Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-08-01 / 31. szám

* Evangélikus Élet 1993. augusztus 1. iftS GYERMEKEKNEK X JL Beletelt vagy fél órába, amire felvertük ezt a sátrat. Soha nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz. Mindennek a helyén kellett lennie. A rudak méretre voltak szabva. Még szerencse, hogy a nagyobb srácok is segítettek. A zsinórokat már magunk húztuk ki. Nagy kalapáccsal cövekeket vertünk a földbe, ahhoz kötöztük. Köszönöm, hogy Te feded be az életemet, Uram. Sátorként borítod rám szeretetedet. Megvédesz a hidegtől, a széltől. Megóvsz a veszedelemtől. Lehet, hogy a mi sátrunk ránk szakad éjjel, , de a Te szereteted soha nem enged ki védelméből engem. CSODÁK A cápák ! 1 !! ! ! ! m, un rrmiT ríTTT m L! j_ TTTT [Hím ILL1 1 1 A kérdés a következő: A cápákat kevesen szeretik úgy igazán mélyről jö­­vően. Sokkal közelebb áll legtöbbünk gondolkodásá­hoz, hogy rémfilmeket nézzünk meg róluk a moziban. Pedig a cápa igen érdekes állat. Kezdjük az elején. A cápa egy hatalmas úszó smirgli. Ha valaki közületek olyan helyzetbe jut, hogy cápákat tud simogatni, az tapasztalhatja, hogy a bőre nagyon hasonlít a dörzspapírhoz. Ez a tulajdonsága eddig elke­rülhette a hajókészít ők figyelmét. Mennyivel egysze­rűbb lenne a hajókat erre betanított cápákkal a vízben lecsiszoltatni. Ezt azonban bízzuk a szakemberekre. Isten egészen furcsa fogazattal látta el a cápákat. Valahányszor kihullanak, mindig újra nőnek. Ez az oka annak is, hogy a cápákat még senki nem látta fogat mosni. Minek, amikor úgyis nemsokára új fogai lesz­nek ? Vannak ugyan 6 méteres cápák (általában ők a feni említett filmalkotások főszereplői), de a normál cápák úgy 3 méter körül vannak. Ez a méretkülönbség azon­ban hidegen hagyja azokat a búvárokat, akik ezt egé­szen közelről látják. Ezekben a jelenetekben ők a „cápa vacsorája" című szerepet alakítják. Pontosabban - mi­vel hidegen hagyja őket a „cápa hideg vacsoráját". Egy szakkönyv azt írja, hogy a halászok nem szere­tik a cápákat, mivel azok, élelem után kutatva, össze­szaggatják a hálókat, a legyilkolt bálnákat pedig felfal­ják, mielőtt a bálnavadászok azokat a partra vonszol­hatnák. Ugyanez a szakkönyv viszonylag kis területet szentel annak, hogy a cápák ennek ellenére nagyon szeretik a halászokat. Ez a szeretet azonban némileg önző és gyomorközpontú. Talán azért teremtette Isten a cápákat, hogy tudjunk örülni annak a sokféle más halfajnak, amelyiknek eszé­be sem jut embereket enni. HOGYAN VÉGEZTÉK KI JAKABOT? F - Villamosszékben. Z - Felakasztották. T - Karddal. A - Kerékbe törték. K Sehogy, természetes halállal halt meg. A megfejtett betű háromszor szerepel a mondatban! PRÓBÁLD MFC,! Városnézés A külföldi utazáson apa és lánya városnézésre indult. A két képen 12 eltérés található. Melyek ezek? KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Kiállítás megnyitó nélkül JÁTÉK Betüvadászat 3. Lassan a játékunk végére érünk. Örülök annak, hogy született már eddig is három jó megfejtés. Még a jövő héten várom a leveleket, aztán eredményhirde­tés. Ismét helymegjelölés nélkül kapjátok a mondatot. Ez a mondatot jelölő tábla: „Ószövetség gyermekszem­­mel” című kiállítás látható a nyár folyamán az Evangélikus Teológiai Akadémián. Nem volt szükség megnyitóra, csak néhány napra, hogy gondosan összeállítsuk gyermekeink munkáit. A kiállításon nem híres művészek, jeles grafikusok, neves festők müvei láthatók, hanem gyülekezeteink gyermekeinek alkotásai. Nem használtak drága festékeket, vásznakat, csak FIAT a l 0 k n a k Nem tudom, kell-e címet adni egy-egy számban az ifjúsági rovatnak. Ha kell, akkor mára kölcsönözném Bonhoefter versének címét: állomások a szabadságra vivő úton. S bár nem tökéletesen egyeznek a felidézett vers állomásaival az alábbi írások, ugyanarról az útról szólnak. Igaz, hogy a vers tán egy éve már megjelent hasábjainkon - a költözködés miatt és a kellő visszhang hiánya miatt félbeszakadt Teológiai Kisszótár sorozatban -, mottóul hadd álljon itt ismét, egyben köszöntésül a gyémántdiplomás fordítónak, Scholz Lászlónak. Állomások a szabadságra vivő úton Fegyelem Kezdd a szabadság fölkutatását a fegyelemmel, tested, lelked is őrizd jól, zabolázzad a vágyat, hogy ne húzzon-vonjon majd ide, majd oda téged. Biztosan uralkodjál a tagjaidon s elméden, csak ha engedelmesek, akkor visznek a célig. Ily figyelemben nyiladoz ím a szabadság titka. Tett A helyeset tedd bátran és ne az óhajtottat. Miért lesed a lehetőt? A valót kell megragadnod. Gondolat árja sodor? Csak tettben él a szabadság! Törj ki tétovaságodból, események zúgnak, Isten igéje, hited hordoz, megtart a viharban, és a szabadság ujjongásra készteti lelked. Szenvedés Fordulat áll be. Serény kezeid megkötve. Árván, bús tehetlen nézed tetteid ijstét-hulltát. Ámde föleszmélsz s jobbodat ejted nálad erősebb Kéz tenyerébe csöndesen, állhatatos lélekkel. Lám egy pillanatig tiéd lehetett a szabadság, s máris nyújtod odább: fénnyel koszorúzza meg Isten! Halál Ünnep, jöjj, amidőn a szabadság fénylik örökre! Jöjj te, halál múlandó testnek oldva bilincsét, döntve falát vakká homályosuló lélekkel, hadd lássuk, amit eddig elirigyelt a sorsunk! Tett, fegyelem, kín mind utadon, szabadság, Végül halván Isten színe előtt igazán a miénk vagy! Mondd, barátom, Voltál már úgy, hogy nagy bánat után öröm ért? Érezted, ahogy semmivé foszlik az, ami eddig szomorúságot okozott, és szívedben elfoglalja helyét az öröm? Biztosan Te is tudod: csodá­latos dolog szabaddá válni a nyomasztó gondoktól, letenni, ami nehéz, és nagyot sóhajtva átélni, ahogy egyszercsak legördül szí­vedről a kő. Szabad szeretnél lenni. Mindig. Újra és újra. De elveszel a gondjaid, hétköznapi rohanásaid között. Nincs megállás. Pereg­nek a percek, és Te egykedvűen, gépiesen őrlődsz az idő szorításá­ban, a szavak, gondolatok, a tettek szorításában. Valami mindig van. ami hiányzik, ami sosem a Tiéd, vágyódsz utána, de elérhetet­cgyszerü papírt, vízfesteket, rajzceruzát. Mégis érték minden egyes kép. Miért? Úgy érezzük, hogy egy-egy rajz egy-egy hitvallást fogal­maz meg. Többet érdemelnek, mint a szekrény mélyén poro­sodni, ezért kerültek napvilágra. A rajzok nemcsak egy személyes kapcsolatot fejeznek ki az Úrral, hanem hitoktatóink, lelkipásztoraink szolgálatai­nak gyümölcseit is. Leolvasható: Vajon milyen hittanórát tartottunk? Hogyan jöttek létre a rajzok? Néhány évtized óta először került megrendezésre egyházunkban az Országos Bibliai és Hittanverseny az 1992-es esztendőben. Gyermekeink három fordulóban szerepellek egyénileg és csoportosan egyaránt. A kiállítás anyaga a MEVISZ pályázatára beérkezett je­lentkezéseket tartalmazza, előfeltétele volt a versenynek. Bi­zalommal hirdettük meg: „Szeretnél megmérettetni a Biblia tükrében?” Szeretettel várjuk! Börönte Márta len. Valami mindig van, amit elrontasz, ami lehetne másképp is, ami jó volna, ha meg sem történt volna. És ugye, Te is gyakran körbejárod emlékeid padlását, hogy megtaláld azt, amit el kellene inkább hajítanod? Kérdezték Tőled mostanában: Mondd, miért vagy szomorú? Mi bánt? Csak nincs valami baj? Mondd, Barátom, hogy érzed magad ma? Talán megránditanád a vállad: ugyan, nincs semmi! Jól va­gyok! Talán széles mosoly mögé rejtenéd gondjaid. Talán egymás után engeded el a poénokat - mindenre van egy találó mondatod. A társaság, ami körülvesz, nem is sejti, hogy mindez csak álarc. Belül nagyon is szomorú vagy. Bánt valami: olykor valami meg­magyarázhatatlan, megfoghatatlan... Voltál már Te is olyan szomorú, mint Jézus a halála előtti éjszakán? Amikor azt mondta a kertben: „szomorú az én lelkem mindhalálig.” Háromszor ment el imádkozni, de a tanítványok harmadszorra is elaludtak. Átélted már Te is az elhagyatottságot, a magány szomorúságát? És mondd, érezted már Nagyszombat csöndjét, kilátástalanságát? Ha sokáig vagy szomorú, a szomorúság érzése kiül az arcodra. Nem takarhatod el. Ugye, Te is szoktál néha sírni? Szabad szeretnél lenni - letenni mindent, ami bánt. Új indu­lást, új lelkesedést szeretnél, örömre vársz. De minden öröm szen­vedés árán születik. Csak így válhat igazivá. Furcsa, nem? Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, hogy megkísérelj másokat is boldoggá tenni. Ezt az örömöt akarja újra és újra neked adni Isten. A megértés, vigaszta­lás, a szeretet örömét. Az igazi örömöt keresed Te is, amely felváltja és legyőzi a szomorúságot? Az út csak a kereszten át vezet. Valaki előtted végigjárta ezt az utat, hogy meghaljon - szomorúság között az örömért, az örök élet öröméért. Most még nehéz. Sok bánat ér. De Ő maga mondja Neked: örülni fog a szíved, és örömödet senki sem veheti el. Ha fáradtan és örömtelenül ébredsz, gondolj erre az egyszerű szóra: MÉGIS. Mégis van öröm! Ma is. A jövő ígérete már a jelenben a Tied. Az Örömhír az öröm Istenének üzenete Hozzád! Engedd, hogy elfoglalja Benne a szomorúság helyét! Varga Gyöngyi Köszönöm, Uram, hogy szabad vagyok! Fogoly voltál, most szabad vagy, és én is, Veled együtt. Szabad minden korláttól és félelemtől. Szabad embernek teremtettél, és Isten gyermekeinek szabadságára rendeltél. Többé nem vagyok a magam rabszolgája és börtönőre. Többé már nem kell bizalmatlannak lennem, nem kell gyűlölnöm, nem kell felnem önmagámtól, mert szabad vagyok - Általad. Elfogtak Téged - és szabad vagy. íme, szabad emberré teremtesz most újjá engem. Többé nem az vagyok, aki voltam. Többé nem az vagyok, amit mindeddig magamról tudtam, hanem az, akivé Te tettél. Nem teljesítményt kívánsz. Nem ítélsz el, bár megtagadtalak. A Tied vagyok. Fogoly voltam, és szabad vagyok. A Te nevedre kereszteltek, a Te gyermeked vagyok - és maradok. Újjáteremtett: a Te teremtő Lelked által. Nem kérdezem többé, hogy megérdemlem-e az életet, mivel Teáltalad élek. Köszönöm, Uram, most és mindörökké! Jörg Zink (Köue»dj«: Varga Gyöngyi) Ruzicskay György: Tessedik Sámuel élete (rajzmű) Emlékezetes délután a Legújabbkori Történeti Múzeumban 1993. január 31-én, életének 97. évében elhunyt Ruzicskay György festőművész. Életének utolsó két évében, mely szellemi frissességének teljében telt el, szoros kapcsolat és barátság alakult ki közöttünk. Tulajdonképpen egyik utolsó kívánságának teszek eleget, amikor arról tájékoztatom az Evangélikus Élet olvasóit, hogy még 1992-ben, tehát a Tessedik-évben, Tessedik Sámuel születésének 250. évében megjelent Ruzicskay György rajzmüve: Tessedik Sámuel élete. Mintegy két évvel ezelőtt kérdezte meg tőlem Ru­zicskay György egy szarvasi látogatásom alkalmával gyönyörű szép műtermében, hogy nem tudnék-e segí­teni abban, hogy 1970 után másodszor is megjelenjen Tessedik életéről szóló rajzmüve. Gyurka bácsi az esetlegesen megjelenő Albumot azonnal felajánlotta a Tessedik Sámuel Alapítvány számára, annak céljai­nak megvalósítására. Több mint egyesztendei előkészület után 1992 de­cemberében a gyomaendrődi Knerr Nyomda munká­ja nyomán gyönyörű szép, ritkaságszámba menő Al­bum jelent meg. A művész műtermében előkerestük a több mint 20 éves kliséket, melyek a gondos őrzés következtében tökéletes állapotban voltak. Ma már magasnyomással ritkán készülnek könyvek, helyette számítógépes, ofszeteljárást alkalmaznak. A klisék jó állapota és az első lenyomatok minősége annyira meg­ragadta a nyomda vezetőjét, Szász Imrét, hogy „előál­lította” a már használaton kívüli gépeket, azokhoz még értő, nyugdíjas mestereket hívott vissza a munká­ra, s elkészült az Album, melynek kiadása 1,8 millió Ft-ba került, költségeit minisztériumok, bankok és különböző szponzorok vállalták. Az Albumból mindössze 5000 példány jelent meg, ebből 1000 számozott példány, műbőr kötésben, melye­ket Ruzicskay György szinte utolsó munkájaként, de nagy örömmel és szeretettel saját kézjegyével látott el! Az Album 69 nagyon szép és értékes rajzban meséli el eevházunk kiemelkedő nagy alakjának életét. lem Gyurka bácsihoz, hogy pár példányt átadjak neki belőle. Nagy öröm és boldogság volt a számára a könyv. Ekkor már nagyon beteg volt. Később, ami­kor már állapota súlyosra fordult, már beszélni sem lehetett vele, mindig csak a „szép könyvet” emlegette. A könyv méltó emléket állít Tessedik Sámuelnek is, s a nagy művésznek, Ruzicskay Györgynek. A könyv értékét növeli, hogy kereskedelmi forgalomba nem került, annak terjesztését az Alapítvány végzi. Az Albumnak tulajdonképpen ára sincs, hiszen támoga­tóinkat ajándékozzuk meg vele. Eddigi gyakorlatunk szerint az 5000. Ft-os adományozóinknak számo­zott, aláírt példányt küldünk, a 3000.- Ft-ot adomá­nyozóknak pedig sima, de ugyanolyan szép példányt. Nagyon örülnénk, ha minden gyülekezetünknek és gyülekezeti tagjaink közül sokaknak juttathatnánk belőle. Ily módon válthatnák kézzelfogható segítséggé Ruzicskay György felajánlását Alapítványunknak. Itt szükséges megjegyeznem, hogy az Alapítvány­nak juttatott támogatás az adóalapból levonható. Alapítványi csekk megrendelhető a 2100 Gödöllő, Kossuth u. 2. címen, illetve adomány befizethető a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. 203-29794 7007 számlaszámon. Ugyanakkor lelkészi hivatalaink is rendelkeznek befizetési csekkel. Minden eddigi támo­gatást ezúton is megköszönünk, Isten áldását kérve az adományozóra és az adományra.is! Végül pedig arról szeretném tájékoztatni Testvérei­met, hogy milyen célra használjuk fel az adományo­kat. A Tessedik Sámuel Alapítvány jelenleg egy Anya­otthon építését végzi Gödöllőn. Ez az Otthon mintegy 15-20 krízishelyzetben lévő várandós asszonynak és megszületett gyermekének fog átmeneti otthont nyúj­tani. Az Otthon építése befejezéséhez közeledik, sze­relnénk még ebben az évben megnyitni. Minden beér­kezett adományt erre a célra fordítunk. Mind a megjelent Albummal, mind az Anyaotthon­nal szolgálni szeretnénk Isten nagyobb dicsőségére! „Légy áldott régi hely, légy áldott régi ház..." Különös dolog, amikor órákig járja valaki egy kiál­lítás színes, változatos emlékeket idéző termeit, visz­­szatér egy-egy tárgyhoz, vitrinben elhelyezett apró­sághoz, elgondolkozik és már nem is a kiállítást látja, hanem a kiállítást nézőket. Megszoktam, hogy a kiál­lításokat az ünnepélyes megnyitó előtti félórában né­zem végig és amikor a hivatalos megnyitó végén el­hangzik a kérés a kiállítás megtekintésére - a kiállítás anyagát már a meghívottak megjegyzéseiből, a sze­mükben visszatükröződő fényből értékelhettem. Olyan jelzés ez, amely szóban, hangban, mosoly­ban, egymás mellé került ismeretlenek beszélgetéséből sokat árul el /Jé, ezt ismerem, ilyen nekünk is volt, ma is őrzöm nagyanyám hagyatékából, ezt falusi déd­­anyámék használták.../. Beszélgetések kezdődtek ide­genek között, emlékek idézése családi képek láttán, első és második világháborús emlékek, fogolytábo­rokban készített fafaragások, hazajuttatott ajándé­kok. Miről is szól ez a kiállítás? „A nagyvárosi háziasz­­szony birodalmá”-ról. Az otthonról, a családot össze­tartó fészekről. Az 1890-es évekből fennmaradt kony­hától, a historizáló ebédlőtől, az 1910-es évek végéről bemutatott szecessziós ebédlőtől, a 20-as, 30-as évek konyhájáig. Látható ezidőtáj kis cselédszobája is a kereszténység képeivel, az erőt adó bibliákkal. Lingel­­gyári ebédlők, a falon öreg rámában családi képek Reményik Sándor sorait juttatják eszünkbe: ...A fényképész csoportba állította És lombfüzérrel fonta őket át. Az élet pedig szerteszét dobálta Mint egy csoportba lecsapó gránát. Feltűnik a 20 30-as évek kamrája, a későbbi kony­ha, mely sokszor a gyermekek tanulóhelye. Aztán eszmék szolgálatában a családi életet a közösségi élet­be akarták átvinni (étkezés, gyermeknevelés, szórako­zás stb.), a családi otthon melege kezdett kihűlni - szerencsére nem sikerült teljesen megfagyasztani. A vitrinekben korabeli szakácskönyvek, öntöttvas és cserépedények a modern főzőedényekig; őrlőeszkö­zök, kávéfőzők, tűzhelyek fejlődésük szerint, terítési kellékek, egy-egy korra, társadalmi rétegre jellemző terítés, tálalás, életmódi sajátosságok, lehetőségek és kényszerűségek figyelembevételével. „A nagyvárosi háziasszony birodalma” a Budavári Palota „A” épü­letében a nagyvárosi középosztály életmódjának egy sajátos részletét mutatja be - nem véletlenül. Sok fiatal nézte érdeklődéssel 100 esztendő fejlődései vo­nalát 2 világháború, tragédiák és küzdelmek közepet­te. Értéke a kiállításnak, - hogy a tanulságok mellett - korra és nemre való tekintet nélkül mosolyt csalt az arcokra s a mosoly hangulatot teremtett és ebben a hangulatban, ha csak néhány mondat erejéig is, embe­rek találtak egymásra. Sallayné Peterdi Vera és mun­katársai rendezése felidézte a régi otthonokat, me­lyekről oly szépen emlékezett a költő is: Légy áldott régi hely, légy áldott régi ház, légy áldott régi tej, légy áldott régi láz. Légy áldott régi zaj, légy áldott régi csend, mely mint egy messzi jaj álmomba visszacseng... Nem a múlt visszasírása cseng Kosztolányi soraiban sem, hanem az összetartozás emléke, a család meleg­sége, az az Arany János-i Családi kör, amely össze­fonta a családot: az együttes munka, küzdelem han­gulata, jelentősége, az együttlét egymást felemelő va­rázsa. Sebeiken Pálma

Next

/
Thumbnails
Contents