Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-12-05 / 49. szám

Evangélikus Élet 1993. december 5. PROTESTÁNS NAPOK - HIGGY TETTEL - TÉGY HITTEL! Beszámoló kiemelkedő eseményekről Október 22-31. között rendezte meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közel négy évtized után újra a Protestáns Napokat. Több száz gyülekezetben voltak ennek keretében reformáció heti események, helyi jellegű alkalmak és - amint azt korábban mi is közöltük - voltak országos vagy regionális rendezvények is. Ezek azzal a lelkészevangélizációval kezdődtek, melyet Budapesten a MOM-kultűrházban tartottak október 18-tól 22-ig, dr. Sámuel Kamaleson indiai metodista lelkipásztor és munkatársai szolgálatával. Záró istentisztelete egyben a Protestáns Napok megnyitását is jelentette. Evangélikus részről az az ünnepi istentisztelet volt a megnyitás alkalma, melyről már előző számunkban tudósítottunk. Különös egybeesés volt a Protestáns Napok kezdetén és végén két nagy gyülekezet jubileuma: Az evangélikus Békéscsabán együtt ünnepeltünk a várossal, alapításuk 275 éves jubileumán. A debreceni Református Nagytemplomban pedig október 31-én Debrecen városával ünnepeltünk együtt a város jubileumán: 300 éve nyerték el a szabad királyi város címet. Nem „véletlen”! A Protestáns Napokat keretezte ez a két esemény, jelezve, hogy egyház és a társadalom szorosan együtt él és munkálkodik. Néhány kiemelkedő eseményről számolunk be. Szekszárdon orgonaverseny volt Bach és Buxtehude müveiből. Erőspusztán a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (MOSZ) menekülteket befogadó átmeneti otthonát szentelték fel. A Nemzeti Sportcsarnokban október 30-án Protestáns Nagygyűlés volt és 31-én Debrecenben a Nagytemplom­ban tartották az Országos Reformációi Emlékünnepélyt. Ezekről kaptuk tudósítóinktól az alábbi beszámolókat. Evangélizációs lelkészi csendesnapok DEÁK TÉR - FÓRUM A magyar evangéliumi egyházak l ébresztő munkájának összefogása, J az Ökumenikus Evangélizációs Munkások Imaközössége október 18—22-ig Budapesten, a Magyar Optikai Művek Művelődési Köz­pontjában (XI. Csörsz u. 16.) már harmadízben hívta meg ébresztő szolgálatra a hindu származású dr. Sámuel Kamalesont, a már húsz éve egész világra kiterjedő szolgálatú, metodista ébresztő igehirdetőt. Az évenként ismétlődő találkozás egy­re közvetlenebb kapcsolatot terem­tett az igehirdető és a magyar lelki­­pásztorok között. (A hallgatók so­raiban ugyan szép számmal voltak papnék, női munkások és nem lel­kész-szolgálattevők is.) A Szentlé­lek által átforrósított levegőben minden idegenséget vagy megszo­­kottságot áttörően hangzott az Is­ten igéje, és tette a szívek mélyéig hatóan égető kérdéssé a magunk, gyülekezetünk és népünk hitbeli megelevenedését, az élő Megváltó­val való találkozás csodáját. Dr. Kamaleson ezúttal dr. Ro­nald Kernaghan és dr. David Ho­ward amerikai presbiteriánus lelké­szek munkatársi közösségében jött közénk, akik mindketten több évti­zedes világevangélizációs múlttal - Christian Felloship, Latin-Ameri­kai misszió - sőt inkább vérükbe, szavukba és gyakorlatukba ivódott szolgálattal jöttek közénk. Páratlan közvetlenséggel, újszerűséggel, nagyszerű igeismerettel, teológiával szerettették meg magukat, sőt in­kább szolgálatukat és közös Urun­kat, Jézust. Naponta tartottak előadást mind a hárman, amelyeket szomjas elfo­gadással hallgattak az ige szolgái, mégha némelykor 90 percen túl is tartottak azok. Ha közben dr. Ka­maleson feltette is a szerinte „bo­tor” kérdést: „tudnak-e még követ­ni?” - mindig kórusban hangzott rá a válasz: „igen!” A napi előadások délutáni szüne­tében, hat csoportban, megbeszélé­sek voltak az igehirdetések által fel­vetett kérdésekről, amelyeket éppen úgy, mint napi munkánkat megelő­ző 40 percben, nagyon eleven ima­közösség fogta össze a szíveket, és érlelte a lerázhatatlan közös felelős­séget az ébresztő szolgálatért. A csendesnapok mintegy 120 résztvevője között sajnos evangéli­kusok csak 6-8-an voltunk, de meg­győződésünk volt, hogy ami ott tör­tént, az az egész magyar keresztyén­­ségért, egész magyar népünkért, Október 28—30-ig orgonaverseny volt Szekszárdon. Ha a hír csak ennyit mond, nem gondolunk talán bele, mit is jelent ez! Átsiklunk fe­lette. Van ilyen és olyan verseny, ez már hozzátartozik mindennap­jainkhoz. De tudjuk-e azt, hogy a budapesti Liszt-orgonaversenyen kívül, melyet a Zeneakadémia hir­det meg, ez volt az első magyar orgonaverseny! S mindez a szek­szárdi evangélikus templom felújí­tott orgonáján... így már többen felkapják fejüket! Az előzetes tervekben a rendezők körülbelül 6-8 indulóra számítot­tak - s ebből lett 14. Ebből hárman külföldről érkeztek Szekszárdra: Marina Zagorski - Oroszország, Elke Völker - Németország, és Ja­­rek Wróblewski - Lengyelország. A magyar résztvevők között voltak már végzett orgonamüvészek, főis­kolai és konzervatóriumi hallgatók. Azért nem írom, hogy kezdők, mert a színvonal, a technikai tudás igen magas volt. A 3 elődöntőben és a döntőben Dietrich Buxtehude (1637-1707), és Johann Sebastian Bach (1685— 1750) műveit hallgathattuk. Buxte­hude müvei eddig nem voltak álta­lánosan ismertek és játszottak ha­zánkban, ezért is oly nagy jelentősé­gű ez a versenyprogram-választás zenei és egyházzenei szempontból is. Első lépés ugyan, de nagyon nagy lépés egy bővebb zenei reper­toár kialakításában. A versenyen a cél nem pusztán az volt, hogy ki lesz az első három helyezett. Egy versenynek mindig előremutatónak is kell lennie. Vala­mi olyannak, ahol egy szakma ta­lálkozik, tapasztalatokat, ismerete­ket cserél, hallgatja egymás játékát, s ezen közben kialakul egy sorrend, eddig ki milyen fokra, szintre jutott tanulmányai során. A zenében másik igen fontos té­nyező az időbelisége. Azaz: ami egy­szer elhangzik, azt már nem lehet javítgatni, s ismétlésre sincs mód. Ez természetesen nagyon nehézzé teszi a művészek életét. Hogy a verseny­evangélikus gyülekezeteinkért is történt. Hiszem, hogy még látni fogjuk a gyümölcsét. Cserpregi Béla zők érezzék ennek jelentőségét, vala­mint azt, hogy más-más felfogás is elképzelhető egy adott müvei kap­csolatban - a zsűri tagjai is orgoná­hoz ültek. Nyilvános koncert kereté­ben mutatkoztak be a versenyzők­nek és az összegyűlt gyülekezetnek. Az általuk választott müvek Bach és Buxtehude korát mutatták be, illetve azokat a hatásokat, melyek a két mestert érték. Ruppert István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ta­nára után Herbert Wulf, a zsűri elnö­ke, majd Zászkaliczky Tamás orgo­naművész, és Karasszon Dezső orgo­­namüvész ült a játszóasztalhoz. A szombat délelőtti döntőben az­után 6-an játszottak újra, új progra­mot. A zsűri nehéz helyzetben volt, mikor az első három helyezettet kellett kiválasztania. A szombat esti győztesek kon­certjét Szekszárdon a Művészetek Házában ünnepélyes díjkiosztó ün­nepély előzte meg. Első helyezett lett: Varga Petra, Budapest; máso­dik : Jakab Hedvig, Debrecen; har­madik : Jarek Wróblewski, Lengyel­­ország. A díjakat a megye, a város, illetve a gyülekezet vezetője adta át, s a győztes a Bach Társaságtól meg­hívást kapott egy Deák téri orgona­zenés áhítatra is. Külön említésre és figyelemre mél­tó a nagyszerű szervezés! Külön kö­szönet a támogatóknak: Szekszárd városának, Tolna megyének, a Szek­szárdi Zeneiskolának, a Szekszárdi Rendőrfőkapitányságnak - akik a szállást biztosították a résztvevők­nek az Illyés Gyula Pedagógiai Főis­kola mellett; az Alisca Hotelnek, az Alisca Vin Kft-nek, a Pécsi Szalon Sörgyárnak, az Aquinqum Orgona­üzemnek, amely egy hétig biztosítot­ta a teljes felügyeletet, valamint min­den gyülekezeti tagnak! Köszönet és hála Hafenscher esperesnek, aki e pár napot tervezte, kivitelezte és nagy szeretettel és hittel gondoskodott a lelki vezetésről is! Szekszárd város polgármesteré­nek szavaival búcsúzom: „viszont­látásra SZEKSZÁRDON!” Kinczler Zsuzsanna A Magyar Egyházak Ökumeni­kus Tanácsa Teológia és Keresz­tyén Egység Bizottsága október 29-én Fórumot rendezett a Buda­pest Deák téri Evangélikus Gim­názium dísztermében.- Szerény létszámú, de tartal­mában jelentős alkalom volt a Fó­rum témája: A misszió és evangéli­­záció a harmadik évezred küszöbén. E témát több szempontból vizsgál­ták az előadók, s a megadott kér­désekre válaszoltak a jelenlevők. Ilyen kérdések szerepeltek: Szük­séges-e új megközelítés az evangé­­lizációhoz? Mit lehet megőrizni és mit továbbadni a múlt tapasztala­taiból és mi az új mondanivaló? Kik lehetnek evangélisták ma? Ta­nítás és evangélizáció ma? Mi a gyülekezet szerepe az evangélizá-Harmati Béla püspök, a MEÖT elnöke nyitotta meg a gyűlést. „Azért rendeztük a Protestáns Na­pokat, azért vagyunk ma itt együtt, hogy a reformációt, az egy­ház belső megújulását. Isten sze­rinti megújulását keressük és mű­veljük. Egyházaink feladatai közé tartozik az oktatás-nevelés is, és cióban? Együtt, ökomenikus ösz­­szefogásban. Mai társadalmi kér­dések hatásai. Nem-keresztyén és á/keresztyén vallások jelenléte és befolyása érezhető-e ma? Szüksé­­gesek-e a rétegevangélizációk? A hírközlő eszközök szerepe az evangélizációban ma Magyaror­szágon. Dr. Bóna Zoltán főtitkár áhítata után dr. Hecker Frigyes tartott elő­adást a mai magyar evangélizációs helyzetképről, majd dr. Hafenscher Károly Az Egyházak Világtanácsa és az evangélizáció-misszió-re­­evangélizáció kérdései címen is­mertette az EVT múltját, jelenét és jövő elképzeléseit ebből a szem­pontból 15 tételben. A Missziós Szövetség álláspontját Bojtor Ist­ván református lelkész, a katolikus hálásak vagyunk azért, hogy az el­múlt négy évben számos középis­kolát, kollégiumot, oktatási intéz­ményt indíthattunk újra. Szociális­­diakóniai-egészségügyi területen is vannak kötelességeink és kulturá­lis-művelődési téren is nem elha­nyagolhatók eredményeink a mai magyar társadalom életének egé­egyház véleményét és szolgálatát dr. Brückner Ákos plébános (cisz­tercita) mutatta be. Ebédszünet után a Fórum­beszélgetésben az egyházak megbí­zott képviselői mondták el egyhá­zuk álláspontját a főtémáról és a kapcsolódó kérdésekről. Jelentő­sen emelte a beszélgetés fontossá­gát, hogy a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsának el­nöke, dr. Harmati Béla püspök is aktívan vett részt, valamint a kül­földön élő, ebben a témában szak­embernek számító, D. Terray László lelkész kérdéseivel és hozzá­szólásaival gazdagította a Fóru­mot... A Deák téri iskolánk dísz­terme méltó keretet nyújtott e fon­tos témájú megbeszélésnek. HK szét nézve. Mégis azt akarom alá­húzni, hogy mindezen feladatok mellett a lelki-spirituális terület az, ahol missziós és evangélizációs sa­játos feladatok, az egyház propriu­­ma régi megfogalmazásban, várnak reánk és ezt a feladatot nem veszi át senki más az egyházaktól. Isten­re, Jézusra kell irányítani az embe­rek figyelmét... Ezen a mostani rendezvényen vagy utána, vagy holnap ki-ki továbbgondolhatja, mit kell, mit lehet megvalósítania Isten Jézusban számunkra küldött szeretetéből, megbocsátásából, igazságából, békességéből.” Az EVT nevében Konrad Raiser mondott köszöntést. Az egyház megújulásáról szólt, melyre Kele­ten és Nyugaton egyaránt szükség van. A hit és a cselekvés helyes viszonya a fontos. A hit nem csu­pán belső ügy, felelős cselekvésnek kell követnie. Ahol nem látszik, az az élet nem hiteles. A hitelességet nem a közvélemény, a nyilvános­ság vagy a politikai vezetők hatá­rozzák meg, hanem az evangélium szelleme. Isten akaratának megfe­lelően hitből élünk. A belső sza­badság téteti ezt velünk. Az evan­géliumi szabadság a reformáció öröksége, ez vezessen bennünket a hiteles cselekvésre. A Protestáns Napok mottója így hangzott: Higgy tettel - tégy hittel! (Folytatás a 4. odalon) Nemzetközi Bach-Buxtehude Orgonaverseny Szekszárd 1993. október 28-30. Nemzeti Sportcsarnok - Protestáns Nagygyűlés A Protestáns Napok egyik legnagyobb eseményének tervezték. Minden nagyszabásúnak indult. Az ICHTHUSZ-cserkészek biztosították a vendé­gek felkísérését, őrséget álltak. TV-kamerák örökítették meg a műsort. Szerény, egyszerű dekoráció, de száznál több tagú egyesített énekkar és zenekar. Különböző egyházi csoportok a műsorban. Jeles protestáns sze­mélyek az előadók sorában. Kár, hogy a gyülekezetek elmaradtak. Szom­baton délután - kellő szervezéssel és gyülekezeti hozzáállással - meg lehetett volna tölteni a csarnokot. Annál is inkább, mert már volt rá példa. A tavasszal Budapesten rendezett Európai Protestáns Egyházak Konferen­ciájának záró ünnepélye alkalmával meg tudtuk tölteni ugyanezt a csarno­kot. Az eset mindenesetre arra mulat, legközelebb jobb szervezéssel, több érdeklődéssel és lelkesebb hozzáállással kell hasonló alkalmakat előkészí­teni és megvalósítani. ERŐSPUSZTA - MENEKÜLTKÖZPONT Dunavarsány község határában, az új 51-es út mentén terül el Erőspuszta. Kertészeti Tangaz­daság területe volt, de a munkásszállás eladásra került egy kis földterülettel. Ezt vásárolta meg a MOSZ 24 millió forintért. A renoválásra is komoly összeget fordítottak (15 millió), és mindezt külföldi segélyszol­gálatok adományozták. Még néhány feladat hátra­van, de az épület már lakható, fűthető, étkezési lehe­tőség is van, külön épületben. Kétágyas szobák zuha­nyozóval és berendezéssel várják lakóikat. Október 30-án, a még melegen tűző őszi napfény­ben gyülekezett össze az a csoport, akik tanúi akartak lenni a szentelésnek. Az épület bejárata előtt a szabadban zajlott az ünnepség. A Budapesti Ifjúsági Gitárzenekar Fodor Ferenc tanár vezetésével klasszikus műveket adott elő bevezetőül és befejezésül. Szemerei Zoltán, aki MOSZ kuratóriumának tagja, vezette az ünnepély műsorát. Hegedűs Lóránt református püspök zsoltárt olvasott és imádkozott, majd Lehel László, a MOSZ igazgató­ja beszélt a szeretetszolgálat és a menekültek viszo­nyáról. Idézte Róm 15,7 versét: „fogadjátok be egy­mást...” Mi is befogadottak vagyunk, hogyne fogad­hatnánk be másokat*. De valóság ez magyar népünk történetében, a Kárpát-medence életében is. Szent István királyunk fiához szóló intelmeire is hivatko­zott: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. A jövevényeket fogadd be és becsben tartsd.” A MOSZ számára a befogadás nem divat, hanem elkötelezés, hitből fakad és válasz a kor kihívásaira. Mi itt menekülteket befogadó átmeneti otthont szen­telünk ma, mert csak az otthon képes menekült embe­reknek emberséges, méltó környezetet adni. Otthon és nem tábor ez. Az otthont megnyitó ünnepi beszédet Konrad Rai­ser, az EVT főtitkára mondta. Szentpétery Péter ad­junktus tolmácsolt. Mindig azzal kezdődik, hogy kopogtatnak az ajtón. Dél-Magyaroszágon kezdődött és a magyarok azon­nal tudták, mit kell tenni. De ha sokan jönnek és lépik át a határt, elérnek egy másik határt, ameddig tudnak segíteni. Ezért kapcsolódtak be mások, távolabbiak és együttműködnek. Az EVT Világsegély szolgálatot szervezett. 1956-ban magyarok menekültek, most be­fogadnak. Nem az számít, mennyit és hány ember­nek... Az számít, hogy találtak-e új közösséget és ebben jól érzik-e magukat? Itt vallási és etnikai külön­bözőség ellenére együtt élhetnek, alkothatnak, dol­gozhatnak. Urunk lelkűidével és szeretetével nyitjuk meg ezt az otthont. Harmati Béla püspök, az Ökumenikus Tanács elnö­ke szentelte fel az otthont. Beszédében Róm 15,1-2 és 5-6 verseire utalt. A reformáció ünnepének küszöbén figyelmeztet az apostol: tartozunk egymás gyengesé­geinek hordozásával és azzal, hogy kölcsönös egyetér­tés legyen. Segítség és szeretet kell a rászoruló feleme­lésére. Vegyük észre, mire van a másiknak szüksége, ezért van ez az otthon. Mutassa ez a ház Isten szerete­­tét és emberek szeretetét. Thomas Birath főbiztos az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától jött el az ünnepségre. Nemcsak a kormány, de ún. nem kormányszintű szervezetek is kivették részüket a menekültek fogadásából és ebben végzett eddig is nagy munkát a MÖSZ. A helyzet még mindig drámai. Várható a földrajzi, területi korlátok Tolók: Kinc/.lcr Gyula feloldása és még több menekült, nem európai is jöhet. A legrosszabbra tervezünk és reménykedünk a jóban. A MÖSZ megértette, hogy a gazdasági átmenet és az elszegényedés sem lehet akadály. Ez az otthon a MÖSZ menekültszolgálatának még szilárdabb alapot biztosít. Dr. Egerszegi Gyula, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal főigazgatója is elismerte, hogy a MÖSZ sokat tett a menekültügyi munkában. Figyelmet fordítanak a hosszabb távú kezelésre. Emberi törődést és mun­kát, elfoglaltságot is adnak. Hatékony és emberköz­pontú intézmény. A Hivatal minden támogatását ígérte az új otthonnak is. Az otthon felújításának munkáit is menekültek, iparosok, szakemberek végezték. És kedvesen hívo­gatták a résztvevőket asszonyaik az étkezőbe, ahol saját nemzeti ételeiket kínálták. Menekültek és vendé­gek otthonosan érezték magukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents