Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-03-14 / 11. szám
J Zsinciti^Híradó Az Evangélikus Elet 58. évfolyama VC'J/11. számának zsinati melléklete 1993. MÁRCIUS 14. A ZSINAT NYOLCADIK ÜLÉSSZAKA: FEBRUÁR 20-21. EZ TÖRTÉNT A 8. ÜLÉSSZAKON Végre megszületett az első eredmény a zsinaton: Az ülésszak egyhangúan elfogadta „A Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról" szóló törvényt. Az ülésszak első napjának estéjén 18.55-kor felcsendült a taps, jelezvén, hogy a részletes megvitatás sikeres volt, a zsinat elfogadta a tervezetet és név szerinti szavazással törvényerőre emelte a benne foglaltakat. Kétségtelenül eredményes volt ez a nap! A második nap is hasonló sikert hozott. Ugyancsak részletes vitára bocsátották „Az egyházközségről, önkormányzati szerveiről és tisztségviselőiről” szóló tervezetet s ezzel ezt a törvényrészt is hasonló név szerinti szavazással elfogadta a zsinat. Vasárnap délután is felcsendülhetett a taps 14.45-kor, jelezvén, hogy újabb eredmény született. Ha a zsinat ezzel a módszerrel halad tovább, belátható időn belül elkészülhet a teljes törvénykönyv és a zsinat befejezheti munkáját. Az első törvényt - mivel az 1966-os törvénykönyv ilyet nem tartalmaz - március 15-iki hatállyal érvényesítik. A másik törvény csupán része egy hosszabb törvénynek, melynek további részeire ezután kerül majd sor, de ez volt az alapja annak, hogy mintájára a felsőbb egyházi önkormányzatokról szóló törvényt is elkészíthessék. Ez majd a teljes törvénykönyvvel együtt lép hatályba. Az ülésszakon belül 9 ülés volt. Levezető elnökök voltak: dr. Reuss András és dr. Andorka Rudolf elnökök, valamint Szebik Imre és dr. Frenkl Róbert alelnökök. Az első ülés elején bejelentette a zsinati gazda, hogy hárman lemondtak zsinati tagságukról: Halasy Endre, Káposzta Lajos és dr. Okolicsányi Pál zsinati tagok. Helyettük póttagokat hívtak be: Ribár János, dr. Simor Ferencné és Smidéliusz Zoltán lettek rendes tagokká. A 8. ülésszakra akadályoztatás miatt nem tudott eljönni Sztojanovics András, helyette Táborszky Lászlót, mint póttagot hívták be. Két bizottság elnöki tiszte is megüresedett lemondás folytán. Dr. Boleratzky Lóránt az l. sz. bizottság elnöke egészségi okokra hivatkozva mondott le, zsinati tagságának egyidejű megtartása mellett. Helyette dr. Koczor Miklós zsinati gazdát megválasztották e bizottság elnökének. A 11. sz. bizottság elnöke dr. Okolicsányi Pál elnöki tisztéről és zsinati tagságáról is lemondott. A bizottság élére nem választottak elnököt, hanem munkáját felosztották az 1. sz. és a 3. sz. bizottság között. A 8. ülésszakon meghallgatták még a Teológiai Bizottságnak a Nagygeresdi egyesség ügyében adott feleletét és meghallgatták a Gazdasági (sáfársági) Bizottság első előterjesztését. Az ülésszak elején megnyitó áhítatot Gáncs Péter lelkész tartott. Vasárnap reggel az istentiszteleten Pintér János esperes prédikált. Mindkét igehirdetést lapunk más helyén közöljük. * * * Az ügyrend szerint megállapították a következő 9. ülésszak napirendjét is. Időpontját már korábban kitűzték 1993. június 25-26-27 napjaira. A napirend a következő: Az egyházi struktúra általános vizsgálata. Az egyházi bíráskodásról szóló törvénytervezet első olvasatban. A Gazdasági (sáfársági) Bizottság tervezete. Felkészítés az egyházi szolgálatra - a törvénytervezet első olvasata. Az egyházi szolgálatról szóló tervezet. Az 1994. évi zsinati ülésszakok időpontjának megállapítása. tszm Bevezető áhítat „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket, mint az elkeseredéskor...” Zsid 3,15 A 8. ülésszakon elfogadott két törvényt szó szerint közöljük. Bár korábban a Zsinati Híradóban olvasóink megkapták a tervezeteket, most mégis két okból közzétesszük a szövegeket. Egyrészt, azért, mert ezek már a törvények hiteles, elfogadott szövegei. Másrészt azért, hogy olvasóink figyelemmel kísérhessék a zsinat munkáját. Össze lehet vetni a tervezet szövegét a törvény szövegével és ebből ki-ki megállapíthatja, hogyan dolgozott a zsinat, mi maradt ki, mi került hozzá a javasolt szöveghez. Az „iskolatörvény” az előző Zsinati Híradóban található. (Az 58. évf. 5. számában, 1993. január 31.) Az egyházközségről és önkormányzatáról, valamint tisztségviselőiről szóló tervezetet két számban találhatják meg (az 57. évf. 8. számában, 1992. február 23. és az 57. évf. 28. számában, 1992. július 12. ). TÖRVÉNY a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról 1. FEJEZET Kedves Testvéreim! Ezzel az igével indultunk a hét elején és szeretném, ha ez intonálná kezdődő munkánkat is. Rögtön az első szónál érdemes megállni: „MA” - a Biblia egyik izgalmas kulcskifejezése ez a rövid kis szócska. Zsinati munkánkat is újra meg újra megkísérti a múltba merengés veszélye: egyrészt a hamis nosztalgia, másrészt a bűnbakkeresés indulata, mely a jelen összes gondjáért a tegnapot teszi felelőssé. De ugyanilyen veszély lehet a jövőbe menekülés kísértése a hangzatos jelszóval: mi nem a mának, hanem a holnapnak dolgozunk, készítünk törvényeket... Isten viszont egyértelműen nem a múlt és nem is a jövő Istene, hanem az örök jelen, a VAGYOK, aki a jelenben szólít meg, hív követésére, bíz ránk konkrét, ma megoldható feladatokat. Gyülekezeti tagok, akiknek megelőlegezett bizalmából lassan már második éve együtt dolgozunk, ugyancsak azt várják tőlünk - remélem, hogy még valóban várják, hogy ne letűnt korok feltámasztásán erőlködjünk, ne is a harmadik évezred egyházképének vízióján fantáziájúnk,.hanem itt és most, a MA kihívásaira adjunk választ, a realitások sokszor kijózanító, hogy ne mondjam, kiábrándító talaján állva. „Aki gyorsan ad, duplán ad” - bölcsessége megfontolandó igazság zsinati munkánkat illetően is. Ebből a szempontból reménységgel tekintek kezdődő ülésünkre, melynek Isten előtti történelmi felelőssége, hogy az oktatási törvény elfogadásával végre konkrét segítséget nyújtson a MÁNAK, a már működő egyházi oktatási intézményeknek. Isten MA szólít meg, de vajon halljuk-e meg, halljuk-e már az ő hangját?! Saját hangunk hallhatóvá tételéért mindent megteszünk. Mikrofonok, erősítők, hangszórók biztosítják, hogy mindenki meghalljon minket, hangfelvétel gondoskodik arról, hogy egyetlen szavunk se vesszen el... Jó lenne Isten megszólaló hangjának is legalább ekkora jelentőséget biztosítani életünkben, hogy lelkészgyüléseken, egyházi ünnepélyeken a bevezető áhítat vagy istentisztelet ne csupán a gyülekezés alkalma legyen, hanem valóban az isteni intonálás drága ajándéka. Hiszen, ha nem figyelünk a karmester intonálására, a legnagyszerűbb mü, a legjobb szándék mellett is hamissá válhat, sőt összeborulhat... Természetesen mindez fokozottan igaz zsinati üléseink intonálására is, ahol egész egyházunk jelenét és jövőjét meghatározó ügyekben kell felelős döntéseket hoznunk. Ugyanakkor igénk reálisan számol a figyelemmel meghallgatott isteni hang tudatos elutasításával is. Ezzel minden igehirdető kollégám rendszeresen szembesül szolgálatában, de ezt a veszélyt minden igeolvasó és hallgató is jól ismerheti saját életéből is. De mi az oka a tudatos elutasításnak? Igénk kettős választ ad: megkeményedés és keserűség, s e kettő többnyire együtt jár, egymásból következik. A megkeményedésre a jól ismert szklerózis kifejezést használja az apostol. Ez az életveszélyessé is válható folyamat, betegség testileg többnyire visszavezethetö^helytelen táplálkozásra, egészségtelen életmódra. Úgy vélem, hogy a lelki szklerózis hasonló okokra vezethető vissza: helytelen lelki étrend, lelkileg mozgásszegény életforma... Talán még veszélyesebb a megkeseredés betegsége, melyet a Zsidókhoz írt levél szerzője egyenesen fertőző betegségnek tart, amikor a 12. fejezetben így figyelmeztet: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelméből, hogy a keserűségnek gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” Ma nemcsak influenzajárványról kellene beszélni ebben az országban, hanem a megkeseredés terjedő fertőzéséről is. Hányán panaszkodnak sértődötten arról, hogy őket becsapták, hogy ök nem ezt várták, hogy ők nem így képzelték el az új Magyarországot. S ez a ragályos kór egyházi körökben is pusztít. A kérdés csupán csak annyi: kinek a szavára, hangjára hallgatunk, kinek az ígéreteire építünk? Bedőltünk a keresztyén restauráció hamis és torz víziójának? Bevettük a blöfföt, hogy az-úgynevezett „keresztyén" Európához való közeledéssel majd automatikusan valamiféle nagy ébredés köszönt egyházainkra? De hiszen mindannyian megfordultunk már az ún. „keresztyén” Európában. Jól tudhatnánk a keserű jézusi igazságot, hogy vak nem vezethet világtalant. Sose felejtem a két évvel ezelőtti, Ruhr-vidéken tartott Egyházi napok egyik kijózanító felismerését. Az újraegyesítés fölött akkor még létező eufóriában széles tömegeket vártak az egykori NDK gyülekezeteiből. De a tömegek nem érkeztek, s akik jöttek, világosan megfogalmazták kijózanító felismerésüket: az úgynevezett Keletnek nem Nyugathoz kell megtérnie, hanem Nyugat- és Kelet-Európának együtt kell megtérnie közös Urához! Vagy talán azt hittük, hogy az ingatlanokkal együtt az elveszített százak, ezrek és tízezrek is visszatérnek gyülekezeteinkbe? Úgy véltük, hogy a visszakapott kövekkel együtt Isten azonnal fiákat is támaszt kövekből? Szabadon idézve sorait: „Ébredj föl, aki alszol és álmodozol... és felragyog néked a Krisztus.” Böjt küszöbén jó lenne meghallani a Mester tiszta hangját, aki keresztútra, küzdelemre hív. Nem ígér olcsó sikereket, tömeges megtéréseket és csodákat, de ígéri, hogy előttünk jár a keresztúton. Mi hát a megkeményedés és megkeseredés orvossága? A kemény szív ellentéte nem a puha szív, hanem a nyitott szív. A megkeseredés ellenszere nem a negédesség, a bárgyú, kincstári optimizmus. Hogyan is olvastuk: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el az Isten kegyelmétől...” Egyedül arra építhetünk, hogy nem önmagunkra építhetünk. Ez szabadíthat meg itteni munkánkban is a görcsös erőlködéstől, önmagunk jelentőségének túlbecsülésétől. Ez adhat egészséges keresztyén derűt, mely saját gyengeségeinket a helyére tudja tenni, ismerve a nagy titkot, hogy Isten ereje, a mi erőtlenségünkön juthat célhoz. így fogjunk most felszabadult jó kedvvel munkához, nem feledve egyházunk évtizedeken át elásott kincsét, az örömhírből fakadó egészséges derűt, azt a bizonyos lutheri hilaritást, mely oly sokszor lendíthet át minket holtpontokon. Egy katolikus hittankönyv végén olvastam a humor ajándékáról az alábbi bölcs sorokat: „a humor az igazság szekere, a hit próbaköve és a reménység fegyverzete...” s hadd tegyem hozzá, a megkeményedés és megkeseredés ellenszere is. Nem vesszük önmagunkat tragikusan komolyan, hanem Urunkra figyelünk, aki viszont komolyan vesz minket és használni akar ezen a hétvégén is. Gáncs Péter KOMMÜNIKÉ A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának nyolcadik ülésszakát a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban 1993. február 20-án és 21-én tartotta. Ezen az ülésszakon alaposan megvitatta és néhány módosítás után egyhangúlag, ellenszavazat nélkül elfogadta a MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEIRŐL ÉS A HITOKTATÁSRÓL szóló törvényt. Ez szabályozza az evangélikus közoktatási intézmények: óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok és egyéb nevelési, oktatási intézmények működésének alapelveit. A jelenleg érvényes egyházi törvények alapján a hatálybaléptetés az országos egyházi elnökség feladata, mely várhatóan a törvényt 1993. március 15-i hatállyal érvénybe lépteti. A felsőoktatási intézményekről külön törvény rendelkezik majd. A zsinat következő ülésszakát 1993. június 25-27-ig tartja. Budapest, 1993. február 21. Általános rendelkezések 1. § A Magyarországi Evangélikus Egyház az évszázados gyakorlatnak, hívei igényének és A lelkiismereti és vallásszabadságról valamint az egyházakról szóló, 1990. évi IV. tv. 17. §-ának megfelelően az állami közoktatási törvényben elismert közoktatási intézményeket alapíthat és tarthat fenn. 2. § Az evangélikus egyház közoktatási intézményei: 1. óvodák, 2. alapfokú nevelési-oktatási intézmények, 3. középfokú nevelési-oktatási intézmények, 4. diákotthonok, 5. speciális nevelési-oktatási intézmények. A felsőoktatási intézményekről külön törvény rendelkezik. 3. § 1. Az evangélikus egyház közoktatási intézményeinek célja az, hogy tanulóit evangélikus szellemben, a magyar haza hü polgáraivá;- evangélikus tanulóit egyházunk öntudatos, hü és áldozatkész tagjaivá,- a más felekezetű tanulókat egyházunk megbecsülésére, és a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásával, a lehetőségekhez képest saját egyházuk segítségével is nevelje.- Minden tanulóját az érvényes állami közoktatási törvényben megfogalmazott oktatási célkitűzéseknek megfelelően oktassa, és az egyes intézménytípusok sajátos céljainak megfelelően képezze ki. 2. A hitoktatás az egyházi iskolák tanterveinek szerves részét alkotja, és beépül az intézmény munkarendjébe. 3. A hitoktatás az egyházi iskolákban felvett tanulók részére kötelező. Ettől helyi sajátosságokat figyelembe véve el lehet térni. Ilyen esetekben az intézmény a szervezeti és működési szabályzatban állapítja meg a hitoktatás helyi rendjét. E szabályzatban szükséges rögzíteni a más felekezetű tanulók hitoktatásával kapcsolatos kérdéseket is. 4. § Az evangélikus közoktatási intézmények - az egyházi és állami közoktatási törvénnyel összhangban lévő - tantervét, pedagógiai programját, szervezeti és működési szabályzatát valamint fegyelmi szabályzatát az illetékes óvodai bizottság illetve igazgatótanács hagyja jóvá. (Lásd: 37. §) A fenti szabályzatok felett az országos egyházi önkormányzati testület törvényességi felügyeletet gyakorol. II. FEJEZET Közoktatási intézmények alapítása, megszüntetése, átengedése 5. § Bármelyik evangélikus önkormányzat joga, hogy közoktatási intézményt alapítson és tartson fenn azzal a feltétellel, ha - a megalapítandó intézmény szervezete az egyházi és állami jogszabályoknak megfelel,- rendelkezik a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel,- működését az illetékes egyházi önkormányzati testület és a megfelelő világi hatóság engedélyezi,- az alapító önkormányzati testület az intézmény fenntartásával járó kötelezettségeinek eleget tud tenni. Az alapító-fenntartó testület felelőssége az, hogy - saját erejéből vagy más források bevonásával - gondoskodjék az iskola működésének anyagi feltételeiről azon a szinten, amelyen az azonos feladatkört ellátó, azonos képesítést nyújtó állami, illetve önkormányzati közoktatási intézmények működnek. _ 6-§ 1. Óvoda, alsófokú oktatási intézmény alapítását a közvetlen felettes - középfokú, speciális nevelési-oktatási intézmény és diákotthon alapítását az országos egyházi önkormányzati testület hagyja jóvá. 2. Közoktatási intézményeket az egyházi önkormányzati szervek közösen, egyesült erővel is alapíthatnak és tarthatnak fenn. A fenntartó testületek az intézmény működtetésével kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket szerződésben rögzítik. Ezen szerződések érvényességéhez a szerződő felek fölött közvetlenül álló, valamint az országos egyházi önkormányzati testület jóváhagyása is szükséges. 7.§ Közoktatási intézmények alapítása és fenntartása érdekében az evangélikus egyház önkormányzati testületéi más egyházzal, állami és világi hatósággal, jogi és magánszeméllyel is köthetnek szerződést. A szerződésben meg kell nevezni, mely testület gyakorolja az intézmény felügyeletét. Az intézmény akkor jogosult az evangélikus iskola/óvoda elnevezés használatára, ha a felügyelő testület az evangélikus egyház valamelyik önkormányzati szerve vagy az általa választott testület. A jelen törvények előírásai az ilyen - közös alapítású és fenntartású - intézményekre is érvényesek. Ezen szerződések érvényességéhez a szerződő evangélikus fél fölötti egyházi, valamint országos egyházi önkormányzati testület jóváhagyása is szükséges. 8-§ Az evangélikus egyház bármelyik önkormányzati testületé működésképtelenség esetén a felettes hatóságnál kezdeményezheti az intézmény működésének beszüntetését, teljes vagy részleges átadását, más intézményekhez csatlakozását. Ezekre az esetekre vonatkozó szerződést csak az országos önkormányzati testület tudtával és jóváhagyásával lehet megkötni. III. FEJEZET A közoktatási intézmények irányítása és felügyelete 9.§ A fenntartók az intézmény működtetésére, a nevelési-oktatási kérdésekre vonatkozó hatáskörüket presbitériumaikon keresztül gyakorolják. Az ellenőrzés a felettük álló önkormányzati testület joga. (Folytatás a következő oldalon)
