Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-05-16 / 20. szám

S'S Evangélikus Élet 1993. május is. K Mi történt a 34. Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencián? Lapunkban 1988-ban jelent meg először beszámoló a nyugat-euró­pai magyar protestáns ifjúságnak évente visszatérő konferenciájáról, amely 1960 óta - általában a nagy­­& hét során - rendezi meg évi talál­kozóját. Az említett évben ez a be­számoló a 29. alkalomról szólt, amelynek a színhelye a Rajna fo­­í: lyó és a francia határ közt fekvő erdős vidék volt, 1993-ban viszont a 34. együttlétre Németország leg­­j1 északibb részében, egy Rendsburg ' nevű városka mellett épített szép egyházi konferenciai központban került sor. Ennek a főtémája „Az eljövendőt keressük" (Zsid. lev. 13,14b) volt. A megnyitó istentisz­­.. teletet virágvasárnap délelőttjén Varga Pál, az ulmi magyarok 2 erdélyi származású lelkipásztora és ifj. Joób Olivér Svédországban ta­­. nuló teológiai hallgató tartották, ; majd a nap hátralevő részében a résztvevők bemutatkoztak, ismer­kedni kezdtek egymással, végül a korábbi találkozókról és a mosta­­ninak a célkitűzéséről, valamint , munkarendjéről hallhattak. Már . aznap megalakult egy énekkar. , A vacsora utáni előadás a magyar protestantizmus énekeinek a törté­­. netét ismertette. Az esti áhítatok - j amelyeket az egész hét során fiata­lok tartottak - a ..Miatyánk" egyes I részeiről szóltak. Hétfőtől kezdve a központ ká­­x polnájában, még a reggeli előtt, . imaórára gyűltek össze a résztve­vők, majd a délelőtti programot a > jövőről szóló újszövetségi versek i alapján, lelkészek által vezetett bibliatanulmányok nyitották meg. Ezt követték a főtémához kapcso­lódó előadások, amelyeknek a cí­mei a következők voltak: „Re­ménységünk alapja", „Hova tart az egyház?”, „A világ jövője", „Fele­­. lösségünk az egyházban", „Felelős­­! ségünk a világban". Az előadók Joób Olivér (Svájc), Varga Pál s (Németország), dr. Szécsey Béla (Magyarország), Kiss Szabolcs (Olaszország) és dr. Hermán János i. (Hollandia) voltak. Ezeket az elő­adásokat a délután folyamán hét , csoportban beszélték meg a résztve­vők, majd kb. kétórás együttlét után - még vacsora előtt - a cso­portok beszámoltak közös munká- i jukról. A nyolcadik csoport a 13 i évnél fiatalabb gyermekekből állt, akik énekekkel és bibliai történe­tekkel ismerkedtek meg és naponta be is számoltak a tanultakról. Vacsora után ismertető jellegű előadások voltak. Hétfőn Szente Imre tanár (Stockholm) a magyar népdalokban megtalálható szere­lem-téma változatairól szólt, ked­den Gémes Pál a karizmatikus mozgalomról, a szerda délutáni kö­zös kirándulást követően a fried­­richstadti evangélikus templom­ban tartott szép orgonahangverse­nyen vett mindenki részt; ezt Gár­donyi Zsolt (Würzburg) professzor tartotta. Csütörtökön egy, a fiata­labb résztvevők által előadott ének­és zeneszámokból, versekből vagy jelenetekből összeállított kis műso­ros est követte a vacsora utáni idő egy részét. Nagycsütörtökön a kápolnában este 11-től éjfélig tartó vigília kere­tében a fiatalok felolvasták a Máté evangéliumában található szenve­déstörténetet, majd nagypéntek reggelén egyikük - Tüski Márti teológiai hallgató - vezette a közö­sen tartott úrvacsorái elökészülési alkalmat. Ezt követően került sor a bünsdorfi falusi templomban az úrvacsorával egybekötött istentisz­teletre, amelyen Berde László (Szé­kelyudvarhely) és Pósfay György (Genf) szolgáltak. Ennek a napnak a délutánján öt résztvevő előadta Cs. Szabó László 1962-ben írt „Gyávák” című hangjátékát, amely a nagypénteket követő jeru­­zsálemi eseményekről szól; este pe­dig Bereznai Tamás (Aschaffen­­burg) egy kémikus szemszögéből beszélt a jövőre vonatkozó kilátá­sokról. Az utolsó konferenciai nap ter­vezett programja nagyszombaton Olvasói levél: Nagy tiszteletű Úr! „Gondolatok a jó Pásztor vasárnap­ján" c. cikke nagy hatást gyakorolt rám. Szivbeli örömmel és lélekazonossággal olvastam sorait. Nem is emlékszem, hogy a „pásztoriás"-ról olvastam-e va­laha szebb, kifejezőbb magyarázatot. - Aztán a párhuzam a sajtóval, egészen új. de valósan megragadó!,,... hogy benne tudjuk magunkat az egyház egészében, az ökumenében. az egész földkerekség egyházában." Teljesen meggyőzött. - Egyben megmozdított: „...és aki csak teheti, vegyen részt írásaival ebben a pásztor ló munkában." Leírtam és mellékelem gyülekezeti életünk Isten iránti hálával teli HÍ­REIT. amellyel kicsiny gyülekezetünk életjelt szeretne adni magáról: hogy akik ismerik, de még inkább, akik nem ismerik, együtt örülhessenek velünk és hordozzák imádságaikban a Magot, mely hitünk szerint nálunk is a megújuló élet csiráit bontogatja. „Ne félj te kicsiny nyáj...” hangzott a biztató és megújulást Ígérő Ige nem is oly rég, dr. Harmati Béla püspök ünnepi igehirdetésében a TA­MÁSI templom felújítása utáni temp­lomszentelésen. „Ne félj...” Jézus üzenete ez e kicsinyke nyájnak, a tamási gyülekezetnek - mert Isten előtt az értékét nem a mennyiség ad­ja, és a legkisebb is legkedvesebb lehet. „Ne félj...” mert Isten kezében van a világ és a sorsunk. A megújult templom pedig délig lebonyolódott. Egy, Magyar­­országra került menekültek részére felállított táborokban felvett vi­deofilm bemutatása után tartott áhítat zárta le a 34. találkozót. En­nek a szolgálatában a rendezőbi­zottság tagjaként is sokat munkál­kodó két szigorló orvos vett részt. A bünsdorfi konferenciai köz­pont közelében látható az a múlt század második felében épült csa­torna, amely összeköti az Északi és Keleti tengert és így lehetővé teszi, hogy értékes árukkal megrakott tengerjáró hajók mindkét irány­ban közlekedhessenek. Valahogy ilyen alkalmat jelentett - sokak meglátása szerint - a 34. Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia is, amelynek közel 100 résztvevője között először üdvözölhetett a ren­dezőség 10 Erdélyből és 6 Magyar­­országról érkezett fiatal mellett Kárpátaljáról és Szlovákiából jöt­tékét is. Ez azt jelenti, hogy 11 országból érkeztek Bünsdorfba olyanok, akik közül sokan eddig nem is hallottak egymásról. Az a reménységünk, hogy amikor haza­térnek otthonaikba, magukkal vi­szik a jövőbe tekintő keresztyén ember egyik drága kincsét, a re­ménységet! Ígéret arra, hogy a gyülekezetben is meg­újul valami. A falak megújulásával velejár a lélek és a gyülekezet megújulása is! „Ne félj...” ez a felszólítás szól a gyüle­kezetnek, mert Isten országának - a földbe esett gabonamag példáján egyik hajtása ez a tamási gyülekezet. Az ígéret pedig: „...mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az orszá­got. ”(Lk 12,32) Melyik ez és hol van ez az ország? Jézus szavai szerint: az Isten or­szága tibennetek van, ha teljesítitek Isten akaratát. Lelki birodalom, mennyei or­szág ez! És ott van, ahol az egyik ember testvére a másiknak Jézus Krisztusban. Ahol Isten szeretete uralkodhat bennünk Urunk és egymás iránt. Városunk szülötte. Túrmezei Erzsébet testvérünk erre az alkalomra írt verse mé­lyítette el e gondolatot: „ISTEN SZERETET” (részlet) Te kedves kis tamási templom, kívánni neked többet lehet-e, mint hogy öleljen át benned kicsiket, nagyokat, öregeket, fiatalokat mindig Isten szeretete! Töltse be örömmel a sziveket, hogy Ő minket öröktől szeretett, hogy szent Fiát értünk halálra adta, Őbenne kínái örök életet! Legyen életünk kőszikla alapja a boldog hit, hogy „Isten szeretet"! A sok ima és hitből eredő jókívánság megérlelte újabb gyümölcsét. A gyülekezet-y -y MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉNEK IGÉJE JÉZUS SZEME ELŐTT... IThessz 1,2-10 Kockázatos a gyülekezetünkről véleményt mondani. Ha megdicsérjük gyülekezetünk éle­tét, dicsekvésnek tűnhet. Ha kritizáljuk a benne észlelt hiányosságokat, a sötéten látás vagy rosszindulat bélyegét süthetik ránk. Ezért érde­kes Pál apostol véleménye a Thesszaloniákában élő gyülekezetről! A lelkész szólal meg itt, aki­nek kedves a gyülekezet minden tagja. Vállalnunk kell azonban a véleménymondás kockázatát is, hiszen ilyenkor gondoljuk végig a gyülekezet megtett útját, értékeljük a szolgá­lókat, de észleljük a feladatokat is. Ilyen szem­pontból érdemes meghallgatni egy-egy lelkészt, mit is tud mondani azokról, akik között szol­gál! Sőt még tanulságosabb elolvasni egy-egy pályája végén álló lelkész visszaemlékezését a mögötte álló évtizedekre. Tanulságos volt a Pest megyei lelkészek számára az a sorozat, ami­kor a lelkészi munkaközösségi gyűléseken bete­kintést kaphattak az egyházmegye gyülekezetei­nek életébe, amikor Gyülekezetem örömei és gondjai címmel villant fel egy-egy gyülekezet képe. A jó hírek között egészen prózainak tűnő tények jelentek meg: van lelkésze a gyülekezet­nek, építkezés folyik, vagy anyagilag erősödik és terveik eredményesen valósulnak meg. Azóta ki lehet már egészíteni azzal, hogy folyik a hit­oktatás, elevenedik az ifjúsági élet. De akkor is, most is időszerű megjegyzés volt ez: lehetnénk többen is a templomban, a bibliaórán. Az apostoli hála innen indul el: „sok zakla­tás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét". A zaklatás sokféle próbatételt tartal­mazó szó: jelenti elsősorban a fizikai értelemben vett akadályoztatást, lelki értelemben pedig a megfélemlítést. Ide kell azonban sorolni azokat a belső „akadályokat”, amikor valaki azt latol­gatja: mi hasznom a gyülekezetből, a templom­ba járásból, az ige tanulmányozásából? Mi elő­nyöm származik abból, hogy Jézust befoga­dom? így „zaklat” az Ördög, aki sokkal köze­lebb férkőzhet hozzánk, mintha Jézust engedjük a közelünkbe! A gyülekezetét ugyanis az ige élteti. Hit pe­dig ott születik, ahol az igét örömmel fogadják be. Ennek a hallatlan értéknek a felismeréséhez van szüksége a gyülekezetnek a mennyből jövő világosságra, mely lehetővé teszi, hogy meglás­suk: csak az ige befogadása az az út, melyen Jézus érkezik hozzánk! Nem elég hát a menny­ből jövő Jézust várni. A reménységnek, a vára­kozásnak olyannak kell lennie életünkben, mint a derült égen a napnak, mert csak így ragyog­hatja be éltető sugarával a zaklatás és zaklatott­ság bénító sötétségét! Az ige mennyei fényében látjuk azt a semmi­hez sem hasonlítható utat, amit az ige tesz meg Jézustól napjainkig. Hogyan lettek Jézus tanít­ványai apostolokká, az első gyülekezet tagjai az apostolok követőivé, s a következő generációk az előttük jártak utódaivá a hit útján is! Ez a lánc - jelzi az ige folyamatosságát és erejét. A láncszemek egymásba kapaszkodása pedig Jé­zus népének szétszakithatatlanságát! A mai ünnepen a ma gyülekezetére esik a hangsúly! Miközben visszanézünk a múltra, a megtett útra, imádkozva gondoljunk a követke­zőkre is! De ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyülekezet jelene az Isten színe előtti élet. A gyülekezet jövőjét pedig a mennybe ment Jé­zus vigyázza. Az örömmel befogadott igével költözzék a visszavárt Jézus az életünkbe. így van jó híre a gyülekezetnek itt is, odaát is. Detre János IMÁDKOZZUNK! ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. május 20. I., Bécsikapu tér du. 6. nemet Brunckhoff Beate, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Peslhidcgkút, II., Báthory u. 8. du. fél 6. Köszeghy Tamás. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. I0. Üjpest, IV., Iaubstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) de. II. (úrv.) Zászkaliczky Péter, du. 6. Gerőfi Gyuláné. VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné, du. 6. Fodor Vik­tor. Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Csclovszky Ferenc. Vili., Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 11. (úrv.) Csepregi András, du. 6. Fercnczy Er­zsébet. Budahegyvidék. XII., Tartsay V. u. ll.du. fél 7. Takács József. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIV. , Lőcsei út 32. de. 11. dr. Szabó Lajos, du. 6. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV. ,Templom térde. 10. Bízik László. Újpa­lota, XV., Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Nagytemplom. XV., Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVL, Hősök tere de. 10. dr Karner Ágoston. (inkota, XVL, Battyány I. u. de. fél 11. Sza­­lay Tamás. Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás Rákoshegy, XVII., Tes­­sedik S. tér du. Ferenczy Zoltán. Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Fe­renczy Zoltán. Pestszentlőrine, XVIIL, Kos­suth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pcstszent­­imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest. XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú. Kispest. XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXL, Katona J. u. de. fél II. Mezősi György. Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de, 11. dr.’Zsig­mondy Árpád. új presbitériumának ünnepélyes templomi beiktatásán vehettünk részt 1993. április 17-én. Hála és köszönet az Úrnak, hogy adott erőt az előzőknek, akik sok fáradsággal és kitartó munkával végbevitték a templom­tatarozás megvalósitását! Az idős és meg­fáradt elődök nyomába most új fiatalabb generáció lépett - hogy a megújult falak közt a gyülekezet megújulása megvalósítá­sában Isten eszközei lehessenek. Beiktatásukat Hafenscher Károly szek­szárdi esperes végezte, Kovács László s.lel­­kész közreműködésével. lPt 3,8-15 alap­ján hangzott a biztatás: A legnagyobb kincs birtokosa vagytok és maradhattok, ha Jézus tanítványaként éltek és az ö nevé­ben szolgálatot vállaltok. Ezzel az életér­zéssel, ezzel az örömteli tudattal éljétek életeteket és induljatok a szolgálatba! Is­ten maga ad a feladathoz erőt, belső töl­tést, úgyhogy természetes lesz a feladat, magától értetődő a küldetés. Engedjetek Isten áradó szeretetének és rajtatok keresztül fog jutni másoknak is és elegendő lesz ahhoz a szolgálathoz, amit most egy épülő testvéri közösség lehetősé­gében kínál fel nektek itt a Tamási Evan­gélikus Gyülekezetben. Pásztor Jánosné EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN Pünkösd ünnepén (május 30-án, vasárnap) de. 11 órától a TV1 ünne­pi istentiszteletet közvetít Nagytar­­csáról. Igét hirdet: Gáncs Péter lelkész Úr Jézus Krisztus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön: tekints gyengesé­geivel küzdő egyházadra, és ruházd fel erőd­del. Teljesítsd rajtunk ígéreteidet, és küldd el Szentlelkedet, hogy hű tanúid legyünk sza­vunkkal és életünkkel. Ámen. MENNYBEMENETEL ÜNNE­PÉN az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltár előtti igéje: Jn 20,16-18; az igehirdetés alapigéje: IThessz 1,2-10 KERESZTÉNY-ZSIDÓ SZENTÍRÁS-TUDOMÁNYI SZIMPÓZIUM lesz 1993. május 24-25. du. 5-7 óráig HOLLAND-MAGYAR REFORMÁTUS OKTATÁSI KÖZPONTBAN (Budapest IX., Kálvin tér 7.) I. BIBLIA - ÓSZÖVETSÉG május 24. hétfő DR. MARJOVSZKY TIBOR, református teológiai tanár Jákob álma - magyarázati lehetőségek - Genesis 28,10-22 RAJ TAMÁS, főrabbi - A Tízparancsolat írásmagyarázata BERGER ISTVÁN, főrabbi - A Púrim ünnep közösségi megnyilvánulásai DR. KOMORÓCZY GÉZA, egyetemi tanár - Ezékiel - tanulmányok DR. KARASSZON ISTVÁN, református teológiai fönár Keresztény és zsidó bibliatudomány DR. BENYIK GYÖRGY, katolikus teológiai tanár Rási keresztény szemmel II. ÚJSZÖVETSÉG május 25. kedd GERŐFI GYULÁNÉ, evangélikus lelkész - A Jézus élete kutatás mai helyzete DR. SZÉCSI JÓZSEF, katolikus világi teológus 4Móz 24,17 - Qumrán és az újszövetség messianisztikus írásmagyarázatának egyik találkozási pontja DR. JELENÍTS ISTVÁN, piarista rendfőnök A judaizmus öröksége a páli levelekben DR. SZIGETI JENŐ, a H. N. Adventista Egyház elnöke A Jelenések könyvének strukturális analízise RÉVÉSZ ÁRPÁD, a Baptista Egyház elnöke - A tudatlanság az újszövetségben KEVE ISTVÁN, metodista lelkigondozó A Kinyilatkoztatás újszövetségi teológiája SZERETETTEL VÁRJUK ÖNT ÉS BARÁTAIT! KERESZTÉNY-ZSIDÓ TÁRSASÁG Társadalmi-politikai szerepvállalás Igény és elutasítás. Mindkettő jellemzi ma társa­dalom és egyház, közélet, politika és egyház, sőt állam és egyház kapcsolatát, pontosabban kapcsolat­­rendszerét. Érthető, hogy az egyházban is sokan vannak, lelké­szek és hivek egyaránt, akik legszívesebben kimarad­nának ebből a kapcsolatrendszerből. Az egyház ma­radjon meg egyháznak, ne a társadalmi-politikai gon­dok, hanem a lelki élet kérdései foglalkoztassák - vélekednek. Olykor nehéz megbarátkozni a korábban annyira áhított pluralizmussal az egyházban is. Évtizedek fe­kete-fehér gondolkodása után nehéz elfogadni, hogy egy kérdésben több jó álláspont is lehet, sőt egy érté­kes vélemény súlyát növeli, ha más pozitív nézetekkel ütköztetve is helytállónak bizonyul. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, ha­nem, hogy őrizd meg őket a gonosztól" - olvashatjuk Jézus főpapi imájában (Jn 15,17). - Bizony, nagy fontosságú, hogy a közélet magukat keresztyénnek tartó, valló résztvevői ne a ma sajnos oly divatos, a másikat bántó, megszóló, indulatos, olykor gyűlölkö­dő magatartást tanúsítsák, hanem olyan politikai kul­túrát képviseljenek, amelynek kapcsán a kívülállónak is eszébe jut, hogy ők más Urat szolgálnak. Vannak, akik szeretnék az egyház, politika, társa­dalom problémakört - feltehetőleg a jövő évi ország­­gyűlési választások közeledtével ez a tendencia erő­södni fog - az egyházi személyek politikai szerepválla­lására, netán a parlamenti képviselői szerepre szűkíte­ni. Lényegesen többről van szó. Ezt jelzi a május 21-i, társadalombiztosítási önkormányzati választás is. Is­meretes, hogy a köztársasági elnök, a politikai pártok, a katolikus püspöki kar egyaránt biztattak mindenkit a választási részvételre anélkül, hogy állást foglaltak volna bármelyik szakszervezet mellett. A hangsúly a társadalmi felelősség vállalásán van. Erőteljesen vo­natkozik ez az egyház egészére. Nem lehet sűrűn szö­vött az úgynevezett szociális háló az egyház, a gyüle­kezetek nélkül. Kevés a pénz, növekszik a szegénység, de a több pénz sem old meg minden gondot, nem pótolja a gyülekezet, a közösség gondoskodását, sze­­retetét. Időtállónak bizonyult az Országos Presbitérium három évvel ezelőtti határozata, amely lebeszélő jel­leggel, de megengedte lelkészek parlamenti képviselői tevékenységét. Bár születtek kedvezőtlen tapasztala­tok is, örvendetes volt, hogy hosszú évtizedek után, amikor csak vezető püspökök ültek a Parlamentben, ezzel is palástolva az egyház korlátozását, most a nép bizalmából, demokratikus úton kerültek be egyházi személyek az Országgyűlésbe. A gond gyakorlati, nyilvánvalóan nem lehet egyidejűleg a két hivatás­nak eleget tenni, ami a teljes értékű munkavégzést illeti. Vannak, akik általában egyetértenek az egyházi személyek társadalmi-politikai szerepvállalásával, de csak a pártokon kívül, mintegy szétválasztva a közéle­tet általános és pártszférára. Lelkészek és hívek sza­badsága - tág határok között - melyik párttal rokon­szenveznek. Ez nem szabad, hogy megossza a gyüle­kezetei, akkor sem, ha a lelkészekről van szó. A gon­dokat egyedileg kell kezelni, orvosolni. De a pluralis­ta, polgári demokrácia egyik jellemzője, hogy a párt­­politika - a szó jó értelmében, nem úgy mint olykor a mi formálódó demokráciánkban - sok szállal kap­csolódik a civil társadalmi szerveződésekhez, az egy­házakkal is, anélkül, hogy befolyása alá kívánná von­ni őket. Hangulatilag még az is érthető, hogy voltak, akik nemcsak a lelkészeket, hanem a nem lelkész gyüleke­zeti, egyházi tisztségviselőket is eltiltanák a politikai szerepléstől, ismét főként a pártokhoz kötött tevé­kenységtől. Ez rajongás, társadalomtól elfordulás len­ne, olyan időszakban, amikor rendkívül nagy az egy­házak valóságos társadalmi felelőssége és lehetősége. Más kérdés, hogy fokozott érzékenységgel kell vállal­nia minden egyházi személynek közszereplést, szere­tettel kell fogadják környezetük segítségét, kritikáját, akár azt is, hogy a két tevékenység nem fér össze, vagy hogy magatartásuk sérti az egyházi normákat. De az általános tiltó rendelkezések többnyire nem szerencsé­sek. A múlt is arra tanít, de a jövő is ez irányba mutat, hogy többnyire a gyülkezetekben, az egyházban ter­het vállaló presbiterek, felügyelők a társadalomban, a közéletben is helytálló, megbecsülést szerzett szemé­lyiségek közül kerülnek ki. A valódi gond inkább abban jelentkezik, hogy az egyházi emberek, lelkészek és nem lelkészek nem tud­nak eleget tenni mindannak, amit a társadalom várna tőlük. Egyetértés volt például korábban abban, hogy jó, ha a lelkészeket a bizalom a települési önkormány­zatban szerephez juttatja, mégis többen nem tudták ezt a fontos terhet vállalni gyülekezeti munka, hitok­tatás, szórványok feladattengerében. Társadalmi-politikai szerepvállalás. Ez is olyan kérdés, amelyikben több tisztességes álláspont élhet egymás mellett. Mindenki elsősorban magáért felel, döntéseiért, magatartásáért. Végül még egy időszerű, érzékeny kérdésről, az egyházi álláspont, felelősségtudat kifejezésre juttatá­sáról konkrét társadalmi kérdésekben. Ki illetékes erre? Vélem, az egyház vezető testületéi (Országos Presbitérium, Országos Elnökség). Az viszont ismét csak igen kívánatos, hogy püspökök, felügyelők, lel­készek, presbiterek a tájékozottságuk, hozzáértésük, felelősségtudatuk alapján - saját nevükben foglalja­nak állást fontos társadalmi-közéleti kérdésekben, ezt is szolgálatnak, feladatnak tekintve. Frcnkl Róbert Gyémántlakodalom A fasori templomban ezen az áprilisi vasárnapon sok isme­retlen arcot láttak a gyülekezet rendszeres tcmplomlátogatói. hamarosan megtudták, hogy az ősagárdi evangélikusok közül jöttek el sokan, hogy szeretetükkcl cs szolgálatukkal körülve­gyék és köszöntsék a közülük már 30 évvel ezelőtt nyugdíjba vonulás miatt eltávozott lelkészházaspárt, id. Harmati Bélát és feleségét Macsuga Margitot. Lelkészi karunk legidősebb tagja és felesége 60. házassági évfordulójukat, gyémántlakodalmukat ünnepelték az istentiszteletet követő hálaadó istentiszteleten. A hálaadás és megáldás szolgálatát a jubiláló házaspár püs­pök fia, dr. Harmati Béla végezte Zsolt 68,20-21 alapján. A napról napra megtapasztalt szabaditás, a legnehezebb evek­ben is átélt, megtartó gondviselés, a lelkészi szolgálat szépsége és öröme, a lelkészcsalád és a gyülekezet összetartó ereje szólalt meg az ünnepélyes és mégis személyes hangú bizonyságtételben. A közös éneklés, imádság és a szerctctet újra megerősítő áldás után az ősagárdiak megható szolgálata következett: versek és köszöntő szavak, hangszerekkel kísért énekkari számok, közöt­tük az is, amely a 60 évvel ezelőtti esküvőn is elhangzott, majd gyönyörű népviseletbe öltözött gyermekek adták át virágcsok­raikat és a gyülekezet ajándékait. A fasori gyülekezet lelkésze köszöntésében arról beszélt, hogy ez, az évtizedek után is eleven szeretet a megáldott lelkészi szolgálat legszebb jele, a négy jelenlévő gyermek és családjaik hálája a szülői szerctctet köszöni meg, az egy hét múlva ebben a templomban konfirmáló unoka hite és buzgósága pedig a nemzedékről nemzedékre bennünket hordozó isteni kegyelem gazdagságát mutatja. Ezután az ünneplő család, az ősagárdiak és fasoriak együtt vonultak át a gyülekezeti terembe, ahol a dúsan megterített fehér asztalok mellett a 93 éves id. Harmati Béla tett vallomást közös életükről, annak egyes állomásairól, próbáikról és örömeikről. Mezőberény és Tiszaföldvár, Anglia és Németország, a Brit- és Külföldi Biblia-Társaság képviseletében biblia-terjesztés és gyülekezeti munka, majd 31 éven keresztül nemzedékek tanítá­sa, nevelése az evangéliumi hitre, Ősagárdon. Közben tábori lelkészként háború és fogság, Isten csodálatos megőrző szerete­tének megtapasztalása, napról napra... Egy, Isten követeként mindig egyenes, becsületes, szigorú erkölcsi normák szerint élő és a rábízottaktól is ezt váró krisztusi követ portréja bontako­zott ki a vallomásból, beleértve a mindig hűségesen mellette álló feleség, édesanya és papné hitben és helytállásban gazdag port­réját is. Id. Harmati Béla ma is aktív. Gyakran szolgál Isten Igéjével, tanulmányokat ír, vallásos költeményeinek melyek hitről, szeretetről, hazafiságról, halálról és az élet reménységéről szól­nak - kötete kiadásra vár. Isten őrizze meg Mindkettőjüket közöttünk minél tovább és tegye maradandóvá kezük és szivük munkáját - közöttünk. Családjában és az Otthonban, ahol élnek, az ősagárdiak szívében és lelkészi karunkban, az. új nem­zedék Krisztus-követőiben és mindenek előtt megbízójuknak, megtartójuknak, Istenünknek emlékezetében. . „ . ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents