Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-03 / 1. szám

Evangélikus Élet 1993. január 3. E3 jftS GYERMEKEKNEK VIHÁNCOLÁS Annyira felszabadultak és boldogok voltunk akkor. Elfelejtettük bánatainkat és gondjainkat. Hangosak voltunk és szertelenek. Nevettünk és nevettünk. Amikor ilyenkor a felnőttekre nézek, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat csinálunk. Lehet, hogy elérkezik majd egy nap, amikor többé sohasem fogok tudni viháncolni? Lehet, hogy akkor én is összeráncolt szemmel nézem majd, hogy a gyerekek hogy tudják ezt még? Akárhogy is lesz, úgy fogom majd érezni, hogy valamit elveszítettem. Mert én azt hiszem, Istenem, hogy Te örömödet leled bennünk még akkor is. ha viháncolunk. FÜLÖP ÉS BIBI JÁTÉK Mégis hisznek Jn 20,19-31 Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! lKor 9,24 Sziasztok! Megvan még a karácsonyfa nálatok? A mienk már nincs. Bánom, hogy vasárnap nem voltam itthon. Uszodába mentünk, és a többiek leszedték a templomi fát, amit közösen díszítettünk. Én is akartam menni segíteni. Az usziban se volt olyan jó, mint szo­kott. Lezárták a gyerekmedencét, csak külön bérlettel engednek be. Szakadt az eső, a szabadtéribe nem me­hettünk, az úszóknál meg veszélyes. Nem volt kedvem fürdeni. Alig vártam, hogy 4 óra legyen, és induljunk már haza. Félúton, a buszon derült ki, hogy a Mónika elhagyta az egyik aranyat a füléből. Nem is az övé volt, hanem az anyukájáé. (Előre megbeszéltük pedig, hogy senki ne hozzon ilyesmit!) És erre az őszi mit gondol­tok, mit csinált? Visszaküldte a buszt, pedig már söté­tedett. Elkezdtük keresni, nem lett meg. Fölírták a címet, és az osztálytársaim azóta mindennap kérdezge­tik a Mónikától, hogy mi van. Nem értem, miből gon­dolják, hogy az a fülbevaló valaha is előkerülhet! Két hét múlva megint megyünk. Szerintem nem lesz meg, bár ez se biztos, de valószínűbb, mint az, hogy megtalál­ták és vissza akarják adni. Úgy szeretnék hinni, mint a többiek. Azt mondják, hogy lamáskodok. Nem is értettem, hogy mit jelent ez a szó, míg Bibi meg nem magyarázta. Szóval Tamás nem volt ott, amikor az Úr visszajött a tanítványokhoz. Ezért nem hitt senkinek, amikor elmesélték neki. Hiába győzködték, csak a fejét rázta:- Nem! Hiszem, ha látom. Az én eszemen nem köny­­nyü túljár ni, jól megnézem a szögek helyét, megtapoga­tom, nehogy a szemem becsapjon. És majd akkor, ta­lán. .. De alig telt el egy hét, Jézus megjelent a bezárt szobában, és azt mondta:- Békesség! Jeleket mulatott és csodákat. Tamás is kiengesztelő­­dött. Én Uram, én Istenem! Vedd le rólam-is a:hitetlensé­get! ib '£>!£>) PRÓBÁLD MEG! Kivágósdi Biztos ismeritek ezt. Egy la­pot hajtogassatok össze és a rajzon levő mintát vágjátok ki belőle. Szétnyitva érdekes láncot kaptok. Színes papí­ron még szebb lehet. Jó szó­rakozást! A mezőny állása a harmadik forduló után: 45 méternél: Fancsali Ifjúsági Kör Illés Adél - Egyházasdengeleg Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza Zalán Eszter - Bp. VIII. Szügyi Serdülők 40 méternél: Sárszentlőrinci Hittanosok 38 méternél: Zimmermann Erna - Szügy 37 méternél: Rapcsák János - Dabas-Gyón 36 méternél: Bánki Renáta - Várpalota Benke Zsuzsanna - Ajka 33 méternél: Donáth Ferkó - Ózd 17 méter: Zsugyel Kornél - Miskolc A 7. sorozat megfejtései: 1. A kérdésre több válasz is elképzelhető. Pl. Élt. A másik neve Tábita volt vagy Dorkász. Vagy: Nem élt, mert meghalt, de élt, mert Péter feltámasztotta. - ApCscl 9.36-42 2. Izsák-lMóz 27.9 3. A Jelenések könyvében - Jel 6.1-8. 4. Bálám szamara - 4Móz 22.22-35. 5. Jónást - Jón 2.1 9. sorozat 1. Kit téptek szét a medvék? - 5 méter 2. Ki volt összezárva oroszlánokkal? - 4 méter 3. Kik csináltak aranyból egeret? - 3 méter 4. Kik találkoztak békákkal? - 2 méter 5. Ki fogta meg a kígyó farkát? - 1 méter A megfejtéseket a gyerekrovat dabasi címére küld­jétek el a lap dátuma utáni hétvégéig! A budapesti szerkesztőségbe küldött megfejtéseket csak késve kap­juk kézhez, így a listázásban nem tudjuk kiírni. Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. KOLOZSVÁRI FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A VÁRBAN 92 éves Mohy Sándor mü­veinek kiállítására hívott a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium és a Magyar Nemzeti Galéria az elmúlt hetekben. Banner Zoltán művészet­történész, a jó ba­rát megnyitó és ér­tékelő szavai hoz­ták közeliinkbe a művészt, aki magas ■ korára való tekin­­leucl nem merte öoarckí vállalni az utazas fáradalmait. Leánya és veje jött el a megnyitóra. Mohy Sándor Dercen, Bereg vármegyében született. Később a család Szatmárra költözik s az ottani elemi iskolában már felfigyelnek rajztehetségére. A Szatmári Református Gimnáziumban érettségizik. Lilteczky Endre festőművész agyagszobrocskáil látva, meghívja műtermé­be, rövidesen a nagybányai festőiskolába kerül, 1929-ben a Kolozsvári Képzőművészeti Iskolában rajztanári okleve­let szerez és tanítani kezd Szatmáron. Közben tárlatokon vesz részt. 1949-ben előadótanárnak hívják meg a kolozs­vári 1. Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti tan­székére. Itt tanít 1970-ig, nyugdíjba vonulásáig. Rendszere­sen részt vesz kiállításokon, legutóbb 1988-ban láthatták műVtfijelentős részét a kolozsvári Bánjfy palota termeiben. Érdekes művész Mohy Sándor. Még portréin is szem­betűnő a szögletesség, a vonalak simasága: a nekem legkedvesebb „Kék ruhás portré"-n éppen úgy, mint a napraforgókkal hívogató „Csendélet"-en. Képein átsüt a melegség, a művész belső világa. Alakjainak mondaniva­lója van. mint pl. „A kerítésnél" c. olajfestményének, vagy a „Kivándorlók" (1991) alakjainak. Ez utóbbi Reményik Sándor sorait juttatta eszembe: Utánam honvággyal tekintetnének Az ajtók mind, és mind a pitvarok. Szeretnék mindent, mindent magammal vinni - És mindent itt hagyok. (A menekülő) Sokat meditáló művész. Ezt szépen fejezi ki ARS POE­­TICA-jában, a MNG gondos kiállítású katalógusa utol­só oldalán: „Mióta magamba nézhettem, minden erőmmel küzdők az élet egyik legnagyszerűbb, legérdekesebb és legérzéke­nyebb jelenségével: a festészettel. Nem ismerem a nemes örömök nagyobb özönét, az önemésztés némább, de éde­sebb fájdalmát, amelyek jobban belenyúlnának az élet megpróbáltatásainak enyhítésébe... Sokszor elhatároz­tam: nem érdekel többé a festészet... Am ma ismét állvá­nyom előtt állok... Az élet ítélt: a festészet rabja vagyok." De ez a rabság örömet sugároz, az alkotás örömét adja a művésznek. Jó nézni, többször visszanézni kiállí­tott képeire. Schelken Pálma Információ vagy meditáció? Jörg Zink 70 éves Sokszor úgy érezzük, elborít napjainkban az informá­ció áradata. Képtelenek vagyunk emlékezetünkben tar­tani, megemészteni mindazt, ami a könyvek özönéből, a tömegtájékoztató eszközök útján szemünket, fülünket igénybe veszi. Walt Disney ugrándozásokkal zsúfolt filmkockái összefirkálják gyermekeink tudatát, sokkol­ják, s egyben tönkreteszik fantáziájukat. Sokszor szinte félünk, hogy az igehirdetés is az információ egyik módo­zatává válik. Sokan, főleg az ifjúság, egy-két mondat ismétlődő zümmögésébe, de többnyire hangerősítővelfel­fokozott, fénycsóvákkal pásztázott üvöltésének extázi­­sába menekül. Csendre, elmélkedésre, meditációra vágy­nak ma sokan. Ne informáljatok! Hagyjatok, segítsetek meditálni. Ezt a benső igényt ismerte fel a - sajnos úgy FIATALOKNAK Reklám Utazzon velünk az Alpok leg­szebb csúcsaira! Délelőtt megte­kintheti az N. cég kiállítását, közös ebéd után meglátogathatja Európa egyik legnagyobb tavas barlangját. Utazás busszal. Ára mindössze 16 frank. Minden résztvevő asztali porszívót kap ajándékba! A csábítás óriási. 16 frankból egy ebéd is alig jön ki. És még be sem csaptak. Az egész nap úgy zaj­lott le, ahogy ígérték. Visszafele kiosztották a pici elemes porszívó­kat - oltárunkat ma is avval tiszto­gatjuk. De azt a délelőttöt soha­sem feledem. Az étterem alagsori termében ültünk. Az ügynök ott állt a kijárat mellett és magyará­zott. Mondta-mondta, hogy miért létfontosságú a kádba fektethető lég-ágy, hogy mennyivel egészsége­sebbek, akik használják, hogy megrokkannak, akik nem használ­ják, hogy miért tőlük, és miért most érdemes vásárolni. Vagy ha azt nem, akkor valami másik ház­tartási elektromos eszközt. És az útitársak megerősítették, valóban ez nagyszerű üzlet, és szégyelltem magam, hogy nem akarok semmit venni - csak kirándulni jöttem el, s nincs is rá pénzem... Akkor nagyon kínosnak érez­tem a helyzetet, ma már örülök, hogy úgy történt, ahogy. Mert ki­jutván a szabadba, megértettem, h°gy így működik minden reklám a TV-ben, rádióban, az utcán: fog­va tartanak, s megfosztanak a sza­bad döntés lehetőségétől. Az 1993. év igéje így hangzik: „Istennek kell inkább engedelmes­kednünk, mint az embereknek.” Ha ez az ige néhány évtizeddel előbb került volna elénk, amikor megparancsolták, ki hova járjon, mit csináljon, mit higgyen! Mintha most nem lenne feszültség ebben a mondatban, hiszen ma mindenki azt csinál, amit akar, azt mo^id, amit akar - talán éppen a túlzott szabadság a gondunk. Úgy tűnik, ennek a mondatnak nincs ma ak- 1 tualitása - de ez nem igaz. Sőt, ma inkább helyénvaló, mint máskor. Vannak ugyanis olyan társadalmi rendek, amelyekben nincs válasz­tási lehetőség: vagy megtartom az előírásokat, vagy elutasítom. Ilyen volt az ötvenes évek Magyarorszá­ga - ha lehet egyáltalán így általá­nosítani. Ma viszont nem lehet kettévágni feketére-fehérre a vilá­got: vagy Isten vagy a világ. Ä minket irányító erők - a mások véleménye, a divat, önbecsülé­sünk, magyarságtudatunk stb. csak bizonyos esetekben ütközik Isten akaratával. Ezért örülök, hogy ma, amikor ezekről a „bizo­nyos esetekről” könnyen megfe­ledkezünk, hangzik az ige: Isten­nek kell inkább engedelmesked­nünk, mint az embereknek. Az apostolok hitvallása tegyen szabaddá bennünket jól dönteni! | Bcncze András ____ í Az öröm útja Lk 24,13-35 • Mind: Maradj velünk, mert hamar este lesz már, és a nap lehanyatlott. 1. A tanítványoknak mindig ez volt a kívánsága, 2. hogy Jézusnak ne kelljen eltávoznia tőlük, 1. hogy mellettük maradjon, mint Úr és Király. 2. Nem tudták Jézus kereszthalálát megérteni, felfog­ni. 1. Jézus halála után életük értelmét keresték. 2. Milyen szép lenne, ha Jézus meghallhatná őket: Mind: Maradj velünk... 1. Két tanítvány ment szomorúan Emmaus felé. 2. Panaszodtak egymásnak a fájdalomról, amit Jézus halála okozott. 1. S akkor hirtelen közéjük lépett egy Harmadik. 2. Elmondták neki, ami terhelte őket, hogy Jézus meghalt, 1. hogy az asszonyok azt híresztelik róla, hogy él. 2. S a Harmadik a régi írások alapján megmagyarázta nekik a történtek értelmét. Mind: Maradj velünk... 1. így kérték az Idegent este Emmausban. 2. Az idegen ott maradt, asztalhoz ült velük, 1. s mint házigazda, vette a kenyeret, hálát adott, 2. megtörte és nekik adta, hogy egyenek. 1. A kenyér megtöréséről megismerték Jézust. 2. S ahogy felismerték, Ő eltűnt előlük. Mind: Maradj velünk... 1. Most már velük volt, még ha nem is láthatóan. 2. „Vajon nem hevült-e a szívünk útközben, amikor beszélt?” 1. Azonnal felkeltek és siettek örömmel telve 2. vissza, a hosszú úton Jeruzsálembe. 1. Ott találták a tizenegyet, és együtt vallották: 2. „Az Úr feltámadt!” S már kérhették: Mind: Maradj velünk, mert hamar este lesz már, és a nap lehanyatlott. IMÁDSÁG Urunk, köszönjük, hogy az elmúlt évben is velünk voltál az úton. Köszönjük, hogy érted gondjainkat, megérted elkesere­désünket, és bátorítasz, hogy mennyei Atyánk még a rosszból is tud jót teremteni. Maradj velünk, mert utunk nem lesz könnyebb, mint eddig. Maradj velünk, hogy mi is Veled maradhassunk. Ámen. (Kurt Rommel után németből) MEGHÍVÓ A Magyar Egyházzenei Társaság 1993. január 9-én, szombaton du. negyed 4 órai kezdettel ökumenikus istentiszteletet és egyházzenei hangversenyt rendez a Budapesti Ferences templomban (Budapest V., Ferenciek tere), több felekezet kórusainak közreműködésével. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. tűnik feltartóztathatatlanul Róma felé tartó — Taizé-i mozgalom. Szinte tudatosan mellőzik az igehirdetést, mert úgy érzik, ma az evangélium hangjára jobban figye­lünk fel, ha az imádság, ének és elmélkedés formájában jut el hozzánk. A most 70 éves Jörg Zink, Németország legszélesebb körben ismert és olvasott teológusa. Milliót meghaladó példányszámban fogytak el könyvei. Ő szintén ezt a szükséget ismerte fel. Kegyes zsargont mellőző imádsá­gait a tartalmi gazdagság, a természetes hangvétel és a bensőséges áhítat jellemzi. Többnyire saját felvételű szí­nes fotóihoz kapcsolódó meditációi meglepik az olvasót és továbbgondolkodásra késztetik. Mégsem élezi ki az ellentétet az információ és meditáció között. Hiszen szo­lid, megbízható ismeretekre is szükségünk van. Sokolda­lúan művelt, sajátos arcélű teológus s egyben kitűnő, figyelmünket lebilincselő elbeszélő. Ezt tanúsítja az a kis „kóstoló”, amelyet egyik legismertebb korai könyvéből emeltünk ki. Könyvének címe így magyarítható: „Mi­ként tanulhatnánk meg imádkozni?” Életéről röviden annyit, hogy a hesseni tartomány hegyei között fekvő kis faluban, földntíves szülök gyer­mekeként született 1922. november 22-én. Korán jutott árvaságra. Mélyen leikébe ivódott a szülői ház légköre. Az első világháború után, az átélt szörnyűségektől meg­iszonyodva, öt család összefogott a faluban és őskeresz­tyén mintára vagyonközösséget létesítve közösen gazdál­kodtak. Ők is közébük tartoztak. Pacifisták voltak. Az emberek és a természet, a fold és az állatok iránti gyen­gédségjellemezte őket. Mind az ember, mind a természet kizsákmányolásával szembeszegültek. Környezetük boj­­kottálta s gazdaságilag tönkretette őket. A második világháború idején a légvédelemnél szol­gált. Háromszor zuhant le kigyulladt gépével. Amikor a hadifogságból kiszabadult, Tübingenbe ment, hogy teo­lógiát tanuljon. Hite az élet valamennyi területével, és annak sok-sok gondjával hozta kapcsolatba. Felkészült teológus, lényegre ráérző lelkipásztor, jótollú író, költői hajlamú, sokat tapasztalt ember s emellett jószemű fény­képész. Legújabb könyvében életére tekint vissza. Címe: „Tekints a csillagokra, s járj elővigyázatosan az utcán". Benczúr László Légy állhatatos, de ne értékeld túl > magad! Aki imádkozni akar, annak másként kell élnie, mint aho­gyan ma általában élnek. Például szükséges, hogy kitartson és helytálljon, még akkor is, ha a nehézségek elől valami egérúton kitérhetne. • • • Zavartalan életet szeretnénk biztosítani magunknak. Ezért sajátítottuk el a ködösítés tudományát. Ne csodálkoz­zunk, ha ezek után Isten elrejtózködik előlünk, őt ugyanis csak az találja meg, aki nem zárkózik el a valóság elöl. Az imádság is csak a valóság és igazság légkörében kap szárny­ra. Felnőtté is csak úgy válunk, ha nem hátrálunk meg a kihívások elől. • • • Egyszer egy madár a hátára feküdt. Lábát mereven nyúj­totta az ég felé. Arra jött egy másik madár és csodálkozva kérdezte: Mi a csodának fekszel így a hátadon? Mitől gör­csölt be ennyire mindkét lábad? Társa így válaszolt: Az eget támasztom alá lábammal. Ha felhagynék vele, ha behúznám lábamat, leszakadna az ég. Alig fejezte be válaszát, amikor közelében egy tölgyfáról levél hullott le és lassú libegéssel ért a földre. Ettől úgy megijedt a mi madarunk, hogy azonnal talpra ugrott és szélsebesen tovarepült. - Az ég azonban a helyén maradt. (Régi népmese) • • • Uram! számot szeretnék adni színed előtt. Hadd tudjam meg mi a kicsi és mi a nagy. Fontos-e minden, amire gondolok? Gondjaim, félelmeim, reményeim ? Mire van szükségem? Mit mellőzhetek? Minek van értelme, s mi felesleges? Mi valódi és mi álarc csupán? Annyira lekicsinyeltem néhány dolgot, hogy el is felejtettem, pedig nagyon fontos volt. Másokat oly nagynak éreztem, hogy mindent át kellett rendeznem, csakhogy elviselhessem. * * * Mennyivel fontosabb a görcsös erőlködésnél a beléd vetett bizalom! Az a fontos, hogy megtegyem, amit te akarsz meg­tenni általam. Csupán igy lehetek azzá, aki elképzelésed és akaratod szerint vagyok. JSrg Zink: Miként ImMkorfutank? c. meJltécWfcM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents