Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-05-24 / 21. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 57. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1992. MÁJUS 24. HÚSVÉT UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft Milyen imádságot hallgatna meg az Isten, ha nem azt, amely a bizalom miatt egészen a szíve szerint való? Augustinus-----A TARTALOMBÓL HÁ RMAS TALÁLKOZÓ SOLTVADKERTEN ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI FESZTIVÁL A TALÁLKOZÁS HÍDJA CÍMVÁLTOZÁS A Budapest VIII. Puskin u. 12. sz. alatti egyházi hivatalaink új postai címe 1992. május 1-töl: Déli Egyházkerület Püspöki Hivatal Evangélikus Sajtóosztály Evangélikus Élet Szerkesztőség és Kiadóhivatal Lelkipásztor Kiadóhivatala Diakonia Szerkesztősége és Kiadóhivatala Evangélikus Egyház Külügyi Szolgálat Postafiók 500 BUDAPEST 1447 Végtisztesség - negyvenhét év után Megrendítő esemény színhelye volt a minap - május 3-án - a Pest megyei Péteri temetője. Sok temetést megért már, de ilyet még soha. Akit „temettek”, Csaba Gyula evangélikus lelkész, negyvenhét évvel ezelőtt költözött el a földi életből. S e „költözéshez” sokan(?) hozzájárultak^). De ne vágjunk a dolgok elébe! Maradjunk a jelenben. A végtisztesség megadásának még egy különös momentuma volt e májusi délutánon: az elhunyt földi maradványai nem lehettek jelen a szertartáson... Hogy miért? Mert még ma sem ismert, hogy hol lelhetők föl azok. Bizonyára vannak olyanok, akik tudják, de ők nem beszélnek. Akik pedig beszélnek, azok csak beszélnek, de nem tudnak igazából semmit. A teljes igazságot Egyvalaki tudhatja csak, akinek ítélőszéke elé állunk majd egyszer mindannyian! Csaba Gyula lelkész negyven éven át volt hűséges szolgája Urának. Ebből a négy évtizedből harmincegy évet Péteriben szolgált. Gyülekezeti lelkészi feladatai mellett ellátta a tanügyi alesperesi teendőket is. Negyven éven át keményen kiállt hite mellett, vállalva két világháború, s a Tanácsköztársaság viharaival járó gyötrelmeket is. 1945. május elsején tűnt el, miután a parókiáról éjszaka kizörgették a „policárok”. Azután már „senki” sem látta... Politikai okokból elkövetett bestiális gyilkosság áldozata lett. Többen úgy tudják: emberi mivoltában meggyalázták, megcsonkították, tetemét pedig a környéken elásták. Talán ma is élnek még, akik el tudnák mondani, hogyan történt. De nem teszik... Az áldozatul esett lelkésszel kapcsolatos érzelmek még ma is kavarognak a Budapesttől harmincöt kilométerre lévő Péteriben és annak szomszédságában, a hírhedt gyömrői gyilkosságok helyszínén. A különös, jelképes temetés - a helyi hagyományokhoz híven - a falu műemlék templomában kezdődött, amely zsúfolásig megtelt. Eljött az egész Csaba család: az elhunyt lelkész két lánya, az ő családjaik, a tavaly meghalt fiának gyermekei, unokák, dédunokák, közeli és távolabbi hozzátartozók egyaránt - az ország minden részéről érkeztek. És persze rengetegen voltak a faluból, a szomszédos Gyömrőről, és a távolabbi Mendé- ről is - amelynek az elhunyt szintén lelkipásztora volt tíz éven át. Az igehirdetés szolgálatát Keveházi László, a Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye esperese végezte; Máté 6,12 alapján prédikált. Abban a templomban, ahol ki tudja hányszor hirdette az evangéliumot Csaba Gyula, ki tudja hányszor esketett, keresztelt, s hány testvérét kisérte onnan utolsó földi útjára, „...és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. hangzott az ige, amelyet a család választott az emlékkőre, s így erre az alkalomra. Mert ahogyan ők vallják: „elfelejteni nem tudjuk ami történt, de megbocsátani igen”... Mintegy az ügyet „lezárandó” készült el az a gyönyörű emlékmű - Pál Mihály és Pál András szobrászművészek alkotása - amely emlékhelye lett Csaba Gyulának a péteri temetőben. Kőbe vésett lábnyomok a kereszt felé tartanak - egy csodálatos bronzkereszt felé, amely egy élő fát mintáz. Különös, megrendítő mű, mint ahogyan különös és megrendítő volt az az élet is, akinek az emlékhely készült. Sok-sok időnek kellett eltelnie, sok-sok embernek kellett azon munkálkodnia, hogy megadassák a végtisztesség Csaba Gyulának. Százak állták körül az emlékművet, rótták le kegyeletüket ezen a napon - virággal, énekkel, megrendült gondolataikkal.. Hálát adunk az Úristennek, hogy talált munkatársakat az ügyhöz: akik a műalkotást megálmodták, akik a rávalót előteremtették, akik az egészet kivitelezték. S azt, aki mindezt egybehangolta, megszervezte: dr. Foltin Brúnót, Péteri jelenlegi lelkészét. Bár meggyilkolt kollégáját csak elmondásokból, korabeli dokumentumokból ismerheti, méltó módon kívánt neki emléket állítani az utókor számára. Mert önmagát nem becsüli, aki hagyja elődeit és sorsukat elfelejteni. Antal Klára A találkozás hídja Testvérgyülekezeti kapcsolat erdélyiekkel Úttalan utakon rázkódott az Ikarus, majd a vaksötétben elérkezett egy törékenynek tűnő hídhoz. Az utasok közül többen felsikolta- nak, nehogy ráhajtson a vezető, mert leszakad. A csoportot vezető lelkész, bár korábban már járt erre, elbizonytalanodik. Leszáll a buszról, gyalog indul meg a hídon, hogy kiderítse, jó helyen járnak-e. Egyszer csak kézilámpa imbolygó fényét pillantja meg, majd kedves kiáltást hall a túlsó oldalról:-Jó helyen jártok! Tessék jönni! Futni kezd a hang és a lámpás irányába, annak gazdája is nekiiramodik. Éppen a híd közepén találkozik a két lelkész: az autóbusz lámpáinak fényében egymás nyakába borulnak. Valóban jó helyen jártunk. A kőbányai gyülekezet 45 fős csoportjának oltszakadáti látogatása kezdődött ezzel a jelképes erejű találkozással a hídon. A két és fél évvel ezelőtti romániai események - akkor még igazi forradalomnak tűnt - eufórikus örömében jutottunk el először ebbe a kicsiny faluba. Akkor, s a későbbiekben is, még azt hittük, hogy mi tudunk adni magyar testvéreinknek valamit : segélyt, biztatást, támogatást. Aztán egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy az igazi megajándékozottak mi vagyunk. Tavaly nyáron, amikor a lelkészházaspár vezetésével ellátogatott Kőbányára a gyülekezet ifjúsági csoportja, éltük át ezt először igazán drámaian. Jöttek a nyílt tekintetű, tiszta lelkű fiúk és lányok, énekeltek, beszéltek ízes nyelven, kacagtak és sírtak, s mi egyszer csak kényelmetlenül kezdtük érezni magunkat gépesített világunk viszonylagosjólétében, majd átéltük a József Attila-i verssor igazságát: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” A tavalyi felejthetetlen napok után azonnal elhatároztuk, hogy a látogatást viszonozzuk. Virágvasámapra érkeztünk, amikor éppen konfirmáció is zajlott a gyülekezetben. Piroska, Aranka, Jolánka, Robi és Istvánka térdelt a 750 éves román kori templom kövezetén, a hatalmas gyülekezetben sokan népviseletben. Utána áhítattal szemléltük és vettük kézbe a gyülekezet felbecsülhetetlen értékű kincseit: a 350 éves bibliát, az oltárterítőket, könyveket és kelyheket. Részt vehettünk e kicsiny falu mindössze 150 magyarjának ünnepén, mulatságain, láthattuk fergeteges táncukat, szíwel-lélekkel előadott népi színművüket. Tapasztalhattuk, hogy a lelkészházaspár, Kajcsa László és Tünde nemcsak szorosabb értelemben vett egyházi munkát végez, hanem szervezi a falu kulturális életét, magyar történelmet, irodalmat, zenét és táncot ta- (Folytatás a 3. oldalon) IMÁDSÁG - IMÁDÁS Igen, az „imádság” szó az „imád”-ból származik. Csodálatos, ámuló, boldog, benső, intim együttlétre utal. Ahogyan a földi „imádott lény” közelében lenni csodálatos, boldog, benső, intim érzelem. Kibeszélni ezt, egy harmadiknak szólni erről nehéz, sőt - Madách Luciferje szerint - „ízetlen” dolog. Gátlásom van most is, vallani erről, az Isten imádásáról. Most nem a templomi imákra gondolok, nem is az imaórák közös imáira (bár ez utóbbi a fentiek miatt nekem mindig nehéz volt -, állítólag ez árulja el, hogy nem vagyok igazán hívő). Az imádkozás, az imádás gyökerére próbálok gondolni, s valamit eldadogni. 1. Az imádság nem szöveg, hanem kapcsolat. Mindig zavarban voltam, amikor családlátogatáskor az édesanya - persze, csupa jószándékból - középre állította kisgyerekét: ő már tudja a Mi- atyánkot -, mondd el a tisztelendő bácsinak. A jószándék nyilvánvaló volt, de mit szóljak mégis. Az imádság nem szöveg betanulásával kezdődik. Nem kellett volna-e soA Romániai Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház az elhunyt D. Szedressy Pál püspök helyére megválasztotta püspökének MÓZES ÁRPÁD aradi esperest. Beiktatására 1992. június 24-én szerdán kerül sor Kolozsvárott. kat-sokat beszélni Istenről, ámuló csodálkozásra eszméltetni a kicsit? Hogy mit jelent Isten mágneses terében lenni, CB, rádió, telefon kapcsolatba kerülni a láthatatlan, szeretetet sugárzó világgal. Ezt a felnőtteknek mondom: mi olyan sokat beszélünk úgyis -, nem kellene egyszerűen ellazítani, elengedni magunkat és élvezni Isten tenyerén a létet? Venni Isten adását! Kierkegaard lelkész, filozófus mondotta: „Valamikor azt hittem, hogy imádkozni annyi, mint beszélni. Most már tudom, hogy imádkozni annyit jelent, mint odahallgatni, mit mond nekünk az Isten.” 2. Az imádkozás nem szereplés, hanem titkos töltekezés. Máté 6- ban olvassuk Jézus gondolatait: az imádkozó ne utcasarkon mutogassa magát. Nem színpad az imádkozás, ahol egy jó svádájú ember „hatásos”, szép mondatokat szaval el, s szinte várja a jelenlevők gratulációját. Jézus arra tanít, hogy egy csendes kis szoba, az is bezárva, titkon, rejtve az emberek elől. Mindig megkapott ez a mondat: „Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánoAZ EURÓPAI EGYHÁZAK MENEKÜLTÜGYI BIZOTTSÁGA május 22-26. között Budapesten tartja ülését a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat meghívására. A tanácskozáson főleg a volt Jugoszláviából származó menekültek helyzetével foglalkoznak és meglátogatnak néhány menekült tábort, valamnint találkoznak a magyarországi egyházak vezetőivel. ÖKUMENIKUS KAPCSOLATOK A római katolikus Esztergomi Egyházmegyei Zsinat előkészítésére összehívott ökumenikus bizottságba dr. Paskai László bíboros, prímás esztergomi érsek egyházunk szakértőjeként dr. Hafenscher Károly c. teológiai tanárt hívta meg. AZ EVANGÉLIUM ÜZENETE Új sorozatot indítunk útjára. Évek óta közös felismerés egyházunkban, hogy evangélizációra elengedhetetlenül szükségünk van. Az evangélizáció régi és új igehir- detöitöl szeretnénk igehirdetés sorozatokat közölni azért is, hogy a „régi igék” újraelevenedjenek, azért is, hogy tanuljunk azoktól, akiknek megadatott, hogy ébresztők legyenek az egyházban. Megújulásért könyörgünk ma az egyházban. Szolgálja ez a sorozat is megújulásunkat, Isten előtt megállásunkat, bünbánatunkat és bünbocsánatra találásunkat. Közben ne felejtsünk el imádkozni az evangélizációért, evangélizátorokért, egyházunk ébredéséért. Kísérje Urunk áldása sajtóosztályunknak ezt a most induló sorozatát Hívjon bennünket magához a mi Urunk Jézus Krisztus, aki meghalt bűneinkért és feltámadott megigazulásunkra. (A könyv előszavából.) A sorozat első könyvét Scholz László irta jézussal egy asztalnál” címmel. Kapható a Sajtóosztályon, ára 66,- Ft san imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Máté 14,23.) Isten meleg tenyerén lenni ugyanaz, mint amikor a lemerült akkumulátort egy éjszakára rákötjük az áramra. Az imádkozás, Istennek ámuló szemlélése : töltekezés. Az „erős emberek” innen vették erejüket. Luther, Livingstone... Az édesanyánk. Gyakran rejtély, honnan van valakinek a türelme, az önfegyelme, mosolya. A „csendes kamrából”. A szereplés fáraszt, a töltekezés megújít. 3. Az imádság nem kérések felsorolása, hanem igen-mondás. Persze, kérni is lehet, sírva, kétségbeesve. Hiszen meghitt hely az Isten tenyere. Ahogyan egyik evangélizációs ének mondja: mint a megriadt őz, rátekinthetek. Betegágyból, rossz helyzetből... Ez mind drága lehetőség. Én most mégis arra gondolok, hogy a földi utak néha napfényesek, gyakran árnyékosak. Amikor árnyékban megyünk, az imádás- ból, imádságból kapunk helyes rálátást a problémákra. Arra, hogy embernek lenni azt jelenti: jöhetnek az árnyak, a csalódások, elakadások, a kórház, a kudarc, az igazságtalanság. Ez mind és sok más hozzátartozik az emberléthez. Embernek lenni csodás küldetés, de kereszt is. Erre a keresztre igent mondani elsegít a békességre. Szeretnénk elmenekülni az árnyékokból a fényre, a sikerekre, a magaslatokra. Isten mágneses terében tudok igent mondani. Odavárom a hangját, ahol vagyok. A farizeus önmagához és az emberekhez imádkozott. Azt mondja Jézus, ebből semmi jó nem származik. De az özvegyasszony, aki kopott retiküljével újra meg újra elment a bíró várószobájába, nagyon szegényen, üres kézzel, kiszolgáltatottan -, megkapta a jó választ, ami tovább segítette élet- útján. (Lk 18.) Ennek a vasárnapnak régi felhívása: „Imádkozzatok!” Én így értem: Imádkozhattok!” Van égi kapcsolat, erőtlenségünket fel lehet tölteni, és így tudunk igent mondani, amikor árnyékban visz az utunk. Emberek! Imádkozhattok! Görög Tibor VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN Az antropozófiai társaságot Rudolf Steiner (1861-1925) alapította 1913-ban, amikor kilépett a teozó- fiai társaságból. Mint a 19. sz. tudósai, ő is mechanisztikus világ- szemléletét a klasszikus fizika alapján alakította ki, mely szerint a kozmoszt (= a világmindenséget) s benne az élőlényeket, egészen az emberig, mint valami beindított gépezetet képzelték el. Az ember így nem lehetett több, mint szabad akarat nélküli alkatrész, „fogaskerék” a nagy gépezetben. Amikor azonban a természettudomány eljutott az emberi civilizáció pusztulásának víziójához, fontossá kezdett válni az ember szabadságának és a szabad akaratnak a kérdése, amivel tisztázni lehet a világ átformálásának képességét, ill. az embernek a világgal együtt való változásának a lehetőségét. J. W. Goethe-től, a nagy német költőtől tanulta meg, hogy a természetet nem lehet puszta gépezetnek tekinteni, hanem sokkal inkább növekedési és fejlődési folyamatnak. Ebben már helye van az ember alkotó, formáló szabadságának. Ennek alapján írta meg „A szabadság filozófiájá”-t. Kifejti, hogy az emberi valóság véget nem érő fejlődési folyamat s ennek nem Az antropozófia állhatja útját egy személyes formában létező, teremtő és gondviselő Isten. Nem akaszthatja el a bűnbeesés és az emberi vétek. Az „isteni” tulajdonképpen az emberi fejlődés egyik foka és Jézus Krisztus pedig ennek a „küszöbjelensége”. A természet is több fejlődési fokon megy át, amíg el nem jut a szellemi szintekig. Mindezt és a te- ozófiából s okkultizmusból már jól ismert felsőbb rendű világot az ember gondolkodásán keresztül ismerheti meg. Hitre nincs szükség, csak meditációkra, befelé forduló elmélkedésekre. Az emberek nem képességeik, képzettségük és nyelvük szerint különböznek egymástól, hanem emberi „minőségük”-ben: vannak „félemberek” és vannak „teljes (tökéletes) emberek”. Ebből fejlesztette ki Nietzsche az „Übermensch” (=felsőbbrendű ember) elméletét. Az ember önneveléssel és önképzéssel jut egyre magasabb szintre. A titkos szellemtudomány, az' antropozófia megismerése, a felsőbb rendű világgál való kapcsolatteremtés és az emberi minőségben való fejlődés céljára hozta létre 1919-ben, Stuttgartban a Waldorfiskola mozgalmat. Az antropozófi- át nem vallásként, hanem tudományként értelmezi. A nevelő beleérzés alapján dönti el, hogy a tanuló az emberi minőség mely fokán áll s ennek megfelelően kell a személyiség szellemi-lelki- testi kibontakoztatását megvalósítania. Ennek az irányzatnak az alaptételei szöges ellentétben állnak a Biblia üzenetével: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. ..” - olvassuk mindjárt az első sorában. Isten teremtménye az ember is. Előtte minden ember egyenlő rangú és rendű (ApCsel 17,26). (Tudjuk, hogy a történelem során hova vezetett az alacsonyabb és magasabb rendű ember megkülönböztetése!) Hány zsoltár szól a teremtő és gondviselő Istenről (8; 33,5; 47; 104 és 146)! Alapvető fontosságú a személyes kapcsolat a személyes Istennel Jézus Krisztus által (Jn 10,3; 14,1-6,20; Jel 3,20). Az ember felelős a teremtett világért, döntenie kell jó és rossz között, életében gyökeres változást a megtérésen, bűnbánaton, bűnbocsánaton, újjászületésen keresztül él át. „Újonnan kell születnetek” - mondja Jézus (Jn 3.). Rözse István
