Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-05-30 / 22. szám

Evangélikus Élet 1993. május 30.

Kórustalálkozó a Bécsikapu téren

Gyülekezeti kórusainknak kettős funkciója van: liturgikus és koncertszolgálat. A liturgikus szolgálat szép példáját láthattuk-hallhattuk Cantate vasárnapon a budavári templomban. A budahegyvidéki, budavári és kelenföldi kórus közösen szolgált a délelőtti istentiszteleten. Magyar szerzők műveit szólaltatták meg. Bárdos, Gárdonyi, Halmos, Liszt, Rezessy, Szokolay és Viski müveket hallhattunk. Fontos megemlíteni, hogy a liturgia megfelelő pontjain hallottuk az odaillő müveket, és ez a szolgálatot szervesen kapcsolta az istentisztelet menetéhez. így pl. a bünvalló ima után Rezessy „En Istenem, én bűnös ember...”, vagy a Sanctus résznél Viski Hozsannája hangzott el.

így az istentisztelet során megvalósult Luther hitvallása az egyházi zenéről, amit egy szép mondása így fejez ki: „Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot”.

Madocsai Miklós lelkész ismertette a Budai Egyházmegye Kórusainak azt a tradícióját, melyet 1954-ben Peskó Zoltán és Danhauser László kezdeményezett. Eszerint minden év Cantate vasárnapján egyházmegyei kórustalálkozót tartottak mindig más és más templomban. A mostani alkalom anynyiban is nevezetes volt, mert a 40. alkalommal énekeltek együtt. Az egyesített 3 kórust Bencze Gábor és Csorba István vezényelte, de ott volt Rezessy László, a budahegyvidéki kórus karnagya is.

Jó volt a rövid, frissítő hatású kórusok beépítése. A gyülekezetei bizonyára segítette abban, hogy átélje a liturgia érzelmi és hangulati gazdagságát. Jó lenne, ha ezt a szereplési formát más gyülekezetekben is megvalósítanák. Bizonyára sok örömet jelentene gyülekezetnek, kórusnak egyaránt.

Peskó György orgonamüvész, a gyülekezet kántora művészi orgonajátékával gazdagította a Cantate vasárnapi ünnepi istentiszteletet.

Köszönjük a felemelő élményt, és kívánunk a kórusoknak és vezetőiknek sok erőt és még több örömet a további munkához, hűséges egyházzenei szolgálathoz.

Gáncs Aladár

Istennek kedves lelki áldozat

D. Ordass Lajos püspök igehirdetése (1936) lPt 2,3-5

Elhangzott megint a reformáció üzenete evangélikus egyházunk néhány száz templomának szószékéről. Múltra való emlékezésünk megmutatta megint, milyen dicsőséges nagy hivatása volt egyházunknak e nép életében. Betöltötte négy évszázadon át. Csodálat ébredt a lelkűnkben, hogy annyi viharzás között megállt egyházunk és megsejtettünk valamit abból is, hogy ezt a csodát Isten tette lehetővé: megdönthetetlen alapon, az Istentől választott szegletkőre épült evangéliomi anyaszentegyházunk. Ünnep múltán a jövö kérdései merednek felénk. Isten követségében itt állunk azzal a hivatással, hogy segítsünk megoldani sok rejtélyt, mellyel lelke bensejében korunk küzd. Nagy, gyönyörűséges hivatás a jövöé is. Milyen eszköz áll egyházunk rendelkezésére, hogy ezt a hivatást betöltse? Ugyanaz, mely minden időben egyedüli eszközül kínálkozott: Isten igéje. Semmi más. Egyedül Isten igéje.

Egyházunknak nincsenek külső, hatalmi eszközei. Nem uralkodásra rendeltetett, hanem szolgálatra. Nem fegyveres erővel, hanem hitével szerezhet csak érvényesülést. Ma is áll az ige: „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk!”

Az egyház munkája tisztára lelki munka. Az evangéliom megváltó hatalmáról való bizonyságtétel szóval és tettel. Mert az evangéliom ma is Istennek hatalma. Az egyház tartozik üzenetével mindenkit megkeresni. Nem oszthatja pártokra az embereket. Mindnyájan hasonlatosak vagyunk egymáshoz: vétkeztünk és szegények vagyunk Isten nélkül.

Az egyház munkája ezért nagymértékben forradalmasító. Ó, nem a szó hétköznapi értelmében,

melyhez vér tapad és mely telítve van igazságtalansággal és nyomorral. A benső lelkűiét forradalmasítója az egyház, ha belenyúl az egyes és a társadalom életébe.

De viszont az egyház munkája egészen különlegesen építő munka. Biztos és rendíthetetlen alapot rak le, melyre az egyén, az otthon, a nemzet jövő reményét rá lehet építeni. Azt az alapot, melyet Isten maga fektetett le: Jézus Krisztust. Igaz, hogy ma is áll az írás szava: ez az emberektől sokszor megvetett alap - Isten által választott becses kő.

Ehhez járul, hogy Jézus Krisztus nemcsak biztos alapkő, melyre építeni lehet, hanem élő kő is, melyből életerő származik abba, aki saját életét ráépíti. Jézus maga ezt a viszonyt így fejezi ki: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!”

Az egyháznak nem sikerült népünk életében megvalósítania hivatása minden parancsát. Ez bizonyos. De viszont nincsen ennek a nemzetnek életterülete, melybe egyházunk a maga tanítását bele ne írta volna.

Sok vád éri egyházunkat, hogy passzivitásban marad, kezdeményező lépéseket mulaszt el és sok reformgondolat iránt fogékonyabbnak kellene lennie, melynek megvalósítását korunk követeli. Bizonyos azonban az is, hogy egyházunk nem lehet pártvezér, még a mai nagyon is pártoskodó világban sem. Egyre van kötelezve, hogy mindenkit hívogasson: „Járuljatok az élő kőhöz és épüljetek föl lelki házzá ti magatok is”. Az egyháznak kell megteremtenie az ellentétekben állók között a szeretetnek azt a közösségét, melytől népünk jövője függ. Ez az egyház nagy föladata, melyet nem tagadhat meg anélkül, hogy önmagához hűtlen ne lenne.

Alapítvány az igaz emberekért

Nemrég alakult meg az „Igaz emberekért” alapítvány. Az alapítvány célja azoknak az időskorúaknak esetenkénti anyagi támogatása, akik az 1944-es magyarországi zsidóüldözés során üldözöttek életét mentették meg, nemes cselekedetükért Yad Vashem kitüntetésben részesültek, és jelenlegi szociális helyzetük kedvezőtlen.

Az alapítványt háromtagú kuratórium kezeli, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Keresztény-Zsidó Társaság, valamint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége képviseletében.

Kérjük a Yad Vashem kitüntetéssel rendelkező, most nehéz anyagi körülmények között élő időskorúakat, hogy levélben szíveskedjenek jelentkezni alapítványunknál. Az esetenkénti támogatást természetesen nem ellenszolgáltatásként, hanem a hála szerény megnyilvánulásaként tekintjük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az igényeknek csak az alapítvány pénzügyi lehetőségeinek határain belül tudunk eleget tenni.

Égyben kérjük mindazokat, akiknek tudomásuk van szociálisan rászoruló és Yad Vashem-kitüntetésben már részesült időskorúról, hogy az illető nevét és pontos lakcímét szíveskedjenek levélben közölni velünk.

Címünk: „Igaz emberekért” alapítvány kuratóriuma. Bp. 1075. Síp u. 12.

„...NEM A FÉLELEMNEK LELKÉT ADTA NEKÜNK AZ ISTEN HANEM AZ ERŐ, A SZERETET ÉS A JÓZANSÁG LELKÉT.” (2Tim 1,7)

Nem félelem - józanság Lelke

Borulékony világban élünk. A legapróbb semmiségeken hatalmas indulatokkal vívott csatákat látunk lépten-nyomon. Szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt forró a levegő. Néha egy pillantás elég a közelharchoz. Gyülekezetekben, egyházi közegben is egyre gyakrabban kell átélnünk kifakadásokat, indulatos kirohanásokat, másokat sarokba szorító magatartást. A rossz levegő veszélye nemcsak a természetet fenyegeti ma, hanem az emberi lelket és közösséget is. Fogyóban a tiszta, csillogó gyermektekintet. Alig találni nyugalmat árasztó, idős arcot. Rengeteg a riadt, a küzdelmet épp feladni készülő embertársunk.

Ebben a riasztó környezetben ébredünk rá arra, hogy nagyon hiányzik belőlünk a józanság lelke. Ha össze kellene gyűjtenünk azokat, akik életünkben a stabilitást és nyugalmat jelentik, hamar a sor végére érnénk. Az ellenkező oldal felsorolása sokáig tartana. Mennyi kínt és szenvedést okozott már életünkben egy-egy elhamarkodott kijelentés, meggondolatlan véleménynyilvánítás vagy akár az elszabadult tettlegesség! Egy ország botránkozott meg a verekedő BKV-ellenőr magatartásán egy kora reggeli órában, a rádiós hírek hallatán. Ugyanígy felháborodunk, ha hivatalával viszszaél rendért felelős embertársunk. Saját életünk kevésbé látványos. De felháborodunk-e még azon, ha magunk okozunk hirtelen és megfontolatlan lépésekkel környezetünknek fájdalmat? A józanság hiánya nemcsak a nagy eseményekben fájdalmas, nemcsak a hírekben felháborító, saját mindennapi életünket is megkeseríti.

A pünkösdi Lélekáradás gyógyítani szeretne bennünket. Megkeresni ott, ahol már évek óta csak indulatokkal akarunk eredményt kicsikarni. A Szentlélek Úristen ránk nyitja az ajtót, hogy fény áradjon indulataink sötét, önző világára. „A Szentlélek által megvilágosított józan ész” - hányszor használjuk könnyelműen, súlytalanul ezt a kifejezést! Pedig drága, lutheránus örökségünk. Irányító erő volt ez üldöztetés és nélkülözés közepette csakúgy, mint szép és könnyű napokon. Ma sem lehet eleget imádkozni a józanság leikéért egyházunkban és gyülekezeteinkben, hogy keressük és megtaláljuk az isteni küldetést azzal szemben, amit mi annak vélünk. Hogy megtaláljuk a prioritásokat, szolgálatunk igazi súlypontjait. A növekvő kihívások és a növekvő lehetőségek idejének szeretjük nevezni korunkat. De keressük-e a mértéktartó keresztyén magatartást, hogy válaszoljunk a kihívásokra és éljünk a lehetőségekkel? Nem sietünk-e, nem megyünk-e túl messzire egyszer? Nem vagyunk-e tunyák és röghöz kötöttek máskor? Pünkösdi Lélekáradásra van szükségünk a helyes arányok megtalálásánál is ma, amikor apró, személyes ügyeket akarunk országossá emelni, és elsiklunk a mindnyájunkat érintő, nagy kérdések fölött. Kapkodunk és hányódunk feladatok között. Hol a józanság lelke, hogy tanácsoljon: mely kérdéseket engedje a szívem közelébe és melyekkel ne foglalkozzam?

Pünkösdi Lélekért könyörög. J, jünk, hogy nekünk ajándékozza a t józanság lelkét. Azt a Lelket, e amely megromlott kapcsolataink-1 ban a békéhez vezető utat, a szót,1 az irányt adja. Azt a Lelket, amely i igaz képet ad önmagunkról, és így > elvezet a bűntudat és bünbeismerés: képességéhez. Hogy érzelmes, ra- ‘ jongó kitörések helyett alázattal'1 térdeljünk az úrvacsorái oltárhoz, és a kiengeszteltek egymásra találjanak. Azt a Lelket, amely helyesen méri fel képességeinket és erőnket. Amely megtanít vállalni és megtanít végrehajtani. Azt a Lelket, amely csak Isten igéjére figyelés, vele azonosulás után mer véleménnyilvánítással és tanáccsal belépni mások életébe.

Pünkösdkor csak félelemre és megrettenésre lenne okunk, ha csupán saját lehetőségeinkkel és teljesítményünkkel számolnánk. De a józanság lelke reális látást ad. Segít felismerni, hogy munkánk, döntésünk és végrehajtásunk kis töredék csupán az igazi, nagy mű összefüggésében. Hogy az egészet Isten tartja kézben, aki képes és kész minket javítani, gyógyítani és szolgálatba állítani. Töredékes és botladozó lépéseinket Ő igazítja ki, indulataink helyébe Ő ajándékozza a józanság lelkét, hogy minket munkájában használhasson. Egy borulékony világban akkor lehetünk a pünkösdi józanság leikével megújított tanítványok, ha átéljük és átérezzük a Luthertől réges-rég megtanult mondatot: „.. .és az egész háznak dolgát felviszi az Úr kegyelme.”

Szabó Lajos

KÉRÉS A LELKÉSZEKHEZ ÉS A GYÜLEKEZETEKHEZ!

Szerkesztő bizottság kezdte meg az Evangélikus Naptár 1994. szerkesztését. Tervünk szerint szeretnénk a naptár híreit, krónikaanyagát megújítani, gazdagítani. Ne csupán azok az események legyenek benne, amelyekről év közben az Evangélikus Élet tudósított. Ami a lapban nem szerepelt, az is belekerülhet a naptárba. Kérésünk a lelkészekhez és a gyülekezetekhez a következő:

írják meg röviden, 5-10 sorban a gyülekezet 1992/93 munkaévben történt eseményét. Az esemény lehet helyi jubileum, ünnepség, körzeti vagy egyházmegyei esemény, aminek helyet adott a gyülekezet; ifjúsági csendesnap, presbiteri összejövetel, konferencia vagy jelentősebb szeretetvendégség is. Lehet közölni gyülekezetenként több eseményt is, csak időpont megjelöléssel. Ha mód vaprá, kérünk fekete-fehér, megfelelő élességű, „kontrasztos” fotót. (Végső esetben lehet színes is.)

Van egy második kérésünk is. Ez a gyülekezetben meglévő evangélikus népszokásokkal kapcsolatos.

Az egyházi esztendő rendjében elhelyezkedő helyi szokásokról külön-külön 5-10 soros leírást kérünk. Amennyiben dokumentálható, kérünk fényképet is, lehetőleg fekete-fehér képeket.

Mindkét kérésünkre a válaszok beküldési határideje: 1993. június 30.

Szerkesztőség

A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) és a Caritas Hungarica együttműködve a Testnevelési Egyetemmel 1994. év elején indítja harmadik alkalommal az eddig kifejlesztett

HÍD KÉPZÉSI MODELL ALAPJÁN MENTÁLHYGIÉNÉS

POSZTGRADUÁLIS SZAKOSÍTÓ KÉPZÉSÉT

felsőfokú végzettséggel rendelkező segítő foglalkozásúaknak, hogy felkészítse őket a segítő találkozásokra. (Pedagógus, orvos, pszichológus, lelkész, laikus teológus, jogász, szociális munkás, népművelő, családgondozó, vezető stb.)

A képzés olyan szakmai alapismeretek, készségek és szemlélet elsajátítását teszi lehetővé, amelynek birtokában a korábbi alapképzettségnek megfelelő tevékenységi körben speciális problémák megoldásában is hatékonyabbá, kompetensebbé válik a tevékenység.

Az így megszerezhető „Mentálhygiénés szakember” oklevél a segítő foglalkozás szakmai színvonalának emelkedését igazolja, és presztízsének növekedését jelenti.

Olyan humanista szemléletű vagy vallásos szakemberek jelentkezését várjuk, akikhez jelenleg is fordulnak bajbajutott emberek lelki-, kapcsolati-, életvezetési nehézségeikkel.

A képzés sajátélményü, személyiség-fejlesztő csoportmunkából (pszichodráma módszerrel), elméleti előadásokból, az ismereteket feldolgozó szemináriumokból és segítő gyakorlatból áll. Az oktatás kiscsoportos foglalkozás keretében történik.

A 400 órás képzés időtartama 3 év (6 félév), amely havi egy alkalommal (pénteken 14-22 óráig, és szombaton 9-14 óráig tart). Ezt egészíti ki nyáron egy hatnapos intenzív hét vidéken, külföldi csoportvezetők bevonásával.

A képzés jellege miatt csak igen alacsony számú (igazolt vagy igazolatlan) hiányzás engedhető meg.

A szemesztereket beszámolók zárják le, a képesítés záróvizsgához és záródolgozathoz kötött.

A felvételt egyéni- és csoportos interjú előzi meg, melynek időpontjáról a jelentkezési határidő után értesítést küldünk.

Az oktató team a képzés alatt minden egyes hallgató személyiségfejlődését figyelemmel kíséri, s ha szükségesnek érzi, erről az érintetteket az első vagy a második év után személyes beszélgetésben tájékoztatja.

Előfordulhat, hogy megítélése szerint a képzés során megjelenő szemléleti változások mértéke nem volt elég jelentős, és a képzés végén a hallgató még nem rendelkezik a megfelelő mentálhygiénés szemlélettel. Ez esetben a mentálhygiénés szakember oklevelet nem kapja meg, részvételét azonban látogatási bizonyítvánnyal tanúsítjuk. Munkánkhoz szükség esetén képzésünktől független szakértők segítségét vesszük igénybe.

(Továbbfejlődési lehetőségek: pszichodráma vezetői, pszichodráma terapeuta, családkonzultánsi képzés, melyeket e képzéstől függetlenül, de erre épülően, a teljesített óraszámok beszámításával szervezünk időről időre.)

A képzés szakmai vezetője: dr. Tomcsányi Teodóra klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

Terveink szerint a képzés költségfedezetének kb. 1 /5 részét, szemeszterenként négyezer forint tandíjat, valamint a szakanyagok költségét, az esetleges szállás- és utazási költségeket a hallgatóknak egyéni- vagy munkahelyi hozzájárulásból önmaguknak kell megszervezniük, megszerezniük.

A képzés költségeinek hiányzó részét (jelenlegi hazai pályázati rendszerünknek megfelelően, sajnos, évről évre) pályázati pénzből kíséreljük meg biztosítani.

A költségek az infláció mértékének megfelelően módosulhatnak.

Kérjük, jelentkezési lapján azt is jelezze, hogy ha a pályázati pénzt nem sikerül elnyernünk, tudja-e a fenti költségeket vállalni.

Budapest, 1993. április

Jelentkezés: folyamatosan 1993. szeptember 1-ig bezárólag.

A jelentkezésnek feltétlenül tartalmaznia kell az alábbi adatokat:

Név; Lakcím (irányitószámmal), telefon. Születési hely, idő. Jelenlegi munkahely, beosztás.

Csatolni kell továbbá:

Korábban megszerzett diplomáról, diplomákról készült fénymásolatot. Rövid terjedelmű önéletrajzot és szakmai önéletrajzot. 3 db saját címre megcímzett, felbélyegzett postai borítékot.

Címünk: Nemzeti Egészségvédelmi Intézet-Caritas Hungarica Egyházi és Mentálhygiénés Osztálya, Éles Gabriella, 1051 Budapest, Arany J. u. 6-8.

T.: 1328-750/177 mellék.

Szlovák énekeskönyv jelent meg

A Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház rég óhajtott, örvendetes, történelmi jelentőségű eseményhez érkezett: pünkösdvasárnap veszi használatba új énekeskönyvét.

Nem túlzás történelmi jelentőségűnek nevezni e tényt, hisz a szomszédos testvéregyház történelme során ez az első eset, hogy szlovák nyelven jelenik meg evangélikus énekeskönyv. Szlovákiai testvéreink ugyanis mind ez ideig az ócseh nyelven írott, először 1636-ban kiadott Tranoszciusz énekeskönyvet használták, melynek archaikus nyelvezete nemcsak a Magyarországon élő szlovákságnak idegen, de az anyaországban élőknek sem volt sajátja. Szlovák nyelvű énekek először az 1935-ben kiadott Tranoszciusz toldalékában jelentek meg Pavol Országh-Hviezdoslav, Martin Rázus, Emil Boleslav Lukac és más költőktől. Az eddig használt énekeskönyv toldalékában közölt 95 énekből is csak 70 a szlovák nyelvű, a többit a csehektől fordítás nélkül vették át. A cseh nyelvű énekek és a cseh Biblia használata nem maradt hatástalan nyelvi tekintetben, cseh szavak, kifejezések kerültek a szlovák nyelvbe. Ez olyannyira általánossá lett, hogy úgynevezett „bibliai” nyelvről beszéltek, melyen az ócseh nyelvet értették.

A szlovákiai evangélikus egyházban a szlovák nyelv használata az istentisztelet keretében az 1954-ben kiadott Templomi Agenda bevezetésével vette kezdetét. Ezt követte a Passió megjelentetése. A szlovák nyelvű Újszövetséget 1972-ben, a teljes Bibliát pedig 1978- ban adták ki. Az idei pünkösdtől végre az énekeskönyv is szlovák nyelvű!

Az egyház vezetősége már 1970-ben megalakított egy énekügyi bizottságot, melynek első feladata az énekanyag gyűjtése, válogatása, fordítása és nyelvi javítása volt. Idővel külön zenei bizottság is alakult.

A megjelent énekeskönyv használhatóságát nagyban segíti, hogy minden ének fölött olvasható annak kottája. A könyv 700 éneket tartalmaz, melyek 383 dallam ismeretét teszik szükségessé. A régi énekeket a megszokott régi dallammal közük, de sok új éneket vettek át európai és amerikai testvéregyházaktól a korszerű éneklés követelményének megfelelően ritmikus dallammal.

„Magyar forrásból” megjelöléssel bekerült a „Jövel, Szentlélek Úristen...” kezdetű pünkösdi énekünk, valamint Payr Sándor: „Az én időm, mint a szép nyár...” kezdetű temetési éneke. Sajnos nem kapott helyet a Podmaniczky Pál által szlovákra is lefordított, nálunk közkedvelt ének, a „Szelíd szemed Úr Jézus”.

Az énekanyag után 42 oldalon imádságokat tartalmazó fejezet található, majd Luther Márton Kis Kátéja olvasható teljes terjedelmében, amit az Ágostai Hitvallásból vett idézetek zárnak.

Az énekeskönyvet százezer példányban Stuttgartban nyomtatták és kötötték kiváló minőségben, a német evangélikus egyház anyagi segítségével.

Reméljük, a magyarországi szlovák gyülekezetek is hozzájuthatnak az új énekeskönyvhöz belátható időn belül, melynek használata különösen nyelvi szempontból volna jelentős.

Cselovszky Ferenc