Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-07-25 / 30. szám
Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1993. JÚLIUS 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HETEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft Ha valaki a jónak cselekvésére adja magát, ne várja, hogy emiatt az emberek eltakarítják az útjából a köveket, hanem arra legyen elkészülve, hogy köveket hengerítenek útjába. Albert Schweitzer A TARTALOMBÓL NYUGDÍJAS PAPOK TALÁLKOZÓJA „...A BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚRNAK FÉLELME” SZTEHLO-MEGEMLÉKEZÉS GÓLYÁK VIHARBAN Istentisztelet a diófák alatt Kapernaum 60 éves A halandó gyülekezet egy része Dr. Harmati Béla püspök igét hirdet Kapcrnaumhan 1933. június harmadik vasárnapja. Gyenesdiáson a megvásárolt ingatlanon első szabadtéri istentiszteletet tartanak a diófa alatt. Igét hirdet: Túróczy Zoltán akkori ózdi lelkész. 1993. június harmadik vasárnapja. Gyenesdiáson a Kapernaum-kertjében a diófák alatt hálaadó és emlékező istentiszteletet tartanak. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. A szabadtéri oltárnál a liturgiát hárman végzik. A püspök mellett if]. Kendeh György, a diakónia országos ügyvivő lelkésze, és Hernád Tibor ny. lelkész, aki húsz éven keresztül volt az intézmény vezetője, továbbépítője. Akkor úgy neveztük: a „kapernaumi százados." Mintegy százhúsz-százötven főnyi gyülekezet jött össze a diófák alatt, hogy a hatvanéves évfordulón emlékezzen mindarra az áldásra, melyet Isten ez otthonon keresztül nekik adott. A püspök az intézmény lényegét foglalta össze igehirdetése textusában : „Jöjjetek énhozzám mindnyájan...” (Mt 11,28). Nem akármilyen hely ez és nem akármilyen hatvan esztendő'múlott el. Ez a találkozás helye. Jézushoz jöttünk ide, mert ő hívott. Teológusok, lelkészek, fiatalok és idősek jöttünk Jézus lábához. A misszió háza és a szeretet háza volt egyben. Fejlődött a hatvan év alatt. Nemcsak a fák nőttek, az épületek is. Itt kovácsolódott a hit, remény, szeretet. Sokan fogadták meg a hívást. Ifjúsági konferenciákról indultak innen a teológiára, majd a lelkészi szolgálatba. Azokra is gondolunk ma, akik már nincsenek az élők sorában, de együtt vagyunk velük a szentek közösségében. Ma megköszönjük 60 év hívását. „Megnyugvást adok nektek..." szól az ige. Sokan keresték és kapták itt a testi megnyugvást is, hiszen üdülőhely is Kapernaum. A szép pannon táj is ad megnyugvást, hiszen Gyenesdiáson a környezetet, a természet szépségét is jelenti. De a szívet és a lelket is megnyugtatja Isten és ebből a megnyugvásból békesség származik. Adjunk hálát, hogy Isten 60 éven át adta áldását Kapernaumban és ezt tovább adhattuk, adhatjuk. Ma itt a hála szava szól és Krisztus dicsérete. Elkészült és kinyomtatás alatt van Kapernaum története. Azok írták, akik ez idő alatt itt szolgáltak. Hernád Tibor -, aki leghoszszabb ideig volt az intézmény lelkésze - foglalta egybe ez írásokat és most az emlékezés órájában röviden végigvezetett ezen a történeten. A történet elején három név áll: dr. Deák János - Oppel Ernő - Túróczy Zoltán. Ők voltak megálmodói ennek a háznak, megvalósítói a tervnek és gondolatnak és míg éltek, lankadatlan munkásai a konferenciáknak. Mint a bevezetésben írtam, 1933 tavaszán vásárolták meg a házat és nagy kertjét. Akkor még csak egy hatszobás épület állott. Már 1936-37-ben bővítették. Akkor lett a ház U alakú és nagyobb lett a befogadóképessége. De még így is. kevés volt. A környező parasztházakban is sokakat kellett elhelyezni szállásra. 1948-49-ben újabb bővítés kellett. Új épületet terveztek és valósítottak meg. Kovács Géza és Laborczi Zoltán lelkészek váltották egymást és folytatták az építés a lelki építés munkáját is. A konferenciák 200-300-as létszámokat értek el. Volt konferencia minden korosztálynak, nőknek és férfiaknak, különböző hivatásokban élőknek, természetesen rendszeresen lelkészeknek is. 1953-ban a Rákosi-uralom idején szomorú korszak következett. Először katonaság települt be, majd, amikor tömegesen küldték kényszernyugdíjba a hatvan évet betöltött lelkészeket és azok nem tudtak hol lakást találni, Gyenesdiásból nyugdíjas lelkészek otthonát csináltak. Emellett „szabad volt” nyáron üdültetni, de konferenciát tartani nem. Az üdülések azonban ha nem is létszámukban, de tartalmukban - felértek egy konferenciával. Lelkészcsaládok nyaraltak együtt, később a két Németországból jött családok itt találkozhattak és ölelhették meg egymást rég nem látott rokonok. 1956-tól újra megindultak a konferenciák rövid időre, majd a hetvenes években kezdődött az ifjúsági konferenciák sorozata. A közbeeső időben csak lelkészek számára rendeztek ún. „fejtágító” konferenciákat. Ma teljesen megújult képet mutat Kapernaum. Sok áldozat, külföldi segély segített bennünket idáig. Fő dolog, hogy Kapernaum kisugárzó és mágnes legyen egyházunk életében. A Diakóniai Osztály és a szeretetotthonok köszöntését adta át ifj. Kendeh György ügyvivő lelkész. Bár az otthon profilja többször változott, mégis mindig megmaradt evangélizációs hatása és ez a jó. Itt sokan találták meg nemcsak hivatásukat, de életük párját is, amikor fiatalok ismerkedhettek. Kívánta, hogy legyen továbbra is testi-lelki áldása az otthonnak. Smidéliusz Zoltán esperes első szava a hálaadás volt. A legfontosabb funkciója az otthonnak mindig is a missziói volt, de a diakóniai és üdültetési feladatai is fontosak voltak. Az egyházmegye különösen sokat köszönhet ennek a területén lévő otthonnak. Szabó Ferencné immár 15 éve látja el a gondnoki teendőket. Igen sokat fáradozott a bővítés és a felújítások miatt, de a munka szépségéről és örömeiről tett bizonyságot. Harmati Béla püspök zárszavában az Országos Egyház és Elnöksége köszöntését és áldáskívánását adta át. Ugyanakkor köszönettel említette a külföldiek segítését, a Westfáliai Egyház (Németország), a Gustaw Adolf Werk és a Martin Luther Bund, valamint a testvér Bajor Egyház segítését. Köszöntötte a jelenlévő két volt lelkészi vezetőt, Laborczi Zoltánt és Hernád Tibort -, nem volt munkájuk hiábavaló az Úrban. Tóth-Szöllős Mihály Szabó Ferencnc, Kapernaum gondnoka A Budapest Deák téri templomban 1993. augusztus 1-jén, vasárnap du. 6 órai kezdettel ünnepi istentisztelet lesz, melyen Kollár János evangélikus lelkész születésének 200. évfordulója alkalmából megemlékezést tartanak. Igét hirdet Cselovszky Ferenc lelkész. Emlékbeszédet tart dr. Fabiny Tibor professzor. Szeretettel várnak minden érdeklődőt. ISTENNEK SZOLGÁLNI A LEGNAGYOBB SZABADSÁG Lelkészavatás a Deák téri templomban Együtt kérték felavatásukat a teológiai tanulmányaikat az elmúlt tanévben befejező lelkészjelöltek. Szolgálatba indulásuk előtt még egyszer együtt akartak lenni az oltár előtt, közösségben egymással és azzal, aki a Fő, a szolgálat Ura és Megváltója erőtlen, tévedő, bűnös embereknek. Ez az alkalom július 3-án (szombaton) délelőtt 11 órakor volt Deák téri templomunkban, ahol az igehallgatás és az úrvacsora közösségében, a templomot megtöltő gyülekezet imádkozó együttlétében kapták meg a szolgálatba való kibocsátásukat azok, akik most kezdik meg lelkészi munkájukat a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Hét lelkészjelöltet avatott fel egyházunk két püspöke a két egyházkerületben S/chik Imre püspök, dr. Harmati Béla püspök cs dr. Rcuss András dékán végzendő lelkészi szolgálatra. Álljon most itt a hét új lelkész neve, hogy szolgálatukért való imádságunkban név szerint is megemlékezhessünk róluk: Baranyai Csaba, Fűké Szabolcs, Johann Gyula, Ördög Endre, Pángyánszky Agnes, Pöcze István és Verasztó János. Négy lelkészjelölt avatása később történhet meg, ha továbbtanulásuk után szolgálatba állnak. Szebik Imre püspök igehirdetésében a János evangéliuma 15. részében található textus alapján, az igazi szőlötö és a szölővesszők képének alkalmazásával beszélt a szolgálat feltételéről. Bár sok elvárás van a lelkésszel kapcsolatban, pl. hogy legyen jó igehirdető, aktuális kérdésekben legyen tájékozott, legyen jó adminisztrátor, a döntő mégis a Krisztusban való megmaradás. E nélkül a kapcsolat nélkül semmit sem tehet a lelkész. A szolgálat látható jeléről is szólt a püspök. A gyümölcstermés a Krisztussal járás ajándékaképpen lesz kísérője a lelkész szolgálatának. Végül a szolgálat esélyére nézve adott reménységet.. Isten metszökéséröl hallani komoly figyelmeztetés. Ő nem hagy a magunk elképzelése szerint, a magunk útján járni. Viszont reménységünk is van ebben az intő szóban. Isten a közelünkben van, akarata szerint formál minket. Ezért mondhatjuk azt, hogy Istennek szolgálni a legnagyobb szabadság - amint vallotta Augustinus -, mert szolgálatunkban rábízhatjuk magunkat, irányító, tisztító, formáló kezére. Dr. Harmati Béta püspök a Jelenések könyve 1. fejezetének befejező versei alapján szólt arról a kézrátételröl, amelyet János apostol tapasztalt meg Pajmosz szigeti száműzetésében. Magányában átélte az Úr közelségének, keze érintésének élményét. Az az üzenet van ebben a képszerű, de mégis valóságos isteni megérintettségben, hogy Jánoshoz hasonlóan kell és lehet a Mester közelségében élni. Ez azt jelenti, hogy közel a segítség, karnyújtásnyira. A kézrátétel áldás. Isten szeretetének személyes átadása, bocsánatának közlése, erejének továbbítása. Isten keze alatt lenni annyit is jelent, hogy lehet a szolgálatában maradni. Weöres Sándor verséből vett idézettel fejezte ki a püspök a szolgálatba indulók helyes óhajtását: „Valaha én is úr akartam lenni, bárcsak jó szolga lehetnék.” A jó szolga pedig Istennek ebbe a közelségébe vonja, viszi az embereket. A személyesen megérintő ige átadása a legszebb és legnagyobb szolgálat. Isten mentő hatalmát, nem ítéletét, oldó, békességet adó szavát lehet tovább adnunk. A lelkészavatás ünnepi istentiszteletének liturgiájában mindig megkapó jelenet a sok papi öltözetben levő lelkész áldása és az ősi áldáskérö ének közös éneklése. Ennek az alkalomnak különösen szép és áldott tartalmat adott a közös úrvacsoravétel lehctő-A feluvatott lelkészek Atatás ké/rátctcllcl sége is. A felavatottakon kívül a gyülekezet tagjai is nagy számban vettek úrvacsorát. A közös együttlét az istentisztelet után a gyülekezeti teremben és a templomudvarban folytatódott, ahova a felavatottak hívták meg a gyülekezet tagjait egy kis süteményre és frissítőre. - Isten áldja meg a szolgálat útján most induló testvéreinket! Vető Béla Úrvacsoraos/.tás Első érettségi a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban Nem tévedés a cím, noha az algimnáziumból főgimnáziummá vált bonyhádi iskolában 1910 óta tartanak érettségi vizsgákat. Az 1948-ban államosított, s azóta Petőfi Sándor nevét viselő gimnázium azonban csak az elmúlt tanév kezdete óta működik újra evangélikus egyházi iskolaként. A második világháborút kővető kitelepítések, a lakosságcsere úgy megváltoztatta a tolnai evangélikusság létszámát, a helyi vallási viszonyokat, hogy sokáig kérdéses volt, érdemes-e egyáltalán komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy a bonyhádi gimnázium is újra az evangélikus egyház kezelésébe kerüljön. Külön kérdést jelentett, hogy az egy város-egy iskola helyzetben, ahol a felekezeti szempontok nem lehetnek meghatározóak a felvételnél, mit jelenthet a gimnázium evangélikus jellege. A helyi gyülekezet is habozott, szerette volna későbbre halasztani a döntést. Amikor azonban a múlt év tavaszán - a kérésünket megelőzve, szinte meglepetésszerűen - az önkormányzat felajánlotta a gimnázium visszaadását, nem lehetett nemet mondani. A tanári kar és a diákok is megértéssel fogadták a változást, sőt talán reménykedve is, hogy az egyház jó gazdája lesz az iskolának, s a nevelésben is segítséget tud adni. A hitoktatás az elmúlt évben még csak a diákok kis részét érintette. Az egy váró? - egy iskola helyzetben az egyházi iskolai törvény is lehetőséget ad a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásra. így a következő tanévtől kezdve azok számára, akik nem kívánnak hitoktatásra járni, a környékbeli lelkészek tartanak majd-nem hitvallásos jelleggel - vallástörténeti oktatást. Természetesen a most érettségizett diákok még úgy kerültek be 1989-ben a gimnáziumba, hogy eszükbe sem jutott volna, hogy négy évvel később egy egyházi iskolában fejezik be középiskolai tanulmányaikat, sőt annak első érettségizői lesznek. Mégis érdemes odafigyelni erre az eseményre. Mint az egyik negyedikes osztály érettségi elnöke, azzal a jó benyomással jöttem el a vizsgáztatással töltött két hosszú nap után (s úgy tudom, a többi elnöknek is hasonló a véleménye), hogy evangélikus egyházunk e,gy jó színvonalú, rendezett iskolát kapott vissza. Éppen négy éve indult el kísérletképpen egy speciális természettudományi képzés az osztályok felében, s én egy ilyen osztály érettségijét éltem végig. A diákok közül néhányan kiemelkedően szép eredményeket értek el országos versenyeken matematikából és fizikából, de a magyar és történelem tárgyakból hallott szép szóbeli feleletek azt mutatták, hogy a humán tárgyak sem szorultak háttérbe. A tanárokkal folytatott beszélgetések alapján az az érzésem, hogy a tanárok és diákok is nyitottak az egyház irányában, sőt kimondottan várják a szorosabb kapcsolatok kialakítását. Sólyom Jenő
