Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-06-07 / 23. szám
Evangélikus Élei 1992. június 1. Püspöklátogatás Kárpátalján ötven évvel ezelőtt Túróczy Zoltán, a tiszai egyházkerület püspöke járt Munkácson, hogy ott felavassa az új Gyülekezeti Házat és Ra- hón, hogy lelkészgyűlésen szolgáljon és a zsúfolt moziteremben igét hirdessen a háborúban felzaklatott tömegeknek: ne félj te kicsiny nyáj! Öt évtized múlva dr. Harmati Béla, egyházunk püspök-elnöke ugyanígy a pásztorokról szól. Először a hamisakról, akik saját „Mi- atyánkjuk” szerint öntelten hirdették : mienk az ország és a hatalom és a dicsőség. Aztán Jézust hirdeti, akinek pásztori szolgálata erősebb volt a hamis pásztorokénál, erősebb a farkasoknál. Az Ő áldozatából merítve, mi is tudunk megbocsátani és áldozatot hozni másokért. A Kárpátaljai látogatást Gulá- csy Lajos munkácsi református esperes készítette elő nagyon gondosan, karöltve Kovács László baptista lelkésszel abból az alkalomból, hogy az ukrán állam az addig sóraktárnak, majd süketnémák klubjának használt munkácsi templomunkat felszabadította és egyházunk hozzájárulásával a baptista gyülekezetnek használatra átengedte. Remélhetőleg rövidesen használniok lehet a szomszédban levő Gyülekezeti Házat is, amely ma még lakókkal tele. Gyönyörű, napfényes vasárnap reggelén érkezett a szépen renovált templomunkhoz a püspöki gépkocsi Laborczi Géza és Sztankó Gyöngyi nyíregyházi lelkészekkel és Mankovits Tamással, a Kárpátalja kulturális lap főszerkesztőjé-' vei együtt. Siófokról Józsa Márton, azelőtt munkácsi lelkész és Szentes Ernöék, a gondnokházaspár érkeznek, a szomszédos Köleséről pedig Lábossá László lelkész, aki gondozni fogja evangélikus hittestvéreinket. A templomot zsúfolásig töltötte a több mint kétharmadában orosz nyelvű gyülekezet, melynek képviseletében Vrublevszki József helyi vezető köszönti a vendégeket. A tolmácsolást a baptisták 50 év- Yel„ez,elptti prédikátora Koyác.s Ferenc végzi, akit Isten a református 1 «spere8selT0gyütt'Csodálato8'(hatalmával mentett ki a szovjet lágerből. Az ökumenikus istentisztelet bevezetőjéül a helyi gyülekezet énekkarának Jézus diadalát hirdető énekét hallgatjuk meg, melynek szövegét nem, de dallamba öntött üzenetét értjük: Isten újat kezdett Kárpátalján. Ezért lehetünk ott evangélikus püspök és papok lu- therkabátba öltözve. Ezért hirdethetjük az igét szószékükről, ezért lehet ma közös ünnepünk. Kárpátalja ma jelzi - sokkal inkább mint bármelyik keleti, déli, északi szomszédunk, hogy érdemes ragaszkodnunk gyülekezetünkhöz és magyarságunkhoz is. A megújult élet e reménye csendült ki Nemes Istvánnak, a kárpátaljai baptisták elnökének köszöntő szavaiból is: „Az ÚR csodásán működik:” amikor Budapesten Harmati püspök fogadott minket, igazi testvéri közösségben éreztük magunkat. Legyen áldott Isten a mai ünnepnapért.” A reggel 8 órakor elkezdett ün1992. május 3. népség, a templomunk kicsisége miatt 10 órától a nagy református templomban folytatódott. Kezdő imát és János 17-ből vett bevezető igét Laborcziné Sztankó Gyöngyi mondott. Ezután püspökünk hirdette az igét a 62. Zsoltár 12. verse alapján: „Szólott egyszer az Isten és ezt a két dolgot értettem meg, Istennél van az erő, nálad van Uram á szeretet!” Szólott egyszer az Isten! Jelenti, hogy mi sohasem nullpontról indulunk! Gazdag lelki múltja van Munkácsnak. Gondoljunk arra, hogy egyszer szólt Isten azok által akik az igét, Jézust idehozták! Szólott egyszer az Isten! Munkácsnak vára és gazdag történelme van, legyenek áldottak, akik helyt álltak! Szólott egyszer az Isten! Azokhoz és azokon keresztül is, akiket innen a háború végén kihajtott, megalázva megkínzott és halálra gyötört az önkény. Szólott egyszer az Isten! Azokon a keresztyéneken keresztül is, akik megismerik, hogy az ÚRnáí van az erő és a szeretet. Mert az emberek nagy sokaságát csak a külső érdek, divat, ideológia, reklám irányítja. De vannak, akiket belső erők: a lelkileg örököltek, a lekiismeret irányít. Am Isten, aki szólt egyszer, ma is szól, hogy mi legyünk felülről irányított emberek, akik ma halljuk Isten nagyságos dolgait és tovább is adjuk azt másoknak is. Hogy sokan tudják és értsék: ott az erő és a szeretet Istennél! Ma nem ünnepelnénk így együtt Munkácson, ha nem volna ez a felülről való erő és szeretet! Józsa Márton hálával emlékezik azzal az igével (lKor 15,58) hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban! Az elmúlt évtizedek alatt hányszor tűnt a kárpátaljai fáradozás hiábavalóságnak. Most megvallja, hogy az ÚRral járva egy lépés se hiábavaló. Nagyon nagy mértékben edzette őt a hatalmas szórvány. De Munkácsra emlékeztet a siófoki templom is, mivel a munkácsi Gyülekezeti Ház úgy épült, hogy épületfát kértünk és kaptünk a Kárpáti Erdőigazgatóságtól és a siófoki templom is úgy épült, nogy 'epúleuat Kertünk és kaptunk a finn testvérgyülekezettől Oulutól. Lábossá László arról az örömről szól, mely mindig és mindenkor van az ÚRban. Laborczi Géza képviselő tapasztalataiból kiindulva nyújt kitekintést Európára. Körül vagyunk véve visszahúzó, negatív elemekkel. Ne mondjuk, hogy ezen én nem segíthetek! Nekünk a felelős cselekvésre kiapadhatatlan forrásunk van Jézusnál. Gulácsy Lajos testvéri szeretettel emlékezteti a baptista gyülekezetei azokra az évekre, amikor az állam- hatalom „összezárta” a két felekezetet a református templomba és most örül velük annak, hogy szép templomban lehet együtt a gyülekezet. Kovács László is lelkesen szól arról, hogy minket összeköt Jézus vére, de az örökélet közeli reménye is, ahogy Jézus mondta: „amikor kihajt a fügefa, közel a nyár!” Az ökumenikus istentisztelet méltó nyitánya és záróhangja volt a munkácsi református gyülekezet énekkara Gulácsy Lajosné vezetésével. Ő ennek az eklézsiának áldott mindenese, akitől hitelesen zendült fel a nagytemplomot betöltő énekkari szám: Szent az Isten, neki adjon hálát szívünk és a szánk! Istentisztelet után mindhárom gyülekezet részesedett a sok-sok Bibliából, naptárból, Fabiny Tamás: „Hogy neki szent házat építs” c. könyvéből és abból az egy tonnányi élelmezési segélyből, melyet az ökumenikus Szeretetszolgálatunk juttatott Kárpátaljára egy külön gépkocsival. Délután 2 órakor püspökünkkel együtt meglátogattuk Beregszászon Forgon Pált, a kárpátaljai reformátusok püspökét. Mindnyájunk számára tanulságos volt hallani, hogy a felszabadulás mostani éveiben milyen külön küzdelmet kell megvívnia. Kárpátalján a görögkeleti és a görög katolikus egyháznak. Hogy ők se a vallásháborúkra, hanem a Jézusban testvérekre emlékeztessenek. Végül Ungvár következett, Kárpátalja másik nagyobb gyülekezete, melynek annak idején Koren Emil volt a pásztora. Azt már tudtuk, hogy az ungvári templomunkat, melyet súlyemelők edzőcsarnokának használtak és amelynek tornyát éppen úgy, mint a munkácsi tornyot is, lerobbantották, a polgármester a hetednapos adventistáknak adta át. Odaérkezésünk- kor éppen kinyitottak, mert isten- tisztelet kezdődött. így püspökünk találkozhatott a közösség vezetőjével és tolmács útján elmondhatta neki, hogy a templom a mi egyházunk tulajdona. Közösségük találja meg a módját annak- ahogy a munkácsi baptisták is megtalálták. ^ hogy , egyházunk hozzájárulását kérik a templom használatához. A papiak itt is, akárcsak Munkácson, tele lakókkal. Már késő délután volt, amikor a püspök gépkocsija Csap felé indult, hogy hazajöjjön, a mienk pedig vissza Munkácsra, hogy ott éjszakázva, hétfőn megmutathassam szeretteimnek az oly sokszor megtett rahói utat is. Fülemben csengtek a nyelvünket csak törve tudó ruszin baptisták „ökumenikus” búcsúszavai: Erős vár a mi Istenünk! Áldás, békesség! Az Úr Jézus áldja meg! Józsa Márton A Romániai Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház az elhunyt D. Szedressy Pál püspök utódaként megválasztotta püspökének MÓZES ÁRPÁD aradi esperest Beiktatására 1992. június 24-én szerdán kerül sor Kolozsvárott Áz iktatás szertartását dr. Harmati Béla püspök végzi. A Pünkösdi Lélek szükségessége az Egyházakban és az Egyházak között Amikor az emberek az Isten hatalmának és dicsőségének megszerzéséért szövetkeztek, vállalkozásuk a bábeli zűrzavarban kudarcba fulladt. Ennek következményeit, az egymás meg nem értésének különböző formáit magán hordja az emberiség minden közössége, s ez alól nem alkotnak kivételt a keresztyén egyházak sem. A Pünkösd üzenete azonban az, hogy miként van szabadulás a bűn egyéb megjelenési formáiból, a Szentlélek segítségül hívásával törekednünk kell és lehet az egyes hitbeli, kegyességbeli irányzatok valamint a különböző felekezetek között a harmonikus együttélés, sőt a közös bizonyságtétel megteremtésére. Az egységre hivó krisztusi parancs betöltésére a Szentlélek tesz késszé és képessé. Szervezett formában erre vállalkozik az ökumenikus mozgalom s erre hivatott az 1943-ban alakult Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is. Napjainkban, amikor a széthúzó érők a társadalom minden területén jelentős sikereket tudhatnak magukénak, nekünk az egyházak és gyülekezetek tagjainak, a pünkösdi élmény mérlegén kell megmérnünk, hogy bennünk és közöttünk a bábeli és a pünkösdi erők hogyan vannak jelen. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának első és legfontosabb feladata az, hogy ebben az önvizsgálatban nyújtson segítséget. Az elmúlt hónapok bizottsági ülésein és a legutóbbi közgyűlésen is a legfőbb kérdés az volt, hogyan segítheti az ökumenikus Tanács a lelkészeket és gyülekezeteket a megértés és együttműködés gyakorlásában, melyre a bibliai parancs mellett társadalmi elvárás is kötelez bennünket. ti, hogy mindaz, ami összetartozott, de a bűn szétválasztott, újra egyesülhet. Erre hív a szeretet parancsolata, a keresztyén megosztottság tekintetében és közepette is. A társadalom pedig naponta adja jelét azirá- nyú elvárásának, hogy világos, összehangolt keresztyén választ kapjon erkölcsi kérdésekre, valamint eligazítást politikai, gazdasági és kulturális jelenségek és problémák mélyebb összefüggéseit illetően. Mindez bár a látható egység szükségességét fogadja el, természetesen a komplementáris (egymást kiegészítő) különbözőségek elismerése mellett. E különbözőségek a közös Hitvallásban is megvallott egyetemességben és nem a kizárólagosság szűkkeblűségében nyernek igazi értelmet. A Szentlélek Úristen ezen a Pünkösdön is építsen abban, hogy ezt az egyetemességet az úri imádság és az Apostoli és Nicea-Konstanti- nápolyi hitvallás közös (ökumenikus) szövegének mondásával (bevezetésével,) a szeretet cselekedeteinek közös gyakorlásával minél láthatóbban, népünk előtt minél hitelesebben éljük meg. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa, hangsúlyozva annak elismerését, hogy az egyház a gyülekezetekben él, magáénak vallva az ökumenikus mozgalom egyik mondását, mely szerint „ami nem helyi, nem is valóságos” szeretettel buzdítja a gyülekezeteket és keresztyén szervezeteket az ökumenikus kapcsolatok, programok kezdeményezésére és ápolására és ehhez ez úton ajánlja a maga segítőkészségét. (1026 Budapest, Bimbó út 127.) A Pünkösdi Lélek bátorsága és józansága indítson bennünket a keresztyén testvériség ápolására. Béna Zoltán A Szentlélek egyházat teremt Éljen valaki akár az egyházban, akár rajta kívül, a fenti címet bizonyára úgy olvassa, ha egyáltalán elkezdi olvasni ezt a cikket, hogy itt valami egészen természetes, magától értődő dologról, hétköznapi nyelven közhelyről van szó. A közhelynek tűnő fenti állítás azonban elevenünkbe vágó igazságot fogalmaz meg. Minden szavára külön érdemes figyelni. Teremtés Ez a szó arra utal, hogy a Jézus Krisztusban hívők közösségének nem bennünk van az előzménye vagy kezdete. Hiszen nincs ember, akinek mentsége lehetne, nincsen aki különb voltára hivatkozhatna, hiszen mindenkinek van ismerete Isten akaratáról és jó rendjéről, de „nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3,10), ezért mindannyian Isten irgalmára szorulunk, ahogyan Pál apostol kifejti. Ezért békességünk Istennel, szabad utunk a kegyelemhez csak ajándékképpen, csak tőle, csak az ő kezdeményezésére, csak az ő - már a világ teremtése előtt meghozott - döntésének megfelelően (Ef 1,4) lehet és van. Bármily sokat, sokszor szinte már a megunásig sokat beszélünk róla, Isten gyermekének lenni, nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten teremtő munkája, aki - amint egykor szavával megteremtette a világosságot a sötétségben,- világosságot gyújt az ember szívében (2Kor 4,6). Az újjászületés szava is pontosan azt fejezi ki, hogy Isten munkájaként megtörténhet és meg is kell történnie az életújulás csodájának, amelyre magától senki ember nem képes. Ez egyedül Istennél lehetséges, aki akkor békéltetett meg magával, amikor még ellenségei voltunk (Róm 5,10). így cselekszik Isten a világban: „megeleveníti a holtakat, és létrehívja a nem létezőket” (Róm 4,17). Fel lehet sorakoztatni a történelmi, politikai, szociális vagy pszichológiai tényezőket, melyek magyarázatul szolgálhatnak az egyház létrejöttére. Ki-ki felemlegetheti saját istenkeresésének és új élet utáni vágyának kínlódását és minden lépcsőfokát. Igaz lehet az elődök hitére és hűségére, de a sa- ját helytállásunkra való hivatkozás . is, de csak ha mindig hozzáértjük, . hozzágondoljuk, hozzamondjuk: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el...” (Kiskáté). A hit és az egyház ugyanis mindig teremtés. Isten teremtése, a Szentlélek által, amelyre jó lenne mindig újra rácsodálkoznunk. Bármily fontos és elengedhetetlen is, nem az én döntésem, nem az én hitem, nem a mi aktivitásunk, nem a földi szervezet és struktúra, nem az egyház pénze, épületei vagy külső rendje, hanem Isten teremtő munkája az alapja és garanciája az egyén hitének és az egyház létének. Szentlélek Istennek hitet és egyházat teremtő és megtartó munkájáról úgy beszél a Szentírás, hogy azt a Szentlélek végzi. Istennek irántunk való szeretete a nekünk adott Szentlélek által árad a szívünkbe (Róm 5,5). Isten hozzánk való szeretete pedig abban nyilvánul meg, hogy Krisztust küldte el a világba (ÍJn 4,9). Isten Krisztusban megmutatott szeretete és a Szentlélek munkája összetartozik. Könnyen elfelednénk és nem értenénk Isten szeretetét, ha a Pártfogó nem emlékeztetne arra, amit Jézus Krisztus mondott (Jn 14,26), de alaptalan lenne a Lélek szava, ha önmagától szólna, s nem azt mondaná, „amiket hall”, s nem Krisztust dicsőítené, és nem az övéből merítene, aki az Atyával egy (Jn 16, 13-15). A Szentlélek munkájának ezért, vagyis Jézus Krisztusért, elengedhetetlen eszközei a tisztán hirdetett evangélium és a helyesen nyújtott szentségek (Ágostai Hitvallás VII. cikk), amelyek nem automatikusan és nem emberi tetszés szerint teremtik a hitet, mint a Szentlélek ajándékát, hanem „ahol és amikor Istennek tetszik” (V. cikk). A Szentlélek munkájának része, hogy az ember „sóvárog” (Róm 8,23), és az embernek törekednie kell „a fontosabb kegyelmi ajándékokra” (lKor 12,31), de a megváltás teljessége és az ajándékok sokfélesége fölött nem az ember rendelkezik. A Szentiéleknek a munkája végső soron nem más, mint a megszentelés, ami „az Úr Krisztushoz vezetés” (Nagykáté II, 39), természetesen minden következményével együtt,. Ezért „ahol nem prédi- ” kálják Krisztust," ott nincs Sáéntlé- lek sem... ’ Feltehetjük azonban a kérdést, hogy tetszik-e Istennek, hogy a Szentlélek ajándékát adja és hitet ébresszen bennünk? Erre a kérdésre nem válaszolhatunk másképpen, mint „a világért” odaadott egyszülött Fiúra (Jn 3,16), és Istenre utalva, akik minden embert üdvözíteni akar (lTim 2,4). Luther a Nagykátéban szinte felkiált, amikor erről van szó: „...Ő maga jelentette ki és tárta fel atyai szívének és kimondhatatlan szereteté- nek legnagyobb mélységeit. Hiszen éppen azért teremtett minket, hogy megváltson és megszenteljen; ...” (II, 64; vö. Ef 1,4). Egyház Áz Úr Krisztushoz elvezetett emberek nemcsak Istennel kerülnek megújult kapcsolatba, hanem egymással is. Krisztus testének tagjai lesznek: meglátják, hogy mindannyian Krisztus ajándékából, Isten szeretetéből élhetnek. Meglátják, hogy mindannyian feladatot, szolgálatot kaptak, melyekre nézve nem ők, hanem mind- annyiuk Ura mondja ki majd az ítélő szót. Lehetetlen, hogy egymásról megfeledkezzenek, egymással versengjenek, egymást megvessék vagy kitaszítsák, hanem inkább együtt szenvednek, együtt örülnek (lKor 12,26), egymást szeretik, és ez az ismertetőjelük (Jn 13,35). Az Úr Krisztushoz elvezetett emberek nemcsak a saját életüket kezdik el másképpen élni Isten gyermekeinek örömével és közösségében, hanem megváltozik embertársaikhoz való viszonyuk is. Akiknek sok megbocsáttatott, azok megbocsátanak másoknak, nem úgy, mint az irgalmatlan szolga (Mt 18,21-35). Igazi felebarátnak bizonyulnak, felülemelkedve mindenféle emberi korláton, mint az irgalmas samáriai (Lk 10,25-37), nem várnak köszönetét vagy viszonzást, hanem még ellenségeiket is szeretik (Mt 5,43-48), és irgalmasan fordulnak a szükséget szenvedőkhöz, az * éhezőkhöz, szomjazókhoz, a kicsinyekhez (Mt 25,31-46). Amikor idáig jutunk a Szentlélek teremtő munkájáról szólva, arra kell gondolnunk: Hol tapasztalhatjuk mindezt? Mi ennek a valósága közöttünk? Mennyire érvényes ez ránk? Feleletül - nem magunkra, hanem Isten munkájára tekintve - merjük mi is mondani a Nagykátéval (II, 51-52): „Hiszem, hogy él a földön egy szent nép és gyülekezet: csupa szent, egy fő, Krisztus alatt, a Szentlélek hívta egybe, egy a hite, a szándéka és a gondolkodása, sokféle adománya van, de egységes a szeretetben, nincs benne szakadás és elkülönülés. Én is egyik része és tagja vagyok, minden javainak élvezője és részestársa. A Szentlélek vitt oda és illesztett testébe úgy, hogy meghallottam és hallgatom Isten igéjét; mert így kezdünk bejutni." Mivel azonban olyan dolog ez, „aminek állandóan történnie kell és soha nem szűnhet meg”, ezért legyen mindennapos imádságunk: Jöjj, teremtő Szentlélek! Dr. Reuss András 1811-ben Pozsonyban - a világon az elsők között - alapították meg a Magyar Biblia Társulatot. A pozsonyi Líceum öt lelkes és energikus professzora játszott fő szerepet e bibliatársulat megalakulásában. Az öt professzor (név szerint: Daniel Stanislaides, Juraj Pal- kovic, Ján Gross, Pavel Bilnica, Fábri István) a bibliatársulat alakítására indíttatást adott „a protestáns egyház védelmének erősítése”, és nem utolsósorban „elő kívánták mozdítani a jó irodalomnak a nép nyelvén való olvasását” - amint ezt az alapítással foglalkozó levelekben megfogalmazták. A bibliatársulat létrehozásában fontos szerepet játszott a Brit- és Külföldi Bibliatársulat, jelentős „segítőkészséget” mutatva, mintegy ötszáz fontsterlinget ígérve az alakulandó bibliatársulatnak - amint erre a korabeli dokumentumok utalnak. A londoni bibliatársulattal való folyamatos levelezésben jelentős helyet foglal el az öt líceumi professzor 1812. január 18-án kelt levele, amelyben jelentik a Magyar Biblia Társulat megalapítását (latin elnevezése szerint: Institution Philo-Biblicum = Biblia-Barátok Társulata). Erre az évfordulóra emlékeztek 1992. május 9-én a Pozsonyban tartott ünnepi alkalmon, melyet a Cseh és Szlovák Bibliatanács szervezett. 1990-ben alakult meg Prága székhellyel a Cseh, Banska Bistrica székhellyel a Szlovák Bibliatanács, melyet közös elnökség fog össze. A két bibliatanács a saját területén gondoskodik a Biblia fordításának és terjeszté- sének ügyéről. 1988-han ökumeniA „hídverő" Biblia kus szlovák nyelvű bibliafordítás munkájához kezdtek hozzá. Az 1990-ben megalakult Szlovák Bibliatársulat elnöke V. Filo katolikus püspök, alelnöke Gööz Bertalan, a Szlovákiai Református Egyház főtitkára. Az emlékünnepélyen Mikő Jenő, a Szlovákiai Református Egyház püspöke hirdette az igét. J. Antal szlovák evangélikus püspök tartott előadást a bibliatársulatról. (A bibliatársulat történetéről részletes ismertetést közöl a Theológiai Szemle 1987/2-3. száma.) Felelevenítette a mindössze 6 évig működött társulat történetét, amelyet aztán az osztrák helytartó tanács betiltott. Az emlékünnepély keretében a pozsonyi egykori Líceum falán emléktáblát lepleztek le. Részt vett a 180 éve alakult bibliatársulat pozsonyi emlékünnepélyén a Magyar Bibliatanács elnöke, dr. Harmati Béla evangélikus püspök, és Tarr Kálmán, a Magyar Bibliatanács titkára. Ezt a bibliatársulatot a Magyar Bibliatanács is számon tartja kezdeményei között. Harmati püspök ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, hogy számon kell tartanunk a múltból azokat a jelentős eseményeket, amelyek a Biblia ügyének szolgálatán túl fontos, „hídverő” szerepet töltöttek be a népek és nemzetek közötti együttműködésben. Tóth Lajos POSZTGRADUÁLIS TANFOLYAM A magyarországi protestáns Teológiai Akadémiák megnyerték a Világbank támogatását a tervezett posztgraduális képzés megvalósításához, így 1992-től évenként szervezünk ilyen tanfolyamokat. A tanfolyam 1992. július 6-31-ig terjedő időszakban lesz, az alábbi hat teológiai szakra: Újszövetségi teológia, Rendszeres teológia, Ószövetségiteológia, a teológia társtudományai, Egyháztörténet, Gyakorlati teológia. A tanfolyam az Evangélikus Hittudományi Egyetem új épületében leap helyet. Cím: H-1141 BUDAPEST, RÓZSAVÖLGYI KOZ 3. Telefon: 1-636-451 1-834-537. Az ellátás és az elszállásolás az azonos telken fekvő Teológus Otthonban történik. Lakást és étkezést igénybevevők részvételi díja: 2 hétre 3000,- Ft, 1 hétre 1500,- Ft. Lakás és étkezés nélkül 2 hétre 2000,- Ft, 1 hétre 1000,- Ft, ebédjegy egy napra: 50,- Ft. A határokon túlról érkezőknek kedvezményt adunk. Indokolt esetben belföldiek is kérhetik. A jelentkezést az 500,- Ft jelentkezési díj egyidejű feladásával a következő címre kérjük: Dr. Cserháti Sándor H-1141, Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Kérjük, közölje beosztását, a választott szaktárgyat, a részvétel idejét, ebédre és szállásra vonatkozó igényét. Jelölje meg esetleges szemináriumi anyagának témáját is. A meghosszabbított jelentkezési határidő: június 15.-------------------------- ---------------------------------------A tnnfnlvnm mh/IotZ
