Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-04-25 / 17. szám
Evangélikus Élet 1993. április 25. E0 jfe GYERMEKEKNEK Nem szeretek a városban autóval utazni. Ijesztően csikordul a kerék egy zebra előtt, vagy amikor a lámpa vált. Persze néha rohanok reggel a suliba. Ilyenkor izgulok, nehogy kificamodjon a bokám, ha átszaladok az úton. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy...” Zsoltár 23,4. CSODÁK Az eukaliptusz Ausztrália a legrégebben felfedezett kontinens, sok meglepetést okozott a tudósoknak furcsaságaival. Rengeteg növény- és állatfaj él itt, amelyekkel más földrészeken nem találkozhatunk. Kezdve a kenguruktól a kedves koalákig, és kedvenc ételükig, az eukaliptuszig, sok csoda várhat itt ránk. Nézzük meg közelebbről, mi is olyan különleges az eukaliptusz leveleiben. Tudvalevő, hogy koalát azért nem láthatunk állatkertben sem, mert mást nem hajlandó megenni, mint ezeket a húsos leveleket. A világon az összes lomblevelű fa közül ez nő a legmagasabbra. Nehéz, sűrű fájából bútorokat, hajókat készítenek. Színe fajonként lehet vörös, világos vagy sötétbarna is. A legérdekesebb mégis az, hogy fiatal levelei szív alakúak, bőrszerűek, és kékeszöld színűek. Később ezekből a levelekből zászló alakú levél lesz, a színük is sötétzöldre változik, és hosszabb lesz a száruk. Ami az egészben a legfurcsább, hogy találhatunk olyan ágakat, amelyeken fiatal levelek vannak, és olyanok is, amelyen az öregebbek, ugyanazon a fán. Ez az örökzöld fa nem vet árnyékot! Levéllemezeik párhuzamosan állnak és ha a Nap sugarai érintik őket, akkor egy síkba esnek. Természetesen ez sem a véletlen műve, mert így a párolgó nedvességüket sokkal könnyebben ki tudják adni. A levelekben lévő olajat is felhasználják gyógyszerként az emberek. Am ha nagyon meleg van a vidéken, az olaj illata émelyítően nehezedik rá az eukaliptusz erdő levegőjére. Ennek a faóriásnak csak a levele mennyi csodálatos dolgot tartogat számunkra! Kár, hogy mi nem csodálhatjuk meg, csak képeken, hiszen Európában nem él ilyen fa. Bár néhány természettudós bebizonyította^ hogy az őskorban léteztek a mi kontinensünkön is eukaliptusz fajok. Milyen jó lenne, ha meg tudnánk őrizni a természet ősi eredetű, de ma is létező fajait a magunk számára is, de az utánunk jövők számára is! PRÓBÁLD MEG! Üvegablak Régi templomok, kastélyok dísze volt a színes üvegablak. Akkor a legszebb, amikor a Nap átsüt rajta. Ilyenkor felizzik a vörös, élénkül a kék, fénylik a sárga. Neked is lehet üvegablakod. No nem nagy, csak egy kicsi. Hogyan is készült az üvegablak? Felrajzolták a tervet. A rajz körvonalait meghajlították ólomból. Sok részre szabdalták a figurákat, mert sok kicsi színes üvegük volt. A színes üvegdarabkákat beleillesztették az ólomkeretekbe, s ha jó volt a tervező, szép, egybefüggő kép alakult ki. Te fekete fotókartonból vágd ki a kép körvonalait, s a közöket ragaszd be színes papírdarabkákkal! Az ablakra ragasztva neked is fényleni fognak a színek, ha besüt a nap. JÁTÉK Betüvadászat A második mondat kezdődik most el. A szabályok ugyanazok. A kérdésekből kell a mássalhangzókat kitalálnotok. A mondat természetesen jóval nehezebb lesz. Ez a mondatot jelölő tábla: m 1111111 m m mim ! A kérdés a következő: KI LAKOTT JÜDÁS HÁZÁBAN? K - Jézus P - A tanítványok H - Saul Z - Senki F - Jakab A besatírozott mezőbe kell beleírnotok a megfelelő mássalhangzót. Az előző mondat megfejtései: R - Petúél fia Jóéi volt (Jóéi 1.1). H - Jákob fogta a testvére sarkát (lMóz 25.26). S - Eutikhosz elaludt az igehirdetés alatt (ApCsel 20,7-16). Z - A strucctól tagadta meg Isten a bölcsességet (Jób 39,17). Y - Jézus példázatában szereplő gazdag volt patyolatba öltözve (Lk 16,19). B- Cirénei Simon volt Alexander és Rufusz apja (Mk ,A5tt2L),„ „ , . . I“ . A mássalhangzók kitöltésével a következő mondat alakult ki: ÍME AZ ISTEN BÁRÁNYA, AKI HORDOZZA A VILÁG BŰNEIT. Akik nyertek: Fancsali Ifjúsági Kör - Benke Zsuzsanna, Ajka - Bánki Renáta, Várpalota - Zimmermann Erna, Szügy Ök küldték be - szinte egyszerre - az első megoldásokat. A többieké is jó megfejtés volt, de később érkezett. Ha valaki a harmadik mondat után legalább kétszer benne volt ebben a nyerő listában, az már jutalmat kap. így aztán még érdemes küzdeni. Személyes üzenet: Köszönöm sok jókívánságotokat, amit kislányunk születése alkalmából küldtetek. Ugyanígy köszönjük a húsvéti üdvözleteiteket is. Koczor Tamás Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A két Bolyai az Evangélium Színházban T)apírszínházat épít magának, tervezte már korábban JL Németh László, s amikor 1961-ben közreadta, Változatok egy témára címmel, a két Bolyai történetével (s A két Bolyai című színmüvének történetével) foglalkozó írásait, fölelevenítette régi ötletét, s megvalósította. Csakhogy nemcsak a könyv nevezhető így, bizonyos tekintetben maga A két Bolyai is, a százötven esztendővel ezelőtti eseményeket hitelesen fölidéző elbeszélés. Sűrű írás ez, amelynek szinte minden mondtába belezsúfolta gondolatait a szerző, aggályosán ragaszkodva a fönnmaradt levelekben s más forrásokban föllelhető adatokhoz, mondatokhoz. Olvasnivaló ez a könyv, s ha már a mű közönségre-találásának más módját keressük, adódik az elképzelés: rádiójáték gyanánt adható elő leghatásosabban. Erősíti ezt a képzetet az Evangélium Színház előadása a Belügyminisztérium Duna Palotájában. Uralja az előadást Bitskey Tibor Bolyai Farkasa: erős hangja, robusztus egyénisége fölé emeli a többieknek. Megfelel ez alighanem a szerzői módszernek is: Németh László a kötetben közölt más írásai szerint is a két Bolyai egymáshoz kötődő lelki-szellemi küzdelmében az idősebb. Farkas mellett teszi le a voksot - bár a história másképp ítélt. A lexikonok és enciklopédiák, ha egyáltalán, Jánost említik inkább, s ha mindkettejüket, a fiú háromszor akkora terjedelmet kap, mint apja. Színesebb egyéniség leheteti az idősebbik Bolyai, vagy tarkább ? Sok mindenbe belekapott, fia meg csak egyetlen maradandó értéket hagyott hátra, a párhuzamosokról - a színmű szavával: a parallelákról. Ettől ugyan óvta őt az apja, ám azt, hogy miért, találgatni lehet, s ehhez bőven ad segítséget Németh László színműve. Talány marad a színielőadáson is, hogy - tudásán kivid - mi emeli apjával egyenlő szintre Bolyai Jánost. Mintha szereplőválasztásával Udvaros Béla rendező a fiatalember göthös külsejére helyezte volna a hangsúlyt. O. Szabó István pedig a szerzői utasítás szerint ..valami magára vett hidegség" érzékeltetésére merevséget ölt fel. Sem külleme, sem játéka nem magyarázza meg, miképp tudott ez a zárkózott ifjú asszonyokat magába bolondítom, s ledér élete után - amikor szemérmeles apja a .franc betegség" gyógyszerét ajánlotta figyelmébe - hogyan s miért lett évekre-évtizedekre hű, s áldozatos társa Orbán Rózának. Ez az üde leány Forgács Szilvia megelevenítésében mégis egyik erős tartóoszlopa az előadásnak. Meglehet, e Rozika nem, vagy alig értette a matematikai számításokat s bölcseletet, de talán érezte ezt is, mint a szöveg szerint Bolyai Farkasnak, a minden fehérnépek iránt örökké pákoszlos kedvű férfinak nemöreg voltát. Kedves és közvetlen alakítás Forgács Szilviáé, emberközelivé teszi a filozofikus-tudományos magasságokra törő összeütközéseket. Mellette, vele erős pillére, híd-ive a műnek Bolyai Antal, s színi alakítója: Simon György. Eleinte ugyan - talán rendezői ösztönzésre - göregáborosra „veszi a figurát”, hangolja félre a jellemzést, holott ez az ember derűjével, emberségével, betegen is a többieknél egészségesebb szívével a papírszínházba igazi elevenséget visz. Minél többször említi, hogy tudatlan és tájékozatlan falusi ö, annál valóságosabban érzékelteti, hogy fölötte áll a többieknek érzésekben, segítőkészségben és ismeretben is. így derül ki, hogy az apa nemcsak a tudományos eredményre féltékeny, nemcsak hétrét alázkodik az egykori barát, Gauss előtt, nemcsak a szerelmi boldogságot irigyli fiától, hanem valójában minden tekintetben önző. Még akkor is az, amikor fiát egy nemzetközi pályázaton való részvételre hívja föl. Vele szemben érzékelteti Antal öccse, hogy Marosvásárhely, Domald vagy Küküllőfélreesik ugyan a nagyvilágtól, de nem föltétlenül Mucsa: azzá emberi hiányosságok tehetik. Ez a , falusi" ember sok tekintetben tájékozottabb a többinél, s föltétlenül nyitottabb, nemcsak tudásra, hanem segítségre, közösségvállalásra is. Alighanem Bolyai Farkas pedagóguskodása is részes abban, hogy Németh László rokonszenve őfeléje hajlik, s ez az eredendő nevelő-hajlam abban, hogy a színésziFIAT A L 0 K N A K Az Űr szeretetével tele van a föld - hirdeti a vasárnap névadó zsoltára (33,5). Ez a szeretet életet adó, megelevenítő. Te magad is találkozol vele gyakran, észre is veszed, hiszen ki ne venné észre, hogy amit eddig fáradtan, kötelességszerüen csinált, valami folytán szívből jövő lett. Ki ne venné észre, hogy amíg eddig mindent oly szürkének, reménytelennek látott, most színes lett, s eltörpül a rossz a sok szép mellett. Te magad is észreveszed, s hogy tudd, hol keresd ezt a változást, hirdesse e lap is az Úr szeretetét. Carpe diem! „Használd föl a napot!” Annyi embernek elmondtam már ezt a horatiusi biztatást. Hogy most éppen miért teszem? Ó, hiszen ez roppant egyszerű: 1993. március 20.: GYÚRÓ!!! Láthatjátok, nagyon lelkes vagyok. Pedig „csupán” egy (ev.) ifjúsági találkozó volt ott. Milyen érzésekkel mentünk mi oda, vagy mit vártunk ettől az alkalomtól? A csoda tudja. Am tény, hogy rengeteget nyújtott számunkra. Kezdve az egymással való találkozás örömétől addig a legfontosabbig, hogy megtapasztalhattuk Isten közösségteremtő és éltető szeretetét. Amikor este hét óra tájban - túl már mindenen, úgy értem, a gyúrói események után - Bodajkon énekeltünk hatan az autóbuszmegállóban, hatalmas töltés volt bennem. Szerettem volna magamhoz ölelni a világot, és belekiáltani a makacs és közönyös és hitetlen arcokba, hogy „AZ ÚR VAN ITT!” Másra nem is gondolhattam, és nem is érezhettem mást, hiszen egy igen zűrös hét után, kiéhezve az Igére - ... de mondhatnám úgy is: szűkökén menekülten a szürke, hétköznapi álgondokból - mentem oda. Elmulasztott bizonyságtételeket, hitetlen hitvallásokat, felelőtlen vagy elhamarkodott döntéseket hagyva a vállaim mögött: valódi békére vágyva... Fantasztikus volt körbeénekelni Gyúrón még délelőtt, az áhítat után, egy hirtelen ötleten lelkesedve. Fantasztikus volt, hogy többen érkeztünk vissza együtt, mint indultunk el, s fantasztikus volt napsugarakban fürödve az Atyának énekelni. A csoportos beszélgetésen a Bírák könyvében szereplő Debóra és Bárák alakjára figyelhettünk, akiket példaképként állítottak elénk. Merthogy meg kell végre tanulnia mindannyiunknak az Isten iránti feltétlen engedelmességet. Engedelmességet mindenféle önközpontúság és dicsöséghajhászás nélkül. Úgy tűnik, ifjúságunk számára az éneklés jelenti a legnagyobb vonzerőt, hiszen ebéd előtt és után is énekeltünk letelepedve a parókia füves udvarára - s meg kell hagyni, igen jó hangulatúan. A játék, a vetélkedés, a Kaliforniáról készült képek, és hozzá a „mese” : mind-mind ezt az én hatalmas élményemet építették. Mégis, a legfontosabb a találkozó befejező programja volt: az úrvacsorái áhítat. Krisztus kegyelmét érezve azon a napon egy lényeges üzenetére gondoltam: „akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében” (Bír 5,31). Carpe diem! Hogy olyan legyél. Hagymósi Borbála Ne érints engem! Ne tartóztass! Szívesen hallgattad hangomat, érces szavaim szeretted, biztonságot adott jelenlétem, nem féltél otthonodtól távol sem. Felderített téged is, mikor a vak látni kezdett, örültél a tizenkét kosár kenyérnek, és szeretnéd, ha maradnék, ha most így, a halálon győztesen ismét velem jöhetnél, és a csodák folytatódnának. De ne tartóztass! Mert küldetésem túlnő földi mértékeken, dicsőségem be nem fogadhatja a látható valóság. Ne tartóztass! S bár hátamat nem láthatod, mégis követhetsz. Sőt, te leszel hangom, hogy sokan hallhassanak, te leszel arcom, hogy jelenlétem biztonságot adjon, te leszel kezem, hogy vakok lássanak, és éhezők jóllakjanak, hogy halálon is győztes hatalmamból mindenki részesedjék. B. A. A rovat levelezési címe: Bencze András 8000 Szfvár, Pintér K. u. 31-33. hül szc Mi lói tel ha ta ez sz n le u k> cs lő tá le hí l e k Vi le al hi K id hí id ú V a h n n; ki rt il s: Sí it Sí ta 9 a n h n n g v s c VOLT EGYSZER EGY KOLLÉGIUM. ...hallatszanak a szavak az egykori Luther Otthon volt lakóinak ajkán. Harminchárom évi hallgatás után 1993. március 19-én, ismét találkozóra gyűltek össze az egykori egyetemi diákotthon lakói a Deák téri gyülekezeti teremben azért, hogy 55-45 év, vagy még régebbi idők távlatából emlékezzenek az együtt töltött időkre. Előbb Nagy Miklós köszöntötte a várakozáson felüli létszámban megjelenteket, felhíva figyelmüket a korábban már részben aláírt „Nyílt levél” további aláírására. Ez után Harsán Pál, a szeniorok doyenje üdvözölte a megjelent „lányokat és fiúkat”. Ugyanis meghívót kaptak azok a lányok is, - a hajdani Deák téri Evangélikus Leánygimnázium volt növendékei - akikkel annak idején oly sok kellemes órát töltöttünk a Luther Otthon táncos délutánjain, Mikulás- és Farsangi estjein, vagy akiknél családi körben töltött összejöveteleken, zsúrokon vettünk részt. Sajnálattal közölte, hogy sokan nem reagáltak a meghívásra és nem is jöttek el. De hiányoztak azok is, akik az eltelt időszakban eltávoztak az élők sorából. Tiszteletükre egyperces néma felállással emlékeztek a megjelentek. Köszönetét mondott Nagy Miklósnak és az őt segítő Sass Lórántnak, Gryllus Vilmosnak, Adamis Gézának, Szekeres Gábornak a szervezésért. Megköszönte a háziasszonyi teendők ellátását végző „asszonygárda” áldozatos munkáját, melynek eredményeként finom sütemények, kávé, üdítő és bor került az asztalra. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelent dr. Hars Ernő költőt, akik az elmúlt napokban részesült József Attila díjban és a betegsége miatt távolmaradt feleségét Sándor Juditot, aki Kossuth-díjat kapott. Végül köszönetét mondott Zászkaliczky Péter lelkésznek, aki a kellemes összejövetel megtartásához a gyülekezeti termet biztosította. A meghívott „lányok" nevében Novobátzkyné dr. Nagy Paula mondott köszönetét a „fiúk” részéről tanúsított barátságos meghívásért. Az összegyűltek a késő esti órákig együttmaradtak, elbeszélgettek a múltról, a jelenről és egy legközelebbi találkozó reményét fejezve ki búcsúztak egymástól. .......s ...a Jí k j ! v li j I i rendezői-dramaturgi unszolásra új finálét író szerző valamelyes szomorú derűvel fejezi be a színművet. „De jön, jönni fog" - biztatja magát is, a nézőt (olvasót), Bolyai Farkas és az író, miközben felelet nélkül marad a föltoluló kérdés: miért is kötődik egymáshoz két ember, két tudós, történetesen apa és fia, hogy bántsa egymást szüntelen, mégse szakadjon el egymástól. Mit várt a fiától Bolyai Farkas? Hogy öregbítse az ö hírét, ö pedig sütkérezzék a sikerben ? Hogy dicsekedhessék vele? A világ mégis, ha egyáltalán, Bolyai Jánosra emlékszik. S ha ö nem Marosvásárhelyt vagy Bécsben élt volna, hanem valamely Göttingában? Bárhol lehet megcsalatni, fölszikrázni és kihunyni. Lehet Üdvtanban reménykedni, hátha a tudás kivezeti a világot a kátyúból. De Gauss is van mindenütt, s őneki úgyis minden már előbb az eszébe jutott. Válaszlevelére évekig lehet várni. Még a dicsérete is orcapirító. A semmiből egy új világot teremtett a két Bolyai egyike. Mit értett a világból a másik? Csak nehogy a világot semmivé si lányi lsük. Zay László Rimay János írásai elé Irodalomkedvelők és szakemberek számára egyaránt öröm, hogy a régi magyar irodalom képviseletére új sorozat indult a Balassi Kiadó által megjelenő Régi Magyar Könyvtár köteteivel. A sorozat - amelyet Köszeghy Péter szerkeszt - két részre fog tagolódni; forrásokra és tanulmányokra. A „Források” közül az első máris hozzáférhető összeállítás Rimay János (1573-1631) írásait - verseit és leveleit1 közli. Rimay szövegeit Acs Pál gondozta, aki utószóval és jegyzetapparátussal látta el a nívós kiadványt. Rimay Jánost általában Balassi Bálinttal összefüggésben szokásos értékelni: Ács Pál tanulmány értékű utószóval is Rimay Balassihoz való idomulását emeli ki, ugyanakkor lényegtelennek tartja, hogy lírikusunk költészete a Balassi-líra kései reneszánsz, illetőleg manierista folytatása-e, vagy a korai barokk antitézise-e? A Balassi-kutatás történeti poétikai szisztémáját veti össze Rimay vershagyományával. Kortársai tudós nemest tiszteltek benne, az ékesszólás, a humanista korszakból örökölt „eloquentia” kifinomultságát, az antik műveltségeszmény amátorát. Madách Gáspár műveinek szép magyarságát, „tiszta szép ékes tudományi!" írásművészetét hangsúlyozza. Homo eruditushoz méltóan könyvkedvelő versfaragó: „Minthogy eleitől fogva természetemnek született ösztöne is szorgalmaztatott a könyveknek forgatássára és olvasássára, akinél honjában benn ülő ember örvendetesebb mulatságot nem vehet elő, szerettem igen a könyveket, nem is adtam semmiért örömösben pénzemet, mint a jó könyvekért, hiheti Nagyságod" - vallja I. Rákóczi Györgynek 1629-ben. Balassi mellé állítva a mester és tanítvány örök kapcsolatát domboríthatjuk ki; Rimay Balassi tanítványa volt. Komlovszki Tibor vizsgálódása eredményeként tudható, hogy Rimay verseinek javát Balassitól eredő metrumokban írta, néha - amint erre Kovács Sándor Iván rámutat - a kompozíció fellazításával. Balassihoz hasonlóan komponált versciklusok őrzik emlékét. Verseit fiatal korától fokozatosan rendezgette, majd harminchárom kötetet szerkesztett. A teljesebb, harmincnyolc verses gyűjtemény egységesítésére azonban csak nem sokkal halála előtt, 1629-ben került sor. Ács Pál a Justus Lipsius erkölcsfilozófiájában és Balassi Bálint, továbbá a Biblia irodalmán felcseperedett Rimay János fennmaradt verseit és néhány levelét publikálja. Fellelhető a Balassiepicédium című versciklus, a Balassa Kódex megőrizte szerelmes énekek, a Zsoltárok Könyve mintájára íródott istenes versek, valamint a Madách Kódex és a Rimay Kódex lapjain meglelt költemények. A Rimaynak tulajdonított versek éppúgy olvashatók, mint „irodalmi” levelei, amelyek közül stílustörténetileg talán legjelentősebb - az újabb irodalomtörténeti kutatások szerint - a manierizmus világába bepillantást engedő, 1629-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek Írott levele Fray Antonio de Guevara (1480-1545) spanyol történetíró „A fejedelmek serkentő órája" címet viselő, száz évvel korábban írt munkájának Prágay Andrások fordításáról. Itt hívnám fel még az olvasó figyelmét arra, hogy Rimay János és Balassi Bálint életművét legújabban Komlovszki Tibor vetette egybe egymással „A Balassi-vers karaktere" címmel, a Régi Magyar Könytár „Tanulmányok" sorozatának nyitó köteteként. Mindenképpen hasznos a két könyvet együttesen alkalmazni a két kortárs tanulmányozásához. Irodalomszervezők, tanárok és egyetemisták ölömmel forgathatják Rimay János műveit és Komlovszki Tibor tanulmányát. És remélem, hogy az újonnan indult sorozat nem akad el, hanem - néhai Heinrich Gusztáv vállalkozásához híven - régi magyar prózánk és liránk rejtett kincseiből is bemutat alkalmanként néhányat. Ennek jegyében várom a sorozat következő kötetét. Ilj. Tompó László
