Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-05-09 / 19. szám

Evangélikus Élet 1993. május 9. E0 JÍ*ÍS GYERMEKEKNEK X A Én soha nem cipeltem még életemben akkora terhet, mint ez. a szegény gyerek. Miért engeded meg, Uram, hogy őt így meggyötörjék? Miért engeded, hogy ő szenvedjen? Miért van egyáltalán szenvedés, bánat, kín, könny, teher? Bocsáss meg, Uram! Tudom, hogy ebben a gyermekben Te szenvedsz, Te bánkódsz, Te kínlódsz, Te könnyezel, Te viselsz terheket. Mi meg milyen gonoszok vagyunk... CSODÁK A szivárványos ökle Valakinek vagy valaminek a megszületése óriási do­log. Az első lépések az életért sok mindent eldöntenek. Egy kisgyermek születését és felnövekedését szemmel tudjuk követni. De mi a helyzet az állatvilágban? A szárazföldön élő állatok és a levegő szelőinek növekedését könnyebben megfigyelhetjük, mint a vízi állatokét. A hazai vizekben is előforduló kishalak közül egy különösen születő halat szeretnék megemlíteni. A szivárványos ökle csak olyan helyen él, ahol festő­­kagylók vagy tavikagylók is találhatók. A kis hal az év nagyobbik felében tudomást sem vesz a kagylóról, de amint elérkezik a ..szerelem" ideje, azonnal elkezd kutatni utána. Az öklefi, miután megta­lálta a kagylótelepet, kiválaszt egyet, és azt megtiszto­gatja. Aztán felkeresi a kiszemelt hölgyet, és cifra táncba kezd. Miközben ide-oda forog, cikázik, illegeti magát, odacsalja párját a kagylóhoz. Az ökleleány elöbb-utóbb beadja a derekát, és csaknem 5 cm-es hosszúságú tojócsövén keresztül az ikráit a kagyló ko­­pollyúüregébe rakja. A hím is idebocsátja ivarsejtjeit. Azután dolguk végeztével visszaúsznak a többiekhez, és élik tovább a maguk éleiét. A gyermekek felnevelése és gondozása a kagylóra marad. Ö pedig, mégha akarná, sem teheti ki az ivadékokat a hullámokba, mert azok apró rögzítődudoraikkal a kagyló kopoltyújához erősí­tik magukat. így teljes biztonságban vannak, és még friss oxigén is kerül a kopoltyúsukba. Azáltal, hogy pótmamájuk nyitogatja héjait. Miután érettnek bizonyultak a kishalak, tapadóko­rongjaik leválnak a kopoltyú faláról, és a kiáramló vízben kisiklanak a kagyló héjai közül, meg sem kö­szönve a gondosságot. Ebből a kapcsolatból a kagylónak semmi haszna nincsen, hiszen az ökleszülők rábízzák csemetéiket, és attól fogva nem is látják őket. Milyen furcsa dolog ez, és az állatvilágban mégis természetes, hogy az egyik állat kihasználja a másikat. (Igaz, az életük függ tőle!) Az emberek között is elő­fordulhat, hogy kihasználjuk a másikat egy apró cse­kélység miatt. Sokszor minden erőt felhasználunk, hogy valami értelmetlen dolog teljesüljön. Isten szerelne minket megtanítani arra, hogy eltűnjön a szótárunkból az a szó: akarom, és helyette azt mondjuk: szeretném. Akkor teljesül a kívánságunk, mert nemcsak magunkra gondolunk, hanem a másikra is. „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és talál­tok... Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál..." (Máté 7,7-8.) JÁTÉK Betűvadászat 2. A második mondatot kezdtük el két hete. A szabá­lyok ugyanazok. A kérdésekből kell a mássalhangzó­kat kitalálnotok. A besatirozott mezőbe kell a kitalált betűt beírnotok. Az iksszel jelölt négyszögek az előző heti betűt jelentik. Ez a mondatot jelölő tábla: m m 111111111 • IMIIM A kérdés a következő: HOL LAKOTT EVÓDIA ÉS SZÜNTÜKHÉ? J - Filippiben. S - Jeruzsálemben. Z - Kolosséban. N - Laodiceában. P - Efezusban. Csak az egész mondatot kell beküldenetek. Ne kap­kodjátok el, mert egy mondatra csak egyszer lehet tippelni! Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Földváry-Boér Elemér: A kiszolgáltatottak „Szenvedésben megedzett, megtisztított szeretet ragyogja át égi fénnyel fényre szomjas lelkemct.” A fenti sorokat fiatalember írta, akinek élete a harmadik évtizedet sem érte le. 1930 júniusában születeti és 1956. októberében egy golyó végzett vele. Földváry-Boér Elemér a Fasori Gimnáziumban érettségizett, de már a megpróbáltatásnak olyan hátterével, amely nagyon megviselte: tizenhat éves bátyját az utcáról az oroszok vitték Földváry-Boér Flemér A. kjs^glgíltatottak el, két héten át a többi fogollyal együtt étlen-szomjan hajtották; hólevet ittak, ettől vérhast kapott. Mikor már nem volt ereje tovább­menni, egy kis faluban hagyták többedmagával együtt és ott halt meg végelgyengülésben. Édesanyja a 14 éves Elemérrel kézikocsival ment le a faluba, kivették az ideiglenes sírból és elvitték Péteribe, hogy az ősi családi birtokon lévő kriptába temessék. A Fasori Gimnáziumban tett érettségi után az egyetemre még beiratkozott a filozófia szakra, de társainak már a marxista ideológia értelmet­lenségét fejtegette. Az itthoni körülmények nem jósoltak számára ígéretes jövőt. Részben származása miatt sem - anyai ágon Pest vármegye, apai ágon Erdély egyik legrégebb családjából származott. Ezért 1948 végén disszidált, de nem találta helyét a határon túl. 1949 tavaszán már visszatért. Kémgyanús volt. Elfogták. Kistar­­csa, Recsk. Éhségsztrájk, mert a betegektől megvonták a gyógy­szert. Bár 1953-ban, a Nagy Imre kormány idején beszüntették az internálótáborokat, neki újabb pert akasztottak a nyakába. Közben munkás, szénhordó, kazánfűtő...1956 október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz: két nap múlva tüdőlövéssel kórházba került, operá­ció közben hunyt el, - huszonhat éves volt! Recski feljegyzése a legszomorúbb idők egyik első beszámolója. Verseket gyerekkorában is írt, nyári iskolaszünetben kis újságot szerkesztett, Recsken csak gondolatban írhatta verseit, mert sem papírt, sem ceruzát nem kaptak, olvasni sem volt szabad. A „Janus-arc" című verssorozatát itthon, emlékezetből írtaié. Egy volt recski internált barátja így emlékezik rá: „Mi öly nehéz éveket éltünk át Elemérrel, amelyeket nem lehet elfelejteni. S különösen nem lehet elfelejteni őt, aki nemcsak szelle­mi képességekben és műveltségben magaslott ki társai közül, ha­nem aki erkölcs és jellem dolgában is mindnyájunk mintaképe volt és marad.. . Ő nekünk is a szó legnemesebb értelmében testvérünk volt". „A kiszolgáltatottak" című dokumentumregény és válogatott írások a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kiadásában, dr. Csa­­nád Béla szerkesztésében jelent meg. Külföldön a Madách Alapít­vány dijával tüntették ki. Schelkcn Pálma FIAT A L 0 K N A K Ma előre is, hátra is tekintünk. Előrefele az Útkereső sorozat újabb írása mutat, amely a pedagóguspálya egyik érdekes ágával ismertet meg bennünket. Hátrafelé pedig a pilisi ifjúsági csendesnapról szóló emlékezés tereli figyelmünket. ÚTKERESŐ Sztruhár Edit vagyok. Egy éve dolgozom az Autiz­­mus Kutatócsoport Kísérleti Iskolájában Budapes­ten. Magyarországon ez az első intézet, amely az autista gyermekekkel foglalkozik. Az autizmus egy fogyaté­kosság, melyet biztosan többen ismertek az Esőember című mozifilmből. A betegség fő jellemzője a kommu­nikáció, az emberi kapcsolatok fogyatékossága és a gondolkodás merevsége. Én hét kisgyerekkel dolgozom az előkészítő cso­portban, mint fejlesztő pedagógus. Ők 8-12 évesek. Az intézet iskolaként működik. A gyerekek reggel jönnek, este hazamennek. A csoportban leginkább a legfontosabb hétköznapi tevékenységeket tanítjuk meg: takarítás, tisztálkodás, utcán való viselkedés, stb., ezenkívül minimális tantárgyi ismeretet, fejlettsé­gi szintjüknek megfelelően. (Van, akinek gondot je­lent két szín szétválogatása, de van, aki az összeadás­sal, szorzással is próbálkozik vagy írásban már kom­munikál.) Gimnázium után a Szekszárdi Pedagógiai Főiskola óvodapedagógus szakát végeztem el. Pszichopedagó­­giai fakultáción ismerkedtünk meg ezzel a betegség­gel, és látogattuk meg ezt az iskolát. Az intézmény vezetője jelezte, hogy nagy a munkaerőhiány náluk; ez segített a döntésben, hogy itt kezdjem el a tanítói munkát. Azóta egyre jobban érzem, hogy itt a helyem, és ez a mindennapokban is sok örömet ad. Hálás vagyok azért, hogy itt megtanultam: apró dolgoknak is lehet örülni. Megszégyenítő volt, amikor egyik reg­gel fáradtan, feszülten indultam el, és egy kislány ez első napsugárnak olyan hevesen, hangosan kacagva örült. Vagy az iskolában egész népünnepély volt, ami­kor Anita három hónapnyi tanítás után végre lábujj­hegyre állt. Mindenki összegyűlt, megtapsoltuk, vele együtt örültünk. Jó átélni, amikor Attila egy órányi kétségbeesett ordítás után megnyugszik. Sok mindent tanultam ez alatt az egy év alatt: türelmet, észrevenni az apró csodákat. És ha sokszor nehézségek adódnak: nincs fejlődés, nincs a gyerekek­től visszajelzés, jó tudni, hogy most itt a helyem, és az Úr erőt ad mindenhez, sőt ezen keresztül sok minden­re megtanít és rengeteg örömöt ad. Sztruhár Edit EMLÉKFOSZLÁNYOK EGY SZOMBATRÓL- „Jöttünk énekelni neked, jöttünk áldani szent ne­ved!...”- „Emlékezz! Emlékezz mindarra, amit tettem ve­led! - mondja az Úr. - Emlékezz, akkor is, ha itt és most, fiatalok összegyiilekezésekor talán szokatlan ez a felszólítás. Akkor is, ha azt mondod, nem ezért jöttél ide. Emlékezz arra, ami lehangolt, ami elkeserített, ami kimondhatatlanul marcangolt... Amikor a fiatalság legmélyebb kínjain, szenvedésein mentél keresztül, ami­kor elvesztettél, gyászoltál valakit. Emlékezz arra, amikor felderültél, mosolyt kaptál, elmosolyodtál, amikor jól volt dolgod, amikor megis­merted a boldogságot. El ne feledd ezeket a nyomorúsá­gokat, ezeket az örömöket!- erre szólít minket az ige. És el ne feledd: mindvégig én voltam melletted, én óvtalak, irányítottalak - mondja az Úr." (Koczor Ta­más nyitóáhítata.)- „ó jöjj testvér!..."- ...hiszen Istennek terve van velünk minden idő­pontban. Tudjuk, hogy Jézus mennyire szerette a gyer­mekeket (gyermekek evangéliuma ),s a felnőttek gond­jaira bízta őket: pedagógus = gyermek-vezető. De milyen úton vezetik-vezetjük őket? Jézus azt mondta: én vagyok az út... A Názáreti szeretettel foglalkozott a fiatalokkal is (a gazdag ifjú). Nem is fedd te meg azért, hogy gazdag, csupán egy fontos dolgot kért tőle, amit minden fiatal­tól: a döntést. Hogy immár tudatosan tudják vállalni az Utat... A felnőtteknek azt mondja: életünk nem pusztán siralomvölgy. Jézus azt akarja, hogy bővelke­dő, teljes életet éljünk. Nem mindegy, hogy csupán (el)múlik az időnk, avagy (meg) telik, gazdaggá válik. Ehhez viszont szükséges az is, hogy törődjünk magunk­kal, az életünkkel, szánjunk pl. időt egészségünkre, regenerálódásra... Isten nem hagyja magára az időser két sem. Ha az életút nagy része eltelt, akkor sem kell azt mondanunk: na és akkor mi van? Ami ezután kö­vetkezik, az sem ugrás az ismeretlenbe, ígérete tovább­ra is érvényes, ö vár minket." (Ribár János előadása.)- „Egy héttel ezelőtt még kint ebédelhettünk volna a napsütésben, de hát az időjárás közbeszólt..." (Beje­lentés a szünetben.)- „Újdonságok az ifjúsági munkában: új funkció az országos ifjúsági titkár - új lehetőség a kapcsolattar­tásra, a koordinálásra... Új erőforrás-lehetőségek: is­mét lehet különböző pályázatokra jelentkezni... Új(ra) nyári táborok, konferenciák - sajnos eggyel kevesebb, mint tavaly..." (Márton Tamás tájékoztatója.) ~ „Még úgyis sokára kerülünk sorra... Ilyen sokat már régen ettem!... Helló, évente kétszer csak találko­zunk, még jó, hogy vannak ilyen alkalmak!... Nyáron? Gyenes? Piliscsaba? Szele? Gitár tábor? Hogy mind­egyikre nem tudsz eljönni? - de kár!... Brrr, de fázom, menjünk be!... (Az udvaron.) Felszerelés, beállítás, hangolás. Ének. Újrabeállítás, újrahangolás - ezután „profi" minden. Az egykor első­nek megtanult szám („Emlékezz!...”). Majd: „Elmon­danám neked... - csak telepedj mellém, Istenem!" „Halleluja, Isten nem hagy el! Halleluja, Jézust küldte el!" „Erdőn-réten át, hegyen-völgyön át,... zengjük a feltámadás dalát!” (Az Izsóp együttes koncertje.)- „...téves a példázat címe, ebben a történetben nem a tékozló fiú a főszereplő. Az igazán fontos személy, aki drámai fordulatot hoz: az atya. Kell a fordulathoz a fiú megbánása, hazaindulása is, de mindez nem érne sem­mit, ha az atya nem várná otthon. Segít ennek megérté­sében, ha tudjuk, ilyen találkozás apa és fiú között nem történhetett volna Jézus korában. Méghogy az elcsa­tangolt, haszontalan, bűzösen, koszosán hazaérkező fiú elé fusson az apja, megölelje, megcsókolja! Mégis, a hűvös fogadtatás helyett Jézus ezt állítja elénk szemlél­tetésként: bár szinte elhihetetlen, ilyen a mi Atyánk! S ilyenek vagyunk mi, mint ez a két fiú: lázadók, engedetlenek, elégedetlenek, haragvók. Csak egy dolog segíthet rajtunk: ha követjük a kisebbik fiú példáját és hazatérünk. Atyánk vár minket..." „Vallom,.. .bánom,.. .igyekszem,., .hiszem". „Ez a mi Urunk, Jézus Krisztus teste,...ez a mi Urunk, Jézus Krisztus vére"! (Úrvacsorás istentisztelet, Ribár Já­nos.) Március 27-én másfél száz fiatal résztvételével egy­házmegyei csendesnap volt Pilisen. Bárdossy Tamás A több évtizedes tehetséggondozó munka elismerése Göncz Árpád köztársasági elnök március tizenötödi­kén kitüntetéseket adott át a Parla­mentben. A kitün­tetettek között volt Nagy Márton, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum fizikataná­ra, aki a Magyar Köztársasági Arany Érdemke­reszt polgári tago­zata kitüntetést vehette at. Kollégánk a: elismerést a fizika tanítása és a tehetséggondozás terén kifejtett több évtizedes kimagasló tevékenységéért kapta. Nagy Márton a tanulmányait a híres Debreceni Re­formátus Kollégium gimnáziumában és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte. 1963 óta tanít jelenlegi iskolájában, amelyben egykor Mikola Sándor, Renner János, Rácz László és Vermes Miklós is tanult. Iskolá­ját a fizikaoktatás területén országosan is a legjobbak közé hozta fel soproni tanársága alatt. Pedagógiai kí­sérleteivel és módszertani kutatásaival jelentősen hoz­zájárult a hazai fizikaoktatás színvonalának emelésé­hez. Saját tervezésű taneszközeit sikeresen mutatta be a fizikatanári ankétokon. Iskolájában több mint két évtizedig amatőr rádióállomást működtetett. Kiemel­kedő oktató-nevelő munkájáért 1978-ban Mikola­­díjban, 1985-ben Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Elsőként kapta meg a Vermes Miklós-díjat tehetséggondozó munkájáért 1991-ben. Nagy Márton fő érdeme az, hogy Európában is példa nélküli tehetségkutató és tehetséggondozó fizikaver­seny-rendszert alakított ki hazánkban pályafutása alatt. E versenyekről röviden beszámolunk, hogy bemu­tassuk egy evangélikus gimnáziumban folyó értékes tehetséggondozó munkát. Első helyen a Mikola Sándor Országos Tehetségku­tató Fizikaversenyt említjük meg. Ezen versenyt a kö­zépiskolák I. és II. osztályos tanulói számára szervezi, olyan célzattal, hogy már tanulmányaik legelején a tantárgy felé forduljon a diákok figyelme, felfedezzék a kiemelkedő képességű tanulókat, és gondoskodjanak tehetségük ápolásáról. Az első fordulóban közel húsz­ezer tanuló indul el, a gyöngyösi, illetve a soproni dön­tőbe a legjobb 50-50 jelölt jut be. Másodiknak a Fényes Imre Emlékversenyről szó­lunk, amely olimpiai válogatóversenynek számít. Az ország legjobb 35-40 tanulója indul el itt, de az utóbbi hat évben néhányszor megjelent az osztrák és a cseh­szlovák olimpiai csapat is. Harmadik helyen az eredetileg Sopron-Pozsony vá­rosok közötti fizikaversenyről számolunk be. Ez a ver­seny az elmúlt tizenöt esztendő alatt fokozatosan kibő­vült: ausztriai, szlovákiai, jugoszláviai, és romániai tanulók mérik össze tudásukat a verseny keretében a hazaiakkal. A Dunántúl legrégibb iskolája - a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium vonzási kör­zete az I. világháború végéig kiterjedt a történelmi Magyarország azon részeire is, amelyek ma a felsorolt országokhoz tartoznak. Ezt a versenyt olyan területek tanulói számára írták ki, ahol magyarok élnek, illetve magyar tanítási iskolák lé­teznek. Nem titkolt szándék 'a szakmai rész mellett a kulturális együvé tartozás tudatosítása. Ez a nemzetközi verseny - amely ma a VERMES MIKLÓS nevét viseli­­kiváló alkalmat nyújt a résztvevő országok oktatói számá­ra fizikaoktatásuk hatékonyságának és korszerűségének összehasonlítására, oktatók és diákok barátkozására. Itt említjük meg azt is, hogy a versenyekrtiéiadói az ősi iskola egykori tanítványai voltak1 illetvf Fényes professzor ott végezte el híres pedagógiai kíséjletét a hőtan modernizálásával kapcsolatban. Nagy Márton a Berzsenyi Dániel Evangélikus gim­názium fizikatanára több évtizedes tiszteletre méltó tanári munkája, a fizikaoktatás javítása érdekében ki­fejtett fáradhatatlan küzdelme, az igazság és a tanítvá­nyai iránt érzett szeretete alapján, valamint'a hazai tehetségkutató fizikaversenyek megszervezéséért kapta magas kitüntetését. Dr. Tolvaj László Soproni Erdészeti és Faipari Égyctcm

Next

/
Thumbnails
Contents