Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-12-12 / 50. szám

Evangélikus Élet 1993. december 12. PROTESTÁNS NAPOK - HIGGY TETTEL, TÉGY HITTEL Mai számunkban folytatjuk beszámolónkat a Protestáns Napok rendezvényeiről. Az első oldalon találjuk az Országos Reformációi ünnepről szóló tudósítást. A Pest megyei Egyházmegyében volt több esemény, ezekről az alábbi beszámolókat kaptuk. Protestáns Napok Pest megyében Jelentős események és emlékezetes alkalmak tették a reformáció hetét tartalmassá a Pest megyében élő evangélikusok számára. A külön szerve­zett alkalmakat két gyülekezeti ünnep foglalta keretbe: Ácsán és Veres­egyházán hálaadó ünnepet ült a gyülekezet, mely közrefogta a regionális énekkari találkozót, az ifjúság sportvetélkedőjét és konferenciáját, vala­mint az egyházközségi vezetők tanácskozását. „Jézus életem, erőm, békém” Reformációi megemlékezés a tési gyülekezetben Ácsa ünnepe A reformáció heti ünneplés Ácsán kezdődött október 24-én. A magasba ívelő templomto­rony elkészült. Ezért adott há­lát a gyülekezet. Nagy munka és óriási anyagi áldozat áll mö­göttük. A torony faszerkezetét még 1866-ban készítették, fa­zsindellyel borították. Ezt azon­ban az idő erősen kikezdte, és a 20-as évek közepén pala váltot­ta fel a zsindelyt. Az utóbbi években a palatető szorult javí­tásra, de 25-30 méter magasság­ban ez nehézségekbe ütközött. Sőt időközben a víz tönkretette a gerendázatot is. A toronysü­veg megdőlt a templomtető irá­nyába. Úgy döntött a gyüleke­zet, hogy a toronysüveget le­bontják, újjáépítik és rézlemez­zel burkolják. Ehhez az evangé­­likú'ábk 2,2 'Milliót adakoztak, amit az Önkormányzat egészí­tett ki. Elkészülhetett a torony­süveg megújítása és a torony ta­tarozása. A hálaadó istentiszteleten Detre János esperes hirdetett igét és mondott áldást. Az ün­nepi közgyűlésen pedig Mekis Ádám lelkész köszönte meg a mesterek lelkiismeretes munká­ját és a gyülekezet tagjainak példás adakozását. Megtudtuk azt is, hogy az ünnep csupán rövid pihenő. A munka jövőre folytatódik a templomtetőn, majd a külső-belső tatarozás következik. Az énekkarok találkozója Alig fogyasztották el az acsaiak az ünnepi ebédet,a templom körül máris személyautók és autóbuszok jelentek meg: hozták a regionális énekkari találkozóra a kórustago­kat. A találkozón az acsai, az aszó­di, a galgagyörki, a galgagutai, a csővári, a penci, a váci gyülekezeti és ifjúsági, valamint a vanyarci énekkar énekelt. Tamássy Zoltán és Mekis Ádám lelkészek furulya­orgona muzsikája színesítette az istendicséretet. Baranyai Tamás tartott előadást a reformáció ének­ügyéről, ifj. Detre János pedig ige­hirdetéssel szolgált. Örömmel hallgattuk meg az egyházmegye 3 új énekkarát: a pencit, a galgagyörkit és a csővárit. De kiemelt szeretettel fogadtuk a vanyarci és a galgagutai énekkar tagjait. Jelenlétük kifejezte azt, hogy akik „egy fészekaljhoz” tar­toznak, azokat nem választhatja el sem a megyehatár, sem a kerület­­határ! Megrendítő volt hallgatni a „Magnificat” kánont, melyet az összes kórista énekelt Tarr Gábor aszódi karnagy vezényletével. A személyes találkozásra, új is­meretségek megkötésére egyaránt alkalmas helynek bizonyult az egy­kori kultúrház megterített asztala Ácsán. Az ifjúság Domonyban Az ünnepi hét egyházmegyei eseményei Domonyban folytatód­tak, áhöl október 30-án az egyház­­megyei ifjúság először a pingpong­tudását mérte össze, majd elcsen­desedtek együtt a szépen megújí­tott templomban. A szemtanú és rendező, Baranyai Tamás lelkész így foglalta össze házigazdái emlé­keit: A Protestáns. Napok rendezvé­nyeinek sorában valószínűleg kü­lönös színfoltot jelent mind „műfa­jában”, mind programjában az if­júsági nap. Az országos egyházi sajtóban legalábbis nem jeleztek előre hasonló jellegű összejövetelt. „Mens sana in corpore sano” - „ép testben ép lélek”, tartja a klasszikus mondás. E testet-lelket mobilizáló gondolat jegyében adott találkozót a Pest megyei evangélikus gyülekezetek sportot és igét szerető ifjúsága. Október 30-án, szombaton az egyházmegyében 19 ifjúsági ping­pongcsapat állt asztalhoz az egy­házmegye immár 4. évi vándorló kupájáért a domonyi Koren István Általános Iskola tornatermében. Reggel 9 órától folyt a csata. Délután a templomba vonult át a fiatalság. Ide mások is jöttek a sportolókon kívül, busszal, vonat­tal, személyautókkal. Ifjúsági énektanulás közben felnőtteket és fiatalokat egyaránt érintő előadá­sokat tartottak fiatal lelkészek „Kicsoda Jézus? - Ki vagyok én?” témában. Kint már besötétedett, amikor az ifjúsági nap résztvevői­nek népes serege az Úr szent va­csorájához járult. Istentisztelet után még együtt maradt a közösség, hogy az iskolá­ban megterített asztaloknál kötet­len beszélgetésben mélyítsék el a nap benyomásait. Spontán cso­portok alakultak az aulában, az ebédlőben egy-egy gitár körül, má­sok az egyházmegyei vagy orszá­gos ifjúsági táborok emlékeit idéz­ték fel a viszontlátás örömével. Köszönet illeti a kb. 150 fiatalt megmozgató nap sikeres lebonyo­lításáért a domonyi Koren István iskola pedagógusait és a gyüleke­zet presbitériumát. A sportverseny előkészítésében és szakszerű leve­zetésében a pedagógusok jelesked­tek az iskolaigazgatóval az élen. A kora reggeltől késő estig újra és újra megterített svédasztal és az óvodában főzött közös ebéd az is­kola és a gyülekezet szép, gyakor­lati együttműködését dicséri. A domonyiak ezzel a remény­séggel búcsúztatták kedves vendé­geiket: „Jövőre, veled, ugyanitt” - olvasható a vendéglátó gyülekezet lelkészének beszámolójában. Egyházközségi vezetők Monoron Miközben az ifjúság Domony­ban találkozott, a holnap egyháza vezetőjelöltjeiként vetélkedtek és Jézus közelében voltak - addig Monoron a ma egyházvezetői, fel­ügyelők, lelkészek, gondnokok, pénztárosok és presbiterek gon­dolták végig egyházi teendőjüket. Bárdossy Tibor irsai lelkész tar­tott előadást evangélikus voltunk jellegzetességeiről, Detre János es­peres az egyházközségi felügyelők feladatairól szólt. Adámi László nyáregyházi lelkész igehirdetésé­ben drága kincsünkről prédikált. A monori konferencia levéllel kereste meg az egyházkerület veze­tőit, amelyben kérték, hogy az aszódi gimnázium újranyitásáért tegyenek meg mindent. A kérést a jelenlévők aláírásukkal erősítették meg. Hálaadás Veresegyházán Az ünnepi hét záróeseménye a veresegyházi leánygyülekezet hála­adása volt október 31-én délután. Az 50 lelket számláló kis gyüleke­zet harangjait villamosította. Erre a befejezett munkára kértük együtt Isten áldását. Meghívták templo­mukba a református és a katolikus gyülekezetek küldötteit is, akik az evangélikusokkal együtt töltötték meg a kedves kis istenházát. Az igehirdetést és az áldásmon­dást Detre János esperestől kérték. Blázy Árpád lelkész köszöntötte a vendégeket, Ladjánszky Mihály gondnok a templom és az elvégzett munka történetét ismertette. Kö­szöntőt mondott id. Blázy Árpád. Az együtt eltöltött ökumenikus alkalom a templom udvarában rendezett szeretetvendégséggel lett teljesebb. A gimnázium Áz ünnepi alkalmak mindegyi­kén nagy hangsúlyt kapott az egy­kori aszódi evangélikus gimná­zium újraindításának szükségessé­ge és igénye. Most folyik annak a felmérése, hány tanuló lenne szíve­sen aszódi diák az egyházi gimná­ziumban? Miután 1948 előtt is fe­­lekezetre való tekintet nélkül ta­nulhattak a környék fiataljai a gimnáziumban és válhattak az egyház és a magyar haza értékes embereivé, ezt szeretné továbbvin­ni az újraindításra váró gimná­zium is. Jelentkezési lapokat bo­csátottunk ki, melyen mind a hat­­osztályos, mind a négyosztályos gimnázium első osztályába lehet előzetesen jelentkezni. Amikor ezt hírül adjuk újsá­gunkban, jelezzük, hogy evangéli­kus kollégiumot is szeretnénk szer­vezni. Tehát szélesebb körből is szeretettel várjuk a diákok jelent­kezését Aszódra! Az idei reformáció hete megerő­sítette mindazokat, akik elfogad­ták a hívó szót: milyen igaz a pró­fétai szó :„... így szól az Úr: békes­séget és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jer. 29,11)! A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének Presbitériuma 1993. november 19-én tartott ülésén megdöbbenését és til­takozását fejezi ki Roszik Gábor or­szággyűlési képviselőnek, a Déli Egyházkerület rendelkezési állo­mányban lévő - a gödöllői gyüleke­zeti lelkészi állásáról lemondott - lelkészének a parlament 1993. no­vember 9-i és 16-i ülésén elhangzott beszédeivel, valamint a sajtóban megjelent nyilatkozataival kapcso­latban. Magyar állampolgárként és a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjaiként tiltakozunk amiatt, hogy Roszik Gábor a lelkiismereti és val­lásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény betűjét és szellemét megsértve, országgyűlési képviselőként az országgyűlésből próbál beavatkozni az egyházak bel­ső ügyeibe. Magyar állampolgárként tiltako­zunk amiatt, hogy Roszik Gábor parlamenti beszédeit személyeskedő támadásokra használja fel, visszaél­ve az országgyűlés üléseinek nyilvá­nosságával, az egyenes televíziós közvetítéssel, s azzal, hogy a megtá­madottaknak nincsen lehetőségük a vádakat közvetlenül visszautasítani. A magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete Presbi­tériumának tagjaiként pedig tiltako­zunk az egyházkerület tagjait, tiszt­ségviselőit is érintő csúsztatásai, ha­mis állításai és rágalmai ellen. Hamis az az állítás, hogy a Ma­gyarországi Evangélikus Egyházban semmilyen változás nem volt az el­múlt években. Nem igaz hogy egyhá­zunk élén nagy számban állnak ma is olyanok, akik a régi állam kivá­lasztása révén jutottak pozíciókba. Rágalom az, hogy egyházkerületünk püspöke, dr. Harmati Béla ügynök­ként tevékenykedett volna külföldi Tés. Tiszta levegőjű kis falu a Bakony fennsíkján. Lakosainak nagyobb része katolikus. Mind­össze 160 lélek - maroknyi csapat - tartozik az evangélikus felekezet­­hez. Templom- és egyházszerete­­tük példa értékű a mai, túlontúl elvilágiasodott életünkben. Az el­múlt öt esztendő során renoválták templomukat, kicserélték az elöre­gedett tornyot, felújították a ha­rangvillamosítást, valamint a pa­rókia külsejét. Október 31-én, reformáció ün­nepén a gyülekezet majdnem fele eljött, hogy testvéri közösségben ünnepeljen, éljen az úrvacsora szentségével. Cserági István lel­késszel együtt két ifjú diakonissza­jelölt állt meg az Úr oltára előtt: Szokolay Éva, Cserági Ildikó. Elhí­vásukról tettek szép tanúbizonysá­got énekkel, verssel, megható, őszinte mondatokkal. Röviden is­mertették a pár éve beindult győri diakonisszaképzést, az Anyaház­ban életüket, szolgálataikat. Val­lottak arról, hogy milyen áldott, szeretetteljes légkört biztosítanak számukra tanítóik. Vezetőjük, Lupták Gyula és felesége gondos­kodással, törődéssel veszi őket kö­rül. „Gyertek közénk" - szólt a hí­vás, mert mi megtapasztaltuk a csodát! Az Úr Jézus megváltoztat-Edward Cassidy kardinális, a keresztények egységét előmozdíta­ni akaró pápai tanácsának elnöke 1993. szeptember 26-án a bayreu­­thi katolikus városi templomban, amelyen dr. Heinz Joachim Held hannoveri evangélikus püspök is részt vett, ezt mondta többek kö­zött: Ez a mi látogatásunk itt a Ján Húszról szóló szimpóziumon, kö­vetkezménye II. János Pál pápa 1990-ben történt prágai látogatá­sának. Ő hivta fel a figyelmet a J. Húszról végzendő tanulmányok­ra... Fontos a múlt keserű emlé­keit meggyógyítani. A kereszté­nyek egységének helyreállítása nem emberi elhatározás függvé­nye, Jézus Krisztus az, aki erre in­dít. Nehezen tudunk az örömhír hiteles követői lenni, ha egymással nem békiilünk meg. Meggyőződé­sünk, hogy az Úr nemcsak a mi fáradozásunkat akarja a megbé­kélés és egység előmozdítására, hanem ez az egység, ha jön - bi­zonyosan jön -, felülről való ajándék. Adjunk hálát az öku­menikus utunkon eddig megtett tartózkodása idején. Az pedig, hogy ő az Állami Egyházügyi Hivatal ve­zetője akaratából került a püspöki tisztbe, az őt megválasztó egyház­­községi presbitériumok megsértése. Felszólítjuk Roszik Gábor képvi­selőt, hogy mutassa be bizonyítékait, vagy nyilvánosan vonja vissza hamis, rágalmazó állításait, amelyekkel dr. Harmati Béla püspököt és dr. Frenkl Róbert országos felügyelőt megvá­dolta. Hagyja abba gyűlölködést szí­tó kampányát, mellyel evangélikus lelkészhez méltatlanul - minden ki­nyilvánított szólam ellenére - nem egyházunk építését, hanem a rombo­lást szolgálja, mögötte nem a meg­újulás szándékát, hanem egyéni ha­talmi ambícióit látjuk. Változatlanul érvényesnek tartjuk a Déli Egyházkerület 1989-ben és 1990-ben megválasztott új tisztségvi­selőinek beiktatatás után az egyház­­kerületi presbitérium által elfoga­dott - az elmúlt negyven évet bűnbá­nóan értékelő - nyilatkozatot. Isten és egyházunk népe előtt bünbánatot tartottunk azokért a törvénytelensé­gekért, melyeket egyházkerületünk nevében követtek el az egyházkerü­let korábbi tisztségviselői. Isten előtt bűnösnek érezzük magunkat is mu­lasztásainkért, de visszautasítjuk Roszik Gábor politikai indíttatású rágalmait. Ennek jeleként a Déli Evangélikus Egyházkerület Presbi­tériuma testületileg vállalja és kolle­­tíven kéri a személyenkénti átvilágí­tást az országgyűlés által megalko­tott, erre vonatkozó törvény alapján, annak hatályba lépése után. Egyben kérjük Roszik Gábor lel­készt, gondolja végig maga is Isten színe előtt életét és szolgálatát, vonja le a megfelelő kövekeztetéseket. Budapest, 1993. november 19. A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének Presbitériuma ta egész életünket - mondta Ildikó -. Célt, értelmet adott földi pálya­futásunknak, hogy hirdessük az evangéliumot. A Szentlélek ereje által szolgáljunk idős betegek, el­hagyott, árva gyermekek között. Hogy Isten végtelen szeretetében elrejtőzve sugározzuk lámpásként a belső lelki békességet. Éva a Jé­zussal való találkozás nagy élmé­nyéről számolt be. Arról, hogy mi­ként szólította meg őt az Űr egy konferencián, ezzel hozva életébe döntő fordulatot. „Hiszem, hogy Jézus adott nekem erőt elhagyni otthonom, az orosházi gyülekeze­tei, s ad ma is erőt életutamon. Kérem, hogy békéje töltse meg mindannyiunk szívét.” A gyüleke­zet lelkésze igehirdetésében ki­emelte az egyik legfontosabb lu­theri üzenetet: „minden kézbe Bib­liát". Ez azért lényeges, mert a Szentírás szava, az IGE minden­kor élő, ható és igaz. Ismerete erőt ad elhordozni mindennapjaink ter­heit, próbáit. Üzenete, hogy belső békénk csak Jézus Krisztus által lehet, aki kegyelmet és üdvösséget ad a hozzátérő bűnös embernek. A prédikáció elhangzása után boldogan, felszabadultan részesül­tünk az Úr szent testének és véré­nek közösségében. Cserági Istvánná vőbeni cselekvésünk számára a Szentlélek közelségéért és megvi­­lágosításáért, hogy valóban egyek lehessünk. Szeptember 22—26-ig ebben a városban több mint 150 Husz­­szakértő 13 ország minden keresz­tény felekezetéből gyűlt össze. Jo­gászok, történészek és teológusok, csehek, szlovákok, németek, ango­lok, hollandok, amerikaiak stb. 40 előadásban világították meg az előreformátor Husz-problémát: a konstanzi máglyahalálát. Dr. Kari Josef Hahn és professzor dr. Zde­­nek Dittrich (Utrecht) elnökletével részletesen feltárult a Húsz előtti világ és kora, Wald és Wiklif, befo­lyásuk Európára és Húszra. Má­sok a cseh reformátorral és a re­form erőivel foglalkoztak: Hússzal és barátaival (kik akkor tűntek el legtöbbször, amikor szüksége lett volna rájuk!). „Húsz gondolatvilága” címen szó volt egyházról és teológiáról szóló elképzeléseiről és a világi renddel kapcsolatos gondolatairól. Mély be­nyomást keltett prof. Lochmann (Basel) előadása Húsz igazságfogal­máról: „Ezért, kedves keresztény, keresd az igazságot, szóld az igazsá­got, tartsd meg az igazságot, védd az igazságot halálig; mert az igazság szabaddá tesz, téged tesz szabaddá a bűntől, az ördögtől, a lelki haláltól és végül az örök haláltól.” Az igaz­ság, amelyről Húsz beszél, Isten igé­je, megszabadító aspektusában, az igazság, mely Jézus Krisztus szemé­lyével és művével azonos. Az igaz­ságnak szabadító hatalma van. E nagy jelentőségű rendezvény istentisztelettel kezdődött az evan­gélikus városi templomban dr. Heinz Joachim Held hannoveri evangélikus püspök igehirdetésé­vel. Csütörtökön huszita hagyo­mány szerint volt istentisztelet és pénteken a „cseh-testvérek” tradí­ciója szerint tartottak istentisztele­tet a hugenották építette reformá­tus templomban. Szombaton az evangélikus városi templomban hangverseny volt Húsz énekeiből egy énekesnő és egy prágai orgo­nista előadásával. II. János Pál pápa mondta a prágai várban 1990. április 21-én: „Mindenesetre - eltekintve a Húszról alkotott teológiai nézetek­től - nem lehet tőle elvitatni szemé­lyes életének tisztaságát, nemzeté­nek fejlődéséért és erkölcsi tökéle­­tesitéséért végzett fáradozását.” A bayreuthi szimpózium felada­ta az volt, hogy hozzájáruljon Húsz személyének, teológiájának és a történelemben végzett munká­jának jobb megismeréséhez. Állás­pontokat akart megmagyarázni, félreértéseket eltávolítani, hogy ökumenikus átgondolások révén az egyházak közös feladatát és út­ját a jelenben elősegítse. Köszönet illeti az előkészületet és lebonyolítást kiválóan megszer­vező bayreuthi Evangélikus Műve­lődésközpontot és vezetőjét, Nor­bert Kotowski lelkészt. Josef Pausz (Németből fordította: Sz. J.) Reformáció és konfirmáció Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról) házat reformálta meg. Ki volt Luther? Megrettent bű­nös és megkegyelmezett ember. A kérdést aligha lehet megválaszolni teljesen - hangzott a válasz, de az Ő imádságos hitét minden keresztyénnek magáévá kell tennie. - Légy irgalmas nekem, bűnösnek! Az igehirde­tés másik fele pedig rámutatott arra, hogy a felolvasott igében Pál apostol ugyanerről szól. Az ember nem marad egyedül, amikor az evangélium hirdetésére vál­lalkozik. Jézus szólal meg, és ez a reformáció. Nekünk pedig mindig Krisztusra kell néznünk, szolgáin keresztül is vele kell találkoznunk, bár azok gyarló eszközök az Ő kezében. Ezért van ma szükség konfirmációra, megerősí­tésre. Megkonfirmáljuk ma az esperest, a megyei fel­ügyelőt, egyházmegyei tisztségviselőket és mindazokat, akik ezt ma kérik. Áz igehirdetés igazságát húzta alá a balassagyarmati ifjúság szolgálata, akik Jézusról, az élet forrásáról énekeltek. Ezután következett az iktatás, a megerősítés szolgálata. Imádságban könyörögtünk együtt hivatalában megújítandó esperesünkért, Kalács­ka Béláért, majd a Confirma éneklésével kértük Isten megerősítését ebben a szolgálatban. Az áldás vételé­vel, majd azt követően az „Örök Isten áldj meg min­ket” kezdetű ének eléneklésével zárult az istentisztelet. Az istentisztelet­hez kapcsolódóan ünnepi közgyű­lésre került sor. Hornyák Endre egyházmegyei fel­ügyelőhelyettes kö­szöntötte az egybe­gyűlteket. Imádsá­gos szeretettel gondoltunk Urbán József felügye­lőnkre, aki beteg­sége miatt nem le­hetett jelen közöt­tünk. Ezt követte az esperesi előter­jesztés. Kalácska Béla újra megválasztott esperesünk Filippi 2,2-8 alapján szólt az esperesi szolgálat örö­meiről és nehézségeiről, kiemelve, hogy esperesnek lenni - szolgálat. A szolgálatban nem a tisztségen, hanem a hűségen van a hangsúly. Ha lelkipásztorok vagyunk, akkor pásztorok legyünk és ne béresek. S ha gyülekezet vagyunk, akkor tegyünk meg mindent egy­másért. Törekszünk-e megvalósítani magunkban, ami Krisztusban megvolt? - hangzott a kérdés esperesünk ajkáról. Ezután röviden áttekintette esperesünk - el­telt hatéves szolgálata nyomán - mi minden történt a megye gyülekezeteiben, és a maga részéről ezután is mindent meg fog tenni a gyülekezetekért és a rábízot­­takért. Ezt követte Szebik Imre püspök felszólalása, amiben megköszönte a beszámolót és az eltelt 6 éves munkát, áldását kívánva Kalácska Bélára, akibe újra bizalmukat vetették a megye gyülekezetei. Szólt még püspökünk evangélikus gimnáziumainkról, általános iskoláinkról. Tájékoztatott a zsinat munkájáról és aláhúzta evangélikus felelősségünket a közelgő vá­lasztásokkal kapcsolatosan, miszerint saját sorsunk­ról és egyházunkról fogunk dönteni a szavazáson való megjelenésünkkel, döntésünkkel. Esperesünk ezt kö­vetően bemutatta az új tisztségviselőket, s a közgyűlés választása után beiktatásra kerültek az egyházmegyei tisztségviselők, akik az oltár előtt letették az esküt. Végül Kalácska Béla röviden reflektált a kedves kö­szöntésekre, majd a Himnusz eléneklésével zárult az ünnepi alkalom. Ezt követte a vendégek agapé jellegű együttléte a fehér asztalok mellett a Szeretetházban. Ha mindazt, ami az ünnepen történt, össze szeretném foglalni, ebben a két szóban lehet: Reformáció és kon­firmáció. Reformáció kettős értelemben is. Megemlé­kezés 1517. október 31-ről, úgy, ahogy ez itt és ma is történik, ahol Isten igéje és az evangélium tisztán és igazán hirdettetik. Ma is van reformáció ott, ahol a szívek megnyílnak Isten előtt. Van és volt konfirmáció mindazoknak, akik ott álltak nemcsak testben a Ba­lassagyarmati templom oltára előtt, hanem lélekben Isten oltára előtt a golgotái kereszt tövében. Sándor Frigyes lepesekert! Könyörögjünk a jö-PRESBITÉRIUMI NYILATKOZAT Húsz János - korok, népek és hitvallások között Nemzetközi szimpózium a bayreuthi Evangélikus Művelődési Központban

Next

/
Thumbnails
Contents