Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-10-10 / 41. szám
•V ; . Ö Evangélikus Élet 1993. október 10. ^ jflS GYERMEKEKNEK E sik az eső. Esőkabátot kell felvennünk. Ki kell nyitnunk az esernyőt. Vigyáznunk kel! a tócsákra. Az eső miatt az emberek szomorkásak lesznek. Akik nem szeretik, azok szomorúan szomorkásak. Akik szeretik, azok vidáman szomorkásak. Éreztél már ilyet? Én szeretem az esőt. Olyankor mintha csendesebb lenne a világ. Köszönöm, Uram, az esőt, Öntözd meg a virágokat, fákat! Adj inni az állatoknak! Töltsd fel a tavakat és a folyókat! Öntözd meg szívünket a szépséggel! Adj inni a lelkűnknek a boldogságból! Töltsd fel érzéseinket melegséggel! Különben minden kiszárad... KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA A Kánai lakodalom JÁTÉK BARKOCHBA Jézus tanítványaival egy lakodalomban van Kánában. Ott van Mária, Jézus édesanyja is. A kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni:- ember- férfi- újszövetségi alak- Jézus beszélt vele. Ha lesz. a nemleges válaszokat is közlöm. de ilyen még nem volt. Ezt az információt csak két hét múlva látjátok. Azt javaslom, hogy folyamatosan kérdezzetek ezentúl, hetente egyet. Próbáljatok meg nem egymásra épülő kérdéseket feltenni. Reméljük, menni fog. Pontok: 3 pontos: Fancsali Ifjúsági kör 2 pontos: Illés Adél - Egyházasdengeleg l pontos: Hamvas Barackok - Szeged A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni. PRÓBÁLD MEG Propelleres papírrepülő Jézus megszánja a mulatozókat. Azt mondja a szolgáknak: Vigyetek innen a vízből a násznagynak! A vízből kitűnő bor válik. A lakodalom botrány nélkül ér véget. Többféle módon készíthetünk papírrepülőt. Ez a repülő a papírforgó segítségével hosszabb távot is képes megtenni. Ha nem hiszed, győződj meg róla magad is! Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. 99 hu a Természet elpusztul vele pusztulunk maffunk is, 99 Fájdalmasan szép kiállítás látható október végéig a Néprajzi Múzeumban. Fájdalmas, mert a címnek választott figyelmeztető, óvó szavak nagyon is időszerűek: szomorú tapasztalatok összegezése. Nagyméretű színes fotók a SZIGETKÖZ- ről, hazánk egyik jellegzetes természeti szépségéről, a Nagy- Duna és a Mosoni-Duna által körülzárt területről. A kiállítást dr. Gyurkó János Környezetvédelmi és Területfejlesztési miniszter, a kiállítás védnöke nyitotta meg kiemelve a bemutatott képanyag dokumentum értékű jellegét és a fotók készítőjének, Bárdos Deák Péternek a jövő számára is felbecsülhetetlen, maradandó értékű munkáját: egy szépségekben gazdag táj múltját és megdöbbentő jelenét. Hogyan lett e táj megörökítője 1982-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakos hallgatója? - kérdeztem a ma már kutatómunkával foglalkozó fizikust. Természetes egyszerűséggel válaszolt. Szeretett kajakozni, kenuzni, szerelte a Dunát, élvezte a természet ■t. a vizek színét, az erdők, partok egyedülálló hangulatát, madár- és növényvilágát. így készültek az első felvételei 10-11 évvel ezelőtt... Aztán 1992-ben, október 23-án a Dunát elterelték... vége a hullámzásnak, a mederrészek napok alatt kiszáradtak, pusztultak a halak az ország kitűnő, nagyon kedvelt horgászterületén, a madarak hiába keresték fészküket... a táj ijesztően megváltozott... És fényképezőgépével újra vízre szállt, de ez a vízi út már más volt: a fotókkal kereste a felvételek egykori helyét s hogy mit örökített meg? Ezt mutatja a kiállítás kettős képekből álló sorozata: egymás mellett múlt és jelen és köztük alig egy évtized (a pusztulás vagy inkább a pusztítás, az emberi ostobaság diadala?!)- Most, hogy már ózonlyuk alatt élünk, hogy évtizedes aszály jelzi a globális felmelegedés kezdetét, hogy benzinfüst fojtogatja a városokat, hogy klórozott víz folyik a csapokból, lassan belátjuk: a környezet pusztítását a legnagyobb bűnök közé kell sorolnunk - mondta az elszomorító szép kiállítási anyag készítője, Bárdos Deák Péter. A szebbnél szebb élethű képeket nézve Csokonai Vitéz Mihály sorai jutottak eszembe: „Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem Az a tetőled nyert birtokom s vidékem, Mellynek én örökös földesura lettem, Mihelyt teáltalad embernek születtem. (Az estve)” Vajon mindezt látva, szép sorait, hogy folytatná a költő? 0 K N K Lassan befejeződik a beszámolók ideje - bár szívesen látnánk-olvasnánk még az országos-, megyei-, stb. táborokról, konferenciákról, hadd idézzék a nyarat, s még inkább azért, hogy a hegy-élmény ismét felidézödvén bennünk megerősítsen minket a krisztuskövetésben és a Róla szóló mindennapos bizonyságtételben, ahogyan arról a 2. Péter-levél is ír. (2Pt 1,17kk). Szóval befejeződik a beszámolók ideje, jó lenne valamiféle tervet felállítani az előttünk álló időre. Ehhez kérem segítségeteket. Félek ugyanis, hogy én itt írogatom a cikkeket, esetleg sikerül másokat is ebbe bevonnom, ám Ti, kedves Olvasók, nem élvezitek ezeket vagy nem nagyon tudtok velük mit kezdeni. Legalábbis nagyon kevés visszhang jut el hozzám. Talán épp azért, mert nem a Ti kérdéseitekre keresek választ, mert nem tudok már a Ti fejetekkel gondolkodni. Ezért örülnék, ha összegyüjtenétek olyan témaköröket, kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak benneteket, s ezeket elküldenétek nekem. Hasonlóképpen azt is, ha a rovat stílusán kellene változtatni, vagy ha valami hiányotok van (igemagyarázat, meditáció, levelezés stb.). Előre is köszönöm segítségeteket! Címem a megszokott: Bencze András, Székesfehérvár, Távirda utca 31-33. A szeptember 19-i keresztrejtvény megfejtése: „Fogadd el ezt a figyelmeztetést: bármily jól ismered is az igét, sőt a mesterek mestere is lehetsz, akkor is állandóan A SÁTÁN ORSZÁGÁBAN ÉLSZ.” Az idézet pedig Luther Nagy Kátéjának a 3. parancsolat magyarázatáról szóló részéből való. Gratulálok a helyes megfejtőknek! „ADOK MÉG EGY ESÉLYT!” Tudósítás a Somogy-Zalai Egyházmegye második ifjúsági konferenciájáról Őszi eső dobol a csatornán. Az iskolákban visszavonhatatlanul becsengettek. Szivünkben sokáig dédelgetjük a nyár ezernyi ajándékát. Másodszor gyűlhettek össze a két egyházmegye fiataljai a meghatározóan gyönyörű lelki centrumban, a gyenesdiási Kapernaumban. A tavalyi sikeres, lelkiekben gazdag tábor után érthető, hogy sokszoros volt a túljelentkezés. Lelkészeink demokratikus létszámkorlátozással (a gyülekezet létszámának megfelelően meghatározott számban jöhettek a fiatalok egy-egy közösségből) próbálták kivédeni a túlterheltséget. A „kívülrekedtek” könnye, szomorúsága érthető. Ök lettek a mi imádkozó háttérmunkásaink. Négy kedves vendég érkezett a- távoli Erdélyből, s jutott hely két botfai intézetis fiatalnak. A tíz előadó lelkésszel együtt 75-en gazdagodhattunk a Balaton-parti hét tengernyi áldásaiban. ISMERKEDÉS: Szokatlan módon történt. Az udvarra tóduló zsongó méhkas felé elhangzott a kérdés: Van kutyád? Hoztál ágyneműt? Somogyból jöttél? Netán Zalából? Van testvéred? Méla tanácstalanság. Mi fog ebből kisülni? Lassan az egész kertet betöltötték a 3-4 fős csoportok. Gyors bemutatkozás, eszmecsere. A Westfália-teremben kiderült a turpisság. Egymást mutattuk be, nem kis derültséggel fűszerezve. Jó érzés volt felfedezni ismerős arcokat. A mókás ismerkedési esten az esperes áhítatára csendesedtünk el. ZENÉS ÉBRESZTŐ: Bizonyára ha a vekker, vagy a telefonos ébresztő csörgése szakítja meg édes álmodat, duzzogsz. Akkor sem jobb a helyzet, ha édesanyád Csilingelő hangja, simogató keze veri ki az álmot a szemedből. Elásod magad az ágynemük közé, s alszol tovább, mint a tej. Milyen más, napsugaras a reggeled, ha a lelkészek zenés ébresztőjére nyitod ki a szemed. Néhány gitáros, pattogó, Krisztust dicsérő spirituálé, s ragyogva indul a napod. Ha hétalvó lennél? Őrsi trombitaszólója rugóra lök ki az ágyból. REGGEL1 ÁHÍTAT: Tiszteletet parancsolóak, szokatlanok, építőek voltak. A lelkészek Luther kabátban szolgáltak. A kedvelt ifjúsági énekeket felváltották az orgonakíséretes korátok. A gyülekezeti gyakorlatban ritkán találkozunk a végig énekes liturgiával. Az idős, a tradicionális gyülekezeti tagok talán idegenkedve fogadták volna, ha a lelkész énekelve mondja a liturgiát, s a résztvevők énekkel felelnek rá. A 17-es liturgia az első napon bizony bátortalanul, vérszegényen ment, de az utolsó napon már teli torokból zengtük a 25. zsoltárt, s az egész liturgiát. ELŐADÁSOK: Azt hiszem, keresztyén életünk legnehezebb fogalmai kerültek sorra az idén: bűn, megtérés, megváltás, halál, feltámadás, örök élet... Kivétel nélkül minden lelkésznek sikerült érthetően, érdekesen, személyes példákkal alátámasztva megvilágítani ezeket a nehéz kérdéseket. Akiben hiányérzet támadt, bátran megoszthatta kételyét a csoportos megbeszélésén. A jelen levő 10 lelkész 5 csoportban folytatta a beszélgetést. Ezekben a kisebb testvéri közösségekben könnyebben megnyíltunk, bátrabban kérdezgettünk. SZABAD IDŐ: Az első napot a perzselő hőségben csak a Balaton hüs vizében labdázva, úszkálva tudtuk elképzelni. Nem tudom, hogy ez a táborral jár-e, de az idén is megsérült játék közben egyik lelkészünk. Tavaly a röplabda szedett egy lelkész áldozatot, az idén Vajda István bácsi sérült meg focizás közben. Mint utólag kiderült, ínszalagszakadással szolgálta végig a hetet. Hála Istennek a műtéten túl van. Miközben e sorokat írom, a zalaegerszegi kórházban fekszik gipszben, több heti kényszerfekvésre kárhoztatva. Szívből kívánjuk, hogy mielőbb felgyógyulva újra elláthassa a zalaistvándi gyülekezetei. A hét túlnyomó részében a morcossá változott idő bent tartott minket. Mint a mondás tartja, minden rosszban van valami jó. Alaposabban fel tudtunk készülni a bibliaversenyre. VETÉLKEDŐ: Lukács evangéliumát jelölték ki számunkra olvasásra. A négy fordulós megmérettetésben kialakult ugyan a sorrend, de csupán leheletnyi különbségek adódtak.- Vajon el tudod játszani pantomimtechnikával a példázatokat úgy, hogy a társaid is felismerjék?- Vajon melyik a kakukktojás?- Hát ezt meg ki mondta, kinek? Feszülnek az idegek, susogó biblialapozás (ha megengedik a használatát).-Megvan! Mindannyian nyertesek lehettünk, mert vidáman, játékos feladatokkal a szívünkbe véshettük ezt a gazdag evangéliumot. ni, az édesanya. Az időpont 2150. Helyszín: Kapernaum. Mind a 10 lelkész aggastyán jelmezben, csoszogva, elkopott térdekkel, mankóval, bottal érkezett. Szellemes válaszaikkal valamennyien a héten elhangzó szemléltető példáikat karikírozták ki. Szívesen felsorolnám valamennyit, de csak a címadó kellékre szorítkozom. Esperesünk egy hatalmas légycsapóval érkezett. A különös rovarirtó szerszámon jól olvashatóan ez a felirat állt: ADOK MÉG EGY ESÉLYT! Egy kisfiú középen lyukkal ellátott eszközzel kergette a legyeket. A házban nem fogytak a szemtelen rovarok, mert az okos kis jószágok éltek a menekülési lehetőséggel. Az óriás légycsapón keresztet jelképező rés tátongott. A mi életünk légycsapóján az egyetlen esély a kereszt! PALY AZAT: A Miniszterelnöki Hivatal 70 ezer forintot juttatott egyházmegyei táborunknak. így nem csak erdélyi testvéreink, vagy az intézetis fiúk, hanem valamenynyien kedvezményesen vehettünk részt, a konferencián. „Házi pályázatunk” kiírása versre, rajzra, prózára, bőrből kivágott bibliai szimbólumokra szólt. A két botfai fiú nem csak önironikus színdarabbal, hanem mélyen megrendítő verseikkel és rajzaikkal is elkápráztattak minket. A könyvjutalmakon kívül sokkal értékesebbet is kaptak. Az egész közösség őszinte rájuk figyelését és szeretetét. RÖPLABDA: Az egyik esőszünetben megrendeztük a már hagyományossá váló mérkőzést. A fiatalok kihívták ugyanis a lelkészek csapatát. Tavaly is az előadók győztek, ezért szükségesnek bizonyult a telitorok-buzdítás. Egy hajszállal, de nyertek a lelkészek. Fiatalok! Ne csüggedjetek! Talán jövőre! BÚCSÚEST: Minden búcsúzás fájdalmas. Ezt a keserű érzést próbáltuk tompítani humoros színdarabokkal, paródiákkal, énekekkel. Minden résztvevő nevében kijelenthetem, Szabolcsot megirigyelhetné maga Friderikusz Sándor. „Sanya” szenzációsan figurázta ki - a konferencia aktualitásait, beleszőve - a híres riportert. Riportalanya a jó humort értő, nem sértődékeny esperesünk: Smidéliusz Zoltán lehetett. Lelkészeink sziporkáztak. Harsány hahota, vastaps kisérte remek összeállításukat. Mivel technikai okokból elmaradt az „ISTEN RIPORTERE” című film vetítése, ezért kárpótoltak bennünket. A riporter Sikter Anna, Sikter János segédlelkész megszületendő gyermeke. A megszemélyesítő Ági né-ÚRVACSORA: Minden ifjúsági konferencia legmegrázóbb része. Először a lelkészek segítségével a gyónó tükörbe pillantottunk bele, majd meghallgattuk az egymásba szövődő 10 mini prédikációt. A 10 Luther kabátos lelkész megrendült arcokat, könnytől csillogó szemeket láthatott, amikor felénk nyújtották a bűnbocsánat jegyeit. KÖSZÖNET: Tavaly bőrkeresztet kaptunk, az idén kis halacskát. A képzeletbeli légycsapón még visszakukkantok a Kapernaumban töltött felejthetetlen feltöltekező hétre. Elsóhajtom köszönetemet a szolgáló lelkészeknek. Köszönöm Istennek, hogy ilyen lelki összhangban, felülről táplálkozó sugárzó hittel szolgáltak közöttünk. Tavaly kifelejtettem név szerint felsorolni őket. Tudom, nem tartanak rá igényt, mégis álljon itt nevük, névsor szerint, a szolgálati helyükkel együtt: Balogh András Zalaegerszeg, Balogh Andrásné Pusztaszentlászló (Szemerei Mária), Deme Dávid Nagykanizsa, Deine Dávidné (Smidéliusz Katalin) Sand, Smidéliusz Zoltán Nemespátró-Gyékényes, Smidéliuszné Drobina Erzsébet Surd, Sikter János Porrogszentkirály, Tamásy Tamás Iharosberény, Nagy né Szekér Éva Keszthely, Vajda István Zalaistván. Balogh Zsuzsanna Zalaegerszeg A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Bp. 1071 Városligeti fasor 17-21.) felvételt hirdet 8. o. általános iskolai tanulók részére, a jövö tanévre a gimnázium V. osztályába. Jelentkezési lap a Gimnázium portáján átvehető. Beadási határidő: október 15.
