Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-12-19 / 51. szám
Evangélikus Élet 1993. december 19. GYERMEKEKNEK Sári, a barátnőm ma azt mondta: Azt álmodtam, hogy kistestvérem született. Elhiszem. Szegénynek nincs testvére. Otthon náluk mindig csönd van. Nálunk mindig lárma. Náluk szép rend. Nálunk mindig felfordulás. Ő mégis szívesen cserélne velem. Mert nekem sok testvérem van. Uram, beszélj Sári szüleivel, hadd legyen neki is kistestvére. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA A kincs FERI BÁCSI JÁTÉKAI Gondoltam egy bibliai történetre... Jézus az Isten országáról beszél. Olyan ez - mondja -, mint amikor valaki egy földben kincset talál. Elmegy, hogy eladja mindenét. Meg akarja szerezni azt a földet, hogy övé legyen a kincs. Amikor megveszi a földet, a kinccsel együtt, úgy érzi, nagy ajándékot kapott. Nagyon boldog. JÁTÉK Barkochba Megérkezett a fancsali ifjúsági kör helyes megoldása, nevezetesen: Az az ember, aki a tíz leprás közül visszatért Jézushoz. Talán ott rontottátok el, hogy beszélt vele Jézus a halála előtt az nem azt jelenti, hogy közvetlenül a halála előtt. A fancsaliaknak gratulálunk! A jutalmat majd küldjük postán. Új rovatcímet indítunk: FERI BÁCSI JÁTÉKAI GONDOLTAM EGY BIBLIAI TÖRTÉNETRE Ebben a játékban a feladat: kitalálni, hogy melyik ez a történet. A bibliai szövegből kiválasztottam három jellemző, két szótagból álló szót. Ezekből közlünk minden héten egyet, de azt is rejtvény formájában. Mégpedig a következőképpen: Két kérdésre kell egyegy szóval felelni, és a válaszként adott két szó magában rejti a keresett két szótagból álló szó egy-egy tagját. Példa: 1. Hogy hívták Júda menyét? TÁ-MÁR 2. Egy a 12 tanítvány közül. TA-MÁS Ebben az esetben tehát a kereáett szó a „Márta” lenne, és olyan történetre kellene gondolnod, amelyben szerepel a Márta név. Minél kevesebb szóból sikerül rájönnöd, hogy mire gondoltam, annál jobb. Ha sejted, hogy melyik a kérdéses történet, akkor küldd el megfejtésedet a következő címre: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Ha a következő héten közölt szóból rájössz, hogy az elküldött megfejtésed mégsem jó, küldj nyugodtan újabb megoldást, de a hibákért természetesen pontlevonás jár. Az elérhető maximum: történetenként 5 pont. Leveledet az újság megjelenését követő keddig add postára! Tehát gondoltam egy történetre, melynek egy jellemző szavának szótagjait a következő két kérdésre adott válaszok rejtik: 1. Hogy hívták azt a területet, ahol Jákob és fiai letelepedtek Egyiptomban? 2. Ezt kértek Izrael vénei Sámueltől. PRÓBÁLD MEG! Angyal Karácsonyi díszként készíthetsz kis angyalt a rajz szerint. Az angyal teste vörösfenyőtoboz, a feje tölgymakk, a haja a bükkfa magjának külső burka, és két juharmag a két szárnya. Ragaszd össze a testrészeket, utána fesd be aranyfestékkel az angyalkát. Köss egy fonalat a feje búbjára - és már repülhet is... (Az ötletet a „Száz ötlet - száz játék” című könyvből vettük át.) A gyerekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón,. Luther u. 14. A játékot a következő címre küldjétek: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Két művész visszahozta a „Mikulást” Szent Miklós itt vagyon, a szent ostyát osztja, kicsinyeknek, nagyoknak ajándékát hozza. Életünkben vannak különös történetek, - játékos történetek is. Például, amikor két felnőtt ember visszaemlékezik gyermekkorának varázsos téli délutánjaira, amikor a decemberi hószállingózása közben várták a „Mikulás bácsit" - hátha már estére ablakba tett cipőjükben ott lesz ajándéka: alma. dió, cukorka, talán mogyoró is és egy kis csokoládé is... Aztán később, szorongó szívvel átélték az öreg „eltüntetését". Gonosz, vagy csak buta emberek ki akarták irtani még emlékét is a IV. században élt, kis-ázsiai születésű Miklós püspöknek, akiről pedig Bálint Sándor szegedi professzor, a népi hagyományok tudósa azt állította, „hogy a középkor páratlanul tisztelt szentje". Vándorok őrzője, útonjárók pásztora, nyomorultak gyámola, bajban élők megmentője. Mennyi rontás az életben! ember embert bántja. Miklós püspök ártatlanul szenvedők barátja. Hogyan is jött vissza a „Mikulás" ? Amikor Szántó Tibor a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Szent Miklós oltár gyönyörű reprodukcióit nézte, hatásuk alatt verses szöveget kért a képek alá. Tervezett könyvéhez, a múlt emlékeit szintén tisztelő költöbarát, Weöres Sándor szívesen tett eleget kérésének, ezt bizonyítja ajánló sora: „Szántó Tibornak, a vers megrendelőjének szeretettel Weörös Sándor - Budapest, 1979. XI. 8." A múlt emlékeit, apáról fiúra szálló hagyományait tisztelő két barát visszahozott valamit gyermekkorából, levették a yermekek világában oly kedves „Mikulás bácsi"-ra oIramán rákényszeritett „télapó" öltözetei, hogy ismét régi palástjában, püspöki süvegével, gazdagon megtömött puttonyával, hosszú pásztorbotjára támaszkodva induljon el az országok havas útján, a Mikulást váró gyermekek és emlékeket kutató felnőttek tárt ablaka és tárt szíve felé, mert Keresztyének váltok, rajiatok korbács csattog. Szent Miklós könyörög, elbuknak az ördögök- írja a szerző ákom-bákomos kézírásával a könyvecske szép képei alá. (A Stádium és a Kossuth Nyomdában készült könyvben a jánosréti Szt. Miklós oltár fotóit Gyarmathy László készítette. Kiadója Kiss Ferenc - München.) Schelken Pálma F___I ATALOKNAK Akiknek nincs karácsonyuk Sokan vannak, egyre többen és többen. Magányosok, magukra hagyottak, hontalanok, otthontalan csavargók, éhezők, betegek, pályaudvarokon, aluljárókban, kórházak elfekvő osztályain. Tavaly, karácsony előtt néhányan, teológusok elhatároztuk, hogy megpróbálunk egy kis örömöt csempészni oda, ahol csak gond és baj van. Felpakoltunk jó néhány szendvicset, gyertyákat, igéslapokat, na és persze egy gitárt, aztán elindultunk: irány a Keleti pályaudvar! Persze más elhatározni, mint véghezvinni valamit. Ahogy közeledtünk, egyre inkább erősödött bennünk a kétely: vajon tényleg érdemes-e, nem csak áltatjuk magunkat azzal, hogy örömet szerzünk, segítünk a nyomoron egy szendviccsel, meghallgatjuk panaszaikat; néhány egyszerű szóval, tétova mozdulattal elintézzük az egészet? Mégis, ha már igy megszerveztük az egészet, felkészültünk, már nem fordulhatunk viszsza... Eléggé nem mindennapi látvány lehettünk, mert sokan végigmértek, utánunk fordultak, vagy éppen rosszalló pillantásokat vetettek ránk, fejüket csóválták: ezek a mai fiatalok! Akkor megláttuk őket. Pontosabban nem sokat láttunk belőlük, mert védekezésül a hideg ellen öreg takaróba, rongyokba csavarva ültek egy menetrendtábla alatt. Egy férfi és egy nő, úgy ötven-hatvan évesek lehettek. Bátortalanul elindultunk feléjük. „Elnézést, nem zavarunk? Nem baj, ha egy kicsit énekelünk?” A meglepő az volt, hogy egyáltalán nem vették rossz i^éven ezt a hirtelen „lerohanási akciónkat”. Talán néhány pillanatig csodálkoztak a dolgon, elkerekítették szemüket, aztán bólogattak: igen, persze, nagyon örülnek neki. Közben előkerültek a szendvicsek, meggyújtottuk a gyertyákat, aztán nekiláttunk az éneklésnek. Nagyon egyszerűen szólt az ének, mégis szokatlannak tűnt - épp egy állomáson, ahol annyian megfordulnak. Mennyből az angyal - néhány rongy, hullámpapír, barázdált arcú, megkeseredett emberek között? Csillogni kezdett a szemük, ahogy a gyertyák lángját nézték. Néhány pillanat múlva már együtt énekeltünk, bár először csak némán mozgott a szájuk: Csendes éj... Valami kibeszélhetetlen csoda született: megfogtuk egymás kezét, és mosolyogtunk. Karácsony lett. Felolvastuk a karácsonyi történetet, hogy nem volt hová menniük, senki sem fogadta be őket egy éjszakára. Jézus Krisztusnak egy istállóban kellett világra jönnie Betlehem határában. Nem volt számukra hely: szíven találta őket a szó. Hiszen nekik sincs hova menniük, falusi házukat eladták, fölköltöztek Pestre, hogy súlyosan beteg lányuk mellett maradhassanak. A kórházi kezelés lassan minden pénzüket felemésztette, mégsem hozott javulást. Az utcára kerültek, alkalmi munkából éltek. Amit kaptak, azt vitték nyomban a lányuknak. Az egyik szendvicset gondosan becsomagolja a férfi: „ez jó lesz neki, mindig olyan keveset adnak enni szegénykének, mi majd felezünk...” Előkerül még néhány szendvics, hogy jusson holnapra, holnaputánra is. Lassan gyűlnek körénk a többiek: egy idős bácsi a túlsó sarokból, néhány néni csoszog elő a váróteremből. Ünneplő gyülekezet? Groteszk a kép. Mégis: szívből jön az ének: „Pásztorok, pásztorok örvendezve...” Aztán elölről kezdjük a repertoárt. Egy vasutas megáll tétován az egyik sarokban, és indul tovább. Talán mégis vitt valamit magával? A gyertyák lángját, néhány énekfoszlányt, csillogó tekinteteket. Talán... Aznap este megértettük, hogy mégiscsak érdemes. Hiszen az öröm valóságos volt. Azoknak is szükségük van karácsonyra, akiknek nincs karácsonyuk. Hogy néhány szendvics, igéslap, mosoly, dallam elég? Nem gondoltuk mi sem. Ez csoda! VALAKI karácsonyt varázsolt karácsony előtt. Eszembe jutott egy „Karácsony előtti vers”. Bálint György a karácsony tálán életű emberekről ír. Talán észrevesszük őket magunk körül, talán van időnk meghallgatni panaszukat, talán mondunk értük egy imát... „Most karácsony lesz, karácsony lesz, Megszületik majd a kisded is Egy vice-lakásban, és megszólal első hangjára Rögtön ráfagy majd a fütetlen, tuberkulotikus büdösség, És sírnia sem lesz szabad, mert alattuk A negyedik emeleten valaki nem tud elaludni. Most karácsony lesz, karácsony lesz, Halk és selymes színek és fütő ragyogások között Az öröm és szeretet boldog ünnepet ül majd itt is, ott is, Dicsőülten ölelnek majd egymás felé Meleg és tiszta boldogságok, és két napra Kitárul majd a puha csend és béke: És nem fognak közberikoltani Azok, akiknek nincs karácsonyuk, És nem fognak közbezokogni sem Azok, akiknek nincs karácsonyuk, És nem fognak közbeöklözni sem Azok, akiknek nincs karácsonyuk: Csak hangtalanul és szégyenkezve fognak ülni A föléjük roskadó fagyos és kemény sötétség alatt.” (Bálint György: Karácsony előtti vers; részlet) TÁJÉKOZTATÓ az Ifjúsági Bizottság és a MEVISZ által kiírt közös pályázat elbírálásáról A három-három főből álló bíráló bizottság a meghirdetettől eltérően 300 000 Ft-tal gazdálkodhatott. Ez az összeg még nem volt harmad része a negyven pályázó által igényelt összegnek. Ezért a bizottságnak néhány alapelvet kellett felállítania, melyek alapján az alábbi pályázókat tudta támogatni : Monori ifjúság 10 000,Pilisi ifjúság 10 000,Ménfőcsanaki ifjúság 10 000,Evangélikus Bábszínház Egyesület 20 000,Nagyvelegi ifjúság 10 000,Sárszentlőrinci ifjúság 10 000-Kondorosi ifjúság 10 000,Mezőlaki ifjúság 20 000,Büki ifjúság 15 000,Mórichidai ifjúság 15 000,— Bakoncsernyei ifjúság 15 000,Egyházasdengelegi ifjúság 10 000,Gerendási ifjúság 3000,Siófoki ifjúság 10 000,Ózdi ifjúság 15 000,Vasi HAJTÁS 10 000,Fasori Gimnázium Bibliakör 4500,Orosházi ifjúság 10 000,— Nyírszőlősi ifjúság 15 000,— Nagysimonyi ifjúság 10 000,Óbudai ifjúság 15 000,Nagyalásony 3000,Rákóczitelep (Orosháza) 10 000,Tengelic 10 000,Budavári ifjúság 10 000,Budahegyvidéki ifjúság 10 000,öskü 10 000,Thornton Wilder: Hajszál híján Az Evangélium Színház bemutatója Az Udvaros Béla által vezetett Evangélium Színház az eddigi „szabályos” és a közösség számára azonnal érthető, mondhatnánk „hálás” darabok előadása után merészen egy „szabálytalan”, formabontó dráma bemutatására vállalkozott, amikor a Duna Palo- 1 tában az amerikai regény- és drámaíró, Thornton Wilder Hajszál híján című drámáját vitte színre. A szerző a magyar olvasó- és színházközönség számára nem ismeretlen. Thornton Wilder (1895-1975)- aki egyébként egy neves amerikai teológus, Amos Wilder testvérbátyja - több regénye és drámája idehaza is nagy siker volt. Regényei közül a Szent Lajos király hídjá-1, A teremtés nyolcadik napjá-t, drámái közül pedig A mi kis városunkat idézhetjük fel emlékezetünkben. Regényeiről a neves amerikanista Országh László így ír: „Rendkívül csiszolt stílusú, klasszikusan zárt szerkezetű regényeinek középpontjában erkölcsi kérdések állnak, az emberiség sorsa, a Gonosz és a Jó misztériuma. Müveinek egy része az amerikai valóságtól időben vagy térben távol játszódik, és sajátos, fojtott pátosszal ábrázolja az alapvető emberi szenvedélyeket.” A Hajszál híján (angolul: The Skin of Our Teeth) című drámáról is elmondható, hogy témája egyetemes: a Jó és a Gonosz időn és történelmen is átívelő, örökérvényű harca. A három felvonásból álló dráma főszereplője Antrobus úr és felesége, két gyermeke és a család egy alkalmazottja. Antrobus neve „Antroposz”-ra, vagyis az Ádámra, azaz az Emberre utal. Az asszony örök társ, a fiúgyermeken pedig újra és újra az örök „Káin” vonásai ismerhetők fel. Wilder itt a középkori Everyman (Jedermann) moralitásjáték hagyományából merít, s a magyar olvasóknak Az ember tragédiája ismeretében nem idegen az allegorikus gondolkodás. A három felvonás különféle korban: a jégkorszakban, az özönvíz előtt és közvetlenül a második világháború után játszódik, e három képben illusztrálva azt, hogy az emberi faj saját bűne, a természeti katasztrófák ellenére „hajszál híján” mégis fennmarad. A dráma formabontó szerkezete, a színészek „kibeszélése” a drámából, az állandó színházi önreflexió (a „metaszínház”) gyakorlatától talán kissé idegenkedik a hagyományosabb, realistább, térben és időben behatárolható színdarabokhoz szokott nézőközönség. Érdemes legyőzni a szokatlan színpadi technikával szembeni előítéleteinket és megnyílnunk a darab nekünk adresszált mondanivalójának. A kiváló színészi alakítások sokat segítenek e cél elérésében. (ift) AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (Budapest V. Deák tér 4.) Kossuth Lajos halálának centenáriuma alkalmából KOSSUTH LAJOS EMLÉKEZETE címen kiállítást rendez. Ezen bemutatja Kossuth életének főbb állomásait és egyházunkhoz fűződő kapcsolatait. A kiállítást 1993. december 17-én, pénteken 15 órakor Dr. Szabad György professzor, a Magyar Országgyűlés elnöke nyitja meg. Erre az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel várunk.
