Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-02-21 / 8. szám
Az észt evangélikus egyház új korszaka Evangélikus Élet 1993. február 21. Krisztus szeretete gyülekezetünkben L.j 1991. augusztus 20. óta újra léte- 0 dk az Észt Köztársaság. A világháború előtt az ország lakosságának 80%-a volt evangélikus és 18%-a az ortodox egyházhoz tartozott. Ezt változtatta meg az ötvenéves szovjet uralom és az az •‘igyekezet, hogy az észteket hazájukból máshová telepítsék és helyükre oroszok jöjjenek. 1980-ban °'pl. mindössze 712 keresztelést és e,g 654 konfirmandust jegyeztek be, * az aktív egyháztagok száma mind- SI össze ötvenezer volt. Az ötven év alatt az egyház maradt egyetlen e' olyan szervezetként, mely a néphez e‘ hű maradt. Szinte a semmiből szü>’ letett 1988 után 500 vasárnapi is* kólái (gyermekbibliakör) csoport * mintegy 10 ezer gyermek résztvenl vővel^és a gyermekek által jutott el !I1 az evangélium sok észt családba. Az utolsó négy évben 49 ezer gyermek és felnőtt részesült k^resztség^ ben és 31 400 új egyháztag konfirn* máit. Ma az egyháztagok száma 70 ezer fölött van, de az országban >•. ennél több, kb. 200 ezer megke«. resztéit evangélikus lehet. Az Észt ló Evangélikus Egyháznak ma 157 s- gyülekezete van. Bár az egyházba is sokan tértek vissza, nem szabad elfelejteni, hogy a lakosság nagyobb többsége nem tartozik egyetlen egyházhoz sem. Az egyház belső kérdései azonosak az államéval. Az egyházszervezet demokratizálódik, a gazdasági a életnek meg kell újulnia, a hazai és ' külföldi vonatkozások is újulnak. 1 Új kihívások és munkaterületek ke- 1 letkeztek, ezek között a diakóniai 1 munka (szeretetszolgálat), az ifjúsággal való foglalkozás és a börtönmisszió voltak az elsők. Legnehezebb feladat a munkaerők képzése. A jelenleg szolgálók egyharmada : nyugdíjas korban van, másik harmada még nem fejezte be tanulmányait, de már szolgál. 1940-ben zárták be a tartui Teológiai Fakultást. Ettől kezdve Tallinban egy Teológiai Intézetben képezték a lelkésze- 1 két. A képzés új feladatok előtt áll, most folyik az alapok kimunkálása. 1992 őszén 23 hallgatót vettek fel az Intézetbe, ez év őszén újra megnyílik több mint öt évtizedes bezártság után a tartui Teológiai Fakultás. Az egyetemi tanulmányi idő négy év, ezután kétéves kimondott lelkészképzés történik a tallini Intézetben, ami egyúttal továbbképzés is. Van az Intézetben valláspedagógiai szak is, ezen százan tanulnak. Nagy nehézségek vannak az egyházi épületek dolgában is. 1940.-ben államosították az egyház minden vagyonát és mai napig nem kapták vissza. Ha visszakapják is, nagyobb részük igen leromlott állapotban van és azonnali renoválásra szorul. Az egyház és az egyes gyülekezetek gazdasági helyzete még néhány évig ingadozó, a rubel inflációja miatt akadozik a további fejlődés. Most várják az új észt korona bevezetését és remélik anyagiakban a stabilitást. 1992 elején az ingeri esperesség önállóvá lett, jelenleg az észt egyházhoz a köztársaság területén kívül két gyülekezet tartozik: Petseri és Felső-Suetuki Szibériában. Ezek a kitelepítések következtében jöttek létre. Lettország fővárosában Rigában és a finn fővárosban Helsinkiben is tartanak észt nyelven istentiszteleteket. Múlt év ádventje óta A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM felvételt hirdet az 1993/94-es tanévre nyolcosztályos gimnáziumi tagozatának első évfolyamára, jelenleg az általános iskola 4. osztályba járó, evangélikus, gyülekezethez kötődő, hittanoktatásban részt vevő tanulók számára. A jelentkezési lapok az iskolában (ideiglenes címe: 1051 Bp. Arany János u. 10.), a Deák téri és más budapesti lelkészi hivatalokban vehetők át. Kollégiumot egyelőre nem tudunk biztosítani, de szívesen fogadunk vidékieket is, ha a bejárást meg tudják oldani (például a már, illetve jövőre bejáró nagydiákokkal együtt közlekedve). Felvételi beszélgetésre április folyamán kerül sor, a jelentkezés határideje 1993. február 28. Kérjük a lelkésztestvéreket, hogy ezt a felhívásunkat istentiszteleti és más gyülekezeti alkalmakon hirdessék meg. a Deák téri Evangélikus Gimnázium Igazgatótanácsa új énekes- és imádságos könyvet használnak az észt gyülekezetek mindenütt a világon. Az új zsinatot már megválasztották (37 lelkészi és 17 nem lelkészi tagja van) és ez évben kerül sor az egyházkormányzati választásokra - először 1940 óta. Az írott és elektronikus sajtóban munkálkodnak. Naponta van ökumenikus reggeli áhítat az állami rádióban, nagy ünnepeken a televízió istentiszteletet közvetít. Hetilapjuk a „Kiriku Teataja” (Az egyház hírei). Az új idők új lehetőségeket teremtettek, de új követelményeket is támasztanak. Közli: tszm PÁLYÁZAT A Magyarországi Evangélikus Egyház pályázatot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) tanári állásainak betöltésére. Pályázhatnak evangélikus vallású egyházhü, pedagógiai elhivatottsággal rendelkező olyan tanárok, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek és a gimnáziumi tanári és nevelő munkát élethivatásuknak tekintik. Előnyt jelent a tudományos tevékenység és az idegen nyelvek tudása. A következő szaktárgyakra lehet jelentkezni: magyar-angol, magyar-német, magyar-francia, magyar-latin, történelem-földrajz, fizika-matematika, latin-görög, ének-zene. A pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában), önéletrajzot, a tudományos és pedagógiai tevékenység bibliográfiáját, tanítói és nevelői tevékenységének elvi elképzeléseit. (Ez utóbbi maximálisan egy oldal terjedelemben.) A pályázatokat 1993. február 28-ig lehet benyújtani a Budapesti Evangélikus Gimnázium irodájába. (Budapest 1071 Városligeti fasor 17-21.) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Igazgatótanácsa és igazgatója pályázatot hirdet biológia-kémia, magyar-történelem (esetleg magyar-latin) és angol-német szakos tanári állásokra 1993. augusztus 15-i munkába lépéssel. Feltételek: tudományegyetemi végzettség, keresztyén elkötelezettség, rendezett családi élet. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az Evangélikus Egyházhoz tartozás, tudományos munka, esetleg fokozat, jeles vagy jó oklevél és idegen nyelvtudás (állami nyelvvizsga). A pályázathoz csatolni kell: kézzel írott önéletrajzot, a tanári elképzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon, a diploma másolatát, protestáns pályázók esetében a konfirmációi emléklap másolatát; nyelvvizsga-bizonyítvány másolatát. A pályázatokat az iskola címére (Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77. 9401) kell megküldeni 1993. április 15-ig. A pályázatok elbírálása 1993. május 31-ig megtörténik. CARACASI KÉPEK Nem magányos végvárként áll Venezuela fővárosában a magyar protestáns gyülekezet, bár nyelvileg az. Egymagában semmiképp sem építhetett volna 150 ülőhelyes, szép, modern vonalú templomot, s állandó lelkésze is bajosan lehetne, decemberben megért 40. „születésnapjáról” nem is beszélve. Eredetileg a Református Világszövetségtől kért, de nem kapott segítséget - nemzeti jellege miatt - a hazai viszonyoknak megfelelően erős református többségű eklézsia, pár év múltán azonban az Evangélikus Világszövetség felkarolta, s azóta is „Iglesia Evangelica Luterana” a neve, vagyis egyházszervezetileg teljesen evangélikus, ami jelentős anyagi segítséggel is jár. Igen célszerű v^olt azonban összefognia a német, skandináv és lett hittestvérekkel, megalakítván a „Resurrección". (Feltámadás) gyülekezeti szövetséget, amelybe a spanyol nyelvű protestáns - nagyrészt lutheránus - helyiek is beléptek. Ennek äz egyesülésnek megvan a közös vezetősége, rendje, gazdálkodása is. Irodáik, lelkészlakásaik (egy kivételével) egyazon hosszanti épületblokkban helyezkednek el a templom és a kiegészítő helyiségek (kápolna, gyülekezeti termek, irodák) mellett vagy között. Ezt a nagyobbacska összképet bele kell illesztenünk a Venezuelai Ev.-Lutheránus Egyház földrajzilag sokkal nagyobb egészébe, s az már túlnyomórészt spanyol nyelvű, amiképp még a kisebb egyházszervezet hivatalos nyelve is a spanyol (itteni változata). Ezért is kell tudniuk a nem venéz lelkészeknek feleségükkel együtt spanyolul. De hát különben is spanyol tengerben élünk itt, a második nyelv - a portugáltól eltekintve - az angol volna, de azt még a fővárosban, sőt pl. a bankokban sem sokan beszélik. Mellesleg: az itteni magyarok közül többen beszélnek 4-5 nyelven s töltenek be jelentős pozíciót. Egyikük magas kapcsolatainak tudható be - követségünk segítségén túlmenően -, hogy végre megkaptuk egy további évre az itttartózkodási engedélyt. Ezzel elérkeztünk a harmadik képhez: a bürokrácia és korrupció képtelenségéhez, mert ami itt megy, a megvesztegetésnek, pontosabban a kenőpénzek kikényszerítésének ez a rendszere minden európai képzeletet felülmúl. A legindokoltabb vízumkérelmekre is sokszor akár egy évnél is tovább kell várni. Közben a folyamodó ismételten ott rostokolhat a magas hivatal elképesztően elhanyagolt várószobájában harmincadmagával, amíg esetleg közük vele a semmit (vagy amíg nem szerez 500 vagy 1000 dollárért egy megfelelő közvetítőt). Ugyanez „kisképben”: Apróságot intéz a tisztviselő épp soron lévő ügyfelének, akire egyszer csak rámosolyog: „Nem hozna nekem egy kávét?” Az illető „kapcsol”, leszalad a legközelebbi presszóba, s hozza a nedűt, mert különben lesheti ügyének elintézését. .. Sok állás betöltésénél is többet jelent az ismeretség, mint a rátermettség és tudás. Az immár 5-6 milliósra becsült Caracas „barnáiban" (szegénynegyedek, amelyekben igen sok a bűnöző) ugyanakkor biztosra vehetően sok a fegyver, amellyel 8-14 év közötti gyerekek is alkotnak rablóbandát, hiszen ők nem büntethetők... Ilyen részeken a pedagógusok állandó életveszélyben vannak, s el is mennek, ha van hová. Itt bármi történhet bármikor. Sajna, a negyedik kép is „képhiány”, de immár a szó szoros értelmében. Századunk egyik legnagyobb művészének, Chagallnak a képe nem kellett ingyen sem oltárüvegablaknak a „mi” templomunkba... A 60-as években egy gazdag és műértő német gyülekezeti tag felajánlotta, hogy saját zsebéből oltárkép-ablakot festett a világhírű mesterrel, akinek bibliai képei - nem egy esetben a Keresztre feszített alakjával - akkoriban már közismertek voltak műveltebb körökben. Erre a felajánló honfitársai elutasították az áldozatkész* séget, mert „keresztyén templomba nem festetünk oltárképet nem keresztyénnel”... Nem sokkal később, 1970. szeptember 5-én Zürichben magam is ott voltam a református Frauenkirche csodálatos Chagall-üvegablakainak felavatása után közvetlenül. Oda jó volt az izraelita Chagall... (A caracasi döntéshez a magyar gyülekezetnek nem volt köze. Amikor német kollégám elmondta e gyászos sztorit, csak álltam földbe gyökerezett lábbal, és lélegzethez alig jutottam.) , Jobb képet, krónikás! - mondom magamnak. Nos, legyen, ha már úgyis van. Január 17-én ünnepelte a testvér német gyülekezet hivatalos megalakulásának 100. évfordulóját. Meghívták a hannoveri Held püspököt, aki pél- Amerikában évekig volt teológiai professzor, és hol spanyolul, hol németül prédikált a mostani ünnepségen, s többek között dr. Pósj fay Györgyit is, aki a magyar gyülekezetnek első lelkipásztora volt 1952-től közel húsz éven át. A rákövetkező vasárnap - mivel kész Legtöbb evangélikus licistánknak most két gyülekezete van. Az egyik az otthoni, ahová alkalmanként hazatér. Aztán a soproni, melynek templomában nemcsak a hétfői áhítatokon, hanem vasárnaponként is együtt lehet a líceumi ifjúsággal és a helyi gyülekezet tagjaival. A gyülekezetét, mint a krisztusi szeretet kohóját, minden egyházi iskola hátterében ott kell éreznünk. Az istentiszteleti életbe való bekapcsolódás nélkül nincsen tartós hitélete líceumi fiataljainknak sem. Persze vannak kimagasló alkalmak is: a nagyünnepeken. „Bár minden vasárnap az istentiszteleteken érezhetem a krisztusi szeretetet, de karácsonykor ez különösen érezhető” (N. Szabolcs). Sajnos, nem mondható általánosnak az istentiszteleti életben való részvétel. De a kényszer alkalmazása helyett a szülők, nevelők, felnőttek példaadása az egyik vonzó erő. „Jó volt látni az embereket a templomban és csak úgy özönlöttek, mert ha máskor nem is, de erre az alkalomra (karácsony) eljönnek. Azt szeretné (Jézus), ha hétről-hétre látná, hogy mennyi ember megváltozott és a jó úton jár, vagyis Jézus Krisztus felé...” (K. Marianna). Fiataljaink a tartalmas igehirdetésre odafigyelnek. „Nagyon hideg volt, de a tisztelendő bácsi nagyon szépet prédikált, ezért odafigyeltünk és el is felejtettük, hogy fáztunk. A templomból boldogan mentünk haza" (H. Eszter). Sokszor próbáljuk különféle eszközökkel vonzóvá tenni ifjúságunk számára a gyülekezeti életbe való beépülést. Licistáink egy része érzi annak fontosságát, hogy Isten szeretetének továbbítására a legdöntőbb csatorna Isten igéjének tiszta hirdetése. Fontos, hogy az otthoni gyülekezeti életbe bekapcsolódjanak, ha lehet szolgálatukkal is. Karácsonykor több diákunk falujában testvéreivel együtt verset mondott. Nagy örömmel számoltak be, hogy a legtöbb gyülekezetben műsorral, énekekkel és szavalatokkal, pásztorjátékokkal szolgáltak a gyermekek’. I. Melinda azt is írja: „Az istentisztelet szép volt, a prédikáció után a gyülekezet énekkara is énekelt.” Szórványokban, vagy kis gyülekezetekben nagy áldás, ha kialakítható a gyülekezeti élet családias jellege. T. Réka írja: „A csepregi gyülekezet igen pici, így szinte egy családnak számítunk. Isten igéjét ez a kis gyülekezet is nagyon áhítatosan tudja hallgatni.” Erre indítja őket nemcsak a temetőben nyugvó ősök hitük miatti erőszakos halála, hanem elsősorban Jézus áldozata. A soproni gyülekezetből Líceumunkba került diákjainak tág lehetősége van a gyülekezeti életben való részvételre. Az öt vasárnapi istentiszteleti alkalom közül válogathatnak. Akik a német nyelvben járatosabbak, még német nyelvű istentiszteleten is részt vehetnek. Az ifjúsági összejövetel péntek estén azokat hozza „mozgásba”, akik hét végén nem utaznak haza, ill. akik soproniak. Végül még egy öröm. Ez az, amikor a lelkész vasárnaponként ott látja a templomban a licistát szüleivel. Még fokozza ezt, amikor a környék távolabb lévő településéből az egész család együtt van Isten házában. Abban a templomban, melyben egykor teológiai hallgatók, tanítóképzősök, licisták és elemisták hosszú nemzedékek során át együtt hallgatták az evangéliumot a helyi gyülekezettel. Volt idő, nemcsak a gyászos évtizedben (1671-1681-ig), hanem még 300 évvel utána is, amikor szinte „minden kötél szakadt”, mely fiataljainkat összefűzhette a gyülekezettel. Líceumunkban az új „ugartörés” után legyen áldott az Isten, hogy diákjainknak a gyülekezeti hátteret biztosítja, a gimnáziumban 3 rendszeres hitoktatással mélyülhet a hitismeret. Fiataljaink az iskolájukban azzal a bizonyossággal tanulhatnak, hogy nincsen ellentét iskolájuk és családjuk célkitűzései között, mert mindegyiknek közös munkája az anyaszentegyház hordozó „ölében” történhet. Szimon János Együtt-egymásért, az egészségesebb egyházért! A Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye 1992. november 14- én Hartán tartott Közgyűlése meghirdeti az „EGYÜTT-EGYMASÉRT, AZ EGÉSZSÉGESEBB EGYHÁZÉRT” jelszóval a lelkészek egészségvédelmi programját, melynek keretében 1993. június 19-én reggel 8 órára kiírja az Evangélikus Lelkészek Országos Erőnléti Bajnokságát! A verseny fővédnöke: dr. Harmati Béla püspök Színhelye: Harta Versenyszámok: súlyemelés fekvenyomásban, mezei futás férfiaknak 4 kilométer, nőknek 3 kilométer, evezés férfiaknak 400 méter, nőknek 300 méter. A legszerényebb eredményeket is értékeljük! Célunk nem csúcseredmények elérése, hanem az egészségesebb, szebb élet megtalálása! A kezdősúly tetszés szerint, egyéni kívánságra kérhető, futásnál a táv megtételében pihenni, vagy gyalogolni is lehet, evezés a volt erre - természetesen „megprédikáltattuk”, valenciai szórványunkban is, és a két istentiszteleten több mint százan voltak összesen (nagy szám ez itt), és sokan is úrvacsoráztak. Szolgálatának élénk visszhangja volt. Zárókép. „Kikötünk" szolgálati kocsinkkal a Magyar Ház előtt. Feleségem ilyenkor vagy magyar irodalmi előadást tart, vagy a nagy rendetlenségben talált könyvtárt rendezi, vagy a magyarul gyengécskén tudó gyerekeket-ifjakat oktatja. Magam ezúttal megértem azt, hogy sok szervezési akadály után végre magukkal a fiatalokkal foglalkozhatom. 12-20 évesekre voltam elkészülve bizonyos tapasztalatok alapján, s a cserkészparancsnokkal beszélve kiderül: 4-10 év közöttiekkel kell foglalkoznom, akiknek többsége gyengén, vagy szinte kukkot sem beszél magyarul! Mély lélegzetet veszek: Most légy okos, Domokos! Elővehetem bizony zsenge spanyol „tudományomat” is - mikor, ha nem most? Két-három, központi tartalmú bibliai mondatot - de rövidet! - taníthatok meg, előbb szavanként, aztán összefüggésben. Figyelnek a csemeték: ki kerekre nyílt, kíváncsi szemmel, ki aggályosán (rámosolygok, legyen csak bátor, megsimogatom, amire ki meri nyitni a száját); az egyik lurkó, aki egy szót sem tud magyarul, ám derekasan igyekszik, megkapja a „Muy bien (Nagyon jó)!” elismerést. Egy négyéves az anyáskodó tízéves mellől úgy les kiv mint kisegér a lyukból, de amikor az ő „hozzászólását” is lelkesen nyugtázom, fülig ér a szája a boldogságtól. Ezt tanuljuk spanyolul és magyarul: „Jézus szereti a gyerekeket.” Ez a kép örökre jó. Dr. Bodrog Miklós part mellett a Dunán biztonságos^ körülmények között. A jelentkezés mindhárom számra, az összetett versenyre szól, de külön kérésre egy-egy kiválasztott számra is be lehet nevezni. Indítunk 40 év alatti, 40 év feletti és nyugdíjas kategóriát is! A versenyen külön értékelés szerint részt vehetnek családtagok és nem lelkészek is! A sportolást vállalóknak kedvezményes szállást, étkeztetést és útiköltség-hozzájárulást biztosítunk! r A versenyhez kapcsolódóan megtartjuk az Északi és Déli Egyházkerület közötti futballmérkőzést. Jelentkezni, illetve érdeklődni lehet Szabó Vilmos Béla hartai lelkésznél 1993. május 15-ig írásban, telefonon vagy személyesen. Cím: Evangélikus Lelkészi Hivatal 6326 Harta, Templom u. 48. Tel.: 50. Szabó Vilmos Béla Hát elment Ernő bácsi, az 1952- ben érettségizett fasori IV/b. - osztályunk - osztályfőnöke, tanulmányait, személyiségét, pályáját tekintve igazi fasori tanár. Eötvöskollégista, fasori nevelőtanár, 1935-től a matematika, fizika, később még az ábrázoló geometria tanára. 1952 után a Budapesti Műszaki Egyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén, majd az ELTE TTK-n dolgozott, illusztrálva a tételt a fasori tanárok egyetemi színvonaláról. A zseniális kísérletezők közé tartozott, aki hallatlan ötletességgel, türelemmel és ügyességgel szerény feltételek között is klasszikus kísérleteket volt képes demonstrálni. Higanygőzszivattyú, Wilsonkamra, áramlásmérő jelezték többek jeözött kreativitását a fasori fizikai szertárban. Személyiségét, iskola- és egyházszeretetét talán legjobban az jellemzi, hogy az iskola 1989-es újraindulásakor megtakarított pénzét, háromszázezer forintot, odaadta a fizikaszertár fejlesztésére és munkájával is segítette az újrakezdést. A legutóbbi időkig, amíg a halálos kór le nem gyengítette, bejárt az egyetemi intézetbe, dolgozott, segített, tanította a fiatalokat. Hét évig volt osztályfőnököm -1946-52 - hihetetlen, hogy a tantárgyi ismereteken kívül is mennyit tanultunk, tanultam tőle. Szinte észrevétlenül. Talán elsősorban miatta nem hiszem, hogy a pedagógia tudomány, bizony művészet az. Ernő bácsi legendásan tudott konfliktusokat, nagy feszültségeket megoldani, úgy hogy nem sérült senki. Amikor elmosolyodott és tettetett haraggal így szólt: kukacpondró, víziló, paplanfejű hájfejedelem, akkor ez azt jelentette, hogy elült a vihar, feltűnt a szivárvány. És valami megszólalt a legmegátalkodottabb diák lelkében is. Bizonyosan nagy humanista volt, de nemcsak gondolkodását, hanem életvezetését tekintve is. És talán nem kegyeletsértő arra is utalni, hogy igen jó humorú, nemes értelemben vett bohém volt. Ezt diákként csak sejthettük, a nehéz időkben győződhettünk meg erről, amikor évente találkoztunk, őriztük a hitet, a reményt. Többször megnéztem a felejthetetlen 1989-es évnyitóról készített filmet. Az egyik ünnepeltje Ernő bácsi volt, akinek jelenthettem, hogy a megbízást teljesítettük. A jelenlévők szűnni nem akaró tapsa közben felállt, meghajolt, könnyezett. De sirtak sokan mások is. A megbízást még 1952-ben érettségink után adta Lévius Ernő, mondván, a mi felelősségünk, hogy őrizzük meg szívünkben az iskolát, ne adjuk fel a reményt, és ha lesz lehetőség rá, legyünk készek az iskola újjászervezésére. Azt hiszem, ebben az epizódban a fasori szellem, - a felelős hit, a hűség, a szeretet, a tehervállalás szelleme - érintette meg az iskola új tanévét ünneplőket, fakasztott könnyeket. Egy nagy pillanatban együtt éltük meg a csodát, amit egy nagyszerű tanár látnok-hite harminchét évvel korábban elörejelzett. > Halandók vagyunk. Ismét elifient egy nagy tanár-egyéniség, egy nemes egyszerűséggel, természetességgel példamutató fasori tanár. Osztályfőnök nélkül maradt egy osztály, amelyből néhányan már várnak Ernő bácsira odaát. Mi, akik még e Földön járunk, megőrizzük emlékét. Frenkl Róbert
