Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-09-12 / 37. szám
Evangélikus Elet 1993. szeptember 12. TaTSI jftjis GYERMEKEKNEK 1 Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállók, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utánira. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. , Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. (139. zsoltár) KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA Jézus megkeresztelkedik Az emberek Keresztelő Jánoshoz igyekeznek. Ő megkereszteli őket a Jordán folyóban. Az emberek elhatározzák, hogy megjavulnak. Jézus is a Jordánhoz megy. ő teljesen .tiszta, mégis megkeresztelkedik. Az Isten így szól: Ez az én Fiam, őt hallgassátok! Egy galamb száll le. Keresztelő János Jézusra mutat: ő az, akit vártunk. Az emberek látják, hogy csak Jézussal változhatnak meg. PRÓBÁLD MEG! A gipszöntés fortélyai Tejfölös műanyag pohárba önts egy kis gipszet. Adj hozzá vizet. A masszát keverd tejföl sűrűségűvé, és tetszés szerinti formát önts ki vele. Száradás után, úgy öt perc múlva, kifestheted a „műalkotást”. JÁTÉK Barkochba Az elmúlt héten indítottuk el ezt a játékot. A lap átfutása miatt most még csak a szabályok ismertetése jut nekem. Várom a leveleiteket, de még nem érkezhettek meg. Ismét egy kísérlet. Ismeritek azt a játékot, amikor valamire gondoltam, és nektek úgy kell kitalálnotok, hogy én csak „igen-nem”-mel válaszolhatok. Maga a játék közismert, de nem hiszem, hogy újságon keresztül bármikor is játszották volna már. Nekünk kell ezt kipróbálnunk. Valahogy úgy gondolom a szabályokat, hogy én gondolok valamire, ti pedig levélben elkülditek kérdéseiteket. Egyszerre mindig egy kérdést. Azokat a kérdéseket, amikre „igen” a válasz és előre haladnak, egy-egy ponttal jutalmazom. Az öszszes „igen"-nel válaszolt kérdést - illetve az állítást - közzé is teszem. Onnan indulunk tovább. A rákérdezés, illetve a gondolt dolog kitalálása újabb pontokat ér. Itt egy elfogyó jutalmat gondoltam ki. 20 pontot kapna az, aki az első alkalommal kitalálná. Minden héten fogynak ezek a pontok, tehát az, aki hamarabb találja ki, több pontot kaphat. Vigyázat! A hibás rákérdezéssel ki lehet esni. A legnagyobb problémát a lap hosszú átfutási ideje okozza. Ez azt jelenti, hogy a leveleitek csak két hét múlva kerülnek a rovatba. Ez az első néhány kérdésnél kicsit nehézkessé teszi majd a játékunkat. Türelmeteket kérem ezért. Hogy valamennyit mégis nyerjünk, ezért azt már előre megmondom, hogy egy emberről van szó. A leveleket rövid határidővel kell postára adnotok. A lap dátuma utáni keddig kell elküldenetek. Mindent tudtok. Tehát: Gondoltam egy emberre. Kérdéseiteket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok! MEGFEJTÉS Előző számunkban közölt rejtvény helyes megfejtése az alábbi: KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Odautazás közben azon tűnődtem, hogy tulajdonképpen miért is mondtam igent, mikor Piliscsabára hívtak egy hétre, nyári konferenciára. A falu, ahogy beért a busz, első látásra barátságtalannak tűnt. Kis gyaloglás után elhagytuk a poros központot és elértünk a hegyoldalba. Sajnos elég nehezen találtuk meg a BÉTHEL (Isten háza) nevű szeretetotthont, de szerencsére megérkeztünk. Talán vonattal megyek legközelebb, hisz az állomástól két perc gyalogosan, a magasra nőtt fenyőkkel övezett úton. Az otthon és környéke most meglehetősen feldúlt állapotban van, hisz építkeznek. Egy új épület már készen van, s egy másik épülőben. Ezen kívül még egy-egy ház állt fiúk és lányok rendelkezésére. Az esti ismerkedésre sem duzzadt a kis csapat létszáma 30 fölé.. Másnap reggel hétkor kellett kelni, de az építőmunkások okozta zaj már hattól ébren tartott bennünket. Ezen első benyomásaim alapján a legtöbb „Gyeneshez” szokott táborlakó akár csomagolt is volna. Mégis estére a levegőbe költözött valami furcsa, jó érzés. Szavakkal nehéz körülírni. Olyan családias, szeretetben egységes légkörhöz hasonlított. Tette ezt talán az is, hogy megajándékoztuk egymást karácsonyi ajándékokkal. Igen, jól látjátok. Augusztus 16-án Piliscsabán Karácsony volt. Aztán másnap Nagypéntek, majd Húsvét, ugyanis a délelőtti előadások témái az egyházi esztendő ünnepeit dolgozták fel. így aztán volt még tojásfestés és locsolás (a strandon). A sok vidámság mellett megmaradt a konferencia komoly része, méghozzá igen mélyen. Egyrészről azért mert elég sűrű volt a program (reggeli áhítat, délelőtti előadás, kiscsoportos beszélgetés, Bibliaverseny, esti fórum, esti áhítat, és fakultatív programként diavetítés)'. ' ■ ‘ÖL 1 lÁO;«uU.i ■< . üUlii A másik részről pedig azért, mért nagyon komoly és felnőtt hitéletű kis csapat jött össze. Bátran és őszintén beszélgethettünk egyházi ünnepeink belső egyéni élményeiről, az esti fórumon a new ágéról, szektákról, az egyházról, végezetül pedig az ifiórákról. Az utóbbi téma ráadásként szerepelt, pluszként sürítettük be a többi közé, ún. ötletbörze néven. Ki mivel tud otthon, a gyülekezetben segíteni, az ifi programjait gazdaggá tenni. Ezeket az ötleteket egy csomagolópapírra jegyeztük, s batyunak neveztük. Ki mit visz haza? Ki mit szeretne ezekből saját közösségében megvalósítani? Ezek, vagy hasonló kérdések azt hiszem sokakat foglalkoztatnak. Főként így nyár vége felé, mikor vége a hangulatos táboroknak, az éjszakába nyúló beszélgetéseknek. Senki se szeretné ezeket az élményeket elfeledni, inkább magunkban hordani, valamit hazavinni kívánunk ebből a szeredolog még elmopdani sem azt, ami velünk történt, de megvalósítani otthon még ennél is nehezebb. Ezért mindenki amit csak tudott, beleadott a batyuba, s így ki-ki azt választhatott, amit csak akart. Az utolsó kérdések így hangzottak: Mit kaptál és mit viszel? Az őszinte vallomások helyett „csak” enynyit mondanék: hitet és Krisztusi erőt. Ez mindenki válaszában vatétből, egységből. lamilyen módon benne rejlett. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű S. A. ÓNOS VASÁRNAP Házadba hívtál Istenem, s az ige hála! gyógyított; a békesség, mint fényes felhő szívemre szállt és kétség, gond most nem kínoz; áléit hitem eszmél, éled, lelkemben zeng igaz vigasz: az Ür szeret. Boruk völgyébe hull sugár, csillaggá nő és tündököl, ösvényt mutat, s erőre kap az akarat. 1993. május \VG BORSODNÁDASD Ünnepi istentiszteletre készülődött a Borsodnádasdi kis evangélikus gyülekezet. Hosszú évek óta július 13-án volt először lehetőség két fiatal, Szkálosi Judit és Újvári Agnes konfirmálására. Tóth Melinda ózdi lelkész-aki a borsodnádasdi gyülekezetei gondozza, Jel. 2,10. alapján hirdette Isten igéjét, melyet a templomot majdnem teljesen megtöltött gyülekezet is nagy áhítattal hallgatott. Morvái Judit ózdi fiatallal együtt énekszámmal is köszöntötte az ünneplő gyülekezetei. Hálaadó imádságban kérte, hogy sok fiatal szívét, lelkét nyissa me;g az Lfjr a?; Ige hallgatására és befogadására. A nyomda ördöge! Brrr! Irtó dühös vagyok. Koczor Tamás is biztos irtó dühös. Nem csodálom. Ti úgyis tudjátok, miről van szó. Hiszen aki tud olvasni, észrevette. A nyomda ördöge biztos nem tud olvasni. Szóval, biztos láttátok a gyermekrovatban azt a gátfutós képet augusztus 22-én, s mellette a verset: Porfelhőben. S az ifjúsági rovatban az imádságot: Szeretnék így futni. Átlibbenni az akadályokon... Ezeket fölcserélték. Úgy tűnik. Most bocsánatot kérek ezért - a nyomda ördöge nevében is. Természetesen gondolataitokat a Porfelhőben c. versről kértem. Az imádságról Koczár Tamásnak írjatok. Az ifjúsági rovat címe: Bencze András, Székesfehérvár 8000 Távírda utca 31-33. É Tg, mint Mózes csipkebokra, de meg nem emésztethetik; sem napkelet egészen el nem foglalhatja, sem napnyugat egészen meg nem tarthatta'' - vetette papírra Erdélyről Bethlen Miklós (1642-1716), Erdély bukásának korabeli krónikása. A transzilvánizmus, az Erdély földjéhez tapadó patriotizmus a XVI-XVII. századi magyar gondolkodók- így Mellai Gáspár, Szamosközy István, Medgyesi Pál, Kemény János és Sza/árdi János, Cserei Mihály írásaiban bukkant fel első ízben. Az erdélyi magyarság önálló arculata rajzolódott ki a felsoroltak emlékirataiban. „Ezekben a régi könyvekben és feljegyzésekben találták meg a transzilvánizmus ideológusai azt a történelmi örökségei, amelyre fel lehet építeni az erdélyi magyar nemzetiségi öntudatot.” (Pomogáts Béla: A transzilvánizmus 1983. 86.) Cserei Mihály (1667?-1756) Erdély 1661 és 1711 közötti viszontagságos történelméről szóló emlékezése tanúsítja, hogy a néhai „Tündérkert” mennyire sajátos történeti tradíciókkal bír. Nála lelhető fel memoárirodalmunkban a transzilvánizmus korai alkalmazott kifejezése, a transzilvánizmus értékteremtő gondolatvilága. Erdély történelmének specifikusságát hirdeti meg pátriája hanyatlásakor históriája elé vésett hatodik strófájában: „Bárcsak ezután tanulj Erdély, édes hazám, S a magad fiaiddal élj csendesen egy portán, Magyarországiakkal ne cimborálj puhán, Hogy, mint most, ne törődjél magad szörnyű kárán.” A szülőföld üzenete Cs. Szabó László vallomása Erdélyről A Cserei Mihály-i öneszmélés nemes hagyománya Mikes Kelemen levelein, Apor Péter „Metamorphosis Transylvaniae” című mentalitástörténetén és adomatárán, Orbán Balázs székelyföldi útleírásán, Aranyrákosi Székely Sándor székely honfoglalást megéneklő eposzán érezhető, századunkban pedig - a teljesség igénye nélkül - Tamási Áron „Szülőföldem” címet viselő regénye, Cs. Szabó László „Erdélyben” címmel megjelent vallomása, Sütő András esszéi, valamint Csurka István „Megmaradni” című drámája által él tovább. Líránkban Reményik Sándor (1890-1914) képviseli a hamisítatlan patriotizmust, a magyarság egyetemességigényét, az etnikai konglomerátumot alkotó Erdély nemzetiségeivel való tartós együttélés szükségszerűségét. Nagy adósságot törleszt a hazai könyvkiadás, amikor a magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé teszi Cs. Szabó László (1905-1984) eddig ismeretlen erdélyi vallomását. A kitűnő író s esszéista „Erdélyben” című könyvecskéjét a transzilvánizmus megkapó vallomásaként vehetjük kezünkbe. A Magvető Könyvkiadónál publikált kötetet Cs. Szabó László örököse rendezte sajtó alá. Az író 1940-ben, 16 évi kényszerű távoliét után, meglátogatja szülőföldjét, Erdélyt. Erről az utazásról készült ez a naplószerü élménybeszámoló. Beszél az utazás apró élményeiről és az erdélyi magyar kultúra évszázadairól. Könyve első fejezetében az erdélyi művelődés jelentőségét állapítja meg, esszéisztikus keretű történelmi panorámát írva. A hunok és a székelyek ősi eredetéről vall, a székely rovásírás ősiségéről. A hun és székely emlékezet kontinuitását fogalmazza meg, miközben Erdély természeti kincsekben való gazdagságáról és nagyszerű iparáról sem feledkezik meg. E helyen nyújtja saját képét a transzilvánizmusról: „Erdély a magyar birodalom 'szegény gazdag’-ja. Egy kicsit mindig külön ország volt s a 'transzilvánizmus', vagyis az állami önállóság csak később odaragasztott támasztópillér azon a templomon, amit erdélyi léleknek hívunk. A templom hamarább elkészüli, mint ez az államjogi támaszt ópillér.” Második fejezetének címe: „Kolozsvári gyermekkor". Régi emlékek, megélt epizódok elevenednek meg. Az ízes magyarsággal megszerkesztett fejezet hiteles rajza a kolozsvári egyetemnek, a Farkas utcának, és a házsongárdi sírkertnek. Harmadik fejezetének nagy élménye a második bécsi döntés. 1940. augusztus 30-án megszületik a második bécsi döntés; Észak-Erdély és Székelyföld, Nagyvárad és Kolozsvár ismét Magyarországhoz kerül. Módosulnak a határok... A lelkesedés általános. Cs. Szabó László is megörökíti Erdély részleges visszatérését. Az erdélyi múlt szintézise a következő részlet: „Ezentúl a Király-hágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelyben Arany Jánoska írt; a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte; á kert, amelyben a két Ady sírokat mért; az udvar, ahol Wesselényi a lovait szemlélte; az ablak, melyből Petőfi a máramarosi bércekre látott; a tanácsterem, melyben Kölcsey fél szeme borongott; a kopjafák, amiken Jézust várják a megszelídült tatár magyarok; a szembenéző két ház, amelyben Mátyás és Bocskay Köszönjük Fónyad Pál nagykanizsai, Győri Gábor orosházi, Tamási Tamásné cs Tamási Tamás iharosbercnyi lelkészeknek, a fóti kántorkepzős fiataloknak, akik fiunk, Illés József Gábor kántori bizonyítvánnyal rendelkező 22 éves műegyetemista-hallgató temetésén 1993. augusztus 10-én részt vettek; igehirdetéseikkel, imádságaikkal, virágaikkal igyekeztek fájdalmunkat enyhíteni. A gyászoló család Iharosberényből Pedagógus csendesnapot és fórum-beszélgetést tart szeptember 18-án, szombaton 10 órai kezdettel a Deák téri gimnáziumban a Budai Egyházmegye és a Luther Márton Szövetség. bölcsője ringott; a temető, amely kibékítette az elaszott Apáczait s az üldözött Tótfalusi Kis Miklóst; a templom, amelyben Dávid Ferenc zúgott; a könyvtár, ahol Kazinczy összerázkódott az elálmélkodástól; a hágó, melyen a hunok visszavonultak; a búcsúhely, ahol Szent Ferenc megbocsát a székelyeknek; a falu, ahonnan a kis Csorna Sándort az enyedi főtanodába küldték ; a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életéi; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta a bujdosó leveleit ; a rét, amely Kriza szép ’kápolnavirágait' termetté; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik az Istent s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált." Mindez egy mondatban: Erdély öröksége egy mondatba sűrítve. A negyedik „epilógusszerü” fejezet a házsongárdi temető rengetegei közé kalauzol el. 1940. november 1-jén írja „Mindszentek a házsongárdi temetőben” címmel: „Fönn a tetőn, az öreg nyárfa körül számolom a halhatatlanokat. A tizediknél abbahagyom. De ezekhez a híres sírokhoz hozzágondolom a többi erdélyit s ezekhez a halottakhoz hozzágondolok egy halottat a segesvári síkon." Petőfi Sándort. A transzilvánizmus őszinte, bámulatos nyelvi formagazdagságga és történelmi tényanyaggal lejegyzett vallomása Cs. Szabó Lászlónak ez a könyve. Segíti nemzettudatunk megerősítését, a nemzeti önismeret ápolását. Ott a helye a régi erdélyi emlékírók könyvespolcán. Az elmúlt évtizedekben súlyos csorbát szenvedett magyarságtudatunkat elmélyíti, egészséges nemzettudatot hirdetve, önarcúságra és ezzel együtt - a transzilvánizmus mai mozgatóerejeként - a közös sorsvállalás elfogadására, kultúrák és nemzetek iránti toleranciára nevelve. Ifj. Tompó László
