Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-12-05 / 49. szám
Evangélikus Élet 1993. december 5. GYERMEKEKNEK Szemüveges a barátom. Régen, amikor megismertem, nem találtam benne semmi vonzót. Ügyetlen volt és bizonytalan. A focizásnál mindig le kellett vennie a szemüvegét. A többiek pápaszemnek csúfolták. Aztán láttam egyszer, hogy egy cserebogarat megmentett a hangyáktól. Miért? - kérdeztem. Szegény, annyira egyedül volt - mondta ő. így lettünk barátok. Már a szemüvege mögé látok. Van valami különös szeretet benne a kicsik iránt. Szeretnék tudni úgy imádkozni, mint ő. Talán ezt is a szemüvege teszi? Uram, add, hogy mi nem szemüvegesek néha lássunk a szemüvegesek szemüvegén át. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA Jairus leánya Jairusnak megbetegedett a kislánya. Jézust kérleli: jöjj el hozzám és gyógyítsd meg! Belépve ezt mondja: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik. Fölébreszti a kislányt a halálból. Mindenki nagyon örül. JÁTÉK Barkochba A verseny megy tovább. A kiesők kérdései is megjelennek. Sajnos a nyerésre nincs módjuk. Kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni: IGEN:- ember- férfi- újszövetségi alak- Jézus beszélt vele- valamelyik evangéliumban szerepel- Jézus halála előtt beszélt vele- Jézus jót tett vele- Lukács evangéliumában szerepel- Emberünk beteg volt- Amikor Jézussal találkozott, nem volt egyedül.- Akkor többen is szenvedtek ott egy helyen ugyanabban a betegségben. NEM:- Nem a fügefa alatt ült János evangéliumában.- Nem farizeus volt.- Nem járt vadfügefán.- Nem Zákeus- Nem Nátánáel- Nem a lator.- Nem pénzzel dolgozott NEM JELLEMZŐ:- hogy pozitív jellem volt-e Azt javaslom, hogy folyamatosan kérdezzetek, hetente egyet. Próbáljatok meg nem egymásra épülő kérdéseket feltenni. A pontok megjelenése is a lassú átfutás miatt késik. Jó azért az, ha ráírjátok, hogy hányadik kérdést teszitek fel, hogy a félreértéseket elkerüljük. 6 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni. SZŐLŐSZEM KLUB Kedves Barátaink! Olvastuk az Evangélikus Életben a dabas-gyóni Szőlőszem Klub bemutatkozását, és a felhívást, hogy alakítsunk Szőlőszem Klubhálózatot. Éhhez nekünk is lenne kedvünk. Mi a varsádi Szőlőszem Klub tagjai vagyunk. Varsád Gyönk szomszédságában van, a lelkészek onnan járnak ki, így a mi paplakunk üres. Csak télen tartják ott az istentiszteleteket. Ebben a nagy házban van nekünk egy kis búvóhelyünk, egy kis szobánk, amire viszont nagyon büszkék vagyunk, mert ez csak a mienk. A falakat igyekszünk egyre szebben kidíszíteni. Nagy képeket rajzolunk, és azokat tüzzük ki. A falon van egy szőlötő, amin mindenkit egy levél jelöl, és a levele mellé minden alkalommal ki-ki felragaszthat egy szőlőszemet. Már ló levelünk van. Minden összejövetelünkön tartunk egy áhítatot, amikor meghallgatunk egy bibliai történetet. Ilyenkor a fiúk égő gyertyát tartanak. Nagyon szeretünk énekelni, különösen a lányok. Ők emellett még nevetni is nagyon szeretnek, és teszik is. Sokat játszunk, és az „Ó jöjj testvérire vonatozunk. Egyszer páran elmentünk egy egyházmegyei gycrmekcsendesnapra, ahol nagyon jó volt. Ezért gondoljuk, hogy a Szőlőszem Klubhálózat is valami nagyon jó dolog lehetne. Minden szőlőszem klubtagot szeretettel üdvözlünk: A varsádi szőlőszemek Ha valaki most kapcsolódik be a játékba, akkor is van esélye a győzelemre. Különösen akkor, ha jól kérdez rá. A gyerekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. fiataloknak Készülődöm. Felveszem a legszebb ruhám, esetleg néhány percet (órát) elidőzöm a tükör előtt, gondosan ügyelve arra, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Néhány simítás, igazítás még, és elkészülök. Csomagjaim összepakolva várnak. Utoljára még egyszer számba veszem: minden megvan? Mit felejtettem el? Már várnak, indulnom kell. Gyors búcsúzás. Legyetek jók ! Én is megpróbálok vigyázni magamra. Nemsokára újra találkozunk - remélem. Útra kelek. Ki tudja, hányadszor már. így, karácsony előtt jó járni az utcákat, bámészkodni, kirakatokat nézegetni, tervezgetni... Jó azokra gondolni közben, akiket szeretek. Vajon minek örülnének a legjobban? Elképzelem az arcukat, ahogy kibontják majd a csomagot... Készülődések izgalmában telik az életünk. Útra kelünk, hogy találkozzunk. Azokhoz készülődünk, akiket szeretünk, akik fontosak nekünk. De találkozunk olyanokkal is, akiket mindaddig nem is ismertünk. Készülődünk ünnepekre, barátok fogadására, örömszerzésre. Talán csak arra, hogy jelen legyünk, ott, éppen akkor a másik számára. „Minden készülődés a találkozás előlege” - mondta egyszer valaki. Aki elindul a Másikhoz, az a készület első percében ott van annál, akihez igyekszik.” Ádventben Jézushoz készülődünk. Nem csak várjuk Őt, mi is sietünk elébe. Hiszen nem állhatunk tétlenül, kémlelve az ösvényt, mikor tűnik fel már, akit várva várunk. Topoghatunk-e egyhelyben, ha már látjuk közeledni felénk? Elébe menni Annak, aki jön hozzánk - ez a legszebb, legizgalmasabb feladatunk. Ha igazán várjuk Őt, örömmel készülődünk a fogadására, hiszen az igazi várakozás elképzelhetetlen készülődés nélkül. Csak így lesz teljessé ádventi várakozásunk, ha Jézus érkezését nem földbe gyökerezett tehetetlenséggel várjuk. Jézushoz készülődöm, ha azon munkálkodom, hogy a karácsonyt karácsonyabbá tegyem a családomban, szeretteim között, barátaim és a körülöttem élők számára. Jézushoz készülődöm, ha meglátogatom az idős nénit a szomszédban, aki idén is egyedül tölti az ünnepeket, megvigasztalom, vagy csak egyszerűen végighallgatom panaszkodását. Odamegyek az utcán lézengő kamaszhoz, aki cipője orrával egykedvűen rugdalja a kavicsokat, és megpróbálom megérteni. Vagy szeretni próbálom azokat, akik engem nem értenek meg. Apró lépések a másik felé - Jézus felé. Hogy csökkenjen a távolság, hogy falak dőljenek a porba, amelyek elválasztanak, hogy növekedjen a szeretet és az öröm. Elébe menni Annak, aki jön hozzánk karácsonytalan életű emberekhez, szeretetünkre várva. Meghallani közeledő lépéseit szívek dobbanásában. Nemcsak ádvent idején. Hiszen egész életünk készülés a nagy Találkozásra. De addig is, amíg várom Őt, tudhatom, hogy ajándéka már az enyém. Most kinyújthatom kezem a Másik felé, hiszen csak annyi kincset mondhatok magaménak, amenynyit életem során ajándékká tettem. Ádventben élek. Készülődöm Jézushoz. Elindulok testvéreim felé. Hogy csökkenjen a távolság, omoljanak falak, korlátok, növekedjen a szeretet. És érjen bennünk a Fény... B fii fii M [■ 1 «1 £ i JÓZSEF ATTILA: Érik a fény Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. Ivlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon ? Mi vagyunk azok, és szelíd arcunk is egymáshoz ér -Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe. A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre Gyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknák Pacsirtákként emelkednek szivünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban. Hál pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunk Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességre Aki hajnalonta gyönge virágokat okoz. JÖJJ, NÉPEK MEGVÁLTÓJA! Jöjj, és töltsd el reménységgel szívemet a holnap felől, az élet felől. Népek Megváltója, légy Úrrá bennem is! Hadd higyjem teljes szívemből, hogy megváltottál, és célod van velem! Jöjj, és vedd el vakságom, vedd el süketségem, gyógyítsd meg egész életem Tebenned! Jöjj, érkezz meg hozzám is! Hiszem, tudom, hogy értem is vállaltad az embersorsot. Várlak, Uram, teljes szívvel várlak. Látod? Az éjszaka világos, az ösvény barátságosan kanyarog a lépteid előtt. Itt állok előtted - üres kezekkel, ajándékodra várva. Oszlasd el szívem sötétségét, hadd ragyogjon bennem ezentúl a Te fényességed, népek Megváltója, Jézusom! Ámen Testvéri óvás „...akik felemelik nyelvüket és azt mondják: - az Úr mondta..." (Jer 23,31) Paul Yonggi Cho koreai pünkösdista lelkész nagyszabású összejövetelt szervez a Sportcsarnokban. Keresztyén kötelességünk tájékoztatni és elhatárolni magunkat e meghívást illetően. Sajátos módszer jellemzi Yonggi Cho kegyességét. E módszer nélkül nem válhatott vona a „világ legnagyobb gyülekezetének” lelkészévé. Szerinte kéréseink azért nem teljesülnek, mert nem nevezzük meg pontosan azokat úgy, ahogyan ezt Isten várná tőlünk. El kell mondani Istennek a kért Íróasztal anyagát, a bicikli márkáját, a jövendőbeli férj termetét és érdeklődési körét, s akkor Isten már teljesítheti azt. Addig nem. Az erre kidolgozott és kifejlesztést igénylő módszer teljesen idegen a keresztyénségtől, túl azon, hogy Isten imameghallgatása nem az imapontosítás függvénye. Egy lelki alámerülési technika (pszichonautika) van előttünk, három elemmel: a gondolatformálás, a belső kép-rögzítés és a ható, teremtő szó kimondása. A gondolatok megformálása hatalmat jelent, megváltoztatja az embert, a másikat, a körülményeket. A hatalom azáltal lesz konkrét, hogy a pozitív gondolkozás által az ember belép a „negyedik dimenzióba” és lehetősége nyílik az ottani erőket használni. Ezután egy belső képlátásra kell jutni, melyben a psziché belső képernyőjére kivetítődik a kívánt kép, gyógyulás, vagy bármi más, amit el kíván érni az „imádkozó”. Ez a víziók és álmok világa, a negyedik dimenzióban, mely „Isten világa”. Itt kell rögzíteni, pontosítani az „imakérést”, amíg az a fantáziában megvalósul. A szakirodalom ezt a belső imaginációs kivetítést vizualizációnak nevezi, mely ismert világi pszichotechnika. Ennek ismert magyarázata elmondja, hogy az anyag valójában energia, az pedig információból származik, s ennek megfordítása is lehetséges, a teremtő fantáziával. A belső képpé rögzített kérést érlelni kell, míg az majd valósággá válik. „Ha Isten egy víziót adott önnek, akkor meg kell tanulnia időt szánni annak érlelésére, kiköltésére. Szó szerint terhessé kell válnia a kapott új elképzeléstől. Ez a magja keresztyén filozófiámnak. A gyülekezetnövekedés munkájában valamennyi szabály erre az alapra épül” - írja Yonggi Cho. A harmadik elem a szó hatalmával élés. Ettől függ a gyógyulás, a sikeres élet, hiszen ennek teremtő hatalma van, s „így teremtitek meg Jézus jelenlétét szátokkal” (Cho). Biblikus gondolkozású olvasóinkkal együtt készíthetjük el a mérleget. 1. A bibliai imádság nem módszer, nem pszichotechnika valaminek elérésére. 2. „sikere”, eredménye nem a módszer kifejlesztésétől, hanem Isten szuverenitásától és a hittől függ. 3. nem a képek síkján történik, hiszen ez lelki, pneumatikus cselekedet. 4. fantáziavilágunk és vágyaink nem tiszták Jer 17,9 5. Istennek nincs szüksége a mi tanácsainkra (Ézs 40,12-14) 6. A „negyedik dimenzió” nem Isten világa (lTim 5,16). 7. Megdöbbentő hasonlóságot fedezhet fel a vallástörténész az imént tárgyalt belső képlátás ill. a teremtő szóelemeket illetően. A pogány vallásokban ismert jelenségekre kell gondolnia, melyek a kép-mágia és a szó-mágia. Továbbá szintén a vallástörténet tudományának definíciója is segítséget jelent a tisztázódásban: „a vizualitás és irányított képlátás a leghatásosabb módszer a sámánizmusban a természetfeletti hatalom, tudás és gyógyerők elsajátítására”. 8. Az egyszerű bibliaolvasó ember pedig komolyan veszi Isten intő, óvó, figyelmeztető Igéjét a fenti módszerrel kapcsolatban: „Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, akik néktek prófétáinak, az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót! Jer 23,16. A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot, akinél pedig az én Igém van, beszélje az én Igémet igazán. Mi köze van a pelyvának a búzával?" Jer 23,28. Dr. Hegedűs Lóránt sk. püspök A Magyarországi Református Egyház nevében Dr. Hecker Frigyes sk. szuperintendens A Magyarországi Metodista Egyház nevében Dr. Harmati Béla sk. püspök A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében Révész Árpád egyházelnök A Magyarországi Baptista Egyház nevében Diakonia 1993/3 Sok vitát kiváltó szám, nehéz kérdéseket tárgyal, szerzői és nyilatkozói maguk is vitáznak egymással. Szép lovagi torna ez a szellemi viadal, érvek és ellenérvek szikrázó összecsapása. Ennek megfelelően szerfelett érdekes is ez a szám: színvonalas és izgalmas. A központi téma (Egyházak a rendszerváltozás után) alaphangját (teológiai szempontból) Turóczy Zoltán, világi téren pedig Andorka Rudolf üti meg. A száz éve született kiváló püspök és ihletett prédikátor „Először az Isten országa” c. igehirdetése létünk titkos értelmére és vigaszára irányítja a figyelmünket, Andorka Rudolf pedig a vallásos emberek örök dilemmájára: szabad-e a hívőnek politizálnia és milyen kapcsolatban lehetnek az egyházak az állammal?! E témakörben faggatja Mihancsik Zsófia, a jeles rádióriporter interjúalanyait, Balassa Péter esztétát, Ludassy Mária filozófust és ifi. Fasang Árpád zeneművészt. A katolikus Balassa Péter és az ateista Ludassy Mária inkább bírál, az evangélikus Fasang Árpád is bírál, de nem annyira az ideális elképzelések, mint inkább a valóság talajáról, és feltétlenül egyházhűen, építő szándékkal. Meglátszik, hogy a felekezeten kívüli ember - bármennyire ismeri is a keresztény tanítást - nem érti a sokéves üldözést elszenvedettek lelkiállapotát; az egyház kebelében élőnek pedig a bírálata is másként hangzik. Szép és igaz, Lázár példájából kiinduló meditáció Fabiny Tamásé a „feltámadás fájdalmáról”. A valós helyzetről számolnak be a következő tanulmányok: Hafenscher Károly (Gyengül vagy csak átalakul az ölumené?); Tőkéczki László (A református egyház a rendszerváltozásban); Szigeti Jenő (Reflexiók a kisebb protestáns egyházak közelmúltjáról). Az egyházi demokrácia alapvető kérdéseiről Koczor Zoltán szólt elméleti síkon; Faragó Tamás és Varga László Ottó pedig a lelkészválasztás kapcsán a gyakorlat felöl vizsgálja a helyzetet. Veöreös Imre a Didakhé bemutatásával a korai egyházi irat egyéni és közösségi létet szabályozó tanítását ismerteti (megszivlelendők manapság is!), és érzékelteti, miként él tovább a hellenizmust magába építő zsidó hagyomány a fiatal kereszténységben. A Kulturális figyelőben Szentágothai Jánosné ismerteti Fabiny Tamás Kékén Andrásról szóló monográfiáját. A kiemelkedő számot az olvasók figyelmébe ajánljuk: forgassák, amíg lehet, mert az általános elszegényedés a folyóirat létét fenyegeti. Bozóky Éva
