Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-29 / 35. szám
BALASSAGYARMATI IFJÚSÁGI KONFERENCIA Evangélikus Élei 1993. augusztus 29. „HA Ő VELÜNK, KI ELLENÜNK ?” Bizonyára sokan ismerik ezt az énekverset - Luther Márton gyönyörű énekéből való. Óriási buzdítás az ellenséggel szemben. Jézus Krisztus hatalmának köszönhetjük, hogy olyan munka kezdődhetett el a Szarvasi Evangélikus Misszióban, ahol a cél Jézus Krisztust megismerni és a szívünkbe fogadni, hiszen két út van az emberek számára: vagy az örök élet, vagy a kárhozat. Első alkalmunkat tavasszal tartottuk, ez alkoholmentö misszió volt. Klucsik János diakónus lelkész vezette. A nyáron egy hónapig gyermekek hitoktatása folyt, ezután két hét fiatalok kántorképzése és a múlt héten egy 65 fős budapesti csoport evangélizációja. A misszió épülete a Szarvasi Evangélikus Ótemplom tulajdona. Ez az épület régen iskola volt. Szeptember elejétől idősek országos csendeshetét tervezzük, szeptember végétől alkoholmentö hetet szeretnénk tartani. Az épületben 3 szoba, 2 előszoba, l konyha kamrával, fürdőszoba és egy nagy ebédlő van. Az udvara is tágas, nyáron gyermekeknek sátorozásra alkalmas. Felvilágosítást 5540 Szarvas, Vasút u. 10. szám alatt adunk a lelkészi hivatalban. A jövőben komoly bibliaismeretet szeretnénk az ideérkező gyermekek számára nyújtani. Úgy gondolom, az evangélikus egyházban is nélkülözhetetlen lenne egy jól megszervezett bibliaiskola létrehozása, ahol a megfeszített és feltámadt Úr Jézusról hallhatnának az emberek, hogy van igazi megoldás az emberi élet számára. Jézus Krisztus mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” Jn 10.27-30. Az az ember, aki valóban befogadja szívébe Jézus Krisztust, megmentett. Isten csodálatos feladatokat adhat számára. Az evangélikus ember egyetlen célja: vinni az élő evangéliumot. Ez a víz bátorságot, örömöt, támaszt, vigaszt, állhatatosságot nyújt az ember számára. Éz a víz a testté lett Ige. Csak akkor van tisztító hatása, ha én magam is elhiszem. Az örömöt és a segítséget Jézussal naponta megtapasztalom. Rendszeres bibliaolvasás és komoly imádság nélkül elképzelhetetlen egy keresztyén ember élete. Az élő közösség fontosságát is szeretném kiemelni. Hiszem, hogy az Úr áldását adja erre a misszióra. A testvérek imádságát kérjük a továbbiakban. Senki sem mehet az Atyához, csakis enáltalam.” Jn 14,6. Hadd fejezzem be ezzel a figyelmeztető énekkel: „Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja, siet. Még ma még hívása hangzik az Urnák, Elfogad összetört árva szívet. Jézus ma még vár... ” Tóth Erzsébet Szarvas Július hónap utolsó tíz napjában a balassagyarmati evangélikus gyülekezetben és különösképpen az egyik épület körül igen nagy nyüzsgést lehetett látni. Sok fiatal mozgolódott, és mint kiderült, a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség megyei ifjúsági konferenciát tartott. A konferenciát Kalácska Béla esperes vezette munkatársaival együtt. Ezért ezek a konferenciák évenként, nyár folyamán kerülnek megrendezésre. Felvetődik a kérdés, hogy ma egy lelkipásztornak milyen feladatai vannak a gyülekezeti lelki szolgálat mellett. Hogy látja ezt az esperes úr?- Valóban, egy lelkipásztornak, egy esperesnek a szolgálata rendkívül összetett mai változó világunkban, de tömören összefoglalva a lelkésznek egy fő feladata van, éspedig az, hogy az embereket Jézus Krisztushoz vezesse. Nem önmagához, nem önmagának kell embereket toborozni. De amikor ez történik, akkor magától értetődik, hogy az embernek, aki evilági lény, ugyanakkor evilági gondjai is vannak, a lelkésznek, mint „emberszakosnak”, ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznia kell. Jézus a világ megváltásáért jött, de amikor haladt északról Galileából délre, Jeruzsálem felé, az emberek ezernyi problémáival, bajaival, mondhatnám társadalmi kérdésekkel is foglalkozott és ezért nem mehet el a hívő ember az ember mellett úgy soha - amikor az üdvösségét munkálja hogy evilági kérdésekben ne segítsen, de ugyanakkor kérdésként vetődik fel, hogy mi minden más feladata lehet egy lelkésznek. Azt mondom, hogy az ember üdvösségi kérdése és az ember földi életének ezernyi problémái vonatkozásában is segítő szolgálata van. Ezt tovább részletezve, természetesen kell olyan kérdésekkel is foglalkozni, amelyek egészen a megszületett gyermektől az ember haláláig tartó szolgálatot jelentenek. Ez adott esetben gyermekmunka, ifjúsági munka, hitoktatás, konfirmáció, felnőttek pasztorális szolgálata, betegek látogatása, kórházi szolgálat, börtön-, szociális otthon-szolgálat, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mindehhez természetesen kell teológusi végzettség, komoly pszichológiai ismeretek, hogy az ember ezt a nagyon összetett szolgálatot el tudja végezni. Az utóbbi időben, változó társadalmunkban az embernek jogi, közgazdasági, adott esetben politológiai dolgokhoz is természetesen kell hozzászólnia, hogy valamelyest el tudja végezni azt a szolgálatot, amely rá hárul.- Balassagyarmaton mintegy másfélszáz gyermeket hitoktatnak, mintegy harminc gyermeket konfirmálnak évente, miért van szükség még arra is, hogy a fiatalsággal az egyház tovább is foglalkozzon, sőt nemcsak a helyi, hanem megyei szinten - s mint idén - már külföldi, erdélyi fiatalok is jöttek az ifjúsági konferenciára.- A válasz igen összetett. Először is sokszor tapasztaljuk azt, hogy amikor a gyermekek 12 éves kor körül konfirmálnak, ez adott esetben annyit jelent, hogy „kikonfirmálnak” a gyülekezetből, az egyházból. Ritkán lehet őket látni utána istentiszteleteken, ifjúsági együttléteken. Másodszor a 12-20 év közötti korosztálynak vannak olyan aktuális kérdései, amelyeket tulajdonképpen az egyház tanítói szolgálatában nem mindig tudunk kifejteni kellőképpen, egyfelől idő hiányában, másfelől pedig itt a gyermekek a különböző foglalkozásokon maguk beszélnek őszintén, felszabadultan. Egyik pedagógus mondta el konferenciánkon egy csoportos beszélgetés kapcsán, hogy ilyen oldott, szabad kérdésfeltevés, beszélgetés iskolában nem fordul elő. Itt pontosan az a szellem, a keresztyéni szellem, krisztusi szellem teszi a fiatalokat szabaddá, nyitottá és őszintévé. A harmadik nagyon fontos dolog, hogy az egyház tanítói szolgálata végül is itt folyik tovább, az identitástudatnak a növelése a döntő, vagyis az. hogy a gyermekek akik keresztyének s ezen belül evangélikusok, azoknak a hovatartozása, gyökerének a kérdése kerül előtérbe. Vagyis, hogy ők tudatosan döntsenek Jézus Krisztus mellett és tudatosan vállalják azt az egyházat, amelyben élnek. Ez ne egy beleszületés alapján történő jog legyen az üdvösségre, hanem mint tudjuk, a hit és a keresztség üdvözít, éspedig hitre kell jutni az embernek, ezen keresztül válik Krisztus gyermekévé és lesz egyházának valóban hívő, aktív szolgálójává. A negyedik fontos dolog ezeken a konferenciákon az együvé tartozás érzésének és tudatának a növelése, hogy tulajdonképpen mi Krisztusban egyek vagyunk, bárhonnan érkeztünk, a megyéből, az országból, külföldről, mi Jézus Krisztus gyermekeiként egy testnek a tagjai vagyunk. Ennek a munkálása, tudatosítása igen fontos, mint ahogy az is, hogy a fiatalok között egy közösség épüljön ki és ez a közösség Jézus Krisztusban tegye eggyé a fiatalokat s meg kell hogy mondjam, ezek a kötődések hitbeli kötődések az értelmi, érzelmi és akarati területét is érintik az embernek. Egy-egy ilyen konferencia végén bizony a fiatalok sokszor sírva búcsúznak egymástól, van olyan, aki a záró istentiszteletet már pityeregve hallgatja végig, térdel az úrvacsorához, veszi Jézus Krisztus testét és vérét, ez az, amit az egyház hagyományos tanítói szolgálatában nem mindig tudunk elérni, ezeken a konferenciákon viszont igen. A mai lelkészi karnak jelentős része ilyen konferenciákon, evangélizációkon jutott hitre és ök alkotják egyházunk lelkészkarának gerincét. Magam is ilyen konferencián jutottam hitre ifjúkoromban.- Milyen eseményeket foglalt magában a konferencia?- A konferencia során mindennap délelőtt előadásokat hallgattak a fiatalok, olyan lelkészek részéröl, akik egy-egy témában igen mélyre ástak, szakavatott előadók voltak, itt többek között foglalkoztunk a bűn kérdésével, a bűn következményeivel, a halállal, de ugyanakkor foglalkoztunk ennek az ellentétjével, a megváltással, a megtérés, hitre jutás kérdésével. Foglalkoztunk azzal is. hogy emberi életünkben a szenvedés vagy éppen a halál minek az eredménye, Istennek valamiféle büntetése? Vagy esetleg, ha valaki boldog, örül, reménységben él, ez valamiféle isteni ajándék? Ezek a kérdések gyakorlatilag megválaszolásra kerültek. Szó volt arról, hogy az ifjúságnak milyen a viszonya a gyülekezetekhez, a hazához, a családhoz, illetve milyennek kell hogy legyen ez a viszonya. Ugyanakkor mai világunkban tudjuk, hogy Keletről, Nyugatról különböző áramlatok érik el hazánkat, krisnásoktól kezdve buddhistákig egyfelől, másfelől Nyugatról is hasonlóképpen: a jehovistáktól kezdve, a hit gyülekezetének tevékenysége a legjellemzőbbek, tehát fiataljainkat ezeknek a tanításáról fel kell világosítani és helyes identitástudatot, azonosságtudatot kell, hogy szerezzenek azzal kapcsolatban, hogy ha ezzel az áramlattal találkoznak, akkor ne csak elhárítani tudják, hanem hogy fiataljaink hitvallásosan tudjanak bizonyságot tenni a maguk hitéről, meggyőződéséről. Sokszor halljuk, hogy a fiatalokat egy-egy szekta elcsábítja. nemcsak a gyülekezettől, hanem családjuktól is és adott esetben sokszor tragikus*kimenetelüek ezek a szektához történő csapódások. Konferenciánk országos szinten egyedülálló, mert mi délutánonként a megye különböző gyülekezeteit látogatjuk meg és ott szolgálunk, így ebben az évben Salgótarján, Lucfalva, Sámsonháza és Bokor gyülekezeteit látogattuk meg, ahol igen nagy szeretettel fogadtak bennünket. Bokortól nem messze a Cserhátban másfél napig táboroztunk is, itt természetesen ilyenkor játék, humor, tábortűz és sok minden egyéb van, ami a fiatalság életének szerves része. A konferencián természetesen minden reggel és este más-más lelkészek áhítatot tartanak, az ifjúság saját énekfüzeteiből énekel, de vidékre menet az egyházi, gyülekezeti istentiszteleteken közös énekeskönyvböl is énekelnek szolgálataik során. Idén Márk evangéliuma alapján történt a mintegy három órán keresztül tartó „kemény” bibliai vetélkedő a csoportok között. Ezen a konferencián játékos formában tanítottuk az ifjúságot embertársaink irányában történő szeretet, figyelmesség gyakorlására, amely a konferencia elejétől a végéig tartott.- Hogyan nőtt ilyen naggyá - mintegy 60-70 főssé ez a konferencia, hiszen mintegy 20-25 településről érkeztek fiatalok?- Ez úgy kezdődött évekkel ezelőtt, hogy kisebb gyülekezeti konferenciát tartottam, Balassagyarmat és környékének fiataljait gyűjtöttük egybe, segítségül híva és bevonva a konferenciába a közvetlen szomszédos lelkipásztorokat (Szügy, Ipolyvcce). Ma már a konferencia az egész megyére kiterjed, illetve azon túli területekre is. Minden évben én szervezem és különböző gyülekezetekbe megyünk, elősegítendő a helyi csoportok létrejöttét, illetve megélénkülését, s ugyanakkor találkozunk felnőtt gyülekezettel is, amely igen nagy szeretettel fogad bennünket. Megjegyzendő, hogy a bázjsgyülekezet igen nagy áldozattal járul a konferencia sikeres megrendezéséhez, például volt, aki idén több tízezer forint értékű hangszerrel ajándékozta meg a balassagyarmati ifjúságot, volt, aki fagylaltozni vitte el a fiatalokat, dinnyével, főtt kukoricával kedveskedett, pénzbeni és szeretetbeni adományokkal és társadalmi munkával. El lehet képzelni, hogy ez 70 fő esetében (reggeli, ebéd. vacsora) milyen nagy áldozat.- Hogyan fejeződnek be a megyei ifjúsági konferenciák? A konferencia mindig záró istentisztelettel fejeződik be. amely istentiszteleten már a gyermekekért érkező szülők is részt vesznek, együtt vesznek úrvacsorát. Ez a konferenciának igen megható része, amikor is ténylegesen együtt vannak a gyermekek a szüleikkel és megélik együtt a Krisztusban való egységet az úrvacsora közösségében. A búcsúzás ilyenkor nehéz, de sokan levelezőpartnerekké válnak és más konferenciákon ismét találkoznak. Az utóbbi években a gyarmati ifjúság egy-egy nevesebb ünnepi alkalmára is eljönnek az ország különböző részéből.- A konferenciázással kapcsolatban vannak-e az esperes úrnak jövőbeni tervei? Természetesen. Szeretnék Nógrád megyében egy jól felszerelt konferenciaközpontot létrehozni, amelyet nem csak a fiatalok használhatnának. Esetleg egy visszaigénylendő volt egyházi objektumot kellene ilyen célra átalakítani. így a létszámot is növelhetnénk. Kőszcghy Miklós Jamboree- Meleg van - üdvözöltem az idei kánikula egyik vasárnapján istentiszteletre érkező vidéki gondnokunkat.- Az bizony. Jó meleg. Most a szegények fájával fütenek. Elégedetten tudomásul vettem a nyári forróságnak e népi ihletésű megindoklását és valamiféle képzettársítás révén arra gondoltam, így volt ez hatvan évvel ezelőtt július-augusztusban is, a Magyarországon rendezett cserkész világtalálkozó idején: ilyen meleg. A jamboreet megnyitó ünnepségen ilyen kánikulai hőségben hangzottak el a gödöllői arénában Horthy Miklós kormányzó s a világ főcserkésze, lord Baden Powell üdvözlő szavai és vonultunk fel harmincezren cserkészfiúk a világ ötvenkét országából. A melegség a jamboree egész idejére jellemző volt. Átvitt értelemben is. Európa nagy részén akkor már a halál jéghideg szele süvített. Sztálin marsall javában végezte az összemberiség megváltását, Hitler Führer csak a germánokét, de mindegyikük törekvése töméntelen szenvedést, pusztulást, halált eredményezett. Mi-különböző népek liliomosfiai - Sztálintól, Hitlertől függetlenül a szeretet jegyében, melegében táboroztunk két héten keresztül. Együtt laktunk, hogy megismerjük egymást. A szólás szerint : lakva ismerni meg az embert. A szeretet melegét a szegények fájával való tüzelés eredményezte és tartotta fenn. Isten kegyelméből a szegény trianoni Magyarország volt erre képes. Trianon árvái szeretettel vették körül a világ liliomos ifjúságát. Ismerkedtünk. Esti tábortüzeknél egymás gondjaival, örömeivel, nappal az ezernyi látnivalót nyújtó, csillogó üzletvárosban, egymás népművészeti alkotásaival, jellegzetes áruival. Nagy divat volt a fiúk között a csencselés. Idegen nyelv tudása sem kellett ehhez, mármint különböző tárgyak csereberéjéhez. A cserkész kiszemelte - mondjuk - a másik nemzetből való fiú cserkészjelvényét: rábökött az óhajtott tárgyra, majd saját liliomára, és kimondta a bűvös szól: csencs! Aztán vagy létrejött a csereüzlet, vagy nem. Mindkét esetben fennállt parányi lehetősége annak, hogy szívet is cseréljenek. Hindu krinolinnal vonultunk fel egyszer. Magánoson is nagyszerű érzés ritmikusan emelgetni, forgatni, lebegtetni a zsákárt -, hát még csapatban! Az egy időben egy ütemre végzett mozdulatok egyetlen testté ötvözték a népes csapatot. Mintha az emberiség világóceánjának hatalmas hulláma ringva, lüktetve ölelt volna magába minket. Evangélikus istentiszteletre vasárnaponként az arénába (sporttelep) vonultunk. Az igehirdetöi szolgálatot skandináv (norvég stb.) lelkészek látták el, saját nyelvükön. Nyomtatott füzetkék segítettek bennünket a megértésben s elmélyítették áhítatunkat a lutheránus korád ok, melyeket vagy tízféle nyelven, de egy dallamra énekeltünk, túláradó szívvel. Az impozáns vasárnapi istentiszteleteken kivid más, külsőleg sokkal szerényebb lehetőségek is voltak az ige hallgatására. Táborhelyünk mögött fűvel benőtt árok húzódott. Ébresztő után, még reggeli előtt megjelent ott egy fiatal cserkésztiszt és bibliaórát tartott evangélikusok számára. A világ tábor azon tájékán (IV. a!tábor) más vallásitok tengerében magyar evangélikusok csak mutatóba akadtunk néhányan. Hűségesen elmentünk teljes létszámban (szó szerint: ketten-hárman) reggelente az árokpartra, leültünk, lábunkat belelógattuk az árokba és úgy hallgattuk az ir^magyarázatot. Ez is ért annyit, mint a vasárnapi arénabeli, mert ugyanaz az örökre megmaradó megváltó Ige hangzott, tisztán és igazán a lelkész cserkésztiszt ajkáról, aki akkor még idegen volt számomra. de néhány év múltán lelkésztestvéremnek ismertem meg. A Vadgalamb őrs segédörsvezetője voltam. Őrsi indulónk (Éljenek a Vadgalambok, Víg, derék fiúk) második verse szerint Jézus Krisztus jár előttünk, Ő a fővezér, Aki magát feláldozta Minden emberért. Vígan mennek ő nyomában, Megharcolni híren, bátran A gonosszal a világban, Víg, derék liúk! Nyolctagú Örsünkben Krisztus nyomában járt az a szentgáli fiú is, aki később országos hírű nyelvészprofesszor és a magyar rádió Édes anyanyelvűnk rovatának gazdája lett.- Emberebb embert, magyarabb magyart! - hirdette a magyar cserkészet célkitűzése. A jamboree-val kapcsolatos sok-sok emlékszikra is ezt írja fel parázsló betűkkel emlékezetem tágas égboltjára... Szívem kigyúl, fénybe borul, amikor lelkemben megzendül a hatvanesztendős, pattogó ritmusú mondóka, a 933-as gödöllői jamboree dala Gö - dől - lő dzsem - ho - rí fór neintinhandridszőrtiszri in Han - gé - ry Sághy Jenő 1993. Június ÖKUMENIKUS TANULMÁNYI FÜZETEK 5a szám ZSINAGÓGA ÉS EGYHÁZ Van-e antiszemitizmus a Bibliában? Az ökumenikus Tanulmányi fűzetek, sorozatában megjelent az 5. számú és a fenti címen kívül, alcímben ezt a kérdőmondatot viseli: „Van-e antiszemitizmus a Bibliában?” Nem kell arról senkit sem meggyőzni, mennyire aktuális kérdésre keresik a feleletet „baptista, evangélikus, református és római katolikus teológusokból álló ökumenikus munkacsoport" tagjai. Az ökumenikus közös munka örvendetes és természetes is egyben, hiszen „Isten üdvtervében a zsidóság és az egyház elválaszthatatlanul összefonódnak." Bevezetésben hangsúlyozzák: „ebben a füzetünkben a téma bibliai-teológiai és egyházi, ökumenikus összefüggéseivel foglalkozunk... Célunk az, hogy segítséget nyújtsunk az egyháztagoknak, minden hívő keresztyénnek, tekintet nélkül felekezeti hovatartozására". Az antiszemitizmus fogalmának kifejtése után az Ó- és Újtestamentum, majd az egyházi atyák tanítása kerül megvilágításra. A középkori egyház, a reformátorok és a felvilágosodás korának e kérdésben való álláspontja után a zsidók magyarországi helyzetéről és a magyar egyházaknak a zsidóüldözés idején tanúsított magatartásáról találunk összefoglalást. A befejező részben azt keresik, ami összeköt és ami elválaszt, majd ajánlásokat találunk, hogy mit lehet és mit kell tenni? Tovább kell folytatni az ide vonatkozó bibliai kutatást, szükséges a keresztyének tudatváltozását munkálni és az egyház minden megnyilvánulását fel lehet használni erre a tudatformálásra (lelkészképzés, igehirdetés, egyházi iskolák, hitoktatás, keresztyén-zsidó párbeszéd). A fűzet végén magyar egyházi nyilatkozatokat, a kérdéssel foglalkozó irodalomjegyzékét és néhány idegen kifejezés magyarázatát találjuk. Nemcsak lelkészek, de híveink is eredményesen használhatják ezt a tanulmányt. ,
