Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-03-14 / 11. szám
A reménység üzenete Európának A héten március 18-21-ig zajlik le az a különös evangélizáció a németországi Essenben, melyet Európa és a volt Szovjetunió országaiban műholdról több ih mint 40 nyelven sugároznak. Közel j, 1000 helyen vetítik ezeket az evangélizác ciós estéket, melyeket több tízezren néz^ nek meg estéről estére. A németországi '! Ökumenikus Tanács tagegyházai és a német Alliance Szövetséghez tartozó írj egyházak kérték fel Billy Grahamet az J evangélizációra. Szándékuk az volt, hogy a német nyelvterületre - Ausztria, Svájc - műholdról közvetítik majd az összejöveteleket. A Billy Graham Társaság javaslata volt, hogy terjesszék ki a közvetítést Európa egész területére. Ennek megszervezését vállalta a Mission World műholdadással foglalkozó szolgálata. Meg kell mondani, hogy maga Billy Graham igen nehezen egyezett bele ennek a technikának azevangélizációban való felhasználásába. De 1989-ben a londoni evangélizáció, melyet egy időben 200 helyen vetítettek Anglia-szerte, meggyőzte öt arról, hogy az evangélium hirdetésének eszköze lehet ez az új technika is. Azóta Délkelet-Ázsiában és 1991-ben Latin-Amerikában volt hasonló vállalkozás mint ami most lesz itt Európában. Mi magyarok is belekapcsolódtunk ebbe a közvetítési láncba. Magyarországon a következő helyeken lesznek márc. 18. és 21. között minden este 7-kor vetítések: Budapest Deák téri evangélikus Békéscsaba templom MOM Művelődési Központ Nap utcai baptista templom Sportcsarnok Debrecen Református ! Eger nagytemplom Dohánygyár i Esztergom kultúrterme Művelődési Ház Kaposvár Református templom Kiskunhalas Református templom n Miskolc Evangélikus templom • Nyíregyháza Evangélikus templom r. Pécs Baptista imaház Salgótarján Művelődési Ház vagy ^ Szeged Evangélikus templom Református templom Szekszárd (Honvéd tér) Sportcsarnok Székesfehérvár (a hely eldöntésre vár) \ Tatabánya (a hely eldöntésre vár) Törökszent- Református templom miklós >■ vftíKivviuA -Wövfeiödési HOfnoithu. I- Ezék’afedk a hélyek, ahol a gyülékfezetek ökumenikus összefogással vállalták az alkalmak megrendezését. Március 17-én - szerda este - 7-től 1 csak a gyülekezeteknek sugározzák Essenből az adást. Erre az alkalomra csak . a templomos, gyakorló keresztyéneket . várják. Csütörtöktől, tehát 18-tól pedig azokat kellene elhozni, vagy még inkább elküldeni ezekre az alkalmakra, akik kereső lelkek. N(jm az a cél tehát, hogy a hívők töltsék meg a vetítések színhelyeit, hanem az, hogy olyanok 1 halljanak Isten hívogató szeretetéröl, 1 akik még Őt nem ismerik. Őszintén kell beszélnünk arról is, hogy sokan ellenérzéssel gondolnak vissza Billy Graham 1989-es magyarországi szolgálatára. Mást vártak ettől az alkalomtól -, csalódtak. Vannak sokan, akiket az amerikai evangélizációs módszer és stílus visszariaszt. Igen sok gyülekezetünk lelkésze tartózkodó és a gyülekezeti tagjaink is különböző fenntartásokkal élnek. Valóban Billy Graham igehirdetése hallatlanul egyszerű. Maguk a Mission World munkatársai hívják fel erre a figyelmet. Nem titkolják, hogy Billy Graham 40 éve tudatosan néhány témát variál, s igen egyszerű módon szólaltatja meg. O nem tanító, hanem evangélista, aki azt a karizmát kapta Istentől, hogy a nem vallásos embert döntésre segítse. Arra a döntésre, hogy Isten hívására igent mondjanak. - S a módszer ...!? Nem kétséges, hogy sok vonatkozásban idegen tölünk. Nem a mi tradíciónkban és kultúránkban gyökeredzik. Mi magyarok emiatt elzárkózhattunk és kimaradhattunk volna ebből az evangélizációból. De hogy ez Európában nem öregbítette volna a hírünket -, az bizonyos. Ez a tartózkodásunk azt is elárulta volna, hogy nem hisszük el, hogy Istennek sokféle útja és módja van arra, hogy embereket megszólítson és elérjen. Passzivitásunk könnyen odavezethet, hogy a hitre jutott emberek - akik talán éppen gyülekeztünk névleges tagjai voltak eddig -, nem találnak vissza hozzánk. Míg a vallásos tradícióban éltek és évente néhányszor megfordultak templomunkban, addig a dolog rendben is volt. De a megtért és élő hitre jutott embereknek ez kevés. Ők befogadni tudó, eleven testvéri közösségekre, gyülekezetekre vágynak. S ha ezt nem találják meg gyülekezeteinkben, az már nem a Billy Graham-evangélizáció hibája lesz, nem írhatjuk az amerikai módszer számlájára. A kritikai tartózkodás helyett sokkal inkább hordoznunk kellene Isten előtt imádságban ezt az alkalmat és a hívogatás felelősségteljes szolgálatát kellene végeznünk. P. K. Dr. Luther Márton: A jó cselekedetekről című munkája fordításának második kiadásához Még teológus koromban olvastam eredetiben, és nagyon mélyen érintett minden sora. Ismert közmondás: aki meg akar tanulni imádkozni, az menjen a tengerre, aki pedig meg akar tanulni hinni, az mélyedjen bele Luther Mártonnak ebbe az írásába. Ha egyszer megérinti az Istenből való hit, akkor többször is el fogja olvasni. Még 1934-ben Delre László évfolyamtársammal -jelenleg nyugdíjas lelkész - olyan elgondolást forgattunk magunkban, jó lenne minden évben egy Luther-munkát megszólaltatni. Az első próbálkozás 1937-ben sikerült, s a könyv néhány hónap alatt el is fogyott. A sikert és örömöt azonban nem a gyors kelendőség jelentette, hanem volt tanáraink és felettes püspökeink biztató, üdvözlő sorai. Különösen megható volt idős Proliié Károly tudós profeszszorunk kézírásos levele, amit a többivel együtt ma is tisztelettel őrzök. Többek között írja: „A fordításhoz gratulálok. Vivat sequens!” (Éljen a következő!) „A mü elterjesztéséhez szeretnék hozzájárulni tíz példánynak a szegény sorsú, de jó igyekezetű hallgatóim között való szétosztásával.” Az Országos Luther Szövetség elnöke, Bencs Zoltán, miniszteri tanácsos: „...egyben gratulá- 1 lök* laMkfes íViagyaT nyéhteáérfE szép for--1 ’ dításhoz”. (A jó nyelvezet Delfe László érdeme.) Püspöki körlevelek ajánlják a terjesztését. Teológián felvételi vizsga anyaga lett. Bár cgy-két Luther müvet még sikerült elkészíteni, de kiadatásukat a háború elsodorta és azután csak hosszú hallgatás következett. A Lutheránus Világszövetségi gyűlés alkalmára egyetlen Luther-mű megjelenése sem fémjelezte a jelleget. Az állami kiadó megjelentetett egy olyan Luthcr-ősszeállítást, ami súlyosan ártott ennek a névnek. Olyan idézeteket jelentettek meg, amelyek inkább lejáratására szolgáltak. Most itt van az újrakezdés sürgető lehetősége. Első lényeges lépés ebben az irányban az 1992. október 2—4-ig Csákváron tartott Országos Luther Szövetség által rendezett olvasótábor volt, mely Luther-müvek ismertetését tűzte ki célul. I. Amikor feltesszük a kérdést, mi is a célunk, akkor nem lényeges, hogy mit mondanak Lutherről emberek, akár barátai, akár ellenségei. II. Nem tényező, hogy mit mond önmagáról. Ezt saját maga is erőteljesen elhárítja. A század eleji Masznyik-féle Luther-sorozat első kötete már azzal kezdődik, hogy a saját műveit is elhárítja, nem tulajdonít azoknak jelentőséget. III. Az sem döntő, hogy mit mondott Luther Márton Istenről, Jézusról. IV. Az a döntő, hogy mit mondott és mit cselekedett az élő Isten Luther Mártonon keresztül. Erre akarunk figyelni. A fordító * II. KÜLÖNBIZOTTSÁG FOGLALKOZIK HÚSZ JÁNOSSAL ÉS KORA TÖRTÉNELMÉVEL A cseh püspöki kar különbizottságot állít fel, amelynek feladata Húsz. János cseh reformátor szerepének értékelése a történelemben. Húsz Jánost a konstanzi zsinat 1415-ben eretnekké nyilvánította, s ezt követően máglyán elégették. II. János Pál pápa 1990-ben tett prágai látogatása alkalmából új párbeszédet kezdeményezett az egyháztörténelem e sötét korszakáról. „Függetlenül attól, hogy milyen teológiai nézeteket képviselt, Húsz Jánosnak a nemzet erkölcsi alakításában és képzésében megnyilvánuló elkötelezettségét nem lehet elvitatni” - mondotta a pápa Prágában. A szakemberek feladata, lóként a cseh teológusoké, hogy Húsz János szerepét tisztázzák az egyház reformátorainak sorában. A különbizottság felállitásával a cseh püspökök a pápa kívánságának tesznek eleget. KAP/MK • • Ünnepelt a győri Diakonissza Anyaház Evangélikus Élet 1993. március 14. Február 10-én, mint minden évben ezen a napon (kivéve a feloszlatás 40 esztendejét), összejöttek a győri diakonissza nővérek, hogy megemlékezzenek a számukra igen nagy jelentőségű évfordulóról: 83 évvel ezelőtt, 1910. február 10-én érkeztek az első diakoniszszák Győrbe a pozsonyi Diakonissza Anyaházból, hogy itt szolgálatot végezzenek. Új színt hoztak a győri gyülekezetbe szolgálatukkal: árvák, öregek, betegek gondozását vállalták fel nagy lelkiismeretességgel, s folytatták el nem fogyó szeretettel. Értékes munkásokat nyert a győri gyülekezet a pozsonyi Anyaházból érkezett két diakonissza: Huber Etelka és Trauer Irén személyében. A győri evangélikus gyülekezet asszonyai nagy lelkesedéssel álltak melléjük, segítve őket, hogy minél hamarabb eligazodjanak új munkakörülményeik között. Mustármagnyi kezdet volt ez, de ebből a kicsiny kezdetből terebélyesedett nagy fává Jézus szolgálóleányainak a munkája, amikor 1926- ban a győri gyülekezet megszervezte saját Diakonissza Anyaházát, amelynek első főnöknője az 1910-ben érkezett diakonisszák egyike: Huber Etelka lett. Az Anyaház megalapításával „hitünk szerint egyházközségünk nemcsak a maga Szeretetháza szegényei, árvái, betegei számára teljesített eléggé meg nem becsülhető szolgálatot, de tágabb körben is, egész Egyetemes Egyházunkra nézve, fontos és áldásos intézménynek vetette meg az alapját”. (1927. évkönyvből.) Évtizedeken át ez az Anyaház látta el diakonisszákkal a dunántúli gyülekezeteket. Az Anyaház első igazgatólelkésze Pálmai Lajos győri gyülekezeti lelkész volt. Róla utóda, Túróczy Zoltán, így emlékezik: „A szív embere. Az arca csupa jóság, az egyénisége csupa szeretet, az igehirdetése csupa melegség. Mert a szív embere, ezért veszi észre azokat, akik az élet szívtelensége miatt panaszkodnak: az öregeket, a szegényeket, árvákat, betegeket, s ezért alapítja meg a Szeretetházat és a Diakonissza Anyaházat. S mert a szív mindig láthatatlanul működik, ezért marad ő is mindig a mesebeli láthatatlan ember, akinek csak a működését lehet látni, de őt magát sohasem." Szolgálatát ellenszolgáltatás nélkül végzi. Amikor a Diakonissza Anyaház Börcsön árvaházat épít, a Pálmai Lajos nevet adja az árvaháznak, hogy a felejthetetlen igazgatólelkész nevét megörökítse. Örökébe egy másik óriás: Túróczy Zoltán lépett. Sok talentummal megáldott, kimagasló egyéniség volt. Szolgáltai feledhetetlenek maradnak. Különösen sok áldással hallgatták a nővérek a nyári diakóniai konferenciákon elhangzott előadássorozatait. Valósággal felrázta a közösseget. 1931. február 22-től, 1939. márciusáig állt az Anyaház élén. A tiszakerületi püspöki székbe távozott. Utána Szabó József győri lelkész vette át az Anyaház vezetését, megnövekedett igazgató-lelkészi teendői miatt azonban sajnos, nem sokáig tudta az Anyaház vezetésének szolgálatát vállalni. Helyébe a diakóniai nagybizottság Lukács István bobai lelkészt választotta meg, aki 1940. január 1-től, 1948. március 31-ig vezette az Anyaházat nagy hűséggel és odaadással. 1948-ig az Anyaház vezetői egyidejűleg gyülekezeti lelkészek is voltak. Az Anyaház és a hozzá tartozó intézmények fejlődése s ennek következtében a lelkészi szolgálat növekedése olyan nagy méretű lett, hogy azt más állásban lévő lelkész, a maga szolgálata mellett, nem tudta ellátni. Ezért az Anyaház saját intézeti lelkészi állást szervezett. Különösen szükségessé tette az állás szervezését a lelkészi szolgálatok mellett, a diakonisszaképzés nagy fontossága. Kívánatos volt, hogy a diakoniszszák kellő gyakorlati és elméleti kiképzés mellett, mély lelki képzést is kapjanak, hogy a diakonisszaszolgálat minden munkaterületén: betegek ápolásánál, szegények gondozásánál, árvák, intézeti növendékek nevelésénél, nyomorékok, elhagyottak felkarolásánál, testileg és lelkileg veszélyeztetettek megmentésénél, sínylődök istápolásánál, bibliaórák, evangélizációk, konferenciák tartásánál, a kor követelményeinek megfelelően, a legnagyobb szakavatottsággal, egész emberként helytálljanak. Ennek a megnövekedett igényű képzésnek a vezetője és megszervezője volt az intézeti lelkész. Veöreös Imre, dr. Nagy Gyula és Sümeghy József követték egymást ebben a szolgálatban. 1948-ban az első főnöknő, Huber Etelka hűséges szolgálatban eltöltött Előadások az ökumenikus mozgalom kezdetéről Február hónapban négy előadást tartott a Teológiai Akadémián dr. Pósfay György Géniben élő nyugalmazott lelkész. Az előadások a 19. század elejétől egészen 1948-ig terjedő időt ölelték fel, megmutatva az Egyházak Világtanácsa (EVT) megalakulásához vezető utat. A 19. és 20. század különböző ökumenikus jellegű mozgalmainak ismertetése során különösen részletesen szólt az 1925-ben Stockholmon és az 1927-ben Lausanne-ban tartott konferenciákról, majd az 1939-cs utrcchtí összejövetelről, melyen már ideiglenesen megalakult az ÉVT, csupán a háború kitörése fékezte le az eseményeket cs csak 1948-bán Amszterdamban alakult meg véglegesen. A jól felépített, és különösen az utolsó évtizedek eseményeiről személyes élményként előadott ismertetés jó szemnyitogató volt ennek a fontos intézménynek múltjáról. Hálásak lehetünk érte. ígéretünk van arra, hogy az előadások rövidített formában lapunk hasábjaira kerülnek majd néhány hét múlva. tszm. élet után hazatért Urához. Utóda Butliy Ella diakonisszanövér lett. 1951-ben neki és Sümeghy Józsefnek kellett megérnie az általuk vezetett intézmény feloszlatását. Keserves napok voltak. Elszéledtek a nővérek, de intézmény nélkül, diakonisszaruha nélkül, valamilyen formában a legtöbben élték és tovább folytatták az elmúlt 40 esztendőben azt a szent hivatást, amelyben odaszánták magukat Krisztusuknak. Amikor most Diakonissza Anyaházunk a múltra tekint, hálával köszöni meg a mindenek Urának azokat a szellemi óriásokat és az egyszerű hűséges szolgálókat, akik csodálatosan erős. Igére épített alapot vetettek a győri Diakonissza Anyaháznak. És Isten magasztosával telik meg szívünk és szánk, hogy elhozta azt a napot, amikor újra indulhat-szervczödhet intézményünk. Közben közülünk sokan előrementek Urunkhoz, de a régiek közül huszonhatunknak megadatott, hogy megérhettük az újraindulást. Jöjjetek, hívő leányok, akik megtapasztaltátok Isten szeretetét a Jézus Krisztusban, vegyétek magatokra ti is ezt a gyönyörűséges igát. Mi régiek a Krisztus szolgálatában, bizonyságot teszünk arról, hogy Urunk nem hazudik. Az Ő igája gyönyörűséges, az Ő terhe könynyü. Küzdelmes, de a legszebb élethivatás egy nő számára „ancilla Domini”nak, az Úr szolgálóleányának lenni. Luptákné Bartos Piroska diakonisszanővér PAPNÉ CSENDESNAP 1993. március 27. szombat 10-16 óráig Teológiai Akadémia, Budapest Rózsavölgyi köz 3. „Lelki környezetvédelem” Reggeli áhítat: Jn 17,15. (Zászkaliczky Pálné) Előadások: 1. A környezet-szennyezettség hatása (Kcvcháziné Czégényi Klára) 2. Vun-e megtartó er ti? (Pintér Károly) Ebédszünetben: Ismerkedés a Teológiai Akadémiával. Ebéd két csoportban. Délután a téma megbeszélése három korcsoportban. A csoportbcszélgetésckct vezetik: Pintérné Nagy Erzsébet, Zászkaliczky Pétemé, Dcméné Smidéliusz Katalin) Záróáhítat: Mt 5,13-16. (Deinéné Smidéliusz Katalin) Kérjük a Papnő testvéreket, hogy jelentkezésüket március 15-ig küldjék be az Északi Püspöki Hivatalba. A GYŐRI DIAKONISSZAKÉPZŐ INTÉZET felvételt hirdet hívő leányok számára, akik Isten iránti hálával eltelt szívből élethivatásszerűen szeretnék szolgálni Krisztust, segítségre szoruló embertársaik között. A jelentkezéshez mellékelni kell: 1. keresztlevelet, 2. önéletrajzot, 3. utolsó iskolai bizonyítványt, 4. lelkészi ajánló sorokat. Jelentkezni lehet Lupták Gyula címén 9025 Győr, Petőfi tér 4. „Négy, öt” cseh, szlovák és magyar „összehajol” Március idusa alkalmából Bossey-ban, 1947 tavaszán FELVÉTEL AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA Tulajdonképpen heten voltunk. Harminc év körüliek. Két cseh, két szlovák és három magyar. A Genf közelében fekvő Bossey-i Ökumenikus Intézet három hónapos tanfolyamán vettünk részt. Fiatal lelkészek és teológusok. Evangélikusok, reformátusok, anglikánok, közel ötvenen, Európa csaknem valamennyi országából. Magyar kívülem még két református: Makkai László történész és Szabó Éva s. lelkész. Makkai javasolta: üljünk össze a nevezetes történelmi évforduló alkalmából, egy csésze fekete mellett, meghitt beszélgetésre az intézet egyik helyiségében. Örömmel fogadtuk javaslatát, hiszen a tanfolyam valamennyi résztvevője megrendültén fedezte fel: az egyház egységének keresése nem öncél. A háborús romokban fekvő Európában a népek megbékélését is szolgálhatjuk általa. Makkai László ennek a szolgálatnak a szükségét és lehetőségét a szlovákokkal való kapcsolatunk történetének felvázolásával érzékeltette beszélgetésünk bevezetéseképpen. A magyar honfoglalás - mondotta - tulajdonképpen hódítás volt a Kárpát-medencében. A kereszténység felvétele azonban lehetővé tette a honfoglalók és az itt élő népek együttélésének kialakulását. Megszűnt a rabszolgaság. Ut nyílt mindenki számára a nemesség felé. Magyar nemesek elszlovákosodtak, szlovák nemesek elmagyarosodtak. Ismeretlen a nemzetiségi probléma közel 900 éven át. Közös a törökök és a németek elleni harc. Közösen vívjuk szabadságharcainkat is. Bél Mátyásról nem lehet megállapítani nemzetiségi hovatartozását. A híres pozsonyi lutheránus tudós magát „hungarusnak”, magyarországinak tekintette. Elérkezett a nacionalizmus korszaka. A magyarok azt mondták: magyar vagyok, a szlovákok azt mondták: szlovák vagyok. A nemzetiség öncélúvá lett. A Bél Mátyás által képviselt szolgálat gondolata eltűnt. A nemzeti állam létrehozása vált céllá s a kisebbségek eltüntetése. Számos nyugati országnak sikerült. Magyarország is megpróbálta. Összeomlás lett a vége. Példánkból tanulni lehet. Az első világháború után létrejött Csehszlovákiában nem volt elnyomás. A magyarok mégsem érezték jól magukat. Csak az egyénnek biztosítottak szabadságot, a népnek mint egésznek nem. A nemzeti állam megalázza a másik nemzetiséget. Nem érezheti benne magát otthon igazán. A keresztyén szolgálat gondolata hozhatott volna megoldást. Hiányzott a szabadság. A húszéves magyar revizionista politika egy igazságra és egy hazugságra épült. Az igazság: egyenlő mérték. Mindenki tartozzék oda a lehetőség határain belül, ahová tartozni akar. Ezt fejezi ki a szabadság és a népi elv kettősége. - A másik tényező: a hazugság. Ez a történelmi elvre támaszkodva a múltat, a „szentistváni” országot akarta visszaállítani egy teljesen megváltozott helyzetben. Ma megfordult a világ. A népiségi elv, amely az első világháború után igaz volt, ma hazug - nem ad megoldást. A népességcsere gondolata szörnyűség, a revízió pedig gyűlöletet kelt. Ma arra kell törekednünk, hogy ismét szolgálattá váljék életünk. Erre a keresztyénség jó lehetőséget kínál. A nemzeti államot építő láz fokozza az elzárkózást és rontja a béke esélyeit. A nemzeti sajátosságot ne tekintsük öncélnak, hanem elkötelezésnek arra, hogy másoknak szolgáljunk. Az ökumenikus mozgalom útján is erre kell igyekeznünk. Bossey-i naplómba mindezt valamivel bővebben jegyeztem le. Makkai pl. kitért a második világháború utáni szlovákiai lakosságcserére. Számtalan magyar erőszakos kitelepítésére és a magyarországi szlovákok között áttelepülésük érdekében folytatott propaganda káros hatására. Néhány hozzászólást is feljegyeztem a kialakult beszélgetésből. A két cseh lelkészt kevésbé érintették érzékenyen Makkai gondolatai. Bél Mátyással kapcsolatban a Sárospatakon négy évig oktató kiváló cseh-morva pedagógus, Comenius nevét említették. A szolgálat gondolatával kapcsolatban emlékeztettek arra is, hogy csehek és magyarok lelkészcsere útján segítették ki egymást, amikor az üldöztetések idején elkergették lelkészeiket. Egyik szlovák barátunk szerint a magyaroknak azért nehéz szabadulniuk a nacionalizmustól, mert beékelten élnek északi és délszlávok, valamint németek tömbjében. Csehszlovákiában különben a szlovákok sem rendelkeznek autonómiával. Az erőszakolt lakosságcserét ö is sajnálatosnak tartotta. Szóvá tette azonban, hogy a szlovák propagandával szemben a magyarok is végeztek egyidejűleg ellenpropagandát. Itt kénytelen voltam megjegyezni, hogy a kettőt nem lehet egyformán minősíteni. Utaltam arra, amit Ordas Lajos püspök néhány héttel előbbi bossey-i látogatása alkalmával hallottunk tőle. A békéscsabai presbitériumot annyira felháborította, hogy a propagandahadjáratban még az egyik szlovákiai püspök is részt vett, hogy megtorlásképpen többen a szlovák nyelvű istentiszteletek megszüntetését javasolták. Ennek a lehetetlen javaslatnak a megvalósítását éppen a békéscsabai evangélikus lelkészek akadályozták meg. A beszélgetést testvéries hangon, őszintén folytattuk, német nyelven. A másik, kevésbé harcias szlovák lelkész számára mindent tolmácsolt Makkai László, mert ő szépen beszélt franciául, de alig tudott valamit németül. Nézete szerint nem érdemes politikai kérdésekkel foglalkoznunk, mert nem sokra megyünk vele. Javasolta, hogy ehelyett inkább a személyi kapcsolatok ápolására törekedjünk, mert erre egyházi vonalon jó lehetőség nyílik. Javasolta ifjúsági konferenciáink kölcsönös meglátogatását; először kisebb, majd tágasabb körben lelkésztalálkozók összehívását. Egy dunavölgyi közös ökumenikus folyóirat kiadásának gondolatát is felvetette. Magam részéről akkor igen életrevalónak tekintettem javaslatait. Megjegyeztem azonban, hogy olyan teherbíró hitre van szükségünk, amely képes elhordozni a feszültségeket, még ha azok sokszor politikai kérdésekkel is kapcsolatosak. Enélkül nem lenne őszinte a testvériség gyakorlása. Ismét utalhattam Ordass Lajos püspök körünkben elhangzott szavaira. Azóta 45 év telt el. Álmok foszlottak szét. A feladatot és a lehetőséget mégse veszíthetjük szemünk elől. „Az öreg Duna mossa el a közöttünk fennálló ellentéteket” - mondta 1956-ban Jan Chabada szlovákiai evangélikus püspök, amikor Akadémiánkon tiszteletbeli doktorrá avatták. Szavaira később is többször hivatkozott. Szép hasonlat. Akkor még ő se gondolta, hogy az „öreg Duna” a feszültségeket nem elmosni, hanem Bősnél duzzasztani fogja. A Dunánál nagyobb erőre van szükségünk mindnyájunknak... Benczúr László Az Evangélikus Teológiai Akadémia várja azok jelentkezéséi, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhivatást éreznek, hogy élethivatásként lelkészi vagy hittantanári szolgálatot vállaljanak az evangélikus egyházban. Az Evangélikus Teológiai Akadémián a képzés lehetőségei a következők: A. Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő öt év. A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 25 (ö. (Elsősorban (erfi kérvényezők jelentkezését várjuk.) B. Nappali hittuntanúr-képzes olyan jelentkezők részére, akik valamely budapesti tanárképző főiskolára vagy egyetemi tanárszakra már felvételt nyertek, ill. ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő négy év. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. Felvehető hallgatók száma: 10. C. Levelező tagozaton hittantanár-, ill. hitoktató-képzés 1993 -94-ben nem indul. A felvételi kérvényhez, melynek fel kell tüntetnie, Jiogy teológiai (A) vagy nappali hittantanári (B) képzésre jelentkezik a kérvényező, a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, érettségi előtt állóknak az iskola által a felvételi vizsgákon a középiskolából hozott pontok kiszámításához kitöltött betétlap, 3. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra alkalmas, 4. keresztelési bizonyítvány, 5. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány, 6. kezzel írott részlet« önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait, 7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze állal) kiállított bizonyítvány, 8. a jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hitel« másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra" megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükség« az illeték« lelkész ajánlása, mindenesetre annak i lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Teológiai Akadémia Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint piros postautalványon feladott 800,- Ft felvételi vizsgadíjnak 1992. május 15-ig kell az Akadémia Dékáni Hivatalába (1141 Budap«t, Rózsvölgyi köz 3.) beérkeznie. Az Akadémia lelkészi szolgálatra k«zülő hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és telj« ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elérl és rászoruló hallgatók öptöndijban is rész«ülhetnck. Elegendő hely «étén a hittanár szak nappali hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, melynek időpontjáról a jelentkezők ért«itést kapnak. Az időpont módosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. Magyar nyelv, 2. az Evangélikus Enekeskönyv páratlan számú énekvers« rendjeiben (I, 3, 3, 7, II) található énekversek éneklése könyv nélkül, 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittan könyvek alapján), 4. Luther: Kiskáté, 5. Prőhlc Károly „Az evangélium igazsága" c. és 6. Sólyom Jenő „Hazai egyháztörténet" c. hittan könyv. Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon. A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vess/ük a jelentkezők latin, német és angol nyelvvizsgáját, ill. előképzettségét.
