Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-12-05 / 49. szám
Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1993. DECEMBER 5. Advent második VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft Ha úgy akarsz ítélkezni, hogy tessék Istennek, akkor felebarátodat úgy ítéld, mint önmagadat. Egy svájci törvényház felirata ■■ A TARTALOMBÓL NEMZETKÖZI BACH-BUXTEHUDE ORGONAVERSENY PROTESTÁNS NAGYGYŰLÉS ERÖSPUSZTA - MENEKÜLTKÖZPONT Advent a világ végén Múló világunk egyik legvalóságosabb ténye az, hogy minden elmúlik. A tudomány szerint is az elmúlás törvénye elől a minket körülvevő világ legkisebb része sem vonható ki, de éppen így, e törvény alól nem mentesül a világ legtávolabbi naprendszerének akár legnagyobb csillaga sem. Az ige, különösen Krisztus Urunk több változatban ránk maradt apokaliptikus, világvégről szóló beszéde ugyanezt hirdeti, de fontos kiegészítésekkel. Jézus hirdeti: A vég idejét, az ember és minden élő számára éppúgy, mint világunk számára, Isten határozza meg, ahogyan ő határozta meg minden születésének az idejét és módját. Jézus hirdeti: A világvéghez kapcsolódik az Isten által elkészített „új ég” és „új föld” megjelenése. Az új ég és új föld legörvendetesebb vonása az lesz, hogy abban igazság lakozik és abban örökéletü polgárok lesznek, akik az Úr kegyelméből Krisztuséi. Jézus hirdeti: A világvég nagy záróeseménye az Ür utolsó ádventje. Ez az utolsó megjelenés szorosan kapcsolódik a váratlan hirtelenséggel bekövetkező világvéghez és ekkor az Úr nagy hatalommal és dicsőséggel minden ember számára, még az őt megtagadók számára is, láthatóvá válik és Krisztus ekkor ítéletet tart. Ezen az ítéleten dől el, hogy Isten országának kik lesznek örökéletü örökösei az új ég és új föld örömében. A végítélet ítélete alá kerülnek nemcsak azok, akik a világvég hirtelen bekövetkezésekor élnek, hanem az addig meghaltak is. A már meghaltak erre a nagy napra mind feltámadnak és Krisztus ítélő trónja elé állnak. Miért hirdeti, hirdetted mindezt az Úr Jézus Krisztus? Miért van az, hogy az Úr, aki a jövő titkaiból sok mindent rejtve hagyott, utolsó nagy ádventjéről mégis előre szól és hirdeti, hogy az végítélet lesz? Azért szól ezekről, hogy míg időnk van, megtérjünk, ami azt jelenti, bánjuk meg bűneinket, kérjük és fogadjuk el az Úr bűntől megtisztító bocsánatát és kezdjünk új életet. Sokan, sokszor - saját bűneikre nem gondolva - sürgetnék az ítéletet. Ezt mondják: Mennyit kell szenvednünk a világ gonoszsága miatt: ölnek, lopnak, csalnak bennünket. Nem látja azt az Isten? Miért nem sújt le? Miért nem tart már ítéletet? Isten igéje felel erre a kérdésre: „Nem késlekedik az Úr..., hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pét 3,9.) Erre a megtérésre neked is szükséged van. Letagadhatatlan bűneinkkel csak úgy állhatunk meg a végítéletkor, ha elmondhatjuk: Uram, megszámlálhatatlanul sok az én vétkem, vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel, de ezeket Te magad törölted el bocsánatoddal. Bűnös vagyok, de irgalmaddal, szent véred hullásáért, Te tettél igazzá! Megnyerni mennynek örömét Készíts el, Jézusom! Te értem hullott véredért Vár engem irgalom. Mi jó most áment mondani, És mindörökké áldani Ég és Föld Istenét! (527. ének, 5. verse) Nagybocskai Vilmos „Különb utat mutatok nektek” Vámszedők szereleiének zsákutcájába tévedünk akkor, amikor a „legnagyobb kedvezmény elve” alapján adjuk embertársaink számára a szeretetünket. Ez a szeretet ugyanis mindig „érdekeket egyeztet” vele valamit mindig el akarunk érni mindig „mértéke van” mint egy tisztességes üzletkötésnek. - A „Diakónia vasárnapján" szabad erről egyházunkban őszintén beszélni. Évente legalább egyszer ebben a szolgálatunkban tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot. Engedjük, hogy ma az Isten kérdezze meg tőlünk: kiket szeretünk? - és milyen „feltételekkel” kínáljuk oda szívünket, segítő kezünket másoknak?-Társadalmunk szociális gondjai, benne a családok gyakran felbomló szeretet-kapcsolata teszi életessé Isten kérdését: mi lesz azokkal az emberekkel, akik már nem tudnak adni - viszonozni mi lesz az idősekkel, a sérültekkel, vagy azokkal, akik nem tudnak munkához jutni? És mi lesz a megunt családtaggal, a válás után hátrahagyott gyermekekkel? Nem beszéltünk még azokról a zsákutcákról, amikor a jóakaratunkat, emberségünket „párt-tagságuk” alapján kínáljuk embertársaink számára vagy még néha azoknak sem?! Milyen szeretet az, ami felbontható - felmondható, mint egy rossz szerződés, vagy egy időszerűtlen lakásbérlet? Milyen szeretet az, amikor az „érdekek egyeztetése” a mérce, s aki ezen a körön kivül marad az olyan, mintha számunkra nem is létezne - őt „leírjuk!” - A „vámszedők szeretete” zsákutca, megkülönböztetésre, elidegenedésre, ellenségeskedésre vezet. - Isten ma „különb utat" mutat nekünk! Boldog szeretet útjára" hiv ma minket Jézus, amikor életpéldájában, tanításában egy nagyszerű kapcsolat körvonalait rajzolja elénk ember és embertársa között. Boldog az az ember, aki a szegénynek ad kenyeret s szeretetével nem gazdagok kegyét keresi. Boldog az az ember -, mondja Jézus -, aki a sérültet szívébe fogadja, s nemcsak az ép, egészséges ember jelent értéket a számára. Boldog ember az, aki a vaknak „odaadja” a saját szemét, hogy ő is lásson, a sántának „odaadja” a saját lábát, hogy ő is útra találjon, s a reményvesztett, kétségbeesett „szívtelennek” a saját szíve szeretetét, hogy ő is „életre bátorodjon”. Ez a szeretet azért is „boldog”, mert nem kell kérdeznie, hogy mit kapok érte? - hogy megéri-e? Boldog azért, mert „ajándékként” adhatjuk olyanoknak is, akik „nem tudják viszonozni szívességünket”, - mondja Urunk! - Jézus „szeretet-üzenetének” a titka rabul ejti a XX. században élő embert is, mert olyan élet körvonalait ígéri - embertelen századunk végén -, ami után csak vágyódunk, de ami nekünk teljességgel elérhetetlen! - Ő azonban nemcsak beszél erről a szeretetről, hanem adja is -, mert az Ő szeretete ajándék! - Megajándékozott minket Urunk szeretetével, amikor emberré lett, amikor „velünk vándorolt” történelmünk néhány évtizedében, és legfőképpen akkor, amikor „mindenét odaadta értünk” a Golgotán. Krisztus keresztje nekünk: a szeretet jele! A szeretet - ez a legnagyobb ajándéka Istennek - ma is kapható! Az Anyaszentegyházat - a legnagyobb „szeretetintézményt” ugyanis - azért hívta létre az Isten, hogy bűneink bocsánatában s Szentlelke újjáformáló erejében megajándékozzon minket Jézus szeretetével. A „megajándékozottak” azután a gyülekezetekben - ezekben a legkisebb szeretetközösségekben - olyan „gyakorlóteret” is kapnak Istentől, ahol az ajándékot továbbadhatják először a testvérnek, azután - ha a szeretetben „megerősödtek” - bárki másnak is személyválogatás nélkül. Jézus szavára gondolva, bátran mondhatjuk: a felülről való szeretet ajándékából jut még az „idegennek”, még az „ellenségnek” is! Szeretetintézményeink egyházunk szeretetszolgálatának - ennek a „boldog szeretetnek” - olyan hajlékai, ahol - nap, mint nap - több mint 200 munkatársunk áll meg beteg, sérült gyermekek és idős, megrokkant emberek ágya, élete mellett segítésre. Ők az „ajándékozó szeretetnek” egyházunkban az a „profi csapata”, akik élethivatásszerűen, és java részük szakmailag is felkészülve végzi ezt a szolgálatot. Van közülük olyan, aki már 40 éve áll ebben a munkában, vannak fiatalok, akik most teszik meg az első lépéseket a diakóniai szolgálatban. - Ez a vasárnap elsősorban ezért imádkozásra hív fel mindnyájunkat szeretetotthonainkért, hogy az ajándékozó szív, az ajándékosztó kéz el ne fogyjon. Meg azért is, hogy szeretetotthonaink lakói így Isten szeretetétől megajándékozott „boldog emberek” lehessenek. De ez a vasárnap arra is való - köszönjük meg Istennek - hogy az Ő szeretetét ezekben az intézményeinkben - egyre bővülő keretek között - továbbadhatjuk, hogy ezt a szolgálatot végezhetjük! Csizmazia Sándor Új szeretetotthon szentelése Nyíregyházán 1993. szeptember 18-án, napfényes őszi szombat délutánon került sor az EMMA US Evangélikus Szeretetotthon felszentelésére, melynek szolgálatát Szebik Imre püspök végezte. Közel 700 ember gyűlt össze az új intézmény bejáratával szemben. A főbejáratnál elhelyezett oltárt lelkészek, magas rangú egyházi és világi személyiségek, külföldiek vették körül. A szeretetotthon és a benne lévő kápolna szentelésének liturgiájában Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkész. Lábossá László espereshelyettes és Bozorády Zoltán esperes segédkezett. Az ünnepség az Erős vár a mi Istenünk dallamának felcsendülésével kezdődött, melyet a denkendorfi gyülekezet fúvószenekara játszott, s a jelenlévők énekeltek. Az igehirdetés alapigéje Lk 24, 13. 30-31 volt, az emmausi történetből. A feltámadott Jézus felismerhető. Ismerjétek fel Jézust a róla szóló bizonyságtételben. Isten igéjéből, a Szentírásból és az élő prédikációból. Mit kell tenned, hogy hinni tudj: olvasd Bibliádat, jöjj ebbe az otthonba, melynek kápolnájában a bent lakóknak és a környéken élőknek egyaránt hirdettetik Isten igéje. Ismerd fel Jézust a kenyér megtörésében. Emmausban a feltámadott Jézus megtöri a kenyeret, közösséget vállal és közösséget kínál. Fogadjátok el ezt a felkínált lehetőséget. Éljetek Krisztussal az úrvacsora közösségében, s akik tőle sokat kaptatok, adjátok tovább. Ismerjétek fel Jézust a szeretetszolgálatban. Erre épült ez a hajlék. Az itt szolgálók munkáján és szavain keresztül Jézus jön az öregekhez. Ez a munka tegye láthatóvá Isten szeretetét. Az Ige hallgatásában az oltári szentségben és a szeretetszolgálatban egyaránt felismerhető a feltámadott Krisztus. Ezután következett a ház és kápolna szentelése, a Confirma eléneklése. Az emeleti kápolnában pedig folytatódott a szertartás az úrvacsorái edények felszentelésével és úrvacsoravétellel. A közgyűlésen Bozorády Zoltán ismertette az építkezés történetét, a több éven át tartó építkezés eddigi költsége 110 millió forint, melyből 10 millió kölcsön. A legszükségesebb dolgok megvalósításához még mintegy 6-7 millió forintra van szükség. A támogató szervek sorából az esperes külön kiemelte az Egészségügyi Minisztérium, a Városi Tanács (ezek az összegek még a rendszerváltás előtt érkeztek), a finnországi Rajaani és salói testvérgyülekezetek adományait. A Rajaani gyülekezet kezdettől fogva figyelemmel kísérte az építkezést, és nehezedő gazdasági körülményeik ellenére folyamatosan nyújtottak segítséget. A finnországi gyülekezetek mellett a németországi bachnangi és denkendorfi gyülekezet állt az ügy mellé, valamint a franciaországi Massy, mely Nyíregyháza testvérvárosa. Külön köszönet illeti Scherer Károlyi és feleségéi, Erzsébetet, akik összeköttetéseik révén pénzbeni és természetbeni adományokkal segítették az építkezés előrehaladását, többek között 100 db kitűnő minőségű fürdőszobai csapteleppel. Ők voltak azok, akik sok jó tanáccsal és hitbeli támogatással is segítették Emmaus épülését. Legutoljára a GAS női csoport segítségével mintegy 200 ezer forint értékű úrvacsorái felszerelést adományoztak az otthonnak. Az esperes külön köszönetét mondott Szebik Imre püspöknek, aki a legfeszültebb időszakokban is főpásztori bölcsességgel és igazi testvéri szeretettel állt mellette. A közgyűlésen köszöntőt mondtak: a püspök, Mádi Zoltán Nyíregyháza főpolgármestere, dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus megyéspüspök, dr. Bosák Nándor, az újonnan szervezett debrecen-nyíregyházi katolikus egyházmegye püspöke, Sipos Kund Kötöny református esperes, Szabó Gyula nyugdíjas evangélikus esperes, Kendeh György diakóniai osztályvezető, valamint a külföldi testvérgyülekezetek képviselői. Az a reménységünk, hogy a 70 személyes intézményben jó testi és lelki gondoskodásban részesülnek majd az ott élők, s szolgálatunkon keresztül Isten sokaknak megadja azt a felismerést, melyben az emmausi tanítványoknak részük lehetett, hogy a földön járt és a Golgotán megfeszített Jézus Krisztus valóban feltámadott, aki azért jött a világra és ma is azért jön hozzánk, hogy üdvözítsen. Bozorády Zoltán Bár az egyházban is, a gyülekezeti munka és az országos programok tervezésekor egyaránt, meghatározó a szeptemberben induló munkaév, ünnep az Újév, a legfontosabb, a spirituális üzenet tolmácsolása az ádventtel kezdődő egyházi esztendőhöz igazodik. Mit jelent ma 1993 ádventjén, nekünk magyar lutheránusoknak az ádventi üzenet: jön Jézus. A kétezredéves örök modanivaló, ami személy szerint szól mindnyájunkhoz - „úgy szerette Isten a világot...” - milyen sajátos mai üzenetet hordoz. Joggal felemelő érzés az ádventi igehirdetést hallgatva arra gondolni, hogy sokszáz éve eleink is ezen igék fényében várták az idők teljességét. Jézus eljövetelét, de bizonyos, hogy akkor is volt sajátos időszerűsége az örök üzenetnek és van ma is. Erőt meríteni évszázados, évezredes hagyományokból és vállalni a ma leckéjét, ez a teendőnk. Úgy vélem, az új egyházi esztendő legsajátosabb mai feladata a segítő tevékenység lesz. Megtalálni és testvéri szeretettel körülölelni az elesetteket, a betegeket, a gyengéket, a vadkapitalista rivalizáció veszteseit, a peremhelyzetbe kerülőket, ősi szóval - a szó teljes értelmében - a szegényeket, a segítségre szorulókat. A hegyi beszéd Jézusát várom, szeretném követni az új esztendőben, aki más értékrendet közvetít a számunkra, mint amelynek a kialakulását érzékeljük. Értéktorzult évtize-Ádventi tépelődés dek után vágyunk az értékrend helyreállására és szomorúan tapasztaljuk, hogy - olykor az egyházra is hivatkozva - újfajta értékvesztés, értéktorzulás fenyeget. A szegénység mindnyájunk számára kihívás, az intézményi válasznál fontosabbnak tartom az egyes keresztyének és a kis közösségek, a gyülekezetek válaszát. Ugyanakkor az új egyházi esztendőben a megújulási folyamat részévé válhat az egyházi gazdálkodás megújulása, mintegy az intézményrendszer válaszaként arra a sok-sok lehetőségre, amely Isten kegyelméből megnyílt előttünk. A gazdálkodásban is - a központi feladatok vállalása mellett - elkerülhetetlen bizonyos decentralizálás, nemcsak a feladatok, hanem a feltételek megosztása - a döntési kompetenciákat tekintve is - az egyházkormányzás szintjei, illetve a munkaágak között. Sokak szívében van félelem a következő hónapok várhatóan fokozódó belpolitikai feszültségeire gondolva, vajon karácsony, húsvét, pünkösd üzenete, a békesség evangéliuma elég erős lesz-e az indulatokkal, a gyűlölködéssel szemben, legalább az egyházban, a gyülekezetekben sikerül-e elkerülni a megosztottságot a különböző politikai áramlatokkal rokonszenvező egyháztagok, gyülekezeti munkások, lelkészek között. Hitünk, szeretetünk próbája ez a helyzet: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” - könyörög értünk Urunk ä főpai imában. Egyszerű lenne a kivonulás a világból, a befelé fordulás, az erkölcsi talentumok elásása, hogy megmaradjanak, de soha nincs felmentés a szolgálat, a társadalom terheinek vállalása alól. Akkor sem, ha megértés helyett elutasítás, bántás, igaztalan támadás éri azokat, akik a békétlen társadalomban szóval és cselekedettel az evangélium üzenetét szeretnék tolmácsolni. Dehát mikor volt diadalmenet a tanítványok útja?! Az új egyházi esztendő minden üzenete valamennyire összefügg zsinatunk törvényalkotó munkájával. A törvény nem jelent önmagában megoldást, de nagy-nagy szükségünk van jó törvényekre ahhoz az okos és jó rendhez, amely segíti a missziót és segíti az egyház minden társadalmi szolgálatát. Ma már mindenki megérti, hogy miért volt szükség az 1934-37 között működő Zsinat sikeréhez évtizedes előkészítő munkára. Miért halad látszólag lassan a mi zsinatunk tevékenysége. Jó lenne gyorsítani a tempót, de ez nem mehet sem a tisztesség - senki ne erőltethesse rá véleményét a közösségre stb. -, sem a minőség - minden szempontból - egyházi, jogi, nyelvi... -jó törvények szülessenek - rovására. Isten adjon nekünk bölcsességet, hogy időtálló, az egyház spirituális identitását kifejező törvényeket tudjunk hozni. Frenkl Róbert
