Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-07-25 / 30. szám
.etikus Élet 1993. julius 25. 03 jftS GYERMEKEKNEK Most tanulok ping-pongozni. Soha nem gondoltam, hogy az a fehér labda ennyire tud pattogni. Néha már bele tudok ütni, de elkapni nagyon nehéz. Még szerencse, hogy Apa türelemmel megvárja azt, amíg sikerül megfognom. Tudom, hogy én is így ugrok ki a kezedből, Uram. Hányszor próbáltál megfogni, én pedig szinte vigyorogva ugráltam tovább. Tudom, hogy Te sokkal ügyesebb vagy, mint én. Kérlek, ne mondj le rólam. Szeretnék bent maradni a játékban. FIA TALOKNAK Az előző számban a nyár egyik veszélyéről, az unatkozásról írtam, s arra jutottam, hogy az unalom egyik szülője a gondatlanság. Amikor nem akarunk másra gondolni, nem vállaljuk fel más terhét. Ma nem a gondatlanságról hanem a gondtalanságról szeretnék néhány írást közölni. A gondtalanság persze egész más, mint a gondatlanság hiszen nem én passzolom át a felelősséget, hanem valaki átveszi tőlem. FÜLÖP ÉS BIBI Nem ér a nevem! Jn 8,1-11 Van egy becsületbeli ügyem. Régóta keresem, mi az, amiben én is bajnok lehetnék. A pályán, legyen az foci, kosár vagy golf, nekem nem terem babér. Hát most megtaláltam. Csalok. (Nem olyasmi, amivel dicsekedhetnék. Sőt!) Rengeteg gonosz trükk jut eszembe, mintha az ördög súgná nekem. Mondok egy példát vagy kettőt. Leültem a srácokkal kártyázni. Azelőtt nem játszottam soha, a lapokat se ismertem. Először folyton mínuszban voltam. Akkor jött a csel! Aztán félelmetes sikerszéria következett. Leköröztem őket és senki se gyanakodott. Segítettem a pap bácsinak a számháborúhoz számokat festeni. Nem vette észre, hogy puskát írtam az énekeskönyvein hátára: a támadókat pirossal, a védőket feketével. És mindig az én csapatom győzött. Fölényesen! Sok barátot szereztem, már nem unatkozok. Hívnak ide is, oda is. De félek, előbb vagy utóbb valaki leleplez, és többé nem áll velem szóba senki... Bibi történetén először jót nevettem: botrány a templomban! Aztán megijedtem. A csaló a törvény szerint halált érdemelt volna, csak a zsidók nem tudták rajta végrehajtani. És a tét nem is a bűnös asszony, hanem a bűntelen Jézus élete volt. A farizeusok csak ürügyet kerestek, hogy elveszejtsék őt.- Játsszunk nyílt kártyákkal, Uram! Színt kell vallani, kivel tartasz? Vagy mi végzünk veled, vagy a rómaiak. „ De Jézus ebből a játszmából is győztesen került ki. Ő soha senkit be nem vádolt, nem ítélkezett, senkinek a kárát - halálát nem akarta. Pedig, ha valaki, ő az Igaz, megtehette volna. Kár, hogy nem tudjuk, mit írogatott ujjúval a porba. A vádlott megmenekült. De én nem javultam meg. Nincs bátorságom a gaztetteimet bevallani. Túl sokat kaptam, mégis veszítek.-e^> GYERMEKRAJZPÁLYÁZATOT hirdet a DIAKONIA című Evangélikus Szemle protestáns iskolásgyermekek számára ez évi 4. (karácsonyi) számának 16 rajzot tartalmazó művészi mellékletére a KÖZÖSSÉG témájában. (A téma a szeretet-gyülölet, egymásrautaltság és magány, egyformaság és sokféleség témája felől is megközelíthető.) Kérjük a gyerekeket, hogy - nyomdatechnikai okokból - csak fekete-fehér rajzokat küldjenek be (fekete ceruza, tus, festék, filctoll, szén stb.), s rajzuknak, ha úgy gondolják, címet is adjanak. Beküldendő: DIAKONIA Szerkesztőség, 1147 Budapest, Pf. 500. Beküldési határidő: 1993. szeptember 6. A borítékon tüntessék fel nevüket és címüket. Egyrészt a díjazás végett, másrészt, hogy részt vehessenek, ha akarnak a pályázóknak rendezendő találkozón, ahol a zsűri részletes kiértékelést és tanácsokat ad. JÁTÉK Betíívadászat 3. Megint helymegjelölés nélkül kapjátok a betűket. Már elég sokat tudtok. Próbáljátok meg összerakni a mondatot! Ez a mondatot jelölő tábla: LLU LUJ m. nu IMIM mii m mii TTTT rrirm TTTTT A kérdés a következő: KI HALT MEG AKKOR, AMIKOR MEGHALLOTTA, HOGY A FILISZTEUSOK ELVETTÉK A SZÖVETSÉG LÁDÁJÁT? A - Sámuel. J - Éli pap, Sámuel tanítója. L - Jeroboám. E - Két kerub. K - Senki, de mindenki nagyon szomorú volt. A megfejtett betű kétszer szerepel a mondatban! PRÓBÁLD MEG! Szalag ----A sátortáborunkat ezzel a,*>zalaggal.szeret.tük.,y,olna körbekeríteni, de mindig összetekeredik. Mondd meg, a kisimítás után az A vagy a B oldala lesz a kérdőjellel megjelölt lap? Fény a sötétségbe Jézus ezt mondta a vaknak: „Láss! A hited megtartott téged!” És azonnal megjött a szeme világa, és követte Őt, dicsőítve az Istent (Lk 18,42-43). A vak ott ült az út szélén - és várt. Néhány fillér koppanására, egy-két jó szóra, pár falat kenyérre. Várt. Hiszen ez volt az élete. Valami feszültség vibrált a levegőben. A lárma egyre erősebb lett. Világtalanul nem láthatta, mi történik, csak érezte az egyre közeledő léptek zajából, hogy Valaki el fog haladni előtte. Valaki, akinek híre már hozzá is elért. A zaj egyre nőtt... Ő kiabálni kezdett, nem tudta, megáll-e, figyel-e majd rá, aki közeledik, de hangosan ismételgette: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” És akkor megállt előtte Jézus. Megállt, hiszen valaki komolyan szólította, a segítségét kérte. Kilátástalan élete kiáltott: könyörülj rajtam! Jézus pontosan meg tudja különböztetni a hangzavart az imádság szavától. Aztán elhangzott a kérdés: „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?” Mit is kívánhatnék mást, Uram, hogy lássak! Látod, itt ülök az út szélén, arra vártam, hogy ideérj, hogy megállj előttem. Uram! Szükségem van Rád! Add, hogy lássak! Engedd, hogy Téged láthassalak! Csak kérned kell Őt, csak elpanaszolni Jézusnak belső éjszakád, bűneid mélységét. Akkor fény tör be a sötétségbe. Mert ahol Jézus megáll, ott többé nem lehet éjszaka, csak világos nappal... A megnyíló szemek csodája, Jézusra néző tekintetek - és öröm. Kiálts bátran! Már közeledik az úton. Találkozni akar veled. Ma is. Most is. Ha életed sötétjéből Hozzá kiáltasz, betölt a fény. Az igazi, Jézustól származó világosság. Nem élhetsz az Ő fényessége nélkül. Engedd, hogy meggyógyítsa vakságodat! Mert azért jött erre a világra, hogy bűneinket magára vegye a Golgotáni - a tieteket és az enyémeket. Most Ő küld: menj, hirdesd fényét és szeretetét! Világíts a sötétben járóknak, hogy ők is találkozhassanak a Világ Világosságával! Varga Gyöngyi PÁLYÁZAT Az Egyház Ifjúsági Bizottsága és a MEVISZ közös pályázatot ír ki evangélikus ifjúsági közösségek, gyülekezeti ifjúsági körök, MEVISZ- csoportok számára. A pályázat célja a közösségi munka támogatása, feltételeinek javítása. A pályázatnak tartalmaznia kell a közösség- nevét, címét, létszámát, képviselője nevét,- eddigi tevékenységének leírását, terveit,- anyagi helyzetének leírását, eddigi pályázati eredményeit,- a kért összeget. Az elbírálásnál előnyben részesülnek azok, akik az alábbi célok valamelyikére kívánják fordítani az elnyert pénzt:- programok szervezése,- tárgyi feltételek biztosítása, javítása,- kiadvány megjelentetése,- szociális jellegű munka, vagy annak szervezése,- határontúli magyarokkal való kapcsolattartás. A pályázat összege max. 25 000 forint. A szétosztásra kerülő összeg előre láthatólag 250 000 forint. A pályázatokat a Bizottság és a MEVISZ elnöksége tagjaiból álló közös testület bírálja el. Beküldési határidő: 1993. szeptember 30. Elbírálás és értesítés: 1993. október 31. Cím: MEVISZ 1088 Bp., Szentkirályi u. 51. Reggeli ima Uram! Örömömet, mint egy madarat, a magasba röptetem. Az éjszaka elszállt, és örülök a fénynek. Micsoda nap, Uram, milyen csodálatos nap! Napod fölszántotta a harmatot a fűszálakról és a szívünkről. Ami belőlünk fakad, ami körülvesz minket ezen a reggelen: a köszönet. Uram! Vidám vagyok ma reggel! A madarak és az angyalok énekelnek, én is ujjongok, A világűr és a mi szívünk is mind nyitva áll a Te kegyelmed előtt. Erezhetem testemet - köszönöm! A nap süti a bőröm - köszönöm! A tenger hullámokat vet a partra, habjai házunk falának csapódnak - köszönöm! Uram, örülök a teremtett világnak! És annak is, hogy Te itt vagy mögöttünk, mellettünk, előttünk, felettünk - és bennünk. Boldog vagyok, Uram! Örülök, örülök! A zsoltárok a Te kegyelmedről énekelnek, a próféták hirdették szeretetedet, és mi megtapasztalhatjuk. Karácsony, Húsvét, Pünkösd és Mennybemenetel, minden nap a Te kegyelmedben rejtőzik. Uram! Örömömet, mint egy madarat, a magasba röptetem. Egy új nap, amely csillog, sziporkázik, harsog és örvendezik a Te szeretetedtől. Te készítesz minden Új napot! Halleluja, Uram! (Imádság Nyugat-Afrikából, közli V. Gy.) JÚLIUS 24-25. CSÖMÖR, MŰVELŐDÉSI HÁZ Az ország különböző pontjairól érkező keresztény/ tyén csoportok ének, hangszeres zene, mozgás segítségével szólaltatják meg mindenki számára Jézus Krisztus örömüzenetét. Kezdés szombaton 14 órakor, befejezés vasárnap kb. 16 órakor. Megközelíthető a Budapest-Örs vezér térről induló csömöri HÉV-vel. Szállást ingyen, étkezést önköltségi áron biztosítunk. Ezt kérjük július 6-ig jelezni. Jelentkezés, információk: MEVISZ 1088 Budapest, Szentkirályi u. 51. Az alkalomra barátoddal együtt várunk! Sajtóosztályunk legújabb kiadványa Győry Vilmos Elek László, a volt Orosházi Evangélikus Gimnázium tanára igen alapos kutatómunka után. mindössze 152 oldalon állítja elénk Győry Vilmost, az orosházi és Deák téri gyülekezet volt lelkészét. A bevezetőben olvashatjuk, hogy Mikszáth szerint olyan szerény és áldott, olyan „mesés jelenség”, mint „a kék gyémánt”. Szörnyei József pedig így jellemezte: „Mintaszerű pap és egyházának jeles szónoka volt, valódi lelki atyja, bizalmas barátja híveinek.” Orosháza későbbi papja. Veres József ekként summázta róla alkotott véleményét: „Ékesen szóló pap, édes szavú költő, kitűnő műfordító, nyájas elbeszélő, szeretetre méltó ember volt...” Méltán búcsúzott tőle az Orosházán eltöltött 14 évi gazdag szolgálata után így Torkos Károlyesperes-lelkész: „Marasztaljuk-e őt? Mindezt szíves örömmel megtennénk, ha egy olyan bevégzett tény nem állna előttünk, mely előtt tisztelettel vagyunk kénytelenek meghajolni. Égyéni szempontunknál magasabb nézőpontra kell tekintenünk, mert a mi Györynk az a gondviselésszerű férfiú, aki hivatva van arra, hogy a felejthetetlen főpásztor által hátrahagyott drága örökséget megőrizze és gondozza.” (Székács József utóda lett.) 1838. január 7-én született Győrött és csak 47 éves volt, amikor 1885. április 14-én mint Deák téri lelkész befejezte földi pályafutását. A monográfia foglalkozik Győry ifjúságával, az orosházi és a Deák téri gyülekezetben végzett szolgálatával, végül szépirodalmi munkásságával. Ez utóbbi a szerző személyiségéből érthetően az egész könyvben különösen is hangsúlyos. Aki ezt a könyvet elolvassa, feltárul előtte a Viláost követő fél évszázad bontakozó társadalmi átalaulása, a magyar irodalom válaszkeresése a kor problémáira, mégis számomra a legszimpatikusabb az orosházi evangélikus iskolák születéséért fáradozó, a Deák téri gyülekezel belmissziói szolgálatát szervező, a jó igehirdető, a lelkész. Bámulatos, hogyan bírt annvit dolgozni. „Mindenütt egészen töltötte be feladatát, sót ha szabad mondanunk, még azonfelül is... s mégis minden dolgot oly pontosan, oly aprólékos lelkiismeretességgel végzett, mintha csak ez az egy dolga lenne” - írta róla Mikszáth. Ebben is tanulhatunk tőle. A szerző nevével talán először találkozik az olvasó. Hogyan lehetséges ez, hiszen magyar lutherániánkban mindenki mindenkit ismer? Etek László - volt tanárom és osztályfőnököm - sokgyermekes református papi családból származik. Győry nevével már középiskolás korában találkozik. Édesapja konfirmációi ajándéknak hozatta meg számára a Győryék által fordított Újtestamentumot. De találkozik nevével különböző versgyűjteményekben is és ismeri Balassa Jánosról írt ifjúsági regényét. Egyetemi tanulmányairól így vall hozzám intézett levelében: „Az otthon összegyűjtött élménytömeg határozta meg egyetemi szakdolgozataim témaköreit is. Angolból a melegszívű, felejthetetlen Fest Sándortól a XVI-XVII. századi magyar-angol kapcsolatok túlnyomórészt egyházi vonatkozású, vallási és vallástörténeti jellegű feltárását kaptam feladatul, magyar irodalomból pedig »Protestáns papok a magyar irodalomban« címmel írtam több száz oldalas jó szándékú, lelkes tanulmányt, amiben ma legfeljebb a fiatalos vállalkozó kedvet értékelhetném, s nem a gondolatok eredetiségét és a szerkesztés elviségét, határozott belső logikáját. Ebben kb. 4-5 oldalon ismertettem Győry Vilmos írói és költői munkásságát is.” Elek László 1942 nyarán kerül Orosházára az evangélikus gimnáziumba, ahol Győryrc fia, a cserkészcsapat névadója Győry Lóránd és a templomkertben elhelyezett két emlékpad emlékezteti és biztatja, szerezzen mélyebb ismereteket a papköltöröl. Közbejött a háború és a fogságból ahogyan levelében írja: „az utolsó pillanatban szabadított ki váratlanul engem, a nagy beteg hadfit az isteni kegyelem...” Amikor lerongyolódva megjött és újra tanított, felejthetetlen élményt jelentettek számunkra magyar órái és személyének közösséget teremtő varázsa. 1949-ben történt érettségink után 10 éven át Békés megye középiskolai magyar nyelv és irodalom szakfelügyelője, majd Szarvason tanít az Óvónőképzőben, végül a Békés Megyei Levéltárból mint főlevéltáros megy 1980-ban nyugdíjba. Megjelent tanulmányai felsorolása e rövid írás keretében lehetetlen. Azt azonban mindenképpen örömmel regisztrálhatjuk, hogy jelenleg Székács József irodalmi és egyházi munkásságának a feldolgozásán dolgozik. Köszönöm volt osztályfőnökömnek ezt a könyvet és szeretettel ajánlom elsősorban az orosházi és a Deák téri gyülekezet figyelmébe. Bolla Árpád „Természetemlékek” a Duna Palotában ... Ezek a fák, a fák, a fák. A napsugár felé a tág egekbe lustán nyújtózkodnak át A fák. (Kosztolányi) „Újvidéken születtem 1955-ben. Már kisiskolás koromban nagy természetbarát voltam. Bebarangoltam a Dunát és holt ágait, a ludasi és palicsi tavakat. Húsz évvel ezelőtt történt, hogy a palicsi tó vizét le kellett csapolni. Talán ez az ökológiai katasztrófa indította meg bennem a gondolatot, hogy papíron, vásznon örökítsem meg a még háborítatlan tájat” - írja önéletrajzában Fehér László festőművész, aki ez év januárjában érkezett hozzánk arról a tájról, amelyre Kosztolányi is mindig fájó szívvel emlékezett: Gyermekkorom, mindig léged kereslek, Ho járom a poros-boros Szabadkát. Mióta labdám elgurult itt, Nem ér az élet egy fabatkát. Menekültként még a bicskei tábor lakója kis családjával együtt, de gyermekét a régi haza szeretetére akarja nevelni: abban a szellemben, hitben, magyarságtudatban, amit ö is őseitől örökölt. Ezt szeretné átadni kisleányának, aki már itt kezdi az iskolába járást. A kiállítást - melyet a Menekült és Migrációs Hivatal a Hadtörténeti Múzeum szakmai támogatásával rendezett meg - dr. Egerszegi Gyula főigazgató nyitotta meg. Fehér László képei még a közelmúlt érzéseit idézik, menekülését, félelmét a természeti és emberi pusztulástól. Finoman visszafogott fény- és színeffektusokkal festett akvarell képeivel a vajdasági táj emlékeit hozta magával, képeiben mintha Kosztolányi sorait idézné. Szinte minden festménye egy-egy Kosztolányi sor gazdag illusztrációja lehetne. Meglátások, érzések találkoznak a több mint fél évszázada (1936) elhunyt költő és a fiatal művész, férj és apa, az új otthont kereső ember gondolatvilágában. Nézem az Őszi hangulatot s a képben a költő sorai szólalnak meg: Most dalol az ősz, és én is dalolok, lalláz az ősz lassú litániát. Most dalol az ősz, dalol a szívem, dalolni kezd most az egész világ. Többször is visszamegyek a „Ludasi tó” két képéhez, amelyről oly szépen emlékezett a költő, mikor édesanyjával sétált arra és máris fülembe zsonganak a „Késő ősz a ludasi pusztáin" dallamos sorai: A pitvaron a tengeri nevet a nap piros tüzére, de sárga árnyát elveri a paprikák piros füzére. Száll-száll a telkem kergetőzve a mustárszagú világos őszbe, mint szélbe a csörgő papiros, fölötte a halál s élet a sárga és piros." „A természet az elpusztult értékek szimbóluma, az életét féltő ember utolsó menedéke. Csaknem az egyetlen téma, amit egy életféltő, emberségért még aggódó művész megragadhat” - írta a szép kis ismertetőben a kiállítás rendezője. Túrok Margit. A vajdasági festőművész nemcsak saját emlékeit mentette, egy tájat, szépségekben gazdag vidéket varázsolt elénk. Schelken Pálma
