Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-01 / 31. szám
Evangélikus Elei 1993. augusztus 1. A szeretet új tartalma „Az Isten nagy örömet szerzett nékünk” Híradás a vajdasági evangélikusok életéről agy megtiszteltetés számomra, /az „Evangélikus Élet” című újságán életjelt adhatok a Vajdasági var Ágostai hitvallású Evangélikus rességről. Szívélyes testvéri szere- I teszem ezt a Jézus Krisztusban és en arra kérem az- olvasókat, hogy Ikozzanak értünk, kérve a Békes- Fejedelmét, hogy tekintsen le hájé vidékünkre. jstvéreim az Úrban! Nem kell kühangsúlyoznom, hogy a mi vidé{ háborgó tengerhez hasonlít, és i a borzalmakat, a pusztítást, a védéseket, az egyre jobban tomyogondokat, gyakran felébred ben- 1 a kételkedés, a kishitű emberek igesége, és a tanítványokkal együtt (iáltunk fel: „Mester, Mester, elveik!” Mégis Urunk szavára gondo;, amely reménységgel tölti el sziket: „Ne félj te kicsiny nyáj...!” :t munkálkodunk és küzdünk szív:s hittel, mert tudjuk, hogy összeköt aünket Krisztus szeretete. Ez a szet a bizonyítéka hitbeli összetartozácnak és hovatartozásunknak, mert i a szeretetben marad, az Istenben ad”. , rossz és a gonosz, mely hatalmába tette vidékünket büntetés, és egyúta hívek megpróbáltatása is, hogy izonyíthassák az Úrhoz való hüséet. i múlt, mely hitetlenségre nevelt, jérlelte gyümölcsét. Az emberek 1 hallgattak Isten szavára, világiashitetlenné lettek. Kevesen maradakik ezekben az időkben is kitarak egyházuk mellett és szívükön lték az evangélium ügyét. Ma, amiaz emberek anyagi biztonsága id kilátástalanabb, a kétségbeesés árára kerülnek, mert látják, hogy amibe annyira bíztak, mennyire landó. A nehézségek között hányódva ma újra sokan keresik a maradót. Szinte megelevenedik a Jelenékönyvének üzenete: „És láttam, ;y egy másik angyal repült az ég ’epén: az örök evangélium volt nála, urdette azoknak, akik a földön lak:, minden népnek és nemzetnek, és almas hangon így szólt: Féljétek az :nt és adjatok neki dicsőséget, mert itt ítéletének órája, imádjátok azt, teremtette a mennyet és a földet...” 14,6—7).Ezt az evangéliumot kell nekünk tisztán és őszintén hirdetik és közben hálát adnunk Istennek, >y mindeddig megsegített minket a nek hatása alatt állunk még mindig, érezve keserű gyümölcseit, beleilleszkedve a jelenbe, melynek aggodalmat keltő, megoldatlan, és meg nem érthető kérdései nagy nyomást gyakorolnak a lelkünkre. Ugyanakkor előretekintve a jövőbe, amelynek lehetséges alakulásai bizonytalan formákban lebegnek előttünk, és végül megvalljuk önmagunknak: tehetetlenek vagyunk, nincs a bizalom, békesség érzése. Csak egyetlen lehetőség van: megragadva a hitet a zsoltáríróval megvallani: „Hagyjad az Úrra a te utaidat és bízzál Őbenne, Ó megcselekszi!” Igen, az Úrra bízzuk ügyünket! Segedelme, oltalmazó keze, vezérlő Lelke velünk volt a múltban is, de most is olyan sokszor terjesztette ki fölénk áldó-védő kezét és most is a nehéz megpróbáltatások, szenvedések között is szól hozzánk hatalma szavával. Most a szenvedések, a gyűlölet, kaszárnyatragédiák, katonatemetések idején tanuljuk újból, hogy mi a hit, szeretet, megértés, megbocsátás, jóság, igazság. Megtanuljuk, mert átéljük, hogy az Isten nevének segítségül hívása nem üres, belénk nevelt szokás, egyházi tradíció, hanem életerő és igazság, amely megérinti a szívünket, létünket és erősebbnek bizonyul minden kételkedésnél, amely eddig hitünket aláásta, támadta, megingatta. Igen! „Hagyjad az Úrra a te utaidat és bízzál Őbenne és Ő megcselekszi.” Az Úrra bízzuk katonafiainkat, gyermekeinket. Az Úrra bízzuk a megtépett családi kört, ahol hiányzik az apa, a férj, a fiú. Az Úrra bízzuk mindannyiunkat. Az Úrra bízzuk Espcrességünket, amely eddig is megállt Isten küldetésében és most is Isten rendeléséhez hűen fogja teljesíteni küldetését: tisztán és megalkuvás nélkül fogja hirdetni az evangéliumot örömben és bánatban, küzdelemben és békében. Most pedig szeretném röviden megismertetni az olvasókkal az Espercsség gyülekezeteit és a bennük folyó munkát, amelyet Isten segítsége és áldása nélkül nem tudnánk elvégezni. Ezért most is „Ne nekünk Uram, ne nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget.” • A Vajdasági Magyar Esperességet a Tisza folyó két területi egységre osztja. Az egyik Bácska, a másik Bánát. Ez a két terület két missziós körzetet alkot. A bácskai rész a Szabadkai, Missziós Körzethez tartozott a múltban, Soslasztus egyházáért fölyofíarcban. ‘fär&Hk” tréfás“1 VeJÍfe'téáó alatt. A háború felettünk tornyosuló fellemindenre rányomta a maga bélye, mindennek más irányt adott, minit másfelé terelt. Egyfelől új, rendkí-I nehéz feladatokat tűzött életünk, inkánk, küzdelmeink elé. Másfelől tartalmat adott és ad szeretetiinknek. isíti hitünket, reményünket. Az eddigi ékekből mi minden marad meg a íar elülése után, vagy hogy még mi nden fog elpusztulni, megsemmisülmikor lesz vége a harcok láncolaták - egyedül Isten a tudója! Ha majd nhar elült - mert egyszer ennek meg II lennie -, ki annak a megmondható, hogyan tovább, milyen új és nem irt feladatok várnak majd megoldásvagy talán a régi szenvedély, gyülölklés, pártoskodás fogja-e az embereit továbbmozgatni, új ellenségeskeisre tüzelni? Mindezek a kérdések 'glalkoztatják a ma emberét - erre ifelénk. Még bennünket, keresztényeit is. Visszatekintünk a múltba, mely-LejányQgyházaLvpllak és ma is azok: Zombor, Palics és Óbecse. Bácskában a németül és magyarul beszélő vegyes gyülekezetek Csepcsányi István lelkész vezetése alatt működtek, de a Horvát Esperességhez tartoztak egészen 1980, illetve 1990-ig. Ezek a gyülekezetek: Kúla, Cservenka és Verbász. A bánáti részen a Kikindai Gyülekezethez, mint missziós körzethez, Konecsny Sándor lelkész vezetése alatt, tartozott még Hegyes, Becskerek, Újbecse, Versec és Fehértemplom. A lelkészi munka nagy erővel és áldással folyt, színjátszócsoportok tették híressé különösen a Kikindai Gyülekezetei, de itt működött az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egylet (KIÉ) is. Majd minden gyülekezetben folyt nőegyleti munka, bibliakörök, énekkarok. A 70-es évek kezdete azonban az Esperességnek is nagy nehézségeket hozott. Szinte egyszerre maradtak a gyülekezetek lelkészek nélkül. Először a Szabadkai Gyülekezet lelkipásztorát szólította el az Úr. Hamarosan követte őt a Kikindai Gyülekezet lelkésze. Az Esperesség állandó lelkészi szolgálat nélkül maradt. Isten azonban nem hagyta magára a magyarul beszélő hívőket. A Vajdasági Szlovák Evangélikus Egyház dr. Juraj Struharík püspök vezetésével a magyarul is beszélő kovacicai lelkészt, Chalupka Károlyt nevezte ki Esperességünk vezetésére. Őt az Esperességi Közgyűlés Újvidéken mégis választotta saját esperesévé. A gyülekezetek csodálatra méltóan, hitükben kitartóan maguk tartották istentiszteleteiket, bibliaóráikat évek hosszú során keresztül. 1971-ben a Szabadkai Gyülekezet Báthory István fiatal gyülekezeti tagot Pozsonyba küldte ki teológiai tanulmányok végzése céljából. A rákövetkező évben a húga, Báthory Márta is jelentkezett a teológiára. Isten itt is újra csodálatosan lépett közbe, a teológiai tanulmányok elvégzése után a két kiküldött helyett négy tért vissza, illetve a lelkészek házastársukkal jöttek vissza. Esperességünk négy új fiatal lelkészt kapott. Báthory Istvánt dr. Juraj Struharík püspök és Chalupka Károly esperes 1976 novemberében iktatta be a lelkészi szolgálatba a Szabadkai Gyülekezetben. Lelkészi szolgálatát helyben és két szórványgyülekezetben végzi, Zomborban és Óbecsén. A másik teológus férjhez ment Dolinszky Árpád lelkészhez, és felszentelése után Bajsán a jobbára elmagyarosodott szlovák gyülekezetben kezdte meg lelkészi munkáját. Dolinszky Árpád pedig vállalta az utazó lelkész funkcióját, a Kúlai és Cservenkai gyülekezetek pásztorolását, melyek kiváltak a Horvát Espcrességből és a Vajdasági Magyar Esperességhez csatlakoztak. 1990- ben pedig Horvátország kiválásával Jugoszláviából a Verbászi gyülekezet is kérelmezte felvételét a mi Esperességünkbe. A gyülekezet többnyire német ajkú. 1980. december havában az Úr magához szólította Chalupka Károly esperest. Az 1981 márciusában tartott évi közgyűlésen Dolinszky Árpádot választották új esperessé. A Bánáti oldal lclkészkérdése azonban még mindig nyitott maradt. Az esperesre hárult a feladat, hogy a Bánáti missziós körzetet lelkészi szolgálattal ellássa. Jelen pillanatban azonban tekintettel a gazdasági nehézségekre, a majdnem állandó üzemanyaghiányra, az egy vasárnapra eső 300 km út megtétele egyre kérdésesebbé válik. A gyülekezetek újra a felolvasott prédikációs istentiszteletekhez szoknak, hitük és kitartásuk valóban Istent dicséri. Nehézségnek számít a nagy ütemü elköltözés, különösen a magyarlakta városokból külföldre. Ezzel párhuzamosan óriási méretű a más nemzetiségűek és vallásúak betelepülése a vajdasági falvakba és városokba. Mindez fokozott missziós munkára szólít fel bennünket is. Jézus így szólt tanítványaihoz: Menjetek széles c világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Ezt tettük mi is eddig és tesszük ezután is három, négy nyelven, erős hittel, reménységgel és szeretettel, mert velünk az Úr ígérete: íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! D. Á. Egy éve néhány örömteli eseményről számolhattam he gyülekezetem életéből. Azóta sok örömöt készített számunkra Isten a budafoki gyülekezetben, melyről szeretnék beszámolni. I. Budafokon a húsvét utáni vasárnap virágokkal díszített templomban hét fiatal és egy felnőtt testvérünk konfirmációs istentisztelet keretében járult először az Úr asztalához. A gyülekezet Urunk áldását kérte az ifjú testvéreinkre, hogy a konfirmációjukon elhangzott ígéretüket beváltva legyenek hűséges tagjai evangélikus egyházunknak. Azért öröm a gyülekezet számára a konfirmáció, mert Isten ígéretét látja az ifjú testvérekben, hogy az egyház él és élni fog, amíg Isten Igéjére támaszkodik. II. A második nagy örömünket egy szerény kis meghívó okozta, amely Tordasra hívogatott minket zenés áhítatra a Kantate vasárnapot megelőző estére. Akik elmentünk Tordasra, nem bántuk meg, örvendeztünk ifjú testvéreink kezdeményezésének. Szép estét szereztek nekünk, öröm volt hallani az előadott számokat, az öreg, százéves orgonán elhangzó Bach és más szerzők müveit, a trombitaszólót és -kettőst, a szólóéneket és az alkalmi, de annál lelkesebb énekkart, zenekart, a fafúvósokat. Köszönet érte, a fáradságos előkészületért, az örömért, amit szereztek nekünk. Elnézésüket kérem, hogy nevüket nem írom le, de arra kérem őket, maradjanak együtt és sok gyülekezetben szerezzenek ilyen szép estét és én hiszem, hogy Isten megáldja ezt a szolgálatot. Köszönet a kántorképzőknek, akik ilyen ifjakat készítenek fel szolgálatra és köszönet Szemerei János helyi lelkésznek, aki a narrátor szerepét vállalta és az igehirdetéssel szolgált. Jó volt együtt lenni. III. A harmadik örömteli esemény elindítója és szervezője Rözse István lelkész testvérünk volt, aki kedves meghívásnak akart eleget tenni ennek az útnak az előmozdításával. Reggel hat órára mindenki útra készen várta a budafoki templomunk előtt az indulás izgalmas perceit, június 27-én. Amint megjött a busz, szorgos kezek hordták oda az Ökumenikus Tanács erdélyi testvéreinknek szánt élelmiszereket és az összegyűlt ruhaneműt, amit a busz csomagtartója szépen el is nyelt. Végre elindultunk. Budapest határát elhagyva, rövid áhítatban kértük Isten áldását utunkra. Ezután bemutatkoztunk, majd elkezdődött a beszélgetés és hamarosan Gyulán, a határon voltunk. Itt kellemetlen meglepetés ért bennünket, ugyanis adminisztrációs hiba miatt nem vihettük át az ajándékokat a határon. Rövid tanácskozás után a békéscsabai parókián raktároztuk el a csomagokat. Ezek után folytatva utunkat, késő este megérkeztünk úticélunkhoz, ahol a kései időpont ellenére a parókián sok testvérünk várt terített asztallal. Sajnos, nem voltunk elegen, így ezután nem jutott mindenkinek vendég. Ottlétünk első napját a vendégszerető háziakkal töltöttük. Este ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, amelyen a katolikus plébános hirdette az igét, az unitárius lelkész imádkozott, a román ortodox lelkész ismertetőt tartott a zsúfolásig megtelt templomban. Itt éreztük, hogy a krisztusi szeretet le tudja győzni az ellentéteket és tesz bennünket testvérré. Ezután újra a parókián gyűltünk össze, és a késő esti órákban ért véget a beszélgetés. Másnap ellátogattunk Sepsiszentgyörgybe, ahol megtekintettük a múzeumot. Később elmentünk Brassóba, sétáltunk a városban, megnéztük a Fekete templomot. Szép élményekkel gazdagodva tértünk vissza Székelyzsomborba, ahol részt vettünk Nyírő József emléktáblájának elhelyezésén és átadtuk gyülekezetünk adományát a Nyírő József-alapítvány részére. Este a kultúrteremben meghallgattunk egy Székelyzsomborról szóló előadást. így értünk pünkösd ünnepéhez, amikor is a zsúfolásig megtelt Május 23-án, ünnepi istentisztelet keretében szentelte fel Smidéliusz Zoltán esperes a gyülekezet új oltárképét és felújított oltárát. Az oltárkép, mely a Getsemánekertben imádkozó Jézust ábrázolja, a nagykanizsai gyülekezet ajándékaként lett a mintegy 110 lelket számláló pogányszentpéteri gyülekezeté. Á gondos restaurátori munka, nyomán hirdeti Jézusnak irántunk való szeretetét, engedelmességét az Atya iránt, mondván: legyen meg a Te akaratod. Az oltár átalakításának munkálatait Novák János gondnok vezette, az esztergált oltárkorlátot pedig Novák József presbiter. A szükséges vasmunkák elvégzése Pintér György nevéhez fűződik. „Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten templomban Mózes Árpád püspök hirdette pünkösd üzenetét. Úrvacsora után a gyülekezet népviseletbe öltözött apraja-nagyja versmondással, énekléssel . szolgált. E sorok írója átadta a budafoki testvérgyülekezet üzenetét, üdvözletét és meghívását. Sok szempárban csillogott a könny a szeretett püspökük, volt lelkipásztoruk igehirdetése alatt. Délután szabadprogramunk volt, majd este 9 órára ismét a templomba gyűltünk búcsú-istentiszteletre. Egyik gyülekezeti testvérünk hirdette az igét. Istennek megköszönve a szép napokat. Majd egymás kezét fogva, elhangzott az Isten velünk viszontlátásra. Másnap elérkezett a búcsúzás reggele, még egyszer összegyűltünk a templom előtt, hogy megköszönjük a sok szép alkalmat a lelkészcsaládnak, amely a fö szervezője volt az ottani napoknak. Isten adja áldását rájuk és a gyülekezetükre. Még egy Isten velünk, és beszállás után indultunk haza sok emlékkel gazdagabban. ím, ennyi örömöt készít nekünk Mennyei Átyánk, lássuk meg ezt és legyünk érte hálásak. Wunderlich Sándor budafoki felügyelő oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök”. Zsolt 43,3-4. A meghívón feltüntetett zsoltárvers alapján hirdette Isten igéjét az esperes, utalva arra, hogy Istennek van hatalma a rosszat is újjáformálni. Az oltárhoz az Ő igéjének világossága vezet minket, hogy megújuljon az életünk. Tudjunk bűnbánattal jönni az Ú R színe elé és örömmel továbbmenni utunkon, mint akik bünbocsánatot nyertünk. Az oltárhoz járuló, az ÚR világosságában élő kis gyülekezet e munkálatokra összeadott adományai is Isten iránti szeretetről tanúskodnak. Tamásy Tamás lelkész ismertette'a munkálatok elvégzésének folyamatát, majd FÖnyad Pál és Derne Dávid lelkészek köszöntötték a gyülekezetét. A megszépült, megújított oltárnál adjon Isten sok-sok megszépült, megújult, hitben járó életet. I). I). A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat sajtóközleménye Neukamm elnök magyar állami kitüntetése Dr. Kari Heinz Neukamm, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke, a magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat nemzetközi és menekültügyi munkájának támogatásában vállalt kiemelkedő szerepéért a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült. Az érdemrendet, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök adományozott, dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter adta át 1993. június 24-én a stuttgarti magyar konzulátuson. A kitüntetés átadásakor a Német Protestáns Szeretetszolgálat (Diakonischcs Werk) több vezető munkatársa, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat alapitó egyházainak képviseletében dr. Hegedűs Lóránt püspök, a Református Zsinat lelkészi elnöke, Lehel László lelkes^, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója, valamint a vendéglátó stuttgarti magyar konzul, Regős Sándor volt jelen. Neukamm elnök az érdemrend átvételekor hangsúlyozta, a Német Protestáns Szeretetszolgálat nagyra értékeli a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat kelet-európai térségben kifejtett tevékenységét, az európai szeretetszolgálatok együttműködésében vállalt szerepét. Ugyancsak elismeréssel szólt a magyar kormányzati és nem kormányzati szervezetek menekültügyi munkájáról is. A pogányszentpéteri gyülekezet ünnepe KÉTFEJŰ GÓLYA Nagyapa interjúja unokájával Kati - most 10 éves legkisebb unokám - két hetet öltött Sáron, a kelenföldi gyülekezet által szervezett íyári „hittantáborozáson". Az első tábor vezetője .Robi” - Meregyán Róbert fiatal mérnök. Második léten „Erzsiké” - Ferenczy Erzsébet kelenföldi lelkész vezette munkatársaival a 10 főröl 20 résztvevőre növekedett tábort. Színhely: a súri gyülekezet konferenciák céljára átalakított paplakja. „Kedves Nagymama és Nagypapa! - remélem jól vagytok, mert én igen. Helyesek a gyermekek” - írta nem sokkal érkezése után. „A titkostestvér-játékban Csillát húztam." Ez miféle játék? - kérdezem hazatérje után. Mindenki felírta nevét - magyarázza Kati -, !> mindenki húzott magának egy cédulát. Ez lett titkos testvére. Csilla nem tudhatta, hogy az ő nevét húztam. Feladatunk az volt, hogy a titkos testvérnek segítségül valami meglepetéssel kedveskedjünk. Csilla bátyja már teológus. Hozott gitárt. Most egy hetet nálunk tölt Kati. Állandóan énekel. Ilyen egyszerűeket is, mint: „Jézus szereti a gyermekeket;-- a négereket... a japánokat... az indiánokat... a cigányokat... stb, engem is.” Mindegyik nép külön strófa. A „Kis hercegből” hosszú szakaszt modern dallamával. Mind könyv nélkül, bár kaptak fénymásolt kis énekfüzetet is. Ti miért nem énekeltek?- kérdi meglepetten reggeli áhítatunkon. Azóta az étkezésnél együtt énekeljük az asztali áldást, karácsonyi népének dallamára. Levele végén megjegyezte: ui. „Láttunk kétfejű gólyát!" Ez milyen volt? - kérdem. Egyik feje jobbra, a másik balra nézett. Kis gólyák voltak. Együtt ültek fészkükön. Úgy nézett ki, mintha egy gólya lett volna et fejjel. Egy alkalommal őzet is láttunk messziről. Később kiderült, hogy mekeg. Kecske volt. Egyik késő esti túránkon vadásszal találkoztunk. Azt mondta: maradjunk az úton, mert vaddisznóra vadásznak. Féltünk, hátha nekünk ront egy vadkan. Hangosan énekeltünk. Olyan hangosan, hogy amikor beértünk a faluba, az összes kutya ugatni kezdett minden házban. Tanultatok is? - Persze. Mindennap volt „főfoglalkozás”. Mit tanultatok? - A Szemlétekről tanultunk mindkét héten. - És mit tanultatok a Szentlélekről? - Két dolgot: mit csinál? és hogyan jön? - Mit csinál?- Megváltoztatja az embert, újjáteremti. - Hogyan?- Láthatatlanul kézen fog, vezet és megajándékoz. Pontosan felsorolja Kati ezután a Lélek gyümölcseit, úgy, ahogyan Pál apostol Galáciaiakhoz írt levele 5. fejezetében olvasható: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. És hogyan jön a Szentlélek? - Erről Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvashattunk. Végigvettük a történeteket az első pünkösdtől kezdve Kornélius pogány százados és családja megkeresztelkedéséig. Az első héten egy csoportban beszélgettünk a történetekről. A második héten négy csoportban az első csoportnak el kellett játszania, a másodiknak le kellett rajzolnia a történetet, a harmadik imádságot írt a történet alapján, a negyediknek rejtvényt kellett készítenie. Az első hét végén mindegyikünk önarcképét rajzolta le a kiosztott papírlapra. Elképzelheted, hogyan sikerültek. Az én fejem inkább egy tojáshoz hasonlított, de volt, akié palacsintának sikerült. Az arcképeket ezután sorban felragasztották egy nagy ív csomagolópapírra, és Csilla mindegyikünk feje fölé piros színű lángnyelvet ragasztott. - Miért? - Azért, mert a Szentlélek megvilágosítja értelmünket és tüzet gyújt szívünkben. - Hogyan játszotlátok el a bibliai történeteket?- Legjobban István vértanú megkövezése sikerült: az ő szerepét egyik fiú játszotta, mi pedig papírgalacsinokat hajigáltunk rá. Szvetterünket egy másik lába elé helyeztük. Ő Saul, a későbbi Pál apostol szerepét töltötte be. - Te melyik történetet rajzoltad le? - A Kornéliusét. A papír bal oldalán Péter apostolt, jobb oldalán Kornélius századost rajzoltam le, amint imádkoznak. Kettőjük között fent egy galamb repül. A Szentlélek küldte Pétert Kornéliushoz, aki pedig Pétert hívta családjához. Hol aludtatok, hol ettetek? - A földön aludtunk, természetesen matracokon. Mi lányok tízen Rózsi nénivel aludtunk egy szobában. Ő tanárnő, és odahaza ő az egyik vasárnapi iskolai vezetőnk. Nagy közös asztal mellett étkeztünk. Vacsora után itt tartottuk az esti áhítatot a 95. zsoltár egy-egy verse, alapján. Ezt a zsoltárt megtanultuk kívülről és vasárnap a súri templomban együtt, hangosan elmondtuk a gyülekezetnek : Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt... Énekeltünk is. Többször említetted Tamás bácsi nevét. Ismerem én is. Szakállt visel és ti mégis tegezitek. Hogy van ez? - Ő teológus. Megengedte, hogy tegezzük, de azért Tamás bácsinak szólítjuk. Amikor hazajöttél, különös gyertyatartól tettél ebédnél tányérom mellé. Ezt is Súrról hoztad? - Igen. Ott tanultunk csurgatott gyertyával befőttesiiveget díszíteni. Még piros színnel rá is írtam, hogy: Súr, de te szomjas voltál és tréfásan így olvastad: sör. A gyertya különben, amit a súri gyertyatartóba tettem, a hit fényére emlékeztet. „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra...” sóhajtottam fel magamban nagy örömmel. De jó Isten gyermekének lenni. Benczúr László Bioetikai kérdések keresztény szemmel Ezzel a címmel különleges nemzetközi konferenciának adott otthont a Magyar Tudományos Akadémia vári kongresszusi terme 1993. június 16--19-ig. Szervezte a Krisztusi Bioetikai Központ (a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság és a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának közös munkacsoportja) és a Centre for Bioethics and Public Policy. 16 országból több mint 200 résztvevő volt. Magas állami és egyházi védnökség alatt különböző foglalkozású (lelkész, orvosprofesszor, mérnök, alkotmánybíró, biológus, pszichológus stb.), különféle országból érkezett előadók tartották az előadásokat, amelyeket egyidejűleg 3 nyelven lehetett hallgatni. A napi programokat imádság, ének és bibliatanulmány vezette be. A sok előadásban az volt a közös, hogy a bioetikát életünk és környezetünk védelmét - mindnyájan az Istentől Jézus Krisztusban kijelentett úton látták célravezetőnek. Korunk veszélye, hogy az etikát, az erkölcsöt sokan viszonylagosnak tartják, divathoz, statisztikához, többség véleményéhez szabják, pedig a boldog élet használati utasítása adott, Attól, Aki teremtett. Sok minden változik, pl. a technika óriási fejlődése eddig nem álmodott egészségügyi megoldásokat hozott, ugyanekkor az anyagi források korlátozottak. Konkrét kérdésekre, amelyek a Biblia keletkezésekor még nem voltak (szervátültetés, géntechnika, atomerőmüvek stb.), választ attól az Úr Jézus Krisztustól várhatunk, Aki emberré lett, meghalt értünk, de feltámadt, él és tegnap és ma és örökké ugyanaz. Környezetünk védelme nem magánügy, a kénes esőnek, az atomszennyezésnek nem szabnak gátat az országhatárok, ahogy ezt dr. Széchey Béla előadásában is hallottuk. Minden ember, minden nép érdeke, hogy védjük az emberi életet fogantatástól a természetes halálig és környezetünket, melyben szeretetben élhetünk Istennel, mint mennyei Atyánkkal és embertestvéreinkkel. Győrinc dr. Drenyovszky Irén
