Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-02-28 / 9. szám
Evangélikus Élet 58. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1993. FEBRUÁR 28. BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA Nem félek hát a kísértéstől. Hiszen arra való az, hogy a hitem megerősödjék, ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS felebarátom pedig az én megkísérlésemben és győzelmemben vigasztaló példát lásson. Luther ARA: 18 Ft w.n °f) abt M Ft““ Ü. rái 9. A TARTALOMBÓL ^MEGBESZÉLTÉK AZ ÉV KÖZÖS FELADATAIT GECSEI HARANGSZÓ ORSZÁGOS KONFERENCIÁK ÉS CSENDESNAPOK INVOCAVIT Nagyböjti időszakban az első vasárnap a kísértésről szól, nem általánosságban, hanem a legyőzőn kísértésről. Az ősi evangélium (Mt 4,1-11) beszámol arról, hogy Jézus megmaradt az Atya hü Fiának. Sem kenyér, sem hatalom, sem népszerűség kísértése nem térítette el megváltói útjától. Győzött! Kísértésének lényege ugyanaz, mint minden emberi kísértésé: szakadjon el Atyjától s szolgáljon másvalakinek vagy valaminek. - Ezért idézi az első parancsolat egy változatát: „az Urat a te Istenedet imádd és csak Neki szolgálj" A vasárnap nevét a 91. Zsoltárból nyerte: „Ha kiált hozzám, meghallgatom - így szól az Úr. „Más fordítás szerint: „Segítségül hív és én meghallgatom őt — így szól az Úr”. Az invoco ige a római joggyakorlatban azt jelentette, amikor valakit behívnak tárgyaláson tanúnak... Az istenes ember behívja Istent életébe, hogy segítsen... Az egész 91. Zsoltárt érdemes elolvasni: Minden sora közel áll hozzánk. Először benne a megkísértett egyén sóhajt és kiált (1-2 v.), azután a testvér szólal meg, vigasztalva a bajban lévöt, hogy el ne csüggedjen (3-8 v.), később a gyülekezet szólal meg bátorító hangon (9-13 v.), végül maga az Úr (14-16 v.). Ez az a Zsoltár, amit a kísértő is idéz (Mt 4,11 v.): „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek, hogy meg ne üsd lábaidat a kőben” - Mégis milyen más így eredeti összefüggésben, vigasztalásként, nem csapdaként! Énekeskönyvünkben minden péntek reggel Krisztus keresztjére kísértésre, szenvedésre, kereszthordozásra emlékeztetve, egy mély, tömör imádság így tanít: „Hála Néked Jézusom, hogy megkísértettél. Tusakodtál a sátánnal és győztél. Tusakodtál a halállal és győztél... állj mellém Jézusom a kísértésben, Te ismered a kísértést és szánod a tusakodó lelket. Tarts meg vigyázásban és imádkozásban, tarts meg szent igédben és hitben, hogy felismerjem a kísértést és legyőzzem a kísértőt.” Heti igénk is így vall: „Az Isten Fia azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa... Drága evangélikus énekeink sokak számára még ma is nemcsak a nagyböjti időszak hangulatát adják meg, hanem elmélyítik a keresztrefeszített és győztes Urunkba vetett hitet. Sajátos evangélikus koráljaink és ökumenikus énekeink valóságos kincsesbányát jelenthetnek: Krisztus ártatlan Bárány, világ Megváltója, Ó Krísztusfő sok sebbel meggyötrött vérező és a többi egészen az ősi, nagypénteket húsvéttal összekapcsoló énekig: „Királyi zászló jár elöl, keresztfa titka tündököl...” Hogy újra tartalommal teljék meg a nagyböjt, forgassuk gyakrabban énekeskönyvünk lapjait és meditáljuk végig koráljaink szövegét. Tiszta forrás, merítsünk belőle. Krisztus győzelme az egész keresztyén népé. Az evangéliumok szerint Jézus megkísérlése nem ér véget pályája kezdetén, újra meg újra megkísértetik és győz. Péter nem tudja eltéríteni a kereszt útjától (Mt 16), a Gecsemáné kertben szorongás és félelem gyötri, miközben tanítványai alszanak, de Ő újra győz. Még a kereszten is harcol (agonizál) a kísértéssel addig, amíg felhangzik a győztes szó: elvégeztetett - vagyis célhoz ért a megváltás müve. Boldogan valljuk az első nemzedékek gyakran próbára tett, vándorúton levő Krisztus-hívő népével: „Nem olyan Főpapunk van, aki nem tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett - kivéve a bűnt, „vagyis nem bukott el...” „Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónusához, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,15-16). Nagyböjt időszaka nemcsak a passiót hozza közel, Jézus szenvedéstörténetét, hanem a győztes Krisztus harcát is bemutatja és segít minket a bennünk és körülöttünk levő sötétség, gonoszság elleni küzdelmünkben. ' < Ezekben a hetekben új fényt kap a Miatyánk már már megszokott kettős kérése: Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! - A győztes Krisztus szent tavasszá, az újulás idejévé teheti a nagyböjtöt. Ver sacrum, ahogy elődeink mondták. Dr. Hafenscher Károly PILINSZKY JÁNOS: Panasz Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve, hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne. így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörül a félelem zátonyai ragyognak. Számíthatok rád Istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé, ne adj oda a fagynak, ha elfogy is a levegőm, hívásom sose lankad. Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak. \ (.M>ri S/crciiiollhoii Már ebben a címben önmagában két mondanivaló rejlik. Az egyik az, hogy böjt felé közeledünk, azaz pontosabban itt vagyunk a böjt küszöbén. A másik pedig az, hogy mi fordulunk a böjt felé, nem pedig csupán annyi történt, hogy eljött a böjti idő, vagyis a naptár azt jelzi, hogy elérkezett a böjti időszak első vasárnapja. Böjt felé fordulunk már a böjti időt megelőző három vasárnap útmutatása nyomán is, de igazában most léptünk csak be a hamvazó szerdától nagyszombatig tartó 40 napos böjti időszak ajtaján. Előttünk a böjti út. Ezen a böjti úton Jézussal együtt járunk, szenvedésére és halálára emlékezünk, és értünk történt szenvedésének és halálának értelmét keressük. A böjtnek ugyanis nem akkor van igazán értelme, ha csupán negatívumot látunk benne a keresztyén aszkézis testet megsanyargató életgyakorlata révén, hanem ha meglátjuk pozitív jelentőségét: a Krisztus áldozati halálából támadó életújulás nagy lehetőségét. Mi fordulunk böjt felé, ami azt jelenti, hogy a böjti úton járást saját személyes döntésünkkel vállaljuk, keressük a Krisztussal való találkozás alkalmait, s ezekből a találkozásokból következtetéseket akarunk levonni a magunk élete számára. Nem egyszerűen annyit jelent tehát a Krisztussal együtt járás, hogy végignézzük Krisztus szenvedését, mint egy előttünk lepergő filmen, meg-mcgállva egyegy stációnál, könnyeket hullatva Jézus kínjait látva. A böjt felé fordulás értelme és igazi célja csak az lehet, hogy részesüljünk Krisztus Böjt felé fordulunk halálon keresztül is életre támadó és támasztó erejéből. A böjti úton járás alapvetően szomorú hangulatot vált ki a keresztyén emberből. A Krisztus szenvedésének látása sohasem válthat ki belőlünk örvendezést. Még az a várakozásunk sem igazolódik, hogy a húsvét felé haladva enyhül a szomorúság, oszlik a sötétség. Sőt minden egyre komorabbá válik, hogy a nagyhét s végül a nagypéntek mély gyásza árnyékozza be Jézus életének állomásait. Az egyház régtől fogva passió-prédikációkat tartott a böjt egyes hétköznapjain, általában szerdán és pénteken, a nagyhéten pedig minden nap. Ma is vannak gyülekezetek, ahol ez a gyakorlat még él. A szomorúság és a bánat azonban sohasem állhat meg a Jézus fájdalmát fájlaló emberi gyásznál. Minden alkalommal el kell jutni* annak felismerésére, hogy mindez miattam és értem történt. Egyik énekünkben (198,3. v.) erről így vallunk: „Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára téged. Mindazt, mit Jézus, eltűrtél helyettem. Én érdemeltem.” Jézus szenvedése és halála, az én bűneim büntetése. így jytok el bűneim felismerésére, biinbánatra. így lesz a böjt felé fordulás önmagam felé fordulás is. A böjt idején meg kell tanulni önmagamat helyesen látni, önmagamat bocsánatra szoruló bűnösnek ismerni. A bünbánat mélységéből egy kivezető út van, a megtérés. A megtérés pedig nem más, mint Istenhez térés, visszatérés a keresztségben kapott kegyelemhez. Ez a gyógyulás útja. Itt és így lehet gyógyulni. Keresni és újra meglelni azt a kegyelmet, amellyel Isten elénk jött a keresztségben. Újra megtalálni a Krisztus erejét, amely új életre segít, hogy legyen erőnk a kísértés, a bűn elleni naponkénti harcunkra, s mint Isten megváltott gyermekei „igazságban és valóságos szentségben” járjunk. Az ősi egyházban a húsvét előtti előkészítő idő, a böjt, a keresztségre előkészítő idő is volt, a Krisztus követésére és szolgálatára magukat odaszánók felkészítése az új életútra. Böjt ideje éppen a vasárnapok kivételével tart 40 napon át. A vasárnapok nem tartoznak bele a böjti időbe. Ez azt is jelenti, hogy a vasárnapok üzenete más. Vasárnapokon mindig az öröm hangja csendül fel. A böjti idő vasárnapjain is Krisztus Urunk győzelmét hirdetik az evangéliumi igék, amely győzelem az ördög és a sötétség birodalmának visszaszorítását eredményezi. így mégiscsak belevilágít a böjti idő sötét hangulatába húsvét ragyogása. Mint egy alagút végén feltűnik a világosság, úgy ragyog bele az emberi bűn nyomorúságában élő ember világába a Krisztus dicsőségének ragyogása. Böjt felé fordulunk, mert Krisztus Urunk szenvedésének és halálának tényében a minket bűneinkből megváltó és új életre segítő kegyelmet találjuk meg. Ezért örvendezünk most is kimondhatatlan örvendezéssel, hogy Isten újra elhozta a bünbánatra és megtérésre segítő böjt idejét. Forduljunk hát ebben a böjtben önmagunk felé, s önmagunk megismerése után Krisztus felé, hogy részesüljünk halált is legyőző győzelme erejében. Vető Béla „Mert nem szégyellem az evangéliumot” Két diakónus lelkészt avattak Győrött 1993. február 7. (Hetvened vasárnapja) emlékezetes nap a Győri Gyülekezetben. Zsúfolásig megtelt az Öregtemplom. „Egyszerű” vasárnap, mégis különlegesen ünnepi pillanat. Két - Levelező Teológiai Tanfolyamot végzett - férfi áll az oltár előtt: Kapi Zoltán és Mihácsi Lajos, hogy diakónus lelkésszé avassa őket Szebik Imre püspök. - Az avatás szolgálatában segítői dr. Fabiny Tibor és dr. Szabó Lajos teológiai tanárok. Kapi Zoltán annak a nagy hírű barokk püspöknek az unokája, aki 30 éven át mint püspök szolgált a győri gyülekezetben, s akinek emléke még ma is sokakban él. A Veszprém megyei Öskü gyülekezete hívta meg lelkészének, miután polgári hivatása mellett elvégezte a levelező tagozatot. Az avatásra elkísérte a Kapi család apraja-nagyja, s kilenc Kapi dédunoka énekkel köszöntötte a gyülekezetét és a felavatottakat. Mihácsi Lajos szintén Ároni családból érkezett Győrbe. Tíz éve szolgál - feleségével együtt - a Győri Szeretetházban és gyülekezetben, jelenleg a Győri Cserkészcsapat parancsnoka is. Akkor vállalták a diakóniai szolgálatot, amikor az nem volt dicsőség. emberileg jövője sem volt. Isten mégis igazolta elhatározásukat, szolgálatukat. A Szeretetotthon Igazgató tanácsának javaslata alapján a Győri Gyülekezet meghívta diakónus lelkészi szolgálatra. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 4,12. versét választotta a püspök az avatási igehirdetés alapigéjéül. Felhívta a figyelmet arra, hogy nincs más alap a szolgálatban, az életben Jézuson kívül. Akkor lesz hiteles minden szó és tett, ha Jézussal maradunk. A Vele való járás minden körülmény közepette biztos alap, reménység és jutalom. Az avatás szertartása után a jelenlévő tizenhét Luther-kabátos lelkész és diakónus lelkész egy-egy igével mondott áldást és könyörgő imádságként elénekelte az ősi Confirmát. Az ünnepi istentisztelet második részében iktatta be Bárány Gyula esperes Mihácsi Lajost a győri gyülekezet diakónus lelkészi szolgálatába. Mihácsi Lajos Róm 1,16-17 alapján szólt arról az örökségről, melyet a családi otthonból hozott, melyet ez az ige - amit konfirmációban édesapjától kapott - őnéki jelent. Nem büszkélkedés, hanem egész életet kitöltő szolgálat ez. A Krisztushoz kapcsolódó hitből fakadó élet elkötelezése. Az iktatás után úrvacsorái közösség tette még ünnepibbé ezt a délelőttöt. Az úrvacsorái liturgiában a püspök mellett részt vett Varga György pápai espereslelkész, valamint a két felavatott diakónus lelkész. - Megható jelenet volt, amikor a két diakónus lelkész a már lábadozó, de még helyhez kötött Tekus Ottó otthonigazgató lelkészhez külön vitte az úrvacsorát. Az istentisztelet rövid közgyűléssel fejeződött be, melyen a gyülekezet felügyelője - Benkö Imre - kérte a beiktatás jegyzőkönyvbe vételét. Bárány Gyula esperes köszöntötte a jelenlévőket, megköszönve az elvégezett szolgálatokat. A közgyűlésen elhangzott köszöntőkben - a jelenlegi helyzet értékelése mellett - sok áldást kívánó szó, gondolat hangzott el. Köszöntőt mondott Szebik Imre püspök, Pócza Zoltán egyházmegyei felügyelő, Benkő Imre felügyelő, Magassy Sándorné a levelező tagozatot végzettek nevében, Galovits József rk. plébános, teol. tanár és Varga György esperes. A köszöntők folytatódtak szükebb körben, sok olyan szempontra felhíva a figyelmet, mely a jövendő szolgálatban segítséget jelenthet a felavatottaknak. Isten áldja a most felavatott diakónus lelkészek életét és szolgálatát. ifj. Kcndch György MEGHALT SCHMIDT-CLAUSEN A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VOLT FŐTITKÁRA Hetvenkét éves korában január 25-én Hannoverben elhunyt KURT SCHMIDT-CLAUSEN, aki 1961-1965 között a LVSZ főtitkára volt. A hannoveri tartományi egyház kötelékében szolgált, a misszió, ökumené, egyházi sajtó és a hazájukból elüldözöttek kérdéseinek volt felelőse. 1982 óta volt nyugdíjban. Nyugdíjas korában részt vett az evangélikus-katolikus dialógusban. 1970-ben a LVSZ végrehajtó bizottságának tagjává is választották.
