Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-02-21 / 8. szám

Evangélikus Élet 1993. február 21. E3 tftS GYERMEKEKNEK jf Ä Tommy Tabermann: ESŐ Itasd meg a szomjazó földeket, ringasd el az érő kalászokat! Otthontalanra sose támadj lombtalan fa alatt, és ne veszejtsd vízbe az ember kenyerét! Mosd ki a vakok szeméből az éj rontó homályát, áztasd el a gyilkosok puskaporát, mosd ki a vért a humuszból örökre! Áldd meg mindazokat, akik ültetnek, akik nevelnek zsenge csemetefát! Záporozz, eső, záporozz, záporozd örömünk könnycseppjeit! FÜLÖP ÉS BIBI JÁTÉK Vendégségben Lk 7,36-50 Sziasztok! Esvásmis. Voltunk a Pistiék templomában! A pap bácsi megengedte, hogy körülnézzünk és mindent kipróbáljunk, amit lehet. Náluk semmi sem úgy van. mint nálunk. Az oltár is szebb. Tele virággal meg színes lámpákkal, amit kapcsolgatni lehet. Az ablakok is szí­nesek, csak nem lehet rajtuk kilátni. Voltunk a szószé­ken, felmásztunk a toronyba. Játszottunk a csengők­kel. Kaptunk olyan pogácsát, aminek kis füle volt dió­ból. Ja, és a Misi felborított egy talpas zászlót véletle­nül. Szombaton a refikhez megyünk. Most esténként nálunk közös imádságok vannak. Nem a szokásos is­tentisztelet. másmilyen. Szerdán engem is elvitt a ma­ma. Nem értettem, nagyon untam. Bibinek se írtam fel. hogy miről szólt. Csak arra emlékszem, hogy lábmosás volt benne. Itthon kerestük, de nem azt találtuk, hanem egy másikat. Hogy egyszer Jézust egy tisztes írástudó meghívta a házába, és örült, hogy lesz végre valaki, akivel komoly dolgokról beszélgethet. Talán föl se fogta, ki az ö ven­dége. Élt abban a városban egy bűnös asszony is, akiről mást se lehetett hallani, csak rosszat. (Biztos kiérde­melte.) De ez a nő Jézus nevének hallatára nyomban hozzá sietett. Zokogva rogyott le előtte, majd megmos­ta a lábát, és bekente drága illatos kenőcssel.- Micsoda próféta ez, ha eltűri, hogy egy ilyen hoz­záérjen? - gondolta a gazda. Ekkor Jézus így felelt:-Ismered a két' sző Igára T Yzótó "Ta>íirási~" kiknek adósságát Urunk elengedte? Az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet. A házadba jöttem, de te nem törődtél velem. Belőle pedig, nézd csak. hogy árad a hála, a szeretet! Ebből is látszik, neki ma sok bűne eltöröltetett. És neked is, bár kevesebb. Aztán az asszonyhoz szólt:- Hited megtartott léged, menj el békességgel! t,-e*> 3>l£l Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! IKor 9,24 Mivel a pálya végére értünk a kérdésekkel, ezért ma már csak a mezőny állását közlöm, illetve a megfejtéseket. A mezőny all. sorozat után így áll: 165. méternél: Zalán Eszter - Bp. VIII. 162. méternél: Fancsali Ifjúsági Kör 154. méternél: Illés Adél - Egyházasdengeleg 151. méternél: Sárszentlőrinci Hittanosok 150. méternél: Kollár Gábor és Tamás - Duna­­egyháza; Szügyi Serdülők 139. méternél: Bánki Renáta - Várpalota 132. méternél: Donáth Ferkó - Ózd 120. méternél: Zimmermann Erna - Szügy 96. méternél: Benke Zsuzsanna - Ajka 67. méternél: Rapcsák János - Dabas-Gyón 31. méternél: Zsugyel Kornél - Miskolc A 13. sorozat megfejtései: 1. Gedeon - Bír 6.11 2. Illés - lKir 17 3. Pl. Péter - Lk 4.38-39 5ilátüs: .-Jót 5. A naini ifjú - Lk 7.11-17 ;.v.< VITORLÁS CSÓNAK Egy fél dióhéjból vi­torlás csónakot készít­hetsz. A vitorlaárboc egy szál leégett gyufa lehet: ezt ragaszd be a dióhéjba, aztán színes papírból vágd ki a hozzáillő vitorlát. Tudod-e, hogy mi­nek jelképe a hajó? Ruzicskay György festőművész halálára „Mondom nektek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett...” Fájó szívvel búcsúzunk Remé­­nyik Sándor soraival a feledhe­tetlen képek alkotójától, hazai és külföldi tárlatok, kiállítások művészétől. Az ö festményei is belé mélyedtek a szemlélőbe. Megfogták a nézőt ecsetvoná­sai, színei visszapillantásra késztették. /í művészt és képeit néhány héttel ezelőtt még az Evangéli­kus Egyház vasárnap délutáni televízióműsorában, az „Örömhír"-ben láthattuk, hallhattuk. Örömmel beszélt pályájáról, iskoláiról, utazásairól, szívesen válaszolt a kérdésekre. Féltő szeretettel mutatta képeit. Ruzicskay György Szarvason született még a múlt század végén, 1896-ban, 1919-től Nagyváradon élt. Itt ismerkedett az erdélyi táj festményein is vissza­térő szépségével. Festő, grafikus. 1922-24 között Mün­chenben tanul, majd Olaszországba utazik, 1935-ben Párizsban él. A harmincas években egyéni elgondolású, szimbolikus tematikájú gépeket fest: Tolató mozdo­nyok, A gép rabszolgái, stb. Ekkor kezdi grafikai soro­zatait is. például a Viláigosság felé, Szerelmeskedők. Sokat utazik, nagyon szereti Párizst, vissza-visszatér Franciaországba. Utazásai újabb színt hoznak művé­szetébe, tájképei, csendéletei, portréi az új benyomások sokszínűségét tükrözik. Volt idő, amikor a neoimpresz­­szionizmushoz közeledett. Sokat foglalkozik a virágok, növények „életével", ez jelentkezik képein is, saját elne­vezése szerint ez a „biorealizmus". Az örök-mozgó, szüntelenül alkotni vágyó és alkotó művész: ha az ecset nincs közel, a ceruza mindig kezében. Évekkel ezelőtt gyakran találkoztunk vele és feleségével a budapesti FÉSZEK Művészklubban. Szerette a társaságot, az embereket, a csendes nyugodt beszélgetést. Humánuma legnehezebb években sem hagyta tétlenül. Sok embert segített, mentett - ezt ismerték el az izraeli kitüntetés­sel is. Számos tárlata közül emlékezzünk néhányra: 1966-ban az Ernst Múzeumban volt gyűjteményes kiál­lítása, néhány éve a Várban, a Magyar Nemzeti Galé­riában, szülővárosa sem feledkezett meg róla, ott is többször rendezlek kiállítást műveiből és Szarvas díszpol­gára lett. Ott helye­zik örök nyugalom­ra a 97 esztendős korában elhunyt Munkácsy-díjas, érdemes művészt. Az emlékezést a szintén evangélikus erdélyi költő sorai­val kezdtem, legyen a búcsúszó is Remé­ny ik Sándoré: a Le­véltöredék, melyet „Festesz tovább" c. verse elé írt: F I A T A L 0 K N A K A tiszta forrás - ez lehetne a címe a mai számnak. Ez a gondolat fűzi össze az egyháztörténeti megemlékezést, a csendesnapi beszámolót, a játékot, amely az egyháztörténeti megemlékezéshez tartozik: a helyes információkról szól, s tiszta forrás az a könyv is, amelyet Marton Tamás ajánl nekünk. Tiszta forrás Egy középkorú német anyanyelvű katolikus pap elhatározta, hogy tanulni kezd. 1543. február 17-én be is iratkozott a wittenbergi egye­temre Heltai Gáspár. Mondom, ő német anyanyelvű volt, s amikor Luther céljait hallotta - anyanyel­ven hirdetni Isten igéjét -, akkor tanult meg magyarul, lévén Ko­lozsvár, ahol plébános volt, java­részt magyar lakta város. De nem ezért emlékezem meg róla, hanem, mert beiratkozásának 450. évfor­dulója van. Mondhatnánk: Heltai Közép- Kelet Európából a fejlett Európá­ba ment, menjünk mi is Európába tanulni! Iránya fejlett Nyugat! De ez kétséges kijelentés lenne. Most azért emlékezünk meg erről az ese­ményről, mert Heltai Gáspár jó helyre iratkozott be. Nyitva állt előtte számos más, híres egyetem, ő azonban Wittenbergbe ment, ahol a hamisítatlan tudományt sa­játíthatta el. S ha ma öt példaképül állítom, hát ezért: mi is forduljunk oda, ahol hamisítatlan, tiszta isme­ret szólal meg. Ahol a keresztyén­­ség nem politikai, egyéni siker, vagy gazdasági célokat szolgál, ahol tehát nem ezek határozzák meg, mennyit veszünk figyelembe a Szentírásból, hanem ahol az evangélium és a törvény ismerete határozza meg a társadalmi beil­leszkedésünket, állásfoglalásunkat és gazdasági ügyeinket is. Hol vannak ilyen helyek? Hon­­nét ismerhetem meg, hogy itt vagy ott hamisítatlan ismeretet taníta­nak-e? Számomra János első levele ad ebben eligazítást (ÍJn 4-, 1-21.) Eszerint három jel van. 1. hogy Jézus Krisztus testben jött el. Min­ket annyira érdekelnek a szellemi valóságok, vonzanak a látomások. Az első ismertetőjel azonban visz­­szaránt a földre: Jézus testben jött el és evvel alapvetően kijelölte he­lyünket, ahol élnünk és tevékeny­kednünk kell. 2. Jézus Krisztus az Isten Fia. A másik véglet, ami kí­sérti az embert, az anyaghoz kö­töttség. Elolvassuk a Bibliát, főleg, az Ószövetséget, s azt mondjuk: hű, így kell élni. Nem enni húst, nem inni alkoholt, nem dohányoz­ni, megtartani a tisztasági törvé­nyeket stb. S közben megfeledke­zünk arról, hogy „énünket” meg­tartani csak Krisztus, Isten Fia tudja, 3. A szeretet. Amikor tudok úgy nézni a másik emberre, mint testvérre, még ha nem is teljesen úgy gondolkodik, mint én. Ezek a János által adott jelek. A tökéletes mérce persze Jézus Krisztus. Ha meg akarjátok tudni egy könyvről, szokásról, szórako­zásról, tanításról, közösségről stb., hogy hamisítatlanul tanítanak-e, Őhozzá mérjétek, akiről János első levele és az egész Szentírás tanús­kodik. Bencze András zik hál nal 18 to; vé­ig! ju! iyi az ős al ól hí lel ke m vi a; A in bi m ez en re; b S' so ell A játékvezető a szabályos geo­metriai formákra vágott síkidomot megmutatja az egyik játékosnak. Az ezután behívott másik játékos háttal ül partnerének. így egymás­sal háttal ülve próbálja a 2. számú játékos az 1. játékos szóbeli infor­mációi alapján összeállítani a felvá­gott síkidomot. A játék az informá­ció helyességét illetve annak ellen­őrzését igyekszik bemutatni. A CINKOTAI EVANGÉLIKUS IFJÚSÁG 1993." raMr'SÖW T8J-óVakor Farsangi bálr rendez/irtelyfé'min­­den érdeklődőt szeretettel vár. Cím: Bp., XVI. Batthyány I. u. 38-40. (volt Kultúrház u. 38-40.) Megközelíthető: az Örs vezér tér­ről a 45-ös autóbusszal. MEGHÍVÓ Országos Színjátszó Fesztivált rendez a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) Kiskőrösön 1993. április 23—25-ig. Jelentkezni lehet gyüleke­zeti, ill. KIÉ ifjúsági csoportoknak, részletes információt és jelentkezési lapot a KIE-irodából lehet kérni. Cím: 1114 Bp. Eszék u. 10. II/l. Tel./Fax: 1 855-246. Jelentkezési határidő: 1993. február 28. Csendesnapi beszámoló g! Szeretnénk beszámolni a január 23-i napról, amely számunkra sok új élményt tartogatott. A piliscsabai vonaton csak né­hány ismerős arcot fedeztünk fel, akikről tudtuk, hogy szintén a csendesnapra mennek. Meglepőd­tünk hát, amikor Piliscsabán szinte mindenki leszállt a vonatról, és hosszú sorban indultunk a temp­lom felé. A nyitóáhítatot Szeverényi Já­nos tartotta. Szavait nemcsak meg­értettük, hanem élveztük is, mert nem a szószék magasságából nyi­latkoztatta ki az igazságot, hanem tényleg a fiatalok nyelvén szólt hozzánk. A faluban tett séta után az elő­adást Győri János Sámuel tartotta az év igéjéről. Ezt követően ebédel­tünk. Arra figyeltünk fel, hogy az ifjúság az evés ideje alatt is együtt maradt. Ebéd után pihenésképpen énekeket tanultunk, amelyeket szintetizátorral és gitárral kísértek. A záróáhítatot Fabiny Tamás tartotta. Az volt számunkra a leg­nagyszerűbb, hogy megtudtuk, az ország távolabbi részeiről, Kiskő­rösről, Siófokról is érkeztek fiata­lok. Megtapasztaltuk, hogy Isten ereje, hívó szava mindenhova elér. Tömböl Tamás és Kadlecsik Zoltán székesfehérvári középiskolások sa ze éli ki Ú le m sá mi ze A 0) m n; ú E I' ki m sa fe mi be Fa idi de In zé g' A közel 80 oldalas kiadvánnyal első­sorban az ifjúsági vezetőknek szeret­nénk segítségére lenni, melyben éves munkaterv, csendesnap és csendcshét munkaterve, vetélkedők találhatók. A füzet legértékesebb része az a közel húsz dolgozat, mely hét nagy kérdéskör feldolgozásához nyújt segítséget. Ezek közül egyet és annak szerzőit szeretném megemlíteni: Út a házassá­gig, szerelem, szexualitás: Fabiny Ta­más, Csontos Virginia, Béres Tamás, p dr. Pálhegyi Ferenc. m Márciusra tervezett megjelenése ^ után a füzetet minden lelkészi hivatal­­nak megküldjük. Ezen felül megrendel- ] hető.; kb. 80 Ft-ért: Magyarországi 0 Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsá- __ ga 1085 Bp. Üllői út 24. Az ifjúsági rovat címe: Bencze And­rás, 8000 Székesfehérvár, Pintér K. utca 31-33. „És ha elhívnál Uram, engedd hogy legyek a Te eszközöd, Ecseted az örökkévalóságban, sokkal jobban, ■mint itt a földön lehettem." Schelken Pálma Kiállítás az eperjesi evangélikus kollégiumról A 325 évvel ezelőtt létrejött eperjesi evangélikus magyar kollégium kiemelkedő szerepet játszott ha­zánk iskolatörténetében. Olyan intézmény volt ez, amire mindnyájan büszkék lehetünk. Sajnos, az évfor­dulót Eperjesen megünnepelni nem lehetett, hiszen odaát a magyar kollégiumot már évtizedekkel ezelőtt megszüntették. Ezért támadt az az ötlet, hogy iskolánkban emlé­kezzünk meg az eperjesi kollégiumról. E sorok írója (kinek édesapja eperjesi diák volt) a IX. kerületi Mes­ter utca 23. alatti felnőtt közgazdasági szakközépisko­lában tanít. Nemrég kiállítást rendeztem a 325 éves eperjesi Alma Materről épületünk földszinti folyosó­ján. Ezt valamennyi osztály megtekintette. A hallgatók érdeklődéssel figyelték a régi fényképe­ket. Imponált nekik, hogy milyen sok híres tanára és neves diákja volt az eperjesi kollégiumnak. Tanítvá­nyaink elismerték, hogy igen színvonalas iskola volt ez. „A diákokat a tiszta szellemi és erkölcsi életre nevelte” - jegyezte meg egyikük. Másikuk pedig osz­tályfőnöki órán állapította meg: az eperjesi evangéli­kus iskola „nagyon felelősségteljes és nagyon pozitív szerepet töltött be.” A hallgatóknak tetszettek az egykori diákéletről szóló illusztrációk. Mellékeltük például a Spicli című eperjesi szatirikus diáklap egyik 1911-es számát, amelynek viccein sokat nevettek. Egyik tanítványunk véleménye szerint az evangélikus kollégiumban „a tanulók élete szigorú követelményekhez kötött volt, de egyben mégis szabad.” A kiállításon idéztük Országh-Hviezdoslav szlovák költő, egykori diák véleményét, miszerint az eperjesi kollégiumban nem volt nemzetiségek szerinti megkü­lönböztetés. „Bárcsak így volna ez manapság minde­nütt Kelet-Európábán” - jegyezték meg tanítvá­nyaink. A kiállítás végén szomorúan vették tudomásul a hallgatók, hogy az eperjesi magyar evangélikus kollé­giumot megszüntették. „Azzal, hogy bezárták az isko­lát, visszavetették az eperjesi lakosság kulturáltságá­nak fejlődését” - jegyezte meg egyikük. Másik véle­mény szerint „nagyon rosszul döntöttek akkor, ami­kor nem engedték meg a magyar nyelvű oktatást abban a városban”. Az egyik esti tagozatos még tö­mörebben fogalmazott: „Én nem szüntettem volna be.” (Sajnos, odaát egyes illetékesek nem így gondol­kodtak.!.) Felvetődött menet közben a kérdés: vajon az eper­jesi kollégium múltja csak az evangélikusok ügye? Ez azért is érdekes, mert felnőtt iskolánkban a hallgatók­nak csak kisebbsége tartozik a mi egyházunkhoz; a többség más vallású. * A fentebbi kérdésre azonban a válaszok hasonlóak, bármilyen felekezetű is az illető tanuló. „Az eperjesi kollégium nemcsak az evangélikusok ügye, hanem, az egész magyar nemzeté is” - hangzott az egyik hozzá­szólás az osztályfőnöki órán. Érdemes néhány más véleményt is idézni: „Eperjes múltja fontos minden embernek, aki valamiféle felelősséget érez a tanítás és a tanulók iránt.” „Ennek az iskolának a bezárása nemcsak az evangélikusokra sérelmes, hanem minden magyarra.” „Mindenki szívügye Eperjes, bármilyen vallású is.” Végső soron felvetődik a kérdés: érdemes volt-e nem egyházi iskolában megemlékezni egy nagymúltú evangélikus intézményről? Erre igennel válaszolha­tunk. A megfigyelések szerint a kiállítás érzelmi hatást tett a hallgatókra. Növelte egyházunk tekintélyét a nem evangélikus tanulók körében is. Dr. Merényi László V. Pt le se sz ál de ní le; tő vi íc ír V is ni te ai sz né re cii sz 1) th ne zö dá (ei 'P te (k ds b< fi hj nn vű sz< ny tu. fel hi éli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents