Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-08-29 / 35. szám

Evangélikus Elet 1993. augusztus 29. 1*0 iftS GYERMEKEKNEK____ % A. üunkával együtt táboroztunk. Néni tud járni. Egy kerekes székben ül. Csak két napig volt furcsa. Aztán már annyira közénk tartozott, hogy egyáltalán nem volt kínos vele lenni. Már nem szégyeltem, hogy tudok járni, enni, öltözni. Ma érte imádkozom. Jankáért és a többiekért. És bocsásd meg nekünk, hogy mi a lelkűnkben vagyunk bénák. CSODÁK A hangyász Van valami közös a hangyász és a nagycsoportos óvodások közön. A foghíjasok rendjébe tartoznak. Az óvodások azonban csak időlegesen, inig a hangyászok mindig. A hangyásznak ugyanis nincs foga. Nincs is rá szüksége, kivéve, ha néhanapján egy-egy rágósabb han­gyáival találkozna. A rágós hangya azonban legalább olyan ritka, mint a fogas hangyász. Az elmondottakból már kitalálhattátok, hogy a han­gyász hangyákat eszik. A hangyászok történetéhez tar­tozik az a nehéz kérdés, hogy egyáltalán mit tudnának megenni. A száljuk ugyanis olyan hihetetlenül kicsi, hogy ehhez egy hihetetlenül kicsi valamit kellett találni, ami belefér. Végül rátalált a hangyára. Szerencséjére és a hangyáik balszerencséjére. A vadászai a következőképpen zajlik. A hangyász meglátja a hangyabolyt. A hangyák nem látják a han­gyászt. A hangyász odamegy. A hangyák még mindig nem látják a hangyászt. A hangyász kidugja az 50 centis nyelvét és a lábával szét túrja a hangyabolyt. A hangyák még mindig nem tátják a hangyászt, de már sejtenek valamit. A hangyász beledugja a nyelvét a hangyabolyba. A hangyák még mindig nem látják a hangyászt és rámásznak a nyelvére. Amikor megtelik a nyelve, a hangyász visszahúzza azt a hihetetlenül kicsi száljába. Ekkor a hangyáik már világosan látják a han­gyászt, de már késő, mert eltűnnek a sötétben. Végleg. A hangyász persze egy csomó szemetet és homokot is felszed, de ez öt alig zavarja. Ez még a hangyákat is kevéssé. Gyászolnak. A hangyász pedig jóllakóltan el­kocog karmos hibáin. Ilyen az élet. JÁTÉK Betűvadászat 3. Próbáljuk meg betűnként megtalálni ennek a nehéz feladatnak a megoldását! Azért, hogy a mondat képét lássuk, tegyük magunk elé újra a mondatot jelző táb­lát! Ez a mondatot jelölő tábla: ed a IMIM n TTTTT nrr um A kérdésekre a válaszok így hangoztak: Ádám 930 éves volt. IMóz 5,5 - 5 db G A karbunkulus a hősen egyik köve. 2Móz 39,11 3 db S Pál a hajósokat. ApCsel 27,34 4 db 1 Kornéliusz akarta Pétert isteníteni. ApCsel 10,25 - 6 db A A 23. zsoltár juha. - 3 db Z Jónátán, Dávid barátja. ISám 22,36 - 4 db N Jézus a templomadót egy hal szájából szedte ki. Mt 17,24-27 - 2 db Y Sára temetkezési helye volt az a fold. IMóz 23,20 - 3 db E Éli, Sámuel tanítója ISám 4.18 2 db J Jakabot karddal végezték ki. ApCsel 12,21 - 3 db T Nátánáel a fügefa alatt ült. Jn 1,48 2 db K Gedeon a présházban csépelte a gabonáját. Bír 6,11 I db Á Az idézet az 51. zsoltárból, Dávid zsoltárából volt. - 2 db M Az ajándék betűk pedig 2 db R és Y, É, D. A betűket kirakva ezt a mondatot lehetett kitalálni: Így jár az, aki magának gyűjt és nem isten szerint gazdag. Kétségtelenül az eddigi legnehezebb játék volt ez. Éppen ezért nagy dolog az, hogy voltak megfejtők: Bánki Renáta - Várpalota, Tóth Kálmán és Katalin Budapest XIV., Zimmermann Erna Szügy, Fancsali Ifjúsági Kör, Illés Adél Egyházas­­dengeleg. Benke Zsuzsanna Ajka. Gratulálok! Már nem irotn ide a háromfordulós játékunk nyeremény­listáját. Aki a háromból kétszer szerepelt a nyertesek között, azok kapnak jutalmat. A jövő héten új játékot kezdünk. PRÓBÁLD MEG! VÍZIMALOM Ha patak partján nyaralsz, ilyen kis vízimalmot tudsz készíteni. Csak néhány ágacska, egy kis spárga és néhány falevél kell hozzá. A szerkezetet úgy helyezd cl, hogy a falevelek a vízbe érjenek. Készítették: Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. FIATALOKNAK Közeledik a nyár vége. Látszik ez abból, hogy érkeznek az első beszámolók a különböző táborokról, hanem abból is, hogy kis figyelmet szeretnék szentelni az ifjúsági munkára is. A következő két számban a veszélyeztetett és lelkileg sérült fiatalokról olvashattok. Címünk továbbra is: Bencze András, Székesfehérvár, Távírda utca 31-33. 8000. VESZEL YEZTETETT ÉS SÉRÜLT FIATALOK I. Hazánkban jelenleg minden ne­gyedik házasságkötés válással vég­ződik. Ez évente mintegy 30 ezer gyermeket érint. Közülük sokan állami gondozottak lesznek, má­sok pedig az egyik szülőhöz vagy a nagyszülőkhöz kerülnek. 1986-os adatok szerint Magyar­­országon 600 ezer alkoholistát tar­tanak nyilván. Ennek a számnak négyszereséi teszi ki azoknak a kö­re, akik valamilyen formában szenvednek az alkoholistáktól. Az érintett gyerekek száma több száz­ezer lehet. A narkósok száma (a nyilván­tartottaké) 30 ezer Magyarorszá­gon, de becslések szerint létszámuk elérheti a 90 ezret is. Az igazi ve­szély a 6 és 18 év közötti fiatalokat fenyegeti, akik talán csak egyszer vagy kétszer ragasztóztak vagy gyógyszereztek eddig, és még nincs igazi veszélyérzetük. A hivatalos statisztikák szerint az öngyilkossá­gi halálozásban világelsők va­gyunk. 100 ezer lakosra több, mint 45 öngyilkosság jut. A 20-24 éves korosztályban jelenleg a leggyako­ribb, a 15-19 évesek között a köz­lekedési balesetek után a második leggyakoribb halálok az öngyil­kosság. Ezek az adatok önmaguk­ban is ijesztőek. Ha elemezni kezd­jük őket, kiderül, hány oldalról fe­nyegeti veszély fiataljainkat. Mit tehetünk, mit teszünk megmentésükért? A kérdés második felére válaszul azt kell mondanunk, hogy sajnos, nem sokat. Itt is igaz, mint az egészségügy sok más területén, hogy erőfeszítéseinket inkább a betegségek gyógyítására, és nem a megelőzésére összpontosítjuk. így az egészségügyből „betegségügy” lesz. De mit tehetnénk a megelőzés érdekében? Először széleskörű fel­­világosító nevelő munkát kellene végezni az iskoláskorú fiatalok kö­zött. Ez minden további munka alapja. Emellett szükség lenne a pedagógusok, nevelők, egészség­­ügyi dolgozók jó példaadására. Ezen túl, rendszeresen kellene ellenőrizni azokat a szórakozóhe­lyeket, klubokat, szabadidőköz­pontokat, ahol a fiatalok tömege­sen jelennek meg. A szenvedélybe­teg fiatalok normálistól eltérő ma­gatartásmódja annak a jele, hogy konfliktusaikból menekülni szeret­nének. A dohányzás, az italozás, a kábítószerezés, végül a bűnözés ennek a téves útnak egy-egy állo­mását jelenti. A sérült, beteg fiatalok gondo­zása, kezelése, gyógyítása elsősor­ban az egészségügyi hálózat sza­kembereire tartozik. A megelőzés, a felvilágosítás, beilleszkedés terü­letén egyházi szervezetek, közössé­gek is tevékenykedhetnének szere­tő, szolgáló-gyógyító közösségek megalakítása révén. Milyen karakterrel kellene ren­delkezniük ezeknek a gondosko­dó, gyógyító közösségeknek? Min­denekelőtt befogadókészeknek kellene mutatkozniuk e fiatalok iránt is. A veszélyeztetett és lelkileg sérült fiatalok ugyanis a felnőttek világának peremére kerülnek. A támasz és közösség nélkül ma­radt fiatal - mint minden ember -vágyik a megértés, a türelem, a szeretet után. A befogadó, keresz­tyén közösség „menedékhellyé” válhat a magányos, kiábrándult fia­tal számára. Ezért buzdítlak benne­teket, hogy lakóhelyeteken igye­kezzetek megszervezni az ifjúsági órát (ahol lehetséges), ahol pedig már van ilyen ifjúsági közösség, hív­jatok minél több fiatalt közétek, hogy a lelki sérültekből gyógyultak legyenek, s a kábítószer helyett azt a megoldást keressék, amelyet az élet Ura kínál. Jézus a tékozló fiú példázatában feltárta azt a lelkületet, amely a veszélyeztetett fiatalok megmenté­séhez nélkülözhetetlen. A fiát befo­gadó apa magatartása a követke­ző: „... (a tékozló fiú) útra kelve el is ment apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszán­ta, elébe futott, nyakába borult és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem va­gyok méltó, hogy fiadnak nevezze­nek. Az apa viszont ezt mondta szol­gáinak : Hozzátok ki hamar a leg­szebb ruhát és adjátok reá, húzza­tok gyűrűt a kezére és sarut a lábá­ra ! Azután hozzátok a hízott bor­jút és vágjátok le! Együnk és vi­gadjunk, mert ez az én fiam meg­halt és föltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezd­tek.” Lk 15,20-24. Ez a befogadó, elfogadó, megbocsátó lelkűiét, bi­zalmat sugárzó magatartás - gyó­gyító erő! Molnárné Varró Mária TÓALMÁS 1993 Ezen a nyáron is, mint minden nyáron 1990 óta, voltam Tóalmáson, az Élet Szava nemzetközi szer­vezet ifjúsági táborában. Sok élményben volt ré­szem, és ezeket szeretném veletek megosztani. Isten lehetőséget adott nekem arra, hogy idén ne mint táborozó, hanem mint vezető, ún. tanácsadó legyek ott. A táborok egy hetesek, és céljuk, hogy elmélyüljön a kapcsolatunk Istennel. A délelőttök áhítattal. Biblia-tanulmányozással és személyes Bibliaolvasással telnek el. Délután pedig közös já­ték van, aztán sok szabadidő, majd este megint közös együttlét. Hétfőn a táborozókat két csoport­ra osztják, ez a két csoport versenyezik egymással játékokban az egész hét során. Először is nevet kell választaniuk és csatakiáltást. Kedd esténként „jclenef’est szokott lenni, minden szoba előad egy vicces jelenetet. A szerdai nap különlegessége a tá­bortűz, amelynél sok-sok éneket éneklünk és meg­hallgatunk egy igehirdetést. Csütörtökön a tábor egész délutánra kimegy a kátai Aprópusztára, ahol lehetőség van lovaglásra és kocsikázásra, esetleg - ha sikerül - ostorpatttogtatásra is. Utána ott a szabadban fogyasztjuk el a vacsorát. Pénteken is­mét van egy tábortűz, hisz ez a búcsúest. A tűznél lehetőség nyílik arra, hogy a táborozok bizonysá­got tegyenek. Ezen kívül minden héten van egy koncert is, amin az ott szolgálók, esetleg meghí­vott vendégek énekelnek-zenélnek. A tábor célja az, hogy fiatalokat Krisztushoz vezessen, és ezek után gyülekezetük hűséges tagjai legyenek, bekapcsolódjanak a szolgálatba. Ha sok­sok vidámságra, lelki élményre és hitbeli megerő­södésre vágytok, ne hagyjátok ki ezt a lehetőséget. Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, és ti is eljöttök Tóalmásra. Az ÚR áldását kívánva: Széli Kinga Lídia Az Élet Szava Alapítvány címe: Budapest 1145 Törökőr u. 17-19. fszt. 2. Czvittinger Dávid tanulmányai Idén emlékezhettünk meg az evangélikus Czvittinger Dávid­ról, születésének kétszázötvenedik jubileumán. A magyar irodalomtörténet-írás Szárnyéi József nemzedékétől Turóczi- Trostler Józseféig számos tanulmányban érintette e különös ti­zennyolcadik századi „hungarus" életútját, tanulmányait és hatá­sát. „A nemzeti önismeret kezdetei" című arcképvázlatban (Ev. Élet. 1993. márc. 7.) megpróbáltam összegezni örökségének je­lentőségét. Azóta kerüli kezembe Tárnái Andor irodalomtörténész tanulmánya, amely „Egy magyarországi tudós külföldön" címmel jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének folyóiratában, az „Irodalomtörténeti Közlemények” 1993/1. számában. Mi újat tud nyújtani Tárnái Andor körbejárása Czvittinger útjai körül? A szerző egyébként mint bevallja negyedszázada foglalkozik irodalomtörténet-írásunk korai szakaszával, ámbár szintetikus összefoglalást még nem tudott írni a kérdéses korszak­ról. Életrajzi vonatkozásban németországi forrásokból merít Tár­nái Andor: dr. Martin Brecht tübingeni levele (1968) szerint 1679-ccn született Czvittinger. Egyetemi jelentkezése előtt huma­­niórákat hallgatott Neukölln gimnáziumában. Rotarides Keresz­téiy (id. Burius János sógora) pártfogásával. 1688-tól Lipcsében folytatta tanulmányait, míg Halléban magiszter lett 1694-ben. Már itt foglalkoztatja az írói enciklopédia terve; felhasználja később a Specimen összeállításához DÚdith András epitáfiumát, valamint Révay l’éter id. Burius János egyháztörténetének elősza­vában található sorait is, amelyek a magyarságról elhangzott különféle előjelű értékítéleteket tartalmazzák újakkal beillesztve. Czvittinger 1698-ig humaniórákat tanul, majd Altdorfban hallgat előadásokat, mígnem 1700-tól Tübingában (ma Tübin­gen) találjuk. „Hogy a tudományokkal foglalkozott-e, nemigen lehet tudni, hogy barátokat szerzett, egészen biztos" veti közbe Tárnái Andor. (Barátai közt szerepelt ifi. Ács Mihály.) A tanulmány bemutatja azokat a barátokat s tanárokat, akik számításba jöhettek a „Specimen" keletkezésében. Az altdorfi Möller Dániel Vilmos volt egyik tanára, aki történelmet és metafi­zikát adott elő. Értekezést írt a humanista Bonfiniről, amelyet aztán Czvittinger minden adaptáció nélkül vett át tőle. Kapcsolat­ban állt a Rayger-családdal; Rayger Károly orvostudományi ka­lauzát Czvittinger jól hasznosítja, anélkül, hogy a kivonatolt mű szerzőjét említené. Említés esik arról, hogy a „Specimen"-be számtalan epigram­ma került. Szerzőik közül Creditig. Christian. Gottlieb Schwarz, Johann Jakob Baier és Christoph Sonntag jöhetnek szóba. Érdekes „közbeszúrás” Czvittinger vallási ügyekben való ma­gatartásának emlegetése. Amint Tárnái írja, „az óvatos tolerancia jellemezte." Specimenjében nem mulasztotta el Báthory Istvánt magasztalni, ámde kivéve az evangélikusokat kifogásokat emelt az egyházakkal, például az antitrinitáriusokkal szemben, tollat ragadva Dávid Ferenc ellen. Rendszeres tanulmányokkal azonban nem foglalkozott Czvit­tinger Altdorfban. Viszont rengeteg kézirat, disszertáció került kezébe. Magyar jogi kézikönyvekben is jártasságot mutatott. Is­merte a kor német irodalmát és tudományosságát Möller, Wagen­seil és Magnus Dániel Omeis művei alapján. Mégis: a temérdek forrást hogyan hasznosította Czvittinger Dá­vid? A humanista tradíciót megtartva passzív ismeretátvétellel készült lexikona, a „Specimen". Helyesen állapítja meg szerzőnk: „Szemrehányás nem érheti tehát Czvittingert, hogy cikkeinek java részét szóród-szóra vette át forrásaiból, és már az is teljesítmény, ha valaki több forráskód szerkeszt össze egy írói biográfiát." Erre eset­leg azt mondhatná valaki, hogy nagy szorgalom kellett hozzá, tehetség nem. Csakhogy gondoljuk meg: Czvittinger előtt a külföld nem kaphatott többé-kevésbé elfogadható képet Magyarország kul­túrájáról, Írásbeliségéről. Erről van szó. Nyilvánvaló, hogy kiin­dulási körülményei és szövegszerkesztése, anyagközvetítése utó­daihoz mérve még sok pótlandót hagytak maguk után. Fontos szerzők maradtak ki könyvéből, a nevek helyesírása pontatlan s következetlen, adatai hiányosak - ám megszületett a Specimen, amelyen épp az a fejlődés lépett túl, amelynek elindítója ő volt maga! Különös lehet a jelenből a múltba visszanézve az is, hogy ma­gyar anyagát külföldön, német területen kereste és szándékozta rendszerezni. Idővel meggyőződött arról, hogy a magyarországi kiadványok alig-aiig lelhetők fel idegen könyvtárakban. Ezért figyelemmel kellett kísérnie magyar kortársainak legújabb köny­veit, mint Schädel Márton, Bethlen János, Haner György műveit. Ki kell emelnünk, hogy a „Specimen” 1711-ben reprezentatív külsővel hagyta el a nyomdaműhelyt. S a cél, mely szentesítette az eszközt? Elérte-e célját Czvittinger? Ezt a kérdést is feszegeti a tanulmány. „Egy írói lexikon magában véve nem alkalmas a Magyarország ellen felhozott kulturális vád­pontok egyenkénti cáfolására és az erények kiemelésére, de Czvittin­ger. ahol tehette, a maga kinti lehetőségei között kitért rájuk." Valóban. Hiszen anakronisztikussá váló régi beidegződéseket egy amúgy hiányos, sokszoros kiegészítésekre szoruló enciklopédia nem változtathat meg hirtelen. Ehhez fejlődésre, a láncszemek gondos felfűzésére volt szükség. És ez a fejlődés Czvittingerrel - amint erre korábban rámutattam - csak elkezdődött. A magyar kulturális fejlődés külföldi megítélésének kérdésében „paradig­maváltás” ha erről egyáltalán beszélhetünk - viszonylag rövid időn belül elképzelhetetlennek mutatkozott. Lehetne még alkotókat, kortársakat, kisebb alkotói csoporto­sulásokat megnevezni Czvittinger Dávid altdorfi működését kö­rüljárva: ennek megtételét most mellőzhetjük. Ellenben megvála­szolatlan kérdés maradt, hogy Tornai Andor jelen tanulmánya mennyiben járulhat hozzá Czvittinger törekvéseinek európai és egyetemes magyar távlatú megítéléséhez? Bizonyos, hogy Czvittinger európai hatásmechanizmusairól az eddigieknél jóval alaposabb környezettanulmányt kaptunk. Nem egy elhanyagolt szempont került reflektorfénybe Tárnái Andor munkája által. Újszerűnek tűnhet a kortárs kapcsolatok együttes szemléltetése, amely részletes könyvészeti apparátussal járulhat hozzá a kutatás elkövetkezendő fázisaihoz. így a tizennyolcadik századi magyarországi és külföldi magyar tudományosság korai fejlődésének igen nagy szeletét kaphatják azok, akik - szakmájuk­nál, érdeklődésüknél fogva - elolvassák, forrásait feldolgozzák, tekintettel a szintetikus látásmódra, amely nélkül a látóhatár nem egész és beszűkül. Azonban - ezúttal talán szükségszerűen - a magyar művelődés­történet folytonosságával való egybevetés, a fejlődés láncszerűsé­gének demonstrálása elmaradt. A kutatómunka teljességéhez két­ségtelenül hozzátartozik az egyetemes európai háttér megrajzolá­sa, ám ha valaki igazán meg akarja érteni Czvittinger törekvéseit, annak vigyáznia kell az arányokra, nehogy a sok idegen név, hatás közepette elvesszen a vizsgálódás valódi tárgya! Mindezt persze csak a tanulmány ürügyén állítom, arra mutatva rá, hogy teljes­ségre törekvő feldolgozás esetén elkerülhetetlen az életmű magyar művelődéstörténeti vonatkozásainak globális bemutatása. Ez prioritást kell hogy kapjon a későbbiekben. Tudom, hogy a kitű­zendő feladat sokkal nehezebb, mint ha csupán a külföldi kortár­sakat akarjuk forrásmunkákra hivatkozva felsorakoztatni, de - hungarológiai szempontból - megéri a nagyobb fáradtságot. Mindez nem jelenti és jelentheti a tanulmány felmutatott érté­keinek lekicsinylését, inkább alapvető módszertani gondolatvetés, megfontolandó tanács kíván lenni. Tárnái Andor tanulmánya - kereteit, céljait tekintve - nyilván nem minősíthető fejlődésrajz­nak, klasszikus értelemben vett szintézisnek - már csak terjedelme (huszonhárom oldal) miatt sem. Ez érthető. De nem is akar az lenni: ilyen korlátok és pillanatnyi célok közepette szintézisre komolyan nem szabad vállalkozni. Viszont - s ezt mindenképpen pozitívumként elkönyvelve húzom alá - hozzásegít a szintézis jövőben esedékes megalkotásához, egy elfeledett (?), mégsem fele­désre méltó kor feltárásához - bárki végezze el is azt. (Az „Iroda­lomtörténeti Közlemények” 1993/1. száma megvásárolható köz­vetlenül a Balassi Kiadó könyvesboltjában: 1023 Budapest, Mar­git u. I.) Ifj. Tompó László

Next

/
Thumbnails
Contents