Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-09-05 / 36. szám

Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1993. SZEPTEMBER 5. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 13. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft Csalunk szóval, ha ajkunk mást beszél, mint amit a szívünk rejt. Augustinus A TARTALOMBÓL EMLÉKEZZETEK! EMLÉKEZZÜNK! HITOKTATÁSUNK SZÍNGAZDAGSÁGA A PIHENÉS HASZNA ERDÉLYI UTAK A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium 99 Hitüket kövessétek” Emlékezés Ordass Lajos püspökre két, hogy otthonunkban velünk együtt lakik Isten. Ebben az életrajzban magam is minden oldalon kiírhatnám, hogy itt és itt, így meg így láttam meg világosan Isten ujját és tapasztal­tam meg gondviselő intézkedését. Hogy nem így teszek, abban is szü­leimtől hozott fölfogásom rejlik. Én az egész életemről vallom, hogy az szüntelenül Isten irányítása alatt állott és benne Isten mutatko­zik meg. Függetlenül attól, hogy minduntalan rá mutogatok-e vagy sem. Sőt talán éppen a csöndes Tizenöt évvel ezelőtt (1978. au­gusztus 14-én) hunyt el D. Ordass Lajos, egyházunk hitvalló püspö­ke. Az évfordulón Deák téri gyüle­kezete a vasárnapi istentiszteleten emlékezett püspök-lelkészére. Az Ordass Lajos Baráti Kör a sírnál tartott istentiszteletet, melyen mintegy negyvenen voltak jelen és az igehirdetést Ittzés János kőszegi lelkész tartotta. Ordass püspökre emlékezünk ma egyházunkban. Ez az emléke­zés ma sem lehet más, mint Isten­nek való hálaadás. Egy olyan kor­ban, amikor az egyház léte - embe­rileg szólván - fenyegetett volt, Is­ten adott igéjéhez hű, hitvalló ma­gatartásában állhatatosan kitartó pásztort, akinek hűsége és megál­lása jellé lett itthon és szerte a ke­resztyén világban. A Zsidókhoz írt levél figyelmez­tet bennünket 13,7-ben: „Ne feled­kezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Fi­gyeljetek életük végére és kövessé­tek hitüket.” Mi az, amit mi, mai magyar evangélikusok Ordass La­jos példájából elfogadhatunk és követhetünk? A követendő példa Jézus Krisztusban való hite, erről szól az ige is: hitüket kövessétek! Önéletrajzi írásában gyermek­korára visszatekintve tesz vallo­mást arról, hogyan alakult, formá­lódott hite a családi otthonban. „Ebben az otthonban éltem le életem első tíz évét. A sokgyerme­kes szegény tanító gyermekének élete volt ez. Boldog élet! Szüleim szigorúan neveltek (édesapámat a faluban ,a szigorú tanító’-nak is nevezték), és korán munkához szoktattak. Ebből az otthonból hoztam el lelkemben mindazt, ami az életben megállni segített. Édesatyám nem­csak egyházi alkalmazott volt, ha­nem az egyházban is élt. Nem úgy értem ezt, mintha otthonunkban valami pietisztikus kegyesség ural­kodott volna el. Édesanyám evan­­géliomi keresztyénsége is élethor­­dozó erő volt. Szüleim vallásossá­ga nem állt külsőségekből. Életföl­fogásuk igen komoly volt, isten­­tiszteletnek tekintették még legfá­rasztóbb munkájukat is. Bennünk, gyermekekben is kétségtelenné tudták tenni azt a meggyőződésű­hallgatásban szólal meg Isten a legvilágosabban. Isten már sok­szor tett így.” Isten irányításának elfogadása, az Isten „kezében” folyó élet az, amit ennél az emlékezésnél is fel kell vállalnunk. Ebben áll előttünk a hitvalló püspök példája, aki „csöndes hallgatásban” is Isten vi­lágos megszólalását hallotta meg és aszerint élt, cselekedett. Emléke­zésünk egyik ága a hálaadás Isten­nek, a másik pedig ennek az útnak felvállalása. Tóth-Szöllős Mihály „Egy faluba mentek, ...melynek Emmaus a neve... Jézus vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Erre megnyílt a szemük.” (Lk 24, 13.30-31.) Örömmel értesítjük, hogy a nyíregyházi EMMAUS EvangéUkus Szeretetotthon felszentelése 1993. szeptember 18-ón, szombaton du. fél 4-kor lesz, (Korányi Frigyes u. 162/A) melynek szolgálatát: SZEB1K IMRE püspök végzi. Erre az alkalomra szeretettel meghívjuk: a szeretetotthon IGAZGATÓTANÁCSA Mózes Árpád püspöknek, a Romániá­ban élő ágostai hitvallású zsinatpresbiteri magyar evangélikusok főpásztorának szí­ves hívására 10 napot töltöttünk felesé­gemmel a szomszéd országban élő hittest­véreink között. Számos gyülekezetben szolgáltunk és a lelkészi kar jelentős részé­vel találkoztunk. Erről a látogatásról kí­vánok beszámolni olvasóinknak. Erdély - e szónak különös csengése. Kultúrák találkozását, népek együttélését, harcát és vívódását, keserűségét és örömét ébreszti bennünk a múlt, de a jelen feszült­ségteli valósága is. Erdély - ízlelgetem a szót a 20. század végén. Múltja büszkeséggel tölt el, a füg­getlenség és szabadság földje, ahol a sokfé­leség természetes volt, a másmilyenség tisz­teletben tartatott. A tordai dekrétum pe­dig 425 éve hirdeti a lelki-szellemi szabad­ság emberi méltóságot tisztelő alapelvét. Erdély-e földrajzi tájegységnév, évszá­zadokon át a magyar történelmi múlt szer­ves része. Napjainkban erdélyi magyarok­kal találkozunk honi földünkön éppúgy, mint Bécsben, Bonnban, Londonban vagy Oslóban. De a többség otthon maradt. Alig mondható ez el az erdélyi németajkú szászságról. A korábbi közel félmilliós né­metajkú lakosság - beleértve a svábokat is - napjainkra 25 ezerre zsugorodott. Többségük Németországba vándorolt az elmúlt évtizedek alatt. Erdély - magyar evangélikus püspök­séggel, 33 anyagyülekezettel, 35 ezer kö­rüli evangélikussal, 31 lelkésszel két espe­­rességben. E száraz statisztikai adatok azonban semmit nem mondanak el önma­gukban az Erdély-Iakta hittestvéreinkröl. Legfeljebb annyit, kicsi szórványegyház, kétszeres kisebbségi sorsban, nyelvük és hitvallásuk következtében. Kolozsvár (Cluj-Napoca) az első gyüle­kezet, ahol szolgálatot végzek. A sokak előtt ismert „fehér templom”, Járosi An­dor és Reményik Istenhajléka többszörösen dobogtatja szívemet. A nyár kellős köze­pén is telt templom gyülekezete fogad, fi­gyelő szemek, nyitott szívek biztatást, re­ménységet, az összetartozás bizonyosságát várják. A 37. zsoltár igéje kapcsolta egybe gondolatainkat: Hagyjad az Úrra minden utadat, Ő megcselekszi végre, ami jó! A gyülekezet ezen a július végi vasárnapon emlékezett meg Bartalis Jánosról, a sza­­badverselés erdélyi megteremtőjéről és a Apácai leány szavalókórus a Bartalis-cmlékistcntisztclcten romániai magyar egyház 26 éven át szol­gáló országos felügyelőjéről. Egyszerre tartják számon az erdélyi magyar iroda­lomtörténet neves alakjaként és az evangé­likus egyház nehéz időkben hűséggel hely­tálló felügyelőjeként. Kis Béla helyi lelkész ihletett előadásban szólt a gyülekezet előtt Bartalis János kimagasló személyéről. A 100 éve született költő méltatására még később visszatérünk. Kolozsvár az er­délyi magyar egyház szellemi-lelki köz­pontja. A közös protestáns (református, evangélikus, unitárius) lelkészképző inté­zet egyetemi rangú teológia, ahol 12 fiatal evangélikus készül a lelkészi pályára. Ko­vács László orgonaraűvész, teológiai do­cens képviseli a lutherániát a közös fakul­táson. Biztató a lelkészi utánpótlás, a gyü­lekezeti élet is eleven. A közös lelkészkép­zés a későbbi ökumenikus együttműködés biztos záloga. Arad. a korábbi püspöki székhely, utunk következő állomása. Igaz, útközben betérünk a nagyváradi lelkészcsaládhoz, rekkenő hőségben jól esik a parókia hűs csendje. Máthé Csabáék igazi magyaros vendégszeretettel nyitják meg szívüket s otthonukat előttünk. Megtekintjük a kül­ső renoválás alatt levő neogót templomot, 1903-ban szentelte Zelenka Pál egykori tiszai püspök. Pezsdülő gyülekezeti élet szép jövőt sejtet a dinamikus lelkészi mun­ka áldásaként. Arad szerda esti gyülekeze­te közel 200 lelket számlál. Mózes Árpád püspök még esperes-lelkészi szolgálata ide­jén kezdte el az 1905-ben épült templom renoválását. Akkor kétezren felüli volt a létszám, napjainkra harmadára csökkent. De élni akar a múltjával magyar történel­münkbe nevét fájdalmasan beírt város evangélikussága. Istentisztelet után a kör­nyék lelkészeivel találkozunk, megannyi kérdés, érdeklődő tekintet: hány órát kel­lett a határon várakozni, tanulhatnak-e magyar gimnáziumainkban erdélyi diákok és milyen a Balaton vize s közlekedése. Üdülőinkben három lelkészházaspár tölti szabadságát Erdélyből, fiatalok Foton vesznek részt a kántorképző tanfolyamain, néhányan ifjúsági konferenciára érkez­tek... Szóba kerül a testvérgyülekezetek ügye is. Néhány erdélyi evangélikus közös­ség még árvának érzi magát, mert hazai eklézsiáink közül senki nem nyújtott test­vérkezet nekik. Pedig erre sajátos helyze­tüknél fogva nagy szükségük van. Az imádságban való összetartozás, a kölcsö­nös látogatás itthon elégedettebbé, ott re­ményteljesebbé teszi keresztyénségünket. Középkorú orvos kalauzol bennünket a városon végig. Szavaiból kitűnik, mennyire szereti szülővárosát, szakértel­me épületek múltjának részletes ismerte­tésére és szép képtárukban a vezetésre is kiterjed. Áhítattal állunk meg a 13 vértanú ki­végzési helyén, bizony megérdemelnének ők szabadságszeretetükért és honfiúi áldo­zatukért egy méltó emlékművet. Szebik Imre Az Alberti Gyülekezetben 1993. szeptember 5-cn vasárnap délután 4 órakor felszenteljük új iskolaépületünket, újraindítjuk az 1711 -ben alapított evangélikus ál­talános iskolát. A felszentelés és az igehirdetés szolgálatát Szebik Imre püspök, az országos elnök­ség tagja végzi. A díszközgyűlésen beszámoló hangzik el. Ünnepi beszédet mond dr. Kál­mán Attila államtitkár. Hálaadó ünnepünkön részt vesz és szolgál Bánffy György színművész. A templomi ünnepség után fel­szenteljük a szeretetotthon új épületrészét. (Albertirsa, Pesti út 106.) Az Alberti Gyülekezet Elnöksége Hiábavaló? Bolondság? Választékbővítés? Divat? Luxus? DR. MIHÁLYI DEZSŐ, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője, a Veszprémi Egyházmegye volt felügyelője, az újpesti gyülekezet volt tisztségviselője halálának 10. évfordulóján, 1993. szeptember 15-én, délután 3 órakor az újpesti Megyeri úti temető 19. sz. par­cellájában fekvő 3. sz. sírjánál SZEBIK IMRE püspök és BLÁZY LAJOS helyi lel­kész szolgálatával megemlékezés lesz. A temető megközelíthető a Keleti Pá­lyaudvari Főpostától induló 30-as autó­busszal vagy a 3-as metró végállomásától szintén a 30-as autóbusszal. Erre az alkalomra tisztelőit és minden érdeklődőt szeretettel várunk. Van egy olyan társasjáték (Kér­dezz - felelek), amelyben néhány szóból, kifejezésből, meghatáro­zásból kell kitalálni egy tárgyat, évszámot, személyt vagy fogalmat. Értelmes, okos játék. Vajon ezekből a szavakból, vagy a kérdőjeles szavak összességéből ki jött rá, hogy a hitoktatásról sze­retnék írni?! Nekem ezek a szavak ugrottak be, amikor megkaptam a cikkfelkérést. A hitoktatás ma igazán forron­gó kérdés, s talán ahány embert megkérdeznénk: kell-e a hitokta­tás vagy nem, és milyen legyen, milyen ne legyen, annyiféle választ kapnánk. HIÁBAVALÓ? - sokaknak ez a véleménye. „Sokáig megvoltunk nélküle és nem dőlt össze a világ... Úgysem tudjuk heti 1-2 órában ke­resztyénné nevelni a gyermekeket... Minek terheljük meg ezzel is a kisis­kolásokat?” Hadd álljon itt válasz­ként Pál apostol szava: „a ti mun­kátok nem hiábavaló az Úrban!” Kedves Hitoktatótársaim, ez a buz­dítás, bátorítás nekünk is szól! Hányszor érezzük úgy, hogy emberileg mindent megpróbál­tunk, de úgy tűnik, minden hiába. A gyermekeket nem érdekli a hit­tan. Közönyösek és nem veszik elég komolyan az Isten ügyét! De az apostol szava biztat: nem hiá­bavaló a ti munkátok!” Az év végi hatalmas virágcsokromból kikan­dikált egy vonalas papír, rajta dü­löngélő elsős betűk: „Márti néni, köszönöm, hogy megtanítottad az egyházi énekeket!” Nem hiábavaló... BOLONDSÁG? - A társada­lom egy része bolondságnak tartja a hitoktatást, hiszen annyi modern tudományra, nyelvismeretre van szüksége a gyermekeknek. Ilyen ódivatú dolgokkal tömjük tele a fejüket? Hiszen ebből nem lehet majd megélni... „A keresztről szóló tanítás bo­londság azoknak, akik elvesznek, de nekünk Isten ereje.” A hitokta­tás - az én felfogásom szerint - Istennel kapcsolatos ismeretek közlése, tanítása, sohasem feledve a célt: a gyermekeket elvezetni Is­ten közelébe, a kereszt közelébe, a Megoldáshoz! VÁLASZTÉKBŐVÍTÉS? DI­VAT? - A kényelmesebb szülők talán ezt érzik. Sok érdekeset ta­nulhat a hittanórán a gyermek, hadd menjen... Ez is egy szín, nem árt a műveltségének... Most min­denki beíratja, ez a „menő” - lám, szabad ország vagyunk... Hadd feleljem ezeknek az embe­reknek „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz!” Nem a divat függvénye, s ezért a hitokta­tás sem lehet az. Minden szakmai elfogultság nélkül állítom: a hittan alaptárgy. Azéletünk iránya, minő­sége függhet attól, tudtunk-e jó Alapra, Jézus Krisztusra építeni. LUXUS?- Talán néhány gyüle­kezetben úgy érzik. Persze fontos a hittan - a nagy gyülekezetekben, ott ahol több lelkész vagy munka­társ van, de a pici, törékeny gyüle­kezetben? Ott luxus ilyenre erőt, időt fordítani... A hitoktatás nem luxus! Nem egy-két ráérő pap vagy unatkozó papné találta ki. Jézus parancsá­nak engedelmeskedünk, aki így küldte tanítványait: „...menje­tek... tegyetek tanítvánnyá min­den népet...” Hogy a hitoktatás iskolai vagy gyülekezeti - ez rész­letkérdés. Mindkettőnek ugyanaz lehet a feladata: gyerekeket és raj­tuk keresztül családokat, Jézushoz segíteni. A különbségeken túl mindkét formában közös, hogy nem „kivasalt”, illedelmes gyerme­kekkel dolgozunk vasárnap reggel, hanem fáradt, izgő-mozgó túlter­helt gyermekekkel ötödik-hatodik órában vagy késő délután, este... Ez nem könnyű munka, de Jézus nem is könnyű életet ígért követői­nek, hanem boldog, tartalmas, örök életet. Kedves Gyermekek! Legyetek nyitottak, s tudjatok meg minél többet az Élet forrásáról, az Élet Szépségéről, az Élet Értelméről! Kedves Szülők! Ne a hittantól féltsétek gyermekeiteket! Isten le­leményes fantáziával '„kárpótolja” a gyermekeket a hittanra fordított egy-két óráért! Kedves Hitoktatók! Egyre töb­ben végezzük ezt a munkát. Felké­szítve vagy a magunk erejéből küszködve, segítőkész társakkal körülvéve vagy magunkra hagyat­va, segédeszközökkel vagy ma­gunk kreálta bábokkal, rajzokkal - mindegy, csak fel ne adjuk! Isten adni akar, a gyermekeknek raj­tunk keresztül akar adni! Ismere­teket, örömöt, hitet! Nekünk pe­dig a gyermekeken keresztül, az isteni szeretetre, erőre rácsodálko­zó szemeken keresztül akar adni. Isten munkatársai vagyunk, ha nem is érezzük sokszor alkalmas­ságunkat! De Isten küld és velünk van a nehéz tanórák alatt is! Istenünk áldd meg ezt a munka­ágat, hogy Rólad tudjunk tanús­kodni, hogy jól lássuk a Célt! Te végezd el bennünk s a ránkbízot­­takban a Te munkádat! Gáncs Petemé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents