Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-06-27 / 26. szám
Evangélikus Élet 58. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1993. JÚNIUS 27. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft A jót megkezdeni nem sokat tesz, kivívni: erkölcsi tökély. Augustinus A TARTALOMBÓL MEGHÍVÓ KI GONDOLTA, HOGY EZ SOPRONBAN IS LEHETSÉGES LESZ! A budapesti Deák téri templomban 1993. július 3-án de. 11 órakor kerül sor az e tanévben végzett Déli és Északi kerületi teológusok lelkésszé avatására. FOGADJÁTOK BÉ EGYMÁST! A lelkészavatás szolgálatát dr. Harmati Béla püspök és Szebik Imre püspök végzi. EVANGÉLIZÁCIÓI MUNKAKONFERENCIA TAHIBAN Erre az ünnepi alkalomra a gyülekezetek tagjait szeretettel hívják és várják. EGY MÉRFÖLDKŐHÖZ VALÓ ELJUTÁSRA EMLÉKEZÜNK (3) Idén nyáron lesz 45 esztendeje, hogy Amszterdamban hivatalosan megalakult az Egyházak Világtanácsa. Erről az eseményről világszerte sok keresztyén megemlékezik. Mi, magyarok, ugyanekkor egy felévszázados egyházi eseményről is megemlékezünk, ugyanis 50 évvel ezelőtt alakult meg a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa. Ezekre az alkalmakra gondolva, egy négy cikkből álló sorozatban kívánjuk ismertetni az előbbi szervezetnek az előtörténetét. Az első cikkben a 19. század több olyan szervezkedését ismertettük, amelyek a keresztyének között az egységért érzett felelősségtudat előtérbe kerülésének biztos jeleivé váltak, a másodikban az 1910-ben tartott missziói konferenciáról, Söderblom svéd evangélikus érsek szerepéről és az egyházaknak az első világháború alatt kifejtett segitő- és békeszolgálatáról szóltunk. Ma az 1919 és 1938 közötti két évtized ökumenikus eseményeit ismertetjük. Útkeresés a két világháború közötti években Amint azt a múltheti beszámolóban olvashattuk, Söderblom érsek, a fegyverszünet aláírása után, de még a békekonferencia egybehívása előtt, egy nemzetközi egyházi konferenciára szerette volna összegyűjteni az egyházak vezetőit. írt ez ügyben az akkor canterbury-i érseknek, aki azonban e tervvel kapcsolatban negatív álláspontra helyezkedett. Félt, hogy az egyházak igyekezetét a győztes államok vezetői félre fogják érteni, esetleg illetéktelen beavatkozásnak bélyegzik meg, így az anglikán közösség feje (és vele együtt a háborúban győztes országok egyházainak a legtöbb vezetője) egy konferencia tartását csak a békeszerződés aláírása után tartotta ajánlatosnak. Ez a válasz Söderblom érsek számára nagy csalódást jelentett. Azt is olvashattuk múltheti összefoglalónkban, hogy az első világháború kitörésének a napjaiban létrejött a németországi Konstanzban (ahol 1415-ben Húsz Jánost megégették!) „A Nemzetek közötti Barátságnak az Egyházak által való Támogatására alakult Világszövetség”. Ez a szervezet a háború miatt sok szép elgondolását nem tudta megvalósítani, de 1919 szeptemberében újból a színpadra lépett és a hollandiai Oud Wassenaar-ban konferenciát rendezett. Ezt később „lelki békekonferenciá ”-nak nevezték, mert ezen - nem kis nehézségek árán - sikerült az egy évvel korábban még a frontvonal különböző oldalain állókat közös tanácskozásra egybegyűjteni. Itt került először sor arra, hogy tárgyaljanak a magyar egyházak kívánságára a kisebbséggé vált egyházaknak az anyaegyházukkal való kapcsolattartásáról. A gyűlésen Söderblom is megjelent és felvetette egy, lehetőleg minden egyházat magában foglaló keresztyén konferencia megrendezését és ismertette azt a célkitűzést, hogy az egyházak hozzanak létre egy ökumenikus Tanácsot, amely a keresztyénség nevében a világ vallási, erkölcsi és szociális kérdéseihez hozzá tud szólni. Söderblom javaslatait e szervezet konferenciája nem tette magáévá, amire a svéd érsek annak befejezése előtt felkért egy pár olyan személyt az azon résztvevők közül, akik hajlandóak voltak egy pár héttel később Párizs-ban egy továbbviteli ülésen résízt venni. Erre 1919 november 17-én került sor. Ez az együttlét már támogatta Söderblom tervét, de előbb egy szélesebb alapokon nyugvó egyházi gyűlés összehívását ajánlotta. Erre 1920 augusztusában, Genjben került sor. Az egyházaknak egymástól való elidegenedése, amit a háború okozott, ezen az együttléten is sok nehézséget jelentett, de sikerült azokat áthidalni és annak résztvevői elhatározták a javasolt konferencia megrendezését, amely feladatot egy 25 tagú rendezőbizottságra bíztak. Eredetileg erre 1922-ben vagy 1923-ban került volna sor, de ez csak 1925 nyarán Stockholmban valósult meg. Az egybehívandó gyűlésnek a következő nevet választották: „Krisztus Egyházának Egyetemes Konferenciája az Elet és Munka (kérdéseiről)". Az előre kidolgozott program hat fökérdéssel való foglalkozásból állott. Ezek a következőek voltak 1) Az egyház általános elkötelezettsége. 2) Az egyház és a gazdasági, valamint ipari problémák. 3) Az egyház és a szociális, valamint erkölcsi problémák, 4) Az egyház és a nemzetközi kapcsolatok 5) Az egyház és a nevelés 6) Az egyházak közti együttműködés módozatai. - 600 résztvevő érkezett 37 országból, 1925 nyarán, Stockholmba. Magyar evangélikusságunkat dr. Raffay Sándor püspök és dr. Kaas Albert professzor képviselték. Három dolog tette ezt a konferenciát különösen emlékezetessé. Elsősorban az a tény, hogy 1600 évvel az első (niceai) egyetemes zsinatra emlékezve a keresztyénség sok ágához tartozó egyházi vezetők több mint egy évezred után ismét találkoztak és tanácskoztak. - Másodsorban annak az öröme, hogy az addig - főleg csak protestánsokat összefogó ökumenikus mozgalomhoz - csatlakoztak a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka 1920 januárjában kibocsátott enciklikája szellemében (aki abban „Az Egyházak Szövetsége” nevű szervezet megalkotását javasolta), jelentős keleti (ortodox) keresztyén egyházak is. - Végül nagy benyomást tettek a résztvevőkre és az érdeklődőkre az ünnepélyes istentiszteletek és az azokon elhangzó igehirdetések is. Voltak olyanok is, aki csalódottan távoztak Stockholmból, mert - várakozásaik ellenére - az „Élet és Munka” konferenciájáról hiányzott a római katolikus egyház: továbbá azon alapvető teológiai kérdések megtárgyalásának nem volt lehetősége, végül nem határozták el Stockholmban az „Egyházak ökumenikus Tanácsa” megalakítását. Erre csak 13 évvel később kerülhetett sor. Két évvel később, 1927-ben a svájci Lausanne-ban szerveztek egy olyan, a világ sok egyházának a képviselőjét összegyűjtő keresztyén összejövetelt, amelyen éppen a Stockholmban elhanyagolt teológiai kérdéseket óhajtották az egyházak kiküldöttei megtárgyalni. Ennek, a magát „Hit és Egyházszervezet"-nek nevező mozgalomnak az eredete visszanyúlik az 1910- ben tartott Edinburgh-i missziói konferenciára, ahol Charles H. Brent, a Fülöpszigeteken munkálkodó amerikai episzkopális (anglikán) püspök ugyan elfogadta azt, hogy az említett konferencián ne foglalkozzanak teológiai kérdésekkel, de javasolta. hogy más alkalmakkor szenteljenek időt a hit- és vallási különbségek felmérésére is. Brent ezt a gondolatot először saját egyházában, Amerikában népszerűsítette, majd más ottani egyházakban is talált támogatókra. Az első világháború az általa javasolt teológiai kérdésekkel foglalkozó világkonferencia összehívását csak késleltette, de az nem merült teljesen feledésbe. A háború után, 1919 tavaszán amerikai egyházi emberekből álló küldöttség kereste fel Európa legfontosabb egyházi központjait, így Rómát is. Ennek a tagjai mindenütt megmagyarázták a „Hit és Egyházszervezet” mozgalom célkitűzéseit és jövőbeni terveit. Eltekintve a római katolikus egyház legfőbb vezetőitől, a legtöbb egyház - így a keleti (orthodox) egyházak egy része is - biztosította az amerikaiakat érdeklődésükről. Ezt követően azután 1920 augusztusában, Genf városában 40 országból kb. 70 személyt magában foglaló gyűlést tartottak, amely megválasztotta a „Hit és Egyházszervezet Mozgalom Továbbviteli Bizottság"-át, amely az 1927-ben megtartott Lausanne-i világkonferencia előkészítését végezte. így ez a konferencia hat teológiai témával (ezek: Az egyház üzenete a világhoz - Az egyház természete - Az egyház közös hitvallása Az egyházi hivatal - A szentségek Az egyház egysége) foglalkozott és egy, az egyházakhoz szóló közös „Felhívás”-t bocsátott ki. A megbeszélések eredményeit főleg a keleti keresztyének - nem minden esetben tudták magukévá tenni. A következő 10 év során mind az „Élet és Munka”, mind a „Hit és Egyházszervezet” mozgalom tanulmányi csoportokban folytatta munkáját, majd mindkettő 1937- ben, Angliában, tartotta meg második világkonferenciáját, az elsőt Oxfordban, a másodikat Edinburghban. Az elsőn főleg az egyháznak az államhoz, ill. a társadalomhoz való viszonyát tárgyalták meg, az utóbbin az isteni kegyelem megértésével foglalkoztak. Evangélikus egyházunkat mindkét gyűlésen - sőt már Lausanneban is (ott a stockholmi konferencián résztvevő két delegátusunkkal egyetemben) - (id.) D. dr. Prőhle Károly teológiai tanár képviselte. Az 1937. esztendőben tartott két konferencia munkájának legfontosabb eredménye azonban annak az elhatározása volt, hogy egyesüljön a két mozgalom és alakuljon át az „Egyházak Világtanácsá"-\á. E javaslat végrehajtása céljából 1938-ra, a hollandiai Utrechtbe, egy gyűlés összehívását határozták el. Sajnos, a közben Nobelbékedíjat kapott Söderblom érsek ennek a határozatnak az elfogadását nem érhette meg, mert őt hat évvel korábban. 1931- ben hazahívta az Úr. Pósfay György Megújult templomban megújult emberek Pünkösd második napja nemcsak azért volt ünnep Pakson, mert ez évben először pirosbetüs nap a naptárunkban, hanem azért is, mert ötévi kemény munka után kívül-belül megújult templomban fogadták a kerület püspökét, dr. Harmati Béla püspököt és sok gyülekezetből érkezett vendégeiket, hogy együtt adjanak hálát Isten szeretetéért. 1989-ben határozta el a gyülekezet - még Sólyom Károly espereslelkész szolgálata idején, hogy elkezdi a templom megújítását. Azután Brebovszky János lett a gyülekezet lelkésze és ő folytatta a munka szervezését, vezetését. 1989-ben anyagvásárlással kezdődött, majd hirtelen támadt a félelem, mert repedések látszottak a falakon, úgy látszott, komoly statikai vizsgálatok kellenek és elébe nézhetnek egy nagyobb arányú renoválásnak. Hála Istennek, a statikai vizsgálat, a többszöri ellenőrzés ezt a veszélyt elhárította. A templom tornyát és tetőzetét újrafedték vörösréz lemezzel. 1991-ben folytak az ács- és kőművesmunkák. Magán építőmesterek és a Monolit Kft. dolgozott különböző munkálatokban, valamint az akkori Költségvetési Üzem. 1992-ben a templom hajóját renoválták. Az év második felében határozták el, hogy ebben a lendületben nem szabad megállni, hanem folytatni kell a templom belső megújítását is. Sokan végezték úgy a munkát, hogy a vállalási árból elengedtek egy-egy részt, tehát olcsóbban dolgoztak. Különösen sokat fáradt a renoválásban Rujder József a gyülekezet gondnoka, aki a templom belső világítását ingyen végezte, de szinte minden nap jelen volt a munkák idején. Hála Istennek felépült közbejött infarktusából. Halász Mihály pénztáros volt a pénzügyek fáradhatatlan gondozója. A gyülekezeti társadalmi munka értéke meghaladja az egymillió forintot. Az Atomerőmű 1991-ben kölcsönadta az állványanyagot és az végig itt maradhatott. Ez is többmilliós érték. Sok jelentős adomány, egy alapítvány elindítása segítette az anyagi fedezetet. A teljes kifizetett összeg az öt év alatt 7 millió 600 ezer Ft volt. Az Atomerőmű másfél, a város vezetése összesen 3 millióval járult hozzá a költségekhez. A gyülekezeti tagok több mint kétmilliót adtak. A gyülekezet magában el tudta végezni a renoválást, nem kellett külföldi segély és nem terhelték a közegyházat. Ilyen előzmények után került sor a hálaadó ünnepségre. Dr. Harmati Béla püspök Ef 1,15-19 versei alapján elsősorban az apostol szavára mutatott, hogy az első szó a hálaadás legyen a megújított templomért. Nem Istennek, nekünk van szükségünk erre a hálaadásra. De szükség van a kérésre is: a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkére. A bölcsesség az, hogy tudjuk, kicsoda Isten és ki vagyok én, az ember? Honnan jöttem, hová megyek, hol oldódnak meg végső kérdéseink? A bölcsesség az, hogy megtaláljuk a másik ember szívét és a Lélek gyümölcseit teremjük. A kérésbe ez is beletartozik: világítsa meg lelki szemeteket. Nézni és látni nem ugyanaz. De azért kérünk, hogy szemünk be tudja fogni azt, amit Isten dicsőségéből meg kell látnunk. Meg kell látnunk, hogy szabadok vagyunk, életünket irányíthatjuk, de van felelősségünk. Vannak életszabályok, erkölcsi szabályok, melyeket át nem léphetünk. Ez a templom azért van, hogy a megújult falak között újuljon meg a Lélek, az ember. Isten megújított templomává legyünk mindannyian! Az istentisztelet zenei részében Seres Boldizsárné klarinéton Hoffmann Mária orgonakíséretével Händel Largóját adta elő. Károlyi Katalin szólóénekét édesapja kísérte orgonán és énekelt a Dunaföldvári - nagyrészt pedagógusokból álló - énekkar is. Az ünnepi közgyűlést Nepp József felügyelő nyitotta meg és vezette. Köszöntő szavakat mondott Sólyom Károly a gyülekezet nyugdíjba ment lelkésze, kiemelve, hogy e templom legyen mindig Isten szeretetével való találkozás helye. Dr. Pósfay György örömének adott kifejezést, hogy újra itt lehet a gyülekezetben. Hat nyelven - azokon a nyelveken, melyeken élete útján hirdette Isten szeretetét németül, svédül, angolul, spanyolul, franciául és magyarul szólt köszöntése. Szabó Vilmos Béla a szomszéd hartai gyülekezet nevében, Brebovszky Gyula - az édesapa - a tápiószentmártoni és farmosi gyülekezet nevében, a helyi katolikus és református lelkészek a testvérgyülekezetek nevében szóltak. Levélben köszöntötte a gyülekezetét a szolgálata miatt résztvenni nem tudó Hafenscher Károly szekszárdi esperes is. Dr. Harmati Béla püspök a paksi gyülekezet köszöntése mellett német nyelven üdvözölte a tolnai gyülekezetekből és külföldről összesereglett és együtt ünneplőket. tszm Ború után felragyogott a napfény Az Evangélikus Gerontológiai Egyesület Érd Postástelcpen felépült idősek és nyugdíjasok otthonát ökumenikus istentisztelet keretében május 28-án szentelte fel dr. Harmati Béla püspök, Ittzés István evangélikus, dr. Vassné Baki Ilona református és Hajdú János katolikus lelkész közreműködésével. Mt 7,24-27 versei alapján a püspök így kezdte igehirdetését: „Egy ház épült Érden - egy házzal több. Nem. Egy otthonnal több, sőt egy lelki otthonnal több. És ez az egy ház egyben egyház is... Lehet így építeni; megértés és szeretet, napfény és áldozat köti össze az embereket. Az élet értelme: együtt - egymásért! Adja meg ez a ház a kenyeret, élelmet, gyógyszert, orvost - de a lelki eledelt is. Hirdesse a napfényt, szeretetet, gondoskodást és az áldozatot, amit meg kell tanulnia a ma emberének. A református lelkész a 84. zsoltár 6-8 verseivel, a katolikus pedig 10,38-42 verseivel mondott köszöntést. Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter üdvözlő beszédében kiemelte, hogy társadalmunk ma olyan formákat tud teremteni, hogy nem csupán érdekből, de önzetlenségből alkotja meg segítő szerveit. Ebben az evangélikus egyház is kiveszi részét s ha egy kisebbségi egyház ilyen szerepet vállal, az mindenképpen dicséretes. Ennek az otthonnak a régi meghitt családi kört kell idevarázsolnia. Ilyen otthonokba a diaspóra magyarság is hazatérhet majd. Boldog életet és sok napfényt kívánt az itt lakóknak. Dr. Csépe Béla képviselő az otthon nevéről/a belső napfényre gondolt. Ez teszi értékessé az életet. A belső napfény hozta létre az otthont, ezt a szigetet zaklatott világunkban. A szeretetnek kell bevilágítania életünket, közéletünket és sok ború után hazánkban is felkelhet a napfény! Szokolay Orsolya két hegedüszáma emelte az ünnepség áhítatát. A város polgármestere, Harmat Béla örömének és az alapítvány kuratóriuma felé nyilvánított köszönetének adott kifejezést. Kakuszi István népjóléti államtitkár a köszönet szavai mellett a példaadást emelte ki az új otthon megnyitása alkalmából. Amikor megérkeztünk Érdre sötét felhők gyülekeztek a város fölött és hatalmas eső zuhant a területre, megakadályozva a vendégeket is a megérkezésben. A szertartás alatt szétszéledtek a felhők és beborította a környéket a májusi napfény. Ború után győzött a napfény. Nemcsak az időjárásban. Napfény ragyog az otthon létesítésében, fennállásában, megáldott szolgálatában is! E tudósítás végére odaillenek a meghívó szavai: „Hálát adunk Urunknak, aki emberi igyekezeteinket reményeink felett megsegitette és beteljesítette. ..”-sy
