Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-09-12 / 37. szám
Kontinenseket átszelő harangzúgás Hogy öröm legyen a mennyben ... Emlékmozaik a surdi harangszentelésről- Missziói hét Pápán -Újságírónak készülő nagyobbik ikerlányom penderült mellém, amikor leütöttem a: írógépen a címet, mottót. Pici koruk óta sokat nyom a latban véleményük, megérzésük, de néhány hete Zsuzsa lányom amolyan „liáziszakértövé” lépett elő. Lelkész édesapjáról írt, s a Toliforgatóban megjeleni cikkével egy tíznapos nemzetközi táborba, a „Csallóközi Hazanéző"-be kapott meghívást. (Hárman képviselték Magyarországot, egy szavaló, egy Kazinczy-dijas „szépkiejtő", s „újságírópalánta" lányom, a gimnazista „tollforgató" kategóriában.)- Nos, kis kritikusom, mi a véleményed a címről?- Szakmailag kifogástalan, hisz figyelemkeltő, „háromszavas". Ne haragudj anyuci, nem érzed egy kicsit túlzónak, csöpögösen fennköllnek, költőien túlzónak?- Lehet. Tudod, hiszen velem voltál, az ünnepségről egyenesen belezuhantunk a „nagycsaládos" táborba. Nyüzsgés, gyerekekre feszült figyelés, felelősség, állandó készenlét. Éjszaka, amikor elcsendesült a siserahad, a sátor mélyén nem tudtam megszabadulni az ünnepségen szivembe ivódott benyomásoktól. Az új és felszentelt harang hangja nem csak az örömünnepen, de azóta a lelkemben is összefonódott. Hiába hessegettem el a címet, újra és újra ezt kongta, zengte bennem: Surdon bizony kontinenseket átszelő harangot kapott a gyülekezet. Csücsülj le mellém, olvasgasd Lukács evangéliumát a jövő heti egyházmegyei tábor bibliaversenyére. ígérem, ha készen leszek a cikkel, először veled osztom meg. Ha egy parányit is meglátsz lelki szemeiddel a surdi gyülekezet öröméből, ha a te szívedben is megkondul az új harang, ha a végére megérted a címet, nem ültem le hiába kél tábor között az írógépem mellé. VIRÁGKAPU: „ISTEN HOZTA!” A hajnali buszozás fáradalmai hamar leperegtek rólam, amikor nagykanizsai évfolyamtársam. Deme Dávidék otthonába toppantam. hogy velük együtt, autóval mehessek Surdra. Lázas izgalom, készülődés. Utolsó összehangolás a helyettesítő Fónyad Pál nyugdíjas lelkészszel. Lányuk, Bogi lelkes és izgatott, hiszen ó is csellózik a zenekarban. Betoppan egy német lelkész, aki Zalakarosról ruccant át. Amolyan tiszteletbeli magyar, gyorsan énekeskönyvet kér. teli torokból énekli is himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünket. Öltönye elszakadt, esperesünk édesanyja igazi „tyúkanyó”. Figyelő édesanyaként gyorsan tűt, cérnát kerit. A segédlelkész késik, szolgálatból rohan. Dr. Harmati Béla püspök a legtermészetesebb módon megállítja a vonuló 14 beöltözött lelkészt. Püspöki „előprédikáció” ez számukra a gőgmentes egymásrafigyelésből. A harang sokáig zúg. Összeölelkezik, egymásba csimpaszkodik immár a három, annyi várakozással, hiányérzettel teli év után. Az aprócska templomból többen kint, de nem „kívülrekedtek". A virágos szeretetkapu alatt és a „fenyöoszlopcsarnokban” ácsorgók is hallhatták a rögtönzött „szeretet-zenekar” játékát. Furulyás hittanórások, a lelkésznő tehetséges ifjú trombitás örsi fia, a kiforrott művészlelkész, a falu szülöttének játéka, a nagykanizsai fiatalok besegítő zenélése, s a teli torokból zengő ének messze hangzott! A kétféle liturgiából összeszött „forgatókönyv” kapcsán egyszerre kapcsolódtunk az egész országban felcsengő igékhez és a harangszentelés egyedülálló üzenetéhez. Esperesünk szavával élve „egyházmegyénkbe lassan menettérti jegyet váltó" püspökünk igehirdetése „kettős irányba" terelte szívünket és figyelmünket. A Jeruzsálem pusztulásának emlékvasárnapi igéje a tradíció megbecsülését, az emlékek és egyházi kincsek ápolását helyezi a szívünkre. A jelen és a jövő? Isten szól. Hívogat keresztelőre, hogy homlokunkra rajzolja a kereszt jelét. Hív megerősödésre, búnbocsánatra, szeretteinkre való emlékezésre, kéz a kézben elindulásra. TARKA SZERETETCSOKOR Az izgalomtól fel-felzizegő mezei csokrokba belekötötte az egész gyülekezet a szeretetét. A gyülekezet .jövöi”, az ünneplő ruhás kis köszöntők harangszóról tettek bizonyságot, s köszöntötték a vendégeket. Nem rangsorban, hanem egyenlő szeretettel, ahogy megbújt a csokorban a rózsa és a margaréta. KÖSZÖNTŐK HARANGSZAVA Őriszentpéteri idős harangozó bácsitól tudom, a harangozás is művészet. Nem mindenki tudja megszólaltatni. A surdi hálaadó istentiszteleten nem kongott félre a köszöntők harangozása. Smidéliusz Zoltán esperesünk húzta meg először a harangkötelet és ezt zengte szívünkbe: Isten a harang „agya", szive. A harangbura, legyen bár mestermű, néma marad! Dr. Pusztay László, aki 29 évig szolgált a gyülekezetben, az én szívemben egy olyan hangot szólaltatott meg: az utódot nem riválisnak tekinteni, hanem el nem múló odafigyeléssel, imádsággal, tanáccsal segíteni és támogatni! A gyülekezeti aktív szolgálat után is szeretni az évtizedekig ránk bízottakat, tudva, hogy a Krisztus-szolgálatból nem nyugdíjazhatjuk magunkat! Zámolyi Gyula 50 éve szolgált a gyülekezetben. Ma is hallja szivében a régi harang zúgását. Szavai nyomán szinte láttuk a szomorú napot, amikor leszerelték és elszállították a gyülekezet kincsét, templomba hívogató drága hangszerét. Vajda István lelkész, mint trombitáló szolgálattevő a karzatról szólt a jelenlevőkhöz. A szülői leszek iránti szeretet, az elindító gyülekezet imádsága iránti hála zúgott szavaiból. Dr. Hegedűs Tamás államtitkár és dr. Pálfy Dénes, a megyegyűlés elnöke hívő emberek. Szinte naponta köszöntenek embertömegeket hivatásuknál fogva. Könnyes szemmel, tűzzel, erővel szóltak. Kétszeres ikres édesanyaként - ugye megbocsátják nekem - a 12 évi házasság után első ikerpárját váró államtitkárunk szavaiból a keresztelői harangot hallottam kongani. Az elnök könnyes szeme korán „hazament” gyermekére emlékezett. Köszöntő imádsága a bűnbocsánat kérésére hangolta sziveinket. A bajorországi lelkészek jelenléte a testvériség-harangot szólaltatta meg. Dr. Varga József kanadai kórháztulajdonos szavain, „harangozásán” szinte mindenki elérzékenyült. Ő ajándékozta a gyülekezetnek a harangot. Szavai alatt azok is elnémultak, akik azt jegyezték meg „szent irigységgel”: könnyű neki, a mellényzsebéből kirántotta a harang költségeit. 1948-ban került a messzi Kanadába. Azóta szívében soha nem mosódott el a surdi harangok szava. „Amíg élek, tagja leszek ennek a gyülekezetnek! Ki sem tudtok kergetni innen!” Az ó szíve valóban a surdi gyülekezeté! Deme Dávid nagykanizsai lelkész a szolgatársak, rokonok, Somogy-Zalai-gyülekezetek köszöntését és köszönetét így foglalta össze: Varga József testvérünk adománya, gyülekezetszeretete az Úrban való bizalmat zengi számunkra. Az esti harang hívogasson imára. Ha megfáradunk, megújulni vágyunk, induljunk csak bátran - hívó szavára hallgatva - Isten felé! A gyülekezet felügyelője értőn, szeretettel vezette le a közgyűlést. Smidéliuszné Drobina Erzsébetet, „szeretett lelkészünk”-et szólította, aki a tőle megszokott alázattal, mégis tűzzel szólt a szélrózsa minden irányából összesereglettekhez. Megköszönte a „háttérmunkások" szorgos készülődését, akik ünnepi asztalt terítettek, megköszönte a köszöntők „harangszavát", a jelenlevők és messziről imádkozok szeretetét. Harmati Béla püspök kontinentális szeretetről beszélt, amikor a bajor lelkészekhez először németül, majd az adományozó feleségéhez fordulva angolra váltva fogalmazta meg a hála, a köszönet, az elörenézés szavát. Az ünnepi asztalnál dr. Varga József közelébe ültettek. „Kislányom, javíttasd meg az orgonát, fizetem" - szólt a gyülekezet lelkészéhez. A surdi gyülekezet két éve teljesen felújított templomában harangokról álmodott, s máris orgonaépitésról tervezget. Püspökünk valóban „menettérti jegyet" válthat Somogy-Zalába. Nagykanizsa, Porrogszentkirály és Pusztaszentlászló templomot renovál, de naptárában ez a lelkes kis zalai gyülekezet újra helyet kér. A toronyban elnémult a harang. Szíveinkben - a messzi Kanadában Varga József szivében is - megállás nélkül zeng: Isten szeret! Baloghné Szemerei Mária Mérföldkőnél Még júniusban történt, hogy a soltvadkerti gyülekezetben „csendes házi ünnepséget” tartottak. Istentiszteleten adtak hálát lelkészük, Káposzta Lajos huszonöt éves gyülekezeti szolgálatáért. Ebből az alkalomból ültünk le nyaralás közben a Balaton partján - ugyancsak csendes beszélgetésre. A kérdező riporter személyesen ismeri és végigkísérte a huszonöt esztendőt. A válaszoló jubiláns a beszélgetést azzal vállalta, hátha tudunk valamit tanácsként adni a most kezdőknek. Szerkesztő: Segédlelkészi éveidet városi gyülekezetekben töltötted. Nem jelenteti gondot eg)1 vidéki gyülekezet, akkor még falunak számi tó község? A környezet nem volt számomra idegen, mert Tokajból származtam, ismerős volt előttem a falu munkája. Különösen is az, hogy szőlőtermelő vidék ez is, az is. Ott a hegyoldalban, itt sík terepen, de szőlőművelés folyik. Megtanultam, mit nem szabad kérdezni. Különben teológus koromban tapasztalatból ismertem mega hazai egyházi földrajzot. Sok gyülekezetben szupplikáltam. Vasárnaponként pedig több gyülekezetbejártunk istentiszteletre, sok igehirdetőt is megismertem. Szerk.: Hogyan ment a beilleszkedés, az emberek megismerése? Kiindulási alapon az volt: ne a másik emberen tájékozódjam. Nem pletykaszinten. Elvetettem a vagyoni helyzet szerinti osztályozást. Igazán akkor lett „enyétn" a táj, amikor a tanyákat megismertem. A tanyasi öregek és fiatalok, egyedül élők élete miatt ez lett a súlypont. Sok volt akkor közöttük az öngyilkos-jelölt. A másik út az ismerkedéshez a hitoktatás volt. Gyermekeken keresztül megismerni a szülőket, családokat. Hitoktatás nálunk mindvégig, folyamatosan volt. Sajnos a felkészülésünk volt erre kevés. Itt segített a megye lelkészi kara. Az akkori LMK-ban hallgattam a kollégák szavára, tanácsára. Ők már elhunytak, vagy eltávoztak a megyéből. Óriási segítség volt és tudom ajánlani ma is: a principálishiányt az LMK enyhíteni tudja. Segédlelkészek figyeljenek az LMK-ra! Szerk.: Sokat építkeztél, renováltál. Mi vezetett ezeknél a munkáknál? Ezeket az élet diktálta. Közös a temetőnk a reformátusokkal. Itt sokat kellett fejleszteni: víz, kerítés, ravatalozó. Ugyanígy voltunk a templomnál és imaháznál. A gyülekezet épületeinél a „gazda"gondolat érvényesült. Prioritásokat állapítottunk meg és így mentünk végig az épületeken. Templom, imaház, parókia. Minden az ügyhöz méltó legyen! Nálunk társadalmi házasságkötés nem volt. Most ugyan minden rendben van, de 5 évenként sor kerül a rendbehozásra az épületeknél, a toronynál 10 évenként. Erre a mesterekkel külön szerződésünk van. Szerk.: Hogyan váltakoztak a különböző munkaágak? Fontos volt a gyülekezet ismerete. így éreztem mindig az igényt. Az a korosztály, amelyik megválasztott, a hagyományos lelkészi szolgálatot várta. Második réteg a gyermekek voltak. Eleinte az idősek bibliaóráján és a gyermekmunkán kívül más nem volt. Azután jött az énekkari munka és ennek kapcsán a zenei élet kapott lökést. Elkezdődött a Fótra járás, melynél garanciát jelentett a lelkész jelenléte is. Ekkor alakult a kiskőrösi Zeneiskola, itt többen tanultak. Most erős az óvodások között végzendő munka és a hitoktatás (200 gyermek). Szerk.: Milyen a „generációk együttélése" a gyülekezetben? Volt tanítványaim közül ma már sok a munkatárs. A hitoktatás magával hozta a „szülök hittanóráit" is. Az ifjúság helye ma jórészt a cserkészetben van. Ennek gazdája mi vagyunk, de a csapat ökumenikus. Legidősebb fiam vezeti, ökumenikus munkában négy gyülekezet dolgozik össze. Szerk.: Milyen tanulsága van ennek a negyedszázadnak? A vadkertiek erős lokálpatrióták. Rövid időn belül várossá lesíünk, ez bizonyosan hoz társadalmi téren változásokat. Feladat lesz, hogy jobban kell figyelni majd a szellemi értékekre. A zenére, kultúrára, azután a kívülvalókra (idegenekre) és arra, hogy szabadítsák fel a határt önmaguktól. Hadd pihenjen a határ és a munkaeszköz ünnepnapon. Fontos a lelkész feleségének szolgálata is. Különösen, ha dolgozik. Ő találkozik sok emberrel. Egyszerre papné, munkatárs, anya és dolgozó. A papné képében azonban nincs továbblépés az emberek között. Ekkora gyülekezetben kemény munka folyik. Jó néha mástól hallani igehirdetést vagy máshol prédikálni. Úgy érzem, négy ember helyett dolgozom, olykor kevés a 24 óra - jó lenne egy huszonötödik. De hálás vagyok Istennek a megtett útért, a gyülekezetért, családomért és a munkatársakért. Szerk.: Isten áldása kísérjen az új útszakasz kezdetén és tovább is. Köszönöm a beszélgetést. tszm EMO Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány Amikor először beszélgettünk Varga György esperessel és feleségével arról, hogy az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány (EMO) bekopogtatna Pápa város minden otthonába, teljesen érthető volt kérdésük: kik vagytok, mit akartok, hogyan csinálnátok ezt? Indokolt a kérdés, hiszen annyiféle vallási szervezet tevékenykedik hazánkban és bizony, nem egy csoport komoly zavart kelt tolakodó fellépésével és hamis tanításával is. A pápai lakosság körében is próbálkoznak a Jehova tanúi, a mormonok, de jelen vannak a Hit Gyülekezet, az Új Apostoli Egyház aktivistái is. Ezek mellett próbálna megjelenni most még az EMO is? Örültem a lelkészházaspár kérdésének. Mindannyiunknak óvatosnak, bölcsnek kell lennünk, világosan meg kell tudnunk különböztetni tanításokat, áramlatokat a Szentírás alapján. A mai vallási kínálat zűrzavarában a gyülekezeti közösség komoly segítség lehet az eligazodásban, ha felkészülten, lélekmentő felelősséggel és odaszánással törődik tagjaival. Hogy kik vagyunk és mit szeretnénk, kiderül a következő rövid beszámolóból. Az Alapítvány önkéntes munkatársai számára hangsúlyos Krisztus Urunk missziói parancsa. Ezek az emberek elhitték és megismerték, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia (Jn 6,69), az ő Megváltójuk. Ezt nem lehet elhallgatni! Tanúskodásra hívott minket Jézus. Róla és szabadításáról tanúskodhatunk. A világ vár minket, és a Kedves Olvasót is. Testvérem, tanúskodik-e élete, beszéde a Szabadítóról? .Szembesültünk azzal az igével is, hogy „aki titeket hallgat, engem hallgat ...” (Lk 10,16). Ez azt is jelenti, hogy csak Krisztusnak alávetve, ráfigyelve szabad szólnunk. Ez fegyelmez minket. Másfelől pedig átélhettük azt, hogy Jézusnak teljesen igaza van: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). Olyan jó, hogy nem is akartunk nélküle lépni, szólni. Egy héten át tartott a missziói szolgálat (augusztus 16-22.). Kettesével járták testvéreink Pápa utcáit. Becsengettünk, bekopogtattunk mindenütt. Egy lakás sem maradhat ki! Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (lTim 2,4). Ahol lehetőségünk volt, szóba elegyedtünk az emberekkel és figyelmüket Krisztusra irányítottuk. Átadtunk traktátust (szóróanyagot) is - kézbe vagy postaládába. Örültünk, hogy viszonylag kevés helyen utasítottak el. Akikben érdeklődés van „kínálatunk” iránt, írhatnak az Alapítvány címére és további anyagokat kaphatnak, hogy megismerhessék a jó hírt, az evangéliumot. Velük a kapcsolatunk remélhetőleg nem szűnik meg. Sehol sem tolakodtunk. Nem megutáltatni, hanem megkívántatni próbáltuk a Krisztussal való életet. Nem azt néztük, ki melyik felekezetbe tartozik, hanem egységesen minden embert megszólítottunk. Hogy a gyanakvást mérsékeljük. előzőleg írásban megkerestük a lelkészi hivatalokat, plébániákat. Majd a hét elején személyesen is kapcsolatba kerültünk a gyülekezetek papjaival. Olyan jó volt tapasztalni, hogy a beszélgetések végén valamennyien támogatóan szóltak és Isten áldását kívánták missziói szolgálatunkra. Az áldást tapasztalhattuk is. A város egyik hirdetési újságjában is bejelentettük jövetelünket. Teljes nyíltsággal végeztük munkánkat. Munkatársaink egységes emblémát is tűztek ruhájukra. Az evangélikus gyülekezet jelentős segítséget adott nekünk. Épületeikben készülhettünk fel a napi szolgálatokra. A reggeli és esti imaközösségeinkben egy akarattal kértük az aratás Urát, járjon előttünk. áldja meg a megszólítás szolgálatát. Űrünk adott elég munkatársat. A helyi testvérekkel együtt naponta mintegy 40-44 fő dacolt a 52-34 fokos hőséggel és járta az utcákat, odaadó hűséggel. Esténként fáradtan, mégis örömmel tértek vissza a szolgálók. Külön öröm volt számunkra, hogy egy cigány fiatalember is szolgált közöttünk. Nagy buzgalommal tett bizonyságot a nem kevés cigánycsalád körében. A Vasárnapi Iskolai Szövetség két munkatársa pedig a város terein gyűjtötte össze a gyerekeket, hogy játékos-énekes keretek között hallhassanak Jézusról. Alig akartuk elhinni, hogy szombaton délben már bejártuk az egész várost (mintegy 10 000 lakást!) és Urunk megengedte, hogy térvényéiül két szomszédos községet is végiglátogassunk. Bizony, nem a mi ügyünkről van szó! Isten végigviszi a maga munkáját. Tényleg övé ezért is a dicsőség. A missziói hetet betetőzte vasárnap délután egy evangélizációs istentisztelet az evangélikus templomban, vendégszolgálattal. A pocsékolóan gazdag magvetés Istenünk munkamódszere. Bár teremne sokak életében százannyit az elvetettmag! Az Úi; sokféleképpen keresi az embereket. Az egyik szerény lehetőség Alapítványunk szolgálata. Mégis eszköz lehetünk abban, hogy öröm legyen a mennyben bűnös emberek megtérésén. Göllncr Pál * (Az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány már bemutatkozott az Evangélikus Élet 1992. január 19-i számában. Az érdeklődők írhatnak az Alapítvány címére: 1445 Budapest, Pf. 356.) OLVASÓI LEVÉL Evangélikus rádiós félóra Minden okom megvan a lábmosásra, mert hiszen Urunk igy adott példát, amikor az új parancsolatot, a szeretet parancsát kihirdette (Jn 13,15.34). De amikor manapság keresem a lábakat, csupa fejeket, meg „fejeseket" találok, mert fejük tetején vannak egyesek, akik magyarán „tótágast" állnak. Könyörgök kedves kartársaim és „kórtársaim", hogy ne tegyünk semmit az Igéhez, se cl ne vegyünk belőle, mert annak súlyos következményei vannak (Jel 22,18-20). Fiát mi is történt az Evangélikus Egyház egyik-másik vallásos félórája címén? Jó pár héttel ezelőtt azzal az Igével kapcsolatban, hogy Jézust anyja és testvérei felkeresik (Mt 12,18-20), az az „épületes tanítás” hangzott cl, hogy ezek a testvérek csak „féltestvérek” voltak. József, az apa első házasságából született gyermekek... (így aztán nem lesz probléma a „szüzanya" bálványimádása és mint „Istennek szent anyja”, „mennybemenetele" sem). Egy másik alkalommal Keresztelő János névadásával kapcsolatban részletesen ismertették velünk, Igét váró, egyszerű rádió hallgatókkal, milyenek voltak az akkori politikai viszonyok, és Zakariás az apa, az elűzött és meggyőződése szerint törvénytelenül elűzött főpapi családra való emlékeztetés céljából adta fiának a János nevet. így aztán valószínű „időhiány” miatt nem lehetett megemlékezni azokról a csodálatos eseményekről, amelyek a „mennyei világban” történtek, hogy elküldctctt Gábriel angyal Isten üzenetével és terveivel, hogyan kezdődik a „megváltás” előkészítése az „előhírnök" küldésével (Lk 1, 1-24, 57-64). Mi is történt itt, amire fel kell hívni a figyelmet? - Ilyen és hasonló magyarázatokkal fölébe helyezzük magunkat az Istennek és az Ő Igéjének. Hol vannak ilyenkor a „fejesek”, ők is „tótágast” állnak? így a mennyei világgal nem lehet kapcsolatunk - ha a szöveg vallásosnak is látszik - így csak „földiekkel” lehet törődni, akik felöl Pál apostol sírva mondja, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei, akiknek végük veszedelem... (Fii 3,18-19). Újból és újból az az Ige jön elém, hogy.....a Jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség (ateizmus) minden földre” (Jer 23,15—16). Az előző rendszer idején nem találkoztam olyan ateista tétellel, amit nem a „Biblia tudósaitól" vettek volna át „e világ tudósai". - A sok hálaadásra okot adó események mellett - elég sok baj van kicsinyke egyházunkban. Nem kellene még külön nagyüzemi módon gépi sorvetővel vetni a gazmagot. Azt hagyni kellene az „ellenségének (Mt 13,24-30). Urunk tanítása szerint a nagy baj nem is az, hogy az „ellenség” veti az „álbúzát", hanem az, hogy az emberek alusznak. Mivel egyházunk nevében a nagy nyilvánosság előtt történt az „álbúza" vetése, nagy nyilvánosság előtt kell ellene állani is, ahogy Pál apostol nem nézhette Péter „fejes” voltát, „... amikor nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mind-Az „Erős vár a mi Istenünk" című, a Kossuth Rádió középhullámú adóján kéthetenként elhangzó evangélikus félóra keretében öt-öt percig szoktam beszélni Jézusról, pontosabban Jézus történetének kortörténeti hátteréről. Ez nem igehirdetés. Más műfajban is lehet Jézusról beszélni. És nincs is konkrét alapigéje, amelynek a részletekbe menő kifejtése a feladata lenne. Hanem éppen olyan ismeretanyagnak a közlése történik benne, amely nem tudható meg a bibliai szövegből, de amit Jézus kortársai és az első gyülekezet tagjai még tudtak. A két mcgkritizált rádiós ötperc egyikének tárgya: Jézus testvérei. Tévedés a kritika részéről, hogy Máté evangéliuma 12,18-20 alapján szó lett volna arról, hogy Jézust felkeresik anyja és testvérei. Éz egyáltalában nem került elő. Hanem a 12 éves Jézus jeruzsálemi zarándoklatával kapcsolatban hangzott el pontosan ez: József és Mária ... „kezdenek nyugtalankodni, amikor nem találják Jézust a rokonok között. Rokonokon itt elsősorban Józsefnek első házasságából származó fiait és leányait kell értenünk, akik már felnőttek voltak és saját családjukkal szintén részt vettek a zarándoklaton.” Ez az állítás nem zárja ki, hogy Józsefnek és Máriának voltak közös gyermekei, és még azt sem zárja ki, hogy miközben a már nagyfiú Jézus, szülei tudta nélkül önálló programot csinál, addig öccsei és húgai még József és Mária kezét fogva vagy éppen az apa nyakában ülve teszik meg a zarándokutat. Amit mondtam annak semmi köze nincs az ún. Mária-dogmához. Mondataimmal azt kívántam érzékeltetni, hogy Jézus széles körű és mozgalmas életű családban töltötte gyermekéveit. A másik megkritizált rádiós ötperc tárgya: Keresztelő János névadása. Ez sem igehirdetés volt, hanem ismeretek közlése arra a figyelmen kívül nem hagyható és csak a mi századunkban felfedezett emigráns szerzetesi közösségre és bázisra, Qumránra vonatkozóan. Jézus története valóságosan abban a feszültségben folyt, ami Jeruzsálem és Qumrán között fennállt. Jézus egyikhez sem tartozott. S Qumránban ugyanúgy istenkáromlóként halálra ítélték volna, mint Jeruzsálemben tették. Jézus alakjának páratlansága ragyog fel, ha megértjük, hogy előfutára -, akiről ő a lehető legmegtisztelőbbet mondta: „azok között, akik asszonytól nyájuk előtt...” - jön a „fejmosás”. Hát -így esett most is, hogy lábmosás helyett „fejmosást" kell csinálni. Csak használna. Miért írtam meg, ha röviden is, mindezeket? Az Igével tudok válaszolni: Fia ugyan felingerelhetném (latin: provocare) az én szeretett „kórtársaimat" és megtarthatnék közülük némelyeket (Róni 11,14). Egv „sóhajtozó és nyögő” öreg pap (Ez 9.4.) születtek, senki sem nagyobb Jánosnál" - nevével, neveltetésével és sok egyéb tekintetben is a qumrániakhoz tartozott. Nem vagyok tudós és kutató. Szakemberektől vettem át, amit továbbadok. Az azonban saját szilárd meggyőződésem, hogy mivel Istennek végérvényes kinyilatkoztatása a Názáreti Jézus történeti személyében. Földünk egy konkrét területén és történelmünk egy konkrét időszakában ment végbe, azért nekünk ahhoz, hogy megértsük ezt a kinyilatkoztatást, meg kell értenünk a kort és a körülményeket, amelyben ez a személy élt. Sok élőszóbeli és telefon visszhangja volt ezeknek a rádiós ötperceknek és a máshol elhangzott hasonló történeti előadásoknak. Eddig mindnek a lényege az volt. hogy segítséget nyújtanak abban, hogy ne csak azt tudja és higgye az ember, „hogy" meghalt érte Jézus Krisztus a kereszten, hanem azt is, hogy ki volt a kereszten meghall Jézus és milyen életutal járt végig, amig a keresztig elérkezett. Azok, akik ilyen visszhangot adtak, észrevették, hogy tanúskodások ezek az előadások a térben és időben élt valóságos ember Jézusról, aki elmondhatta magáról, hogy: én és az Atya egy vagyunk, és aki engem lát, az látja az Atyát. Takácsné Kovácsházi Zelma DR. MIHÁLYI DEZSŐ, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője, a Veszprémi Egyházmegye volt felügyelője, az újpesti gyülekezet volt tisztségviselője halálának 10. évfordulóján, 1993. szeptember 15-én, délután 3 órakor az újpesti Megyeri úti temető 19. sz. parcellájában fekvő 3. sz. sírjánál SZEBIK IMRE püspök és BLÁZY LAJOS helyi lelkész szolgálatával megemlékezés lesz. A temető megközelíthető a Keleti Pályaudvari Főpostától induló 30-as autóbusszal vagy a 3-as metró végállomásától szintén a 30-as autóbuszszal. Erre az alkalomra tisztelőit és minden érdeklődőt szeretettel várunk. VÁLASZ EGY „SÓHAJTOZÓ ÉS NYÖGŐ” ÖREG PAPNAK '-'■i /
