Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-04-11 / 15. szám

Evem gélik us Élet 1993. április n. iftS GYERMEKEKNEK % á. Van egy madaram. Én sem értem hogy, de megismer, és a téren oda repül, ahol én vagyok. Biztos tudja, hogy én adok neki enni. Magokat szoktam neki vinni. Vígan csipegeti. Múltkor beteg voltam és egy hétig az ágyban feküdtem. Azt hittem, már meg se fog ismerni. De megismert és újra odarepült hozzám. Tudom, hogy Neked is fontos, Uram, hogy Hozzád repüljek. FÜLÖP ÉS BIBI Tarisznyát és kardot Lk 22,31-38 Esvásmis! Mit szóltok a jó időhöz? Én legszíveseb­ben már kabát nélkül járnék iskolába. (Még nem engedik.) Tesiórán a réten bukfenceztünk. Hazafelé szedtem két nagy csokor ibolyát. Nagyi kint várt a pádon. Sütkérezett és szomorkodott. Szerintem egész jól bírja magát, és nem is beteg. Félek, hogy meg talál halni. Gyűjti a pénzt, keveset eszik, alig alszik valamit. Engem a renddel nyaggat, anyukámat a főzéssel, aput meg a kerttel. Kérdezem, hogy miért akar itthagyni minket. Bármit megtennék, hogy megint úgy legyen, mint régen. Azt mondta, nincs semmi baj. Csak meg akar tanítani a készülődésre. Oda. Hazafelé.- Látod, éppen a tenyerembe illik ez a vén Biblia. A tarisznyám és a kardom. De akárhogy igyekszem, nem érzem, hogy már hozzáedződtem volna az úthoz. Nem­csak a testnek van szüksége tornára, hanem a léleknek is. Azt a mindennapi kenyér, ezt pedig az imádság táplál­ja. És mindkettőt Isten szavai védelmezik.- Nem értem. Jézus direkt a lelkére kötötte a tanítvá­nyoknak, hogy tarisznyát, erszényt, sarut ne vigyenek.- De akkor még maga is ment utánuk, mikor a városokba kettesével elküldte őket. De Jeruzsálemből, a Földtől a Mennybe, Ö ment először. Tapasztalatból tudta, hogy a kísértőt legyőzni nem elég az emberi erő. Hiába fogadkozik Péter, reggelig Ő is háromszor ta­gadja meg Jézust. Júdás elárulta. A többiek szétszalad­tak. Azt, hogy a próféták jóslatai válnak valóra, egyi­kük se látta be. De mi már tudjuk, igaz? löyj e*> 3(51 PRÓBÁLD MEG! Réteges kép Ha kétféle zsírkrétával színezel egymásra, karcolás­sal előhívhatod egyik szín alól a másikat. Különös fekete-fehér képeket alkothatsz egy érdekes módszerrel. Kell hozzá gyertya, szappan, egy pohár víz, ecset és tus. Dörzsölj be egy kartonlapot gyertyá­val, aztán kend át nedves, szappanos ecsettel! Ha meg­száradt, fesd le az egészet tussal! Ha valami éles szer­számmal vonalat húzol a fekete mezőn, a vonal hófehér lesz. Kaparj látványos, szép képeket! Igéslapokat, üd­vözlőlapokat is készíthetsz ilyen technikával. JÁTÉK Betűvadászat Lassan érkeznek a jó mondatok. Mivel annyira egyszerre külditek be, ezért azt javaslom, hogy még két mondatban mérjétek össze az erőtöket, úgy derül­jön ki, ki a legügyesebb. Erre a mondatra még két hetet hagyunk. Addig lehet tippelni mindenkinek. A betümennyiséghez mérten fogom pontozni a megol­dásokat. A három mondat pontszámaiból hirdetünk győztest. A mondatot jelölő tábla ez: Az iksszel jelölt négyszög betűit már az előző szá­mokban megtudhattátok. A besatírozott helyen levő mássalhangzót kell most kitalálnotok. A kérdés: Ki volt az, aki patyolatba öltözött? K - Senki, akkor még nem volt patyolat. Y - Jézus példázatában a gazdag. S - Dávid. N - Jonadáb. L - Az angyal. A helyes válaszhoz kapcsolódó mássalhangzót írjá­tok be a besatírozott mezőbe. A jövő héten újabb mássalhangzót tudhattok meg. A Templomi Bábjátékosok találkozóján felvetődött a hogyan tovább kérdése. Ennek segítésére.tervezünk.egy . .Vb UÍU..G».. ALKOTÓ TÁBORT Tápiószelén augusztus 22-28. között. A jelentkezők szakemberek segítségével és gyermekek bevonásával hoznak létre egy bábelőadást a tábor utolsó estéjére. • Részvételi díj: 2000,- Ft. Érdeklődni lehet: Abaffy Zsuzsanna, 2045 Törökbálint, Október 6. u. 2. Jelentkezés után részletes tájékoztatót küldünk! Készítették: Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. F___I ATALOKNAK „Azt pedig A keresztyénség nem dogma-vallás. Bár sokan és sokfeleképpen igyekeztek össze­foglalni az igaz tanítást, és mi hálásak le­hetünk nekik, mert összegzik a kinyilat­koztatást, amelyet Jézusban kaptunk, ám ezek az összegzések éppen azt mutatják, hogy számos kérdésben különböző vélemé­nyen vanak a hozzáértők is. És lehet vitat­kozni egy-egy tételen. De vannak olyan dolgok, amelyeken nincs mit vitatkozni. János levele ilyen témát érintve írja: „Azt pedig tudjátok..." (ÍJn 3,5). S mi, akik ismerjük azt az időt s a feszült helyze­tet, amelyben a levél keletkezett, hozzáte­hetjük: tudjátok, mert tanultátok. Igen - tanultátok. Mert nem mindenkinek adatik meg a tapasztalat. Jézus szenvedéseit csak egy nemzedék tagjai kísérhették figyelem­mel, s a Föltámadottal kevesen találkoz­hattak. A többiek „csak” hallhattak róla. Azt pedig tudjátok irta János levele -, mert jó helyen tanultátok folytathatjuk mi. Jó helyen: abban a gyülekezetben, amelyben a szeretett tanítvány tapasztala­tudjátok... tait, tanításait őrizték, adták tovább. Azt pedig tudjátok - nincs tehát mit vitatkoz­ni ezen. Most azonban nem azokra a té­nyekre szeretnélek emlékeztetni bennete­ket, amelyeket János levelében olvashat­tok, hanem arra, amelyet Pál ír le lKor 15-ben. A Húsvétról, a feltámadás bizo­nyosságáról lesz szó. Egy évvel ezelőtt bi­zonytalanságról írtam: vajon hisszük-e, amit ünnepiünk? Néhányan félreértették, azt gondolván, én vagyok bizonytalanság­ban. Most hadd fogalmazzam hát pozití­van, ahogy Pál is: „Krisztus meghalt bű­­/leinkért... fiitámadt a harmadik napon " (I Kor 15,3—4). Ez tény. Ha nem is láthat­tuk a Feltámadottat, ezt tudjuk, mert ta­nultuk. Olyanoktól, akik ott voltak, talál­koztak Vele. Ezen nyugszik a hitünk. Krisztus valóságosan meghalt - nemcsak tetszhalállal, ahogyan némelyek gondol­ják - és feltámadt - bár elképzelhetetlen számunkra az a test, amelyben megjelent, az az egy bizonyos: Legyőzte a halált. Azt pedig tudjátok - lehet, hogy nem tapasztaljuk, mert oda kell állnunk kopor­sók mellé, mert pusztuló életeket látunk, magunk körül pusztuló természetet, kap­csolatokat, becsületet, és ez iszonyúan tud fájni, erőnkön felül kísérteni, s csak megfe­szített akarattal tudjuk hinni: Krisztus feltámadott, a halált legyőzte az élet. Azt pedig tudjátok - lehet, hogy azt mondják egyesek: belepusztulsz, ha szűk panellakásodban egy keresetből élve aka­rod gondozni beteg anyósodat, vagy ha szomszédaid gondját nyakadba veszed. Le­het, hogy azt mondják, oda a megélheté­sed, ha nem vállalod a tempót - akár a különórákat, akár a munkahelyen. Bele­pusztulsz, ha nem tartasz lépést, sőt, az Úr szolgálatába állítod jövedelmed tizedét. Belepusztulsz - mondják egyesek, s lehet hogy tényleg belepusztulunk, ahogy Jézus is valósággal belepusztult az engedelmes­ségbe Istennek. De azt tudjuk, hogy van a halottaknak föltámadása, s hogy az a bú­zamag terem, amelyik belepusztul (Jn 12,24). Azt pedig tudjátok - ennek az ismeret­nek örvendünk Húsvétkor. Bencze András Az alábbi cikket a Krisztusi Szolidaritás című lapból kölcsönöztem. Ez a kéthavonta megjelenő nemzetközi lap, a Christian Solidarity International (CSI) folyóirata (Magyar címe: 1242, Budapest Pf 291.) emlékeztei bennünket a keresztyén testvériségre, hogy felelősséggel tartozunk a világ keresztyénéiért: imádkozzunk értük, s esetenként alkalmat ad, hogy levélben fejezzük ki szolidaritásunkat egy-egy testvérünkkel. A legtöbb esetben az iszlám országokban történnek jogtalanságok a keresztyénekkel szemben A legutóbbi, februári számban Oroszországból, Kubqból, Egyiptomból, Nigériából és Szaúd-Arábiá­ból érkezeti egy-egy hír. EGYIPTOM Éket verni az emberek közé A muzulmán vallású egyiptomi író és emberjogi aktivista. Farag Foda meggyilkolása súlyos csapás a kopt ki­sebbségre. Foda folyamatosan védel­mezte jogaikat. Meggyőződéscs muzul­mánként nyilvánosan leleplezte az isz­lám militarizmust és vallási türelemre hívott fel. Farag Fodát azzal vádolták a funda­mentalisták, hogy butítja a népet és eltorzítja a hitet. Foda leleplezte a ke­resztyének és templomaik elleni foly­ton szaporodó támadásokat; követel­te, hogy fékezzék meg a muzulmán sej­keket, akik fejadót akartak kivetni a nemhívőkre. A szélsőségesek ebbe nem tudtak belenyugodni: számos sikerte­len kísérlet után június 8-án meggyil­kolták Fodát (47 éves volt). Rettegés a keresztyének közt , Foda halála növelte a keresztyén ki­sebbség Télélm£L"AV^ néhány1 hó­nap keresztyének és muzulmánok kö­zött kirobbant véres összecsapásai amúgy is mély sebeket hagytak ben­nük. Fokozódnak a keresztyének elleni támadások, és a kopt házak és üzletek elleni gyújtogatások. A vidéken élő ke­resztyéneknek védelmi pénzt kell fizet­niük, hogy megvédhessék magukat a militáns muzulmánok ellen. „Az élet itt véget ért számunkra - mondta egy idős asszony, aki bátyját és öt unokáját vesztette cl az erőszakos összecsapá­sokban - el kell mennünk innen." Ötletes stratégia A muzulmán fundamentalisták azonban nemcsak a keresztyéneket ül­dözik. Az egyiptomi állam ragaszkodik az,iszlám irányelveihez, folytatja a konvertiták bebörtönzését és ellenőrzi a templomokat. Az új terrorizmuselle­nes törvényt - amely megkönnyíti a rendőrség fellépését a muzulmán fun­damentalisták ellen - röviddel Fonda halála után fogadták el. Ugyanekkor azonban egy keresztyénellencs tör­vényt is beiktattak. Mérsékelt kormánykörök ilyen módszerekkel nem tartják megoldha­tónak a problémákat. Szerintük a me­rénylet egy átfogó, hamis stratégia ré­sze, „ezek a szélsőségesek el akarják pusztítani az egyiptomi turizmust, azért, hogy tönkretegyék az országot. Le akar­ják gyilkolni vezetőinket és értelmisé­geinket, és azért támadják a keresztyé­neket, hogy gyöngítsék a kormányt, mert így éket verhetnek a népek közé, áthághatatlan szakadékot képezve ezzel muzulmánok és keresztyének között.” Gyászoljuk Fodát, a vallásszabadság bátor harcosát és imádkozzunk több tü­relemért! Pályázati felhívás igazgatói állásokra A Zsinat által elfogadott egyházi közoktatási törvény előírásainak meg­felelően pályázatot írunk ki a következő evangélikus gimnáziumok igazga­tói állásainak betöltésére:- Békéscsabai Evangélikus Gimnázium- Bonyhádi Evangélikus Petőfi Sándor Gimnázium Deák téri Evangélikus Gimnázium (Budapest) ■- Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) Pályázhatnak olyan evangélikus vallású, konfirmált, erkölcsileg feddhe­tetlen, rendejrett életű,..az-cgyházhoz hü pedagógusok, akik munkájukat hosszabb ideje kiemelkedően végzik, középiskolai tanári végzettséggel ren­delkeznek, s legalább tízéves oktatói gyakorlatuk van. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. A vezetői megbízás 1993. július 1-i kezdettel hat évre szól, eredményes tevékenység esetén meghosszabbítható. Külső pályázó esetében az igazgatói kinevezéssel az illető az intézmény rendes, határozatlan időre kinevezett tanárává válik. Az igazgató illetményét a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megfelelő paragrafusai értelmében kell megállapítani. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó szakmai önéletrajzát, a középis­kolai tanári oklevél hitelesített másolatát, az esetleges egyéb végzettséget (nyelvvizsgát) igazoló iratokat, az iskola vezetésére vonatkozó szakmai programot és az intézmény továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzelése­ket, valamint lelkészi ajánlólevelet. A jelenleg is evangélikus gimnáziumban tanító pályázók esetén elegendő az iskola vezetésével kapcsolatos elképze­lések megadása. A pályázatot 1993. április 20-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájához (1085 Budapest, Üllői út 24.) lehet benyújtani. Budapest, 1993. március 16. Magyarországi Evangélikus Egyház Vannak vidékek legbeliil” (Kányád!) „Kiskoromban árvaságra jutottam, életemen de sokat szomorkodtam. Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni, azt is tudom, hogy kell szívből szeretni.” Erdély sorsának allegóriájaként is értelmezhetnénk ezt a csodás, szomorú népdalt, amelyet Faragó Laura adott elő az Evangélikus Országos Múzeum ideiglenes kiállításának megnyitóján. Az eddig inkább szokásos egyháztörténeti tablók helyett nem vissza-, hanem kite­kintő, a határainkon kivülrekedl honfitársaink sorsát, világát bemutató képeket láthatunk a tárlókban. Bor­bély Gaál Anikó és Váradi Péter Pál küldetésüknek érzik, hogy Erdély magyarlakta falvait járva megörö­kítsék a katolikus és protestáns közösségek életét: ünnepeiket és hétköznapjaikat, örömeiket és bánatai­kat. Ez a mintegy három tucat fotó az Erdélyt nem isme­rőkhöz is közelebb hozhatja azt a gyönyörű, ellentmon­dásos világot, ahol a költők népet féltő pesszimizmusán és elszánt szókimondásán, meg a nagyanyáktól tanult bús népdalokon és bűbájos meséken, a nyelv és a hit összetartó és megtartó erejével nőnek fel nemzedé­kek. Erről az erőről tettek tanúságot Lackovits Emőke megnyitó szavai, amikor erdélyi példákat ál­lítva elénk, szólt a helytállásról, szolgálatról, a sorshoz való hűségről. Döbbenetes és megszégyenítő a templomi tömegjele­neteket látnunk a képeken, amelyek egy-egy falusi gyülekezetben készültek bérmálás vagy konfirmáció alkalmával. A fiatalok piros-jehér-fekete viseletének pompája és gazdagsága is haUelujáz a húsvéti (Körös­fő) és pünkösdi (Vista) felvételeken, s a nagypénteki tragédián keseregnek a fekete fejkendők a kiskapusi templom bejáratának árnyékában. Remélhetjük, a köröndi elsőáldozó fiúcskáik később is oly jól egyet tudnak majd érteni, ahogy igaz áhítattal egyszerre teszik össze imádságra a kezüket, ahogy pro­filjuk és megilletődöltségük bájosan rímel egymáséra. Az egyik képről magányosan álló apáca mosolyog ránk szelíden, a másikról a zaráindokok ezreit vonzó Mária­­szobor, „Csíksomlyónak kegyes szép virága". Hasonló elszántságot érzünk a Szent Anna-tó melletti, fenyves rengetegben álló káipolna és a havat taposó, csuhás, kissomlyói remete képének láttán. S a harang nemcsak az élőket hívja, temeti a halottakat: az atykai hóföldte tájban csupán a templomtorony és néhány sírkereszt sötétlik. A tatáin leginkább költői hangulatú felvételen (Damos öreg temetője) széles, víg, kék ég és üde, zöld domboldal a háttere kél omladozó sírkőnek, a távolban fekete ruhás nénike ballag: „Anya szült mindünket. A vég, a semmiből teremtett szolga, asszony karjába ád. Miképp öltöztessen: most ez a dolga. Szül. Óv. Elsirat, fuldkolva. Forró a könny. A fagyos arc nem érzi már. Csak ő, az asszony tudja, honnan jössz, merre tartsz. O kérlelget halált: halasszon. De hasztalan. Tudja az asszony.” (Szilágyi Domokos: Tétován, részlet) Megfeketedett templomboltozat, kidőlt sírkeresztek elhagyatottságról beszélnek. De a dombtetőn álló ma­gyarvalkói erődlemplom századok viharaiban is hirde­ti: Erős vár a mi Istenünk! Amen. Ott is úgy legyen! Zás/.kaliczky Zsuzsanna Csonka János és Bánki Donát emléke a Közlekedési Múzeumban Két világhírű magyar tudós emlékét idézi az a kiállítás, amely május 2-ig tekinthető meg a Közlekedési Múzeumban. A „100 éves d karburátor" kiállítás jól érzékelteti annak a találmánynak a jelentőségét, melyet Csonka János és Bánki Donát száz évvel ezelőtt szabadalmaztatott, és amelynek elvei alapján működnek világszerte a mai karburátorok is. Bánki Donát kiváló elméleti és Csonka János kitűnő gyakorlati szakember - mindkettő evangélikus - emberi nagyságára jellem­ző, hogy alkotó kedvüket a nehézségek sem tudták csökkenteni, azonos cél érdekében dolgoztak és hittek munkájuk fontosságá­ban. Csonka János 1852. január 22-én született Szegeden, a megye­­szerte ismert és becsült kovácsmester, Tsonka Vince hetedik gyer­mekeként. A kor vasipari technikáját apja műhelyében ismerte meg, de 19 éves korában mint azt az akkor többre vágyó fiatalok tették - először hazájában, majd a nagyvilágban ismerkedett a szakmával. Ausztriában, Franciaországban, Londonban tanul­mányozta a fejlődő ipart. így születtek a kor későbbi nagy meste­rei. Az eredmény nála sem maradt el. 25 évesen elnyeri a Budapesti József Egyetem műhelyfőnöki álllását. Külföldön szerzett tapasz­talatait felhasználva 1883 84-ben megépíti és szabadalmaztatja saját gázmotorját, amelyet a Műegyetemen hasznosít. Az új erő­forráshoz azonban nagy költséggel járó gázvezeték-hálózatra volt szükség. Más energiahordozót kellett keresni. A petróleumot és a benzint már jól ismerték: az üzemanyag adott volt, de a benne levő energia felszabadítására alkalmas erőgépet kellett kifejleszte­ni. A legnagyobb probléma a folyékony üzemanyag adagolása volt, sem a petróleum, sem a benzin folyékony halmazállapotban nem bizonyult alkalmasnak motorok hajtására. Különféle beren­dezésekkel próbálták a folyadékot elpárologtatni, a levegővel keverhetővé tenni. Gottlieb Daimler 1876-ban kifejlesztett páro­logtatója sem volt még megfelelő. A párologtatók és a gözölögte­­tők tökéletesítésére irányuló törekvések nem hozták meg a kívánt eredményt. A motor mindenkori üzeméhez alkalmazkodó berende­zés a Csonka János és Bánki Donát által 1893. február II-én szabadalmaztatott karburátor volt. Bánki Donát 1859. június 6-án Bánkon született, apja köror­vos volt. A reáliskola befejezése után a Műegyetem Gépészmérnöki Karán folytatta tanulmányait s már mint egyetemi hallgató el­nyerte a Műegyetem 100,- Ft-os pályadíját a gázmotorokról írt tpnulmányával. 1882-től a Ganz és Tsa Vasöntő és Gépgyárban dolgozott mint beosztott, később főmérnökként. A Ganz-gyár 1886-ban megvásárolt egy osztrák üzemet, amely többek között gázgépekkel is foglalkozott. Az üzem raktárából a használhatat­lan gázmotorokat Budapestre szállították, és ezek átszerkesztésé­­vel Bánkit, majd 1887-től Csonkát is megbízták. Együttes munká­juk során számos - motorokkal kapcsolatos - szabadalmat nyúj­tottak be. Ezek közül legkiemelkedőbb a karburátor szabadalom, mely nemcsak belföldön, hanem külföldön is ismertté, elismertté vált. » A szabadalmaztatás 100. évfordulója alkalmából rendezett ki­állítás Hídvégi János gondos és jól szemléltető összeállítása - a karburátor szerkezeti fejlődésének fóbb állomásait mintegy 50 darab eredeti karburátoron is bemutatja. A kiállítás megnyitásakor két világhírű tudósunk munkásságát dr. Michelberger Bál, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora ismer­tette, méltatta. \ Schelken Pálma

Next

/
Thumbnails
Contents