Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-03-14 / 11. szám

1993. MÁRCIUS 14.

TÖRVÉNY

az egyházközségről

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1 Az egyházközség meghatározott területen működő, a saját vagy más területről bejegyzett egyháztagoknak az ige hirdetésére, a szentségekkel való élésre és vallásuk gyakorlására szervezett gyülekezeti közössége. Az egyházközség önálló jogi személy.

1.2. Az egyházközség területe azokból a lakó-, illetve üdülőterületekből, esetenként más kijelölt területekből (katonai vagy büntetésvégrehajtó intézmények területéből stb.) áll, amelyeket az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyott, illetve amelyek a hivatalos országos egyházi névtárban szerepelnek. Az egyházközségi határok nem mindig esnek egybe a közigazgatás által kijelölt határokkal. Magyarország minden lakóterülete területi, közlekedési vagy nemzetiségi szempontok alapján valamelyik egyházközség része. Az egyházközség székhelye az egyházmegyei közgyűlés által jóváhagyott és a hivatalos országos egyházi névtárban nyilvántartott működési és adminisztratív központ.

1.3. Az egyházközségnek saját lelkésze (lelkészi álláshelye), felügyelője, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, és istentiszteleti helyiséggel rendelkezik.

1.4. Az egyházközséget önkormányzat illeti meg. Belső ügyeit önmaga intézi, tisztségviselőit maga választja, egyházközségi szabályrendeleteket alkothat, intézményeket hozhat létre, és egyesületek létrejöttét kezdeményezheti. Az egyházközség kötelessége, hogy saját területén az egyházi szolgálat feltételeit biztosítsa, ennek érdekében köteles megalakítani önkormányzati szerveit, megválasztani tisztségviselőit, gondoskodni a szükséges anyagi eszközökről és a lelkészi hivatal működéséről.

1.5. Az egyházközségnek, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház részének, alanyi joga, hogy részt vegyen annak törvényhozásában, kormányzásában és igazságszolgáltatásában. Ezt a jogát a törvényben meghatározott tagjai és küldöttei révén gyakorolja úgy, hogy közvetlen vagy közvetett képviselettel jelen van az egyházmegyei, egyházkerületi és országos igazgatási és bíráskodási szinteken, azok választási és döntési folyamataiban, és az egyházunk törvényeinek megalkotására hivatott zsinat munkájában. Ezért joga a Magyarországi Evangélikus Egyház életének egészét és részterületeit ismerni, beleszólni kérdéseibe és döntéseibe. Másrészt kötelessége arányos mértékben részt vállalni az egyház egészének feladataiból, gondjaiból és terheiből. A jogok és kötelességek mértékénél a szervezett lelkészi állások számát, az egyházközségi tagok létszámát, valamint a közterhek viselésének mértékét kell figyelembe venni.

1.6. Az egyházközség kötelessége, hogy saját belső életét az érvényes egyházi törvények szerint szabályozza.

1.7. Az egyházközségnek lehetősége van a székhely és ái evangélikus egyházközség megjelölésén túl önmaga által választott név használatához is, amelyet az egyházmegyei közgyűlésnek kell jóváhagynia.

1.8. Az anyakönyvek, az egyházközségi nyilvántartások vezetése, az irattár és levéltár kezelése, az értéktárgyak őrzése, az adminisztrációs ügyek intézése a lelkészi hivatal feladata. A lelkészi hivatal ügyrendjét rendelet szabályozza. A hivatal előírásos működéséért az egyházközség elnöksége a felelős.

1.9. Az újonnan alakult egyházközség a szerveződés időszakában gyakorolhatja az egyházközségi jogokat akkor is, ha az egyházközséget meghatározó követelmények mindegyikét még nem teljesíti, amennyiben azt az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlés jóváhagyja.

1.10. Amennyiben az egyházközség az önállóság feltételeinek nem tud eleget tenni, az egyházmegyei közgyűlés által kijelölt egyházközség vagy egyházközségek részévé válik. A döntést a kerületi közgyűlés hagyja jóvá.

AZ EGYHÁZKÖZSÉG RÉSZEI

2.1. Az egyházközség részekre (egyházakra) tagolódhat, de az egyházközségi jogok és kötelességek tekintetében egyetlen egységként szerepel.

2.2. A szervezettség mértéke szerint az egyes részek lehetnek: anyaegyház, társegyház, leányegyház, fiókegyház és szórvány.

2.3. Amennyiben az egyházközség része a meghatározó feltételeinek nem tud eleget tenni, az egyházközség közgyűlése dönt jellegének megváltozásáról, amelyet az egyházmegyei közgyűlés hagy jóvá.

3. Anyaegyház

3.1. Anyaegyház az egyházközség azon része, ahol az egyházközség székhelye van, és amelyhez legalább egy leány-, vagy fiókegyház, illetve szórvány tartozik.

3.2. Az anyaegyház kötelessége, hogy az egyházközséghez tartozó leány- és fiókegyházakat, illetve a szórványokat gondozza és segítse.

4. Társegyház

4.1. A társegyházak a társult egyházközség társulási egyezménnyel létrehozott részei, melyek egymással egyenrangúak.

4.2. A társegyházak közösen tartanak fenn lelkészi állást, de külön felügyelőjük, presbitériumuk és tisztségviselőik vannak, saját istentiszteleti hellyel és önálló gazdálkodással rendelkeznek. Belső ügyeik intézésére önállóan jogosultak, kivéve a társulási egyezményben rögzített kérdéseket.

5. Leányegyház (filia)

5.1. Leányegyház az egyházközség azon része, amelynek nincs önálló lelkésze és felügyelője, de saját presbitériummal (élén gondnokkal), önálló gazdálkodással és saját istentiszteleti hellyel rendelkezik. Az anyaegyház gondozása alatt áll, gazdálkodását az anyaegyház számvevőszéke is ellenőrzi.

ó.Fiókegyház

6.1. Fiókegyház az egyházközség azon része, amelynek nincs önálló lelkésze, felügyelője, presbitériuma és gazdálkodása, általában saját istentiszteleti hellyel sem rendelkezik, de a helyi ügyek intézésére és szervezésére gondnokot választ, és az anyaegyház presbitériumába tagot delegál. Az anyaegyház gondozása alatt áll.

6.2. A fiókegyház a megfelelő feltételek teljesítésével, saját elhatározásából leányegyházzá szerveződhet. Vita esetén az egyházmegyei közgyűlés dönt.

7. Szórvány

7.1. Szórvány az egyházközség azon része, ahol helyi egyházközségi szervezet és gazdálkodás nélkül egyházközségi tagok élnek.

7.2. A szórvány a megfelelő feltétel teljesítésével, saját elhatározásából fiókegyházzá szerveződhet. Vita esetén az egyházmegyei közgyűlés dönt.

KÜLÖN SZABÁLYOZÁST IGÉNYLŐ EGYHÁZKÖZSÉGEK

9. Egyházközségek alakulása

9.1. Újonnan alakult egyházközség az az egyházközség, amelyik társ-, illetve leányegyház önállósodásával, korábban több egyházközséghez tartozó részek egyesítésével, nagy lélekszámú egyházközség részekre válásával, vagy korábbi egyházközségek társulásával, illetve összevonásával újonnan jön létre.

9.2. Az egyházközség alakulásához az illetékes egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlés jóváhagyása szükséges. Egyházi érdekből az egyházmegyei közgyűlés az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyásával új egyházközség megalakítását rendelheti el.

9.3. Az egyházközség megalakulásakor meg kell határozni azt az időpontot, ameddig az egyházközséget meghatározó feltételeket biztosítani kell. Amennyiben ez nem történik meg, az alakulás előtti helyzet áll vissza, illetve az egyházmegyei közgyűlés dönt jogállásáról.

10. Társult egyházközség

10.1. Társult egyházközség az az egyházközség, amelyben a lelkészi szolgálat célszerűbb beosztása, gazdasági vagy egyéb szempontok miatt korábbi egyházközségek, vagy újonnan alakult egyházközség társegyházai, illetve egy egyházközség társult viszonyra lépett részei közösen tartanak fenn lelkészi állást, és ezt a társulást nevükben is hordozzák.

10.2. A társulást az abban érintett közgyűlések határozzák el, és társulási egyezményben rögzítik. Ezeken a közgyűléseken az esperes és az egyházmegyei felügyelő, illetve azok helyettesei elnökölnek, és azt az egyházmegyei közgyűlés hagyja jóvá. A jóváhagyást csak eljárási szabálytalanság esetén lehet megtagadni.

10.3. Á társult egyházközségek részei közös lelkészi állást tartanak fenn. A társulásban résztvevők a társegyházak számára külön választanak saját hatáskörű felügyelőt és tisztségviselőket. A felügyelők közül az egyik egyúttal a társult egyházközség közös felügyelője, míg a másik (illetve a többi) másodfelügyelő.

10.4. Az egyházközségi közgyűlések a tá'sulás elhatározásával egy időben megállapítják a társult egyházközség lelkészének díjleveléhez és általában az egyházközség anyagi fenntartásához szükséges hozzájárulás mértékét, valamint a társult egyházközség presbitériumainak nagyságát a társegyházak lélekszámának megfelelően. Megállapodnak a társult egyházközség székhelyében is. A társulási egyezményben rögzíthetők azok a kérdések, amelyekben az egyházmegyei presbitériumot kérik fel a döntés meghozatalára.

10.5. A társegyházak a társulást bármikor megszüntethetik ugyanazon a módon, ahogyan a társulás létrejött.

11. Szórványegyházközség

11.1. Szórványegyházközség az az egyházközség, amelyben a egyházközségi tagok számának több, mint hatvan százaléka szórványokban él.

11.2. A szórványegyházközség jogosult azokra a támogatásokra, melyeket a szórványokkal rendelkező egyházközségek segítésére hoznak létre.

AZ EGYHÁZKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA

1. Egyházközségi közgyűlés

1.1. A közgyűlés az egyházközség legszélesebb körű döntéshozó testületé, amely az egyházközség nagykorú tagjaiból áll.

1.2. A közgyűlésnek hivatalból tagja az egyházközség összes tisztségviselője. Távolmaradásuk esetén kötelesek magukat kimenteni.

1.3. A közgyűlés a több közigazgatási területen fekvő egyházközségek esetében, az egyházközség részeiben, külön-külön is megtartható. Ebben az esetben a részközgyűlések szavazatait összesíteni kell. A részközgyűlések esetében minden közgyűlési tag szavazati jogával egy kérdésben csak egyszer élhet.

1.4. A közgyűlésről a közgyűlési tagokat tájékoztatni kell. Az időpontot és a napirendet a közgyűlést megelőzőeniegalább két héttel az istentiszteleti alkalmakon, vagy személyre szóló meghívással kell meghirdetni. Rendkívüli esetben a közgyűlés meghivókkal egy héten belül is összehívható. A közgyűlési tagok jogosultak a döntéshez szükséges iratokba betekinteni, vagy szóbeli tájékoztatást kérni, illetve előzetesen írásos hozzászólást benyújtani.

1.5. Az egyházközségi közgyűlést a lelkész és az egyházközségi felügyelő hívja össze, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény ezt a jogot az egyházmegyei elnökségnek, illetve az esperesnek biztosítja. Társult egyházközség esetében a közgyűlés összehívásának módját a társulási egyezmény rögzíti. A szávazási eljárás helyi adottságokhoz illeszkedő részleteit és formáit egyházközségi szabályrendelet rögzítheti.

1.6. A közgyűlés határozatképes, ha azt az előírásoknak megfelelően hívták össze. A közgyűlés határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza.

1.7. A közgyűlést évenként legalább egy alkalommal össze kell hívni. (L.: 1.11.3.) Azokban az egyházközZsinati vallomás

Adósa vagyok a 3. számú zsinati bizottságnak - mint kiderüli a zsinaton. Ez az a ritka eset. amikor őszintén szólva jól esik a kritika. A Struktúra Bizottság - vezetője Zászkaliczky Péter - az egyház szervezetével, szolgálati rendjével foglalkozik. Munkája minősége is elismerésre méltó, ebben azonban pl. a 2. számú, a Teológiai Bizottság - vezetője dr. Hafenscher Károly - jogos riválisa, elég, ha csak a Zsinati Nyilatkozatra gondolunk. Ami azonban a bizottsági munka mennyiségét, intenzitását, a törvényelőkészítést illeti, kétségtelen, hogy a 3. számú bizottságé a pálma. Ezen az ülésszakon is az egyik igen jelentős eredmény. „Az egyházközség önkormányzatáról és tisztségviselőiről" előkészített törvényi fejezet elfogadása volt. Nem tévedés, a nyolcadik szövegváltozat kerüli részletes vitára, nem sok módosítással ezt fogadta el a zsinat.

Ezek után érthető, hogy a 3. számú bizottság tagjai közül többen is, félig tréfásan a szememre vetették, hogy a népszerűén csak „iskolatörvénynek" nevezett törvényt előkészítő 6. számú bizottságot a legutóbbi ülésszak után a Zsinati Híradóban nagyon megdicsértem, értékeltem, bezzeg róluk megfeledkeztem, pedig...

Nos, ezúttal igyekeztem pótolni a mulasztást. De hál éppenséggel jó néhányszor lesz még alkalom a Struktúra Bizottság dicséretére, hiszen még sok feladat vár rá. Ezzel mentegetőztem, míg az oktatással, neveléssel, hitoktatással foglalkozó törvényt előkészítő bizottság jószerivel eleget tett feladatának.

Amiért örömet szerzett a kritika: a zsinati tagokat - és reméljük a gyülekezeteket is - érdekli a tájékoztatás, másrészt érzik a bizottsági munka fontosságát. A nemes rivalizálás pedig egyik legjobb hajtóereje a teljesítménynek.

Nem szeretném ismételten kiérdemelni a bírálatot, mégsem hallgathatom el, hogy még ezen - általános vélemény szerint a zsinat eddigi legsikeresebb ülésszakán - az alkalmon is, sőt ezen még inkább az iskolatörvény állt a középpontban. A 6. számú bizottság vezetője dr. Szabó Lajos, tagjai és szakértői kapták a legtöbb elismerést.

Meghatározó élmény marad számomra, hogy a Zsinati Elnökség engem jelölt három egymást követő ülés elnökéül, ennyi időt irányoztak elő az iskolatörvény részletes vitájára. A zsinat érettségét és éppen a 3. számú bizottság korrektségét mutatja, hogy szombaton, a zsinat első napján még egy ülést megszavaztak, látva, hogy erre szükség van a törvény elfogadásához (eredetileg ekkor már a 3. számú bizottság anyagát kellett volna tárgyalni).

így azután a zsinati ülésszak első napján a megnyitó ülést követően négy ülésen - déli 12 órától, este 7 óráig, közben egy óra ebédszünettel és kétszer tizenöt perc

szünettel - öt és fél óra tiszta tárgyalási időt igényelt a törvénytervezet vitája. 18 óra 55 perckor hirdettem ki a szavazás eredményéi. A zsinati ügyrend szerint a teljes törvény elfogadása név szerinti szavazással történik. Ennek módja, hogy a kiosztott, lepecsételt cédulákon a zsinati tagok aláírásukkal erősítik meg az „igen", „nem" vagy „tartózkodom” szavazatot. Nos. az első teljes törvényt a jelenlévő, a szavazásban résztvevő hatvan zsinati tag egyöntetű „igen" szavazattal fogadta el.

Csillogtak a szemek és spontán taps tört ki.

Jelképesnek is tekinthető, hogy az egyházak elleni harc teljesen nyílttá válása 1948-ban az egyházi iskolák államosításával vette kezdetét - ez állt az Ordass Lajos püspök elleni per hátterében is -, negyvenöt évvel később pedig a múltat lezáró, az új utat törvényeivel kikövező zsinat első törvénye az iskolatörvény lett, miután, Istennek hála, újra működnek hazánkban lutheránus iskolák.

Hiszem, maga a vita is nemcsak számomra bizonyította a különbséget a világi és egyház parlament között (ez természetesen már értékítélet). A zsinaton azonos „párthoz" tartozók vitáznak, olykor hevesen - hogy minél jobb legyen a törvény. Az ügyszeretet és a felelősség - nem pedig pártpolitikai megfontolások motiválják a felszólalásokat.

Betegségek, elfoglaltságok miatt többen lemondani kényszerültek, helyettük póttagok léptek elő - ilyen létszámú testületben ez természetes. De ami igazán fontos, kialakult a bizottsági munkában és a plenáris üléseken a terhek nagy részét vállalók köre. Ezen az ülésszakon minden eddiginél inkább érezhető volt a szeretet, az egymás iránti bizalom és tisztelet erősödése, annak feltételezése, ha eltér is a véleményünk, biztos, hogy a másik is a legjobbat akarja. Igen fontos ez, hiszen nem lehet lazítani, a java - közte sok rázós kérdés eldöntése - még hátra van.

Az iskolatörvény március 15-ével hatályba lép. Ebben az időpontban is van üzenet. Most már csak az a fontos, hogy a jövőt építő zsinati szellemnek legyen az egész egyházi életre kisugárzó hatása. Foglalkozzanak a gyülekezetekben, egyházmegyei alkalmakon a zsinati törvényekkel, a tervezetekkel, a zsinati tagok vállalják a beszámolást, a tájékoztatást. Az iskolatörvényt pedig természetesen ismerjék meg az iskolákban. Az evangélikus és a nem evangélikus pedagógusok számára egyaránt segíthet az egyházi iskolapolitika, az iskolafenntartás céljainak megértésében és megvalósításában.

Szombaton este a zsinati tagok úgy érezték, Isten kegyelméből egyháztörténelmi esemény részesei lehettek. Reménységünk szerint jól érezték.

Dr. Frenkl Róbert

ségekben, ahol képviselő-testület (képviseleti közgyűlés) működik, az évenkénti közgyűlést a képviselőtestület nyilvános ülése helyettesítheti. A közgyűlési tagok egytizedének írásban előterjesztett kérelmére az elnökség köteles három héten belül közgyűlést összehivni.

1.8. A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell vezetni, amit az elnökségnek, a jegyzőnek és két jelenlévő közgyűlési tagnak kell hitelesítenie.

1.9. Az egyházközségi közgyűlés elnökei a lelkész (igazgató-lelkész) és az egyházközségi felügyelő, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény ezt a jogot az egyházmegyei elnökségnek, illetve az esperesnek biztosítja.

1.10. Az egyházközségi közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartoznak az egyházközség életének legfőbb jelentőségű kérdései:

1.10.1. Megválasztja az egyházközség lelkészét, felügyelőjét, a presbitérium és a képviselő-testület tagjait. Az egyházközség egyes részei saját tisztségviselőiket és presbitereiket részközgyűlésükön maguk választják.

1.10.2. Intézményeket hozhat létre.

1.10.3. Határoz az egyházközség jellegének szervezeti átminősítéséről, és ezeket jóváhagyásra az egyházmegyei közgyűlés elé terjeszti.

1.10.4. Dönt új lelkészi állás(ok) szervezéséről.

1.11. Az egyházközségi közgyűlés hatáskörébe tartoznak még a következő kérdések:

1.11.1. Megválasztja az egyházközség gondnokát, kántorát, számvevőszéki elnökét, jegyzőjét, pénztárosát és egyéb tisztségviselőit. Jóváhagyja a presbitérium által megállapított díjleveleket. 1 Amennyiben részközgyűléseken kerülnek a díjlevelek elfogadásra, minden részközgyűlés a saját hozzájárulása mértékében illetékes.

1.11.2. Határoz a jelentősebb egyházközségi beruházásokról, eladásokról, felújításokról és a szükségletek fedezetéről a presbitérium által előterjesztett javaslatok alapján. Az ingatlanok tulajdonjog változásához az egyházmegye előzetes jóváhagyása szükséges.

1.11.3. Evenként meghallgatja és megvitatja az egyházközség lelkészének és a presbitérium megbízottjának jelentését az egyházközség lelki és anyagi helyzetéről.

1.11.4. Egyházközségi szabályrendeleteket alkothat belső életének szabályozására a presbitérium előkészítése alapján.

1.11.5. Egyesületek létrejöttét kezdeményezheti.

1.11.6. Szavazati és küldő jogával él a Magyarországi Evangélikus Egyház tagozódása szerinti tisztségviselők és küldöttek megválasztásakor.

2. Egyházközségi képviselő-testület (képviseleti közgyűlés)

2.1. Az egyházközség választott szerve a képviselőtestület, amelyet a közgyűlés választ konfirmált tagjai közül legfeljebb 6 évre. Az egyházközségi képviselőtestület a közgyűlés feladatait látja el. kivéve a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalt ügyeket. Hatáskörét a közgyűlés állapítja meg.

2.2. Egyházközségi képviselő-testületet azokban az egyházközségekben kell választani, ahol az egyházközségi tagok száma a 4000-et meghaladja. Azokban az egyházközségekben is lehet képviselő-testületet választani, ahol az egyháztagok száma ennél kisebb. A képviselő-testület tagjainak száma 50-nél kevesebb nem lehet. Az anya- és leányegyházakból álló egyházközségek képviselö-testülete az egyházközség részeinek presbitériumaiból választott tagokból tevődik össze. A képviselők számának meghatározásánál az egyházközségi tagok számbeli megoszlását kell figyelembe venni.

2.3. A társult egyházközségek létszámuktól függetlenül közös képviselő-testületet alakíthatnák a közös ügyek intézésére. Az ilyen képviselő-testületek hatásköre csak a társulási egyezményben megfogalmazott ügyekre terjed ki.

2.4. Az egyházközségi képviselő-testületnek hivatalból tagjai az egyházközség tisztségviselői.

2.5. Az egyházközségi képviselő-testületet az egyházközség elnöksége hívja össze.

2.6. Az egyházközségi képviselő-testületi ülés akkor határozatképes, ha tagjainak több. mint a fele jelen van. Határozatképtelenség esetén az ismételten összehívott képviselő-testületi ülés a megjelentek számától függetlenül határozatképes.

2.7. Az egyházközségi képviselő-testület ülései az egyházközség tagjai számára általában nyilvánosak.

2.8. Minden egyéb, nem szabályozott kérdésben értelemszerűen a közgyűlésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

3. Egyházközségi presbitérium

3.1. Az egyházközségnek, illetve részeinek általános (L.: 3.8.) hatáskörű képviseleti szerve a presbitérium, amelyet a közgyűlés választ konfirmált tagjai közül legfeljebb 6 évre. A presbitérium választott tagjainak száma 6-nál kevesebb és 40-nél több nem lehet.

A közgyűlés presbiteri póttagokat is választ, akik a megüresedett helyeket töltik be. Póttagok hiányában a közgyűlés a presbitérium megbízatásának lejárta előtt a megüresedett helyekre új presbitereket választhat, az időszakos választás érvényessége azonban csak a presbitérium megbízatásának idejére szól.

A választásoknál törekedni kell arra, hogy a presbitériumban az egyházközség minden rétege képviselve legyen. A közgyűlés az idős koruk miatt aktív szolgálatot már nem vállaló presbiterek közül tiszteletbeli presbitereket választhat, akik a presbiteri üléseken tanácskozási joggal vesznek részt.

3.2. A presbitériumnak hivatalból tagja az egyházközség összes tisztségviselője. A több közigazgatási területen fekvő egyházközség esetében minden tisztségviselő hivatalból a saját egyháza (gyülekezete) presbitériumában tag.

(Folytatás a következő oldalon)