Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-05-30 / 22. szám

Evangélikus Élet 1993. május 30.

És konfirmált az Úr!

„NEM A FÉLELEMNEK LELKÉT ADTA NEKÜNK AZ ISTEN,

HANEM AZ ERŐ, A SZERETET ÉS A JÓZANSÁG LELKÉT." (2Tim 1,7)

Találkozás a Brassói Evangélikus Egyházmegye lelkészeivel

Erdélyi testvéreink tavaly máju]j. látogatását adtuk vissza. Belső j :szültséggel indultunk útra, féléink, hogy a határnál sokat kell ' árakoznunk, s féltünk, hogy belejjSÖppenünk az áremelések miatt íeghirdetett országos sztrájkba.

Isten szeretetét utunk során , lind végig megéreztük. A határnál >: meglepően gyorsan átjutottunk,

11 nert a sztrájkot is későbbre halaszí ották. Szívünket melengető tája- :on vitt utunk. Déva, Arad, Nagy- 1 zeben, Brassó, s a célállomás :Tür- i ;ös. Nekünk, alföldi embereknek :sodálatos volt a látvány, a Fogaasi havasok hófödte csúcsai, a enyvesek sokszínű karéja.

Erdélyi testvéreink már vártak »ennünket. Testvéri, baráti ölelés, iZtán ki-ki a szállásadójához meietett.

Szívük nyílt meg előttünk - ételjen, italban, gondoskodásban.

. <.ét napot tölthettünk együtt. Az :Iső nap délelőttjén úrvacsorái isentisztelet, Türkösben. Liturgizált ' Raduch Zsolt brassói esperes. Gazlag liturgiájukat énekelik. Espere‘ lük szép énekhangja betöltötte a 1 emplomot. Igét Káposzta Lajos i 3ács-Kiskun megyei esperes hirdet ett, a nagy halfogásról. Isten kon) irmálta Pétert: a nehéz munkától • :dzett Pétert, hogy még kemé- i lyebb munkára hívja el. Embere- i cet Istenhez vezetni, pásztorolni.

( Meglepő és megható volt a gyülekezet részvétele az istentiszteleten, liáklányok kéredzkedtek el az is’ Colából, hogy velünk vehessenek írvacsorát.

Ezután hangoztak el a köszöntélek: Raduch Zsolt a vendéglátók levében, Dudla Imre egyházmegyei felügyelő a vendégek nevében cöszöntött, majd átadta a Bács negyeiek ajándékát a brassói testvéreknek. Mózes Árpád kolozsvári :vangélikus püspök is köszöntött jennünket. A Magyar Evangélikus Egyház testéből leszakított, de >ok szállal a Magyar Evangélikus Egyházhoz tartozók, a Kárpátok Síelésében őrtállók nevében.

Káposzta Lajos esperes átadta ir. Harmati Béla és Szebik Imre püspökök köszöntését erdélyi testvéreiftfew^tllul><.Uy, _

Délelőtt még pgy előadásf hall^athammk,Binder géhtötr,., lénésztől a barcasági evangélikusok történetéről.

Első nap délután a szektakérdésről beszélgettünk. Veres Károly alesperes előadása indította a vitát.

Második napunk kirándulás jegyében telt el. De. Brassó, városnézés, megtekintettük a híres fekete templomot is, Binder Pál testvérünk élményszámba menő kalauzolása mellett.

Délután megtekintettük a szászok híres templom-erődjét Prázsmárban, mely Erdély egyik nevezetessége. Itt Hans Orendi esperes volt a kalauzunk.

Míg a szállás lelkésztestvéreknél, az ebéd, vacsora Türkösben volt, az ottani evangélikus lelkészi

házban, gyülekezeti teremben. Köszönettel tartozunk a Brassói Evangélikus Egyházmegye lelkészeinek, esperesének, a helyi gyülekezetnek, testi szükségleteinkről gondoskodó asszonyoknak, férfiaknak a helyi nagytiszteletü aszszonynak és gyermekeinek.

Köszönjük a testvéri beszélgetéseket a szállásadóinknak.

Külön köszönjük, hogy nem könnyű anyagi helyzetük ellenére még arra is volt gondjuk, hogy legyen zsebpénzünk, hogy otthoni szeretteinknek egy kis emléket, ajándékot vásárolhassunk.

Köszönjük, hogy abban a két napban, amit velük tölthettünk, megtapasztalhattuk, hogy csak térben vagyunk távol egymástól, valóságban nagyon is közel vagyunk egymáshoz, mert testvérek vagyunk az Úr Jézusban.

Szerda este útra keltünk, hogy csütörtök délelőtt Kis János lelkésztestvérünk ott lehessen Kecskeméten, II. Erzsébet angol királynő fogadásán, amikor a város egyházainak vezetőivel kívánt találkozni az angol uralkodónő.

Isten megtartó szeretete volt velünk hazafelé is.

Ahogy már hazai földön suhant velünk az autó, megfogalmazódott bennünk: És ismét konfirmált bennünket az Úr! Őrt álló, hűséges szolgatársakon, erdélyi evangélikus lelkésztestvéreken, gyülekezeti tagokon keresztül.

Köszönjük Néked Urunk Őket, - Testvéreinket!

Köszönjük őrző szeretetedet!

Köszönjük Néked szép Hazánkat!

Szabó István

Nem félelem - szeretet Lelke

Szemléletesen nevezte valaki a szeretetet az igazi egyetemes nyelvnek. Évekre van szükségünk, hogy kínaiul tudjunk beszélni vagy az indiai nyelvjárásokba behatoljunk, de az első naptól kezdve mindenki megérti a szeretet nyelvét - mondotta. Pál apostol a szeretetet a Lélek gyümölcsének mondja. A Lélek ajándékai a szeretetben érkeznek el a csúcspontra. János apostol pedig a szeretet félelmet űző hatalmáról tesz bizonyságot.

Milyen munkatársakat használ fel Isten az ő munkájában? Félelemmel teli embereket. Embereket, akik kezdetben nem nőttek még fel a rájuk bízott feladathoz, mint például Mózes. Olyanokat, akik legszívesebben hallgattak volna és menekültek volna a megbízatásuk elől, mint Jeremiás próféta. Olyanokat, akik tapasztalatlanok voltak, mint az ifjú Timóteus. De mindnyájuknak mégis volt egy bizonyosságuk: Isten hívott el engem, Ő adta a megbízást. S a megbízatással együtt a Lelkét is ígérte. Az ő Lelke pedig félelmet űző, szemet nyitogató és tág szívet adó, mert a szeretetnek a lelke. Amikor Jézus jó ajándékok kérésére buzdít, a legfőbb jónak a Szentleiket mondja. A Szentlélek pedig a szeretetnek a Lelke. Az az „egyetemes nyelv”, amelyen Isten szól és jön hozzánk és amelyen mi is megérthetjük egymást.

A szeretet Lelke bátorít fel bennünket, hogy Istent Atyánknak merjük szólítani. Ő tárja fel számunkra a Krisztus-titkot, akiben kitárulkozik előttünk Isten szeretetének a teljessége. A Lélek teszi

Egyházi segítség a szociális munkában

Amikor a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat megalakulásáról hirt adtunk, megírtuk azt is, hogy nem csupán a menekültügyi munkával, külföldi rászorulók segítségével foglalkoznak, de segítenek itthon is a szociális háló kifeszitésében. Ebbe a munkájukba tartozott a karácsonyi meleg étel-akció és ezt segíti az a Szociális Központ is, melyet közvetlenül karácsony előtt adtak át rendeltetésének a XIII. kerületi Turbina utcában. Néhány hónapos működés után látogattunk el ebbe a központba, hogy megtudjuk, hogyan folyik a munka, milyen mértékű a segítés a főváros munkanélküli, szegény és elesett emberei között. Donkó Erzsébet a Szociális Központ vezetője fogadott és beszélgetett velünk. Lapunkat szerkesztőnk képviselte és eljött a beszélgetésre dr. Hafenscher Károlyné is, aki évek óta kapcsolatban van a Városi Misszió Világszervezetével.- Milyen réteg jelentkezik rendszeresen az étkeztetésre?

D.E: Leginkább az utcáról jönnek be, de van, akit a családsegítők, hivatalok, hajléktalanok menhelye irányít hozzánk. Több nyugdíjas van közöttük, de munkanélküli segélyes is. Kevés az egyházaktól küldött személy. A ház nyitott mindenki előtt. Általában nem a „legmélyebbről” jöttékkel találkozunk. Konfliktus eddig nem volt.- Hogyan végzik a segélyezés munkáját?

D.E: Eleinte pénzsegélyt osztottunk, ezt azonban, nem szeretnénk a továbbiakban. Élelmiszersegélyt inkább nagy ünnepek táján osztunk. Leginkább ruhasegélyt adunk a rászorulóknak. Előzetesen bejelentkeznek, felírjuk, mire van szükségük, azután munkatársainkkal kiválogatjuk a szükségeseket és érte jönnek.

Honnan jött össze a kiosztható

"Do«ké''Dnu>étot‘" ->*' :iouvi-í/ii um .-'

Előszönarxól kérünk felvitágo? a sítást, mire terjed ki az itt folyó szolgálat ?

D.E: Általában négyféle tevékenységet folytatunk: étkeztetés, segélyezés, szociális tanácsadás, munkaközvetítés.- Hogyan szervezik az étkeztetést?

D.E: Minden héten csütörtökön osztunk ki jegyeket a kővetkező hétre. Száztíz jegyet adunk ki ingyen. Az ebédre érkezők naponta 10 Ft-ot tesznek le, 50 Ft-ot a MÖSZ tesz hozzá minden ebédhez. 13 óráig osztunk ebédet, ha még ezután marad az ételből, azt továbbiaknak kiadjuk. Az ételek változatosak és ízletesek, általában egytál ételt adunk, pl. rántott húst körettel, de a gulyásleves mellé fánkot is kapnak.

dünk el senkit, nincs reménytelen eset. Empátia kell hozzá, hogy közösen megtaláljuk a nehéz pontokat és lassan elinduljon felfelé az úton. Segítjük beilleszkedésüket, tanácsot adunk, ha leszázalékolás ajánlható. Elintézzük az önkormányzatnál állandó szociális járadék kiutalását.- A legnehezebb ma a munkaközvetítés, tudnak e téren valami eredményt felmutatni?

D.E: Valóban itt nincsenek „sikereink”. Kapcsolatban vagyunk a munkaközvetítőkkel, küldünk oda is. Szeretnénk a kerületben közmunkát beindítani és pártfogoltjainkat ott alkalmaztatni. Ehhez segítséget ígért a kerületi önkormányzat is. Távlati célunk az is, hogy szociális munkára kiképzést indítanánk, pszichiátert is szeretnénk foglalkoztatni.- Az egész központ mögött a keresztyén egyházak állnak. Tudnak-e valamit a kereszténységből is közvetíteni az itt megfordulóknak?

D.E: Hetenként egyszer jön hozzánk egy lelkésznő (unitárius), aki ilyen segítséget nyújt. A spirituális munkát tovább kellene kiépítenünk, mert minden eszközt, így a lelki segítést is meg kell ragadni ezeknek az embereknek talpraállításában. Ugyancsak ki kell jobban építenünk az egészségügyi szolgálatot. Jelenleg kéthetenként jön orvos, de később lesz betegszobánk, orvosi és fogorvosi rendelőnk is.-Mi az anyagi bázisa ennek a központnak ?

D.E: Támogatást kapunk a Népjóléti Minisztériumtól, a német Diakonisches Werktől, külföldi egyházaktól, olykor vásárt rendezünk ruhákból, figyeljük a szociális intézményeknek szóló pályázatokat és megpályázzuk.- Hányán dolgoznak a központban?

D.E: A vezetőn kívül egy szociális tanácsadó, két takarító, raktáros, két munkaközvetítő és hárman a konyhán. Már említettem a gyülekezetből jövő önkéntes segítőket is.

ruhamennyiség ?

D.E: Leginkább külföldi, egyházi testületek adományaiból. Mindenféle méret található, gyermek, felnőtt, férfi és női ruha. Haromhetenként jöhetnek ruhasegélyért, mivel nincs állandó raktárosunk. A raktár rendezésében önkéntes egyházi munkások is segítenek.- Kérem, mondja el, hogyan folyik a tanácsadás?

D.E: Eddig van kb. 60 kartonunk, ennyi emberrel foglalkozunk rendszeresen. Mindenkin lehet segíteni türelemmel. Nem kül-A konyha dolgozói

Befejezésként arról folytattunk beszélgetést, hogyan lehetne ezt a munkát kiterjeszteni. Jelenleg még kicsi a kapacitás, nem mernek nagyobb hírverést folytatni. De bővítés esetén tájékoztatni fognak, hogy miként terjed ki szolgálatuk. Akkor lehet szó a városi misszióba való bekapcsolódásról is, mert jelenleg csak nagyon kis területet fed le ez a munka.- Köszönjük a beszélgetést. tszm.

fogékonnyá szívünket a felkínált kegyelem elfogadására. Megszomorít bennünket bűneink miatt, mert méltán érdemelnénk Isten büntetését, Isten mégis Jézus Krisztusban bűnbocsátó szeretetével közeledik felénk. És mert Krisztus a mi megmentésünkért szenvedte el a halált és fosztotta meg hatalmától, ezért a félelem helyett az örök élet reménységében élhetünk. A Lélek mindezek elhivésére és bizonyosságára nem kényszerít, hanem szeretete erejével nyeri meg szívünket Isten számára.

A Lélek indít bennünket az egymás iránti szeretetre is. Michael Quoist szép megfogalmazása szerint: Isten kezei, lábai és szája mi keresztyének vagyunk. Azért is kapjuk a szeretet Lelkét, hogy azokért az emberekért fáradozzunk, akiknek szükségük van szolgálatunkra, akár tudják ök ezt, akár nem. Szeretet nincs áldozat nélkül, önmagunk odaadása nélkül. De áldozatot lehet hozni szeretet nélkül is, amint ezt a „szeretet himnuszában”, lKor 13-ban is olvashatjuk. Hitelét veszti szolgálatunk és keresztyén életünk, ha nincs beleágyazva a szeretetbe. A szeretet nem kíméli magát, ha másokról van szó. Gondolkodásának, törekvéseinek, fáradozásának és gondoskodásának a súlypontja a másikban van. Abban, akit szeret. Az áldozat szeretet nélkül csupán egy ügyhöz való fanatikus önátadás. Ezért hűti le és dorgálja meg Jézus a samáriai falura tüzet kívánó heveskedő tanítványokat: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Mert a Lélek nem a gyűlölet és bosszú lelke, hanem a szereteté.

A szeretet Lelke szabadít meg bennünket a saját alkalmatlanságunktól való félelemtől is. A félelem nagyon földhöz tudja vágni az embert. Bénít és olyan, mint a vírus, másokat is megfertőzünk vele. Christian Möller a lelki ajándékokat, bennük a szeretetet is a „mindennapi, a hétköznapi dolgok iránti lelkesültségnek” nevezi. Vagyis nem a rendkívüliségük a jellemzőjük, hanem inkább az, hogy mindennapjainkat gazdagítja. Élvégzi a talán nem látványos, de a szeretetnek nélkülözhetetlen apró cselekedeteit is. És közben a másikat is szóhoz juttatja, engedi a másikat is „labdába rúgni”, nem tekinti önmagát nélkülözhetetlennek. A másik ember más voltát a saját gazdagodásaként éli meg. Bonhoeffer szavai szerint mi nem vagyunk Krisztus. De ha keresztyének akarunk lenni, úgy ez azt jelenti, hogy Krisztus szívének a tág voltában részesedünk, amely megragadja az órát és ha kell, önmagát is veszélyezteti, s nem félelemből, hanem Krisztus szeretetének megváltó és megszabadító erejéből tevékenykedik minden szenvedő javára.

Kérjük mindezekhez Isten Lelkét, aki nem a félelemnek, a csüggedésnek. a gyávaságnak, kishitűségnek és a félénkségnek a lelke, hanem a szereteté. Sárkány Tibor

KÜLMISSZIÓ

„Kezdeményezéseink első fázisa az imádság”- Egy amerikai evangélikus missziói társaság próbálkozásai Romániában -- Mr. Andrews, ön az Imaszolgálat a Kiilmisszióért (WMPL) nevű missziói társaság igazgatója. Kérem, mutassa be tevékenységüket.

Mr. Andrews: Társaságunk 1937-ben alakult, úgy, hogy néhány egyetemista imádkozni kezdett a bolíviai misszióért. Több évbe telt, amíg első emberünk kizárólag hitre és imádságra alapozva útnak indulhatott.

Ma a világ 12 országában dolgozunk, mintegy 100 misszionáriust kiküldve. Központunk az Egyesült Államokban található Minneapolisban van, szoros kapcsolatot tartunk más evangélikus missziói társaságokkal Európában is, mint pl. a norvég, finn, svéd miszszió.- Kizárólag lelkészeket foglalkoztatnak, vagy más szakembereket is?

Mr. Andrews: - Munkatársaink mintegy 6%-a lelkész, a többi elkötelezett keresztyén orvos, tanár, ápolónő, mérnök, szülésznő, mezőgazdász, rádió-technikus, s még sorolhatnám.- Milyen alapon választják ki, hogy melyik országba menjenek?

Mr. Andrews: - Egyrészt megosztjuk a területeket a többi missziói társasággal, másrészt a legnagyobb

szükségben lévőkhöz igyekszünk eljutni, s ez fizikailag és lelkileg is értendő.

A fizikai szükséget érzik mindig először az emberek. Ha valaki éhes, ennie kell adnunk; ha beteg, hozzá kell segíteni a gyógyuláshoz; s ha nem tud olvasni, meg kell tanítani, hogy kezébe adhassuk a Bibliát. S amint alapvető testi hiányukon enyhítettünk, azonnal adjuk a lelki táplálékot is. Az Evangéliumot nemcsak hallani, de érezni is kell!- Andrews úr, önnek ez a második látogatása Magyarországon. Mi a célja mostani jövetelének?

Mr. Andrews: - Tavaly októberi látogatásom célja az volt, hogy felvegyem a kapcsolatot az önök újjáalakult Külmissziói Egyesületével. Most pedig azért álltam meg itt Indiából és Pakisztánból hazavezető utamon, hogy ezt a kapcsolatot a gyakorlatban hasznosítsam. Szeretnénk tevékenységünket kiteijeszteni Románia területére, s most tájékozódni, tanácsot kérni jöttem.

Milyen elképzelései vannak a romániai misszióról?

Mr. Andrews: - Pillanatnyilag csak azt tudjuk, mi mit vagyunk képesek nyújtani. Egy középkorú orvosházaspár kész lenne pályája további részét ott letölteni, megtanulni a nyelvet, valamilyen egészségügyi tevékenységbe kezdve, a lehető legtöbb módon szolgálni a Romániában élők között. Nyíregyházi barátaimhoz tértem vissza most, s általuk számos olyan emberrel találkozhattam, akik gyakran fordulnak meg Románia különböző területein, s így személyes tapasztalataikról, s bizony aggályaikról számolhattak be. Többük szerint már-már lehetetlen terveink gyakorlati kivitelezése - de mi nem a lehetetlen dolgokra tekintünk... hiszen Isten szemében semmi sem az!- Köszönöm a beszélgetést. Dr_ Bálin(ró Kls Beáta

A NAPFÉNY OTTHON FELSZENTELÉSE

Az Evangélikus Gerontológiai Egyesület Érd- Postástelepen felépült idősek és nyugdíjasok otthonát 1993. május 28-án szentelte fel dr. Harmati Béla püspök ökumenikus istentisztelet keretében római katolikus és református lelkészek közreműködésével.

Az otthont és a már beköltözötteket üdvözölte dr. Jeszenszky Géza miniszter, Harmat Béla Érd város polgármestere, Csépe Béla képviselő, dr. Kakuszi István népjóléti államtitkár.

A NAPFÉNY OTTHON-ba való belépés iránt érdeklődők: 2030 Érd, Kende u. 4/8 címen, illetve a 115-0538 telefonszámon kapnak felvilágosítást.

Hálát adunk Urunknak, aki emberi igyekezeteinket reményeink felett megsegítette és beteljesítette, és így az otthon már fogadhatott lakókat. Hálás szívvel köszönjük egyházunk ránk figyelő és munkánkat segítő szeretetét.

Isten áldása legyen az otthonon, az ott szolgálattevőkön, valamint mindazokon, akik ránk bízzák magukat életük során.

A „NAPFÉNY OTTHON ALAPÍTVÁNY”

Kuratóriuma

VASÁRNAPI ISKOLAI VEZETŐI SZEMINÁRIUMOT

tartunk Budapesten az Evangélikus Teológus Otthonban (XIV. Lőcsei út 32.).

1993. június 28. hétfőtől július 3. szombatig,

gyermekbibliakör vezetőknek, katechétáknak és lelkészeknek.

Témáink:- A gybk.-vezetés alapvető kérdései (Széli Bulcsú).- Egyéves gybk.-tematika és vázlat (Bohus Imre).- Gybk. - bábozással; a bábjáték és bábkészítés alapismeretei és egyszemélyes bábszínház (Abaffy Zsuzsa).- Ábrás és szimbólumos gumibélyegzők készítése ott saját kezűleg (esetleg a tematikához egyes illusztrációk is - Havasi Kálmán).- Fórum - önképző kör - tapasztalatcserével- Reggeli áhítatok (Bohus Imre), esti áhítatok (Gerőfiné Brebovszky Éva) és még sok minden.

A jelentkezőknek részletes programot küldünk. Jelentkezni lehet 1993. június 10-ig, 400 Ft megküldésével Havasi Kálmán, 1183 Bp., Kossuth tér 3. címre, mely összeg a szolgáltatási költségekbe beszámít; ezek: ebéd 150, vacsora 100, reggeli 60, szállás 100 Ft/nap, ágyhuzathasználat 150 Ft, de ezt inkább hozzunk. Érkezés hétfőn ebéd előtt (a 7-es busz végállomásától 2 perc az Otthon), elutazás szombaton ebéd után. A jelentkezési utalványon kérjük feltüntetni, hogy milyen szolgáltatásokat kérnek.