Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-04-11 / 15. szám

A feltámadás reménysége töltse el szívünket e húsvéti ünnepen és a Szentlélek adjon erőt e hitünk bátor megváltására is. Ezzel kíván áldott húsvétot minden kedves Olvasónknak a Szerkesztőség A TARTALOMBÓL A FÖLTÁMADÁS TANÚI (I—II.) SÉTA SAREPTÁBAN ÜNNEP SZEGEDEN MIÉRT HISZEK A FELTÁMADÁSBAN? FELTÁMADÁS „Hiszel-« a feltámadásban? Hagyjátok ezt az édesbús mesét, Dante vándorolt három túlvilágban, Nekem az ösvény síromig elég.” A költő ismerőin kívül bizonyára kevesen gondol­nák, hogy ezek a sorok Reményik Sándor, a legvallá­sosabb evagélikus lírikus „Igaz beszéd hitem dolgá­ban” című költeményének utolsó sorai. Csak a kételyek, hitetlenségek tüzében edződött hitnek van mélysége, tartása. A rajongás lángja több­nyire hamar ellobban. A hívő költőnek a hitetlenség kísértéseit végigjáró verse, hangulatai ismerősek min­den keresztyén ember számára. Az utolsó négy sor, a hitetlenség csúcsa tartalmazza a húsvéti üzenetet. A hitetlenség sem lehet hiteles a feltámadás elutasítása nélkül. A feltámadáshit azonban ennél is bonyolultabb. Nemcsak a hitetlenség kísértésekor kérdőjelezödik meg a harmadik nap világtörténelmi és ez az igazi kihívás - üdvtörténeti eseménye. Kétezer év történel­mét meghatározta a Názáreti Jézus hároméves műkö­dése. Ez alig vitatható. Hiábavaló a prédikálás, hiábavaló a hit a feltáma­dás nélkül - magyarázta már az első gyülekezeteknek az apostol, felismerve, hogy ez - az üres sír - a getse­­manei kert, a golgotái kereszt ellenpontja. Igen, azért az én Jézusom, mert valóságos ember volt, aki a szenvedés órájában könyörgött, ha lehet, múljék el tőle a pohár, de vállalta a keresztet, példát mutatva mindnyájunknak, akik valóságos emberek­ként menekülnénk a szenvedéstől, a tehervállalástól. Nem lenne az én Jézusom, ha könnyed fölénnyel járta volna útját, nézett volna szembe hóhéraival. Megélte a legrosszabbat, amit ember élhet, elhagyta őt az Atya, meg kellett halnia. Történelmi személyiség ön­magában nagy tette. Azóta is jónéhányan, különböző motivációk alapján meghaltak barátaikért. De egyedül O támadt fel. Valóságos Istenként, le­győzve a bűnt, legyőzve a halált. Megbízhatónak mondott vizsgálatok szerint a magukat keresztyének­nek vallók közül szerte a világon, huszonöt-harminc százalék nem hisz a feltámadásban. Vonza őket az ember Jézus tanítása, életpéldája, olykor ennek nyo­mán ők a legaktívabbak a közösségben, a szeretetben, betegek ápolásában, szegények gyámolításában. De a feltámadás csodája idegen racionálisnak mondott hi­tük számára. Nem az üdvösséget munkáló, az evilági életnek értelmet adó Krisztus áll közel hozzájuk. Szí­vük vizsgálata, életük megítélése az Úristen titka. A feltámadáshit kegyelem, része a feltámadás cso­dájának, az egyedüli csodának. Gyülekezeti szeretetvendégségen Jézus csodáiról beszéltem az engem nagyon foglalkoztató kérdés, a hit és tudás viszonya kapcsán. Vallom, sokszor el­mondom, leírom, minél nagyobb lesz a tudás, annál fényesebben ragyog a hit, érvényesül tudás és hit ille­tékessége. Az egyik a megismerésben, a másik az egész életemet meghatározó Isten-kapcsolatban. Ahogy fej­lődik a tudomány, egyre inkább meg tudjuk magya­rázni Jézus csodáit, a gyógyításokat, több ezres tömeg megvendégelését, Lázár feltámasztását. És egyre job­ban megértjük, hogy mindezekben az egyedüli, a való­ságos csoda, hogy emberek találkoztak Jézus Krisz­tussal és ettől megváltozott az életük. Erről beszéltem és ekkor a gyülekezet lelkésze feltette a kérdést: és a feltámadás? Ez is megmagyarázható? Nem, itt egészen másról van szó. Ez más dimenzió. Ez a valóságos Isten műve, ez a hit kompetenciája. A mi nyelvünkön kifejezve, ez az egyedüli csoda, a titok, a húsvéti evangélium. Feltámadt a harmadik napon, hogy legyen élet, legyen remény. Valóságos emberként szolgálni az Ő példája nyomán, a hit erejé­vel, örülni mindannak a szépségnek, amivel a terem­tett világban találkozhatunk. Es kapaszkodni nehéz órákban is - szeretteink elvesztésekor, saját útra ké­szülődésünkkor - a halálon diadalmaskodó Úrba, aki vár minket. Dr. Frenkl Róbert Krisztus feltámadt. - Ez húsvét ünnepének két évez­redes üzenete és reménnyel teli tartalma. A titokzatos és rendkívüli esemény művészek sokaságát késztette Jézus feltámadásának ábrázolására. Ruzicskay György „Feltámadás” festménye alsógödi templo­munk oltárképe. Fehér szín hátterében imárakulcsolt kezű Krisztust mutat be. Másokat a szeghelyes, áldás­ra emelt kezű Krisztus ihletett meg. Händel diadalt zengő muzsikája is ezt adja vissza ismert húsvéti éne­künk himnuszának vallomásában: Győzelmet vettél. Ó, Feltámadott. Goethe így versel: Örvendj halandó. Léted állandó Szűnjék a bánat. Krisztus feltámadt! Krisztus feltámadt. - Ezt zengi húsvétkor egyhá­zunk templomos híveinek sokasága. Énekük egybe­csendül a világ keresztyénségének közös Istendicsére­tével s Krisztusmagasztalásával. Mert Isten támasz­totta fel Fiát a halálból teremtő hatalmának erejével s igazolta nagypéntek fájdalmas tragédiája után - Krisztus ügyének folytatódnia kell. Krisztus feltámadt. - Ezt ünnepli a keresztyénség minden vasárnap. Az élő Úrhoz kiált, s Ő hívja egybe övéit, hogy jelenlétét igéjében és szentségében ünnep­ként éljék meg. Krisztus feltámadt. - Ez a rendkívüli üzenet néme­lyekben kételyt támasztott. Kezdettől fogva elterjedt az a rosszindulatú kósza beszéd, ellopták a tanítvá­nyok Jézus testét, hogy aztán feltámadását hirdessék a nyitott sír ürességének valósága alapján. Azoknak a tanítványoknak, akik félelmükben elhagyták Meste­rüket és tétován szétrebbentek, honnan lett volna bátorságuk állig felfegyverzett zsoldos katonák által szigorúan őrzött sírból elrabolni Mesterük halott tete­mét? Krisztus feltámadt. - Ez a győzelemteljes hír néme­lyekben azt az ellenvetést ébreszti, hogy Jézus nem is halt meg a kereszten. Csak tetszhalottként helyezték a sziklasírba, ott az eszméletvesztés után magához tért, s ezt követően felkereste tanítványait. Mind az evangéliumok, mind más, a Szentíráson kívüli híradások egyértelműen szólnak Jézus tényle-Fra Angelico: Kegyes asszonyok a sírnál NEMESCSÓI ARTIKULÁRIS NAP 1993. április 25. PROGRAM 10 órakor ISTENTISZTELET Igét hirdet és úrvacsorát oszt Szebik Imre püspök. Énekel a soproni gyülekezet énekka­ra és a szombathelyi énekkar. 2 órakor TEMPLOMI ÜNNEPÉLY Gyülekezeti ének: Ékv. 52. Áhítat: Bálint László celldömölki esperes Köszöntő: Verrasztóné Magyar Melinda ne­­mescsói segédlelkész. Soproni énekkar szolgálata. Dr. Fabiny Tibor professzor „Neinescsó a XVIII. században”: Előadás. Szebik Attila orgonajátéka. Dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuper­intendens előadása. Szombathelyi énekkar szolgálata. Zárószó és imádság: Szebik Imre püspök Soproni és a szombathelyi énekkar közös szolgálata. Gyülekezeti ének: Ékv. 389. Ebédigényléseket a nemescsói Lelkészi Hivatal címére kérjük. Nemescsó 9739 Péterfy u. 39. Tel.: 94/68 033. HIÁBA...? ges halálának megtörténtéről. Sem orvosilag, sem tör­ténetileg - a hisztórikus hűvösségével - sem lehet kétségbe vonni a Názáretinek a valóságban bekövet­kezett halálát. Krisztus feltámadt. - Ez az egyszeri és váratlan üzenet némelyekben azt a gondolatot csalta elő, hogy a Mester feltámadása csupán a tanítványok képzeleté­nek szüleménye. Ebben kerestek volna vigaszt veszte­ségükre, gyógyírt a nagypénteki tragédia vereség érzé­sét kiváltó fájdalmára. Mária Magdaléna pedig, aki elsőként találkozott a Feltámadottal, látomásában nyerte volna el reményei beteljesedését, ti. nem halt meg az, akihez különös érzelmi szálakkal vonzódott. - Ez a sajátos gondolatsor akkor veszíti meggyőző erejét és éles logikai következetességgel felépített belső hitelét, ha a húsvét utáni eseményekre tekintünk. A Feltámadott tanítványai közül sokan személyes hitükért és szent meggyőződésükért életüket adták oda, mint sem a igazságot megtagadják. Vajon ké­pes-e az ember látomások rabjaként, állítólag meg nem történt esemény megszállottságában életével fi­zetni? Igaz ügyért is kevesen áldozzák oda életüket, a látszatért, az elképzelt eseményért, a csak fantázia szülte valótlanságért bizonnyal senki sem. Ha tehát a tanítványok közül mégis többen vállalták a halálba menő mártiromságot, akkor nem képzelet szülte ese­ménynek kellett történnie, hanem Jézus valóságos feltámadását élték át megjelenéseiben, a kenyér meg­törésében és szava, igéje újrahallásában. Húsvéti hitünk két történeti tény pillérét íveli át. Egyfelől Jézus valósággal meghalt nagypéntek szo­morú délutánján, másfelől húsvét után tényleg meg­alakult az egyház. A két esemény között történt az az isteni csoda, az újra teremtés csodája, amely Krisztus feltámadása, feltámasztása. Titokzatosan történt, de valóságosan. Ha ugyanis Krisztus nem támadt volna föl. hiába­való igehirdetésünk, hiábavaló a hitünk is. (IKor 15,14) Hiábavaló ez az egyik legkeserübb szó nyelvünk­ben. Mennyien panaszkodnak, hasztalan fáradtak gyermekeik keresztyén nevelésében, mégis rossz útra tértek. Hiábavaló volt szeretetem és tisztességem, pa­naszkodott egyik házastárs a másikra, mégis zátonyra futott közös életünk. Hiábavaló volt a szorgalmas Hogy hitünk szeretetben tevékeny azt Luthertől megtanultuk: még mielőtt kérdezné a jót, már meg is cselekszi azt. Tanítjuk is ezt, tapasztaljuk is odaszánt­­életü, buzgó híveink életében. Istenhitük emberszere­­tetben válik láthatóvá. Hogy azonban hitünk remény­ség is lehet, azt húsvétkor tanuljuk, például az élő reménység drága levelének írójától. Az első Péter le­vélre gondolok, ezt írja: „Jézus Krisztus által hisztek Istenben, aki feltámasztotta Őt halottaiból és megdi­csőítette, hogy hitetek egyben reménység is legyen”. Húsvéti hitünk reménységre bátorít és élő Urunk élő reménységet teremthet bennünk. Nagy szükségünk van rá mindig, ma is. Aki 1993-ban reménységről beszél, jót tesz. Aki pedig valóban élő reménységben él, az sokat segíthet másokon, magán is. Mindent hús vét felöl! Szabad húsvét felől nézni mindent életünkben, sőt halálunkban is. Máshogyan látszik bűn, baj, halál, de még úgynevezett sikereink is eltörpülnek, más színbe kerülnek húsvét fényében, hiszen húsvéthoz semmi sem mérhető, de húsvéthoz kell mérni mindent! Tudom lehet karácsony felől is látni mindent, a megtestesülés ünnepe felől. Emberré lett az Isten és ez bátorít, becsüljem az ember-létet, ne legyen tőlem, tőlünk semmi idegen, ami emberi... Lehet nagypéntek felől is látni mindent. íme az Ember, a fájdalmak férfia, akiről egy szót ejt csupán a Hiszekegy: szenvedett, és ebbe a szóba belesűrüsö­­dik egész itt tartózkodása. A kereszten is, utolsó sza­vaival is prédikáló Isten, aki más prófécia által jöven­dölt néma Bárány is, valóban rokonszenves, szimpati­kus a szó eredeti értelmében: velünk együtt szenvedő és szenvedése felhívja figyelmünket mások szenvedé­sére is. Ismerek a középkorból származó (1300-as évek) olyan „térképet”, amely a Földet álló gömbnek ábrázolja, a felső részben az ismert földrészek és raj­tuk középen a Golgota, mint a világ közepe, teteje. Lehet ilyen víziónk is. Lehet a mennybemenetel felől nézni az életet. Jézus elment, hogy mindenütt jelen lehessen. Nálunk is, velünk, minden gyülekezetben, minden evangélium­hirdetéskor, minden szentségvételekor minden kicsi­nyében: rászorulókban, gyermekben, öregben. Lehet pünkösd felöl is látni. A munkálkodó Krisz­tus Lelke új tanítványokat hív el, hitre juttat, gyüleke­zetei formál, egyházat teremt. Nem vagyunk egyedül, együtt részesedünk kincseiben és lehet húsvét felöl nézni mindent. így írták az evangéliumokat is, mind a négyet, így írták az Újszövetség leveleit. Amit egy­kor nem értettek, húsvét felől megértették, ugyanígy lehet nekünk is húsvét felől mindent máshogyan érte­tanulásom, odaadó munkám, mégis munkanélküli va­gyok - mondta egyik ismerősöm. Hiábavaló minden hívogatás, biztatás, családlátogatás, mégis kevesen vagyunk a templomban, panaszkodott egyik lelkész­társam. Hiábavaló, hasztalan, cél nélküli, értelmetlen, üres az életünk, ha Krisztus nem támadt fel. - Ámde Krisz­tus feltámadt, hangzik a győzelmes vallomás. Ezért van értelme minden fáradozásunknak, mégha kézzel fogható eredménye nem is látható. Ezért van értelme az áldozatkész életnek, mégha gyümölcsei később érnek is be. Ezért van értelme minden hiteles tanúságtételnek, mert előbb-utóbb a kemény szív al­kalmassá válik az isteni mag befogadására. A feltámadott Krisztus erői hatnak ebben a világ­ban, ott, ahol tisztesség és megbecsülés, belső tartás és az igazság iránti elkötelezettség elfogadott érték­ként jelenik meg az ember gondolkodásában. A feltámadott Krisztus erői hatnak világunkban ott, ahol igéje gyülekezetét teremt, közösséget hív életre és fiatalokat szólít meg szolgálatának felvállalá­sára. A feltámadott Krisztus erői hatnak emberek szívé­ben, ahol szenvedélytől szabadulnak, bűnöktől mene­külnek, terhüket leteszik és új emberré, új látásra és új életvitelre vállalkozókká lesznek. A feltámadott Krisztus erői hatnak koporsó komor közelségében és döngő hant fájdalmas elválást jelző óráján, ott, ahol remény ébred a szívben az örökké­valóság békessége után és az élő Úr elénk állítja ke­resztjét, a megváltás csodáját. Krisztus feltámadt. - Ismétlődik Emmaus csodája. Mellénk szegődik az úton, életünk keskeny ösvényén. S jelzést ad nekünk, nem hiába támadt fel. Velünk akar lenn a világ végezetéig. Hatalmával és szereteté­­vel. Van-e ennél boldogítóbb üzenet? Zengjük hát együtt az ősi húsvéti himnuszt: Krisztus feltámadt. Elmúlt kin, gyalázat, Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk Halleluja! Szebik Imre ni. Aki húsvét felől nézi az életet az már átlépte a nagy árnyékot, amit a halál terít ránk. S túl a halál hatal­mán, birodalmán máshogyan lát mindent, még a ha­lált is. „Csak hangköre más" Arany Jánost, jóval érettségi után, Keresztúry De­zső szerettette meg velem. Ő írja: „ne hidd, hogy a lantnak ereje meglankadt: csak hangköre más”. Amit Arany a bölcs öregkortól várt, az a húsvéti hitben teljesül. Talán marad minden körülöttünk a régiben, „csak hangköre más”. Nem jelentéktelenítjük a halált, temetünk húsvét után is, fiatalt, öreget. Nem is tartjuk természetesnek a halált, ellenségnek tekintjük, de ismerjük Legyőző­jét is, aki miatt „a halál haláláról is merünk énekelni" Ha a halál csak a pokol felé vezetne igaza lenne Daniénak, a középkori kereszténység lángelméjének, aki kísérőjével meglátja a pokol feliratát: „Ki itt be­lépsz, hagyj fel minden reménnyel” (Babits-fordítás). E néhány szó setét betűkkel állott magasan ott felírva a kapura s szóltam: „Mester, nem értem, hogy mi áll ott”. S ő mint tudásnak és szónak ura szólt: „Itt el kell hagynod minden törpe gondot s mint holtra nézned minden földi búra”. - Aki húsvét felől nézi az életet és a halált, reménységre bátorodik s ezzel a reménnyel néz gondra, búra... Nem tartjuk paradicsomnak e földi életet. Tapasz­taljuk a betegséget is, a bajt is, a nehéz sorsot is, sőt a bűn erejét és félelmetes, titokzatos következményeit. De nem adjuk fel a reményt! Nem tartjuk pokolnak ezt a földi létet, még akkor sem, ha néha környezetünk, történelmünk, napi gondjaink pokolian nehezek, sőt meglepődve tapasztaljuk pokoli indulatainkat, elkese­redésünket, vagyis magunkon belül a „pokoli” tünete­ket. Mé^is: hitünk reménység is lehet. Húsvet után is van gyász és szemünkből könny hull, nem szégyelljük. Húsvét után is meg kell állni beteg­ágy mellett, sőt feküdni is kell benne. Húsvét után is van gondunk elég, csak már mindent máshogyan lá­tunk. Komolyan vesszük az apostoli intést: „Nem akarjuk, hogy tudatlanságban legyetek az elhunytak felől és úgy gyászoljatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük". IThessz 4,14 - és komolyan vesszük a biztatást is, amit a feltámadás himnusza végén ír Pál apostol: „Ezért - húsvétért - szeretett testvéreim álljatok erősen, rendíthetetlenül, buzgól­­kodjatok mindenkor az Úr szolgálatában, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló (nem üres) az Úrban.” IKor 15,58. Valóban hitünk reménység is lehet! Dr. Hafenschcr Károly Hitünk reménység is lehet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents