Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-05 / 1. szám
Evangélikus Élet íf|| jánuá« s. NAPRÓL NAPRA Láttuk az 6 dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének a dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,14 VASÁRNAP - Magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket arcod világossága elé. Zsolt 90,8 (ÍJn 2,1; Lk 2,41-52; ÍJn 5,11-13; Zsolt 89,1-19) Isten előtt nincsenek titkaink. Ö tud minden rejtett dolgunkról. Gondolataink is ismertek előtte. Mindent leleplező törvénye és igéje elénk tátja, hogy kik és milyenek vagyunk valójában. De nem ellenünkre cselekszik így, hanem megmentésünkre, hogy felismerve kétségbeejtő helyzetünket, hozzá forduljunk, elfogadjuk kegyelmét és igazságát. Ezért a legriasztóbb állapotunkban sem meneküljünk tőle, mert nála van szószólónk: az igaz Jézus Krisztus. (Un 2,1.)* HÉTFŐ - Minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek. Dán 4,34 (lPt 5,5; Mt 2,1-12; Ef 3,2-3a. 5-6; Mk 1,21-28) A megaláztatásokat viseljük el a legnehezebben. Mögötte igazságtalan erőszak húzódik meg, amely nem számol felelősségre vonással, mert erősnek érzi magát. De már Dániel is megtapasztalta, hogy Isten miként taszít le hatalmasokat és gőgösöket a legmegingathatatlanabbnak hitt trónokról is. A mi időnkben is megmutatta, hogy meg tudja alázni a kevélyeket. De fölemeli és békességével ajándékozza meg a vámszedő alázatával hozzá fordulókat. KEP0 — Az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarúságunkat. 5Móz 26,7 (Mk 4,39-40; ApCsel 11,1-18; Mk 1,29-39) A bajban, kilátástalanná lett helyzetben sokszor a keresztyén ember is hajlamos arra, hogy kétségbe essen és elfeledje, honnan jön a mi szabadításunk. Izráel népének Egyiptomból való szabadulása örök jelkép. Isten nem hagyja válasz nélkül azokat, akik hozzá kiáltanak segítségért. A történelem viharaiban, életünk súlyos megpróbáltatásai között, félelmeink nem alaptalanok. De Isten segítőt rendelt mellénk, akinek nemcsak a természeti erők engednek, hanem a halál felett is győztes. «Ban* - Te voltál segítségem, szárnyad árnyékában gongok, isolt 63,8 (2Kor 12,10; Un 2,7-11; Mk 1,40-45) Amikor az orvostudomány lehetőségei kimerültek és a beteg, akinek emberileg a napjai meg voltak számolva, az állapota megmagyarázhatatlanul mégis jobbra fordult - vajon ki segített rajta? Ki állította meg a lejtőn elindult, önmagát és környezetét tékozló embert, aki egyszerre kijózanodva méri fel a múltat és megmaradt erőtlenségével keres menedéket az Isten oltalmat jelentő szárnyai alatt. Erőnk biztonsága meglepetést hordozó bizonytalanság, erőtlenségünk felismerése biztos alap az Istennel való találkozásra, aki megerősít. CSÜTÖRTÖK - Tied vagyok! Szabadíts meg! Zsolt 119,94 (Jn 10,27-28,4; Móz 24,15-19; Mk 2,1-12) A Krisztus népéhez tartozásnak nincs más bizonyítéka és kritériuma, mint az Ő igéjére figyelés és az általa megvalósuló élet. Előtte nem lehet meszelt sírokként képmutató módon élni. Ő ismeri az övéit, de nem ismeri meg azokat, akik hallották a hangját, de nem követték. Aki Jézushoz tartozónak vallja magát, az tudja, hogy egyedül nála van szabadulás a bűn és halál hatalmából az életre, amely átvezet a mulandóból az örökkévalóba. PÉNTEK - Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Zsolt 98,1 (Lk 18,42-43; Jn 1,15-18; Mk 2,13,17) A hitben látás új dimenziója, amely az élet eseményei és történései mögött felismeri az Istent, aki csodákat tesz. A legnagyobb csodája az, amikor a láthatatlan Isten megmutatja magát, és a kételkedő és hitetlen ember megtapasztalja a jelenlétét, mint egy új megismerés és új élet kezdetét. A csodákat tevő Istennel találkozó ember szívében mindig dicsérő ének fakadt, mert így talál utat és így fogalmazódik meg a hála a szabadításért, a régiből az újba, a halálból az életre. SZOMBATI - Most, amikor halljátok a szavát, ne keményítsétek meg a sziveteket. Zsolt 95,7-8 (Un 2,12-17; Mk 4,20; Mk 2,18-22) Illés próféta úgy élte meg Isten közelségét a Hóreb hegyén, mint halk susogást. Jézus azt mondta magáról, hogy ő szelíd és alázatos szívű. A kemény szív ellen tud állni ennek a halk szellőnek és szelídségnek. De aki megnyílik Isten beszéde előtt és befogadja, mint a jó föld a belé hullott magot, az megismeri Isten gazdagságát és hatalmát és kibontakozik az élete, mint a termőre fordult gyümölcsfáé, amely tápláló és életet jelentő gyümölcsöket terem. Kószeghy Tamás AZ ÜNNEP AJANDEKA „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk!” Zsolt 90,14 Már vagy húsz évvel ezelőtt olvastam valahol az akkor élő emberek legnagyobb hiányaként, hogy elveszítették az ünnepet. Egyesektől elvették, mások önként vetették oda. E miatt napjaik egymásba folytak megszakítatlan egyformaságban. Nem jelentett nagy különbséget, hogy ez állandó hajsza volt vagy eseménytelen robot. Hiányoztak a megállást kínáló határkövek. Nem volt feltétlenül szükséges, hogy ezek pihenést kínáljanak, hozhattak magukkal túlmunkát, lendületet igénylő feladatokat is. Az ünnepnek azért van jelentősége, mert megtöri az élet egyhangú ritmusát. Érkezésével változatosságot, tartalmat ad az életnek, figyelmeztető jelzéseket. Valójában az ember élete ünnepek között folyik. Egyik ünneptől a másikig peregnek a napok vagy hónapok. A közben telő időnek is egy-egy felfigyelés, tervezés előkészület ad értelmet. A kis felbuzdulások várása is eltereli gondolatainkat a megfeszített összpontosításról vagy az unalmas eseménytelenségről. Az ünnepek újra hitet adnak az életbe, annak értelmes voltába. Az egyházi esztendőnek most már tagadott, de valamikor bevett felosztásában: ünnepes és ünneptelen félév, volt valami indokolt megkülönböztetés is. Elevenebb együttélést kínált az ünnepek sűrű egymásutánja - nem is beszélve az ünnepek üzenetei változatosságáról mint a „közönséges” vasárnapok hosszú sora. A családi ünnepeknek is megvan a maguk hangsúlyos jelentősége. Sokan idézik szívesen emlékezetükbe a gyermekkori karácsonyokat, húsvétokat vagy más családi eseményeket. Különös gond dal készültek rájuk, s azok össze is gyűjtötték hagyományosan a távolabb lakó hozzátartozókat is. Kisgyermekként az ajándékozó kis Jézust vártuk, de az a kor szinte észrevétlenül ment át a szülők kigondolta meglepetésekbe, családtagok egymás-megajándékozá sába vagy még jobb esetben az Úr Jézus érkezése örömének és kegyelmének ünneplésébe. Az ilyen ünnep előestje és reggele már maga melegséggel, áhítattal itatódott át. Talán ilyenre emlékezik a zsoltárköltő is idézett óhajával: „ Áraszd ránk kegyelmedet réggé lenként, hogy vigadjunk és örüljünk!" Hasonló érzések áthatják az egészséges családi közösség minden eseményét. Legyünk ezekért hálásak életünk végéig. A családok ünnepi hagyományainak különösen is meghatározó jelentősége van a gyermeki lélek fejlődésére. Családjukért való felelősségre nevelik a gyermeket, indítást adnak ilyen hagyományok továbbplántálására. Már a kisgyermek is átélheti az összetartozás örömét és tudatát. És ki tudja, milyen sokat felfog abból, hogy már is a család számon tartott, megbecsült tagja. Akinek az életéből ez hiányzik, az pótolhatatlant veszített. De az, akinek ez osztályrészül jutott, az értékes útravalót kapott a világba kivezető útra. S a világon át egészen hazáig! Csepregi Béla VÍZKERESZT IG ÉLETÜNK VILÁGOSSÁGA János 8,12 JE Meglibbenő gyertyaláng az ádventi koszorún. Nyirkos novemberi szélben mécsesek táncoló lángja szeretteink sírján. Születésnapi köszöntés ünnepi fényei. Felbontott járdán botorkálva, fejünk fölött hunyorgó neonfeny. Közlekedési lámpák villanásai. Kirakatok lényáradata. Nagyvárosok színes kivilágítása, reklámok villódzása... Lángok, fények, világosság. Élni segítenek, ráhangolódni ünnepre vagy gyászra. Elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak. Ezek csak kihunyó fények. A betlehemi éjszakát rendkívüli fény ragyogta be. Ebben a villanásban Isten világossága ragyogta be a pásztorsziveket. Esztendőről esztendőre emlékeztetjük magunkat erre a sötétségben gyűlt hajnalra, mert annak a reménységnek a hordozója, bogy nem vagyunk reménytelenül összezárva emberlétünk sok nyomorúságával. A karácsonyi Gyermek Istentől való világosságot hozott oda, ahol mindig van árnyék. Mulasztásaink, bűneink, betegségünk, múlandóságunk árnyékából mi nem tudunk kilépni, de még feledni sem tudjuk, mert sorsunk kísérője. Jézus belépett a mi küzdőterünkre árnyakat űzni képes hatalmával, viláA bölcsek felett is kigyúlt a csillag, hogy megtalálják azt, aki Istentől érkezett, onnan, ahol nincsen szükség a nap ragyogására. Egy-egy napra való ünneppé tette az ember azt, ami az élete alapja kellene, hogy legyen. Isten nem az ünnepnapok számát akarta szaporítani ezekkel az eseményekkel. Nekünk van szükségünk arra, hogy reményt ébresszen bennünk, segítsen rajtunk. Jeruzsálemben minden évben meggyújtották a lombsátor ünnepén a fáklyákat, hogy egy hétig lobogva hirdessék az Egyiptomból való szabadulás egykori csodáját. Ezek a lángok néhány nap múltán kihúnytak, és mindenki visszament a hétköznapokba az ünnep emlékével. Új csodát, új szabadulást senki sem várt. Vitték életük árnyait tovább, beletörődve, hógy élni csak így lehet. Kialvó fények, de hogy örült nekik a gyülekezet, és meg is elégedett velük, elfeledve már karácsony fényét, a csillag vezetését. Pedig közöttük van a világosság hordozója, de Senkinek sem tűnik fel. Ünnepel Jézus is, mint a többiek, tanít az Országról, tisztára mos egy asszonyt a vétkétől, feloldja szégyenletes múltja terhe alól, de mindenki csak a tűnő lángok varázsában, a földi élet ünnepei közt él. A meggyógyult szivű emberek már tudják, hogy többet kaptak Jézustól ünnepi pillanatoknál, a bocsánat, a tiszta élet, a meggyógyult test örömét, ők hálásan mellé szegődtek, nem akartak a fókuszából kilépni. De mennyien még nem részesültek belőle, mennyien csak a messze múlt alakjaként ünnepük árnyékban élve. Jézus nem csak kevesek üdvössége. Az egész világ számára reménység, mindenki számára gyógyulás és élet. Isten országának közöttünk való hordozója ő. A szent akarat beteljesítője, hogy hitünk tovább lásson, mint a szemünk. Világosság árnyékot hordozó életünk fölött. De világosság bennünk is. Jézus maga emelte arra a méltóságra a tanítványait a Hegyibeszéd tanításában, hogy a világ világosságának nevezi őket. Mert akik befogadják Öt, azok befogadják az örök fényt és maguk is hordozóivá lesznek. Minden jó, ami a tanítványok által történik az Úr világosságának hatása. A világosság kell az élethez, a tájékozódáshoz, az előre jutáshoz. Mi kilépni nem tudunk erre a fényre, de Jézus belép vele az életünkbe. Fogadjuk be. Amen BW IMÁDKOZZUNK! Uram! Betöltőd lelkünket isteni lényed világosságával, betöltesz mindenen átáradó reménységgel. Hiszem a kiteljesülő, mindig új, mindig friss és mégis soha nem változó, véget nem érő örökéletet Benned. Ámen ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. Január 6. I., Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du. 6. Madocsai Miklós.n., Modori u. 6. de. fel 10. Csizmazia Sándor. Pesthideg- kút, □., Báthory u. 7. du. fél 6. Takács József. Csillagbegy, IQ., Mátyás kir. út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, ül., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Nagy István. Újpest, IV., Le- jbstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Brebovszky Éva; du. 6. Zászkaliczky Péter. VD., Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. II. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. Kelenföld, II., Bocs- kay n. 10. de. 11. (úrv.) Missura Tibor; du. 6. Ferenczy Erzsébet. Budabegyvidék, XII., Tartsay Vilmos n. ll.du. fél 7. Kószeghy Tamás. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV., Hártyán köz du. 5. ökumenikus istentisztelet. Rákospalota, Kistemplom, XV. , Juhos o. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XV., Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI., Kultúrház n. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Pestszentiörinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Bajcsy-Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. XIX., Kispest, Wekerle-telepde. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX., Ady Endre u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Katona J. n. de. dél 11. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budakeszi de. 8. Vf7.KERF.SZT ÜNNEPÉN az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: ÍJn 2,7-11; az igehirdetés alapigéje: Jn 8,12. A VASÁRNAP IGÉJE MINT A GYERMEKEK Máté 18,1-5 I ni Bejáratlan út van előttünk. Örömökbe magasodó és bánatba hanyatló szakaszok, események, döntések, váratlan helyzetek. De Isten kézen fog bennünket ennek az esztendőnyi útnak az elején, ő átlátja az előttünk lévő távot, de jótékonyan eltakarja előlünk, nehogy megrettenjünk. Velünk jön a holnapba. Rá érdemes figyelni, hogy jól tájékozódjunk mindennapi teendőink és az örök távlatok felől. Innen tartunk oda. Meg kell lépni minden lépést, megharcolni minden kísértést. Szeretnünk kell és megbocsátani. Isteni nézőpontból mérlegelni magunkat és másokat. Hinni kell, hogy megérkezünk, mert Isten megőriz, elsegít addig. Hinni a jövőnket Isten országában, megnyugvást és biztonságot jelent. Ott nem terhel majd semmi, amivel itt nehéz megküzdeni. De ez a reménységünk nem jelentheti, hogy ráérősen ábrándozhatnánk Isten országáról. Jó, ha foglalkoztatnak bennünket felőle való gondolatok, de nem elég földi mintára felépítgetni, mert még itt vagyunk. Egy, vagy sok lépés elválaszt a kapujától. És ezen a kapun nem lesz könnyű az átmenet! Jézus szava a révbejutottak nyugalmából zökkent ki. Még el sem értük, sőt el is veszíthetjük az üdvösséget. Hogy mi lesz a sorsunk az örök jövőben, az attól is függ, hogy miként vagyunk ma Isten gyermekei. Magunkkal gyakran meg vagyunk elégedve. Ezért az intést: „ha meg nem tértek, semmiképpen nem mehettek be...” célt tévesztettnek véljük. Mi tudjuk, hogy kinek kellene megtérni. A tanítványok is meghökkentek ezen a leleplező, kemény szón, mert voltak pénzzel nem tisztán bánó vámszedő ismerőseik, a látszatra sokat adó farizeusok, akikkel gyakran találkoztak. Náluk helyénvaló lenne Jézus szava: térjetek meg! De akik mindig Vele vannak, akiknél többet Isten országáról kevesen tudnak, éppen ők nem lennének alkalmasak? Isten megtenné, hogy őket kizárja? A mindennapos Biblia-olvasókat? Akik vég nélkül tudunk igéket sorolni, éppen nekünk kellene megváltoznunk, megtérnünk? Újra és még mindig? Ha be akarunk menni Isten országába, akkor igen! Jézus példája is meghökkentő. Derék, hitbeli kérdésekben jártas férfiaknak egy kisgyermekre kell nézniük. Ilyenek legyetek! Nem próféták és hithősök nagyságához kell felnőni. Jézus csak egy gyermeket mutat. Gyermek pedig csaknem minden családban van. Ismeijük, hogy tudnak kérni, mennyire ránk merik bízni magukat Természetes, hogy ránk vannak utalva. Apáknak a gyermekektől kell tanulniuk. A Fiú tanít fiúságra bennünket. Az a Jézus int Isten előtt való kicsiny voltunk elfogadására, egymás előtt való alázatra, aki maga is egészen kicsiként kezdte földi életét, és a legmegalázottabbként fejezte be. Nekünk nem azt kell méregetnünk, hogy ki milyen eredményesen halad Jézus nyomában, hanem arra kell törekednünk, hogy a magunk lemaradását mielőbb behozzuk. Nem azt kell bizonygatnunk, hogy használhatóbb keresztyének vagyunk másoknál, mert éppen ezt a méregető, bizonygató mentalitásunkat ítéli meg Jézus szava. Isten országa titok. Jézus is csak hasonlatokkal villantott fel belőle valamit. ő maga is beszél Keresztelő Jánossal kapcsolatban kicsiségről és nagyságról. De ennek meghatározása nem emberek dolga. A sorrend megállapítását nem bízza ránk Isten. De ami számunkra nagyon fontos, hogy életújulásra van szükségünk, és hogy nyugtalanít-e bennünket ez a kérdés? Az Istenhez fűződő kapcsolatunkban mi a hangsúlyosabb? Irgalmáért hálásan rendelkezésére bocsátani az életünket, vagy versenyt csinálni egymás megelőzéséből^ Jézusnál az elsőség a sor végéről számítva kezdődik, és nagynak a szolgákat mondja, a meg nem becsülteket. Jézus maga is szolga lett. Szolgálta Isten akaratának beteljesülését és elveszett életünk megváltását. Egyedül ő tűrte el, hogy sem születésekor nem jutott hely számára, halálában pedig „a bűnösök közt adtak sírt neki”. Tanítványok, felnőttek, nagyok! Ezt a jézusi mély és szelíd alázatot tűzzük magunk elé mérceként, mert hogyan gondoljuk, hogy a szolga nagyobb lehetne uránál. És csak az egészen Istennek adott élet jutalma az üdvösség. Ámen. Báüntné Varsányi Vilma IMÁDKOZZUNK! öld ki belőlem Uram, az oralkodni vágyást, a testi vagy lelki fölény érzését. Oszlasd el bennem a kemény szó, az erőszakos tett varázsát. Add meg nekem, Uram, Jézus alázatát, azt a ki mozdíthatatlan Istenbe gyökerezést, az akaratodban való föltétien bízást és megnyugvást, a szeretetnek ingadozás nélküli áldozatát Ámen ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. Január 8b I., Bécsikapa tér de. 9. (úrv.) Szilas Attila; de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Zsigmondyné Kozma Éva Mária. II., Torockú tér de. fél 9. Balicza Iván. II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. PestMdegkút, II., Báthory u. 7. de. fél 11. Takács József. Csillaghegy, Dl., Mátyás kir. út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, IQ., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Brebovszky Éva. VIL, Gorkij fasor 17. de. fél 10. (családi istentisztelet) Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Fodor Viktor. VIII., ÜBM út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VUI., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet : Kertész Géza. VIII., Vajda Péter a. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán n. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. KAbánya, X., Kápolna n. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8. Zászkaliczky Pál. Kelenföld, II., Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. fél 10. (családi istentiszt.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Missura Tibor. XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura . Tibor. Budabegyvidék, XII., Tartsay Vilmos n. 11. de. 9. (úrv.) Kószeghy Tamás; de. 11. (úrv.) Kószeghy Tamás; du. fél 7. Takács József. XlII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XHI., Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Pál. XIV., Gyarmat o. 14. de. fél 10. Zászkaliczky Pál. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV., Hártyán köz du. 5. ökumenikus istentisztelet. Rákospalota, Kistemplom, XV. , Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XV., Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Knltúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. , Prodám o. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Detre János. Rákoscsaba, XVII., Péceii út 146. de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr, XVU., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Detre János. Rákosliget, XVII., Gázon Gy. o. de. 11. (úrv.) Kosa László. Pestszentförinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Bajcsy-Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. XIX., Kispest, Wekerle- telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX., Ady Endre o. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Katona J. o. de. dél 11. Mezősi György. Budafok, KXII., Játék o. 16. de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budakeszi de. 8. ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAPON az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet Oltárt'igéje: Jak 4,18-17; az igehirdetés alapigéje: Mt 18,1*5. r:-*-«. HAZAI ESEMENYEK A MEVISZ több korcsoportban országos bibliaversenyt szervez 1992 tavaszára. A verseny szervezői számára január 11-én 14 órakor megbeszélést tartunk a Budapest józsefvárosi gyülekezeti teremben (VIII. Szentkirályi u. 51.). Erre az alkalomra szeretettel várunk mindenkit, aki érdeklődik a program szervezése iránt, abban részt venne, vagy valamilyen ötlettel, javaslattal gazdagítaná azt. Elsősorban szervezési tanácsokat, módszer- és eszközötleteket várunk. KŐBÁNYA A gyülekezet KÁPOLNA SZÍNPADÁN (X. kér. Kápolna u. 14.) január 4-én, szombaton de. 10 órakor a KALÁKA együttes betlehe- mes műsorát adja elő. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Halálozás Keresztény-Zsidó Társaságban január 9-én, csütörtökön este 6 órakor Iványi Gábor metodista lelkész „Lelki család” címmel tart előadást. (Bp. V. Március tér 8.1. em. Országos Családszövetség) Bándi István ny. lelkész életének 89. évében végleg megpihent az Úrnál, Aki hazahívta hűséges, megfáradt szolgáját. Temetése 1991. december 3-án nagy részvét mellett az iharosberé- nyi templomból volt. Ravatalánál Fónyad Pál ny. lelkész, a barát és szolgatárs hirdette a vigasztalás és örök élet evangéliumát. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” Jel 14,13. Ez úton is megköszönöm mindenkinek, akik féljem, Bándi István ny. lelkész elhunyta alkalmával személyesen vagy táviratban fejezték ki részvétüket. Bándi Istvánná és családja Szokol Ilona diakonissza testvér emlékezetére 1991. augusztus 20-án hunyt el a nyíregyházi ÉLIM Gyermekotthon első vezetője, Szokol Ilona diakonissza testvér. Most Karácsonykor ünnepeltük volna 94. születésnapját. 1920- han 22 éves, amikor súlyos betegségéből felépülve Istentől kapott feladatként, hálából vállalja, hogy egy városszéli, kis tanyaépületben otthont teremt mozgássérült és gondozásra szoruló lánygyermekek számára. Az otthon terve nem az övé volt, de a munka rá és segítőtársaira várt. Hetven év távlatából is átforrósodott szavakkal emlékezett vissza az első napokra, az imádsággal teü várakozásra és az első földön csúszó, járóképtelen kislány megérkezésére, akiben egyszerre tartalmat kapott a félvállait szolgálat. Úgy tekintettek rá, mint Isten ajándékára. A kialakuló otthon légkörét hit, szeretet és reménység töltötte be. 1921- ben újabb 3, s utána évente újabb és újabb, segítségre szoruló lány került az otthonba. Már a második évtől gondoskodni kellett az otthon bővítéséről. Ilona testvér arra törekedett, hogy a gondozottak képesek legyenek önálló életvitelre akkor is, ha felnőnek és az otthonból kikerülnek. Gondoskodott gyógyíttatásukról, tanította és taníttatta őket, hogy a legszükségesebb iskolai végzettséget megszerezhessék, kertészkedni, főzni tudjanak, háztartásukat önállóan elláthassák. Együtt élt a gondozottakkal, ő volt a Mama. Egy kislányt csecsemő kora óta saját gyermekeként nevelt és taníttatott. Isten rajta és féijén keresztül ajándékozta meg a hűséges, áldozatvállaló gyermeki szeretet megtapasztalásával és az unokák ragaszkodó szeretetével. 1951-től ÉLIM csak szellemi fogyatékos gyermekek otthonaként maradhatott meg az evangélikus egyház kezében. Az új és nehéz feladattól való félelmét Jézus példája és a segítségre szorulók iránti szeretete győzte le. Isten az előző három évtized alatt felkészítette őt, hogy ebben a nehezebb szolgálatban is áldott munkása legyen. Hat évtizeden keresztül végezhette szolgálatát. Sokszor nagyon szerény, vagy kifejezetten szegényes körülmények között, de a hit ereje és a szeretet melege mindig védettséget biztosított az otthon lakóinak. Koporsója mellett Isten üzeneteként hangzott felénk a szeretet himnusza, hogy tudjuk: az a szeretet, amellyel Dooa testvér végezte szolgálatát, nem volt hiábavaló. Gondozottjainak életében megérlelte gyümölcseit. Benne Isten ajándékát kaptuk, s szeretetének hatása elkísér sokakat, nemcsak emlékként, hanem életet gazdagító erőként. Lánya ezért írhatta le gyászjelentésében, hogy „szeretetből, jóságból és türelemből teremtett” ember volt, és ezért tudott otthonunk ma is élő, első gondozottja 83 évesen is gyermeki szeretettel és tisztelettel ragaszkodni hozzá. Hálásak vagyunk Istennek a hosszú, szolgálatban gazdag életért. Tudjuk, hogy mindaz, amit élete igaz értékként felmutatott, Isten sze- retetéból fakadt. Erre a szeretetre épült a hite, ebből a szeretetből újult meg naponta ereje és türelme, ez a szeretet töltötte be reménységgel. Kifogyhatatlan volt azoknak az élményeknek a felsorolásában, amikor megtapasztalhatta Isten gondviselő, oltalmazó, csodatevő, erőt adó szeretetét. Szive tele volt Istent dicsérő énekekkel. Végső erőtlenségében is Krisztus keresztjére tekintett, öt hívta és Hozzá vágyott. Hónapokig tartó ágyhozkötöttségében lánya időt, fáradságot nem kímélő áldozatkészsége, gondozottaink őrködő és dolgozóink figyelmes szeretete vette körül. Bizonyosak vagyunk abban, hogy kegyelmes Mennyei Atyánk, aki vele volt életében, őrzi őt halálában is annak a reménységnek a beteljesedésére, amit Jézus Krisztusban kaptunk. Ebben erősít bennünket a karácsonyi örömhír: „Üdvözítő született ma néktek, ki az Úr Krisztus.. Magyar László Kovács Gyula a mérges-rábaszentmihályi gyülekezetnek huszonegy évig volt hűséges gondnoka, életének 72. évében elhunyt. Temetése 1991. november 30-án volt a rábaszentmi- hályi temetőben. „Mégha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek, mert Te velem vagy.” (23 Zsolt 4) Nagy veszteség érte az ózdi gyülekezet presbitériumát. 1991. november 22-én nagy részvét mellett temették el Cserfalvi Lászlót, aki két évtizeden át hűséggel szolgált presbiterként. 80 éves korában szólította haza Isten. „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve.” - Jób 1,21. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedö Központ Kft. (910075/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92001-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivataléban közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 300 Ft egy évre 600 Ft. Csekkszámlaszám: 518-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzúnk meg és nem adunk vissza I
