Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-03-14 / 11. szám
Zsinati Híradó 1993. március 14. TÖRVÉNY az egyházközségről ( Folytatás) 3.3. Az egyházközségi presbitérium elnökei a lelkész (igazgató-lelkész) és az egyházközségi felügyelő, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény az elnöklés jogát az egyházmegyei elnökségnek, illetve az esperesnek biztosítja. Társult egyházközségnél a társulási egyezmény szabályozza a felügyelők hatáskörét. 3.4. A presbitériumot szükség szerint, de évente legalább négy alkalommal össze kell hívni. A presbitérium tagjai egynegyedének írásban előterjesztett kérelmére az elnökség köteles presbiteri ülést összehívni. 3.5. A presbitériumot az egyházközségi elnökség hívja össze, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény ezt a jogot az egyházmegyei elnökségnek, illetve az esperesnek biztosítja. Társult egyházközség esetében a presbitérium összehívásának módját a társulási egyezmény rögzíti. Leányegyházban a presbiteri ülés összehívásához a gondnok egyetértése is szükséges, illetve az összehívást ö is kezdeményezheti. 3.6. A presbiteri ülés időpontját, tárgyát és napirendjét az ülést megelőzően legalább egy héttel az istentiszteleti alkalmakon, vagy személyre szóló meghívással kell meghirdetni. Rendkívüli esetben a presbiteri ülés meghívókkal egy héten belül is összehívható. A presbitérium tagjai jogosultak a döntéshez szükséges iratokba betekinteni, vagy szóbeli tájékoztatást kérni, illetve előzetesen írásos hozzászólást benyújtani. 3.7. A presbiteri ülés akkor határozatképes, ha tagjainak legalább fele jelen van. Határozatképtelenség esetén az ugyanabban a tárgyban ismételten összehívott presbiteri ülés a megjelentek számától függetlenül is határozatképes. Az írásban összehívott presbiteri ülés a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes. A presbitérium a határozatait a külön szabályozott esetek kivételével egyszerű szótöbbséggel hozza. 3.8. Az egyházközségi presbitérium hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, amelyek nincsenek a közgyűlés, illetve a képviselőtestület hatáskörébe utalva: 3.8.1. A presbitérium részt vesz az egyházközség lelki, szellemi és anyagi életének szervezésében, irányításában és felügyeletében. Ezek segítésére saját körén belül bizottságokat hozhat lére, amelyek a presbitérium egészének beszámolási kötelezettséggel tartoznak. Javaslataikat a presbitérium hagyja jóvá, munkájukért a presbitérium felelős. 3.8.2. Eljár az egyházközségi lelkészi állás betöltésénél a törvény előírásai szerint. 3.8.3. Előkészíti az egyházközségi közgyűlést, illetve a képviselő-testületi ülést. Végrehajtja a közgyűlés, illetve a képviselő-testületi ülés határozatait. 3.8.4. Jelölteket állít az egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi és országos egyházi tisztségek, illetve a képviselő-testületi és a presbitériumi tagok közgyűlési választása előtt. 3.8.5. Felülvizsgálja és jóváhagyja az egyházközségi számvevőszék jelentése után az évi zárszámadást, zárómérleget és vagyonleltárt, tárgyalja és jóváhagyja az évi költségelőirányzatot. 3.8.6. Intézkedik az egyházi épületek állagmegóvása, karbantartási munkálatai és hasznosítása ügyében, dönt a kisebb beruházásokról, beszerzésekről, a közgyűlés által megállapított értékhatáron belül. 3.8.7. Dönt az egyházközségi alkalmazottak foglalkoztatásáról és bérezéséről. 3.9. A presbiteri ülésről jelenléti ívet és jegyzőkönyvet kell vezetni, amit az elnökségnek, a jegyzőnek és két jelenlévő presbiternek kell hitelesítenie. 4. Egyházközségi elnökség 4.1. Az egyházközség képviseleti és végrehajtó (ügyviteli) szerve az elnökség. Tagjai a lelkész (igazgatólelkész) és a felügyelő, akik egyenlő joggal és felelősséggel vezetik és képviselik az egyházközséget, és annak összes ügyeit egyetértőleg intézik. Az együttesen intézendő ügyeket szabályrendelettel kell meghatározni. Társult egyházközségben az egyházközségi elnökség hatáskörét a társulási egyezmény rögzíti. Az egyházközségi elnökség felelős a presbitériumi, a közgyűlési, illetve képviselő-testületi határozatok végrehajtásáért. 4.2. Fontosabb ügyekben, valamint testületi ülések előtt kibővített elnökségi ülést lehet tartani, amelynek tagjai az elnökségen kívül az egyházközség tisztségviselői. 4.3. Az alkalmazottak és a munkaviszonyban álló nemlelkészi tisztségviselők felett a kinevezési és felmondási jogokat, illetve díjazásuk kivételével a munkáltatói jogokat az elnökség gyakorolja. 4.4. Az utalványozást a presbitérium által megállapított értékhatár felett a lelkésznek és a felügyelőnek együttesen kell végeznie az évi költségelőirányzat keretei között. A megállapított értékhatár alatt az elnökség tagjai külön is utalványozhatnak. AZ EGYHÁZKÖZSÉG TISZTSÉGVISELŐI ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1.1. Az egyházközségi közgyűlés az önkormányzati feladatok ellátására és az egyházközség működésének biztosítására tisztségviselőket választ. Az egyházközség kötelessége egyházközségi (parókus) Ielkész(eke)t, felügyelőt, számvevőszéki elnököt, jegyzőt, és lehetőség szerint kántort választani. Szükség szerint gondnokot, pénztárost, és az egyházközségi jogszabályokban meghatározott feladatkörrel egyéb tisztségviselőket is választhat. 1.2. Több közigazgatási területen fekvő egyházközségben az egyházközségi részek önállóan választanák vagy választhatnak tisztségviselőket a vonatkozó törvények szerint, akik hatáskörüket az egyházközség illetékes részében gyakorolják. Az egyházközségi presbitériumnak hivatalból tagjai; feladatkörükről és jogaikról egyházközségi jogszabály külön is rendelkezhet. 1.3. A gondnok, a pénztáros, illetve az egyéb tisztségviselők feladatkörét, illetve a kántori szolgálatot a presbitérium által szerződtetett alkalmazottak, illetve önkéntes munkások is elláthatják. LELKÉSZI TISZTSÉGVISELŐK 2. Lelkészi tisztségviselők 2.1. Az egyházközség lelkészi tisztségviselője az egyházközségben szabályosan választott vagy oda kiküldött lelkész. 2.2. Az egyházközség lelkészi tisztségviselőinek feladata a lelkészi esküben vállalt küldetés betöltése az egyházközségben. Ennek értelmében feladatuk az egyházközség gyülekezeti alkalmainak folyamatos ellátása, a gyülekezeti közösség építése, belső békéjének őrzése, a lelkészi hivatal előírásos működésének biztosítása és ellátása. 2.3. A lelkészi szolgálat elágazásait és feladatköreit részletesen „Az egyházi szolgálat” című fejezet tartalmazza. NEMLELKÉSZI TISZTSÉGVISELŐK 3. Egyházközségi felügyelő 3.1. Az egyházközségi felügyelő az a feddhetetlen életű konfirmált közgyűlési tag, akit az egyházközségi közgyűlés legfeljebb hat évi időtartamra arra a feladatra választ, hogy az egyházközség vezetője legyen a lelkésszel együtt. 3.2. Az egyházközségi felügyelő joga és kötelessége ügyelni az egyházközség működésének feltételeire, segíteni a gyülekezeti munkát, figyelemmel kísérni és irányítani a személyi, anyagi és jogi természetű ügyek intézését (Ek. Önk. Szerv. 4.1.). A lelkésszel (igazgatólelkésszel) együtt irányítja az egyházközségi tisztségviselők szolgálatát és vezeti a presbitérium, a közgyűlés és a képviselő-testület munkáját. Építi a gyülekezeti közösséget, és őrzi annak belső békéjét. Kezdeményezi az egyházközségi tisztségviselők és alkalmazottak javadalmának évenkénti rendezését. 3.3. A felügyelő munkájának segítésére másodfelügyelő választható, aki a felügyelő helyettese is. Ahol nincs másodfelügyelő, a felügyelő helyettese a gondnok, ennek hiányában a jegyző. 4. Társegyházi felügyelő 4.1. A társegyház vezetője a lelkésszel és az egyházközségi felügyelővel együtt a társegyházi felügyelő. 4.2. A társégyházi felügyélő hatásköre a társegyház belső ügyeiben az egyházközségi felügyelő hatáskörével azonos. Másodfelügyelőként támogatja a társul: egyházközség felügyelőjének munkáját. 3 í 5. Gondnok 5.1. A gondnok az a feddhetetlen életű közgyűlési tag, 'j akit az egyházközségi közgyűlés meghatározott idő- c tartamra, de legfeljebb hat évre az egyházközség r anyagi és dologi természetű ügyeinek intézésére vá- ( laszthat. r 5.2. Különböző feladatok elvégzésére feladatkörük ( pontos meghatározásával több gondnok is választ- ' ható. 6. Kántor 6.1. Kántor az a feddhetetlen életű közgyűlési tag, akit az egyházközségi közgyűlés választhat, hogy a lelkész munkatársaként az egyházközség területén az ! egyházi ének és zene vezetésének szolgálatát ellássa. , A kántor választása legfeljebb hat évre szól, amennyi- 1 ben erről az egyházközségi jogszabály másképp nem rendelkezik. A kántor munkakörét az egyházközségi közgyűlés munkaszerződésben, javadalmát díjlevélben állapítja meg. 6.2. Az egyházközségben folyó egyházzenei munkát, az egyházzenei szolgálat kérdéseit külön törvény szabályozza. \ < 7. Egyházközségi számvevőszéki elnök 7.1. Az egyházközségi számvevőszéki elnök az a fedd- < heteden életű közgyűlési tag, akit az egyházközségi s közgyűlés legfeljebb hat évi időtartamra választ, r hogy a 3-7 tagú választott számvevőszékkel az ' egyházközség pénzkezelését és számadásait ellen- | őrizze, arról jelentést tegyen, illetve szükség esetén eljárjon. 8. Egyházközségi jegyző 8.1. Egyházközségi jegyző az a feddhetetlen életű köz- | gyűlési tag, akit az egyházközségi közgyűlés legfeljebb | hat évi időtartamra választ, hogy a közgyűlések, képviselő-testületi ülések, valamint a presbiteri ülések I jegyzőkönyveit vezesse. 9. Egyházközségi pénztáros Jj 9.1. Az egyházközségi pénztáros az a feddhetetlen \ életű közgyűlési tag, akit az egyházközségi közgyűlés í legfeljebb hat évi időtartamra választhat, hogy az egy- 1 házközség pénzkezelését és gazdasági ügyintézését vé- ‘ gézzé, amennyiben ezt a feladatot nem a gondnok j látja el. 10. Egyéb tisztségviselők ‘ 10.1. Az egyházközségi közgyűlés bizonyos feladatok | ellátására egyéb tisztségviselőket (gyülekezeti munka- c társ, hitoktató, pedagógus, jogtanácsos, könyvtáros, \ levéltáros stb.) is választhat. Feladatkörüket és megbízatásuk idejét egyházközségi szabályrendelet határozza meg. n BEMUTATKOZÁS Reménységgel... Az otthon légköréről, áldásos hatásáról, melyben felnevelödtem, bátyám már részletesen írt a Zsinati Híradó egyik előző számában. Ezért csak néhány gondolat arról, milyen körülmények közt dolgozom és élek. A most már horvát határ mellett lévő a történelem hullámverései ellenére még megmaradt evangélikus szigetek pásztorlása feladatunk feleségemmel együtt, Surd székhellyel. Gyékényes, Liszó, Pátró, és több szórványközség a szolgálati területünk. Mindamellett Somogy-Zala sok, kis gyülekezetben és szórványban élő népének örömeiben való részesedés és ügyes-bajos dolgainak intézése. Sok hálaadásra és sok tusakodásra indító esemény és helyzet, nagy terület és ehhez képest kevés evangélikus ember, de többségük olyan, akik ragaszkodnak egyházunkhoz a szórványsors ellenére is. Reméltem, hogy póttagként a Zsinat eseményeinek figyelemmel kísérése elegendő lesz a helyi feladatok mellett. Bár az első pillanattól kezdve izgalmasnak tartottam „e hatalmas fát”, amibe belevágta Egyházunk fejszéjét. Az egyházmegyei és országos előkészítő munkában részt vettem, s amenynyira vonzott, olyannyire ijesztett is a tagok elé tornyosuló hatalmas, komoly felkészültséget, felelősséget igénylő feladat. Most mégis belecsöppentem. Korábban mint póttagot már behívtak egy alkalommal, akkor keserű szájízzel jöttem haza, csak egy helyben topogást láttam és egymásnak feszülő indulatokat, közös cél hiányát. Most öröm volt ott ülni és hallani minden javító, jobbító, csiszoló és formáló javaslatot. Látni az arcokon a felszabadult örömöt, mikor megszületett az első törvény a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről és hitoktatásról. Csak elismerést és megbecsülést érdemel az a nehéz, fáradságos munka, amit a törvényalkotók végeztek. Remélem, a későbbiek során én is megérezhetek majd valamit a jól végzett munka öröméből. Ehhez persze nélkülözhetetlen a biztos háttér, hisz a gyülekezeti munka, és három eleven kisfiúnk kordában tartása ilyenkor teljes mértékben feleségemre vár. Isten adjon mindnyájunknak sok erőt a tőle kapott faladatokhoz, munkához. Smidéliusz Zoltán A legutóbbi zsinati ülésről Az elmúlt századok során kevés zsinatot tartottak egyházunkban. Ez természetes, mert az evangélikuszsinat nem az egyházkormányzás, hanem a törvényalkotás szerve, műhelye. Az egyházi törvények általában sokáig érvényesek, így ritkán van szükség a zsinat tevékenységére. A hazánkban végbement történelmi változás folytán esedékessé vált új egyházi törvények alkotása, vagyis a zsinat munkája. A zsinat munkájában részt venni megtisztelő, felelősségteljes feladat. Őrülök, hogy a zsinat legutóbbi ülésszakán a kelet-békési egyházmegye hivatalos képviseletében jelen lehettem, a zsinati munkában részt vehettem. Örömömet fokozza, hogy a zsinat éppen ez-alkalommal hagyhatta jóvá egyhangú határozattal „A Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról” szóló törvénytervezetét. Hosszantartó, alapos törvényelőkészítő munka után megszületett a nagyon várt törvény, mely szabályozza az egyház közoktatási intézményeiben folyó nevelő-oktató munkát. Az ősz folyamán újra megnyitja kapuját a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium. Ennek az iskolának az életét, munkáját is meghatározza, és hisszük, hogy jó irányba tereli a zsinat által most megalkotott törvény. Alkalmazását kísérje az Isten áldása! Táborszky László A zsinat tekintélye Napirend előtti felszólalás 1993. február 21-én Amikor zsinatunk fontos törvényeket fogadott el és a kezdeti előkészítő szakasz után egyre inkább láthatók az eredmények is, szeretném most néhány gondolattal ráirányítani a figyelmet a zsinat tekintélyének kérdésére. Tekintélyromboló korban élünk és ez a zsinattal kapcsolatban is igaz. Megjelent például nyomtatásban is olyan hazug vélekedés, hogy zsinatunk „összetétele manipuláció eredménye és garancia arra, hogy a zsinat a pártállami személyek és struktúra átmentését megszavazza”. Mások párhuzamot vonnak az Országgyűlés és zsinati törvényalkotásunk között és lassúnak tartják a munkát. Arra hívom föl a zsinat tagjainak figyelmét, hogy mindannyiunk feladata és kötelessége őrizni e testület tekintélyét, mint egyházunk legfőbb vezető testületének tekintélyét. Természetes, hogy az asztalra tett, elfogadott új egyházalkotmány lesz majd a döntő bizonyíték. Addig is azonban, amíg ez elkészül, a zsinat tagjai tegyenek meg mindent a munka és törvényalkotás ismertetése területén. Kérem a zsinati tagokat, hogy használjanak ÍÖ1 minden egyházi rendezvényt, gyülekezeti alkalmakat, presbiteri üléseket és számoljanak be a törvényalkotás eredményeiről és nehézségeiről is. Olyan új egyháztörténeti korban élünk, amilyen nem volt Nagy Konstantinusz császár óta, hogy szabadon és minden külső befolyástól függetlenül alkothatunk törvényeket. A felelősség óriási és a munka sok. Nem egyéni teljesítményekről van szó a zsinat törvényalkotásában, mégcsak nem is egy kis csoport buzgólkodásáról, hanem egyházunk egésze számára szeretnénk olyan rendet kialakítani, amelyik már a következő ezredévre is szól. A zsinat tekintélyének őrzése mindnyájunk feladata. Dr. Harmati Béla IGEHIRDETÉS A ZSINAT 8. ÜLÉSSZAKÁN Jak 3,13—18 Keresve sem találhattam volna a mai szerűbb igét, mint a mai vasárnapra alkalomra, a zsinat 8. ülésszakának er- egyházunk által kijelölt igehirdetési re az istentiszteletére alkalmasabb, idő- alapigét. Olyan kérdéseket szólaltat meg, amelyek iránytmutatóak, megtartásuk elősegítik zsinati munkánkat és gazdagítják egyházi életünket. Jakab in médiás rés (a dolgok közepébe vágva), kérdéssel veti fel a problémát. „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” Bizonyára egy olyan gyülekezet volt lelki szemei előtt, amelyben többen is lehettek olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy ök a bölcsesség birtokosai. Bizonyos, hogy ez így van a mi egyházunkban is, sőt még a zsinati közösségben is. A feltett kérdésre ugyan senki sem mondja: „itt vagyok én az értelmes és a bölcs”, mert szerénységünk vagy álszerénységünk tiltja, hogy így kiadjuk magunkat, de a tények mégis azt mutatják, hogy többen azzal az igénnyel lépnek föl, hogy ők mondják meg, mit kell tennünk az egyházban, vagy éppen a zsinat ülésein. Többen vannak mind kívül, mind belül, akik maguknak tulajdonítják ezt a mindent meghatározó bölcsességet. Hol van hát a bölcsesség? Hol van.az igazság? Ki dönti el ezt a kérdést? A magatartástól függően kétféle bölcsesség van. Az egyikről ezt mondja Jakab: „ez a bölcsesség ... földi, testi ördögi.” Jellemzői: irigység, viszálykodás, dicsekvés, hazugság, következményei pedig a zűrzavar és mindenféle gonosz tett. Erre a földi, testi bölcsességre szomorú példákat találunk egyházunk életében is. Hányán állítják magukról, hogy ök az igazságot képviselik, ezért az írott sajtóban, esetenként a rádióban, vagy a televízióban szolgatársaikat megszégyenítik, szavaikkal sebeket ejtenek, viszályt szítanak és közben azzal dicsekszenek, hogy ők az igazság bajnokai, nekik az a küldetésük, hogy rendet teremtsenek az egyházban. Zsinati ülésszakainkon is hallatszottak indulatból felfekadó hangok, ironikus megjegyzések. Gyakran mi is előidézői voltunk, vagy részesei egy-egy ilyen helyzetnek. Szóltunk, amikor nem kellett volna, úgy szóltunk, ahogyan nem lett volna szabad. Jó lett volna, ha ezekben az esetekben eszünkbe jut Boethius reánk maradt mondása: „Si tacuisses, philosophus mansisses”, „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.” Mi azoban nem a hallgatás bölcsességére hivattattunk el. Isten azért állított minket az egyházba, hogy hirdessük az Ő szent akaratát. Ezt a szolgálatot azonban csak felülről való bölcsességgel végezhetjük. Ennek a bölcsességnek jellemzői: tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Ez a bölcsesség mentes tehát minden hátsó gondolattól, nyílt, őszinte egyenes. Szereti és munkálja a békességet. Figyelembe veszi a másfajta véleményt, kész a kompromisszumra. De ugyanakkor nem hagyja magát befolyásolni. Amit helyesnek, jónak ismert fel, azt képmutatás nélkül vallja, képviseli. Ez a bölcseség nem fékez, hanem előre lendít, nem sebeket osztogat, hanem gyógyít és áldást hoz. Erre van szükségünk egyházi szolgálatunkban és zsinati munkánkban. Ez a bölcsesség nem velünk születik. Nem szerezhetjük meg tanulmányok, vagy gyakorlás által. Felülről való, tehát Istentől. Kérhetjük tőle, ahogyan Jakab is bíztatta olvasóit: „Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentől” (Jak 1,5). Salamon is ezt tette és olyan bölcsességet kapott Istentől, amely messze földön híressé tette döntéseit. Kérhetjük mi is. De nemcsak önmagunk Számára. Azt olvassuk Jakabnál az előbb idézett igevers folytatásaként, hogy Isten „készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek" bölcsességet. Forduljunk Urunkhoz és kérjünk Krisztus megváltó szeretetc által megtisztult, engedelmes életet, amelyen keresztül továbbárad a felülről való bölcsesség és megtermi áldott gyümölcseit egyházunkban és ezen belül a zsinat munkájában is. Testvérem! Miénk lehet ez a fölülről való bölcseség által motivált élet Isten szeretetéből, Krisztus kegyelme által, egyházunk és a zsinati munka javára, mindnyájunk üdvösségére. Ámen. Pintér János r: Sí a 1 s h a! k b é k o N N é1 h n n h n sj la k; b p< sé aj a $é nt Pt n í ca ne nt lel ti & M fi ba jól >■ C- £?
