nagyvilág életére is.” Majd így folytatta: Egyházi tevékenységünk a jelentések tükrében Bizonyára nemcsak én vagyok úgy, hogy egy-egy országos presbiteri ülés előtt vegyes érzésekkel lapozom végig a jelentések tömegét... Az évtizedes, gyülekezeti keretekbe történő beszorítás után a területi és országos kitárulkozás lehet meglepetés és a nemzetközi kapcsolatok tömege a következő ülések beszámolási rendjét is megváltoztatja majd. Egyszerűen lehetetlen egy napon keresztül minden jelentést alaposan átbeszélni, megvitatni, azokból a következményeket levonni. Az országos presbitériumnak bizottsági alapon csoportokat kell létrehoznia, ahol a szakértelem és érdeklődés szerinti presbiterek előre megvitatják a megfelelő jelentéseket és azok főbb kérdéseit hozzák a teljes presbitérium elé... A jövőben csak úgy tudunk működőképes egyház lenni, ha a beosztás, a munkamegosztás és a prioritások kiválasztása terén is előre tudunk lépni. Ide tartozik az a javaslatom, amit a Zsinat számára már beadtam, hogy valószínű, hogy a jövőben a közgyűlés és a prebitérium helyett kívánatos lenne majd a munkát jobban és szervezettebben végző egyetlen országos testület kialakítása, mint arra a javaslat kerületi és egyházmegyei szinten is gondol... Isten iránti hálával kell megállapítanunk a jelentések tükrében, hogy az elmúlt évben spirituális téren, az egyházközségekben és országosan folyó missziói-egyházépítő munkában előre tudtunk lépni. Ezt a munkát szolgálta a különböző országos egyházi bizottságok megalakítása, a pénzbeli befektetések, építések és tatarozások. Akadály volt viszont a munkáskezek hiánya, a kellő szakértelem. Itt újra hangsúlyozom, hogy 2000 előtt nem gondolhatunk arra, hogy elegendő lelkészünk lesz... Az államosított volt egyházi ingatlanok visszaadásának kérdései ...Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a problémásomé ‘aáért nehéz és bonyolult, mert a különböző politikai pártok es irányzatok felhasználják az ingatlanok kérdéseit és az iskolákhoz fűződő tradicionális vagy emocionális, a szülőknek, öregdiákoknak, településnek annyira sokat jelentő fényeiket, hogy a saját pecsenyéjüket süssék a keletkezett tűznél... Négy év alatt hét gimnáziumunk jött vissza és indult el egyházi iskolaként. Mindazokat, akik a mai egyházi életet valamilyen okból, többnyire rövidlátásból és személyes ellentétekből fakadó rosszindulatból nem képesek pozitívan értékelni, legalább ez a hét iskola gondolkoztasson meg: Budapest- Fasor, Sopron, Nyíregyháza, Bonyhád, Orosháza, Budapest- Deák tér és Békéscsaba mellé majd még felsorakozik Aszód, Szarvas gimnáziuma is... Az egyre jobban jelentkező egyházellenes törekvések és sajtóvisszhangok tudatában felhívom az országos presbitériumi tagokat, hogy számoljanak be gyülekezeteikben, egyházmegyéjükben az eredményekről és ehhez hadd adjak az idei kormánybizottsági tárgyalások lezárása után némi segítséget. Tudatosítani kell egyházunk gyülekezeteiben és a világi sajtóban is egyházunk erre vonatkozó számadatait: 448 ingatlant kért vissza eddig egyházunk, 192 ingatlanra nézve történt megállapodás, 50 ingatlan ügyében döntött eddig a kormánybizottság és ezzel kapcsolatban 143 millió 700 ezer forirffóf ‘ dnk'öHúShyzatok az épületekben levő funkciók kiváltására'es '96 miftio'^ÖÖ1 ezer forintot kaptak a gyülekezetek és egyházi testületek, valamint ingatlanokat. Nem igazak tehát azok a vádak, amelyek az egyház nagy mohóságáról beszélnek, legalábbis az evangélikus egyház viszonylatában. Azután az a sokszor hallott média-propaganda sem igaz, hogy az egyházak tönkreteszik az önkormányzatokat, hiszen jelentős összegek kerültek ebből az állami keretből önkormányzati fehasználásra. Az sem igaz, hogy a törvény az országnak és az egyházaknak is rossz. Akadt olyan „szakember” is, mint például Nagy Péter Tibor, az Oktatáskutató Intézet főmunkatársa, aki a sajtóvitában nemcsak azzal tűnt ki, hogy számos valótlanságot írt le a Deák téri iskolával kapcsolatban (Magyar Hírlap, 1992. január 21.), hanem újabban a legtipikusabb marxista módszerekre emlékeztető módon kioktatja az egyházakat, hogy egyházvoltuk miatt nem is volna szabad ezt az „egyházellenes” törvényt támogatni (Magyar Hírlap, 1993. április 6.). Sajnálatos, és ezt sem szabad elhallgatnunk, hogy akadt lelkész, presbitérium, felügyelő, aki nem mindig a legszeretetreméltóbban kezdett hozzá a visszakéréshez. Még nehezebbek azok az esetek, amikor két egyházi testület, gyülekezet vagy presbitérium összekülönbözik a vagyoni kérdésekben. .. Az egyházi rend és az ellenőrzés fontossága Nemcsak az ingatlanokkal kapcsolatban, hanem egyházunk egész életében fontos szerepe van a rendnek. Ez adminisztrációs kérdésektől az anyagiakig és a vagyonnal való bánásban a jó gazda szemléletéig terjed. Sajnos, a megnövekedett feladatok egyrészt, másrészt pedig főleg a legfiatalabb lelkészi nemzedékek „nagyvonalúsága” - tisztelet a kivételnek - azt eredményezi, hogy fokozottabb egyházi ellenőrzésre van szükség. A kerületi presbiteri ülések már foglalkoztak a kérdésekkel és ezért itt most csak egyszerű javaslat formájában mondom el. Hozzon a presbitérium olyan döntést, hogy az egyes egyházközségek és önálló gazdasági egységek (szeretetotthonok, iskolák stb.) spirituális munkáját, adminisztrációját és anyagi ügyeit 1993-ban mindenütt ellenőrizni kell... Ki beszél az egyház nevében? A mostani átalakuló társadalmi rendünkben egy-egy társadalmi vagy anyagi, de egyházi kérdés kapcsán is felvetődik, ki beszélhet az egyház nevében. Különösen olyankor érdekes ez, ha megjelenik olykor-olykor egy nyilatkozat hivatalosan az országos vagy kerületi vagy egyházmegyei, de még gyülekezeti szinten is és akadnak olyanok, akik azt igénylik, hogy mivel őket nem kérdezték meg, nem is legitim a nyilatkozat, hiszen ők más véleményen vannak. A demokrácia egyik nyilvánvaló és az egyházban is helyet nyert félreértéséről van szó. A demokrácia ugyanis nem azt jelenti, hogy mindig, mindenkit, minden kérdésben meg kell kérdezni és akkor valamilyen közös nevezőt kell találni a válaszokban és az ilyen vélemény az illető testület véleménye. A demokratikus rend ugyanis az, hogy nem atomikus, egyedi vélemények summája szerint, hanem képviseleti alapon, a többség megbízása alapján történő ügyintézést gyakorolja. A véleményszabadság minden egyes tagnak megadatik, de egy közösséget az képvisel, az szól annak érdekében, akit erre a többség megválasztott. A jelentések megtárgyalása hosszabb időt vett igénybe. Szinte mindkét jelentés minden pontjához volt hozzászólás. íme néhány téma: egyházi ingatlanok besorolása és a tízéves időszak, - a rend és fegyelem kérdése, az adminisztratív és a szervezeti rend megalkotása, - ehhez csatlakozott az egységes számítógépes rendszer kialakításának lehetősége. Szóba került a diakónuslelkészek ordinálása és lelkészvizsgája, mint követelmény, a szekták befolyása alá került emberek megítélése, az ökumenikus istentiszteletek tartásának rendezése, valamint az 1990/1V. törvény felmerült módosításának kérdése. Javaslat hangzott el országos nőbizottság megalakítására is, melynek elnökét az őszi közgyűlésnek kell majd megválasztania. Az Országos Egyház 1992. évi zárszámadását és 1993. évi költségvetését részletesen kézhez kapta mindenki és minden adatába betekinthettek a résztvevők. Külön szöveges értelmezésben kapták meg a presbiterek a kapott állami támogatások szétosztásának elszámolását. Huszonkét „munkaági” jelentés hangzott el, közöttük az évről évre megszokottakon kívül újak voltak: az oktatási intézményekről, a kórházlelkészi szolgálatról, a börtönpasztorizációról és a tábori lelkészi munkáról, valamint a FÉBÉ tevékenységéről szóló jelentés. Valamennyi jelentést elfogadták, de ezzel nem zárult le a munka, hanem a megkezdett mederben folyik tovább. AZ ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYI VERSENYEN az evangélikus gimnáziumok tanulói a következő helyezéseket érték el: Történelemből: Kriza Ágnes Rebeka a Budapesti Evangélikus Gimnázium IV. osztályos tanulója második lett. Felkészítő tanára: dr. Gyapay Gábor. Matematikából: Katz Sándor a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium IV. osztályos tanulója negyedik lett. Felkészítő tanárai: dr. Katz Sándor és Pósa Lajos. Biológiából: Szily Erika a Budapesti Evangélikus Gimnázium II. osztályos tanulója hatodik lett. Felkészítő tanára: Kézdy Edit. Francia nyelvből: Szabó Anna a Budapesti Evangélikus Gimnázium IV. osztályos tanulója kilencedik lett. Felkészítő tanárai: Szabó Gyuláné és Gellért Péter. Német nyelvből: Mészáros József «»Budapesti Evangélikus Gimnázium IV. osztályos tanulója tizedik lett. Felkészítő tanára: Gombocz Eszter. • Az'öfS^á^Ös'Vé^éhy'éhtílétt ís'iép eredméiiyékért ezúton í^'gráttilálWiik'.' “ PÁLYÁZAT Az 1993/94-es tanévvel induló Békéscsabai Evangélikus Gimnázium tanári állásra pályázatot hirdet az alábbi szakokra: magyar nyelv és irodalom, történelem, angol, német, orosz, latin, matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, ének, rajz, számítástechnika, testnevelés. Feltétel: egyetemi végzettség, magas szintű szakmai igényesség, keresztyén elkötelezettség, rendezett családi élet. Pályázat határideje a megjelenéstől számított 30 nap. A pályázatnak tartalmaznia kell: szakmai önéletrajz, a diploma másolata, esetleg lelkészi ajánlás. A pályázatot a következő címre kell küldeni: Evangélikus Igazgató-lelkészi Hivatal 5600 Békéscsaba,^ Luther u. 1. szám. Érdeklődni személyesen, vagy telefonon Aradi Andrásné szervező-igazgatónál. T.: 66-323-254; 66-322-597. PÁLYÁZAT A Mustármag ökumenikus Keresztény Iskola az 1993/94-es tanévre pályázatot hirdet az alábbiak szerint: Tanítói végzettséggel alsó tagozatba (angol v. német nyelvvizsga előnyt jelent). Tanári végzettséggel felső tagozatba a következő szakokra (középiskolai tanári diploma előnyt jelent): magyar, történelem, angol, német, matematika, fizika, földrajz, technika, biológia, testnevelés, ének, napközi. Telefon: 180-26-11 vagy 188-81-30 Cím: 1038 Budapest Víziorgona u. 1. Budapest, 1993. április 15. Vitéz Gyula igazgató Május 30-án, Pünkösdvasárnap délután 4 órakor a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében Ruha István, a Kolozsváron élő magyar hegedűművész és a Veszprémi Vonósegyüttes ad hangversenyt. A műsorban elhangzik Albinoni: G-dúr concertója, Schubert A-dúr Rondója, Mendelssohn h-moll Vonósszimfóniája és Mozart: Esz-dúr Sinfonia concertante c. müve. A hangverseny teljes bevételét a Continuo Alapítványi Zeneiskola fejlesztésére ajánlották fel a művészek. A MAGYAR EGYHÁZZENEI TÁRSASÁG PROTESTÁNS TAGOZATA következő nyilvános rendezvényét június 5-én szombat du. 3-6 óráig tartja a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. Téma: Evangélikus-református istentisztelet a 16. században - dr. Pásztor János előadása, majd Szentháromság ünnepi úrvacsorás istentisztelet a korabeli gyakorlat felelevenítésével. 1993. június 2-án, szerdán de. 9 órakor dr. Sülé ferenc főorvos tart előadást „Valláspszichológia szerepe a hitoktatásban” címen Piliscsabán (Béthel Ev. Missziói Otthon, Széchenyi út 8.) a Katechetikai Konferencia keretében. Várjuk az érdeklődő lelkészeket. Jelentkezés Missura Tibor esperesnél. PESTSZENTLÓRINC Presbitériumiktatás lesz 1993. május 31- én pünkösdhétfőn a de. 10 órakor kezdődő istentiszteleten, Bolla Árpád esperes szolgálatával. Ekkor emlékezünk vissza gyülekezeti házunk alapkőletételének 4 éves évfordulójára az akkori szolgálók: Karner Ágoston és Szirmai Zoltán lelkészek közreműködésével. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban működő Dal- és Zeneegyesület évzáró hangversenye 1993. június 4-én, 17 órai kezdettel, a Gimnázium dísztermében lesz a Volt Növendékek Egyesületének rendezésében. A FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület evangélizáló konferenciát rendez június 4-6- ig a piliscsabai Béthel Belmissziói Otthonban. Váljak a fiatalokat és időseket, nőket és férfiakat. Részvételi díj napi 200 Ft. Jelentkezni lehet Csepregi Zsuzsanna lelkész-titkár címén. Bp., 1122 Maros u. 25. II. I. u t i $
