Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-12 / 2. szám
I I i Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1992. JANUÁR 12. VÍZKERESZT UTÁNI 1. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Soha ne halogasd a hálát! Ezt is jelenti az ige: „A nap ne menjen le a ti haragotokkal”. Vonatkoztasd ezt a hálára is. Albert Schweitzer ÁRA: 12 Ft A TARTALOMBÓL MIT ÍRNAK RÓLUNK A NORVÉG HITTESTVÉREK? MEGÉRTETT ÉS MEGBOCSÁTOTT KIS GYÜLEKEZET NAGY ÖRÖME Szép ünnepe volt 1991. október 13-án a korábban nagy létszámú, de a kitelepülés miatt mintegy 300 lélekre zsugorodott nagybánhegyesi gyülekezetnek. A nagy létszámhoz méretezett, egykor szép templomot nagyon kikezdte a múló idő. A kicsi gyülekezet éveken át halogatta temploma tatarozását. Három és fél évvel ezelőtt szánták rá magukat a nagy munkára. Isten meg is áldotta akkori döntésüket. A kívül, és részben belül is felújított templomuk újraszentelésé- nek örömünnepe volt azon a vasárnapon. Az ünnepi istentiszteletre összesereglett gyülekezet Isten mosolyaként élhette át a ragyogó napfényt, amellyel jutalmazta a nagy terhet vállaló maroknyi népét, a nagybánhegyesi gyülekezetei. A szépen felújított templomot a helybeliek, a magyarbánhegyesi társgyülekezet tagjai, továbbá a távolabbról érkezettek teljesen megtöltötték. Dr. Harmati Béla, püspök Mikeás 6,8 alapján hirdette Isten igéjét. Három pontban foglalta össze az ige üzenetét. 1. „Élj törvény szerint.” Törvényi szabályozás nélkül nem lehet élni. A törvény védelmet ad az ember számára, - hangsúlyozta a püspök. 2. „Törekedj szeretetre.” E bibliai mondat alapján arra mutatott rá, hogy a törvény betöltése a szeretet. A déli határainkon túl két testvérnép öli egymást. A gyülekezetben azonban legyen szeretetközösség. Éljenek együtt magyarok és szlovákok, evangélikusok és más egyházak tagjai, mint Krisztusban testvérek. 3. „Légy alázatos Isteneddel szemben.” Arról szólt a püspök, hogy az alázat messze van tőlünk. Ma is él a praktikus materializmus, és ez azt állítja: „legfőbb érték a pénz.” Aki pedig hajszolja a pénzt és szert tesz rá, a Miatyánk befejezését is így gondolja: „enyém az ország és a hatalom.” A prófécia azonban arra figyelmeztet e megújított templomban, hogy Isten alázatosságot vár népétől, mert nem miénk a hatalom és az élet. El kell számolnunk Isten előtt. Jelen volt az istentiszteleten a gyülekezet egykori lelkészének, Fest Miklósnak az özvegye és két fia, akik közül az egyik az igehirdetés után „Az Úr csodásán működik” kezdetű ének előadásával tette gazdagabbá az ünnepi istentiszteletet. Ezután a püspök felszentelte a megújított templomot. A szolgálatban segítségére volt a gyülekezet gondozó lelkésze, Lászlóné Házi Magdolna és az egyházmegye esperese, e sorok írója. Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen a gyülekezet felügyelője köszöntötte a megjelenteket, majd a lelkésznő ismertette a tatarozás történetét. Idézte a zsoltárt: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” Szólt arról a 3 és fél éves küzdelemről, amit a gyülekezettel együtt vívott meg a templom megújulásáért. Isten megáldotta fáradozásukat. Kirendelte azt a két és fél millió forintot, amelybe a tatarozás került. A gyülekezetben több mint 900 000,- Ft-ot gyűjtöttek. A helyi - akkor még Tanács, a Tejüzem és a Termelő Szövetkezet és a Megyei Tanács 770 000-, Ft-tal járultak hozzá a tatarozáshoz. A többit külföldi egyházi segélyszervek adták. Isten azonban nem csak ezt, de á jó munkásokat is megadta, akik kifogástalan munkát végeztek. Kiemelte Balogh Dániel békési kőműves vállalkozót és munkatársait, de a részmunkát végzőket is elismeréssel említette. A műszaki ellenőri munkát Táját János látta el társadalmi munkában. A gyülekezet presbiterei is sok munkát végeztek a templom körül. Végül ezekkel a szavakkal fejeződött be az ismertetés: „Az Úré legyen a hála és a dicsőség. Az adakozóké a köszönet. A jó munkát végzőké az elismerés. S mindannyiunké az öröm, amelynek megélésére most együtt vagyunk.” Sokan köszöntötték a gyülekezetét. Köztük Nagy Jenő református lelkipásztor, azután Nagybánhegyes polgármestere és végül dr. Harmati Béla püspök. Az örvendezés a gyülekezet vendégszeretetét jelképező terített asztalok mellett fejeződött be. Mi, akik részt vehettünk a gyülekezet örömében, kívánjuk, hogy ez az öröm folytatódjék a hétköznapokon is Isten életeket megújító kegyelmének megtapasztalásában és a szívet-lelket melegítő krisztusi szeretet sok áldásában. Pintér János LELKÉSZEK A HONVÉDSÉG KÖTELÉKÉBEN A Honvédelmi Minisztérium az elmúlt évtizedekben nem tartozott azon helyek közé, ahová gyakran vagy ritkábban meghívták volna az egyházak vezetőit, vagy az egyházi sajtó képviselőit. Nem volt szükség rájuk. Mostanában egyre többször találkoznak a történelmi egyházak vezetői és a Honvédelmi Minisztérium illetékesei és ezekre a találkozókra meghívják az egyházi sajtót is. így voltunk együtt december 6-án is. Számadást tartottak a minisztérium illetékesei az egyházak és a honvédség kapcsolatépítésének pillanatnyi helyzetéről. Nem titok - mi is írtunk már róla -, hogy a minisztérium rendbe akarja hozni ennek a kapcsolatnak azt a szárnyát is, amit a „tábori lelkészség” névvel szoktunk jelölni. Lelkészek lesznek a honvédség kötelékében? - a társadalomban a sajtó nyomán terjed a hír. Elhangzott már olyan vélemény, hogy a volt politikai tisztek szerepét fogják betölteni. A mostani tanácskozáson határozottan kijelentették, hogy nem „ideológiai feladatokat” töltenének be a lelkészek a seregben, hanem a katonák között végeznek majd lelkigondozó feladatokat, - mind a hivatásos, mind a sorállományban. A tanácskozáson több idevágó témában hallottunk terveket és bejelentéseket. Meg kell teremteni a „közösségi vallásgyakorlat” jogi alapját a kaszárnyákon belül, mert az 1990. évi IV. törvény erről nem intézkedik. Időközben már történt egy felmérés a katonák között, mennyire igénylik a lelkigondozó szolgálatot. Szóba került a katonai tanintézetekben megvalósítandó hitoktatás ill. vallási ismeretek oktatása. (Középfokú tanintézetek és a tisztképző főiskolák jönnek számításba.) Megalakult egy munkacsoport is, mely a terveket kidolgozza és ebben egyházunk részéről Veperdi Zoltán országos egyházunk adminisztratív osztályvezetője dolgozik. Az egyházak képviselői egyöntetűen hivatkoztak a jelenleg fennálló lelkészhiányra, ezért első ütemben, az induláskor nem tudják függetlenített személyekkel elképzelni a tábori lelkészséget, csupán úgy, hogy a gyülekezeti lelkészek látnák el a szolgálatot, természetesen csak ott, ahol a városban helyőrség van. Ugyanígy a kórházi lelkészek láthatják el majd a katonai kórházak betegeinek gondozását. Újabb feladatok - ahogy ma mondani szoktuk -, újabb kihívások érik tehát egyházunkat és ugyancsak nagy erőfeszítésekre, jó munkabeosztásra, főképpen pedig lelkiekben erőre és frissességre lesz szüksége lelkészi karunk jó részének. A honvédség is ifjúságnevelő fórum, - ez tagadha tatlan! De az emberformálás e lehetőségét csak olyanok tudják majd végezni, akikben kellő tolerancia van a fiatalok és problémáik iránt. tszm AZ EURÓPAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZI VEZETŐK KONFERENCIÁJA Az Elzász-Lotharingiai Evangélikus Egyház meghívására 1991. december 2-6. között európai evangélikus egyház 32 vezetője, püspökök és más vezetők találkoztak a franciaországi Liebfrauenbergben. A konferencia témája: „Az egyházak feladta a változó Európában" volt. A résztvevők tájékozódtak országaik és egyházaik sok tekintetben igen különböző helyzetéről. Nyilvánvaló, hogy a gyorsan változó Európában még többet kell tudni eygmásról, még jobban meg kell érteni egymást és erősíteni kell a közösséget. A résztvevők együttes meggyőződése, hogy az egyházak az új kihívásokkal csak az evangélium ereje által tudnak megbirkózni. Különösen is az alábbi feladatokat tartják fontosnak: 1. Isten parancsolatait és szabadító evangéliumát a mai Európában bátran, emberszerető találékonysággal kell hirdetni. Sok európai számára Isten valósága Jézus Krisztusban nem fontos, mivel nincs tapasztalatuk a hitről. Ezért tartozunk az embereknek keleten és nyugaton az evangélium határozott hirdetésével, továbbadásával. 2. Az új európában minden ember számára fontos a megértés és a változás iránti készség. A keresztyéneket a Jézus Krisztusban való hit teszi képessé a bűnvallásra és az új utakon való járásra. Ismerik Isten szabad, ingyen kegyelmét, amelyet a világnak nyújt. Istennek általunk megtapasztalt szeretete felszabadít a helyes cselekvésre, embertársaink szolgálatára minden országban és minden nép között. 3. A keresztyén ember szabadsága a társadalomban személyes felelősségvállalásként mutatkozik meg. Luther Márton tanított meg arra, hogy mindennapi munkánkat Istentől kapott elhívásnak szabad és kell tekinteni. Ez vonatkozik minden, a felebarát javára végzett szolgálatra, a család, a társadalom, a politika, a diakónia területén. A jövő Európájának arra van szüksége, hogy a feladatokat ilyen, Isten előtti felelősséggel végezzük. Hálával állapítjuk meg, hogy Európa különböző részein egy ideje a szabadság sok területen adva van, így lehetőségek nyíltak meg számukra. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az ezzel járó feladatok nagy nehézségeket okoznak. Az egyházakhoz is új várakozássokkal fordulnak mindenfelé. 4. Az új Európa a már adott közös jellemzők ellenére is igencsak pluralista lesz. Különböző kultúrák, nylevek, vallási és egyéb hagyományok élnek egymás mellett, amelyeknek kölcsönösen el kell viselniük és tisztelniük egymást. Európában a feladatokat jogállami keretek között, szociális elkötelezettséggel kell ellátni, az emberek és a népek jogainak tiszteletben tartásával. Az államot ne tegyék ideológia, vagy vallás hordozójává. Bár az egyházaknak a politikával kapcsolatban is van megbízatásuk, de ők maguk ne poli- tizálódjanak. 5. Az új Európában új ökumenikus együttműködésre, az egyházak közös cselekvésére van szükség. Tekintettel megbízatásunkra, a fennálló különbségeket és ellentmondásokat nem szabad vallási, felekezeti szempontból növelni. 6. Jogosan követelhető meg a szolidaritás tőlünk, keresztyénektől Európa miden lakójával, a politika, a gazdaság, a társadalom, a vallás terén hátrányos helyzetűek iránt. Emellett a kelet-nyugati feszültség helyét nem szabad az észak-dél feszültségnek elfoglalnia. Európának továbbra is fokozott figyelmet kell fordítania a világ többi részével kapcsolatos feladatokra. 7. A Luther Márton nevéhez fűződő reformáció eredményeit, amelyben a hit és az egyház megújulásáról volt szó, más egyházak örökségével együtt fel kell használni. Ezekben a napokban különösen is könyörgünk a széteső Jugoszláviában folyó polgárháború miatt szenvedőkért. Mindenekelőtt a testvéregyházakért, az ottani három evangélikus egyházért, amelyek képviselői nem vehettek részt tanácskozásunkon. Egyházaink tagjait Ádvent első vasárnapjának igéjével köszöntjük: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” Zak 9,9 Jelentős lépések a megújulás útján A múlt év november 25-én egyházunk legfőbb kormányzó testületé, az Országos Presbitérium megtartotta őszi ülését. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és dr. Harmati Béla püspök-elnök jelentése adta meg az alaphangot a tanácskozásnak, mely a késő délutáni órákban ért véget és jelentős lépéseket tett egyházunk megújulása útján. A felügyelői jelentés a zsinat meghatározó tevékenységét értékelve kimondta, „hogy ami az emberi erőfeszítéseken múlik, mindent meg kívánunk tenni az egyház működési és szervezeti megújulásáért." A jelentés kiemelten foglalkozott az iskolaüggyel és az ingatlan-visszaszerzések ügyével. Ez a kettő az amely ma leginkább foglalkoztatja és hevíti az egyházi közvéleményt. Pozitívum, hogy már két iskolánk működik, és ezek újraindításából már több tanulságot levonhatunk. Az egyházi jelleg biztosítása elsőrendű feladat, de ugyanilyen fontos az anyagi alapok megtalálása, tisztázása, melyhez egy bizonyos menedzser- szemlélet kialakulás nagyon fontos lenne, de ebben nincs még gyakorlatunk. Nem könnyű feladat az iskolák pedagógiai koncepciójának meghatározása és az ehhez alkalmas tanárok megtalálása. Az ingatlan ügy hasonlóan nagy felelősséget és átgondolást igénylő ügy, melyben a világos állásfoglalás, a helyi kezdeményezés mellett az Országos Elnökség döntési felelőssége is megerősítést kíván. A püspöki jelentés a jövőnket meghatározó döntések sorában elsőként a zsinatról szólt, mint amely egyházunk belső szervezeti és működési megújulását hivatott elősegíteni. A zsinat tagjainak először végig kell menni egy olyan tanulási folyamaton, amelyik megmutatja az összefüggéseket és a különböző helyzetben levő gyülekezetek és egyházi munkaágak speciális problémáit, munkáját pedig úgy kell folytatnia, hogy struktúra és munkamódszerek tekintetében az 1991-es vagy a 2000-re szóló távlatokat tegye magáévá. A jövőt meghatározó döntések sorában a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről hozott 1991. év XXXII. törvény végrehajtása áll. Tíz év alatt kaphatunk vissza meghatározott számú ingatlant. Nagyon körültekintően kell eljárnunk. Egyházi belső kérdésünk, hogyan tudjuk összeegyeztetni az egyháztagok igényét az egyházi nevelési intézmények újraindítására a társadalom, a környezet és az ön- kormányzat elvárásaival és felajánlásaival. Itt kapcsolódik a két kérdés, ingatlan visszaszerzés és iskolaügy. A jövőnket meghatározó döntések sorába tartozik az egyházi vagyonnal kapcsolatban az anyagi kérdések kezelése és egyházunk háztartásának átgondolása. A püspök bejelentette, hogy „elkezdtük tervezését annak, hogy külön evangélikus egyházi bankot, takarékszövetkezetet, ill. biztosítótársaságot hozünk létre a bajor tartományi egyház bankjával együttműködésben. Ehhez a bankhoz lehetne majd kapcsolni az ingatlankezelés és értékesítés kérdéseit is, amennyiben ezek túlnőnek egy-egy adott egyházközség keretein. A jelentés második része a minőség követelményét állította fel az egyházi munka belső követelményeként. Természetesen elsősorban nem anyagi strukturális vagy materiális területen, hanem spirituális és teológiai téren, valamennyi országos munkaág feladatát újra kell gondolni. De fontos az adminisztrációs munka minőségének javítása is. Ennek érdekében növelni kell a telefon, telefax, fénymásoló ellátottságot és ahol lehet át kell térni a számítógépes munkára. Ennek megtanulására a nyáron a fasori gimnáziumban szeretnénk tanfolyamot szervezni. A zsinat munkájának gyorsítása 1992-ben az országos választások előkészítése lesz. Erről a felügyelői jelentés is részletesen szólott. Külön napirendi pontban tárgyalta meg a presbitérium, hogy egyházmegyénként történjenek a jelölések a presbitérium tagjai közé, ugyancsak az egyházmegyék adjanak jelöléseket az egyes szakbizottságokba. Jó ha „szakmabeli” emberek kerülnek a jövőben az egyházmegyei vezetésbe is. Mindenütt szükség lesz építési, pénzügyi, közgazdasági, műszaki szakemberekre a megszaporodott feladatok miatt. A tavaszi országos presbiteri és közgyűlésre május 14-15. napját javasolták. Ekkor történik meg a jelölések alapján az új országos presbitérium megválasztása és ezzel az utolsó - még a pártállami időben megválasztott - testület is megújul. A presbitérium ülése részletesen foglalkozott még a Teológiai Akadémia meginduló hittanári és hitoktatói képzés témájával és a két középiskola igazgatójának jelentésével. Az elfogadott határozatokat következő számunkban ismertetjük.-h»- iíhhtinntm-m m uh mnninnrrma,jhuj*;- i-i': .JVlít.!«".;*. Pí
