Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-04-25 / 17. szám
Új név az „apostolok” névsorában Diakónus lelkész avatása Györkönyben A már nagyon várt tavaszi enyülés sok embert csalt ki a tolnai .zőlőkbe április első szombatján. Mégis tele volt a györkönyi templom, még pótszékeken is sokan ültek. Ma sokunknak elegünk van a hangos szólamokkal, frázisokkal tarkított ünnepségekből. Éppen ezért külön öröm, hogy mennyire szívügyének tekintette a györkönyi, pálfai és tengelici gyülekezet a levelező teológiai tanfolyamot végzett Füller Mihály diakónus lelkésszé avatásának ünnepét. Nem csoda, hisz Misi Györkönyben nőtt föl, Pálfán végzett lelkészi munkatársi szolgálatot, a tengeliciek pedig leendő lelkipásztorukat köszöntséges és megragadó pillanatai közé tartozott, amikor az evangélikus lelkészekkel együtt, velük egy közösségben énekelte az ősi konfirmát Stockinger Artúr római katolikus lelkész is. Nem egy előre programozott ökumenikus alkalom, hanem a sok különbséggel együtt is létező őszinte egység, hála Istennek, egyre gyakoribb pillanatai közül élhettek át néhányat azok, akik ott voltak. Ennél jobb indítást-indulást lelkész nem kaphat! A meleg hangulatú templomi ünnepség a gyülekezeti teremben folytatódott köszöntésekkel. Az asztalokon finom szendvicsek és sütemények bizonyították, hogy a házigazdák nemcsak szeretetüket, hanem munkájukat is adták azért, hogy Füller Mihálynak és a jelenlévő gyülekezetnek is felejthetetlen legyen ez a nap. Füller Mihály, mint az Egyház legújabb apostolának, kívánjuk neked, hogy neved majd az Élet könyvében is benne legyen! Kovács László KÁNTORKÉPZŐSÖK ZÁRÓVIZSGÁJA FOTON hették benne. Az avatás liturgiáját dr. Harmati Béla püspök, Hafenscher Károly esperes és a Teológiai Akadémia képviseletében, Csepregi András végezte; ő nemrég még györkönyi lelkész volt. A püspök Jn 17,18-19 alapján hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében elmondta, hogy- Krisztus elhívott küldötteinek, idegen nyelvű, bár ismerősen hangzó szóval az apostoloknak, idestova kétezer éves névsora most 1 új névvel bővül: Füller Mihályé- 51 val. Van tehát oka a gyülekezetnek az örömre, annál is inkább, mert a háború utáni kitelepítések miatt is nagy veszteséget elszenvedett Tolna-Baranyai Egyházmegye gyűlöld kezeteiben, így Györkönyben sem remélték néhány évtizede, hogy ilyen ünnepségen valaha még öszszejöhet ekkora gyülekezet. Füller Mihály több olyan adottsággal, képesítéssel a tarsolyában indul a lelkészi szolgálatba, amely segítségére lesz neki és a reá bízottaknak. Iskolában tanított, pedagógiai tapasztalatai hasznosulnak • a hittanoktatásban. Német és cseh nyelven beszél, így nemcsak anya• nyelvén hirdetheti a megbékélés ma különösen aktuális evangéliuu mát. Szolgálatát várja a tengelici . gyülekezet, amelynek régóta nem . volt önálló lelkésze. De továbbra is ‘ számítunk rá a bonyhádi ifjúsági csendesnapokon, és más, a gyüle- kezeiének kereteit túllépő szolgálatokban. 1 Az ünnepség különösen bensőigazi örömünnep volt a Budapest- Hegyvidéki Gyülekezetben virágvasárnapján. Meglátogatta a gyülekezetét Szebik Imre püspök, aki az igehirdetés szolgálatát végezte. Jézus jeruzsálemi bevonulásának textusa alapján hirdette az evangéliumot. Jézus bevonult Jeruzsálembe, hogy a megváltás városává tegye, bevonult a történelembe, hogy az üdvtörténet részévé tegye és bevonul életünkbe, hogy megváltoztassa, megszentelje. Az istentisztelet keretében kibocsátotta gyülekezeti munkatársi szolgálatra Köszeghy Tamásnét, a lelkész feleségét és Csonka Gézát, aki a gyülekezet másodfelügyelője. „Szólj Uram, hallja a te szolgád. ..” szólt az ige az új munkatársakhoz, hogy megerősítse bennünk a belső hang szolgálatra hívását és erőt adjon a felvállalt szolgálatra. Mindketten a múlt évben Március utolsó szombatján tartották a téli 5 hónapos kántorképző tanfolyam záróvizsgáját. Harmincketten vállalták a megméretést, tizenketten harmóniumjátékból, húszán az orgonán vizsgáztak. Kántorképzésünk az utóbbi években az előmenetel megítélésénél áttért a „szintek” kijelölésére. Eszerint nem az évek számával jelölik az előmenetelt, hanem azzal, hogy a kijelölt szinteket mikor éri el a hallgató. Lehet több éven át is készülni egy-egy szint végezték el a levelező teológiai tanfolyamot és a gyülekezet meghívta őket a szolgálatra. A két munkatárs beállítása fokozta a gyülekezet örömét. Részt vett az istentiszteleten a bajorországi Schobbenhauseni társgyülekezet felügyelője és néhány tagja, akik ezen a hétvégen tavalyi látogatásukat adták vissza. Hans-Joachim Pittius felügyelő átadta a gyülekezet köszöntését. Ez a találkozás is hozzájárult az örömhöz. Végül örömre indító volt a püspök bejelentése arról, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a XII. kerületi önkormányzattal arról, hogy a gyülekezet templomtelekhez jut és végre itt is felépülhet a templom és egy gyülekezeti központ. A virágvasárnapi hozsánna öröméneke szívből jövő hálaadássá formálódott a szívekben.-®y* elérésére a tanfolyamokon, de csak akkor lehet tovább lépni, ha egy-egy szint anyagából sikeresen vizsgázott valaki. Most is különböző csoportokat vizsgált meg a kántorképesítő bizottság. Az előkészítősökön kívül egy hallgató segédkántori, öt pedig kántori bizonyítványt kapott. Hatan teljesítették a kántori oklevél szintjét orgonajátékukkal. Csupán azért nem vehették még át oklevelüket, mert karvezetésből még nem tettek vizsgát és zeneelméletből is vizsgázniok kell az új vizsgarend szerint. A karvezetést csak nyári tanfolyam keretében sajátíthatják el, mert akkor van együtt annyi növendék, hogy kórust lehet belőlük alakítani. A háromhetes augusztusi tanfolyamok voltak bölcsői a Kántorképző Intézet Énekkara kialakulásának. A vizsgabizottság elnöke Sulyok Imre orgonaművész volt. Tagjai Hafenscher Károly szekszárdi esperes, Trajtler Gábor egyházzenei igazgató, Zászkaliczky Tamás orgonaművész, Bencze Gábor énektanár és e sorok írója voltak. A záróáhítatot az esperes tartotta Mk 12,28—34 alapján: Jézus kérdez. Nem azért, hogy kellemetlenkedjen, hanem azért, hogy segítsen. Kérdéseivel akkor is, ma is újra szembesít a valósággal, hogy meglássuk, kik vagyunk, milyen világban élünk, hová és kihez tartozunk... Itt azonban mintha feje tetejére állt volna minden és a kérdezőből kérdezett lett s az, akinek válaszolnia kellene Ura csendes vagy éppen hallható kérdéseire, a vizsgáztató székébe akar ülni... Mi is gyakran vizsgapadba ültetjük Urunkat... Uram miért van ez vagy az, miért hagytad, hogy így legyen, miért nem teljesítetted vágyamat? Mondd, Jézus, mi ma a legfontosabb szabály az életben, mi élvez elsőbbséget bonyolult világunkban... A kérdező ember, a vívódó tanítvány, az igazságot, életalapot kereső nincs meszsze az Isten országától... Nem vagy messze Isten országától, hiszen számodra is elérhetővé vált a kiteljesedő élet, az Istennel való nagy találkozás... Úgy igyekezz, úgy próbálj élni, úgy gyakorold a tanítványi életet, úgy lépj napról napra előre, hogy el ne távolodj s el ne veszítsd a nagy lehetőséget. tszm Virágvasárnapi örömünnep a Hegyvidéken Evangélikus Élet 1993. április 25. A parókia: hegyen épült város A papné szolgálata pótolhatatlan - mondotta Szebik Imre püspök a lelkészfeleségek idei, csendesnappal összekötött országos tar lálkozóján, majd az összejövetel céljáról szól: - az Egyház Urával való spirituális összetartozás elmélyítése; a mai világ jobb megismerése egymás tapasztalataiból; és egymás megismerése, az összetartozás erősítése. A találkozó központi témája („Lelki környezetvédelem”) valósággal sugallta a tennivaló sokaságát, hiszen most már rejtőzés nélkül tud eleget tenni feladatainak az egyház, „kinyílt a kapu”. Keveháziné Czégényi Klára és Pintér Károly egymást kiegészítő előadásukban a külső világból a papi házba is beáramló veszedelmekről szóltak, melyek ellen a hívő embernek másokat is védő immunitással kell védekeznie. A világ azonban a védelem mellett a segítségre is nagyon rászorul, e segítségnek legáldozatosabb munkásai mindig is a diakonisszák voltak. Újjáéledő szervezetük nevében Lupták Gyuláné (Győr) és Csepregi Zsuzsa (Budapest) kérték az egybegyűlteket, küldjék gyülekezetük fiatal lányait ebbe a szolgálatba. A győriek érdekes újítása lesz, hogy levelező diakonissza tanfolyamot akarnak indítani olyan fiatal nők számára, akik a szolgálatot családjuk elhagyása nélkül óhajtják vállalni. Segítés és összetartozás szándékával szerveződtek hajdan az egyházi nőegyletek is. Mint a hóvirág tavasszal, úgy éledeznek napjainkban. A körmendi Nőegylet újjászületéséről számolt be Zügn Tamásné Balogh Judit, aki - miután férje megírta a gyülekezet történetét, meglátta benne a Nőegylet példáját - és lelkes segítőtársakkal újra megszervezte. (Valójában a körmendi asszonyok sohasem engedték szétszórni közösségüket, szervezeti keretek nélkül lappangva, tették a dolguk.) A napi élet gondjai - mint mindig - a kiscsoportos beszélgetéseken bukkantak elő. Az idei találkozó újításaként életkor szerint alakultak a kiscsoportok (20-40; 40-60 évesek, 60-on felüliek), lévén mindegyik korosztálynak sok eltérő gondja. Nemcsak a nemzedékek különböznek, a korszak is más, mint amilyenben az anyák és nagyanyák éltek. A ma életük alkonyán járók még három hónap szülési szabadsággal érték be, és - hacsak nem gazdálkodtak igen eredményesen kertjükben -, kénytelenek voltak munkába állni, mert a papi fizetés kicsi volt, s a család rendszerint nagy. Őrlődtek aztán hivatás-gyülekezet-család szorításában, örökös időhiányban, örökös lelkiismeret-furdalással, hogy egyik szerepükben sem tesznek annyit, amennyit szeretnének. (Mégis rendszerint többet tettek, mint világi kartársnőik, már örökös szorongatottságuk miatt is.) Volt azonban, s nem is kis előnye ennek az életmódnak: az egyház háttérbeszorítottságának, a lelkész elszigeteltségének idején a papné lett az összekötő egyház és világ között, és elért olyan Istenhez vágyakozó lelkeket, akiket férje talán nem ért volna el. (Érdekesen számolt be egy gyógyszerész-papné erről az összekötő szerepről, s azokról a kis cédulákról, amiket az orvosok a recepthez csatolva adtak át neki, titkos keresztelő kérésével.) A mai fiatalasszonyok a gyes, gyed és a főhivatású anyaság segítségével éveken át nagyanyáikhoz hasonló papnék lehetnek, és hogy sokan közülük egész életre szívesen választják ezt az életformát, azt mutatta létszámuk is a levelező teológiai tanfolyam első csoportjában, ahol 33 hallgató közül 17 volt papné. A fiatalok kiscsoportos megbeszélésén is a hitoktatás, konfirmációs oktatás módszertani problémái álltak a középpontban. Nemzedéki gond viszont a „nyitott ajtó” kérdése. Amíg az idősebbek számára természetes volt Luther Márton és Bóra Katalin hagyománya, mely szerint a lelkész háza vendégszerető, oda mindenki bármikor betérhet, hozhatja gondját, bánatát, és meghallgatás, vigasz, tanács nélkül el nem távozhat; az újabb nemzedék - még hogyha papcsaládból származnak is tagjai - ragaszkodik valamennyi magánélethez. (Amire a munka sokasága és sokfélesége is rákényszerít.) Az igehirdetésre, tanításra fel kell készülni, s a mai emberhez csakis a mai élet ismeretében lehet szólni, ami feltételezi a lapok, folyóiratok, a megjelenő könyvek s a médiák figyelemmel kísérését is. A középkorúak csoportjában merült föl a „háttérszerep” megvitatása. Vagyis hogy a feleség nem Gimnáziumunk története ma már történelem. Az 1806-ban Sárszentlőrincen alapított evangélikus algimnáziumot 1870-ben átköltöztették Bonyhádra. 1906-ban megkezdődött a főgimnáziummá fejlesztés. 1912-ben diákok és tanárok birtokba vették az iskola mai épületét, melyet 1948- ban államosítottak. Az 1991/92-es tanévet bizonytalanságban zártuk. Senki sem tudta, hogyan lesz szeptemberben, hová, kihez fogunk tartozni. Az események felgyorsultak, az új tanévet 1992. augusztus 1-től újra egyházi gimnáziumként a Magyarországi Evangélikus Egyház fennhatósága alatt ünnepélyes keretek között nyitottuk meg. Sokan szorongva, aggódva - mégis mindannyian együtt maradtunk. 410 diák, 32 tanár, 19 technikai dolgozó. Nyugodt körülmények között folytathattuk munkánkat: a tanulást, a tanítást. Mindig is arra törekedtünk, hogy diákjainkat felkészítsük a továbbtanulásra, az életre. A négyosztályos struktúrában három párhuzamos osztályunk van. Profiljainkat a környezet igényei, illetve a lehetőségek határozták meg. Speciális tantervű németes osztályunk a környékbeli németajkúak továbbtanulási szándékának igyekszik eleget tenni. Természettudományos osztályunk azon diákok tudásvágyát szeretné kiegészíteni, akik a matematika, a fizika, a biológia, a kémia iránt érdeklődnek. Az idei tanévben általános tantervű osztályunk iránt is megnőtt az érdeklődés. a férj „másodpéldánya”. Ne nyomuljon előtérbe, ne akarjon mindenről tudni, amiről pedig tud, arról hallgasson. Személye legyen imádságos háttér: biztosítsa férje számára a felkészülés, töltekezés nyugalmát, csendjét. A harmadik, az idősek korcsoportja mai életünk földönjáró bajait tükrözi. Hová költözzék a lelkészházaspár, ha nyugdíjba ménvén, el kell hagynia a szolgálati lakást? Lesz-e elegendő szeretetotthoni férőhely a fél nyugdíjjal magukra maradó lelkész-özvegyek számára? Szorongató aggodalmak közepette is hit, bizalom, optimizmusjellemezte az őszbe indulókat. A jó hangulatú, szeretetteljes, sok örömteli viszontlátásra alkalmat adó találkozón én csak egy dolgot hiányoltam: ma amikor mind több a lelkésznő, miért nem hívják meg a világi férjeket is? Vajon ők minden esetben biztosítják az „imádságos hátteret", s a percnyi független nyugalmat lelkészfeleségük számára? Vajon nem kellene-e őket is tanítani erre? Hiszen a nők előtt ott van Bóra Katalin ötszáz éves példája, s nyomában a papné nemzedékek sokaságáé, de a nem lelkész-férjek előtt nincs előd és példakép! Ami pedig a lelkészházaspárok egymás-segítését illeti, őket talán külön csendesnapra kellene összehívni sajátos életvitelük megbeszélésére. A csendes nap ajándéka a „hegyen épült” város életérzésének tudatosítása is: a lelkészcsalád példakép, annak kell lennie minden rezdülésében. Bozóky Éva A mostani beiskolázás eddig nem tapasztalt problémákat hozott magával. Nagy volt az érdeklődés, és sajnos jó tanulókat kellett helyhiány miatt elutasítanunk. Kísérleti hatosztályos struktúrában az idei tanévben is szeretnénk osztályt indítani, fele emelt szintű matematikai, fele kéttannyelvű németes képzésben: a beiskolázás folyamatban van. Diákjainkra a versenyszellem a legjellemzőbb. Az országos szaktárgyi. tanulmányi-versenyeken „tömegesen’.' nesznek részt, eredményesen. Mindenképpen meg kell említeni Katz Sándor 4./c osztályos tanuló eredményét, aki az Eötvös József fizikaversenyen első helyezést ért el. A hétköznapok munkával teltek, melyeket megszépítenek az iskolai rendezvények. A sportverseny a Reformáció napján, az Ádventi csendesnap irodalmi bemutatója, a szalagtűző, a tavaszi diáknap, a Petőfi irodalmi vetélkedő... és még sorolhatnám. Olyan szellemiség kezdi átjárni az iskolát, melyre régóta vágytunk. De semmit nem szabad kötelezővé tenni. Nem szabad kényszeríteni senkit; a meggyőzés, az élmény, a szeretet kell táborunk tagságának gyarapításához. A hitoktatás, a vallástörténeti fakultáció olyan többlettudást és érzést ad, melyet semmi sem pótolhat. Pozitív emberi tulajdonságokat ébreszt és erősít, melyek az emberi méltóság alapjai. Ezek az érzések, ezek a tulajdonságok mai zűrzavaros világunkban nem hiányozhatnak. A hit, a remény ebben gazdagít. Sántha Lászlónc A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium hétköznapjai Beszél a múlt A gyenesdiási Kapernaum ebben az évben érkezik el szolgálatának 60. évfordulójához. Ebből az alkalomból Hernád Tibor szerkesztésében - egyelőre kéziratban - olvasható hatvan év otthonvezetőinek visszaemlékezése. A szerkesztő hozzájárulásával - előzetesként - néhány ismeretlen, eddig nem publikált dokumentumot teszünk le emlékezésül és tanulságul - olvasóink asztalára. 1. Elsőként a félreállított Túróczy Zoltán püspök sajátkezű leveléből idézünk. A levelet 1956. október 19-én írta az őt szolgálatra felkérő otthonvezetői levélre válaszul. Ebben megokolja, miért nem vállalhatja el a konferenciai szolgálatot. „...1952 februárjában a jelenlegi püspökök állami segítséggel puccsszerűen eltávolítottak az egyházi szolgálatból. Ugyanakkor félévi bujdosásra is kényszeríttettem s lakóhelyemről is ki akartak telepíttetni. Az ellenem felhozott vádak közül akkor csak kettőt közölt velem az A EH. Ezek: személyemben megbízhatatlan vagyok s működésem a demokráciára káros. Fájt mind a két vád, mert igazságtalannak tartottam s külön fájt az, hogy az ennek alapjául szolgáló megtévesztő információk eredete nem kétséges, mégis tudomásul vettem, hogy az állam nem bízik többé bennem s ennek levontam a konzekvenciáját. Az a meggyőződésem, hogy ilyen nehéz időkben a püspöknek kélfelöl kell bizalmat élveznie ahhoz, hogy munkáját eredményesen végezhesse: egyház és az állam részéről. Az egyház részéről feltétlen bizalom szükséges, az állam részéről legalább annyi, hogy fogadja el tárgyaló partnernek az illető püspököt. Mivel erre semmi kilátás nem volt, hiszen az AEH lemondásomat követelte, be kelleti látnom, hogy a dunántúli kerületnek és papságának az az érdeke, hogy más püspöke legyen, mert én többé semmit sem fogok tudni az államnál elintézni. Ezért álltam félre. Csak most, pár hete értesültem arról, hogy volt egy harmadik vád is, de azt akkor velem nem közölték. Ez: angol-amerikai zsoldban álló összeesküvő vagyok. Tett az AEH ugyan egy sejtelmes célzási erre, de nem velem, hanem az egyetemes felügyelővel kapcsolatban, amikor megkérdezte tőlem, hogy nem gondolom-e, hogy az egyet, felügyelő zsinati beszéde angol-amerikai mesterkedés szüleménye. Erre csak annyit feleltem, hogy képtelenségnek tartom. Most azután arról értesültem, hogy a lemondatásom utáni esp. értekezleten rólam is ilyen vádat jelentetlek be s nagy kegyesen hozzátették, hogy tulajdonképpen egy új Mindszenti-ügyet kellett volna az államnak csinálnia, de hát tekintettel voltak az evang. egyház érdemeire s inkább szemet hunytak. Nagyon sajnálom, hogy ezt akkor nekem senki sem mondta meg. Lehet, hogy az értelmi szerzőkön kívül mindenki olyan képtelenségnek tartotta ezt a vádat, melyre szót spn érdemes vesztegetni. Lehet, hogy csupán nem volt módjuk közölni velem, mert akkor nekem nem volt szabad a nyilvánosság előtt mutatkoznom. Ha megtudtam volna, azonnal visszavontam volna lemondásomat s kértem volna a bírói eljárás megindítását. A kollektív bélyegen kívül ez a hármas bélyeg is rajtam van tehát. Rád bízom annak megállapítását, hogy elhiszed-e rólam mindezeket. Csak mellékesen állapítom meg, hogy a lemondatásom alkalmával tett ígéreteket sem az állam, sem az egyház nem tartotta meg. Gyülekezetben való elhelyezkedésemet és további lelkészi szolgálatomat előbb D. L., majd legutóbb is V. püspök úr akadályozta meg, illetve nem engedélyezte, pedig ez utóbbi esetben a prezbitérium már egyhangúlag állást is foglalt meghívásom mellett. Rajtam kívül azokat is űzőbe vették, akik velem összeköttetést tartottak fenn. Az egyiket megfenyegették, a másiknak a férését tagadták meg ezen a címen. Ezért hurcolták meg Kovács Gézát s ezért nyugdíjazták és száműzték Győrből Menyhár Pistát. Eddig még egyetlen fórum sem tartotta szükségesnek rehabilitálásomat, csak az egyház népe tartja szükségesnek a szolgálatomat. Azt hiszem, belátod, hogy - amíg ez a megbélyegezettségem fennáll - számomra minden .közegyháziszolgálat’erkölcsi lehetetlenség..." 2. Az 1956-os forradalom után a szebb jövő reményében vetett hittel Gyenesdiás tovább akarta folytatni konferenciáit. Már 1957 májusára lelkészevangélizációt hirdetett meg. Erre kérték fel többek között a püspöki székbe - harmadszor! - megválasztott Túróczy Zoltánt, aki ekkor tartotta sokakat megrázó igehirdetés-sorozatát Jóéi könyve alapján: „Sírjanak a papok!”. Erre a konferenciára azonban a rendőrségtől gyülekezési engedélyt kellett kérni. Az engedélyezési okirat, amely május 17-én kelt, így hangzik: „A déli evangélikus egyházkerület püspöki hivatalának előterjesztett kérelmére az 1956. évi 30. tvr. 2. §-a alapján engedélyt adok, hogy Gyenesdiáson „Kapernaum" nevű szeretetintézményükben gyülekezzenek május 21-szeptember 26-ig. A gyülekezés rendjének biztosításáért Grnák Károly felelős. A gyülekezés a törvényes rendet nem sértheti. 1. Fegyverrel, bottal, tettleges bántalmazásra, vagy a rend megzavarására alkalmas más eszközzel megjelenni nem szabad. 2. Az engedélyokiratban meghatározott helytől és időtől eltérni nem szabad. 3. A rendzavarok eltávolításáról azonnal és határozottan gondoskodni kell. 4. Ezt az engedélyokiratot a rendőrfőkapitányság bármikor visszavonhatja, ha utólagosan értesül, hogy a közrendet a gyülekezés veszélyezteti. Megyei rendőrfőkapitány: Sebestyén Ferenc.,, A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT ÚJ TAGEGYHÁZA A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 1993. március 11-én megtartott Közgyűlése egyhangú határozathozatallal felvette rendes tagjai sorába a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyét. Gálity Vojiszláv egyházmegyei titkár a közgyűlésen hangsúlyozta, hogy egyháza elítéli a volt Jugoszlávia területén folyó harcokat, az emberi élet kioltását. A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye elfogadta a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat alaphitvallását, mely szerint nemre, fajra, felekezetre, vallásra, nemzetiségre és világnézetre tekintet nélkül segít minden rászorulót. Az ökumenikus Tanulmányi Központ által gondozott „ÖKUMENIKA Alapítvány létesítőjének, néhai Bottyán Jánosné testvérünknek kívánsága szerint teológiai hallgatók és fiatal lelkészek (35 éves korig) számára pályázatot ír ki: „Evangélikus-Református egységtörekvések a 19. században” témáról. A pályázat beadásának határideje 1994. április 1. A benyújtott pályadíjak közül a három legjobbat 20-10- és 5 ezer Ft jutalomban fogja az Alapítvány részesíteni. A pályamunkák terjedelme nem haladhatja meg az 50 oldalt, és nem lehet kevesebb 20 oldalnál. A benyújtott írások elbírálását egyháztörténészekből álló bizottság fogja elvégezni. Testvéri köszöntéssel Dr. Tóth Károly elnök Közli: Dr. Fabiny Tibor
