Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-12-12 / 50. szám
Evangélikus Élet 1993. december 12. GYERMEKEKNEK____ %, A, Á L 0 A K Annyira fáj. Annyira megsebzett. Annyira elvette a bátorságomat. Annyira megszégyenített. Nem vagyok mérges. Nem forr bennem a düh. Nem tervezek bosszút. Nem akarok semmit sem tenni. Csak fáj. Tudsz segíteni, Istenem? KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA JÁTÉK A naini fiú életre kel Barkochba Jézus egy temetési menettel találkozik Nain városában. Egy özvegyasszony egyetlen fia halt meg. Jézus megállítja a menetet. Mindenki csodálkozik.' Ilyet nem illik tenni. Inkább félre kellene húzódnia. Jézus azonban feltámasztja a halottat. így a szegény asszony nem marad árván. Ki gondolta volna, hogy Jézus ilyen hatalmas? A gyerekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón. Luther u. 14. Lassan befejezzük ezt a játékot, hiszen ha a fancsaliak nem rontják el egy elkapkodott rákérdezéssel, akkor - a kiesők miatt - ők a győztesek. A következő héten akkor is új játékot kezdünk, ha ők nem kérdeznek rá. Az jól látszik, hogy ez nem tipikusan újságban játszható játék. Próbáljátok meg szóban! Kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni: IGEN:- ember- férfi- újszövetségi alak- Jézus beszélt vele- valamelyik evangéliumban szerepel- Jézus halála előtt beszélt vele- Jézus jót tett vele- Lukács evangéliumában szerepel- emberünk beteg volt- amikor Jézussal találkozott, nem volt egyedül- akkor többen is szenvedtek ott egy helyen ugyanabban a betegségben. NEM:- a fügefa alatt ült János evangéliumában- farizeus volt- járt vadfügefán- Zákeus 0- Nátánáel- a lator- pénzzel dolgozott NEM JELLEMZŐ:- hogy pozitív jellem volt-e 6 pontos: Fancsali Ifjúsági kör A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni. PRÓBÁLD MEG! Csillag M Karácsonyi meglepetésként vagy díszként készíthetsz szalmá- A. ból csillagot. A szalmaszálat hoszszában kell felvágni. A felvágott szalmát vasald ki! Ezeket ügyesen levágva és egy rafiaszállal összekötve, szép csillagot készíthetsz a rajz szerint. A szeretet jele. örülsz, ha kapod, örülsz, ha adod. Nincs ára, mert nem pénzzel mérhető. Nem mindig nagy ajándékkal szerzünk nagy örömet. Gyakran egy apró, egyszerű jel elég: néhány szál mezei virág, egy dióbél bölcső, szalmaangyal, vagy papírból hajtogatott madár. Ajándék, mert szeretetből adod. Minden ajándék egy darab belőled, és csakis azt adhatod át, aki vagy. Hiszen az ajándék és az ajándékozó között mindig kapcsolat van. Te is ott lapulsz a csomagban, a lemez borítójában, a könyv lapjai között, a virágok illatában. Ha Te kapsz ajándékot, benne azt kapod, aki adta. Meg kellene tanulni az ajándékozás művészetét. Mert valóban az. Olyan világban élünk, amely nem tud adni, szívből, szeretetből ajándékozni. Nincs meg a készülődés boldogsága, az öröm, amelyet már előre látok magam előtt, mielőtt még annak sugárzó arcát nézném, akit megajándékozok. Sodor a tömeg magával - így karácsony előtt - egyik üzletből a másikba, közben el is megy a kedvem az egésztől. Olyan érzésem támad, mintha egy óriási méretű csapatverseny tagja lennék. Hová tűnt a készülődés öröme? Hol marad az izgalom: vajon örülni fog? Tetszik majd neki? Valaki egyszer így írt erről: „Akikből hiányzik a készülődés bensősége, Paul Roth: Karácsonyi vásár idején Karácsony közeleg. Utcák és terek pazar kirakatoktól fényesek, mindenki választhat belőlük pénze és ízlése szerint. De nem mindenkinek hoz boldog karácsonyt az ajándék, hiába ad, és hiába kap. Lehet, hogy köztük leszek én is, mert nem helyesen ajándékoztam, csak költekeztem. FÜLE LAJOS: Karácsony Fent: A legnagyobb lemondás: az ISTENÉ az ATYÁÉ és a FIÚÉ együtt és külön-külön. Lent: Micsoda félreértés: ajándékokat adni, ajándékokat kapni az AJÁNDÉK helyett! Az ajándék azok Szentestére csak Kikészülni tudnak, értelmetlen vetélkedés áldozatai lesznek, belemennek egy olyan versenybe, amelynek csak vesztesei lehetnek. Készülődni csak az egymást szerető szívek tudnak. Azok,' akik ismerik társuk ízlését, kedvenc szerzőit, kedvenc lemezeit, s az illatot, amelynek örül, a neki tetsző inget. Az ajándékozás azok szívében válik boldog készülődéssé, akik önmaguk akarják becsomagolni abba a dobozba, amelybe a kedvesüknek szánt tárgyat tették.” Meg kellene tanulnunk az ajándékozás művészetét, hiszen nincs meg ma már az átadás öröme sem. „Itt van, ez a tied!”, „Nesze, fogd!”, „Fogadd el ezt az ajándékot!” Rideg szavak, szertartástalan, üres mozdulatok. Pedig mekkora ötlettára van az ajándékátadásnak! Elrejtheted valami nehezen észrevehető helyre, aztán együtt indulhattok megkeresni, becsomagolhatod óriási dobozba az apró ajándékod, és mulathatsz azon, ahogy a másik egyre izgatottabban tépkedi a papírokat. Átadhatod mosolyogva, szavak nélkül is. Csak a szemed árulja el, hogy szeretettel adod. Az átadás öröme a készülődés izgalmából születik. Ezt láthatod Te is mások arcán, akik arcod, mozdulataid figyelik, miközben kibontod az ajándékodat. Lehet húzni az időt, lassan, egyenként tépkedni a celluxot, bontogatni a szalagokat, hogy tovább tartson a másiknak a várakozás feszültsége, izgalma. Lehet nagy lendülettel nyakába ugrani, majdhogynem elsodorni őt ajándékával együtt. Az a lényeg, hogy örülj! Az elfogadás is művészet, teljes embert kíván. Minden ajándékcsomag törékeny, vigyázni kell vele. Meg kell becsülni, szeretni kell - és el kell fogadni! Nincs szomorúbb, mint egy ellökött ajándékozó kéz, egy visszautasított ajándék magányossága. Amikor nem kell senkinek, felesleges. Közeleg a karácsony. És vele együtt az ajándékozás és a megajándékozottság öröme köszönt be. Mégis van valami, ami még ennél is csodálatosabb. Ami karácsony igazi üzenete: velünk az Isten! Megjelent közöttünk szeretete, elküldte Fiát ajándékul a vigasztalan, karácsonytalan földre, hogy megszülessen bennünk is a szeretet az ajándékba kapott kegyelem nyomán. Csak el kell fogadni, ki kell nyitni magunkat előtte, aztán, ha már elfogadtam, továbbadni, szétosztani, megajándékozni vele másokat is. Az ajándék mindig kettős cselekvést jelent: odaadást és befogadást. Aki nagyon szeret ajándékozni és ajándékot kapni, annak örökké karácsony van a szívében... Uram, oly sokszor nem jutott eszembe, mit jelent az ajándék: adni valamit, tanújelét adni, hogy áldozatomra méltó az a másik, megfogható jelét a szeretetnek - mint egy darabját a szívemnek. Bocsásd meg, hogy a mi karácsonyunk: ajándékok csereberéje, és eszünkbe sem jut a Te ajándékod: a Fiad. Lótunk-futunk, vásárolunk, ahogy szokás vagy kötelesség, és üzleti érdek: Valakit „melegen kell tartani”, mert tőle is kinéz valami majd, de ritkán a Te akaratodból. Részt vettem ebben én is. Uram. Te magadat hoztad nekünk. Ennek ünnepe volna karácsony. Ezt jelentené végül is minden ajándék. Te nekünk adod önmagad, mint látható jelét a Szeretetnek. Hogy mindenkit beleöleljünk a mi örömünkbe, hogy mindenkinek továbbadjuk a szeretetünket láthatóan, megfoghatóan. Ne engedd, hogy ezt elfelejtsem, ha itt a karácsonyi vásár! Add mindenekelőtt, hogy megint Neked ajándékozzam önmagam. Ahogy Te nekünk ajándékoztad önmagad, és nekünk ajándékozod Magad - újra meg újra. Ámen fj. Segíteni szeretnénk ■ Azt a címet: is írhattam volna: Segítő kezeinket'nyújtjuk.Fogadd el! Mi az, amiben segítséget adhatunk? Ismertetem az Egyesület létrejöttét es céljait. Ebből ki fog derülni, hogyan és miben tudunk hasznosak lenni mások felé. 1993. október 22-én helyet kaptunk a Deák téri gyülekezetben, hogy megalakulhasson az Evangélikus Bábszínház Egyesület (EBE). Otthonos környezetben folyt le az Alakuló Közgyűlés. Pöcze Tibor segített Jogi mederben tartani” az elengedhetetlen jogi dolgokat. Az Egyesület céljául kitűzte a következőket: „Célja, hogy bábozással hirdesse az evangéliumot, ápolja a protestáns kulturális örökséget, ennek érdekében bábszínházát hozzon létre; egyházi rendezvényeken, szeretetotthonokban, kórházakban szolgáljon.” Ezután megválasztotta a tisztségviselőket. (Elnök: Abafly Zsuzsanna, elnökhelyettes: Kinczler Gyula. A titkári teendők szolgálatát én vállaltam el.) Az Egyesületnek a kőbányai gyülekezet adott otthont. Itt szeretnénk megköszönni Fabiny Tamás lelkipásztornak és a gyülekezet presbitériumának, hogy helyet biztosított a működésre. Bizalmat kaptunk és ez nagyon sok erőt adott a kezdéshez. Segítséget szeretnénk nyújtani a hitoktatóknak. A bábozás a katechetikai szolgálatba beépíthető. Egy módszer a flanel, a video, a diavetítés mellett. Segítséget jelenthet szolgálatunk egy-egy gyülekezetnek, egy bábdarab bemutatása. Ma is emlékszem, milyen hatással volt ram egy hasonló ifi délután, ahová vendéggyülekezetből jöttek. A várás, a készülődés öröme. Öröm a közösségben. Remélem kórházakba is eljutunk és evangéliumot vihetünk a fájdalom, a szenvedés közé. Egy kis alkotó közösséget is szeretnénk létrehozni. Itt alkothatnának, játszhatnának a gyermekek. Fontos, hogy mindenki tartozzon valahová és ne érezze, hogy egyedül van. Mindezt az Úr dicsőségére és Néki szolgálva. Börönte Márta „Lövedékek” Benyomások, gondolatok egy különös kiállítás kapcsán Sok különös kiállítás nyílik manapság a fővárosban és vidéki városainkban. Első benyomás: nem tudunk velük mit kezdeni. Túl modernek? Vagy túl vannak már a modernségen is? A lassan közhellyé váló „posztmodern" jelző sem illik rájuk. Ilyen Kéri Adám kiállítása is. Nagyszámú érdeklődő jelenlétében november 5-én M a köve ez Imre építészmérnök a következő szavakkal nyitotta meg a Budapest Galériában: Nem vagyok művész ; még kevésbé művészettörténész. Azért beszélek mégis, mert amikor oly sok művész tanácstalan és nem tudja mit akar, Kéri Adám tudja, hogy mit akar. Ezért érdemes megnézni. Mindezt egy asztalka mellett mondta. Az asztalkán jókora, úgy 60 cm hosszú nyitott doboz. Szépen gyalult pácolatlan fából készült. Ami különös: tartalma. Pisztoly és puskagolyók hüvelyestül tízszeres nagyságban. Négy-öt darab. Szintén fából. Békésen fekszenek egymás mellett. Mintha szobrok lennének. Gondos kézimunkával készültek. Valóban szobrok is. A kiállítás témáját képviselik: lövedékek. Kicsit szomorúak, kicsit gúnyosak* miként a kiállítás minden darabja - mondta Makovecz. Olt vannak emlékezetünkbe zárva, miként a dobozba fektetett felnagyított töltények. Már nem ártanak. Műtárgyakká merevedtek. Csak éppen eltűnni nem tudnak. Ezt érzékelteti a kiállítás szűk előszobájában kiállított egyetlen .festmény". Be sincs keretezve. Közönséges téglafalból kivágott részlet. Fehérre meszelten is jól látszanak a téglák. A meszelésen vérfoltok ülnek át. „Átvérzik" a történelem. A második világháború és 1956 emlékei. A művész gyermekkorának, ifjúságának élményei. Különös kiállítás, mert nem található falain egyetlen eladható kép, tárolóiban egyetlen megvásárolható műtárgy. Egyik szobában láthatunk ugyan képkereteket. Nem lakkozott fából. Szétpattant ágyúlövedék hüvelyéből, vagy egyéb háborús roncsból vannak kikalapálva. A robbanásmarta sebek ott maradtak az anyagban. Most mégis képkeretté váltak. Csak éppen nincs bennük kép. Egy német filozófussal, Adomával együtt kérdezhetjük: lehet-e világháborúk, forradalmak után (miközben közelünkben dörögnek, csattognak a fegyverek, földbe mélyített silók fenekén atombombák ásíloznak), lehel-e szokott módon festeti, bekeretezhető, szemünket gyönyörködtető képet festeni? A kérdésre nem kell, nem is lehet igennel vagy nemmel felelni. Csupán arra való, hogy elgondolkozzunk rajta. Azért található műtárgy is a kiállításon. Éppen az utolsó helyiségben. Ezeket azonban nagyrészt nem Kéri Adám alkotta. Agyúlövedék öblös hüvelyéből kialakított virágvázák, kelyhek, kancsók. Némelyik olyan művészi, hogy szinte feledteti, milyen célt szolgált egykor. Újonnan krómozott töltényekből készült asztali díszek. Némelyik suta, némelyik tetszetős. Nagyrészt az első világháború után készültek, de csináltak hasonlókat a második világháború után is. Szépen berendezett városi lakásokból, egyszerű falusi szobákból kerültek elő a művész szorgalmas utánjárásával. Gyűjtemény. Ezek a furcsa háborús műtárgyak csak az utolsó szobában kaptak elhelyezést. Az előzőkben többnyire olyan fémdarabokkal, háborús hulladékokkal találkozunk, amelyek romok között, erdőkön, mezőkön szóródtak szét, vagy éppen szemétdombra kerültek. Textilek is láthatók. Golyószóró által átlyuggaloll pléd. Tüztöl, golyótól átlyukasztott, megpörkölödött holmik. Két rohamsisak 24 karátos arannyal bevonva. Az egyiket már annyira kikezdte a rozsda, hogy teteje kilyukadt. A szemétből kiemelt, megtisztított tárgyak új formát öltenek. Beszélni kezdenek. A légelhárító ágyú lövedékeinek gyutacsai egymás mellé rakva éremgyűjteménynek hatnak s ugyanakkor tudjuk, hogy milyen szerepet töltöttek be. A művésznek éppen az a célja, hogy riporterként szóra bírja a gyilkos háború hulladékait és az általuk ütött egykori sebhelyeket. A háborús „vacakok" lényegüket le nem tagadva, tudatosan átformálva jelennek meg ezen a kiállításon. Kicsit szomorúan, kicsit kigúnyoltan, miként Makovecz mondotta. Kéri Adám azonban - szerinte is - ennél többet akar mondani. A romboló lövedékeknek új életet és új értelmet akar adni. Az általuk tönkretett tárgyak vigasztalására teszi ezt. Nemcsak az elemi vágy szólal meg: „Legyen vége már! Legyen béke már!" Egy végső átalakulás, egy végső reménység ígéretes fényében tekint az életet kioltó, az értelmes munka alkotásait leromboló lövedékekre s velük együtt a világ érthetetlen, abszurd jelenségeire. Tartózkodóan, visszafogottan utal erre a végső reménységre. Alig észrevehetően. Pedig azt is megváltja, hogy honnan jön ez a remény. Az említeti utolsó szobában, nem hivalkodóan, de kikerülhetetlenül, hasáb alakú fehér oszlopon egyetlen műtárgy van elhelyezve a sarokban. 1917-ben készült Tirolban. Valaki pisztolytöltényeket hegesztett egymáshoz, keresztet formált belőlük. Kegytárgyként használt primitív feszületről leszerelte a korpuszt és odaszegezte a tölténykeresztre. Különös feszület egy különös kiállításon. Sok lehetetlenség és sok szörnyűség között mégis minden efelé tart. A ve crux spes unica - üdvözlégy kereszt, egyetlen reménység. Aki csupán gyönyörködni szeretne, annak nem ajánlom, hogy megtekintse ezt a kiállítást. Csupán azokat bátorítanám felkeresésére, akik készek elgondolkozni; akik nem akarják kitörölni emlékezetükből a múltat, hanem megkísérlik annak feldolgozását; akik megpróbálják megérteni, miért olyan érthetetlenek ma sokszor a képzőművészek. Benczúr László Karácsony könyvesboltokban Ábrándoztam valaha, s nemcsak én, hogy a könyv tavaszi ünnepe csakugyan hetedhét országra szóló nagy ünneplés legyen, énekkel, tánccal, szavalattal, s mindennel, mi szemszájnak ingere, kedvébresztőül mindenkinek, hadd lüktessen minél többekben a könyvekből sugárzó szellemi erő. Visszaszívnám tálán az egykori álmot, hiszen ma utcaszerte, léptennyomon könyvárusításba ütközik az ember, s ha talál is e mai ponyvákon értékes műveket, a többség bizony csak alakjára, küllemére nézve mondható könyvnek. Kézbe véve tehát a hagyományos könyvajándékozás, a karácsonyi kínálójegyzékét, mielőtt belelapoznék, kétely fog el: vajon ezen a listán van-e érték, több mint - amíg az időjárás engedte - az utcai asztalokon? Kellemes meglepetés: a kínálat gazdag, s nemcsak számszerűen, hanem a szó bensőséges szellemi értelmében is. A negyvenlapos füzet sorolhatna csaknem kizárólag bóvlit is, hiszen az iránt mostanában megnövekedett az érdeklődés. Volt idő, amikor az olvasott példányok számát, a világsikert tekintve magas, szellemi szintjét tekintve közepes vagy alacsony müvek - helyesebben: „müvek” - agyonolvasott példányokban jártak kézről kézre, s elhárulván az akadály, gombamód elszaporodtak a magyarországi kiadók és könyvárusok kezén. A karácsonyi könyvkínálatban most mégis a jó, az értékes oly nagy számban van jelen, hogy győzze az ember figyelemmel, polccal és - pénzzel. Könyv értéke sosem fejezhető ki pénzben, kivált ha szellemi érték, de megvenni pénzért kell, ha van miből. Drágák a könyvek (is; mert mi olcsó manapság?). Érthető, ha először a csakugyan értékálló művekről szóló részt lapozom föl: a művészeti tárgyúakat. Magam kevéssé kedvelem ugyan a nagy művészek életregényeit, de megértem, ha mások szívesen olvassák ezeket. Most válogathatnak: Leonardo. Goya, Gauguin, Van Gogh s Toulouse-Lautrec egy-egy könyv témája. Akiket inkább a művek maguk érdekelnek, azok sem maradnak koppon. Toulouse-Lautrec és Van Gogh mellett Rembrandt, Picasso, Hieronymus Bosch, Klimt, Monet- kétszer is -, Henri Matisse, Egon Schiele bőven illusztrált kötete kapható vagy ajándékozható karácsonyra. A művészet története, a XX. század művészete, egy Kalauz a modem művészethez, a New York-i Metropolitain Museum (csaknem 600 kép, negyedrészt színes!) mellett néhány kuriózum is szerepel a kínálatban, mint a XVI. századi augsburgi Codex Germanicus, vagy Az ember tragédiája Zichy Mihály rajzaival, és - más terekre térve - egy teljes Shakespeare, egy kötetben, bibliapapíron. Biblia is megjelenik karácsonyra. Például a Nagy Képes Biblia, klasszikusok - Michelangelo, El Greco, Murillo... - illusztrációkkal. Válogatott történeteket tartalmaz családi olvasmányként a Képes Biblia (nem volt még kezemben, így nem értékelhetem a válogatást). Jézus címmel róla, koráról, tanításáról szól korabeli források alapján Joseph Klausner, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzorának könyve. Gustave Dóré leghíresebb illusztrációi láthatók a Biblia című könyvben, Károli Gáspár „szövegével”. Olvashatók Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból, Origenész kommentárja az Énekek Énekéhez s egy „útmutató” az Újszövetséghez, A könyvek könyve címmel, Tótfalusi István munkája, főleg fiataloknak. Végül ne maradjon említés nélkül, hogy számos értékes ' „olvasmány” is található a könyvajánlatban; az idézőjel ezúttal nem alá-, hanem föléértékel. írhattam volna egyszerűen irodalmat is. Karinthy Frigyes, Örkény István, Mándy Iván, Thomas Mann - József és testvérei -, Babits Mihály, Bánffy Miklós, Simon Weil, Malreaux, Komád György, Szolzsenyicin- A Gulag szigetvilág -, A csodálatos mandarin igazán csak kiragadott példa a bőséges választékból. Hiszen legalább kétszerennyi könyvet kívánnék akár a magam karácsonyfája alá, hiszen sokféle könyvről, így mesékről, ifjúsági müvekről, enciklopédiákról még szót sem ejtettem. Soraimnak mégis nem azt a címet adtam: ...könyvesboltokból, hanem: ...könyvesboltokban. Mert ha a könyvek értéke nem mérhető is pénzben, az áruk igen, s amit ízelítőül kiszemelgettem, annyi pénzbe kerülne, amennyiről csak ábrándozni lehet. Mint valaha arról, hogy utcaszerte kínálkozzék olvasmányul a könyv. Zay László
