Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-01 / 31. szám
ooo ORSZÁGOS T~^J J EVANGÉLIKUS Pl HETILAP 58. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 8. VASÁRNAP ÁRA: 18 Ft A gondolatok vámmentesek, de nem büntetésmentesek. Spurgeon A TARTALOMBÓL A SZERETET ÚJ TARTALMA „AZ ISTEN NAGY ÖRÖMET SZERZETT NEKÜNK” KÉTFEJŰ GÓLYA Újra megjelent az Énekeskönyv Ki beszélhet az egyház nevében? Az utóbbi két-három évben egyre többször halljuk a kérdést, ki beszélhet az egyház nevében, mikor kell és mikor nem kell nyilatkoznia egy-egy helyzetben a gyülekezetnek és az evangélikus egyháznak. Nézzünk néhány példát. Az államosított volt egyházi ingatlanok visszaadását lehetővé tevő törvény végrehajtása során egy-egy gyülekezetben fellángoltak a viták. Vajon visszakérjék-e a régi iskola épületét, vagy jobb volna helyette pénzbeli kárpótlást kapni és valami mást építeni? A régi falakhoz fűződő emlékek, az odajárt idősebb nemzedékek ragaszkodása nem mindig találkozik a fiatalabbak számitgatásaival. Melyik csoport beszél itt igazán az egyházközség nevében? Lehet egyszerűen többségi döntést hozni vagy megpróbálni közelíteni az álláspontokat? Ki dönti el végül a dolgot? Hiszen határozhat az elnökség, azaz a lelkész és a felügyelő, a presbitérium és a közgyűlés. Mi történik akkor, ha ezen határozati sorrendben az egyik máshogyan dönt, mint a következő? Volt eset, hogy szembekerült felügyelő a lelkésszel, elnökség a presbitériummal és közgyűlés a felügyelővel. A másik példa kapcsolódik a tömegkommunikációs eszközök és különösen is a televízió adásaihoz. Egy-egy alkalommal, amikor lelkészeket szólaltatnak meg, kiemelt helyen látni nevük mellett az evangélikus lelkész megjelölést és ez sokak számára azt sugallja, hogy az illető az egyház nevében beszél. Parlamenti lelkészképviselők nyilvánosság előtti szereplésénél is ki szokták emelni, hogy az illető melyik egyházhoz tartozik. Az elmúlt hónapokban többször fordult elő, hogy egyházunk tagjai közül többen írásban és telefonon is kérték, tiltsunk el lelkészeket az ilyen szerepléstől. Természetesen ezt olyanok követelték, akik az illető lelkészek nyilatkozatával nem értettek egyet. Az is megtörtént, hogy amikor lapunk közölte „Olvastuk, nem értünk egyet!” címmel írásomat a magyarság és zsidóság viszonyában kirobbant vitákban, egyik segédlelkészünk levélben fejezte ki rosszallását és egyházi közvéleményünknek a kérdésben való megoszlását húzta alá. Vajon szükséges-e, hogy az egyház egy-egy kérdésben egységes véleményt igyekezzen kialakítani és képviselni? A közelmúltban több olyan hivatalos elnökségi nyilatkozat jelent meg, amelyeket parlamenti vagy köz-LAPZÁRTAKOR TÖRTÉNT Európai evangélikus fiatalok konferenciája Budapesten A Lutheránus Világszövetség, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a MEVISZ rendezésében július 18-23. között európai fiatalok konferenciája zajlott a budapesti Teológiai Akadémián. A megnyitó istentisztelet vasárnap este volt a zuglói templomban, melyen Fabiny Tamás lelkész prédikált a jelenlevőkre való tekintettel három nyelven: magyarul, angolul és németül. Itt Szebik Imre püspök köszöntötte az Európa sok országából összegyűlt fiatalokat. Hétfőn az Akadémián megkezdődött az ülés programja. Meglátogatta a konferenciát dr. Harmati Béla püspök is, aki jó konferenciázást kívánt, hogy találják meg a világ és az egyház megváltozásának útját. Dr. Andorka Rudolf, a budapesti Közgazdasági Egyetem rektora tartott ezután szociológiai előadást a közel 100 résztvevőnek. A konferencia tagjai gyülekezetlátogatáson is részt vesznek a hét folyamán. A konferencia megbeszéléseiről és eredményeiről a későbbiekben beszámolunk. életi megkeresésre írtunk. így például egyházunk más egyházakkal együtt vagy külön kifejtette álláspontját elnökségi vagy országos presbiteri szinten az 1930. évi IV. törvény módosításáról az egyházak, vallások bejegyzéséről, az ún. „destruktív” kisegyházakról, a katonai szolgálatot teljesítők között végzendő lelkipásztori szolgálatról vagy az ökumenikus istentiszteletekről. Gyülekezeti-egyházközségi, egyházmegyei-kerületi vagy országos szinten akadnak egyháztagok, akik rosszallásukat fejezik ki, mert őket nem kérdezték meg a nyilatkozatok előtt és nem érvényes szerintük az, mivel ők más véleményen vannak. A demokráciára hivatkozva kérdezik sokszor, ki beszélhet az egyház nevében egy-egy gyülekezetben, egyházmegyében vagy országosan. Örömmel mondhatjuk, hogy a protestáns egyházakban, így evangélikus egyházunkban is a demokratikus rendnek igen régi hagyományai vannak, hiszen az ún. paritás elve, azaz a lelkészi és nem-lelkészi képviselet és irányítás együttese alapvető egyházigazg^tási rend. A most folyó zsinati törvényalkotás is ezen az alapon kívánja felépíteni az új törvényes rendet. Tehát az egyházi döntések a kettős elnökségek dolga: lelkész és gyülekezeti felügyelő, esperes és egyházmegyei felügyelő, püspök és egyházkerületi felügyelő, országos elnökség a püspökökkel és országos felügyelővel. Mellettük pedig testületek állnak, presbitériumok minden szinten. Ez a rendszer testületi döntést és alulról választott képviseleti demokráciát jelent. Nem jelenti azt, hogy mindig mindenkit, minden kérdésben meg kell kérdezni és a válaszok többsége dönt. A többség megbízása alapján az egyházi rend a képviseleti ügyintézés. A véleményszabadság minden egyes tagnak megadatik, de egy-egy közösséget az képvisel, az szól annak nevében és érdekében, akit erre a többség megbízott és megválasztott. A választásokkal együtt megfelelő fékek is találhatók a rendszerben, hogy a hatalommal senki se éljen vissza. Ilyen fékek például, hogy a választások csak egy ciklusra szólnak, ami most nálunk hat év, és az elnökségek kötelesek beszámolni évente legalább egyszer a közgyűlésnek és többször is a presbitériumoknak. A testületi döntések rendszere azt is jelenti, hogy sohasem egy ember dönt a lényeges kérdésekben, és a döntéseket több testület is vizsgálja. Természetesen a jelölés és választás szabadsága mellett fontos mindnyájunk számára az egyházban, hogy az együttes érdekek iránti felelősség és a kölcsönös bizalom légköre uralkodjon. Előfordult, hogy lelkész-, esperes- vagy püspökválasztás után úgy akarták a választással egyet nem értők megkerülni a maguk felelősségét és engedelmességét, hogy megpróbáltak különbséget tenni „de iure”, azaz törvényesen és „de facto”, azaz ténylegesen megbízott vezetők között. Ez a különbségtétel azonban hamis, hiszen ha nem volt „törvényes” a választás, akkor óvást lehet ellene benyújtani. Ha viszont ezt elutasította a megbízott testület, akkor a ténylegesség a jogosságot is magában foglalja. Ki beszélhet tehát az egyház nevében hivatalosan? Minden egyházi szinten azok, akik erre hivatalos elhívást és megbízást kaptak. Egy-egy gyülekezetben, egyházközségben a lelkész és a felügyelő, egyházmegyében az esperes és az egyházkerületi felügyelő, országosan pedig az országos elnökség, azaz a két püspök és az országos felügyelő együtt. Jelenleg érvényes törvényünk szerint az országos elnökség képviseli és kormányozza egyházunkat, és ehhez a felelősséghez segítségünkre van a választott országos presbitérium. Törvényhozó zsinatunk nem dolgozta még ki az új törvények erre vonatkozó részét. Azonban bármilyen szabályozás is szülessék majd, a lényeg a vezetettek és vezetők közötti kölcsönös bizalom és minden egyháztagnak a közös egyházi feladatok, az egyház missziója és szolgálata iránti együttes felelőssége. Dr. Harmati Béla VÁLTOZATLAN AZ ÖRÖK EVANGÉLIUM Lelkészbeiktatás Óbudán „Ma egyházunkban minden lelkészváltozás földrengésszerű eseményt jelent. Lelkészhiány van! Különösen így volt ez az óbudai gyülekezetben, ahol a gyülekezet lelkipásztora karácsonykor még Jézus Krisztusról tehetett tanúbizonyságot, és január végén utolsót dobbant a szíve. Megrendült a gyülekezet, egy szolgával újra kevesebb van egyházunkban." Ezekkel a szavakkal kezdte igehirdetését Szebik Imre püspök július 3-án, az Óbudai Gyülekezet lelkészbeiktató istentiszteletén. A lelkészi állásra a gyülekezet Bálint László celldömölki lelkészt, a Vasi Egyházmegye esperesét hívta meg. Immár negyedszer ismétlődött meg az eset, hiszen korábban Fiilöp Dezsőt a vasi, Görög Tibort a kecskeméti esperességböl hívták meg, dr. Nagy István tatai esperes és teológiai professzor követte őt, és most is egy egyházmegye éléről hívtak lelkészt maguknak. Igazán kivételes helyzet. Az iktatást Mislenség. Ha nem hív és mégis megy, az is engedetlenség. Isten emberek szaván keresztül hívott, így fogtuk fel feleségemmel együtt és meghajtottuk térdünket. Isten bizonyára itt akar használni. Ebben az igében mindannyian hármas üzenetet kapunk. Erősödj meg! Éljen a Krisztus a szívedben ! Gyökerezzél meg a szeretet ben! Önmagától nem tud megújulni az ember, csak a Lélek által. Isten meg akar újítani, de A püspök Iclkcsztársaival a/ oltári szolgálatát végzi sura Tibor esperes végezte, a liturgiában szolgált még Balicza István budavári lelkész, aki a helyettesi szolgálatot is végezte a választás előtti időszakban. A püspök textusa Ézs 54,10 verse volt és a bevezetés után így folytatta: Változik a lelkész személye, de változatlan az örök evangélium. Lehet különbség a szolgálati helyekben, de nincs különbség a szolnem akaratunk ellenére. Legyen Isten újjáteremtő szeretete megtapasztalás itt Óbudán és egész egyházunkban, mert újjáteremtő hatalma mindent megtehet. Pohorelly Béla. az Óbudai Gyülekezet felügyelője, azzal köszöntötte az új lelkészt és feleségét, hogy ne csupán vezetője, de barátja és testvére legyen a gyülekezet tagjainak, mert a testvér szó a leg-A/ új lelkész a gyülekezet vezetőivel Az iktatás kifejezőbb a lelkész és gyülekezet kapcsolatára. Szebik Imre püspök arról szólt, hogy a főváros evangélikussága rejtett. Személyes látogatással, sok utánajárással lehet megtalálni őket. Ne hagyják egyedül dolgozni a lelkészt, legalább 25 munkatárs kell egy ilyen gyülekezetben, hogy együtt, a lelkész a gyülekezettel boldogan és önként vállalja az evangélium szolgálatát Krisztusért. Görög Tibor, aki korábbi elődje volt a most beiktatott lelkésznek, jelképesen átadta a stafétabotot az elhunyt helyett. Biztosította az új lelkészt, hogy összetartó gyülekezetét, igére figyelő embereket és nagyszerű munkatársakat kap majd munkájához. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét kívánta a szolgálathoz. Az egyházépítésre, az igaz keresztyén értékre, a szerctetre és a társadalomban is szolgálni tudó evangélikus értelmiség nevelésére irányította a figyelmet. Ziign Tamás, a Vasi Egyházmegye espereshelyettese a gyülekezetek nevében arra a Jézusra mutatott, aki itt is ugyanaz. Jézus szeretete áldja meg a nyájat, amely pásztort kapott és a pásztort, aki nyájra talált. Tarlós István polgármester az óbudaiak befogadókészségéről szólt és arra kérte az új lelkészházaspárt, hogy az elanyagiasodott világban' folytassák a lélek építését. A celldömölkiek nevében Bedy Zoltán másodfelügyelő azzal búcsúzott lelkészüktől, hogy az eseményben Isten kezét látni - ez megnyugvást ad. Végül Missura Tibor esperes a Budai Egyházmegye befogadó szeretetéről szólt és arról, hogy a fővárosba azért kell vidékről, a szórványokból hozni a lelkészeket, mert ott megtanulták keresni az egyet is. Legyenek jó lelkigondozói az óbudaiaknak. gálát megbízásában. Ugyanazt az evangéliumot hirdeti az, aki Nyíregyházáról elindult és most a fővárosban végzi pályáját. Lehet ebben Isten vezetését látni. A modern embernek kell úgy hirdetni az evangéliumot, hogy felismerjék Jézusban az Urat. Változik a gyülekezet is. Itt Óbudán ez különösen is megáll. A hetvenes években innen Pesterzsébetre és Rákoskeresztúrra költöztettek, ide más külső kerületekből jöttek, mégis egy közösségbe tudták foglalni a két csoportot. Változik a gyülekezet, de változatlan az Úr. Változik a világ is, de változatlan benne a küldetésünk. Ma újra kell hangsúlyozni az elanyagiasodott szemléletű emberek között, hogy a jólétért való küzdelemben a lelki életért is harcplni kell. Legyetek a változatlan Úr szolgái. Bálint László igehirdetését Ef 3,14 alapján tartotta. Ha Isten hív és nem megy az ember, az engedet-Lelkcsztársak áldása A gyülekezetét megrendítette az előző pásztortól való hirtelen elbúcsúzás, most reménység szerint újra „testvérre" találnak új lelkészükben és betölthetik azt a szolgálatot, melyet egy fővárosi gyülekezetnek be kelI töltenie.
