Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-05-09 / 19. szám
Evangélikus Élet 1993. május 9. E0 JÍ*ÍS GYERMEKEKNEK X A Én soha nem cipeltem még életemben akkora terhet, mint ez. a szegény gyerek. Miért engeded meg, Uram, hogy őt így meggyötörjék? Miért engeded, hogy ő szenvedjen? Miért van egyáltalán szenvedés, bánat, kín, könny, teher? Bocsáss meg, Uram! Tudom, hogy ebben a gyermekben Te szenvedsz, Te bánkódsz, Te kínlódsz, Te könnyezel, Te viselsz terheket. Mi meg milyen gonoszok vagyunk... CSODÁK A szivárványos ökle Valakinek vagy valaminek a megszületése óriási dolog. Az első lépések az életért sok mindent eldöntenek. Egy kisgyermek születését és felnövekedését szemmel tudjuk követni. De mi a helyzet az állatvilágban? A szárazföldön élő állatok és a levegő szelőinek növekedését könnyebben megfigyelhetjük, mint a vízi állatokét. A hazai vizekben is előforduló kishalak közül egy különösen születő halat szeretnék megemlíteni. A szivárványos ökle csak olyan helyen él, ahol festőkagylók vagy tavikagylók is találhatók. A kis hal az év nagyobbik felében tudomást sem vesz a kagylóról, de amint elérkezik a ..szerelem" ideje, azonnal elkezd kutatni utána. Az öklefi, miután megtalálta a kagylótelepet, kiválaszt egyet, és azt megtisztogatja. Aztán felkeresi a kiszemelt hölgyet, és cifra táncba kezd. Miközben ide-oda forog, cikázik, illegeti magát, odacsalja párját a kagylóhoz. Az ökleleány elöbb-utóbb beadja a derekát, és csaknem 5 cm-es hosszúságú tojócsövén keresztül az ikráit a kagyló kopollyúüregébe rakja. A hím is idebocsátja ivarsejtjeit. Azután dolguk végeztével visszaúsznak a többiekhez, és élik tovább a maguk éleiét. A gyermekek felnevelése és gondozása a kagylóra marad. Ö pedig, mégha akarná, sem teheti ki az ivadékokat a hullámokba, mert azok apró rögzítődudoraikkal a kagyló kopoltyújához erősítik magukat. így teljes biztonságban vannak, és még friss oxigén is kerül a kopoltyúsukba. Azáltal, hogy pótmamájuk nyitogatja héjait. Miután érettnek bizonyultak a kishalak, tapadókorongjaik leválnak a kopoltyú faláról, és a kiáramló vízben kisiklanak a kagyló héjai közül, meg sem köszönve a gondosságot. Ebből a kapcsolatból a kagylónak semmi haszna nincsen, hiszen az ökleszülők rábízzák csemetéiket, és attól fogva nem is látják őket. Milyen furcsa dolog ez, és az állatvilágban mégis természetes, hogy az egyik állat kihasználja a másikat. (Igaz, az életük függ tőle!) Az emberek között is előfordulhat, hogy kihasználjuk a másikat egy apró csekélység miatt. Sokszor minden erőt felhasználunk, hogy valami értelmetlen dolog teljesüljön. Isten szerelne minket megtanítani arra, hogy eltűnjön a szótárunkból az a szó: akarom, és helyette azt mondjuk: szeretném. Akkor teljesül a kívánságunk, mert nemcsak magunkra gondolunk, hanem a másikra is. „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok... Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál..." (Máté 7,7-8.) JÁTÉK Betűvadászat 2. A második mondatot kezdtük el két hete. A szabályok ugyanazok. A kérdésekből kell a mássalhangzókat kitalálnotok. A besatirozott mezőbe kell a kitalált betűt beírnotok. Az iksszel jelölt négyszögek az előző heti betűt jelentik. Ez a mondatot jelölő tábla: m m 111111111 • IMIIM A kérdés a következő: HOL LAKOTT EVÓDIA ÉS SZÜNTÜKHÉ? J - Filippiben. S - Jeruzsálemben. Z - Kolosséban. N - Laodiceában. P - Efezusban. Csak az egész mondatot kell beküldenetek. Ne kapkodjátok el, mert egy mondatra csak egyszer lehet tippelni! Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Földváry-Boér Elemér: A kiszolgáltatottak „Szenvedésben megedzett, megtisztított szeretet ragyogja át égi fénnyel fényre szomjas lelkemct.” A fenti sorokat fiatalember írta, akinek élete a harmadik évtizedet sem érte le. 1930 júniusában születeti és 1956. októberében egy golyó végzett vele. Földváry-Boér Elemér a Fasori Gimnáziumban érettségizett, de már a megpróbáltatásnak olyan hátterével, amely nagyon megviselte: tizenhat éves bátyját az utcáról az oroszok vitték Földváry-Boér Flemér A. kjs^glgíltatottak el, két héten át a többi fogollyal együtt étlen-szomjan hajtották; hólevet ittak, ettől vérhast kapott. Mikor már nem volt ereje továbbmenni, egy kis faluban hagyták többedmagával együtt és ott halt meg végelgyengülésben. Édesanyja a 14 éves Elemérrel kézikocsival ment le a faluba, kivették az ideiglenes sírból és elvitték Péteribe, hogy az ősi családi birtokon lévő kriptába temessék. A Fasori Gimnáziumban tett érettségi után az egyetemre még beiratkozott a filozófia szakra, de társainak már a marxista ideológia értelmetlenségét fejtegette. Az itthoni körülmények nem jósoltak számára ígéretes jövőt. Részben származása miatt sem - anyai ágon Pest vármegye, apai ágon Erdély egyik legrégebb családjából származott. Ezért 1948 végén disszidált, de nem találta helyét a határon túl. 1949 tavaszán már visszatért. Kémgyanús volt. Elfogták. Kistarcsa, Recsk. Éhségsztrájk, mert a betegektől megvonták a gyógyszert. Bár 1953-ban, a Nagy Imre kormány idején beszüntették az internálótáborokat, neki újabb pert akasztottak a nyakába. Közben munkás, szénhordó, kazánfűtő...1956 október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz: két nap múlva tüdőlövéssel kórházba került, operáció közben hunyt el, - huszonhat éves volt! Recski feljegyzése a legszomorúbb idők egyik első beszámolója. Verseket gyerekkorában is írt, nyári iskolaszünetben kis újságot szerkesztett, Recsken csak gondolatban írhatta verseit, mert sem papírt, sem ceruzát nem kaptak, olvasni sem volt szabad. A „Janus-arc" című verssorozatát itthon, emlékezetből írtaié. Egy volt recski internált barátja így emlékezik rá: „Mi öly nehéz éveket éltünk át Elemérrel, amelyeket nem lehet elfelejteni. S különösen nem lehet elfelejteni őt, aki nemcsak szellemi képességekben és műveltségben magaslott ki társai közül, hanem aki erkölcs és jellem dolgában is mindnyájunk mintaképe volt és marad.. . Ő nekünk is a szó legnemesebb értelmében testvérünk volt". „A kiszolgáltatottak" című dokumentumregény és válogatott írások a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kiadásában, dr. Csanád Béla szerkesztésében jelent meg. Külföldön a Madách Alapítvány dijával tüntették ki. Schelkcn Pálma FIAT A L 0 K N A K Ma előre is, hátra is tekintünk. Előrefele az Útkereső sorozat újabb írása mutat, amely a pedagóguspálya egyik érdekes ágával ismertet meg bennünket. Hátrafelé pedig a pilisi ifjúsági csendesnapról szóló emlékezés tereli figyelmünket. ÚTKERESŐ Sztruhár Edit vagyok. Egy éve dolgozom az Autizmus Kutatócsoport Kísérleti Iskolájában Budapesten. Magyarországon ez az első intézet, amely az autista gyermekekkel foglalkozik. Az autizmus egy fogyatékosság, melyet biztosan többen ismertek az Esőember című mozifilmből. A betegség fő jellemzője a kommunikáció, az emberi kapcsolatok fogyatékossága és a gondolkodás merevsége. Én hét kisgyerekkel dolgozom az előkészítő csoportban, mint fejlesztő pedagógus. Ők 8-12 évesek. Az intézet iskolaként működik. A gyerekek reggel jönnek, este hazamennek. A csoportban leginkább a legfontosabb hétköznapi tevékenységeket tanítjuk meg: takarítás, tisztálkodás, utcán való viselkedés, stb., ezenkívül minimális tantárgyi ismeretet, fejlettségi szintjüknek megfelelően. (Van, akinek gondot jelent két szín szétválogatása, de van, aki az összeadással, szorzással is próbálkozik vagy írásban már kommunikál.) Gimnázium után a Szekszárdi Pedagógiai Főiskola óvodapedagógus szakát végeztem el. Pszichopedagógiai fakultáción ismerkedtünk meg ezzel a betegséggel, és látogattuk meg ezt az iskolát. Az intézmény vezetője jelezte, hogy nagy a munkaerőhiány náluk; ez segített a döntésben, hogy itt kezdjem el a tanítói munkát. Azóta egyre jobban érzem, hogy itt a helyem, és ez a mindennapokban is sok örömet ad. Hálás vagyok azért, hogy itt megtanultam: apró dolgoknak is lehet örülni. Megszégyenítő volt, amikor egyik reggel fáradtan, feszülten indultam el, és egy kislány ez első napsugárnak olyan hevesen, hangosan kacagva örült. Vagy az iskolában egész népünnepély volt, amikor Anita három hónapnyi tanítás után végre lábujjhegyre állt. Mindenki összegyűlt, megtapsoltuk, vele együtt örültünk. Jó átélni, amikor Attila egy órányi kétségbeesett ordítás után megnyugszik. Sok mindent tanultam ez alatt az egy év alatt: türelmet, észrevenni az apró csodákat. És ha sokszor nehézségek adódnak: nincs fejlődés, nincs a gyerekektől visszajelzés, jó tudni, hogy most itt a helyem, és az Úr erőt ad mindenhez, sőt ezen keresztül sok mindenre megtanít és rengeteg örömöt ad. Sztruhár Edit EMLÉKFOSZLÁNYOK EGY SZOMBATRÓL- „Jöttünk énekelni neked, jöttünk áldani szent neved!...”- „Emlékezz! Emlékezz mindarra, amit tettem veled! - mondja az Úr. - Emlékezz, akkor is, ha itt és most, fiatalok összegyiilekezésekor talán szokatlan ez a felszólítás. Akkor is, ha azt mondod, nem ezért jöttél ide. Emlékezz arra, ami lehangolt, ami elkeserített, ami kimondhatatlanul marcangolt... Amikor a fiatalság legmélyebb kínjain, szenvedésein mentél keresztül, amikor elvesztettél, gyászoltál valakit. Emlékezz arra, amikor felderültél, mosolyt kaptál, elmosolyodtál, amikor jól volt dolgod, amikor megismerted a boldogságot. El ne feledd ezeket a nyomorúságokat, ezeket az örömöket!- erre szólít minket az ige. És el ne feledd: mindvégig én voltam melletted, én óvtalak, irányítottalak - mondja az Úr." (Koczor Tamás nyitóáhítata.)- „ó jöjj testvér!..."- ...hiszen Istennek terve van velünk minden időpontban. Tudjuk, hogy Jézus mennyire szerette a gyermekeket (gyermekek evangéliuma ),s a felnőttek gondjaira bízta őket: pedagógus = gyermek-vezető. De milyen úton vezetik-vezetjük őket? Jézus azt mondta: én vagyok az út... A Názáreti szeretettel foglalkozott a fiatalokkal is (a gazdag ifjú). Nem is fedd te meg azért, hogy gazdag, csupán egy fontos dolgot kért tőle, amit minden fiataltól: a döntést. Hogy immár tudatosan tudják vállalni az Utat... A felnőtteknek azt mondja: életünk nem pusztán siralomvölgy. Jézus azt akarja, hogy bővelkedő, teljes életet éljünk. Nem mindegy, hogy csupán (el)múlik az időnk, avagy (meg) telik, gazdaggá válik. Ehhez viszont szükséges az is, hogy törődjünk magunkkal, az életünkkel, szánjunk pl. időt egészségünkre, regenerálódásra... Isten nem hagyja magára az időser két sem. Ha az életút nagy része eltelt, akkor sem kell azt mondanunk: na és akkor mi van? Ami ezután következik, az sem ugrás az ismeretlenbe, ígérete továbbra is érvényes, ö vár minket." (Ribár János előadása.)- „Egy héttel ezelőtt még kint ebédelhettünk volna a napsütésben, de hát az időjárás közbeszólt..." (Bejelentés a szünetben.)- „Újdonságok az ifjúsági munkában: új funkció az országos ifjúsági titkár - új lehetőség a kapcsolattartásra, a koordinálásra... Új erőforrás-lehetőségek: ismét lehet különböző pályázatokra jelentkezni... Új(ra) nyári táborok, konferenciák - sajnos eggyel kevesebb, mint tavaly..." (Márton Tamás tájékoztatója.) ~ „Még úgyis sokára kerülünk sorra... Ilyen sokat már régen ettem!... Helló, évente kétszer csak találkozunk, még jó, hogy vannak ilyen alkalmak!... Nyáron? Gyenes? Piliscsaba? Szele? Gitár tábor? Hogy mindegyikre nem tudsz eljönni? - de kár!... Brrr, de fázom, menjünk be!... (Az udvaron.) Felszerelés, beállítás, hangolás. Ének. Újrabeállítás, újrahangolás - ezután „profi" minden. Az egykor elsőnek megtanult szám („Emlékezz!...”). Majd: „Elmondanám neked... - csak telepedj mellém, Istenem!" „Halleluja, Isten nem hagy el! Halleluja, Jézust küldte el!" „Erdőn-réten át, hegyen-völgyön át,... zengjük a feltámadás dalát!” (Az Izsóp együttes koncertje.)- „...téves a példázat címe, ebben a történetben nem a tékozló fiú a főszereplő. Az igazán fontos személy, aki drámai fordulatot hoz: az atya. Kell a fordulathoz a fiú megbánása, hazaindulása is, de mindez nem érne semmit, ha az atya nem várná otthon. Segít ennek megértésében, ha tudjuk, ilyen találkozás apa és fiú között nem történhetett volna Jézus korában. Méghogy az elcsatangolt, haszontalan, bűzösen, koszosán hazaérkező fiú elé fusson az apja, megölelje, megcsókolja! Mégis, a hűvös fogadtatás helyett Jézus ezt állítja elénk szemléltetésként: bár szinte elhihetetlen, ilyen a mi Atyánk! S ilyenek vagyunk mi, mint ez a két fiú: lázadók, engedetlenek, elégedetlenek, haragvók. Csak egy dolog segíthet rajtunk: ha követjük a kisebbik fiú példáját és hazatérünk. Atyánk vár minket..." „Vallom,.. .bánom,.. .igyekszem,., .hiszem". „Ez a mi Urunk, Jézus Krisztus teste,...ez a mi Urunk, Jézus Krisztus vére"! (Úrvacsorás istentisztelet, Ribár János.) Március 27-én másfél száz fiatal résztvételével egyházmegyei csendesnap volt Pilisen. Bárdossy Tamás A több évtizedes tehetséggondozó munka elismerése Göncz Árpád köztársasági elnök március tizenötödikén kitüntetéseket adott át a Parlamentben. A kitüntetettek között volt Nagy Márton, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum fizikatanára, aki a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette at. Kollégánk a: elismerést a fizika tanítása és a tehetséggondozás terén kifejtett több évtizedes kimagasló tevékenységéért kapta. Nagy Márton a tanulmányait a híres Debreceni Református Kollégium gimnáziumában és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte. 1963 óta tanít jelenlegi iskolájában, amelyben egykor Mikola Sándor, Renner János, Rácz László és Vermes Miklós is tanult. Iskoláját a fizikaoktatás területén országosan is a legjobbak közé hozta fel soproni tanársága alatt. Pedagógiai kísérleteivel és módszertani kutatásaival jelentősen hozzájárult a hazai fizikaoktatás színvonalának emeléséhez. Saját tervezésű taneszközeit sikeresen mutatta be a fizikatanári ankétokon. Iskolájában több mint két évtizedig amatőr rádióállomást működtetett. Kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért 1978-ban Mikoladíjban, 1985-ben Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Elsőként kapta meg a Vermes Miklós-díjat tehetséggondozó munkájáért 1991-ben. Nagy Márton fő érdeme az, hogy Európában is példa nélküli tehetségkutató és tehetséggondozó fizikaverseny-rendszert alakított ki hazánkban pályafutása alatt. E versenyekről röviden beszámolunk, hogy bemutassuk egy evangélikus gimnáziumban folyó értékes tehetséggondozó munkát. Első helyen a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyt említjük meg. Ezen versenyt a középiskolák I. és II. osztályos tanulói számára szervezi, olyan célzattal, hogy már tanulmányaik legelején a tantárgy felé forduljon a diákok figyelme, felfedezzék a kiemelkedő képességű tanulókat, és gondoskodjanak tehetségük ápolásáról. Az első fordulóban közel húszezer tanuló indul el, a gyöngyösi, illetve a soproni döntőbe a legjobb 50-50 jelölt jut be. Másodiknak a Fényes Imre Emlékversenyről szólunk, amely olimpiai válogatóversenynek számít. Az ország legjobb 35-40 tanulója indul el itt, de az utóbbi hat évben néhányszor megjelent az osztrák és a csehszlovák olimpiai csapat is. Harmadik helyen az eredetileg Sopron-Pozsony városok közötti fizikaversenyről számolunk be. Ez a verseny az elmúlt tizenöt esztendő alatt fokozatosan kibővült: ausztriai, szlovákiai, jugoszláviai, és romániai tanulók mérik össze tudásukat a verseny keretében a hazaiakkal. A Dunántúl legrégibb iskolája - a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium vonzási körzete az I. világháború végéig kiterjedt a történelmi Magyarország azon részeire is, amelyek ma a felsorolt országokhoz tartoznak. Ezt a versenyt olyan területek tanulói számára írták ki, ahol magyarok élnek, illetve magyar tanítási iskolák léteznek. Nem titkolt szándék 'a szakmai rész mellett a kulturális együvé tartozás tudatosítása. Ez a nemzetközi verseny - amely ma a VERMES MIKLÓS nevét viselikiváló alkalmat nyújt a résztvevő országok oktatói számára fizikaoktatásuk hatékonyságának és korszerűségének összehasonlítására, oktatók és diákok barátkozására. Itt említjük meg azt is, hogy a versenyekrtiéiadói az ősi iskola egykori tanítványai voltak1 illetvf Fényes professzor ott végezte el híres pedagógiai kíséjletét a hőtan modernizálásával kapcsolatban. Nagy Márton a Berzsenyi Dániel Evangélikus gimnázium fizikatanára több évtizedes tiszteletre méltó tanári munkája, a fizikaoktatás javítása érdekében kifejtett fáradhatatlan küzdelme, az igazság és a tanítványai iránt érzett szeretete alapján, valamint'a hazai tehetségkutató fizikaversenyek megszervezéséért kapta magas kitüntetését. Dr. Tolvaj László Soproni Erdészeti és Faipari Égyctcm
