Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-12 / 2. szám

Evangélikus Élet 1992. január 12.----------NAPRÓL NAPRA----------­IS TENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. Január 12. Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fial. Rom 8,14 VASÁRNAP - Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket és adj nekünk szabadulást! Zsolt 85,8 (ITessz 5,9; Mt 3,13-17; Róm 12,1-3(4-8); Zsolt 89, 20-35) A zsoltáríró még azért könyörög, hogy Isten mutassa meg a szeretetét és adjon szabadulást. Az evangélium már arról szól, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta (Jn 3,16) és általa a szabadulásunkat Mária angyali üd­vözlet által kapta születendő gyermeke nevét, Jézust, ami Isten szabadítását jelenti. Jézus Krisztusban teljesedett be az ószövetségi kérés. Isten megmutatta szeretetét irántunk és szabadulást szerzett bűn és halál hatalmából a Fia által. HÉTFŐ ~ Istened, az Úr, tudja, hogy itt jársz e nagy pusztában. 5Móz 2,7 (IPt 3,12; Józs 3,5-11; Mk 2,23-28) Nem Isten tudtán kívül vándorolt negyven éven át a pusz­tában az Egyiptomból szabadult Izráel népe. A szabadság ismeretlen és új dolog volt, amely számtalan nehézséget, akadályt és kihívást jelentett, amelyekkel meg kellett küz­deni, hogy tovább juthassanak és elérjék Kánaán földjét. Ezért kívánkoztak sokszor inkább vissza, Egyiptomba. De az Isten velük volt éjjel és nappal, hogy a vándorúton fölkészítse népét a nagy megérkezésre, a szabadságban való életre. - Azóta is számtalanszor tűnik úgy, mintha ez I I az egész vándorút ismétlődne a történelemben, az Istennel járó emberrel. KEDD ~ Ö maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta I őket ősidőktől fogva. Ézs 63,9 (Ef 2,4-5; Józs 3,12-17; Mk I 3,1-6) Ahol szabadulás történik, ott fogságba ejtő és fog­vatartó hatalomnak is lennie kell. És a keresztyén ember számol a létezésével, a gonosz hatalmával, mert maga is megszabadított, akit Isten könyörülő szeretete váltott meg az életre a halálból. A szeretete Krisztusban öltött emberi formát, aki által felkarolta és hordozza az ügyünket. Meg­elevenít és felszabadít a múlandóság ítélete alól az élet szabadságára. | SZERDA - Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! Istene- I tele az Ur, aki előttetek jár, harcolni fog értetek. 5Móz I 1,29-30; (Mt 10,19; Jn 3,22-30; lTim 1,1-11) „Az élet száz. I veszély, én lelkem mégse félj...” írta egyik kedves énekünk sorait a norvég énekszerző. Jézusról énekel, akiben Isten maga küzdött értünk a kereszten minden gonosz ellensé­günkkel, melyektől van okunk félni. Az ő harca győzelem­mel végződött, ezért nem félünk. Mózes még úgy bátorítot­ta népét: „Az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek”. Mi már tudjuk, hogy győzött és velünk van, megosztja velünk győzelmének minden eredményét. CSÜTÖRTÖK - Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet - mondja Istenetek. Ézs 40,1 (2Kor 1,3.4; Mt 4,12-17; lTim 1,12-20) Jézus a Hegyi beszédben boldognak nevezi azo­kat, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. A Jelenések könyve új égről és új földről beszél, ahol Isten letöröl minden könnyet. Ma még annyi a gyász, a jajkiáltás és a fájdalom. De Isten addig is gondoskodik a vigasztalásról, a vigasztalók által, akiket O maga már megvigasztalt a Krisztusban adott békesség által, amely meghalad minden értelmet. PÉNTEK - Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember. Jer 16,20 (Mt 4,10; Jn 10,31-38; lTim 2,1-15) Az ember egyre szédületesebb alkotásokra képes. A tudomány és technika eredményei túlszárnyalják a legmerészebb elképzeléseket is. Az ember, aki az alkotá­sainak és a lehetőségeinek a bűvöletébe esik, elfeledkezik a Teremtőről, minden létező elindítójáról, és önálló, füg­getlen életet próbál élni. De a bábeli történet újra és újra figyelmeztet. Az emberiség nem juthat előbbre Isten nélkül. Minden alkotásunk, amely az ő akaratát figyelmen kívül hagyva születik meg, nem az életet szolgálja, hanem elle­nünk fordul. SZOMBAT - Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vét- I keidet, mint a felhőt. Tétj hozzám, mert megváltottalak! Ézs 44,22 (lPét 1,13; Jn 5,19-24; lTim 3,1-13) A megbo­csátás nekünk embereknek nagyon nehezen megy. Pedig mekkorát változhatna az életünk minősége, ha akkor, ami­kor sokan bosszúvágytól hajtva, a vétkesek megbüntetésé­nek a módozatain törik a fejüket, és rengeteg időt és ener­giát fordítanak erre, egy akarattal össze tudna fogni a népünk, és előre tekintene. Nekünk, akik Isten igéjére figyelünk, hangzik nagylelkű kegyelmét hirdető szava, a megváltásunkról. Ezért a mi fegyverünk nem lehet más, mint a megbocsátás. Köszeghy Tamás „DE JÓ VOLNA ... GYERMEK LENNI" „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Mk 10,14 Szeretném, ha ma ennek a jézusi igének az olvasása annak a tudatára ébresztene, hogy benned is lakik egy gyermek. Olyan, aki fél, bánkódik, örül, szeret, harag­szik, elfárad és pihenni vágyik. Gondolok énednek arra a felére, amely nem ér rá töprengeni, nem csinál gondot abból, hogyan kell viselkednie, nem igyekszik utánozni a felnőtték kifinomult szokásait, stb. Tudom - persze -, hogy a mi korunk egészen bele­bonyolódott a felnőttség versenyszellemébe, teljesít­mény-bizonyításába, a kivagyiság erőltetésébe. Mind­ez teljesen hiányzik a gyermekből. Ha pedig bennün­ket teljesen eltölt, az arról árulkodik, hogy teljesen megfeledkeztünk arról a gyermekről, aki éppen mi- bennünk szeretné magát jól érezni, igazi valóját ki­bontakoztatni. Ugyanakkor kiszorult belőlünk az idős ember is, nyugalmával, bölcsességével, tempós elgondolkodá­sával. A határidők, a norma, a mindenáron való elő­rejutás ennek se kedvez. Sok öreg szemünk előtt ját­szódó sorsa a belőlünk kiszorult öregek hontalansá­ga. De - valid be őszintén - felmered-e tárni nyíltan érzéseidet, sőt adsz-e helyet egyáltalán érzelmeidnek? Ki mered-e mondani időben: nem bírom tovább, vagy bele adod minden erődet a felnőttség felörlő követel­ményei teljesítésébe. Be mered-e ismerni, hogy te is vágyódol valakinek a karjaiba, ha vannak még egyál­talán karok, melyek téged körülölelnének? Minderről azért gondolkodom és azért beszélek, mivel a fenti igében Jézus valami kimondhatatlan nagyot ígért a gyermekeknek, ölébe is vette és megál­dotta őket. Erre pedig tudom, hogy te is sok felnőttel és velem együtt is forrón vágyakozol. Talán az is foglalkoztatott már, hogy ugyan mit értett Jézus azon, amikor gyermekeknek ígérte az Isten országát. Esetleg álltái is értetlenül vagy láza­doztál okos felnőttséggel az ellen, hogy „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, sem­miképpen nem megy be abba." 16. v. Arra se árt emlé­keznünk, hogy az öregséget második gyermekkornak is szokták nevezni. Hátha ez a lehetőség is nyitva áll az öregek előtt?! Gondold meg, hogy Isten Krisztus személyében mindig a benned lakozó gyermek oldalán áll, és vég­sőkig az ő jogait védelmezi. Ő tudja, hogy a kiegyen­súlyozott és boldog felnőttben - a benne hívőben - szabad és örvendező gyermek él: Isten gyermeke, Is­ten országának örököse. Csepregi Béla ISTEN DICSŐSÉGE Máté 5,13-16 A keresztyén ember élete, munkássága Is­ten dicsőségét kívánja szolgálni. Jézus er­ről mond igénkben két példát, hogy ezek fényében megvizsgálhassuk életünket, szolgálatunkat. A két példa, amit Jézus elénk állít: a só és a világosság. Mindkettő az ember mindennapi életének fontos ele­me. A só minden ételünkhöz nélkülözhetet­len, mert egy csipetnyi só még a sütemé­nyekbe is szükséges. Úgy mondjuk: ízt ad. Itt gondolkoztat el Jézus igéje: ugyan mi­lyen ízt ad az életem a családomban, az emberek között? Van aki a humor ízét adja - jó pofa -, a társaság kedvence. Van aki a tudás, a tájékozottság ízét adja, és még lehetne folytatni. Igénk most rákér­dez: árad-e az életedből Krisztus követésé­nek, az evangélium szolgálatának, az Isten dicsősége felmutatásának jó íze? Mindig elszomorító, ha hívő keresztyénekről azt mondják, közmegbecsülésnek örvendő, társasági ember, Csak ennyi? Ez szép, de hol van életünk Istent dicsőítő jó íze? Er­ről gondolkoztat el először mai igénk. Hasonlóképpen elgondolkoztató Jézus másik megállapítása: ti vagytok a világ világossága. Sok évvel ezelőtt történt. Egy szórványcsaládot látogattam és rámestele­dett, sőt közben erős hóesés is kezdődött. A szokott gyalogösvényen mentem a kb. 3 km-re lévő vasútállomás felé. Már jó 100 méter után elbizonytalanodtam, eltéved­tem. A kavargó hó, a fehérség, a lábnyom nélküli út, nem tudtam merre kell men­nem. Csak annyit tudtam, hogy balkéz fe­lől kell a vasútvonalnak lennie, így arra felé tartottam. Fény sehol. Végre egy vo­nat robogott el és ebből megtudtam, hogy közel van a vasúti pálya. Jó egy órányi kínos bizonytalanság után láttam meg az első lámpát, a vasútállomás ablakának fé­nyét. Sokszor gondolok erre az élményem­re. Akinek szívében Jézus világossága fel­gyulladt, azt nem szabad eltakarnom, rej­tenem, hanem éppen megmutatnom. Erre kötelez az ő szolgálata. Azért adta, hogy másoknak világítsak, utat mutassak vele. Érdekes, ha valaki gyertyával a sötét pin­cébe megy, akkor lát jobban, ha nem maga elé tartja, hanem magasra emeli. Jézus is erről beszél, felemelni és a tartóba tenni. Akkor vüágít másoknak is jobban. Elgondolkoztató, amit Jézus ebben az igében a vékával kapcsolatosan mond. A véka a kereskedelem, a mérés, végül is a pénzszerzés eszköze volt. Valóban ott vesz­ti el az emberek életében az evangélium az erejét, amikor a pénzügyeink, az üzletelé­sünk árnyékolja azt be. Sőt azt is tudjuk, hogy ha az égő gyertyát edénnyel fedjük le, nem kapván elegendő éltető oxigént, az edény alatt hamar kialszik. Sokszor szépen indult, Lélektől gyulladt életek vesztik el világító erejüket, mert szégyenlősen, bá­tortalanul nem merik felemelni, magasra tartani, vagy kialszanak, mert az anyagi érdekek - véka - alá kerülnek. így indít csendes önvizsgálatra ma ez az ige. Benned nincs ilyen gond, mint amire Jézus utal? Jézus végül igénk pozitívumát emeli ki. Isten tegye ragyogóvá életedet. El ne té­veszd, amit mond. Nem mi válunk, leszünk ragyogóvá, ö tesz azzá. Ez különös dolog. Lehet, hogy Te magad nem is tudod és nem is kell, hogy tudjad, elég ha Ő tudja. Elég ha mások látják meg cselekedeteidet, és látják meg abban az Atya dicsőségét, aki rajtad át is hatalmasan cselekedett. Ebben az összefüggésben kap különleges értelmet Jézus utolsó ítéletről szóló beszéde, ami­kor eljönnek az igazak és csodálkozva mondják néki, hiszen nékik maguknak is meglepetés: mikor láttuk, hogy ilyen vagy olyan ínségben voltál és szolgáltunk volna Néked? Jézus válasza: bizony mondom, amikor a legkisebbekkel tettétek Velem tettétek. Ilyenek az Istent dicsőítő tetteink. Máté 25,31-40. Bár ragyogna így rajtunk az Isten di­csősége. Amen. Sólyom Károly IMÁDKOZZUNK Uram! A Te dicsőséged beragyogja az egész teremtettséget. Bocsáss meg, hogy ezt hol kétségbe vonjuk, hol vaksi szem­mel nem látjuk, és ezzel vétkezünk elle­ned. Tégy azért minket olyan hívő gyer­mekeiddé, akiknek az élete a Te dicsősé­gedről tanúskodik, mint áldott ízt adó só, vagy mint másoknak szolgáló vilá­gosság. Formálj ebben minket engedel­mességre, hűségre, szeretetre, hogy egész életünk a Te szent neved magasz- talásává váljék, azt ragyogtassa a mi vi­lágunkban. Ámen. I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.); de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv.); du. 6. II. Toroc- kó tér de. fel 9. II. Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidegkút, II. Báthory u. 7. de. fél 11. Takács József Csillaghegy, III. Mátyás Idr. út 31. de. fél 10, Donáth László Óbuda, III. Dévai Biró M. tér. de. 10. dr. Nagy István Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendég- ség: Zászkaliczky Pál VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán; du. 6. családi ist.: Fodor Viktor VIII. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza VIII. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc; déli 12. magyar istentisztelet: Ker­tész Géza. Vili. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Tbaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna Kelenföld, XI. Bocskay u. 10. de. 8 (úrv.) Missura Tibor; de. 11. (úrv.) Missura Tibor; du. 6. Ferenczy Erzsébet XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Fe­renczy Erzsébet Budahegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Köszeghy Tamás; de. 11. (úrv) Köszeghy Tamás; du. fél 7. Takács József XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Szabóné Mátrai Marianna XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László Újpalota, XV. Hártyán köz du. S. ökumenikus istentisztelet Rákospalota, Kistemplom XV. Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston Cin- kota XVI. Kultúrház u. de fél 11. Szalay Ta­más Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás Rákosbegy, XVII. Tessedik tér. Kosa László Rákoscsaba, XVII, Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Detre János Rákoskeresz­túr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Detre János Pestszentlőrinc, XVIII. Kos­suth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán Pestszent- imre, XVllI. Rákóczi út (Református temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú XIX. Kispest, Wekerle-telep, de. 8. Széli Bulcsú Pestszenterzsébet, XX. Ady End­re u. 89. de. 10. Győri János Sámuel Csepel, XXI. Katona J. n. de. fél 11. Mezősi György Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István Budaörs, Ref. Imaház de. 9. Rőzse István. VÍZKERESZT UTÁN 1. VASÁR­NAPON az oltárterítő színe: zöld. Az istentisztelet oltári igéje: Ef 5,11-14; az igehirdetés alapigéje: Mt 5,13-16. HAZAI ESEMÉNYEK Január 25-én, szombaton, ismét Téli Találkozó lesz Piliscsabán, a budapesti ifjúsági csoportok részére. (Piliscsaba, Béthel, Evangélikus Otthon, Széchenyi u. 8—10.) A találkozó 1/2 10-kor kezdő­dik, a vonat, amivel éppen oda lehet érni, 8.10-kor indul a nyugati pályaud­varról, és 9.07-kor ér Piliscsabára. Ebéd lesz (reméljük hó is mint tavaly). Mindenkit szeretettel várunk! A Keresztény-Zsidó Társaság elő­adásai 1991. január hóban: jan. 9. csütörtök du. 6 óra: Deák téri evangélikus templom nagytermében Domonkos István „Lelki ellenállás” címmel tart előadást a „vállalás­mentés” c. sorozatban (Bp. V. Deák tér 4.) jan. 15. szerda 6 óra: az Országos Csa­ládszövetség dísztermében Iványi Gá­bor metodista lelkész „Lelki család” címmel tart előadást a „biblia-család- élet” c. sorozatban (Bp. V. Március 15. tér 8.). A Keresztyén ökumenikus Baráti Társaság szeretettel hív és vár min­den érdeklődőt a Fasori Evangélikus Gimnáziumba (Bp. VII. Gorkij fasor 17-21.) január 20-án, hétfőn 18 óra­kor kezdődő előadásra. Prof. dr. Nyíri Tamás: Hiszek a Jézus Krisz­tusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban. TERÉNY A Nógrád megyei Terényben tiszt­újítás történt, Szentháromság utáni utolsó vasárnapon az egyházmegye es­perese, Kalácska Béla iktatta be az új tisztségviselőket. Felügyelővé Kusnyár Jánost, gondnokká Csordás Jánost és Ocott Jánost, egyházfikká Csordás Já­nost és Brozsó Mihályt, pénztárossá Mihalik Pált. Urunk áldása kísérje szolgálatukban az új tisztségviselőket. HIBAIGAZÍTÁS A balassagyarmati egyházközség és az egyházmegye esperesi hivatalának telefonszáma helyesen a következő; 35/11-580. Halálozás IMAVEZÉRFONAL A HÁLAADÁS ZSOLTÁRA „ő megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet.” Zsolt 103,3 Minél inkább szembekerülünk Isten igéjével bibliaolvasásban, istentisztele­ten vagy evangélizáción, annál bűnö- sebbeknek érezzük magunkat. Ki kí­vánna ilyet? Emlékszem egy régi isme­rősömmel való levélváltásra, amikor valami bibliai ige-idézetemre hamaro­san jött az elutasító válasz, miszerint az újra felzavarná a címzett nyugalmát, amelyet az utóbbi időben már sikerült biztosítania. Ki kívánná magát bűnös­nek érezni? Tudatosan fogalmazok így, mert némi különbséget látok „a magát bűnösnek érezni” és „a bűnösnek len­ni” között. Meg merem kockáztatni, hogy ez csak kifejezésbeli különbség. Magátff bűnösség tényét illetően nincs olyan mélyreható eltérés. Pál apostolnak van egy szenzációs mondata: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegye­lem." Rm 5/20. Valójában nem is olyan rossz, ha valaki bűnösnek érzi magát, sőt minél bűnösebbnek. Jézusnak is van egy érdekes különbségtétele a bűn mértéke - talán vélt mértéke - között. A juttatott áldás nagyobb volta vitat­hatatlanul annak jutott osztályrészül, „akinek sok bűne bocsáttatott meg", szemben azzal, „akinek kevés bocsát tá­tik meg." Lk 7,47. Mindezt az juttatja eszembe, hogy zsoltárigénk Isten iránti magasztalása minden bűn megbocsátásáért és minden betegség meggyógyításáért száll az Úr­hoz. Nem kívánok itt belemenni a be­tegség külön elemzésébe.- A kettőnek itteni együttemlítése mutatja, hogy sok szállal szövődnek is össze. A bűnnek is vannak betegségtünetei (ellenállás­hiány, gyengeség, elesés, stb.). Jó itt azt olvasnunk, hogy a kegyelem mindenre kiterjed. Nekünk lenne veszteségünk, ha valamit is kifelejtenénk, kivonni akarnánk a kegyelem mindent eltörlö, megbocsátó, meggyógyító hatálya alól. Hadd súlyosodjék minden a lelkiisme­retünkre! Hadd kerüljön minden vilá­gosságra! Hadd táruljon minden az Úr szemei elé! „0 megbocsátja minden bű­nödet, meggyógyítja minden betegsége­det." Emlékezzünk csak az ótestamentumi jövendölésre, hogy az Úr szolgája „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdal­mainkat hordozta... a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze... az ö sebeivel gyógyul­tunk meg.” Ézs 53,4-5. Jézus is „gyó­gyított mindenféle betegséget és erőt­lenséget.” Mt 9,35. „Jézus szeret min­ket, és vére által megszabadított min­ket bűneinktől... ezért övé a djcsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.” Jel 1,5-6. Imatárgyak: Adjunk hálát Isten kegyel­me mindenre kiterjedő voltáért. Kérjünk teljes őszinteséget Isten előtt. Mondjunk le minden bűn és hiányosság takargatá- sáról. Éljünk a bűnvallás, magánygyó­nás lehetőségével. Vegyünk bátorságot titkos bűneink napvilágra hozására is. Kérjük és higgyük minden bűnünk bo­csánatát! Cs. B. HAMAR GYULA (1881-1976) 110 éve, 1881-ben Kőszegen született. Sopronban tanult, s. miután a soproni evangélikus tanítóképző intézet tanára, majd igazgatója volt, egészen Soproné lett Hamar Gyula. De nemcsak Soproné volt, hanem az egész országé, a falvaké, a városoké, a különféle nemzetiségeké és felekezeteké is ugyanúgy. A lexikonok nem említik meg a nevét, pedig már korunkat megelőzően is olyan haladó szellemet képviselt, és olyan sokoldalúan képzett embereket nevelt intézetében, hogy volt tanítványai példamutató építőivé váltak ennek az országnak. Ezért emlékezünk meg Hamar Gyula emberségé­nek nagyságáról, s fejezzük ki egyben a tanítványoknak az ő személye iránt érzett tiszteletét, háláját, ragaszkodását és megbecsülését. Hamar Gyula ősi pedagógus családból származott. Belő­le is - a szülői ház példájának hatása alatt - pedagógus lett. Az elemi iskolát és a középiskola négy alsó osztályát még Kőszegen végezte, ezután Sopronban az evangélikus tanító­képzőben folytatta tanulmányait. Eközben az árvaság és a mostohagyerek sorsa jutott neki osztályrészül. Mégis sike­rült elvégeznie a képzőt és így 1899-ben tanítói oklevelet szerzett. A tanítói végzettségen túl magasabb képzettség megszer­zésére szánta el magát, nem törődve az anyagi nehézségek­kel. így Budapesten előbb polgári iskolai tanári oklevelet, majd tanítóképző-intézeti tanári képesítést nyert. Képesítése német nyelv és földrajz tanítására szólt. Tanári szolgálatát 1904-ben a budapesti Deák téri Evan­gélikus Leánypolgári Iskolában kezdte, azonban még abban az évben meghívták Sopronba a Kapi Gyula intézeti igazga­tó nyugdíjazása folytán megüresedett tanítóképezdei tanári állásra. így 1905-ben a „szegények egyetemének” tanára lett, és 31 éven át működött ebben az intézményben. A 31 évből a nyugdíjazását megelőző 17 évben az intézet igazgatói tiszt­ségét töltötte be. 1919-ben megbízták az internátus vezetésével is. Ebben az évben választották meg az intézet igazgatójává, s még ugyan­ebben az évben megnősült. A tanítóképző elkövetkező éveit már Hamar Gyula igazgatása fémjelezte. Igazgatósága idejé­re esett az ötévfolyamos tanítóképzés megszervezése. Ehhez társult még az evangélikus tanítóképzőnek többirányú fej­lesztése és a növendéklétszám nagymértékű felszaporodása valamint a velejáró különböző gondok megoldása. Naponta télen-nyáron sokszor 16-18 órát dolgozott hivatalában. Ezenkívül egymaga látta el az intemátusi és extemátusi felügyeletet is. Még nyáron is csak ritkán hagyta el az intézet épületét. Itt jelentkezett személyiségének egyik nagyszerű jellemvonása: az igénytelen körülmények között is mindig példás és páratlanul szívós helytállása. Igazgatóságának eredményeként a tanítónövendékek pél­dás magatartását városszerte elismerték. További érdeme­ként említhetjük a testnevelés terén kifejtett tevékenységét is. A sporton túl különösen érdekelte még az elemi népiskola fejlesztésének, a kisebbségi németnyelvi oktatásnak, az egy­házi zenének és a kántorképzésnek a problematikája. A zene egyébként is életének „titkos nagy szerelme”, meg­tartó ereje volt és maradt mindvégig. Orgonálással és zene­szerzéssel alkotó módon foglalkozott. Komponált orgona­műveket, énekkari műveket, irt hegedű-zongora duót, ká­nont stb. Ha ideje engedte, még a nyugdíjazása után is gyakran irt cikkeket a nevelésügyi és egyházi folyóiratokban, valamint a Soproni Szemlében. Mindezeken túl még előadá­sokat tartott különféle egyesületekben, volt egyházi levéltá­ros és lapszerkesztő is egyszemélyben. Hamar Gyula életútját követve, tanári és igazgatói tevé­kenységére, de nyugdíjas éveire is jellemző volt a precíz pontosság, a türelem és alaposság, mély humanizmusa, a morózus modorosság mögé rejtett meleg szerető szíve, a gondosan őrzött szigorúságán is egyre-másra átsütő derűs, mértéktartó humora, s az, hogy csalódásai után is hitt az emberekben és a nevelés sikerében. Személyiségének jellem­ző vonása volt még a befelé tekintésre való hajlam, a mély életbölcsesség és a hivatással való teljes azonosulás. Hűséges szolgálatának, tehetségének és tekintélyének elis­merését jelezték hivatalos és különböző egyesületi tisztségei: a Tanítóképzőintézeti Tanárok Országos Égyesülete elnöké­vé választotta, de többek között törvényhatósági bizottsági tag, a Soproni Frankenburg Irodalmi Kör, a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesületnek, a Soproni Magyar Férfidalkörnek és a Soproni Városszépítő Egyesületnek is rendes tagja volt. Az elsők között kapta a kormányzattól a tanügyi főtanácsosi címet. Amikor 1960-ban gyémántdiplomát kapott, az ország minden tájáról köszöntötték őt „fiai”, és még utána is sokáig minden nap levelekkel és képeslapokkal árasztotta el őt a postás. Major Sámuel öregdiák Hqjicsek Edit, a székesfehérvári gyü­lekezet hűséges tagja, 73 éves korában elhunyt. Temetése december 16-án volt Székesfehérváron. l Ú Apróhirdetés i»«n* vÁ*. JÖffiuwmeSí Lakást adok kevés házimunka ellenében megbízható nőnek. Tel.: 1-882-554 reggel és este hívható. Férjet keresek. 25 éves elvált asszony va­gyok 4 éves kisfiámat egyedül nevelem. Bu­dapesti főbérleti lakásom van. Bankban va­gyok könyvelő. Jelige: „A szeretet örök.” Csendet kedvelő diákfiúnak vagy lánynak budai, központifűtéses, telefonos, különbe- járatú szoba kiadó. Tel.: 176-00-90 (estefelé). Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (910076/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomés 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivataléban közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadöhivatala útján. Előfizetési dl): fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! v A VASÁRNAP IGÉJE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents